Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Adcetris (brentuximab vedotin) – Alkalmazási előírás - L01XC12

Updated on site: 05-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveAdcetris
ATC-kódL01XC12
Hatóanyagbrentuximab vedotin
GyártóTakeda Pharma A/S

Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.

1.A GYÓGYSZER NEVE

ADCETRIS 50 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

50 mg brentuximab-vedotin injekciós üvegenként.

A feloldást követően (lásd 6.6 pont) milliliterenként 5 mg brentuximab-vedotint tartalmaz.

Az ADCETRIS egy antitest-gyógyszer konjugátum, amely a CD-30 ellenes monoklonális antitest (kínai hörcsög ovárium sejtjein rekombináns DNS technológiával termelt rekombináns, kimérás G1 immunglobulin [IgG1]) és ahhoz kovalens kötéssel kapcsolódó antitubuláris szer, a monometil-aurisztatin E (MMAE) kombinációjából áll.

Ismert hatással rendelkező segédanyagok

Injekciós üvegként körülbelül 13,2 mg nátriumot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz.

Fehér vagy törtfehér korong vagy por.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

Az ADCETRIS kiújuló vagy terápiarezisztens CD30+ Hodgkin-lymphomában (HL) szenvedő, felnőtt betegek kezelésére javallott:

1.autológ őssejttranszplantációt (autologous stem cell transplant [ASCT]) követően vagy

2.legalább két korábbi kezelést követően, amennyiben az ASCT vagy a kombinált kemoterápia nem kezelési lehetőség.

Az ADCETRIS CD30+ HL-ben szenvedő, olyan felnőtt betegek kezelésére javallott, akiknél ASCT-t követően fokozott a kiújulás vagy a progresszió kockázata (lásd 5.1 pont).

Az ADCETRIS kiújuló vagy terápiarezisztens, szisztémás, anaplasztikus, nagysejtes lymphomában (sALCL – systemic anaplastic large cell lymphoma) szenvedő, felnőtt betegek kezelésére javasolt.

4.2Adagolás és alkalmazás

A brentuximab-vedotin daganatellenes gyógyszerek használatában megfelelő tapasztalattal rendelkező orvos felügyelete mellett adagolandó.

Adagolás

Az ajánlott dózis 3 hetenként 1,8 mg/kg intravénás infúzió formájában, 30 perc alatt beadva.

Az ajánlott kezdő adag ismételt kezelésre kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben vagy sALCL-ben szenvedő olyan betegek esetén, akik korábban már reagáltak ADCETRIS kezelésre, 3 hetenként 1,8 mg/kg 30 perc alatt, intravénás infúzióként beadva. Alternatívaként a kezelés megindítható az utolsó tolerált dózisban (lásd 5.1 pont).

Vesekárosodás

Az ajánlott kezdő dózis súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél 3 hetenként 1,2 mg/kg, intravénás infúzióként, 30 perc alatt beadva. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a nemkívánatos eseményeket szorosan monitorozni kell (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Az ajánlott kezdő dózis májkárosodásban szenvedő betegeknél 3 hetenként 1,2 mg/kg, intravénás infúzióként, 30 perc alatt beadva. Májkárosodásban szenvedő betegeknél a nemkívánatos eseményeket szorosan monitorozni kell (lásd 5.2 pont).

Amennyiben a beteg testtömege meghaladja a 100 kg-ot, a gyógyszer dózisát 100 kg-ra kell kiszámolni (lásd 6.6 pont).

A kezelés minden egyes dózisának beadását megelőzően a vérkép ellenőrzése szükséges (lásd 4.4 pont).

Az infúzió beadása közben és azt követően a betegek állapotát monitorozni kell (lásd 4.4 pont).

A kezelés a betegség progressziójáig vagy elfogadhatatlan toxicitás kialakulásáig folytatandó (lásd 4.4 pont).

Azoknak a kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben vagy sALCL-ben szenvedő betegeknek, akiknek a betegsége stabilizálódik vagy javul, legalább 8 ciklust, de legfeljebb 16 ciklust (körülbelül 1 év) kell kapniuk (lásd 5.1 pont).

Azoknak a HL-ben szenvedő betegeknek, akiknél ASCT-t követően fokozott a kiújulás vagy a progresszió kockázata, az ADCETRIS-kezelést a klinikai megítélés alapján az ASCT-ből való felépülést követően kell megkezdeni. Ezeknek a betegeknek legfeljebb 16 ciklust kell kapniuk (lásd 5.1 pont).

Dózismódosítások

Neutropenia

Amennyiben a kezelés során neutropenia alakul ki, az a dózis elhalasztásával kezelendő. Az 1. táblázat bemutatja a megfelelő adagolási javaslatokat (lásd még 4.4 pont).

1. táblázat: Adagolási javaslatok neutropenia esetén

A neutropenia súlyossági foka

Az adagolási rend

(tünetek és vizsgálati eredmények [a CTCAEa leírásának rövidítése])

módosítása

1. súlyossági fokozat (<a normálérték alsó határa - 1500/mm3

Ugyanolyan dózissal és

<a normál érték alsó határa - 1,5 x 109/l) vagy

adagolási rend szerint

2. súlyossági fokozat (<1500-1000/mm3

folytatandó

<1,5-1,0 x 109/l)

 

3. súlyossági fokozat (<1000-500/mm3

A dózis addig halasztandó,

<1,0-0,5 x 109/l) vagy

amíg a toxicitás visszatér a

4. súlyossági fokozat (<500/mm3

legfeljebb 2. súlyossági

<0,5 x 109/l)

fokozatra vagy a kiindulási

 

szintre, majd a kezelés

 

ugyanolyan dózisban és

 

adagolási rend szerint

 

folytatandób. A rákövetkező

 

ciklusok során

 

megfontolandó a

 

növekedési faktorral

 

(G-CSF vagy GM-CSF)

 

végzett kiegészítő kezelés

 

azoknál a betegeknél,

 

akiknél 3. vagy 4.

 

súlyossági fokozatú

 

neutropenia jelentkezik.

a.A súlyossági fokozat az Egyesült Államok Rákellenes Intézetének (NCI – National Cancer Institute) Nemkívánatos eseményekre vonatkozó általános terminológiai kritériumai (Common Terminology Criteria for Adverse Events) [CTCAE] 3.0 változata alapján került megállapításra; lásd Neutrophilek/granulocyták

b.Azoknál a betegeknél, akiknél 3. vagy 4. súlyossági fokozatú lymphopenia alakul ki, a kezelés megszakítás nélkül folytatható.

Perifériás neuropathia

Ha a kezelés ideje alatt szenzoros vagy motoros neuropathia alakul ki, vagy súlyosbodik, az alábbi, 2. táblázatban bemutatott megfelelő adagolási javaslatok követendők (lásd 4.4 pont).

A dózis és az adagolási rend módosítása
Ugyanolyan dózissal és adagolási rend szerint folytatandó
A dózis addig halasztandó, amíg a toxicitás visszatér a legfeljebb 1. súlyossági fokozatra vagy a kiindulási szintre, majd a kezelés háromhetente 1,2 mg/kg-os, csökkentett dózisban újrakezdendő
A kezelés befejezendő

2. táblázat: Adagolási javaslatok új vagy súlyosbodó szenzoros vagy motoros perifériás neuropathia esetén

A szenzoros vagy motoros perifériás neuropathia súlyossága

(tünetek és vizsgálati eredmények [a CTCAEa leírásának rövidítése])

1. súlyossági fokozat (paraesthesia és/vagy reflexkiesés, funkcióvesztés nélkül)

2. súlyossági fokozat (a funkciókat rontja, de nem akadályozza a szokásos napi tevékenységeket) vagy

3. súlyossági fokozat (a szokásos napi tevékenységeket is akadályozza)

4. súlyossági fokozat (mozgáskorlátozottságot okozó szenzoros neuropathia, illetve életveszélyes vagy paralysist okozó motoros neuropathia)

a.A súlyossági fokozat az Egyesült Államok Rákellenes Intézetének (NCI – National Cancer Institute) Nemkívánatos eseményekre vonatkozó általános terminológiai kritériumai (Common Terminology Criteria for Adverse Events [CTCAE] 3.0 változata alapján került megállapításra; lásd Neuropathy motor; neuropathy: sensory; and neuropathic pain.

Idősek

A biztonságosságot és hatásosságot 65 éves vagy idősebb betegek körében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Gyermekek

A biztonságosságot és hatásosságot 18 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Nem klinikai vizsgálatok keretében megfigyelték thymus depléció kialakulását (lásd 5.3 pont).

Az alkalmazás módja

Az ADCETRIS ajánlott dózisát 30 perc alatt kell infúzióként beadni.

A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

A brentuximab-vedotin nem adható be intravénás injekció vagy bólus formájában. A brentuximab-vedotint egy külön, erre a célra fenntartott intravénás kanülön keresztül kell beadni, és nem keverhető más gyógyszerekkel (lásd 6.2 pont).

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Bleomicin és brentuximab-vedotin kombinált használata pulmonalis toxicitást okoz.

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Progresszív multifokális leukoencephalopathia

A brentuximab-vedotin-kezelés alatt álló betegeknél a John Cunningham vírus (JCV) reaktivációja következtében progresszív multifokális leukoencephalopathia (PML) és halál következhet be. PML-ről olyan betegek körében számoltak be, akik több korábbi kemoterápiás kezelést követően részesültek brentuximab-vedotin terápiában. A PML a központi idegrendszer ritka, demyelinizációval járó betegsége, ami a látens JCV vírus fertőzés reaktivációjának következménye, és gyakran halálos kimenetelű.

A betegeknél szorosan monitorozni kell a PML-re utaló, új vagy súlyosbodó neurológiai, kognitív vagy viselkedési tüneteket. A brentuximab-vedotin adagolását PML gyanúja esetén szüneteltetni kell. A PML kivizsgálása során javasolt neurológiai konzíliumot, gadolínium kontrasztanyagos agyi mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálatot, liquor JCA DNS polimeráz láncreakciós vizsgálatot vagy JCV vírus jelenlétére utaló bizonyíték esetén agybiopsziát végezni. A negatív JCV PCR lelet nem zárja ki a PML-t. Ha nem állítható fel egyéb diagnózis, további ellenőrzésre és kivizsgálásra lehet szükség. A PML diagnózisának igazolása esetén a brentuximab-vedotin adagolását végleg be kell fejezni.

Az orvosnak különösen oda kell figyelnie a PML-re utaló olyan tünetekre, melyeket a beteg esetleg nem vesz észre (például kognitív, neurológiai vagy pszichiátriai tünetek).

Pancreatitis

Pancreatitis acutát figyeltek meg brentuximab-vedotinnal kezelt betegeknél. Végzetes kimeneteleket jelentettek.

A betegeknél gondosan monitorozni kell az újonnan jelentkező vagy súlyosbodó hasi fájdalmat, mely pancreatitis acutára utalhat. A beteg vizsgálatába bele tartozhat a fizikális vizsgálat, a szérum amiláz és szérum lipáz laboratóriumi vizsgálata, hasi képalkotó eljárások, például az ultrahang vagy más alkalmas diagnosztikai módszer. A brentuximab-vedotint pancreatitis acuta bármilyen gyanúja esetén fel kell függeszteni. A brentuximab-vedotint abba kell hagyni, ha a pancreatitis acuta diagnózisa igazolódik.

Pulmonalis toxicitás

Brentuximab-vedotint kapó betegeknél pulmonalis toxicitás, köztük pneumonitis, interstitialis tüdőbetegség és akut respirációs distressz szindróma (ARDS) eseteit jelentették, néhányat végzetes kimenetellel. Bár a brentuximab-vedotinnal ok-okozati összefüggést nem igazoltak, a pulmonalis toxicitás kockázatát nem lehet kizárni. Újonnan jelentkező vagy súlyosbodó pulmonalis tünetek (például köhögés, dyspnoe) esetén azonnali diagnosztikus vizsgálatot kell végezni, és a betegeket megfelelően kezelni kell. Megfontolandó a brentuximab-vedotin felfüggesztése a kivizsgálás idejére és a tüneti javulásig.

Súlyos fertőzések és opportunista fertőzések

A brentuximab vedotinnal kezelt betegek körében súlyos fertőzéseket, például tüdőgyulladást, Staphylococcus okozta bacteraemiát, szepszist/szeptikus shockot (beleértve végzetes kimenetelűeket is) és herpes zostert (övsömör), citomegalovírus (CMV) reaktivációt és opportunista fertőzéseket, például Pneumocystis jiroveci által okozott tüdőgyulladást és szájüregi candidiasist jelentettek. A betegeket körültekintően kell monitorozni a kezelés alatt a lehetséges súlyos és opportunista fertőzések jelentkezése miatt.

Az infúzió beadásával kapcsolatos reakciók

Azonnali és késői infúziós reakciókat, valamint anaphylaxiás reakciókat jelentettek.

Az infúzió beadása közben és azt követően a betegek állapotát szorosan monitorozni kell. Ha anaphylaxiás reakció alakul ki, a brentuximab-vedotin adagolását azonnal és végleg be kell fejezni, valamint megfelelő orvosi kezelést kell alkalmazni.

Amennyiben az infúzió beadásával kapcsolatos reakció jelentkezik, az infúzió adagolását meg kell szakítani, és megfelelő orvosi kezelést kell kezdeni. A tünetek megszűnését követően az infúziót alacsonyabb sebességgel újra lehet indítani. Azoknál a betegeknél, akiknél korábban az infúzió beadásával kapcsolatos reakció jelentkezett, a következő infúziók beadása előtt premedikáció alkalmazása szükséges. A premedikáció paracetamolt, egy antihisztamint és egy kortikoszteroidot tartalmazhat.

Az infúzió beadásával kapcsolatos reakciók gyakoribbak és súlyosabbak azoknál a betegeknél, akiknél brentuximab-vedotin-ellenes antitestek mutathatók ki (lásd 4.8 pont).

Tumor lízis szindróma

A brentuximab-vedotin-kezelés során tumor lízis szindrómáról (TLS) számoltak be. Gyorsan proliferáló daganatban szenvedő betegeknél és nagy tumortömeg esetén áll fenn a tumor lízis szindróma kockázata. Ezeket a betegeket a legjobb orvosi gyakorlatnak megfelelően szorosan követni és kezelni kell. A TLS kezelési módszerei közé tartozik az agresszív folyadékpótlás, a vesefunkció ellenőrzése, az elektrolit eltérések kezelése, a húgysavellenes kezelés és a szupportív ellátás.

Perifériás neuropathia

A brentuximab-vedotin-kezelés okozhat mind szenzoros, mind motoros perifériás neuropathiát. A brentuximab-vedotin által kiváltott perifériás neuropathia jellemzően a gyógyszer kumulatív expozíciójának hatására jelentkezik, és a legtöbb esetben reverzíbilis.

A pivótális II. fázisú (SG035-0003 és SG035-0004) vizsgálatok populációjában a már meglévő perifériás neuropathia incidenciája 24%-os volt. Kezelés hatására jelentkező neuropathia a populáció 56%-ánál fordult elő. Az utolsó értékelés idején a betegek többségének (83%) perifériás neuropathiás tünetei javultak vagy megszűntek. A perifériás neuropathiát jelentő betegek körében a brentuximab- vedotin-kezelés megszakítása a betegek 17%-nál fordult elő, adóziscsökkentést 13%-uknál jelentették, és dóziskésleltetés 21%-uknál fordult elő.

Brentuximab-vedotinnal ismételten kezelt, kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben vagy sALCL-ben szenvedő betegeknél a már meglévő perifériás neuropathia incidenciája 48%-os volt. Kezelés hatására jelentkező neuropathia a populáció 69%-ánál fordult elő. Az utolsó értékelés idején az ismételten kezelt és kezelés hatására jelentkező perifériás neuropathiát tapasztaló betegek többségének (80%) perifériás neuropathiás tünetei javultak vagy megszűntek. Az ismételten kezelt betegek körében a perifériás neuropathia 21%-uknál vezetett a kezelés megszakításához és 34%-uknál a dózis módosításához.

A III. fázisú vizsgálat betegcsoportjában a legutolsó értékeléskor a brentuximab-vedotin karon lévő betegek többségének (85%) perifériás neuropathiás tünetei javultak vagy megszűntek. A perifériás neuropathiát jelentő betegek körében a brentuximab-vedotin-kezelés megszakítása a betegek 23%-ánál fordult elő, dóziscsökkentést 29%-uknál jelentettek, és dóziskésleltetés 22%-uknál fordult elő.

A betegeknél monitorozni kell a neuropathiás tüneteket, például a hypaesthesiát, hyperaesthesiát, paraesthesiát, diszkomfortot, égő érzést, neuropathiás fájdalmat vagy gyengeséget. Az új vagy súlyosbodó perifériás neuropathia a gyógyszer beadásának késleltetését és a brentuximab-vedotin adagjának csökkentését, illetve a kezelés leállítását teheti szükségessé (lásd 4.2 pont).

Hematológiai toxicitások

A brentuximab-vedotin-kezelés során 3. vagy 4. súlyossági fokozatú anaemia, thrombocytopenia és elhúzódó (≥1 hét) 3. vagy 4. súlyossági fokozatú neutropenia alakulhat ki. Minden egyes gyógyszerdózis beadását megelőzően teljes vérképvizsgálat elvégzése szükséges. Harmadik vagy 4. súlyossági fokozatú neutropenia kialakulása esetén lásd még a 4.2 pontot.

Lázas neutropenia

A brentuximab-vedotin-kezelés kapcsán leírták lázas neutropenia (<1,0 x 109/l abszolút neutrophil-szám melletti, klinikailag vagy mikrobiológiailag dokumentált fertőzés nélküli, ismeretlen eredetű, ≥38,5°C-os láz, a CTCAE 3. változata szerint) jelentkezését. A kezelés során minden egyes gyógyszerdózis beadását megelőzően teljes vérképvizsgálat elvégzése szükséges. Lázas neutropenia kialakulása esetén a betegeket az a legjobb orvosi gyakorlatnak megfelelően szorosan követni és kezelni kell.

Stevens-Johnson szindróma és toxicus epidermalis necrolysis

Brentuximab-vedotin-kezelés során Stevens-Johnson szindróma (SJS) és toxicus epidermalis necrolysis (TEN) kialakulását jelentették. Végzetes kimeneteleket jelentettek. Ha SJS vagy TEN alakul ki, a brentuximab-vedotin adagolását be kell fejezni, és megfelelő orvosi kezelést kell alkalmazni.

Gastrointestinális komplikációk

Brentuximab-vedotinnal kezelt betegeknél gastrointestinalis (GI) komplikációkat, köztük intestinalis obstructiót, ileust, enterolitist, neutropeniás colitist, eróziót, fekélyt, átfúródást és vérzést jelentettek, néhányat végzetes kimentellel. Új vagy súlyosbodó GI tünetek esetén azonnali diagnosztikus értékelést és megfelelő kezelést kell végezni.

Hepatotoxicitás

Az alanin-aminotranszferáz (ALT) és aszpartát-aminotranszferáz (AST) emelkedését jelentették brentuximab-vedotinnál. Hepatotoxicitás súlyos esetei, köztük végzetes kimenetelűek, szintén előfordultak. Fennálló májbetegség, komorbiditás és egyidejű gyógyszeradás szintén fokozhatják a kockázatot. A brentuximab-vedotint kapó betegek májműködését a kezelés megkezdése előtt tesztelni és rendszeresen ellenőrizni kell. Hepatotoxicitást tapasztaló betegeknél a dózis késleltetésére, módosítására vagy a brentuximab-vedotin abbahagyására lehet szükség.

Hyperglykaemia

Emelkedett testtömeg indexszel rendelkező, diabetes mellitusban szenvedő és nem szenvedő betegeknél hyperglykaemia jelentkezését jelentették. Azonban, bármely hyperglykaemiás tünetet tapasztaló betegnél szorosan monitorozni kell a vércukor értékeket. Szükség esetén vércukorszint-csökkentő kezelést kell adni.

Vese- és májkárosodás

A vese- és májkárosodásban szenvedő betegek kezeléséről kevés tapasztalat áll rendelkezésre. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a súlyos vesekárosodás, a májkárosodás és az alacsony szérum albumin-koncentráció befolyásolhatják az MMAE clearance-ét (lásd 5.2 pont).

A segédanyagok nátriumtartalma

Ez a készítmény legfeljebb 2,1 mmol (vagy 47 mg) per adag nátriumot tartalmaz. Ezt kontrollált nátrium diéta esetén figyelembe kell venni.

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

ACYP3A4-en metabolizálódó gyógyszerekkel (CYP3A4-inhibitorok/-induktorok) kialakuló gyógyszerkölcsönhatás

Abrentuximab-vedotin és a ketokonazol, egy erős CYP3A4- és P-gp-gátló együttes alkalmazása körülbelül 73%-kal emelte az MMAE anti-mikrotubuláris szer koncentrációját, de nem befolyásolta a brentuximab-vedotin plazmakoncentrációját. Ennek megfelelően a brentuximab-vedotin erős CYP3A4- és P-gp-inhibitorokkal történő együttes alkalmazása emelheti a neutropenia előfordulási gyakoriságát. Neutropenia kialakulása esetén lásd az 1. táblázatot: Adagolási javaslatok neutropenia esetén (lásd 4.2 pont).

Brentuximab-vedotin és rifampicin, egy erős CYP3A4-enziminduktor együttes alkalmazása nem befolyásolta a brentuximab-vedotin plazmakoncentrációját. Bár a farmakokinetikai adatok korlátozottak, rifampicin egyidejű adása, úgy tűnik, csökkentette az MMAE metabolitok mérhető plazmakoncentrációját.

A midazolám, a CYP3A4 egyik szubsztrátja, és a brentuximab-vedotin együttes alkalmazása során nem változott a midazolám metabolizmusa, így a brentuximab-vedotin várhatóan nem befolyásolja a CYP3A4 enzimrendszeren keresztül metabolizálódó gyógyszerek expozícióját.

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Fogamzóképes nők

Fogamzóképes korú nőknek két hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk a brentuximab- vedotin-kezelés ideje alatt és a kezelést követő 6 hónapban.

Terhesség

A brentuximab-vedotin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont).

Brentuximab-vedotin a terhesség ideje alatt csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben az anyával kapcsolatos előnyök meghaladják a magzatot érintő esetleges kockázatokat. Ha terhes nőnél válik szükségessé a brentuximab-vedotin-kezelés, a beteget pontosan tájékoztatni kell a magzattal kapcsolatos lehetséges kockázatokról.

Azon nőkre vonatkozóan, akiknek férfipartnere részesül brentuximab-vedotin-kezelésben, lásd a Termékenység című szakaszt.

Szoptatás

Nem állnak rendelkezésre adatok arról, hogy a brentuximab-vedotin vagy metabolitjai kiválasztódnak- e a humán anyatejbe.

Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.

El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.

Termékenység

Nem klinikai vizsgálatokban a brentuximab-vedotin testicularis toxicitást okozott, és befolyásolhatja a férfiak termékenységét. A MMAE igazolt kromoszómakárosító hatással rendelkezik (lásd 5.3 pont). Ezért az ezzel a gyógyszerrel kezelt férfiaknak azt kell tanácsolni, hogy a kezelést megelőzően

fagyasztassanak le és tároltassanak spermium mintákat. Az ezzel a gyógyszerrel kezelt férfiaknak javasolt, hogy a kezelés ideje alatt és az utolsó dózis beadását követő legfeljebb 6 hónapig ne nemzzenek gyermeket.

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A brentuximab-vedotin kis mértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Az ADCETRIS biztonságossági profilja a rendelkezésre álló klinikai vizsgálati adatokon, az egyedi betegprogramon (named patient program, NPP) és a forgalomba hozatalt követő legfrissebb tapasztalatokon alapul. Az alább leírt és a 3. táblázatban foglalt mellékhatások gyakoriságát klinikai vizsgálatokból nyert adatok alapján határozták meg.

Két II. fázisú, kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben vagy sALCL-ben szenvedő betegeken végzett vizsgálatban 160 betegnek adtak monoterápiában ADCETRIS-t. A ciklusok számának mediánja 9 volt a kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben szenvedő betegeknél, és 7 a kiújuló vagy terápiarezisztens sALCL-ben szenvedő betegeknél. Egy randomizált, placebokontrollos III. fázisú vizsgálatban is adtak monoterápiában ADCETRIS-t a 329 olyan betegből 167-nek, akiknél ASCT-t követően megnőtt a HL kiújulásának vagy a progressziójának kockázata. A kapott ciklusok számának mediánja 15 volt mindkét karon.

A súlyos és opportunista fertőzések nagyon gyakoriak voltak az e gyógyszerrel kezelt betegek körében (lásd 4.4 pont). A II. fázisú és a III. fázisú vizsgálat betegcsoportjában a leggyakrabban jelentett opportunista fertőzések a herpes zoster és a herpes simplex voltak.

A II. fázisú, pivótális és a III. fázisú vizsgálat betegcsoportjában megfigyelt súlyos gyógyszermellékhatások a pneumonia, az akut respirációs distressz szindróma, a fejfájás, a neutropenia, a thrombocytopenia, a székrekedés, a hasmenés, a hányás, a hányinger, a láz, a perifériás motoros neuropathia, a perifériás szenzoros neuropathia, a hyperglykaemia, a demyelinisatiós polyneuropathia, a tumor lízis szindróma és a Stevens-Johnson szindróma voltak.

A pivótális II. fázisú és a III. fázisú vizsgálat betegcsoportjában leggyakrabban megfigyelt (≥20%) mellékhatások a perifériás szenzoros neuropathia, a fáradékonyság, a hányinger, a hasmenés, a felső légúti fertőzés, a neutropenia és a köhögés voltak. Továbbá a szintén ≥20%-os gyakorisággal megfigyelt mellékhatások a hányás és a láz voltak a II. fázisú vizsgálatokban, és a III. fázisú vizsgálat betegcsoportjában perifériás motoros neuropathiát is megfigyeltek.

Az előforduló mellékhatások a brentuximab-vedotin-kezelésben részesülő betegek sorrendben 23%-ánál, illetve 32%-ánál a kezelés leállításához vezettek a II. és a III. fázisú vizsgálat betegcsoportjában. Azok a súlyos mellékhatások, melyek miatt a II. fázisú vagy a III. fázisú vizsgálat betegcsoportjában két vagy több betegnél kellett befejezni a kezelést, a perifériás szenzoros neuropathia, a perifériás motoros neuropathia, a demyelinizációs neuropathia, a relabáló Hodgkin-kór, a hányás és az akut respirációs distressz szindróma voltak. Paresthesia is vezetett leállításhoz két vagy több betegnél a II. fázisú vagy a III. fázisú vizsgálat betegcsoportjában.

Az I. fázisú, dózisemelést célzó és klinikai farmakológiai vizsgálatokban (n = 15 beteg) valamint az NPP-ben (n = 26 beteg) a korábban autológ őssejt-transzplantációban nem részesülő, kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben szenvedő (lásd 5.1 pont), és egy egykaros, IV. fázisú vizsgálatban (n = 60) három hetente az ajánlott 1,8 mg/kg-os dózissal kezelt betegeknél jelentett biztonságossági adatok a pivótális klinikai vizsgálatok biztonságossági profiljának megfeleltek.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az ADCETRIS mellékhatásait a MedDRA szervrendszeri kategóriák és preferált kifejezés szerint kerültek felsorolásra (lásd 3. táblázat). Az egyes szervrendszereken belül a mellékhatásokat a nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100-<1/10); nem gyakori (≥1/1000-<1/100); ritka (≥1/10 000-<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) gyakorisági kategóriák szerint vannak felsorolva.

3. táblázat: Az ADCETRIS mellékhatásai

Szervrendszer

Mellékhatások

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nagyon gyakori:

Fertőzésa, felsőlégúti fertőzés

Gyakori:

Sepsis/septicus shock, herpes zoster, pneumonia, herpes simplex

Nem gyakori:

Szájüregi candidiasis, Pneumocystis jiroveci pneumonia,

 

Staphylococcus bacteriaemia, cytomegalovírus-fertőzés vagy

 

-reaktiváció

Gyakoriság nem ismert:

Progresszív multifokális leukoencephalopathia

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri

betegségek és tünetek

Nagyon gyakori:

Neutropenia

Gyakori:

Anaemia, thrombocytopenia

Gyakoriság nem ismert:

Lázas neutropenia

 

 

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Gyakoriság nem ismert:

Anaphylaxiás reakció

Anyagcsere- és táplálkozási

 

betegségek és tünetek

 

Gyakori:

Hyperglykaemia

Nem gyakori:

Tumor lízis szindróma

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori:

Perifériás szenzoros neuropathia, perifériás motoros neuropathia

Gyakori:

Szédülés, demyelinisatiós polyneuropathia

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nagyon gyakori:

Köhögés, dyspnoe

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori:

Hasmenés, hányinger, hányás, székrekedés, hasi fájdalom

Nem gyakori

Pancreatitis acuta

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Gyakori

Emelkedett alanin-aminotranszferáz/aszpartát-aminotranszferáz

 

(ALT/AST)

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon gyakori:

Hajhullás, viszketés

Gyakori:

Bőrkiütés

Ritka:

Stevens-Johnson szindróma/ toxicus epidermalis necrolysis

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Nagyon gyakori:

Izomfájdalom, arthralgia

Gyakori:

Hátfájás

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nagyon gyakori:

Fáradtság, hidegrázás, láz, infúzióval kapcsolatos reakciókb

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Nagyon gyakori:

Testtömegcsökkenés

a.A Fertőzések és parazitafertőzések szervrendszer kategóriában jelentett, preferált kifejezések közé tartozik a sepsis/septicus shock, a felső légúti fertőzés, a herpes zoster és a pneumonia.

b.Az infúziós reakciókkal kapcsolatos preferált kifejezés volt a fejfájás, bőrkiütés, hátfájás, hányás, hidegrázás, hányinger, dyspnoe, viszketés, valamint köhögés.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

A neutropenia a II. és III. fázisú vizsgálat betegcsoportjának sorrendben 14%, illetve 22%-ánál a dózis késleltetését eredményezte.

A kezelés kapcsán jelentkezhet súlyos és elhúzódó (≥1 hét) neutropenia, ami fokozhatja a súlyos fertőzések kialakulásának kockázatát a betegeknél. A II. fázisú vizsgálat betegcsoportjában a 3. vagy 4. súlyossági fokozatú neutropenia időtartamának mediánja korlátozott volt (1 hét); a betegek 2%-ának volt ≥7 napon át tartó, 4. súlyossági fokozatú neutropeniája. A pivótális II. fázisú vizsgálatok 3. vagy 4. súlyossági fokozatú neutropeniában szenvedő résztvevőinek kevesebb, mint felében lépett fel átmeneti társult fertőzés, és az átmeneti társult fertőzések többsége 1. vagy 2. súlyossági fokozatú volt.

A III. fázisú vizsgálat betegcsoportjában a betegek 22%-ánál jelentettek 3. súlyossági fokozatú neutropeniát a brentuximab-vedotin karon, és a betegek 7%-ánál jelentettek 4. súlyossági fokozatú neutropeniát a brentuximab-vedotin karon. Egyetlen betegnél sem volt szükség dóziscsökkentésre vagy a kezelés leállítására a neutropenia miatt.

A III. fázisú vizsgálat betegcsoportjában a betegek 9%-ánál jelentettek súlyos fertőzést a brentuximab-vedotin karon. Egyetlen bacteriaemia, sepsis vagy septicus shock eseményt sem jelentettek a brentuximab-vedotin karon.

A betegek sorrendben 13%-ánál, illetve 16%-ánál vezetett a perifériás szenzoros neuropathia dóziskésleltetéshez a II. és III. fázisú vizsgálatok betegcsoportjában. Továbbá a III. fázisú vizsgálat betegcsoportjában a betegek 6%-ánál vezetett a perifériás motoros neuropathia és a felső légúti fertőzés dóziskésleltetéshez.

A betegek sorrendben 9%-ánál, illetve 22%-ánál vezetett a perifériás szenzoros neuropathia dóziscsökkentéshez a I.I és III. fázisú vizsgálatok betegcsoportjában. Továbbá a III. fázisú vizsgálat betegcsoportban a betegek 6%-ánál vezetett a perifériás motoros neuropathia is dóziscsökkentéshez. A II. és III. fázisú vizsgálat betegeinek sorrendben 90%-a, illetve 68%-a a kezelés során változatlanul az ajánlott, 1,8 mg/kg-os dózist kapta.

A II. fázisú vizsgálat betegcsoportjában a perifériás neuropathiában szenvedő betegeknél a medián követési idő a kezelés végétől az utolsó kivizsgálásig körülbelül 48,9 hét volt. Az utolsó kivizsgálás időpontjában a perifériás neuropathiában szenvedő 89 beteg 83%-ánál javultak vagy megszűntek a perifériás neuropathia tünetei. A tünetek megjelenésétől azok megszűnéséig vagy javulásáig eltelt medián időtartam az összes esemény esetében 16 hét volt (0,3 és 106,6 hét között).

A III. fázisú vizsgálat betegcsoportjában a perifériás neuropathiában szenvedő betegeknél a követési idő mediánja a kezelés végétől az utolsó kivizsgálásig körülbelül 98 hét volt. Az utolsó kivizsgálás időpontjában a brentuximab-vedotin karon lévő, perifériás neuropathiában szenvedő betegek 85%-ánál javultak vagy szűntek meg a perifériás neuropathia tünetei. Összességében a perifériás neuropathiás események megjelenésétől azok megszűnéséig vagy javulásáig eltelt időtartam mediánja 23,4 hét volt (tartomány: 0,1 és 138,3 hét között) a brentuximab-vedotin karon.

A betegek sorrendben 11%-ánál illetve, 15%-ánál jelentettek az infúzió beadásával kapcsolatos reakciókat a II. és III. fázisú vizsgálatok betegcsoportjában. Mind a II. fázisú, mind a III. fázisú vizsgálat betegcsoportjában az infúzió beadásával kapcsolatos reakciókkal leggyakrabban kapcsolatba hozott nemkívánatos események enyhék vagy közepesen súlyosak (1. vagy 2. súlyossági fokozatúak) voltak, és közéjük tartozott a fejfájás, a bőrkiütés, a hátfájás, a hányás, a hidegrázás, a hányinger, a dyspnoe, a viszketés és a köhögés.

Jelentettek anaphylaxiás reakciókat (lásd 4.4-pont). Az anaphylaxiás reakció tünetei többek között, de nem kizárólag a következők lehetnek: csalánkiütés, angiooedema, hypotensio és bronchospasmus.

Jelentettek lázas neutropeniás eseteket (lásd 4.2 pont). A dózis emelésével foglalkozó I. fázisú vizsgálatba bevont egyik betegénél 5. súlyossági fokozatú lázas neutropenia alakult ki a brentuximab- vedotin egyszeri 3,6 mg/kg-os dózisának beadását követően.

Immunogenitás

Két pivótális II. fázisú vizsgálatba bevont, kiújult vagy terápiarezisztens HL-ben vagy sALCL-ben szenvedő betegeknél egy érzékeny, elektro-kemilumineszcens immunassay módszerrel háromhetente vizsgálták a brentuximab-vedotin ellenes antitestek jelenlétét. HL-ben szenvedő, ASCT-t követően fokozott kiújulási vagy progressziós kockázattal rendelkező betegeket is vizsgáltak a III. fázisú vizsgálatban. A II. fázisú vizsgálatokban a betegek körülbelül 7%-ánál, a III. fázisú vizsgálat brentuximab-vedotin karján a betegek 6%-ánál alakult ki tartós pozitivitás a gyógyszerellenes antitestekkel (ADA, anti-drug antibodies) szemben. A II. fázisú vizsgálatokban két beteg, és a III. fázisú vizsgálatban két beteg tapasztalt olyan infúzióval kapcsolatos reakciónak megfelelő mellékhatásokat, amelyek a kezelés leállítását tették szükségessé.

A brentuximab-vedotin-ellenes antitestek jelenléte nem mutatott összefüggést a szérum brentuximab- vedotinszintek klinikailag jelentős csökkenésével, és nem járt a brentuximab-vedotin hatásosságának csökkenésével. Bár a brentuximab-vedotin-ellenes antitestek jelenléte nem feltétlenül jelzi előre egy infúzióval kapcsolatos reakció kialakulását, a tartósan ADA-pozitív betegek körében magasabb volt az infúzióval kapcsolatos reakciók gyakorisága, mint az átmenetileg ADA-pozitív betegeknél vagy az ADA-pozitivitást soha nem mutató betegeknél.

Ismételt kezelés

Ismételt ADCETRIS kezelést 21 kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben illetve 8 kiújuló sALCL-ben szenvedő betegnél alkalmaztak. A ciklusok számának mediánja 7 (2-37 ciklus között) volt (lásd

5.1 pont). Az ADCETRIS-szel ismételten kezelt betegeknél jelentett mellékhatások típusa és gyakorisága megfelelt a kombinált, pivótális II. fázisú vizsgálatokban megfigyeltekkel, a perifériás motoros neuropathiát kivéve, mely gyakoribb incidenciájú volt (28% versus 9% a pivótális II. fázisú vizsgálatokban) és elsősorban 1. vagy 2. súlyossági fokozatú volt. A betegeknél szintén gyakoribb volt az arthralgia, a 3. súlyossági fokozatú anaemia és a hátfájdalom szemben a kombinált pivótális II. fázisú vizsgálatokban résztvevő betegeknél megfigyelttel.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

A brentuximab-vedotin túladagolásnak nincs ismert antidótuma. Túladagolás esetén a beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani az mellékhatások, főként a neutropenia észlelése céljából, és szupportív kezelést kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek; egyéb citosztatikumok; monoklonális antitestek, ATC kód: L01XC12

Hatásmechanizmus

A brentuximab-vedotin egy antitest-gyógyszer konjugátum, amely apoptotikus sejthalált okozó daganatellenes szert juttat el szelektíven a CD30-pozitív daganatsejtekhez. Nem klinikai adatok arra utalnak, hogy a brentuximab-vedotin biológiai hatása egy többlépcsős folyamat során jön létre. Az antitest-gyógyszer konjugátum sejtfelszínen lévő CD30 molekulához való kötődése elindítja az antitest-gyógyszer konjugátum-CD30 komplexum internalizálódását, majd az eljut a lizoszómális kompartmentbe. A sejten belül a gyógyszer egyetlen aktív része, az MMAE proteolízis segítségével szabadul fel. A MMAE a tubulinhoz kötődve szétszakítja a sejten belüli mikrotubuláris hálózatot, leállítja a sejtciklust, és a CD30-pozitív daganatsejtek apoptotikus sejthalálához vezet.

A klasszikus HL és sALCL antigénként CD30-at expresszál a malignus sejtek felszínén. Ez az expresszió független a betegség stádiumától, a terápia típusától vagy a transzplantációs státusztól. Ezek a jellemzők teszik a CD30-at a terápiás beavatkozás tárgyává. A brentuximab-vedotin CD30-at célzó hatásmechanizmusa képes megakadályozni a kemorezisztenciát, mivel a CD30 a korábbi transzplantáció státuszától függetlenül folyamatosan expresszálódik az olyan betegekben, akik rezisztensek a kombinált kemoterápiára. A brentuximab-vedotin CD30-at célzó hatásmechanizmusa, a CD30 folyamatos expressziója a klasszikus HL és sALCL betegség során, a terápiás spektrumok, továbbá a két CD-pozitív tumorban, többféle alternatív terápiát követően nyert klinikai eredmény adja a biológiai alapját a kiújuló és terápiarezisztens, klasszikus HL és sALCL-ben szenvedő, korábbi ASCT-ben részesülő vagy nem részesülő betegeknél történő alkalmazásának.

Nem zárható ki, hogy a gyógyszer hatásmechanizmusához az antitestek egyéb funkciói is hozzájárulnak.

Farmakodinámiás hatások

A szív ingerületvezető rendszere

Egy I. fázisú, egy kezelési ágon zajló, nyílt, multicentrikus, kardiológiai biztonságossági vizsgálat keretében a háromhetente 1,8 mg/kg brentuximab-vedotinnal kezelt 52 beteg közül negyvenhat (46,) CD30-pozitív, malignus hematológiai kórképben szenvedő beteg bizonyult értékelhetőnek. Az elsődleges cél az volt, hogy megvizsgálják a brentuximab-vedotinnak a kamrai repolarizációra gyakorolt hatását, és az előre meghatározott elsődleges elemzés a QTc-nek a kiindulási érték és az 1. ciklus több időpontja között bekövetkezett változása volt.

Az 1. és a 3. ciklus összes kiindulás utáni időpontjában <10 msec volt a QTc-re gyakorolt átlagos hatás 90%-os konfidencia intervallumának felső értéke. Ezek az adatok azt jelzik, hogy a brentuximab-vedotin háromhetente 1,8 mg/kg-os dózisban adagolva nem okoz klinikailag jelentős QT-megnyúlást a CD30-pozitív rosszindulatú daganatokban szenvedő betegek körében.

Klinikai hatásosság

Hodgkin-lymphoma

Az SG035-0003 számú vizsgálat

A monoterápiában alkalmazott brentuximab-vedotin hatásosságát és biztonságosságát, egy kezelési ágon zajló nyílt, multicentrikus, pivótális vizsgálatban értékelték 102, kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben szenvedő betegnél. Lásd a betegek és betegségük kiindulási jellemzőinek összegzését az alábbi, 4. táblázatban.

4. táblázat: A betegek és betegségük kiindulási jellemzőinek összefoglalása a II. fázisú, kiújuló vagy terápiarezisztens HL vizsgálatban

A betegek jellemzői

 

N = 102

Medián életkor, év (tartomány)

 

31 év (15-77)

Nem

 

48 férfi (47%)/54 nő (53%)

ECOG státusz

 

 

 

(41%)

(59%)

Korábbi ASCT

(100%)

Korábbi kemoterápiás protokollok

 

3,5 (1–13)

Az ASCT és a transzplantáció utáni első relapszus között eltelt

 

6,7 hónap (0–131)

idő

 

 

 

Szövettanilag igazolt CD30-pozitív betegség

(100%)

A betegség jellemzői

 

 

 

Elsődleges terápiarezisztencia az elsőként választott kezeléssel

 

(71%)

szembena

 

 

 

Terápiarezisztencia a legutóbbi kezeléssel szemben

(42%)

B tünetek a kiinduláskor

(33%)

3. stádiumú betegség az első diagnózis felállításakor

(26%)

4. stádiumú betegség az első diagnózis felállításakor

(20%)

a.Elsődlegesen terápiarezisztens HL meghatározás szerint az, amikor nem sikerült teljes remissziót elérni, vagy a betegség az elsődlegesen választott kezelés befejezését követő 3 hónapon belül progrediált.

Tizennyolc (18) beteg (18%) kapott 16 ciklusnyi brentuximab-vedotin-kezelést, a beadott ciklusok mediánja 9 (1 és 16 ciklus között) volt.

A brentuximab-vedotin-kezelésre adott terápiás választ a Malignus lymphomák terápiás válaszának átdolgozott kritériumai (Revised Response Criteria for Malignant Lymphoma, Cheson, 2007) alapján egy független vizsgáló szervezet határozta meg. A terápiás választ mellkasi, nyaki, hasi és kismedence spirál CT, PET vizsgálat és a klinikai adatok alapján határozták meg. A 2., 4., 7., 10., 13. és 16. ciklusban került sor a terápiás válasz értékelésére, PET vizsgálatot a 4. és a 7. ciklusban végeztek.

Az objektív terápiás válaszarány (ORR – objective response rate) a független vizsgáló szervezet értékelésekor 75% volt (a kezelni tervezett 102 beteg közül 76 ), a tumortömeg csökkenés pedig 94%-ban volt elérhető. Teljes remisszió (CR – complete remission) a betegek 33%-ánál jelentkezett (a kezelni szándékozott 102 beteg közül 34 ). A teljes túlélés (OS – overall survival) mediánja

40,5 hónap volt (a megfigyelés medián időtartama (a halálozásig vagy az utolsó kapcsolatfelvételig eltelt idő) a gyógyszer első adagjának beadásától számítva 35,1 hónap (1,8-72,9 hónap tartományban) volt. A becsült, teljes túlélési arány az 5. évnél 41% (95%-os konfidencia intervallum [31%, 51%]) volt. A vizsgálók értékelése általában megegyezett a felvételek független értékelésével. A kezelt betegek közül 8, terápiás választ mutató beteg esett át később allogén őssejttranszplantáción. A további hatásossági eredményeket lásd az 5. táblázatban.

5. táblázat: Hatásossági eredmények a kiújuló vagy terápiarezisztens Hodgkin-lymphomában szenvedő, háromhetente 1,8 mg/kg dózisú brentuximab-vedotinnal kezelt betegek körében

Legjobb klinikai válasz (n=102 )

 

Független vizsgáló

 

95%-os konfidencia

 

 

szervezet, n (%)

 

intervallum

Objektív terápiás válaszarány (CR +

 

76 (75)

 

64,9, 82,6

PR)

 

 

 

 

Teljes remisszió (CR)

34 (33)

24,3, 43,4

Részleges remisszió (PR)

42 (41)

 

Nem értelmezhető

Daganatellenes hatékonysági arány

98 (96)

90,3, 98,9

(CR + PR + stabil betegség)

 

 

 

 

A terápiás válasz időtartama

 

Medián a független

 

95%-os konfidencia

 

 

vizsgáló szervezet

 

intervallum

 

 

értékelése szerint

 

 

Objektív terápiás válaszarány (CR +

 

6,7 hónap

 

3,6, 14,8

PR)a

 

 

 

10,8, nem becsülhetőb

Teljes remisszió (CR)

 

27,9 hónap

 

Teljes túlélés

 

 

 

95%-os konfidencia

 

 

 

 

intervallum

Medián

 

40,5 hónap

 

28,7, 61,9

Becsült, 5 éves, teljes túlélési arány

 

41%

 

31%, 51%

a.A terápiás válasz időtartama 1,2+ hónap és 43+ hónap között változott, a független vizsgáló szervezet véleménye szerint objektív terápiás választ (OR) elérő betegek esetében az átlagos követési idő pedig 9,0 hónap volt az első gyógyszerdózis beadásától.

b.Nem becsülhető.

Egy feltáró jellegű, betegenkénti elemzés azt mutatta, hogy az SG035-0003 jelű klinikai vizsgálatban brentuximab-vedotinnal kezelt, HL-ben szenvedő betegek 64%-a a hosszabb progressziómentes túléléssel (PFS, progression free survival) mérve javuló klinikai hatást tapasztalt az utolsó kezelési módjukhoz képest.

A kiinduláskor B tüneteket mutató 35 beteg (33%) közül 27 beteg (77%) észlelte az összes B tünet megszűnését a brentuximab-vedotin-kezelés megkezdése után medián értékben 0,7 hónappal.

Őssejt-transzplantációra (SCT) nem jelölt, HL-ben szenvedő betegektől származó adatok

C25007 számú vizsgálat

Egy IV. fázisú, egykaros vizsgálatot végeztek olyan relabált vagy refrakter HL-ben szenvedő betegeknél (n = 60), akik korábban legalább egy kemoterápiás rezsimet kaptak, és a brentuximab-vedotin-kezelés elkezdésekor nem minősültek jelöltnek sem SCT-re, sem kombinált kemoterápiára. A ciklusok számának mediánértéke 7 volt (tartomány: 1-16 ciklus). A betegek háromhetente kaptak 1,8 mg/kg dózisú brentuximab-vedotin kezelést. Független vizsgáló szervezet szerint az ITT populáció objektív terápiás válaszaránya (Objective Response Rate – ORR) 50% (95%-os CI, 37; 63%) volt. A legjobb általános CR választ 7 betegnél jelentették (12%). PR-t

23 betegnél jelentettek (38%). Ezen 30 beteg közül a válaszig eltelt idő mediánja (meghatározása: az első dózistól a hamarabb bekövetkező PR-ig vagy CR-ig eltelt idő) 6 hét volt (tartomány: 5-39 hét). A legjobb teljes válaszig eltelt medián idő (meghatározása: az első dózistól a CR vagy PR legjobb klinikai válaszáig eltelt idő) 11 hét volt (tartomány: 5-60 hét). Huszonnyolc beteg (47%) továbbra is SCT-ben részesült a mediánértékben 7 ciklusig (tartomány: 4-16 ciklus) tartó brentuximab-vedotin kezelés után. Az a 32 beteg (53%), aki nem részesült későbbi SCT-ben, szintén brentuximab-vedotint kapott mediánértékben 7 ciklusig (tartomány: 1-16 ciklus).

A vizsgálatban részt vevő 60 beteg közül 49 beteg (82%) kapott >1 korábbi adganatellenes kezelést, valamint 11 beteg (18%) kapott 1 korábbi daganatellenes kezelést. A független vizsgáló szervezet értékelése szerint az ORR 51% volt (95% CI [36%, 66%]) minden olyan betegnél, aki >1 korábbi daganatellenes kezelésben részesült, illetve 45% (95% CI [17%, 77%]) volt azoknál, akik 1 , korábbi daganatellenes kezelést kaptak. Azoknál a betegeknél, akik >1 korábbi daganatellenes kezelést kaptak, 6 betegnél (12%) számoltak be legjobb általános válaszként CR-ről; 19 betegnél (39%) jelentettek PR-t. Azoknál a betegeknél, akik 1 korábbi daganatellenes kezelésben részesültek, 1 betegnél (9%) számoltak be CR-ről, PR-t pedig 4 betegnél (36%) jelentettek. A >1 korábbi kezelést kapott 49 beteg

közül 22 beteg (45%) részesült később SCT-ben; az 1 korábbi kezelést kapott betegek közül 22 fő (45%) részesült később SCT-ben; az 1 korábbi kezelést kapott 11 beteg közül 6 fő (55%) részesült később SCT-ben.

Korábban autológ őssejttranszplantációban nem részesülő, kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben szenvedő betegeknél is gyűjtöttek adatokat I. fázisú, dózisemelést célzó és klinikai farmakológiai vizsgálatokban (n = 15 beteg) és az NPP-ben (n = 26 beteg).

A kiindulási betegjellemzők a korábbi, kombinált kemoterápiás sémák (medián értékben 3, 1-7 tartományban) sikertelenségét mutatták a brentuximab-vedotin első beadása előtt. A betegek ötvenkilenc százalékának (59%-ának) volt előrehaladott stádiumú (III vagy IV stádium) betegsége az kezdeti diagnózis felállításakor.

Ezen I. fázisú vizsgálatok eredményei és az NPP tapasztalata azt jelezte, hogy korábban autológ őssejttranszplantációban nem részesülő, kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben szenvedő betegeknél klinikailag jelentős választ lehetett elérni medián értékben 5 ciklusnyi brentuximab-vedotin után, melyet a vizsgálók által értékelt 54%-os objektív terápiás válaszarány és a 22%-os teljes remissziós ráta jelzett.

Az SGN35-005 számú vizsgálat

A brentuximab-vedotin hatásosságát és biztonságosságát egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, két kezelési karon zajló, multicentrikus vizsgálatban értékelték 329, HL-ben szenvedő betegnél, akiknél ASCT-t követően fokozott volt a kiújulás vagy a progresszió kockázata. Kizárták azokat a betegeket, akik ismert agyi/meningealis betegségben szenvedtek, beleértve a kórtörténetben szereplő PML-t is. A betegek jellemzőit lásd a 6. táblázatban. A 329 betegből

165 beteget randomizáltak a kezelési karra, és 164 beteget randomizáltak a placebo karra. A vizsgálatban az első dózist az ASCT-ből való felépülés után (30–45. nappal az ASCT-t követően) kapták meg a betegek. A betegeket 1,8 mg/kg ADCETRIS-szel vagy ennek megfelelő placebóval kezelték intravénásan, 30 perc alatt, 3 hetente beadva, legfeljebb 16 cikluson keresztül.

Az alkalmas betegeknek legalább az egyik alábbi kockázati tényezővel kellett rendelkezniük:

terápiarezisztens HL az elsőként választott kezeléssel szemben,

az elsőként választott kezelés befejeződése után < 12 hónappal kiújuló vagy progrediáló HL,

extranodális érintettség az ASCT előtti kiújuláskor, beleértve a nyirokcsomót érintő terime kiterjedése a nyirokcsomón kívüli, érintkező létfontosságú szervekre.

6.táblázat: A betegek és betegségük kiindulási jellemzőinek összefoglalása a III. fázisú, ASCT-t követő HL vizsgálatban

A betegek jellemzői

 

Brentuximab-vedotin

 

Placebo

 

 

N=165

 

N=164

Medián életkor, év (tartomány)

 

33 év (18–71)

 

32 év (18–76)

Nem

 

76 férfi (46%) /

 

97 férfi (59%) /

ECOG státusz

 

89 nő (54%)

 

67 nő (41%)

 

 

 

 

 

(53%)

97 (59%)

(47%)

67 (41%)

(1%)

A betegség jellemzői

 

 

 

 

 

A korábbi kemoterápiás protokollok

 

2 (2–8)

 

2 (2–7)

számának mediánja (tartomány)

 

 

 

 

 

A HL diagnózistól az első dózisig eltelt idő

 

18,7 hónap (6,1–

 

18,8 hónap (7,4–180,8)

mediánja (tartomány)

204,0)

 

 

A betegség stádiuma a HL első

 

 

 

 

 

diagnózisakor

 

 

 

 

 

1. stádium

(1%)

5 (3%)

2. stádium

73 (44%)

(37%)

3. stádium

48 (29%)

(27%)

4. stádium

43 (26%)

(31%)

Nem ismert

(1%)

PET vizsgálati státusz az ASCT előtt

 

 

 

FDG-DÚSULÁS

64 (39%)

(31%)

FDG-NEGATÍV

56 (34%)

(35%)

NEM VÉGEZTEK

45 (27%)

(34%)

Extranodális érintettség az ASCT előtti

54 (33%)

(32%)

kiújuláskor

 

 

 

B tüneteka

47 (28%)

(24%)

A mentő terápiára adott legjobb válasz az

 

 

 

ASCT előttb

 

 

 

Teljes válasz

61 (37%)

(38%)

Részleges válasz

57 (35%)

(34%)

Stabil válasz

47 (28%)

(28%)

HL státusz az elsőként választott, standard

 

 

 

kemoterápia befejeződése utánb

 

 

 

Terápiarezisztens

99 (60%)

(59%)

Terápiarezisztencia időpontja <12 hónap

53 (32%)

(33%)

Kiújulás időpontja≥12 hónap

13 (8%)

13 (8%)

a.Terápiarezisztens betegségre vonatkozóan, illetve az elsőként választott kezelés utáni progresszió vagy kiújulás esetén.

b.Stratifikációs tényezők randomizáláskor.

A hatásossági eredményeket a 7. táblázat mutatja be. A PFS, mint elsődleges végpont teljesült, és 18,8 hónapos különbséget mutatott a PFS mediánjában a kezelési kar javára.

7. táblázat: Hatásossági eredmények háromhetente 1,8 mg/kg dózisú brentuximab-vedotinnal kezelt, HL-ben szenvedő betegeknél, akiknél ASCT-t követően fokozott volt a kiújulás vagy a progresszió kockázata

 

Brentuximab-vedotin

Placebo

Stratifikált relatív

 

 

 

 

N=165

N=164

hazárd

 

 

 

 

 

 

 

Medián a független vizsgáló szervezet szerint

 

 

 

 

 

 

 

 

0,57

 

42,9 hónap

24,1 hónap

(95%-os CI [0,40,

Progressziómentes

(95%-os CI [30,4, 42,9])

(95%-os CI [11,5, -])

0,81])

a

 

túlélés

 

 

Stratifikált lograng

 

 

 

 

 

 

próba; P = 0,001

 

 

 

 

 

Medián a vizsgáló szerint

 

 

 

 

 

 

Nem érték el

15,8 hónap

0,5

 

 

 

(95%-os CI [26,4, -])

(95%-os CI [8,5, -])

(95%-os CI [0,36,

 

0,70])b

 

 

 

 

 

 

 

 

Halálozások száma (%)

 

 

 

 

 

Teljes túlélés

 

 

1,15

28 (17)

25 (15)

 

 

(95%-os CI [0,67,

 

 

 

 

 

 

1,97]

a.Az elsődleges elemzéskor a követési idő mediánja mindkét karnál 30 hónap volt [tartomány: 0– 50].

b.Stratifikált lograng próbát nem végzett a progressziómentes túlélésre a vizsgáló.

A PFS előre meghatározott alcsoport elemzéseit a betegek legjobb válasza az ASCT előtti mentő terápiára, az elsőként választott kezelés utáni HL státusz, az életkor, a nem, a vizsgálat megkezdésekor mért testtömeg, az ECOG státusz a vizsgálat megkezdésekor, az ASCT előtti kezelések száma, a földrajzi régió, az ASCT előtti PET státusz, az elsőként választott kezelés sikertelensége utáni B tünet státusz, valamint az ASCT előtti extranodális betegségstátusz szerint végezte el a független vizsgáló szervezet. Az elemzések következetes trendet mutattak a brentuximab-vedotin-kezelést kapó betegeknél megmutatkozó előnyben, szemben a placebót kapó betegekkel, kivéve a ≥65 éves betegeknél (n = 8).

Nem figyeltek meg különbséget az életminőségben a kezelt és a placebót kapó karnál. A HL kiújulásának fokozott kockázatával élő betegeken végzett, a gyógyászati erőforrások felhasználására vonatkozó elemzés azt mutatta, hogy a brentuximab-vedotint kapó betegeknél kevesebb kórházi és járóbeteg-ellátásra volt szükség, valamint kevesebb munkanapot/egyéb tevékenységet mulasztottak a betegek és gondozóik a placebót kapókhoz képest.

Frissített elemzést végeztek 3 évnyi követés után, mely tartós javulást mutatott a PFS-ben a független vizsgáló szervezet szerint (HR=0,58 [95%-os CI (0,41, 0,81)]).

Post-hoc kockázatitényező-elemzés

Post-hoc elemzéseket végeztek a fokozott kockázat (a kockázati tényezők száma) klinikai előnyre gyakorolt hatásának értékelésére (8. táblázat). Az elemzésekben a jellemző kockázati tényezőkvoltak:

a <12 hónapja bekövetkezett vagy az elsőként választott kezeléssel szemben rezisztens HL ,

a CT-vel és/vagy PET vizsgálattal igazolt legjobb válaszként PR vagy stabil betegség legutolsó mentő terápiára, ,

az extranodális érintettség az ASCT előtti kiújuláskor,

a B tünetek az ASCT előtti kiújuláskor,

a két vagy több korábbi mentő terápia.

Ezen post-hoc elemzések eredményei arra utalnak, hogy a két vagy több kockázati tényezővel rendelkező betegeknél nagyobb a klinikai előny, de önmagában egyik kockázati tényező sem mutatott különbséget. A PFS vagy a teljes túlélés tekintetében nem figyeltek meg előnyt a kiújulás vagy progresszió egyetlen kockázati tényezőjével rendelkező betegeknél.

8. táblázat: A független vizsgáló szervezet által megállapított PFS és OS összefoglalása kockázati tényezők szerint a III. fázisú ASCT utáni HL vizsgálatban

Független vizsgáló szervezet szerinti progressziómentes túlélés

 

Kockázati tényezők

Kockázati tényezők száma

Kockázati tényezők

 

száma=1

≥2

 

száma ≥3

 

 

 

 

 

 

 

 

Brentuximab-

Placebo

Brentuximab-

Placebo

Brentuximab

Placebo

 

vedotin

N=28

vedotin

N=136

-vedotin

N=84

 

 

 

 

 

N=21

 

N=144

 

N=82

 

 

 

 

 

 

 

 

Betegek,

9 (43)

7 (25)

51 (35)

68 (50)

32 (39)

49 (58)

akiknél a

 

 

 

 

 

 

betegség

 

 

 

 

 

 

progressziój

 

 

 

 

 

 

át észlelték,

 

 

 

 

 

 

vagy

 

 

 

 

 

 

elhalálozott

 

 

 

 

 

 

betegek

 

 

 

 

 

 

számaa (%)

 

 

 

 

 

 

Stratifikált

1,65

 

0,49

 

0,43

 

relatív

(95%-os CI [0,60, 4,55])b

 

 

 

 

hazárd

(95%-os CI [0,34, 0,71])

(95%-os CI [0,27, 0,68])

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Teljes túlélés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kockázati tényezők

Kockázati tényezők száma

Kockázati tényezők

 

száma =1

≥2

 

száma ≥3

 

Brentuximab-

Placebo

Brentuximab-

Placebo

Brentuximab

Placebo

 

vedotin

N=28

vedotin

N=136

-vedotin

N=84

 

N=21

N=144

 

 

 

 

N=82

 

 

 

 

 

 

 

 

Halálozások

5 (24)

1 (4)

23 (16)

24 (18)

15 (18)

16 (19)

számac (%)

 

 

 

 

 

 

Stratifikált

7,94

 

0,94

 

0,92

 

relatív

(95%-os CI [0,93, 68,06])b

 

 

 

 

hazárd

(95%-os CI [0,53, 1,67])

(95%-os CI [0,45, 1,88])

a.Halálozás korábbi progresszió vagy egynél több értékelő vizit kihagyása nélkül.

b.Nem stratifikált elemzésből származó eredményeket jelöl.

c.Bármely okból bekövetkezett halálozási események.

A 2 vagy több kockázati tényezővel rendelkező betegeknél végzett frissített elemzés idején (3 évnyi követés) a PFS független vizsgáló szervezet szerinti relatív hazárdja 0,49 volt (95%-os CI [0,34,

0,71]), és a PFS vizsgáló szerinti relatív hazárdja 0,41 volt (95%-os CI [0,29, 0,58]) (lásd 1. és 2. ábra).

1. ábra: A független vizsgáló szervezet szerinti PFS Kaplan–Meier-diagramja a ≥2 kockázati tényezővel rendelkező betegeknél

2. ábra: A vizsgáló szerinti PFS Kaplan–Meier-diagramja a ≥2 kockázati tényezővel rendelkező betegeknél

Az SGN35-006 számú vizsgálat (ismételt kezelés)

Az ismételt kezelés hatásosságát értékelték egy II. fázisú, nyílt, multicentrikus vizsgálatban olyan betegek körében, akik korábban reagáltak (CR vagy PR) brentuximab-vedotin-kezelésre. A kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben szenvedő betegek közül húsz kapott 1,8 mg/kg-os és egy kapott 1,2 mg/kg-os kezdő ADCETRIS dózist intravénásan 30 perc alatt beadva 3 hetenként. A ciklusok számának mediánja 7 (2-37 ciklus között) volt. Az értékelhető 20, HL-ben szenvedő beteg közül 6

(30%) ért el CR-t és szintén 6 (30%) ért el PR-t az ismételt brentuximab-vedotin-kezeléssel 60%-os

ORR mellett. A választartam mediánja sorrendben 9,2 és 9,4 hónap volt az OR-t (CR+PR) illetve a CR-t elérő betegeknél.

Szisztémás anaplasztikus nagysejtes lymphoma

Az SG035-0004 számú vizsgálat

Az egymagában alkalmazott brentuximab-vedotin hatásosságát és biztonságosságát egy nyílt, egy kezelési ágon zajló, multicentrikus vizsgálatban értékelték 58, kiújuló vagy terápiarezisztens sALCL-ben szenvedő betegnél. Lásd alább a betegek és betegségük kiindulási jellemzőit a

9. táblázatban.

9. táblázat: A betegek és betegségük kiindulási jellemzőinek összefoglalása II. fázisú, a kiújuló vagy terápiarezisztens sALCL vizsgálatban

A betegek jellemzői

 

N=58

Medián életkor, év (tartomány)

 

52 év (14-76)

Nem

 

33 férfi (57%)/25 nő (43%)

ECOG státusza

 

 

 

(33%)

(66%)

Korábbi autológ őssejttranszplantáció

(26%)

Korábbi kemoterápiás protokollok (tartomány)

(1-6)

Szövettanilag igazolt CD30-pozitív betegség

(98%)

Anaplasztikus lymphoma kináz (ALK)-negatív betegség

(72%)

A betegség jellemzői

 

 

 

Elsődleges terápiarezisztencia az elsőként választott

 

(62%)

kezeléssel szembenb

 

 

 

Terápiarezisztencia a legutóbbi kezeléssel szemben

(50%)

Relapszus a legutóbbi kezelést követően

(50%)

B tünetek a kiinduláskor

(29%)

3. stádiumú betegség az első diagnózis felállításakor

8 (14%)

4. stádiumú betegség az első diagnózis felállításakor

(36%)

a.Egy beteg kiindulási ECOG státusza 2-es volt, ami a protokoll szerint tiltott és a „Beválasztási kritériumok nem teljesülnek” kitételnek felel meg.

b.Elsődlegesen terápiarezisztens sALCL meghatározása az, amikor nem sikerült teljes remissziót elérni, vagy a betegség az elsődlegesen választott kezelés befejezését követő 3 hónapon belül progrediált.

Az sALCL diagnózisának felállítása és a brentuximab-vedotin első adagjának beadása között eltelt időtartam mediánja 16,8 hónap volt.

Tíz (10) beteg (17%) kapott 16 ciklusnyi brentuximab-vedotin-kezelést, a beadott ciklusok számának mediánja 7 (1 és 16 ciklus között) volt.

A brentuximab-vedotin-kezelésre adott terápiás választ a Malignus lymphomák terápiás válaszának átdolgozott kritériumai (Revised Response Criteria for Malignant Lymphoma, Cheson, 2007) alapján egy független vizsgáló szervezet határozta meg. A terápiás választ mellkasi, nyaki, hasi és kismedence spirál CT, PET vizsgálat és a klinikai adatok alapján határozták meg. A 2., 4., 7., 10., 13. és 16. ciklusban került sor a terápiás válasz értékelésére, PET vizsgálatot a 4. és a 7. ciklusban végeztek.

Az objektív terápiás válaszarány (ORR – objective response rate) a független válaszadó testület megítélése szerint a betegek 86%-ánál jelentkezett (a kezelni szándékozott 58 fős betegcsoportban 50). A teljes remisszió (CR – teljes remisszió) aránya 59% volt (a kezelni tervezett 58 fős betegcsoportban 34), tumortömeg csökkenést (bármilyen fokút) a betegek 97%-a ért el. A becsült 5 éves teljes túlélés 60% (95%-os konfidencia intervallum [47%, 73%]) volt (a megfigyelési idő (a halálozásig vagy az utolsó kapcsolatfelvételig eltelt idő) mediánja a gyógyszer első dózisának beadásától számítva

71,4 hónap volt). A vizsgálók értékelése általában megegyezett a felvételek független értékelésével. A kezelt betegek közül később 9 terápiás választ mutató beteg esett át allogén őssejttranszplantáción, és 9 terápiás választ mutató beteg esett át autológ őssejttranszplantáción. A további hatásossági eredményeket lásd a 10. táblázatban és a 3. ábrán.

10. táblázat: Hatásossági eredmények kiújuló vagy terápiarezisztens sALCL-ben szenvedő, háromhetente 1,8 mg/kg dózisú brentuximab-vedotinnal kezelt betegek körében

Legjobb klinikai válasz (n=58 )

 

Független vizsgáló

 

95%-os konfidencia

 

 

szervezet, n (%)

 

intervallum

Objektív terápiás válaszarány (teljes

 

50 (86)

 

74,6, 93,9

remisszió + részleges remisszió)

 

 

 

 

Teljes remisszió (CR, complete

34 (59)

44,9, 71,4

remission)

 

 

 

 

Részleges remisszió (PR, partial

16 (28)

 

Nem értelmezhető

remission)

 

 

 

 

Daganatellenes hatékonysági arány

52 (90)

78,8, 96,1

(teljes remisszió + részleges remisszió +

 

 

 

 

stabil betegség)

 

 

 

 

A terápiás válasz időtartama

 

Medián a független

 

95%-os konfidencia

 

 

vizsgáló szervezet

 

intervallum

 

 

értékelése szerint

 

 

Objektív terápiás válasz (teljes

 

13,2

 

5,7, 26,3

remisszió + részleges remisszió)a

 

 

 

 

Teljes remisszió (CR, complete

26,3

 

13,2, nem becsülhető

remission)

 

 

 

 

Progressziómentes túlélés

 

Medián érték a független

 

95%-os konfidencia

 

 

vizsgáló szervezet

 

intervallum

 

 

értékelése szerint

 

 

Medián

 

14,6

 

6,9, 20,6

Teljes túlélés

 

Medián

 

95%-os konfidencia

 

 

 

 

intervallum

Medián

 

Nem érték el

 

21,3, nem becsülhető

a.A terápiás válasz időtartama 0,1+ hónap és 39,1+ hónap között változott, a független vizsgáló szervezet véleménye szerint objektív terápiás választ (OR, objective response) elérő betegek esetében a követési idő mediánja pedig 15,5 hónap volt az első gyógyszerdózis beadásához képest.

3. ábra: A teljes túlélés Kaplan–Meier-diagramja

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

aránya

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

százalékos

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

alanyok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

lévő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

életben

 

Kezelni

 

 

 

Medián

95%-os CI

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szánd.

N

Események

(hónap)

(hónap)

 

 

 

 

 

 

Az

 

 

 

 

 

 

 

 

betegek

 

--

(21,3, --)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kockázattal élők (Események)

 

 

 

 

 

Idő (hónapok)

 

 

 

 

 

 

 

58 (0)

48 (10)

41 (17)

37 (20)

36 (21)

36 (21)

36 (21)

35 (21)

35 (21)

35 (21)

33 (23)

32 (24)

25 (25)

4 (25)

0 (25)

Egy feltáró jellegű, betegenkénti elemzés azt mutatta, hogy az SG035–0004 jelű klinikai vizsgálatban a brentuximab-vedotinnal kezelt, sALCL-ben szenvedő betegek 69%-a a hosszabb progressziómentes túléléssel (PFS, progression free survival) mérve javuló klinikai hatást tapasztalt az utolsó kezelési módjukhoz képest.

A kiinduláskor B tüneteket mutató 17 beteg (29%) közül 14 (82%) észlelte az összes B tünet megszűnését a brentuximab-vedotin-kezelés megkezdése után medián értékben 0,7 hónappal.

Az SGN35–006 számú vizsgálat (ismételt kezelés)

Az ismételt kezelés hatásosságát értékelték egy II. fázisú, nyílt, multicentrikus vizsgálatban olyan betegek körében, akik korábban reagáltak (CR vagy PR) brentuximab-vedotin-kezelésre. A kiújuló sALCL-ben szenvedő betegek közül hét kapott 1,8 mg/kg-os és egy kapott 1,2 mg/kg-os kezdő ADCETRIS dózist intravénásan 30 perc alatt beadva 3 hetenként. A ciklusok számának mediánja 8,5 (2-30 ciklus között) volt. Az értékelhető 8 sALCL-ben szenvedő beteg közül 3-at kétszer kezeltek ismételten így a teljes ismételt kezelési tapasztalat 11 volt. A ismételt brentuximab-vedotin-kezelés

6 CR-t (55%) és 4 PR-t eredményezett 91%-os ORR mellett. A választartam mediánja sorrendben 8,8 és 12,3 hónap volt az OR-t (CR+PR) illetve a CR-t elérő betegeknél.

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál halasztást engedélyez az ADCETRIS vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően Hodgkin lymphoma kezelése és anaplasztikus, nagysejtes lymphoma kezelése indikációkban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

Ezt a gyógyszert „feltételes jóváhagyással” engedélyezték, ami azt jelenti, hogy a gyógyszerre vonatkozóan további adatokat kell benyújtani.

Az Európai Gyógyszerügynökség legalább évente felülvizsgálja az erre a gyógyszerre vonatkozó új információkat, és szükség esetén módosítja az alkalmazási előírást.

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

A brentuximab-vedotin farmakokinetikai tulajdonságait I. fázisú vizsgálatokban és egy 314 beteg adatait felhasználó populációs farmakokinetikai elemzésben tanulmányozták. A brentuximab-vedotint az összes klinikai vizsgálat során intravénás infúzió formájában adagolták.

A brentuximab-vedotin antitest-gyógyszer konjugátum maximális koncentrációja jellemzően az infúzió végén vagy az infúzió befejezéséhez legközelebb eső mintavételi időpontban volt megfigyelhető. Az antitest-gyógyszer konjugátum szérumkoncentrációjának multiexponenciális csökkenését figyelték meg körülbelül 4-6 napos terminális felezési idővel. Az expozíciók nagyjából arányosak voltak a dózissal. A becsült terminális felezési időnek megfelelően a háromhetente alkalmazott adagolási rend szerint beadott többszöri gyógyszerdózist követően az antitest-gyógyszer konjugátum minimálisan vagy egyáltalán nem halmozódott fel. Az egyszeri 1,8 mg/kg dózisú antitest- gyógyszer konjugátum jellemző Cmax- és AUC-értéke egy I. fázisú vizsgálatban, sorrendben körülbelül 31,98 μg/ml, illetve 79,41 μg/ml x nap volt.

A brentuximab-vedotin legfontosabb metabolitja az MMAE. Az egyszeri 1,8 mg/kg dózisú antitest- gyógyszer konjugátum beadását követően az MMAE medián Cmax-, AUC- és Tmax-értéke egy I. fázisú vizsgálatban, sorrendben körülbelül 4,97 ng/ml, 37,03 ng/ml x nap, illetve 2,09 nap volt. A MMAE-expozíció a brentuximab-vedotin többszöri dózisának beadását követően az első adag expozíciójának körülbelül 50-80%-ával csökkent, ahogy azt a következő dózisok beadásakor megfigyelték. Az MMAE tovább metabolizálódik főként egy hasonlóan hatékony metabolittá; ennek expozíciója azonban egy nagyságrenddel kisebb, mint az MMAE-é. Így várhatóan nincs számottevő hozzájárulása az MMAE szisztémás hatásaihoz.

Az első ciklusban a nagyobb MMAE expozíció a neutrophilek számának teljes csökkenésével társult.

Eloszlás

A MMAE in vitro 68-82%-ban kötődött az emberi szérum plazmafehérjékhez. A MMAE feltételezhetően nem szorítja ki a fehérjékhez erősen kötődő gyógyszereket a kötésükből, illetve a fehérjékhez erősen kötődő gyógyszerek nem szorítják ki az MMAE-t a kötésből. A MMAE in vitro a P-gp szubsztrátja volt, és a klinikai koncentrációkban nem gátolta a P-gp működését.

Emberben az antitest-gyógyszer konjugátum átlagos eloszlási térfogata dinamikus egyensúlyi állapotban 6-10 l volt. A MMAE jellemző látszólagos elosztási térfogata (VM illetve VMP) a populációs farmakokinetikai számítások alapján sorrendben 7,37 l és 36,4 l volt.

Biotranszformáció

Az antitest-gyógyszer konjugátum várhatóan fehérjeként katabolizálódik, és az aminosav összetevők újrahasznosulnak, vagy kiválasztásra kerülnek.

Állatokból és emberekből származó in vivo adatok arra utalnak, hogy a brentuximab-vedotinból felszabaduló MMAE-nak csak kis hányada metabolizálódik. A MMAE metabolitjainak szintjét még nem mérték az emberi plazmában. A MMAE legalább egy metabolitja aktívnak bizonyult in vitro.

A MMAE a CYP3A4 és esetleg a CYP2D6 szubsztrátja. In vitro adatok arra utalnak, hogy az MMAE metabolizmusa elsősorban a CYP3A4/5 által végzett oxidáció útján történik. Emberi májból származó mikroszómák használatával végzett in vitro vizsgálatok szerint az MMAE csak a klinikai gyakorlatban elért koncentrációnál jelentősen magasabb koncentrációban gátolja a CYP3A4-et. A MMAE nem gátolja a többi izoenzimet.

Az emberi májsejtekből készült elsődleges tenyészetekben az MMAE nem serkentett egyetlen jelentősebb CYP450 enzimet sem.

Elimináció

Az antitest-gyógyszer konjugátum katabolizmus útján választódik ki jellemzően 1,457 l/napos becsült clearance-szel és 4-6 napos felezési idővel.

A MMAE kiválasztódását az antitest-gyógyszer konjugátumból történő felszabadulása korlátozta, jellemző látszólagos clearance-e 19,99 l/nap, felezési ideje 3-4 nap volt.

A kiválasztásos vizsgálatot olyan betegeknél végezték, akik 1,8 mg/kg-os dózisban kaptak egy adag brentuximab-vedotint. A brentuximab-vedotin infúzió során az antitest-gyógyszer konjugátum formájában beadott összes MMAE körülbelül 24%-a egy hét alatt visszanyerhető volt a vizeletből és a székletből. A visszanyert MMAE körülbelül 72%-a a székletben volt megtalálható. A MMAE kisebb hányada (28%) a vizeleten keresztül ürült.

Farmakokinetikai tulajdonságok speciális populációkban

A populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy a kiindulási szérumalbumin-koncentráció az MMAE-clearance jelentős kovariánsa. Az elemzés azt mutatta, hogy az MMAE clearance kétszer alacsonyabb volt az alacsonyabb, <3,0 g/dl-es szérum albumin koncentrációval rendelkező betegeknél, mint azoknál, akik szérum albumin koncentrációja a normális tartományban volt.

Májkárosodás

A brentuximab-vedotin és az MMAE farmakokinetikáját egy vizsgálat értékelte 1,2 mg/kg ADCETRIS alkalmazása után, enyhe (Child-Pugh A; n=1), közepesen súlyos (Child-Pugh B; n=5) és súlyos (Child-Pugh C; n=1) májkárosodásban szenvedő betegeknél. Normál májfunkciójú betegekkel összehasonlítva az MMAE expozíció körülbelül 2-3-szorosára emelkedett

(90%-os CI, 1,27-4,12-szeres) májkárosodásban szenvedő betegeknél.

Vesekárosodás

A brentuximab-vedotin és az MMAE farmakokinetikáját egy vizsgálat értékelte 1,2 mg/kg ADCETRIS alkalmazása után, enyhe (n=4), közepesen súlyos (n=3) és súlyos (n=3) vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Normál vesefunkciójú betegekkel összehasonlítva az MMAE expozíció körülbelül 1,9-szeresére emelkedett (90%-os CI, 0,85-4,21-szeres) súlyos (kreatinin-clearance

< 30 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem figyeltek meg hatást.

Idősek

A brentuximab-vedotinnal végzett klinikai vizsgálatokba nem vontak be elegendő 65 év feletti életkorú beteget annak meghatározásához, hogy másképpen reagálnak-e, mint a fiatalabb betegek.

Gyermekek

A brentuximab-vedotinnal végzett klinikai vizsgálatokba nem vontak be elegendő 18 év alatti életkorú beteget annak meghatározásához, hogy farmakokinetikai profiljuk különbözik-e a felnőtt betegekétől.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A MMAE aneuploidiás tulajdonságait egy patkány csontvelői sejtekből kivont mikronukleusz vizsgálat során in vivo igazolták. Ezek az eredmények összhangban voltak a MMAE-nek a sejtek mitotikus apparátusára gyakorolt farmakológiai hatásával (a mikrotubuláris hálózat szétszakítása).

Még nem vizsgálták a brentuximab-vedotinnak a férfiak és a nők termékenységére gyakorolt hatását. Mindemellett a patkányokon végzett ismételt dózistoxicitási, vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a brentuximab-vedotin károsíthatja a férfiak reproduktív működését és termékenységét. A hereatrófia és degeneráció részlegesen reverzíbilisnek bizonyult a 16 hetes kezelési szünet időszakában.

Vemhes nőstény patkányban a brentuximab-vedotin embrió- és magzatelhalást okozott.

Nem klinikai vizsgálatokban lymphocyta depléciót és a thymus súlyának csökkenését figyelték meg, ami összhangban volt azzal, hogy a brentuximab-vedotinból származó MMAE a mikrotubulusok farmakológiai szétszakítását okozza.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Citromsav-monohidrát Nátrium-citrát-dihidrát α,α-trehalóz-dihidrát Poliszorbát 80

6.2Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

6.3Felhasználhatósági időtartam

4 év.

Mikrobiológiai szempontból feloldás/hígítás után a készítményt azonnal fel kell használni. Azonban a felhasználás közben kémiai és fizikai stabilitását 2°C-8°C-on, 24 órán át igazoltan megőrzi.

6.4Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2°C-8°C) tárolandó.

Nem fagyasztható!

A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveg az eredeti dobozban tartandó.

A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

50 mg port tartalmazó, I-es típusú injekciós üveg, butil gumidugóval és lepattintható alumínium/műanyag kupakkal.

1 db injekciós üveget tartalmazó doboz.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Általános óvintézkedések

A daganatellenes gyógyszerek megfelelő kezelésével és megsemmisítésével kapcsolatos előírásokat be kell tartani.

A gyógyszer kezelése során mindvégig be kell tartani a megfelelő aszeptikus technikát.

A feloldásra vonatkozó utasítások

Minden egyszer használatos injekciós üveget 10,5 ml injekcióhoz való vízzel kell feloldani az

5 mg/ml-es végső koncentráció eléréséhez. Minden injekciós üveg 10% rátöltést tartalmaz, mely injekciós üvegenként 55 mg ADCETRIS-t és 11 ml-es teljes elkészített térfogatot ad.

1.A sugarat az injekciós üveg falára és ne közvetlenül a pogácsára vagy a porra irányítsa.

2.Az oldódás elősegítésére finoman forgassa az injekciós üveget. NE RÁZZA FEL!

3.Az injekciós üvegben az elkészített oldat tiszta vagy enyhén opaleszkáló, színtelen oldat, melynek végső pH-ja 6,6.

4.Meg kell nézni, hogy a feloldott oldat tartalmaz-e szemcsés részeket és/vagy elszíneződést. Ha bármelyik észlelhető, semmisítse meg a gyógyszert.

Az infúziós oldat elkészítése

A feloldott ADCETRIS-ből a megfelelő mennyiséget ki kell szívni az injekciós üveg(ek)ből, és a

9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekciót tartalmazó infúziós zsákba kell fecskendezni az ADCETRIS 0,4-1,2 mg/ml-es végső koncentrációjának elérésére. Az oldószer ajánlott térfogata

150 ml. A már feloldott ADCETRIS 5%-os glükóz oldattal vagy Ringer-laktát oldattal is hígítható.

Óvatosan forgassa a zsákot, hogy az ADCETRIS-t tartalmazó oldat összekeveredjen. NE RÁZZA FEL!

A hígítandó térfogat kivétele után az injekciós üvegben maradt oldatot a helyi követelmények szerint kell megsemmisíteni.

Az elkészített ADCETRIS infúziós oldatba vagy az intravénás infúzióhoz használt szerelékbe ne tegyen más gyógyszereket. A gyógyszer beadását követően az infúziós szereléket 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldattal, 5%-os glükóz oldattal vagy Ringer-laktát oldattal át kell mosni.

A hígítást követően az ADCETRIS oldat az ajánlott infúziós sebességgel azonnal beadandó.

Az oldat feloldástól az infúzió beadásáig számított teljes tárolási ideje nem haladhatja meg a 24 órát.

A gyógyszerdózis meghatározása:

A tovább hígítandó teljes ADCETRIS dózis (ml) meghatározásához szükséges számítás (lásd 4.2 pont):

Megjegyzés: Amennyiben a beteg testtömege meghaladja a 100 kg-ot, a gyógyszer adagját 100 kg-ra kell kiszámolni. Az ajánlott maximális dózis 180 mg.

A szükséges ADCETRIS injekciós üvegek teljes számának meghatározásához szükséges számítás:

11. táblázat: Mintaszámítások a javasolt 1,8 mg/kg-os ADCETRIS dózissal kezelt, 60 kg és 120 kg közötti testtömegű betegek esetén

A beteg

Teljes dózis = a

Teljes hígítandó

Szükséges injekciós

testtömege

beteg testtömege,

mennyiségb = teljes dózis,

üvegek száma = teljes

(kg)

szorozva az ajánlott

osztva az injekciós üvegben

hígítandó mennyiség,

 

dózissal [1,8 mg/kga]

található, elkészített oldat

osztva az injekciós

 

 

koncentrációjával [5 mg/ml]

üvegben található oldat

 

 

 

teljes térfogatával

 

 

 

[10 ml/injekciós üveg]

60 kg

108 mg

21,6 ml

2,16 db injekciós üveg

80 kg

144 mg

28,8 ml

2,88 db injekciós üveg

100 kg

180 mg

36 ml

3,6 db injekciós üveg

120 kgc

180 mg d

36 ml

3,6 db injekciós üveg

a.Csökkentett dózis esetén 1,2 mg/kg használandó a számítások során.

b.150 ml oldószerben oldandó fel, és háromhetente egy 30 perces intravénás infúzió során adandó be.

c.Amennyiben a beteg testtömege meghaladja a 100 kg-ot, a gyógyszer adagját 100 kg-ra kell kiszámolni.

d.Az ajánlott maximális dózis 180 mg.

Megsemmisítés

Az ADCETRIS csak egyszeri használatra alkalmas.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó helyi előírások szerint kell végrehajtani.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Takeda Pharma A/S

Dybendal Alle 10

2630 Taastrup

Dánia

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/12/794/001

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2012. október 25.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. október 21.

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája