Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Advagraf (tacrolimus) – Alkalmazási előírás - L04AD02

Updated on site: 05-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveAdvagraf
ATC-kódL04AD02
Hatóanyagtacrolimus
GyártóAstellas Pharma Europe B.V.

1.A GYÓGYSZER NEVE

Advagraf 0,5 mg retard kemény kapszula

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

0,5 mg takrolimusz (monohidrát formában) retard kemény kapszulánként.

Ismert hatású segédanyagok: 51,09 mg laktóz kapszulánként.

A jelölő-festék, amit a kapszula megjelölésére használnak, nyomokban tartalmaz szójalecitint (a jelölő-festék teljes összetételének 0,48%-a).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Retard kemény kapszula.

Fehér port tartalmazó zselatinkapszula, vörös, „0.5 mg” felirattal a felső, világossárga és „647” felirattal az alsó, narancs színű kapszulafélen.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

Felnőtt vese- vagy máj-allograft recipienseknél az átültetett szerv kilökődésének profilaxisa.

Felnőtt betegeknél az egyéb immunszuppresszív gyógyszerrel történő kezelésre rezisztens allograft-rejekció kezelése.

4.2Adagolás és alkalmazás

Az Advagraf a takrolimusz napi egyszeri adagolású oralis gyógyszerformulációja. Az Advagraf- kezelés megfelelően képzett és a szükséges eszközökkel rendelkező szakember által végzett gondos monitorozást igényel. Csak az immunszuppresszív terápiában és a transzplantált betegek kezelésében jártas orvosok írhatják fel ezt a gyógyszert, és kezdeményezhetik a megkezdett immunszuppresszív terápia megváltoztatását.

A takrolimusz azonnali vagy elnyújtott hatóanyagleadású gyógyszerformulációi közti figyelmetlenségből, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli váltás nem biztonságos. Ez, a takrolimusz szisztémás expozíciójának klinikailag jelentős különbözőségéből fakadóan graftkilökődéshez vagy a mellékhatások, beleértve az elégtelen vagy a túlzott immunszupressziót, gyakoriságának növekedéséhez vezethet. A beteget a takrolimusznak mindig egyfajta gyógyszerformulációjával kell kezelni, a megfelelő napi terápiás rend szerint, a gyógyszerformuláció vagy a terápiás rend megváltoztatása csak a transzplantációban jártas szakorvos szoros felügyelete alatt végezhető (lásd 4.4 és 4.8 pont)., A takrolimusz szisztémás expozíciójának állandó szinten tartása érdekében bármilyen más gyógyszerformulációra történő váltást követően terápiás gyógyszerszint-monitorozást kell végezni és az adagot módosítani kell.

Adagolás

Az alábbiakban ajánlott kezdő adagok csak iránymutatásnak tekinthető. Az Advagraf alkalmazása rutinszerűen más immunszuppresszív szerekkel együtt történik, a posztoperatív időszak kezdetén. Adagja a választott immunszuppresszív protokolltól függően változhat. Az Advagraf adagolása

minden egyes beteg esetén elsősorban a kilökődés és a tolerabilitás klinikai értékelésén kell alapulnia, amit a vérszint monitorozása segít (lásd alább, „Terápiás gyógyszerszint-monitorozás”). Ha a kilökődés klinikai jelei nyilvánvalóak, akkor meg kell fontolni az immunszuppresszív protokoll megváltoztatását.

A de novo vesetranszplantált betegeknél a takrolimusz AUC0-24-értéke az Advagraf esetében az első napon 30%-kal, májtranszplantált betegeknél 50%-kal volt alacsonyabb, az azonos adagban adott azonnali hatóanyagleadású (Prograf) kapszulához viszonyítva. A 4. napra a mélyponti szintekkel mért szisztémás expozíció hasonló mind a vese-, mind a májtranszplantált betegeknél, mindkét gyógyszerformuláció esetén. Advagraf-kezelés esetén a takrolimusz mélyponti szintjeinek körültekintő és gyakori ellenőrzése ajánlott a transzplantációt követő első két hétben, hogy a megfelelő gyógyszer expozíció biztosított legyen közvetlenül a poszt-transzplantációs szakaszban. Mivel a takrolimusz alacsony clearance-ű vegyület, ezért az Advagraf adagolási protokolljának módosítása után eltarthat néhány napig, amíg beáll az egyensúlyi állapot.

A graftkilökődés megakadályozása érdekében az immunszuppressziót fenn kell tartani, ezért a per os kezelés időtartamára vonatkozó korlát nem adható.

A vese transzplantátum kilökődésének profilaxisa

Az Advagraf terápiát napi 0,20-0,30 mg/ttkg adaggal kell kezdeni, amit naponta egyszer, reggel kell bevenni. A gyógyszer alkalmazását a műtét befejezését követő 24 órán belül el kell kezdeni.

Az Advagraf adagja a transzplantációt követő időszakban általában csökken. Egyes esetekben lehetőség van a párhuzamosan alkalmazott immunszuppresszív terápia elhagyására, ami Advagraf monoterápiához vezet. A transzplantációt követően a beteg állapotában bekövetkező változások módosíthatják a takrolimusz farmakokinetikáját, és ez további módosításokat tehet szükségessé az adagolásban.

A máj transzplantátum kilökődésének profilaxisa

Az Advagraf terápiát napi 0,10-0,20 mg/ttkg adaggal kell kezdeni, amit naponta egyszer, reggel kell bevenni. A gyógyszer alkalmazását a műtét befejezését követően 12-18 órán belül el kell kezdeni. Az Advagraf adagjait a transzplantációt követő időszakban általában csökkentik. Egyes esetekben lehetőség van a párhuzamosan alkalmazott immunszuppresszív terápia elhagyására, ami Advagraf monoterápiához vezet. A transzplantációt követően a beteg állapotában bekövetkező javulás megváltoztathatja a takrolimusz farmakokinetikáját, és ez további adag módosításokat tehet szükségessé.

A Prograffal kezelt betegek átállítása Advagrafra

Azoknak az allograft transzplantált betegeknek, akik fenntartó kezelésként napi kétszer kapnak Prograf kapszulát, a napi egyszeri adagolású Advagrafra való átállításához a teljes napi dózist 1:1 (mg:mg) arányban kell átszámítani.

Azoknál a stabil betegeknél, akiket a (naponta kétszer adandó) Prograf kapszuláról a (naponta egyszer adandó) Advagrafra állítottak át a teljes napi dózis 1:1 (mg:mg) arányú átszámolása alapján, a takrolimusz szisztémás expozíciója (AUC0-24) az Advagraf esetében kb. 10%-kal alacsonyabb volt, mint a Prograf alkalmazásakor.A takrolimusz mélyponti szintje (C24) és a szisztémás expozíció (AUC0-24) közötti összefüggés az Advagraf esetében hasonló a Prograféhoz. Prograf kapszuláról Advagrafra történő átváltáskor a takrolimusz mélyponti szintjeit meg kell mérni az átállás előtt, valamint az átállást követő két héten belül. Az átállítást követően a takrolimusz mélyponti szintjeit ellenőrizni kell, és ha szükséges, a dózismódosítást úgy kell elvégezni, hogy hasonló szisztémás expozíciót lehessen fenntartani. A hasonló szisztémás expozíció fenntartásához a dózist módosítani kell.

Átállítás ciklosporinról takrolimuszra

Különösen kell figyelni, mikor a betegek ciklosporin-alapú kezelését takrolimusz-alapú kezelésre állítják át (lásd 4.4 és 4.5 pont). A ciklosporin és a takrolimusz egyidőben történő alkalmazása nem javasolt. Az Advagraf terápia csak a ciklosporin vérkoncentrációjának és a beteg klinikai állapotának mérlegelése után kezdhető el. Az adagolást mindaddig el kell halasztani, amíg a ciklosporin

emelkedett koncetrációban van jelen a vérben. Gyakorlatban, a takrolimusz alapú terápiát a ciklosporin leállítása után 12-24 órával indítják. Az átállítás után a ciklosporin vérszintjét továbbra is ellenőrizni kell, mivel ez hatással lehet a ciklosporin clearance-ére.

Az allograft rejekció kezelése

A rejekciós epizódok kezelésére a takrolimusz adagok emelését, kiegészítő kortikoszteroid-kezelést, valamint mono-/poliklonális ellenanyagok rövid ciklusú adását egyaránt alkalmazzák. Ha toxicitás jeleit észlelik, mint pl. kifejezett mellékhatások (lásd 4.8 pont) az Advagraf adagjának csökkentésére lehet szükség.

Az allograft rejekció kezelése vese- és májtranszplantáció után

Az egyéb immunszuppresszív szerekről a napi egyszeri Advagrafra történő átállításkor a kezelést a vese- és májtranszplantáció, illetve a transzplantátum kilökődésének profilaxisa esetén ajánlott kezdő per os adaggal kell kezdeni.

Az allograft rejekció kezelése szívtranszplantáció után

Advagrafra átállított felnőtt betegeknél a kezdő 0,15 mg/ttkg adagot per os, naponta egyszer, reggel kell bevenni.

Az allograft rejekció kezelése egyéb allograft transzplantációk után

Noha a tüdő-, pancreas- és béltranszplantált betegeknél nincs az Advagraffal klinikai tapasztalat, a Prograf kapszulát tüdőtranszplantált betegeknél 0,10-0,15 mg/ttkg/nap, hasnyálmirigy-transzplantált betegeknél 0,2 mg/ttkg/nap, béltranszplantált betegeknél 0,3 mg/ttkg/nap per os kezdő dózisban alkalmazzák.

Terápiás gyógyszerszint-monitorozás

Az adagolásnak minden egyes beteg esetén elsősorban a kilökődés és a tolerabilitás klinikai

értékelésén kell alapulnia, amit a takrolimusz teljes vér mélyponti szintjének monitorozása segít.

Az adagolás optimális beállításához többféle immunoassay módszer áll rendelkezésre a takrolimusz teljesvér-koncentrációjának meghatározására. A klinikai gyakorlatban kapott individuális értékek és az irodalomban publikált értékek összehasonlítását körültekintően, és az alkalmazott vizsgálómódszerek ismeretében kell megítélni. A jelenlegi klinikai gyakorlatban a takrolimusz teljesvér-szintjét immunoassay módszerek alkalmazásával monitorozzák. A takrolimusz mélyponti szintje (C24) és szisztémás expozíciója (AUC0-24) közötti összefüggés az Advagraf és a Prograf esetén hasonló.

A takrolimusz mélyponti vérszintjét a transzplantációt követő időszakban monitorozni kell. Meg kell határozni a takrolimusz mélyponti vérszintjét – az Advagraf dózis bevételét követő mintegy 24 óra elteltével –, közvetlenül a következő adag bevételét megelőzően. A transzplantációt követő első két hétben a mélyponti vérszintek gyakori ellenőrzése ajánlott, amit a fenntartó kezelés során rendszeres időközönkénti ellenőrzés követ. A takrolimusz mélyponti vérszintjét a Profgrafról Advagrafra történő

átállítás, dózismódosítás, az immunszuppresszív kezelés megváltoztatása vagy az olyan anyagok egyidejű alkalmazása után is szorosan monitorozni kell, amelyek megváltoztathatják a takrolimusz teljesvér-szintjét (lásd 4.5 pont). A vérszintellenőrzés gyakoriságának a klinikai igényeken kell alapulnia. A takrolimusz egy alacsony clearance-ű hatóanyag, ezért az Advagraf adagolási protokolljának módosítása után eltarthat néhány napig, amíg beáll a megcélzott egyensúlyi állapot.

Klinikai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a betegek többsége sikerrel kezelhető, ha a takrolimusz mélyponti vérszintje 20 ng/ml alatt tartható. A teljesvér-szint értékelésekor figyelembe kell venni a beteg klinikai állapotát. A klinikai gyakorlatban a mélyponti vérszintek a korai poszt-transzplantációs szakaszban általában 5-20 ng/ml között voltak a máj-, és 10-20 ng/ml között a vese- és a szívtranszplantált betegek esetén. Az ezt követő fenntartó kezelés alatt a vérszintek rendszerint

5-15 ng/ml-es tartományban voltak a máj-, vese- és szívtranszplantált betegeknél.

Speciális betegcsoportok

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a takrolimusz mélyponti szintjének javasolt céltartományban történő tartása érdekében dóziscsökkentés válhat szükségessé.

Vesekárosodás

Mivel a takrolimusz farmakokinetikáját a veseműködés nem befolyásolja (lásd 5.2 pont), dózismódosításra nincs szükség. A takrolimusz nephrotoxikus potenciálja miatt azonban mégis szükséges a vesefunkció gondos ellenőrzése (beleértve a szérum kreatinin koncentráció mérését, a kreatinin clearance kiszámítását és az ürített vizelet mennyiségének ellenőrzését).

Rassz

A kaukázusi rasszhoz viszonyítva a fekete bőrű betegeknek nagyobb takrolimusz adagra lehet szükségük, hasonló mélyponti szintek eléréséhez.

Nem

Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a férfi és nő betegek különböző dózisokat igényelnek a hasonló mélyponti szintek eléréséhez.

Időskorú betegek

Jelenleg nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy időskorú betegeknél az adagolást módosítani kellene.

Gyermekek

Az Advagraf biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek esetében még nem igazolták.

Korlátozottan rendelkezésre állnak adatok, de nincs az adagolásra vonatkozó javallat.

Az alkalmazás módja

Az Advagraf a takrolimusz napi egyszeri adagolású per os alkalmazott gyógyszerformulációja. Az Advagraf per os napi adagját naponta egyszer, reggel javasolt beadni. Az Advagraf retard kemény kapszulát a buborékcsomagolásból történő kivételt követően azonnal be kell venni. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ne vegyék be a nedvességmegkötőt. A kapszulákat egészben, folyadékkal

(lehetőleg vízzel) kell lenyelni. A maximális felszívódás elérése érdekében az Advagrafot rendszerint

éhgyomorra kell bevenni, vagy legalább 1 órával étkezés előtt vagy 2-3 órával azt követően (lásd 5.2 pont). Az elfelejtett reggeli adagot a lehető leghamarabb, még aznap be kell venni. Másnap reggel nem szabad dupla adagot bevenni.

Azoknál a betegeknél, akik a kezdeti poszttranszplantációs szakban nem képesek szájon át gyógyszert szedni, a takrolimusz-kezelést el lehet kezdeni intravénásan (lásd a „Prograf 5 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz” Alkalmazási előírását), a megfelelő indikációban javasolt per os adag körülbelül egyötödével.

4.3Ellenjavallatok

A takrolimusszal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység Más makrolidekkel szembeni túlérzékenység

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Gyógyszeralkalmazási hibákat, beleértve a takrolimusz azonnali vagy elnyújtott hatóanyag-leadású gyógyszerformulációinak – figyelmetlenségből, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli – helyettesítéséből adódó hibákat figyeltek meg. Ez súlyos mellékhatásokhoz vezetett, mint pl.: graftkilökődés vagy olyan más mellékhatás megjelenése, ami lehet akár a túl alacsony, akár a túl magas takrolimusz-expozíció következménye. A beteget a takrolimusznak mindig egyfajta gyógyszerformulációjával kell kezelni, a megfelelő napi terápiás rend szerint, a gyógyszerformuláció vagy a terápiás rend megváltoztatása csak a transzplantációban jártas szakorvos felügyelete alatt végezhető (lásd 4.2 és 4.8 pont).

Az Advagraf nem javasolt 18 év alatti gyermekek számára a biztonságosságra és/vagy hatásosságra vonatkozó adatok korlátozottsága miatt.

Az egyéb immunszuppresszív szerekkel végzett kezeléssel szemben rezisztens felnőtt betegeknél az allograftkilökődés kezelésével kapcsolatosan az Advagraf retard készítménnyel jelenleg nincsenek klinikai adatok.

A transzplantátum felnőtt szív allograft recipiensekben történő kilökődésének profilaxisára vonatkozóan az Advagraffal jelenleg még nincsenek klinikai adatok.

A transzplantáció utáni időszak kezdetén a következő paraméterek rendszeres ellenőrzése szükséges: vérnyomás, EKG, neurológiai status, látás, éhgyomri vércukorszint, elektrolitek (különösen a kálium), máj- és vesefunkciós vizsgálatok eredményei, haematologiai és véralvadási paraméterek, valamint a plazmafehérje vizsgálatok eredményei. Amennyiben klinikailag jelentős eltérések észlelhetők, meg kell fontolni az immunszuppresszív kezelés módosítását.

A hasonló takrolimusz expozíció fenntartása érdekében a potenciálisan kölcsönhatást okozó hatóanyagok (lásd 4.5 pont), úgymint a kifejezetten erős CYP3A4 inhibitorok (pl.: telaprevir, boceprevir, ritonavir, ketokonazol, vorikonazol, itrakonazol, telitromicin vagy klaritromicin) vagy a CYP3A4 induktorok (úgymint rifampicin, rifabutin), takrolimusszal történő egyidejű alkalmazása esetén, a takrolimusz vérszintjét ellenőrizni kell és az adagolást módosítani kell.

Az interakció kockázata miatt lyukaslevelű orbáncfűvet (Hypericum perforatum) tartalmazó vagy egyéb gyógynövénykészítmények alkalmazását kerülni kell az Advagraf szedése során, mert ez vagy a takrolimusz vérkoncentrációjának csökkenéséhez és a takrolimusz klinikai hatásának csökkenéséhez, vagy megnövekedett takrolimusz vérkoncentrációhoz és a takrolimusz toxicitás kockázatához vezet (lásd 4.5 pont).

A ciklosporin és a takrolimusz együttes alkalmazása kerülendő, és különös figyelemmel kell eljárni, ha olyan beteg kap takrolimuszt, aki előzőleg ciklosporint kapott (lásd 4.2 és 4.5 pont).

A fokozott káliumfogyasztást, illetve kálium-spóroló diuretikumok alkalmazását kerülni kell (lásd 4.5 pont).

A takrolimusznak és ismerten nephro- vagy neurotoxikus hatású gyógyszereknek bizonyos kombinációi fokozhatják ezen hatások kialakulásának kockázatát (lásd 4.5 pont).

Az immunszuppresszánsok befolyásolhatják a védőoltásokra adott választ, és előfordulhat, hogy a takrolimusz-kezelés alatt adott vakcinák kevésbé hatékonyak. Kerülni kell az élő, attenuált vakcinák alkalmazását.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Takrolimusszal kezelt betegeknél gastrointestinalis perforatióról számoltak be. Mivel a gastrointestinalis perforatió orvosi szempontból jelentős esemény, amely életet veszélyeztető vagy súlyos állapothoz vezethet, a gyanús panaszok vagy tünetek jelentkezésekor azonnal mérlegelni kell a megfelelő kezelések alkalmazását.

Mivel a takrolimusz vérszintje jelentősen módosulhat hasmenéses epizódok során, ezért hasmenés fennállása esetén a takrolimusz-koncentrációk soron kívüli ellenőrzése javasolt.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

A Prograffal kezelt betegeknél ritkán cardiomyopathiaként jelentett ventricularis vagy septum hypertrophiát figyeltek meg, és ez az Advagraf esetén is előfordulhat. A legtöbb eset reverzíbilis volt, és olyankor fordult elő, amikor a takrolimusz mélyponti vérszintje az ajánlott maximális szintnél jóval magasabb volt. Ezen klinikai állapotok kockázatát növelő egyéb tényezők közé tartozott a már fennálló szívbetegség, kortikoszteroidok alkalmazása, magas vérnyomás, vese- vagy májműködési

zavar, fertőzések, folyadék túlterhelés és ödéma. Ennek megfelelően a jelentős immunszuppresszióban részesülő, magas kockázati csoportba tartozó betegeket az átültetés előtt és után (például először az átültetést követő 3., majd a 9-12. hónapban) echokardiográfiával és EKG-val ellenőrizni kell.

Amennyiben eltérések alakulnának ki, az Advagraf dózisát csökkenteni kell, vagy meg kell fontolni a más immunszuppresszív szerrel folytatott kezelésre való áttérést. A takrolimusz megnyújthatja a QT-intervallumot, Torsades de Pointes típusú ritmuszavar kialakulását okozhatja. Óvatosság szükséges olyan betegek esetén, akiknél fennáll a QT-szakasz megnyúlásának kockázata, ideértve azokat a betegeket, akiknek ez egyéni vagy családi anamnézisében QT-megnyúlás, pangásos szívelégtelenség, bradyarrhythmia és elektrolitzavarok szerepelnek. Körültekintően kell eljárni olyan betegek esetében is, akiknél veleszületett hosszú QT-szindrómát vagy szerzett QT-szakasz megnyúlást diagnosztizáltak, illetve fennáll ezek gyanúja, valamint olyan betegeknél, akiknél egyidejűleg olyan gyógyszereket alkalmaznak, amelyekről ismeretes, hogy megnyújtják a QTc-intervallumot, elektrolitzavarokat okoznak, vagy fokozzák a takrolimusz-expozíciót (lásd 4.5 pont).

Lymphoproliferatív betegségek és malignitások

Takrolimusszal kezelt betegeknél Epstein-Barr vírussal (EBV) összefüggő lymphoproliferatív betegség kialakulását jelentették (lásd 4.8 pont). Immunszuppresszív szerekkel történő kombinációja, mint például az antilymphocyta antitestek (pl.: baziliximab, daklizumab) egyidejű adása fokozza az EBV-hez társuló lymphoproliferatív betegség kockázatát. EBV-virális kapszid antigén (VCA)-negatív betegek esetében lymphoproliferatív betegség kialakulásának fokozott kockázatáról számoltak be. Ezért ebben a betegcsoportban, az EBV-VCA szerológiai vizsgálat szükséges az Advagraf-kezelés megkezdése előtt. A kezelés ideje alatt az EBV-PCR gondos monitorozása ajánlott. Az EBV-PCR pozitivitás hónapokig fennmaradhat, és önmagában nem jelzi lymphoproliferatív betegség vagy lymphoma kialakulását.

Ugyanúgy, mint más potens immunszuppresszív vegyületek esetében, a szekunder karcinómák kockázata nem ismert (lásd 4.8 pont).

Más immunszuppresszív szerekhez hasonlóan, a rosszindulatú bőrelváltozások potenciális kockázata miatt a napfénnyel és UV-fénnyel történő expozíciót megfelelő védőruházat viselésével, magas fényvédő faktorú krém használatával csökkenteni kell.

Az immunszuppresszánsokkal (köztük Advagráffal) kezelt betegeknél nagyobb az opportunista

(bakteriális, gombás, vírusos, illetve protozoon) fertőzések kockázata. Ezen betegségek között előfordul BK vírus fertőzéshez társuló nephropathia és JC vírus fertőzéshez társuló progresszív, multifokális leukoencephalopathia (PML). E fertőzések előfordulása gyakran a magas immunoszuppresszív összterheléssel áll kapcsolatban és súlyos, illetve halálos állapotok kialakulásához vezethet, amire az orvosnak gondolnia kell a romló vesefunkciójú vagy neurológiai tüneteket mutató, immunszupprimált betegek differenciáldiagnózisa során.

Takrolimusszal kezelt betegek esetében posterior reverzibilis encephalopathia szindróma (PRES) kialakulását jelentették. Amennyiben takrolimusszal kezelt betegnél a PRES tünetei jelentkeznek, mint pl. fejfájás, megváltozott mentális állapot, görcsroham és látászavar, akkor radiológiai vizsgálatot (pl. MRI-t) kell végezni. Ha PRES-t diagnosztizálnak, a vérnyomás és görcsrohamok megfelelő kezelése

és a szisztémásan adott takrolimusz azonnali leállítása javasolt. Megfelelő kezelés után a legtöbb beteg teljesen felépül.

Tiszta vörösvértest aplasia

Takrolimusszal kezelt betegeknél tiszta vörösvértest aplasia eseteket jelentettek (pure red cell aplasia,

PRCA). Minden beteg beszámolt PRCA rizikófaktorokról, mint például parvovírus B19 fertőzés, PRCA-val járó alapbetegség vagy egyidejű gyógyszeres kezelés.

Különleges populációk

Korlátozott a tapasztalat a nem kaukázusi betegek és a fokozott immunológiai kockázatú (pl. retranszplantáció, panel reaktív antitestek [PRA] jelenléte) betegek esetében.

Súlyos májkárosodás esetén az adagok csökkentése szükséges lehet (lásd 4.2 pont).

Segédanyagok

Az Advagraf kapszula laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, lapp laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Az Advagraf kapszula jelölésére használt festék szójalecitint tartalmaz. Azon betegek esetén, akik túlérzékenyek a mogyoróra vagy a szójára, a súlyos túlérzékenység kockázatát az Advagraf terápia előnyeivel szemben mérlegelni kell.

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A szisztémásan hasznosuló takrolimuszt a hepatikus CYP3A4 metabolizálja. Van bizonyíték a CYP3A4 által a bélfalban zajló gastrointestinalis metabolizmusra is. Olyan hatóanyagok egyidejű használata, melyekről ismert, hogy gátolják vagy indukálják a CYP3A4-et, befolyásolhatja a takrolimusz metabolizmusát, ezzel növelhetik vagy csökkenthetik a takrolimusz vérszintjét.

A takrolimusz vérszintjét, QT-megnyúlást (EKG-val), a vesefunkciót és más mellékhatásokat különösen ajánlatos szorosan ellenőrizni, ha egyidejűleg olyan hatóanyagok kerülnek alkalmazásra, amelyek képesek megváltoztatni a CYP3A4 metabolizmust vagy más módon befolyásolják a takrolimusz vérszintjét, és a hasonló takrolimusz-expozíció fenntartásához megfelelő módon be kell állítani a takrolimusz dózisát vagy meg kell szakítani a takrolimusz adását (lásd 4.2 és 4.4 pont).

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan növelő CYP3A4-inhibitorok

Klinikailag az alábbi vegyületekről mutatták ki, hogy növelik a takrolimusz vérszintjét:

Erős kölcsönhatást figyeltek meg gombaellenes szerekkel, például ketokonazollal, flukonazollal, itrakonazollal és vorikonazollal, a makrolid antibiotikum eritromicinnel, HIV proteáz-inhibitorokkal (például ritonavirrel nelfinavirrel, szakvinavirrel) vagy HCV proteáz-inhibitorokkal (például telaprevirrel, boceprevirrel). Ezen anyagok egyidejű alkalmazása majdnem minden betegnél a csökkentett takrolimusz dózisok alkalmazását követelheti meg. Farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a vérszintemelkedés főként takrolimusz fokozott oralis biohasznosulásának eredménye, amely a gastrointestinalis metabolizmus gátlása következtében alakul ki. A hepatikus clearence-re gyakorolt hatás kevésbé hangsúlyos.

Gyengébb kölcsönhatásokat figyeltek meg klotrimazollal, klaritromicinnel, jozamicinnel, nifedipinnel, nikardipinnel, diltiazemmel, verapamillal, amiodaronnal, danazollal, etinilösztradiollal, omeprazollal, nefazodonnal és Schisandra sphenanthera kivonatot tartalmazó (kínai) gyógynövénykészítményekkel. In vitro az alábbi anyagokról mutatták ki, hogy a takrolimusz metabolizmus potenciális inhibitorai: bromokriptin, kortizon, dapszon, ergotamin, gesztoden, lidokain, mefenitoin, mikonazol, midazolám, nilvadipin, noretindron, kinidin, tamoxifen, (triacetil)oleandomicin.

A grapefrút-léről leírták, hogy növeli a takrolimusz vérszintjét, ezért kerülni kell.

A lanzoprazol és ciklosporin potenciálisan gátolhatják a takrolimusz CYP3A4 által mediált metabolizmusát, ezáltal növelik a takrolimusz teljesvér-koncentrációját.

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan növelő egyéb kölcsönhatások

A takrolimusz nagy mértékben kötődik a plazmafehérjékhez. A plazmafehérjék iránt ismerten nagy affinitással rendelkező egyéb hatóanyagokkal (pl. nem szteroid gyulladáscsökkentők, orális antikoagulánsok vagy orális antidiabetikumok) való lehetséges kölcsönhatásokra gondolni kell. További lehetséges interakciók, melyek fokozhatják a takrolimusz szisztémás expozícióját: pl.: prokinetikus gyógyszerekkel (pl.: metoklopramid és cizaprid), cimetidin és magnézium-alumínium- hidroxid.

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan csökkentő CYP3A4-induktorok

Klinikailag a következő szerekről mutatták ki, hogy csökkentik a takrolimusz vérszintjét:

Erős kölcsönhatást figyeltek meg rifampicinnel, fenitoinnal, orbáncfűvel (Hypericum perforatum), melyek egyidejű alkalmazása majdnem minden betegnél magasabb takrolimusz dózisok adását teheti szükségessé. Klinikailag jelentős kölcsönhatásokat figyeltek meg fenobarbitállal is. Kimutatták, hogy a kortikoszteroidok fenntartó dózisai csökkentik a takrolimusz vérszintjét.

Az akut kilökődés kezelésére alkalmazott nagydózisú prednizolon vagy metilprednizolon képes a takrolimusz vérszintjének növelésére és csökkentésére is.

A karbamazepin, metamizol és izoniazid rendelkezik azzal a potenciállal, hogy csökkentse a takrolimusz koncentrációját.

A takrolimusz hatása más gyógyszerek metabolizmusára

A takrolimusz ismert CYP3A4-inhibitor; ezért a takrolimusz olyan gyógyszerekkel való együttes alkalmazása, amelyekről ismert, hogy azokat a CYP3A4 metabolizálja, befolyásolhatja ezen gyógyszerek metabolizmusát. Takrolimusz egyidejű alkalmazásakor a ciklosporin felezési ideje megnő. Emellett szinergista/additív nefrotoxikus hatás is felléphet. Ezért a ciklosporin és a takrolimusz kombinált alkalmazása nem ajánlott, és óvatosan kell eljárni, ha olyan beteg kap takrolimuszt, akit előzőleg ciklosporinnal kezeltek (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Kimutatták, hogy a takrolimusz emeli a fenitoin vérszintjét.

Mivel a takrolimusz csökkentheti a szteroid-alapú fogamzásgátlók clearance-ét, ami megnövekedett hormonexpozícióhoz vezet, ezért különös gonddal kell eljárni a fogamzásgátló módszer megválasztásakor.

Takrolimusz és sztatinok közötti interakciókról korlátozott ismeret áll rendelkezésre. A klinikai adatok arra utalnak, hogy a sztatinok farmakokinetikája a takrolimusszal való együttes alkalmazáskor nagyrészt változatlan.

Állatkísérletes adatok arra utalnak, hogy a takrolimusz potenciálisan csökkenti a pentobarbitál és antipirin clearance-ét, és megnöveli a felezési idejét.

Klinikailag káros hatásokat eredményező további kölcsönhatások

A takrolimusz más, ismerten nephro- vagy neurotoxikus hatású gyógyszerekkel (pl. aminoglikozidokkal, giráz gátlókkal, vankomicinnel, kotrimoxazollal, nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel, genciklovirrel vagy aciklovirrel) történő együttes alkalmazása, fokozhatja ezeket a mellékhatásokat.

Fokozott nephrotoxicitást észleltek amfotericin-B vagy ibuprofen takrolimusszal történő együttes adását követően.

Mivel a takrolimusz-kezelés hyperkalaemiával járhat, vagy súlyosbíthatja a már meglévő hyperkalaemiát, kerülni kell a fokozott káliumfogyasztást, illetve kálium-spóroló diuretikumok alkalmazását (pl. amilorid, triamteren vagy spironolakton) (lásd 4.4 pont).

Az immunszuppresszánsok befolyásolhatják a védőoltásokra adott választ, és előfordulhat, hogy a takrolimusz-kezelés alatt adott vakcinák kevésbé hatékonyak. Kerülni kell az élő, attenuált vakcinák alkalmazását (lásd 4.4 pont).

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Humán adatok azt mutatják, hogy a takrolimusz átjut a placentán. A transzplantált betegekre vonatkozó, viszonylag alacsony számú adat alapján nem bizonyított, hogy más immunszuppresszív gyógyszerekhez képest a takrolimusz-kezelés során a terhesség lefolyására és kimenetelére nézve fokozott lenne a mellékhatások kockázata. Azonban, spontán abortusz eseteit jelentették. A mai napig nincs egyéb releváns epidemiológiai adat. Ha nincs biztonságosabb alternatíva, és ha az ismert előnyök meghaladják a magzatra gyakorolt potenciális kockázatot, akkor terhes nők esetén megfontolható a takrolimusz-kezelés. In utero expozíció esetén a takrolimusz potenciális (különösen a vesére gyakorolt) mellékhatásai miatt az újszülött monitorozása javasolt. Fennáll a koraszülés (<37 hét) (123 szülésből 66 esetben fordult elő, azaz 53,7%-ban, azonban az adatok azt mutatták, hogy az újszülöttek többségének – a gesztációs korukhoz képest – normális szülétési súlyuk volt), valamint az újszülöttben kialakuló hyperkalaemia kockázata (111 újszülött közül 8-nál fordult elő, azaz 7,2%-ban), ami azonban magától rendeződik.

Patkányokban és nyulakban a takrolimusz embrio-foetalis toxicitást az anyára toxikus dózisban okoz (lásd 5.3 pont).

Szoptatás

A humán adatok igazolják, hogy a takrolimusz kiválasztódik az anyatejbe. Mivel az újszülöttre gyakorolt káros hatása nem zárható ki, az Advagraf-kezelésben részesülő nők nem szoptathatnak.

Termékenység

A takrolimusznak a férfi termékenységre gyakorolt negatív hatását figyelték meg patkányokon, ami a hímivarsejtek csökkent számában és motilitásában mutatkozott meg (lásd 5.3 pont).

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A takrolimusz látási és idegrendszeri zavarokat okozhat. Ez a hatás fokozódhat, ha a takrolimuszt alkohollal együtt alkalmazzák.

A takrolimusznak (Advagraf) a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alapbetegség és az egyszerre alkalmazott többféle gyógyszerkészítmény miatt gyakran nehéz megítélni az immunszuppresszív szerek mellékhatás-profilját.

A leggyakrabban jelentett mellékhatások (a betegek több mint 10%-ánál fordulnak elő) a tremor, a vesekárosodás, a hyperglykaemiás állapotok, a diabetes mellitus, a hyperkalaemia, a fertőzések, a hypertonia és az insomnia.

A mellékhatások előfordulásának gyakoriságát a következők szerint határozták meg: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 - < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Amint az más, potens immunszuppresszív szerek esetében is ismert, a takrolimuszt szedő betegeknél gyakran megnő a fertőzések (vírusos, bakteriális, gombás, protozoon) veszélye. A már meglevő fertőzések lefolyása súlyosbodhat. Mind általános, mind helyi fertőzések előfordulhatnak.

BK vírus fertőzéshez társuló nefropathia, valamint JC vírus fertőzéshez társuló progresszív, multifokális leukoencephalopathia (PML) eseteit jelentették immunoszuppresszánsokkal (köztük Advagraf-fal) kezelt betegeknél.

Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok

Az immunszuppresszív kezelés alatt álló betegeknél megnő a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázata. A takrolimusz-kezeléssel kapcsolatban leírtak jóindulatú valamint rosszindulatú daganatokat, köztük EBV-hoz kapcsolódó lymphoproliferatív kórképeket és malignus bőrelváltozásokat is.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

gyakori:

anaemia, thrombocytopenia, leukopenia, kóros vörösvértest paraméterek,

 

leukocytosis

nem gyakori:

coagulopathiák, pancytopenia, neutropenia, kóros vérzési és véralvadási

 

laborértékek

ritka:

thromboticus thrombocytopeniás purpura, hypoprothrombinaemia

nem ismert:

tiszta vörösvértest aplasia, agranulocytosis, haemolyticus anaemia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

A takrolimuszt kapó betegeknél allergiás és anaphylactoid reakciókat figyeltek meg (lásd 4.4 pont).

Endokrin betegségek és tünetek ritka:hirsutismus

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

nagyon gyakori: diabetes mellitus, hyperglykaemiás állapotok, hyperkalaemia

gyakori:

metabolikus acidózisok, egyéb elektrolitzavarok, hyponatraemia, folyadék

 

túlterhelés, hyperuricaemia, hypomagnesaemia, hypokalaemia, hypocalcaemia,

 

étvágycsökkenés, hypercholesterinaemia, hyperlipidaemia, hypertriglyceridaemia,

 

hypophosphataemia

nem gyakori:

dehydratio, hypoglykaemia, hypoproteinaemia, hyperphosphataemia

Pszichiátriai kórképek

nagyon gyakori:

álmatlanság

gyakori:

zavartság és dezorientáció, depresszió, szorongásos tünetek, hallucináció, mentális

 

zavarok, depressziós hangulat, kedélybetegségek és hangulatzavarok, rémálom

nem gyakori:

pszichotikus kórképek

Idegrendszeri betegségek és tünetek

nagyon gyakori:

fejfájás, tremor

gyakori:

idegrendszeri zavarok, görcsrohamok, tudatzavarok, perifériás neuropathiák,

 

szédülés, paraesthesiák és dysaesthesiák, írászavar

nem gyakori:

encephalopathia, központi idegrendszeri vérzések és cerebrovascularis történések,

 

kóma, beszéd- és nyelvértési zavarok, paralysis és paresis, amnézia

ritka:

hypertonia

nagyon ritka:

myasthenia

Szembetegségek és szemészeti tünetek

gyakori:

szembetegségek, homályos látás, fotofóbia

nem gyakori:

szürkehályog

ritka:

vakság

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

gyakori:

fülzúgás

nem gyakori:

hypacusis

ritka:

neuroszenzoros süketség

nagyon ritka:

halláscsökkenés

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

gyakori:

ischaemiás koszorúér-betegség, tachycardia

nem gyakori:

szívelégtelenség, kamrai arrhythmiák és szívleállás, supraventricularis arrhythmiák,

 

cardiomyopathiák, , kamrai hypertrophia, palpitatiók

ritka:

pericardiális folyadékgyülem

nagyon ritka:

Torsades de Pointes

Érbetegségek és tünetek

nagyon gyakori:

magas vérnyomás

gyakori:

thromboemboliás és ischaemiás események, vaszkuláris eredetű hypotoniás

 

zavarok, vérzés, perifériás érbetegségek

nem gyakori:

végtagi mélyvénás thrombosis, sokk, infarktus

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

gyakori:

tüdő-parenchyma betegségek, dyspnoe, pleurális folyadékgyülem, köhögés,

 

pharyngitis, orrfolyás és -gyulladás

nem gyakori:

légzési elégtelenség, légúti betegségek, asztma

ritka:

akut légzési distressz szindróma

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

nagyon gyakori:

hasmenés, hányinger

gyakori:

gastrointestinalis panaszok és tünetek, hányás, gastrointestinalis és hasi fájdalmak,

 

gastrointestinalis gyulladásos állapotok, gastrointestinalis vérzések,

 

gastrointestinalis kifekélyesedések és perforatio, ascites, stomatitis és

 

kifekélyesedés, székrekedés, dyspepsiás panaszok és tünetek, bélgázosodás,

 

felfúvódás és felpuffadás, laza széklet

nem gyakori:

akut és krónikus hasnyálmirigy-gyulladás, peritonitis, ileus paralyticus,

 

gastrooesophagealis reflux-betegség, gátolt gyomorürülés

ritka:

hasnyálmirigy pseudocysta, subileus

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

gyakori:

epevezeték rendellenesség, hepatocelluláris károsodás és hepatitis, cholestasis és

 

sárgaság

ritka:

venoocclusiv májbetegség, arteria hepatica thrombosisa

nagyon ritka:

májelégtelenség

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

gyakori:

bőrkiütés, pruritus, alopecia, akne, fokozott izzadás

nem gyakori:

dermatitis, fényérzékenység

ritka:

toxikus epidermalis necrolysis (Lyell-szindróma)

nagyon ritka:

Stevens—Johnson-szindróma

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

gyakori:

ízületi fájdalom, hátfájás, izomspazmusok, végtagfájdalom

nem gyakori:

ízületi betegségek

ritka:

csökkent mobilitás

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

nagyon gyakori:

vesekárosodás

gyakori:

veseelégtelenség, akut veseelégtelenség, toxikus nephropathia, renalis tubularis

 

necrosis, vizeletürítési zavarok, oliguria, hólyag- és urethralis tünetek

nem gyakori:

hemolitikus urémiás szindróma, anuria

nagyon ritka:

nephropathia, haemorrhagiás cystitis

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

nem gyakori:

dysmenorrhoea és uterusvérzés

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

gyakori:

lázas kórképek, fájdalom és diszkomfortérzés, gyengeséggel járó állapotok, ödéma,

 

a testhőmérséklet percepciós zavara,

nem gyakori:

influenzaszerű betegség, idegesség, nyugtalanság, több szervi elégtelenség,

 

mellkasi nyomásérzés, hőmérséklet intolerancia

ritka:

elesés, fekély, mellkasi szorítás, szomjúság

nagyon ritka:

a zsírszövet megszaporodása

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

nagyon gyakori:

májfunkciós vizsgálatok kóros eltérései

gyakori:

a vér alkalikus-foszfatázszintjének emelkedése, testtömeg-növekedés

nem gyakori:

amilázszint emelkedés a vérben, kóros EKG-lelet, kóros pulzusszám,

 

testtömeg-csökkenés, a vér laktát-dehidrogenáz-szintjének emelkedése

nagyon ritka:

kóros echokardiogram, QT-megnyúlás az elektrokardiogramon

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények

gyakori:

primer graft diszfunkció

Gyógyszeralkalmazási hibákat, beleértve a takrolimusz azonnali vagy nyújtott hatóanyag- felszabadulású gyógyszerformulációinak – figyelmetlenségből, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli

– helyettesítéséből adódó hibákat figyeltek meg. Számos, ezzel kapcsolatos, szervkilökődésről szóló esetet jelentettek (a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg a gyakorisága).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

A túladagolásáról kevés tapasztalat áll rendelkezésre. A takrolimusszal kapcsolatban néhány esetben beszámoltak véletlenszerű túladagolásról, melynek főbb tünetei a következők voltak: tremor, fejfájás, hányinger, hányás, fertőzések, urticaria, letargia és emelkeldett vérkarbamid-nitrogén- és szérumkreatininszint és alanin-aminotranszferáz aktivitás.

A takrolimusz túladagolásnak nincs specifikus antidótuma. Túladagolás esetén általános szupportív és tüneti kezelést kell alkalmazni.

A nagy molekulatömeg, rossz vízoldékonyság, az igen erős vörösvértest- és proteinkötődés miatt a takrolimusz feltehetőleg nem dializálható. Egyes betegeknél, akiknek a plazmakoncentrációja igen magas volt, a hemofiltráció vagy -diafiltráció hatásosan csökkentette a toxikus koncentrációkat. Per os intoxikáció esetén gyomormosás vagy adszorbensek, pl. aktív szén használata hatásos lehet, ha röviddel a beadás után alkalmazzák.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Immunszupresszív anyagok, kalcineurin inhibitorok, ATC kód: L04AD02

Hatásmechanizmus

Úgy tűnik, molekuláris szinten a takrolimusz úgy fejti ki hatását, hogy kötődik a citoszolban található FKBP12 nevű fehérjéhez, és ez felelős a vegyület intracellularis felhalmozódásáért. Az FKBP12- takrolimusz komplex specifikusan és kompetitíven kötődik a kalcineurinhoz, és gátolja azt. Ez a T- sejtekben a jelátvitel kalcium-függő gátlását eredményezi, meggátolva így a citokin gének különálló részekből álló szakaszainak átírását.

A takrolimusz rendkívül hatékony immunszuppresszív hatású készítmény, amely kísérletesen mind in vitro, mind in vivo hatásosnak bizonyult.

A takrolimusz elsősorban a kilökődési folyamatokért leginkább felelős cytotoxicus lymphocyták képződését gátolja. A takrolimusz elnyomja a T-sejt aktivációt és a T-helpersejt függő B-sejt proliferációt, valamint a lymphokinek (pl. interleukin 2, 3 és γ-interferon) képződését és az interleukin-2 receptor expresszióját.

A napi egyszeri adagolású takrolimusszal (Advagraf) végzett klinikai vizsgálatokból származó eredmények

Májtranszplantáció

Az Advagraf és a Prograf hatásossága és biztonságossága 471 de novo májtranszplantált betegen került összehasonlításra, mindkettő kortikoszteroidokkal kombinálva. A biopsziával igazolt akut kilökődés esemény-rátája a transzplantációt követő első 24 héten belül 32,6% volt az Advagraf-csoportban (N=237) és 29,3% volt a Prograf-csoportban (N=234). A kezelések közötti különbség (Advagraf – Prograf) 3,3% volt (95%-os konfidencia intrvallum [-5,7%, 12,3%]). A betegek 12-hónapos túlélési aránya az Advagraf esetében 89,2% és a Prograf esetében 90,8% volt. Az Advagraf karon 25 beteg (14 nő, 11 férfi), a Prograf karon pedig 24 beteg halt meg (5 nő, 19 férfi). A 12-hónapos graft túlélés 85,3% volt az Advagraf és 85,6% a Prograf esetén.

Vesetranszplantáció

Az Advagraf és a Prograf hatásossága és biztonságossága 667 de novo vesetranszplantált betegen került összehasonlításra, mindkettő mikofenolát-mofetillel (MMF) és kortikoszteroidokkal kombinálva. A biopsziával igazolt akut kilökődés esemény-rátája a transzplantációt követő első

24 héten belül 18,6% volt az Advagraf-csoportban (N=331) és 14,9% volt a Prograf-csoportban (N=336). A kezelések közötti (Advagraf – Prograf) 3,8% volt (95%-os konfidencia intrvallum [-2,1%,

9,6%]). A betegek 12-hónapos túlélési aránya az Advagraf esetében 96,9% és a Prograf esetében 97,5% volt. Az Advagraf-karon 10 beteg (3 nő, 7 férfi), a Prograf-karon 8 beteg halt meg (3 nő, 5 férfi). A 12-hónapos graft túlélés 91,5% volt az Advagraf és 92,8% a Prograf esetén.

A Prograf, ciklosporin és Advagraf hatásossága és biztonságossága 638 de novo vesetranszplantált betegen került összehasonlításra, mind baziliximab antitest indukcióval, MMF-fel és kortikoszteroidokkal kombinálva. A 12-hónapos kezelés alatt a hatásosság elmaradása (a definíció szerint ezek a halál, graft-veszteség, biopsziával igazolt akut kilöködés vagy a követésből való kimaradás) 14% volt az Advagraf-csoportban (N=214), 15,1% volt a Prograf-csoportban (N=212) és 17% volt a ciklosporin-csoportban (N=212). A kezelések közötti különbség -3,0% volt (Advagraf – ciklosporin) (95,2%-os konfidencia intrvallum [-9,9%, 4,0%]) az Advagraf vs. ciklosporin esetén és -1,9% volt (Prograf-ciklosporin) (95,2%-os konfidencia intrvallum [-8,9%, 5,2%]) a Prograf vs. ciklosporin esetén. A betegek 12-hónapos túlélési aránya 98,6% volt az Advagraf, 95,7% a Prograf és 97,6% a ciklosporin esetén. Az Advagraf-karon 3 beteg (mind férfi), a Prograf-karon 10 (3 nő, 7 férfi) és a ciklosporin-karon 6 beteg halt meg (3 nő, 3 férfi). A 12-hónapos graft túlélés 96,7% volt az Advagraf, 92,9% a Prograf és 95,7 % a ciklosporin esetén.

A napi kétszer adott Prograf kapszula klinikai hatásossága és biztonságossága primer szerv transzplantációban

A prospektív, publikált vizsgálatokban a per os adagolt Prografot körülbelül 175 tüdő-, 475 hasnyálmirigy- és 630 béltranszplantáción átesett betegen vizsgálták primer immunszuppresszánsként. Összességében ezekben a publikált vizsgálatokban a per os adagolt Prograf biztonságossági profilja hasonlónak bizonyult ahhoz, amit az olyan nagy vizsgálatokban írtak le, amelyekben a Prografot primer kezelésként alkalmazták a vese-, máj-, és szívtranszplantációban. A legnagyobb vizsgálatok hatékonysági eredményei az alábbiakban kerülnek összefoglalásra.

Tüdőtranszplantáció

Egy friss, a per os Prografot vizsgáló multicentrikus vizsgálat előzetes elemzése 110 beteg eredményeit értékelte. A betegek 1:1 arányban randomizálva kaptak takrolimuszt vagy ciklosporint. A takrolimuszt folyamatos intravénás infúzió formájában kezdték napi 0,01–0,03 mg/ttkg, majd per os napi 0,05–0,3 mg/ttkg dózisban adták. A transzplantáció utáni első éven belül a takrolimusznál az akut kilökődési epizódok a ciklosporinhoz viszonyított kisebb előfordulási gyakoriságáról (11,5% vs. 22,6%), és a krónikus kilökődéseknek, a bronchiolitis obliterans szindróma alacsonyabb előfordulási gyakoriságáról (2,86% vs. 8,57%) számoltak be. A betegek egyéves túlélési aránya 80,8% volt a takrolimusz- és 83% volt a ciklosporin-csoportban.

Egy másik randomizált vizsgálatban 66 beteg kapott takrolimuszt és 67 beteg kapott ciklosporint. A takrolimusz folyamatos intravénás infúzióval indult napi 0,025 mg/ttkg dózisban, a per os takrolimuszt napi 0,15 mg/ttkg dózisban adták, majd azt követően a dózist úgy állították be, hogy elérjék a

10-20 ng/ml mélyponti szintet. A betegek egyéves túlélési aránya 83% volt a takrolimusz- és 71% volt a ciklosporin-csoportban, a kétéves túlélési arány sorrendben 76%, illetve 66% volt. A 100 betegnapra számított akut kilökődési epizódok száma numerikusan kisebb volt a takrolimusz- (0,85 epizód), mint a ciklosporin-csoportban (1,09 epizód). A takrolimusz-csoportban a betegek 21,7%-ában alakult ki obliteratív bronchiolitis, míg a ciklosporin-csoportban levő betegeknél ez az arány 38,0% volt (p=0,025). Szignifikánsan több ciklosporinnal kezelt betegnek kellett takrolimuszra váltani (n=13), mint ahány takrolimusszal kezelt betegnek kellett ciklosporinra váltani (n=2) (p=0,02) (Keenan et al., Ann. Thoracic Surg. 1995; 60:580).

Egy további, két-centrumos vizsgálatban 26 beteget randomizáltak a takrolimusz-, míg 24 beteget a ciklosporin-csoportba. A takrolimusz folyamatos intravénás infúzió formájában indult napi

0,05 mg/ttkg dózisban, a takrolimuszt per os napi 0,1–0,3 mg/ttkg dózisban adták, majd a dózist úgy állították be, hogy elérjék 12-15 ng/ml mélyponti szintet. A takrolimusz-csoportban az egyéves túlélési arány 73,1% volt, a ciklosporin-csoportban 79,2%. Hat hónapnál az akut kilökődéstől való mentesség nagyobb volt a takrolimusz-csoportban (57,7% vs. 45,8%) és egy évvel a tüdőtranszplantáció után is (50% vs. 33,3%).

A három vizsgálat hasonló túlélési arányokat mutatott. Az akut kilökődések száma mindhárom vizsgálatban numerikusan kisebb volt takrolimusz esetén, és az egyik vizsgálatban a bronchiolitis obliterans szindróma szignifikánsan kisebb előfordulási gyakoriságát írták le takrolimusz alkalmazása mellett.

Hasnyálmirigy-transzplantáció

Egy, a per os adott Prografot értékelő multicentrikus vizsgálatban 205, szimultán hasnyálmirigy- és vesetranszplantáción átesett beteget randomizáltak takrolimusz- (n=103) vagy ciklosporin- (n=102) csoportba. A takrolimusz protokoll szerinti kezdő per os dózis napi 0,2 mg/ttkg volt, majd a dózist úgy állították be, hogy az 5. napra megcélozzák a 8-15 ng/ml-es mélyponti szintet, majd a 6. hónap után az 5-10 ng/ml-es mélyponti szintet. A hasnyálmirigy-túlélés az első év végére szignifikánsan jobb volt a takrolimusszal: 91,3%, a ciklosporin esetén észlelt 74,5%-kal szemben (p<0,0005), míg a vese-graft túlélése mindkét csoportban hasonló volt. A vizsgálat során 34 betegnél váltottak a ciklosporin kezelésről takrolimuszra, míg csak 6 takrolimuszt szedő betegneknél kellett alternatív terápiára váltani.

Vékonybél transzplantáció

A per os Prografra vonatkozó, egyetlen centrumból származó publikált klinikai tapasztalatok vékonybél transzplantáció primer kezelése során azt mutatták, hogy a 155, takrolimuszt és prednizont kapó beteg (65 csak belet kapott, 75 belet és májat, és 25 több szervet) biztosítás-statisztikai túlélése 75% volt 1 év, 54% volt 5 év és 42% volt 10 év elteltével. A kezdeti években a takrolimusz kezdő per os dózisa napi 0,3 mg/ttkg volt. Az eltelt 11 év alatt a növekvő tapasztalatokkal folyamatosan együtt javultak az eredmények. A többrétű fejlődés, azaz például az Epstein Barr (EBV) vírus és a CMV fertőzések korai kimutatását szolgáló technikák, a csontvelő augmentáció, az interleukin-2 antagonista daklizumab kiegészítő alkalmazása, az alacsonyabb kezdeti takrolimusz dózisok mellett a 10-15 ng/ml mélyponti szint megcélzása, és legújabban az allograftok besugárzása ebben az indikációban egyaránt hozzájárult a javuló eredményekhez.

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Emberben a takrolimuszról kimutatták, hogy a tápcsatorna teljes hosszában képes felszívódni. Az alkalmazott takrolimusz rendszerint gyorsan felszívódik. Az Advagraf a takrolimusz egy retard gyógyszerformulációja, ami nyújtott orális felszívódási profilt biztosít, melynek a maximális vérkoncetráció Cmax eléréséig tartó átlagos ideje 2 óra (tmax).

A felszívódás változó, és a takrolimusz átlagos oralis biohasznosulása (a Prografot vizsgálva) a 20-25%-os tartományba esik (felnőtt betegek egyedi értékei a 6-43% tartományban vannak). Az Advagraf orális biohasznosulása csökkent, ha étkezést követően került alkalmazásra. Az Advagraf abszorpciójának sebessége és mértéke egyaránt csökkent, ha étellel együtt adták be.

Az epeürítés nem befolyásolja a takrolimusz felszívódását, így az Advagraf-kezelés oralis formában kezdhető el.

Steady-state állapotban erős a korreláció az Advagraf AUC- és a teljes vér mélyponti szintje között. A teljesvér mélyponti szintjének ellenőrzése ezért jó becslést ad a szisztémás expozícióra.

Eloszlás

Emberen a takrolimusz intravénás adását követő, szervezeten belüli sorsát kétfázisosként lehet leírni. A szisztémás keringésben a takrolimusz erősen kötődik az erythrocytákhoz, a teljes vér/plazmakoncentrációk megoszlási aránya kb. 20:1. A plazmában a takrolimusz igen erősen kötődik a plazmafehérjékhez (>98,8%), főleg a szérumalbuminhoz és az α-1 savas glikoproteinhez.

A takrolimusz jelentős mértékben eloszlik a szervezetben. A plazmakoncentráció alapján számított eloszlási térfogata (egészséges alanyokban) steady-state állapotban mintegy 1300 l. Az ennek megfelelő adat a teljes vérben 47,6 l.

Metabolizmus

A takrolimusz túlnyomórészt a májban metabolizálódik, elsősorban a citokróm P450-3A4 révén. A takrolimusz jelentős mértékben metabolizálódik a bélfalban is. Több metabolitot azonosítottak. Ezek közül mindössze egyről mutatták ki in vitro, hogy a takrolimuszhoz hasonló immunszuppresszív hatással rendelkezik. A többi metabolitnak vagy csak csekély immunszuppresszív aktivitása van, vagy nem rendelkezik ilyen hatással. A szisztémás keringésben az inaktív metabolitok közül csak egy van jelen alacsony koncentrációban, ezért a metabolitok nem járulnak hozzá a takrolimusz farmakológiai aktivitásához.

Elimináció

A takrolimusz alacsony clearance-ű vegyület. Egészséges egyénekben a teljesvér koncentrációk alapján becsült átlagos teljestest-clearance 2,25 l/h volt. Felnőtt, máj-, vese-, illetve szívtranszplantáción átesett betegeknél ez az érték sorrendben 4,1 l/h, 6,7 l/h, ill 3,9 l/h volt. Az olyan tényezőket, mint az alacsony haematokrit- és fehérjeértékek, amelyek szabad takrolimusz-frakció növekedését eredményezik, vagy a kortikoszteroidok által indukált fokozott metabolizmust tartják felelősnek a transzplantációt követően megfigyelt magasabb eliminációs sebességért.

A takrolimusz felezési ideje hosszú és változó. Egészséges alanyoknál a teljes vérben mért átlagos felezési idő kb. 43 óra.

A 14C-jelölt takrolimusz intravénás és orális adását követően a radioaktivitás döntően a széklettel ürült.

A radioaktivitás mintegy 2%-a ürült ki a vizelettel. A változatlan takrolimusz kevesebb mint 1%-át mutatták ki a székletben és a vizeletben, ami azt jelzi, hogy a takrolimusz majdnem teljes mértékben metabolizálódik az elimináció előtt: az epe az elimináció fő útvonala.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Patkányokkal és páviánokkal végzett toxicitási vizsgálatokban a vese és a hasnyálmirigy volt elsődlegesen érintett. Patkányokban a takrolimusznak az idegrendszerre és a szemre volt toxikus hatása. Nyulakban reverzíbilis kardiotoxikus hatást figyeltek meg intravénás takrolimusz adását követően. A takrolimusz gyors infúzióban vagy bólus injekció formájában, 0,1–1,0 mg/kg adagban történő alkalmazása során QTc-szakasz megnyúlást figyeltek meg egyes állatfajoknál. A fenti adagok mellett 150 ng/ml fölötti csúcskoncentrációk alakultak ki a vérben, ami klinikai transzplantációk során mért átlagos Advagraf csúcskoncentrációk több mint 6-szorosa.

Patkányokban és nyulakban embriofoetalis toxicitás volt észlelhető, ami azokra a dózisokra korlátozódott, amelyek már jelentős toxicitást okoztak az anyaállatokban. Toxikus dózisoknál a szülést is beleértve károsodtak a nőstény patkányok reproduktív funkciói, és az utódoknál csökkent a születési súly, az életképesség és a növekedés.

A takrolimusz fertilitásra gyakorolt negatív hatását hím patkányoknál a spermaszám és -motilitás csökkenésében figyelték meg.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Kapszula tartalom:

Hipromellóz

Etilcellulóz

Laktóz-monohidrát

Magnézium-sztearát

Kapszula héj:

Titán-dioxid (E 171)

Sárga vas-oxid (E 172)

Vörös vas-oxid (E 172)

Nátrium–lauril-szulfát

Zselatin

Jelölő-festék (Opacode S-1-15083):

Sellak

Szójalecitin

Szimetikon

Vörös vas-oxid (E 172)

Hidroxipropilcellulóz

6.2Inkompatibilitások

A takrolimusz inkompatibilis a PVC-vel (polivinilkloriddal). Az Advagraf kapszulából történő szuszpenziókészítéshez tilos PVC-ből készített szerelékeket, fecskendőket és egyéb eszközöket használni.

6.3Felhasználhatósági időtartam

3 év

Az alumíniumcsomagolás kibontását követően: 1 év.

6.4Különleges tárolási előírások

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

Átlátszó PVC/PVDC alumínium buborékcsomagolás vagy adagonként perforált buborékfólia, nedvességmegkötővel együtt, alumínium csomagolásban, 10 kapszula buborékcsomagolásonként.

Kiszerelés mérete: 30, 50 és 100 retard kemény kapszula buborékfóliában vagy 30×1, 50×1, és 100×1 retard kemény kapszula adagonként perforált buborékfóliában.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Astellas Pharma Europe B.V.

Sylviusweg 62

2333 BE Leiden

Hollandia

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/07/387/001

EU/1/07/387/002

EU/1/07/387/009

EU/1/07/387/014

EU/1/07/387/015

EU/1/07/387/016

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. április 23.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. április 13.

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

1. A GYÓGYSZER NEVE

Advagraf 1 mg retard kemény kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 mg takrolimusz (monohidrát formában) retard kemény kapszulánként.

Ismert hatású segédanyagok:

102.17 mg laktóz retard kemény kapszulánként.

A jelölő-festék,amit a kapszula megjelölésére használnak, nyomokban tartalmaz szójalecitint (a jelölő- festék teljes összetételének 0,48%-a).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard kemény kapszula.

Fehér port tartalmazó zselatinkapszula, vörös, „1 mg” felirattal a felső, fehér és „677” felirattal az alsó, narancs színű kapszulafélen.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Felnőtt vese- vagy máj-allograft recipienseknél az átültetett szerv kilökődésének profilaxisa.

Felnőtt betegeknél az egyéb immunszuppresszív gyógyszerrel történő kezelésre rezisztens allograft-rejekció kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Az Advagraf a takrolimusz napi egyszeri adagolású oralis gyógyszerformulációja. Az Advagraf- kezelés megfelelően képzett és a szükséges eszközökkel rendelkező szakember által végzett gondos monitorozást igényel. Csak az immunszuppresszív terápiában és a transzplantált betegek kezelésében jártas orvosok írhatják fel ezt a gyógyszert, és kezdeményezhetik a megkezdett immunszuppresszív terápia megváltoztatását.

A takrolimusz azonnali vagy elnyújtott hatóanyag-leadású gyógyszerformái közti figyelmetlenségből, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli váltás nem biztonságos. Ez, a takrolimusz szisztémás expozíciójának klinikailag jelentős különbözőségéből fakadóan graftkilökődéshez vagy a mellékhatások, beleértve az elégtelen vagy a túlzott immunszupressziót, gyakoriságának növekedéséhez vezethet. A beteget a takrolimusznak mindig egyfajta gyógyszerformulációjával kell kezelni, a megfelelő napi terápiás rend szerint, a gyógyszerformuláció vagy a terápiás rend megváltoztatása csak a transzplantációban jártas szakorvos szoros felügyelete alatt végezhető (lásd 4.4 és 4.8 pont)., A takrolimusz szisztémás expozíciójának állandó szinten tartása érdekében bármilyen más gyógyszerformulációra történő váltást követően terápiás gyógyszerszint-monitorozást kell végezni és az adagot módosítani kell.

Adagolás

Az alábbiakban ajánlott kezdő adagok csak iránymutatásnak tekinthető. Az Advagraf alkalmazása rutinszerűen más immunszuppresszív szerekkel együtt történik, a posztoperatív időszak kezdetén. Adagja a választott immunszuppresszív protokolltól függően változhat. Az Advagraf adagolása

minden egyes beteg esetén elsősorban a kilökődés és a tolerabilitás klinikai értékelésén kell alapulnia, amit a vérszint monitorozása segít (lásd alább, „Terápiás gyógyszerszint-monitorozás”). Ha a kilökődés klinikai jelei nyilvánvalóak, akkor meg kell fontolni az immunszuppresszív protokoll megváltoztatását.

A de novo vesetranszplantált betegeknél a takrolimusz AUC0-24-értéke az Advagraf esetében az első napon 30%-kal, májtranszplantált betegeknél 50%-kal volt alacsonyabb, az azonos adagban adott azonnali hatóanyagleadású (Prograf) kapszulához viszonyítva. A 4. napra a mélyponti szintekkel mért szisztémás expozíció hasonló mind a vese-, mind a májtranszplantált betegeknél, mindkét gyógyszerformuláció esetén. Advagraf-kezelés esetén a takrolimusz mélyponti szintjeinek körültekintő és gyakori ellenőrzése ajánlott a transzplantációt követő első két hétben, hogy a megfelelő gyógyszer expozíció biztosított legyen közvetlenül a poszt-transzplantációs szakaszban. Mivel a takrolimusz alacsony clearance-ű vegyület, ezért az Advagraf adagolási protokolljának módosítása után eltarthat néhány napig, amíg beáll az egyensúlyi állapot.

A graftkilökődés megakadályozása érdekében az immunszuppressziót fenn kell tartani, ezért a per os kezelés időtartamára vonatkozó korlát nem adható.

A vese transzplantátum kilökődésének profilaxisa

Az Advagraf terápiát napi 0,20-0,30 mg/ttkg adaggal kell kezdeni, amit naponta egyszer, reggel kell bevenni. A gyógyszer alkalmazását a műtét befejezését követő 24 órán belül el kell kezdeni.

Az Advagraf adagja a transzplantációt követő időszakban általában csökken. Egyes esetekben lehetőség van a párhuzamosan alkalmazott immunszuppresszív terápia elhagyására, ami Advagraf monoterápiához vezet. A transzplantációt követően a beteg állapotában bekövetkező változások módosíthatják a takrolimusz farmakokinetikáját, és ez további módosításokat tehet szükségessé az adagolásban.

A máj transzplantátum kilökődésének profilaxisa

Az Advagraf terápiát napi 0,10-0,20 mg/ttkg adaggal kell kezdeni, amit naponta egyszer, reggel kell bevenni. A gyógyszer alkalmazását a műtét befejezését követően 12-18 órán belül el kell kezdeni. Az Advagraf adagjait a transzplantációt követő időszakban általában csökkentik. Egyes esetekben lehetőség van a párhuzamosan alkalmazott immunszuppresszív terápia elhagyására, ami Advagraf monoterápiához vezet. A transzplantációt követően a beteg állapotában bekövetkező javulás megváltoztathatja a takrolimusz farmakokinetikáját, és ez további adag módosításokat tehet szükségessé.

A Prograffal kezelt betegek átállítása Advagrafra

Azoknak az allograft transzplantált betegeknek, akik fenntartó kezelésként napi kétszer kapnak Prograf kapszulát, a napi egyszeri adagolású Advagrafra való átállításához a teljes napi dózist 1:1 (mg:mg) arányban kell átszámítani.

Azoknál a stabil betegeknél, akiket a (naponta kétszer adandó) Prograf kapszuláról a (naponta egyszer adandó) Advagrafra állítottak át a teljes napi dózis 1:1 (mg:mg) arányú átszámolása alapján, a takrolimusz szisztémás expozíciója (AUC0-24) az Advagraf esetében kb. 10%-kal alacsonyabb volt, mint a Prograf alkalmazásakor.A takrolimusz mélyponti szintje (C24) és a szisztémás expozíció (AUC0-24) közötti összefüggés az Advagraf esetében hasonló a Prograféhoz. Prograf kapszuláról

Advagrafra történő átváltáskor a takrolimusz mélyponti szintjeit meg kell mérni az átállás előtt, valamint az átállást követő két héten belül. Az átállítást követően a takrolimusz mélyponti szintjeit ellenőrizni kell, és ha szükséges, a dózismódosítást úgy kell elvégezni, hogy hasonló szisztémás expozíciót lehessen fenntartani. A hasonló szisztémás expozíció fenntartásához a dózist módosítani kell.

Átállítás ciklosporinról takrolimuszra

Különösen kell figyelni, mikor a betegek ciklosporin-alapú kezelését takrolimusz-alapú kezelésre állítják át (lásd 4.4 és 4.5 pont). A ciklosporin és a takrolimusz egyidőben történő alkalmazása nem javasolt. Az Advagraf terápia csak, a ciklosporin vérkoncentrációjának és a beteg klinikai állapotának mérlegelése után kezdhető el. Az adagolást mindaddig el kell halasztani, amíg a ciklosporin

emelkedett koncetrációban van jelen a vérben. Gyakorlatban, a takrolimusz alapú terápiát a ciklosporin leállítása után 12-24 órával indítják. Az átállítás után a ciklosporin vérszintjét továbbra is ellenőrizni kell, mivel ez hatással lehet a ciklosporin clearance-ére.

Az allograft rejekció kezelése

A rejekciós epizódok kezelésére a takrolimusz adagok emelését, kiegészítő kortikoszteroid-kezelést, valamint mono-/poliklonális ellenanyagok rövid ciklusú adását egyaránt alkalmazzák. Ha toxicitás jeleit észlelik, mint pl. kifejezett mellékhatások (lásd 4.8 pont) az Advagraf adagjának csökkentésére lehet szükség.

Az allograft rejekció kezelése vese- és májtranszplantáció után

Az egyéb immunszuppresszív szerekről a napi egyszeri Advagrafra történő átállításkor a kezelést a vese- és májtranszplantáció, illetve a transzplantátum kilökődésének profilaxisa esetén ajánlott kezdő per os adaggal kell kezdeni.

Az allograft rejekció kezelése szívtranszplantáció után

Advagrafra átállított felnőtt betegeknél a kezdő 0,15 mg/ttkg adagot per os, naponta egyszer, reggel kell bevenni.

Az allograft rejekció kezelése egyéb allograft transzplantációk után

Noha a tüdő-, pancreas- és béltranszplantált betegeknél nincs az Advagraffal klinikai tapasztalat, a Prograf kapszulát tüdőtranszplantált betegeknél 0,10-0,15 mg/ttkg/nap, hasnyálmirigy-transzplantált betegeknél 0,2 mg/ttkg/nap, béltranszplantált betegeknél 0,3 mg/ttkg/nap per os kezdő dózisban alkalmazták.

Terápiás gyógyszerszint-monitorozás

Az adagolásnak minden egyes beteg esetén elsősorban a kilökődés és a tolerabilitás klinikai

értékelésén kell alapulnia, amit a takrolimusz teljes vér mélyponti szintjének monitorozása segít.

Az adagolás optimális beállításához többféle immunoassay módszer áll rendelkezésre a takrolimusz teljesvér-koncentrációjának meghatározására. A klinikai gyakorlatban kapott individuális értékek és az irodalomban publikált értékek összehasonlítását körültekintően, és az alkalmazott vizsgálómódszerek ismeretében kell megítélni. A jelenlegi klinikai gyakorlatban a takrolimusz teljesvér-szintjét immunoassay módszerek alkalmazásával monitorozzák. A takrolimusz mélyponti szintje (C24) és szisztémás expozíciója (AUC0-24) közötti összefüggés az Advagraf és a Prograf esetén hasonló.

A takrolimusz mélyponti vérszintjét a transzplantációt követő időszakban monitorozni kell. Meg kell határozni a takrolimusz mélyponti vérszintjét – az Advagraf dózis bevételét követő mintegy 24 óra elteltével –, közvetlenül a következő adag bevételét megelőzően. A transzplantációt követő első két hétben a mélyponti vérszintek gyakori ellenőrzése ajánlott, amit a fenntartó kezelés során rendszeres időközönkénti ellenőrzés követ. A takrolimusz mélyponti vérszintjét a Profgrafról Advagrafra történő

átállítás, dózismódosítás, az immunszuppresszív kezelés megváltoztatása vagy az olyan anyagok egyidejű alkalmazása után is szorosan monitorozni kell, amelyek megváltoztathatják a takrolimusz teljesvér-szintjét (lásd 4.5 pont). A vérszintellenőrzés gyakoriságának a klinikai igényeken kell alapulnia. A takrolimusz egy alacsony clearance-ű hatóanyag, ezért az Advagraf adagolási protokolljának módosítása után eltarthat néhány napig, amíg beáll a megcélzott egyensúlyi állapot.

Klinikai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a betegek többsége sikerrel kezelhető, ha a takrolimusz mélyponti vérszintje 20 ng/ml alatt tartható. A teljesvér-szint értékelésekor figyelembe kell venni a beteg klinikai állapotát. A klinikai gyakorlatban a mélyponti vérszintek a korai poszt-transzplantációs szakaszban általában 5-20 ng/ml között voltak a máj-, és 10-20 ng/ml között a vese- és a szívtranszplantált betegek esetén. Az ezt követő fenntartó kezelés alatt a vérszintek rendszerint 5-15 ng/ml-es tartományban voltak a máj-, vese- és szívtranszplantált betegeknél.

Speciális betegcsoportok

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a takrolimusz mélyponti szintjének javasolt céltartományban történő tartása érdekében dóziscsökkentés válhat szükségessé.

Vesekárosodás

Mivel a takrolimusz farmakokinetikáját a veseműködés nem befolyásolja (lásd 5.2 pont), dózismódosításra nincs szükség. A takrolimusz nephrotoxikus potenciálja miatt azonban mégis szükséges a vesefunkció gondos ellenőrzése (beleértve a szérum kreatinin koncentráció-mérését, kreatinin clearance kiszámítását és az ürített vizelet mennyiségének ellenőrzését).

Rassz

A kaukázusi rasszhoz viszonyítva a fekete bőrű betegeknek nagyobb takrolimusz adagra lehet szükségük, hasonló mélyponti szintek eléréséhez.

Nem

Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a férfi és nő betegek különböző dózisokat igényelnek a hasonló mélyponti szintek eléréséhez.

Időskorú betegek

Jelenleg nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy időskorú betegeknél az adagolást módosítani kellene.

Gyermekek

Az Advagraf biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek esetében még nem igazolták.

Korlátozottan rendelkezésre állnak adatok, de nincs az adagolásra vonatkozó javallat

Az alkalmazás módja

Az Advagraf a takrolimusz napi egyszeri adagolású, per os alkalmazott gyógyszerformulációja. Az Advagraf per os napi adagját naponta egyszer, reggel javasolt beadni. Az Advagraf retard kemény kapszulát a buborékcsomagolásból történő kivételt követően azonnal be kell venni. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ne vegyék be a nedvességmegkötőt. A kapszulákat egészben, folyadékkal

(lehetőleg vízzel) kell lenyelni. A maximális felszívódás elérése érdekében az Advagrafot rendszerint

éhgyomorra kell bevenni, vagy legalább 1 órával étkezés előtt vagy 2-3 órával azt követően (lásd 5.2 pont). Az elfelejtett reggeli adagot a lehető leghamarabb, még aznap be kell venni. Másnap reggel nem szabad dupla adagot bevenni.

Azoknál a betegeknél, akik a kezdeti poszttranszplantációs szakban nem képesek szájon át gyógyszert szedni, a takrolimusz-kezelést el lehet kezdeni intravénásan (lásd a „Prograf 5 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz” Alkalmazási előírását) a megfelelő indikációban javasolt per os adag körülbelül egyötödével.

4.3 Ellenjavallatok

A takrolimusszal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Más makrolidekkel szembeni túlérzékenység

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Gyógyszeralkalmazási hibákat, beleértve a takrolimusz azonnali vagy elnyújtott hatóanyag- leadású gyógyszerformulációinak – figyelmetlenségből, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli – helyettesítéséből adódó hibákat figyeltek meg. Ez súlyos mellékhatásokhoz vezetett, mint pl.: graftkilökődés vagy olyan más mellékhatás megjelenése, ami lehet akár a túl alacsony, akár a túl magas takrolimusz expozíció következménye. A beteget a takrolimusznak mindig egyfajta gyógyszerformulációjával kell kezelni, a megfelelő napi terápiás rend szerint, a gyógyszerformuláció vagy a terápiás rend megváltoztatása csak a transzplantációban jártas szakorvos felügyelete alatt végezhető (lásd 4.2 és 4.8 pont).

Az Advagraf nem javasolt 18 év alatti gyermekek számára a biztonságosságra és/vagy hatásosságra vonatkozó adatok korlátozottsága miatt.

Az egyéb immunszuppresszív szerekkel végzett kezeléssel szemben rezisztens felnőtt betegeknél az allograftkilökődés kezelésével kapcsolatosan az Advagraf retard készítménnyel jelenleg nincsenek klinikai adatok.

A transzplantátum felnőtt szív allograft recipiensekben történő kilökődésének profilaxisára vonatkozóan az Advagraffal jelenleg még nincsenek klinikai adatok.

A transzplantáció utáni időszak kezdetén a következő paraméterek rendszeres ellenőrzése szükséges: vérnyomás, EKG, neurológiai status, látás, éhgyomri vércukorszint, elektrolitek (különösen a kálium), máj- és vesefunkciós vizsgálatok eredményei, haematologiai és véralvadási paraméterek, valamint a plazmafehérje vizsgálatok eredményei. Amennyiben klinikailag jelentős eltérések észlelhetők, meg kell fontolni az immunszuppresszív kezelés módosítását.

A hasonló takrolimusz expozíció fenntartása érdekében a potenciálisan kölcsönhatást okozó hatóanyagok (lásd 4.5 pont), úgymint a kifejezetten erős CYP3A4 inhibitorok (pl.: telaprevir, boceprevir, ritonavir, ketokonazol, vorikonazol, itrakonazol, telitromicin vagy klaritromicin) vagy a CYP3A4 induktorok (úgymint rifampicin, rifabutin), takrolimusszal történő egyidejű alkalmazása esetén, a takrolimusz vérszintjét ellenőrizni kell és az adagolást módosítani kell.

Az interakció kockázata miatt lyukaslevelű orbáncfűvet (Hypericum perforatum) tartalmazó vagy egyéb gyógynövénykészítmények alkalmazását kerülni kell az Advagraf szedése során, mert ez vagy a takrolimusz vérkoncentrációjának csökkenéséhez és a takrolimusz klinikai hatásának csökkenéséhez, vagy megnövekedett takrolimusz vérkoncentrációhoz és a takrolimusz toxicitás kockázatához vezet (lásd 4.5 pont).

A ciklosporin és a takrolimusz együttes alkalmazása kerülendő, és különös figyelemmel kell eljárni, ha olyan beteg kap takrolimuszt, aki előzőleg ciklosporint kapott (lásd 4.2 és 4.5 pont).

A fokozott káliumfogyasztást, illetve kálium-spóroló diuretikumok alkalmazását kerülni kell (lásd 4.5 pont).

A takrolimusznak és ismerten nephro- vagy neurotoxikus hatású gyógyszereknek bizonyos kombinációi fokozhatják ezen hatások kialakulásának kockázatát (lásd 4.5 pont).

Az immunszuppresszánsok befolyásolhatják a védőoltásokra adott választ, és előfordulhat, hogy a takrolimusz-kezelés alatt adott vakcinák kevésbé hatékonyak. Kerülni kell az élő, attenuált vakcinák alkalmazását.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Takrolimusszal kezelt betegeknél gastrointestinalis perforatióról számoltak be. Mivel a gastrointestinalis perforatió orvosi szempontból jelentős esemény, amely életet veszélyeztető vagy súlyos állapothoz vezethet, a gyanús panaszok vagy tünetek jelentkezésekor azonnal mérlegelni kell a megfelelő kezelések alkalmazását.

Mivel a takrolimusz vérszintje jelentősen módosulhat hasmenéses epizódok során, ezért hasmenés fennállása esetén a takrolimusz-koncentrációk soron kívüli ellenőrzése javasolt.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

A Prograffal kezelt betegeknél ritkán cardiomyopathiaként jelentett ventricularis vagy septum hypertrophiát figyeltek meg, és ez az Advagraf esetén is előfordulhat. A legtöbb eset reverzíbilis volt, és olyankor fordult elő, amikor a takrolimusz mélyponti vérszintje az ajánlott maximális szintnél jóval magasabb volt. Ezen klinikai állapotok kockázatát növelő egyéb tényezők közé tartozott a már fennálló szívbetegség, kortikoszteroidok alkalmazása, magas vérnyomás, vese- vagy májműködési

zavar, fertőzések, folyadék túlterhelés és ödéma. Ennek megfelelően a jelentős immunszuppresszióban részesülő, magas kockázati csoportba tartozó betegeket az átültetés előtt és után (például először az átültetést követő 3., majd a 9-12. hónapban) echokardiográfiával és EKG-val ellenőrizni kell. Amennyiben eltérések alakulnának ki, az Advagraf dózisát csökkenteni kell, vagy meg kell fontolni a más immunszuppresszív szerrel folytatott kezelésre való áttérést. A takrolimusz megnyújthatja a QT-intervallumot, Torsades de Pointes típusú ritmuszavar kialakulását okozhatja. Óvatosság szükséges olyan betegek esetén, akiknél fennáll a QT-szakasz megnyúlásának kockázata, ideértve azokat a betegeket, akiknek ez egyéni vagy családi anamnézisében QT-megnyúlás, pangásos szívelégtelenség, bradyarrhythmia és elektrolitzavarok szerepelnek. Körültekintően kell eljárni olyan betegek esetében is, akiknél veleszületett hosszú QT-szindrómát vagy szerzett QT-szakasz megnyúlást diagnosztizáltak, illetve fennáll ezek gyanúja, valamint olyan betegeknél, akiknél egyidejűleg olyan gyógyszereket alkalmaznak, amelyekről ismeretes, hogy megnyújtják a QTc-intervallumot, elektrolitzavarokat okoznak vagy fokozzák a takrolimusz-expozíciót (lásd 4.5 pont).

Lymphoproliferatív betegségek és malignitások

Takrolimusszal kezelt betegeknél Epstein-Barr vírussal (EBV) összefüggő lymphoproliferatív betegség kialakulását jelentették (lásd 4.8 pont). Immunszuppresszív szerekkel történő kombinációja, mint például az antilymphocyta antitestek (pl.: baziliximab, daklizumab) egyidejű adása fokozza az EBV-hez társuló lymphoproliferatív betegség kockázatát. EBV-virális kapszid antigén (VCA)-negatív betegek esetében lymphoproliferatív betegség kialakulásának fokozott kockázatáról számoltak be. Ezért ebben a betegcsoportban, az EBV-VCA szerológiai vizsgálat szükséges az Advagraf-kezelés megkezdése előtt. A kezelés ideje alatt az EBV-PCR gondos monitorozása ajánlott. Az EBV-PCR pozitivitás hónapokig fennmaradhat, és önmagában nem jelzi lymphoproliferatív betegség vagy lymphoma kialakulását.

Ugyanúgy, mint más potens immunszuppresszív vegyületek esetében, a szekunder karcinómák kockázata nem ismert (lásd 4.8 pont).

Más immunszuppresszív szerekhez hasonlóan, a rosszindulatú bőrelváltozások potenciális kockázata miatt a napfénnyel és UV-fénnyel történő expozíciót megfelelő védőruházat viselésével, magas fényvédő faktorú krém használatával csökkenteni kell.

Az immunszuppresszánsokkal (köztük Advagráffal) kezelt betegeknél nagyobb az opportunista

(bakteriális, gombás, vírusos, illetve protozoon) fertőzések kockázata. Ezen betegségek között előfordul BK vírus fertőzéshez társuló nephropathia és JC vírus fertőzéshez társuló progresszív, multifokális leukoencephalopathia (PML). E fertőzések előfordulása gyakran a magas immunoszuppresszív összterheléssel áll kapcsolatban és súlyos, illetve halálos állapotok kialakulásához vezethet, amire az orvosnak gondolnia kell a romló vesefunkciójú vagy neurológiai tüneteket mutató, immunszupprimált betegek differenciáldiagnózisa során.

Takrolimusszal kezelt betegek esetében posterior reverzibilis encephalopathia szindróma (PRES) kialakulását jelentették. Amennyiben takrolimusszal kezelt betegnél a PRES tünetei jelentkeznek, mint pl. fejfájás, megváltozott mentális állapot, görcsroham és látászavar, akkor radiológiai vizsgálatot (pl. MRI-t) kell végezni. Ha PRES-t diagnosztizálnak, a vérnyomás és görcsrohamok megfelelő kezelése és a szisztémásan adott takrolimusz azonnali leállítása javasolt. Megfelelő kezelés után a legtöbb beteg teljesen felépül.

Tiszta vörösvértest aplasia

Takrolimusszal kezelt betegeknél tiszta vörösvértest aplasia eseteket jelentettek (pure red cell aplasia,

PRCA). Minden beteg beszámolt PRCA rizikófaktorokról, mint például parvovírus B19 fertőzés, PRCA-val járó alapbetegség vagy egyidejű gyógyszeres kezelés.

Különleges populációk

Korlátozott a tapasztalat a nem kaukázusi betegek és a fokozott immunológiai kockázatú (pl. retranszplantáció, panel reaktív antitestek [PRA] jelenléte) betegek esetén.

Súlyos májkárosodás esetén az adagok csökkentése szükséges lehet (lásd 4.2 pont).

Segédanyagok

Az Advagraf kapszula laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, lapp laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Az Advagraf kapszula jelölésére használt festék szójalecitint tartalmaz. Azon betegek esetében, akik túlérzékenyek a mogyoróra vagy a szójára, a súlyos túlérzékenység kockázatát az Advagraf terápia előnyeivel szemben mérlegelni kell.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A szisztémásan hasznosuló takrolimuszt a hepatikus CYP3A4 metabolizálja. Van bizonyíték a CYP3A4 által a bélfalban zajló gastrointestinalis metabolizmusra is. Olyan hatóanyagok egyidejű használata, melyekről ismert, hogy gátolják vagy indukálják a CYP3A4-et, befolyásolhatja a takrolimusz metabolizmusát, ezzel növelhetik vagy csökkenthetik a takrolimusz vérszintjét.

A takrolimusz vérszintjét, QT-megnyúlást (EKG-val), a vesefunkciót és más mellékhatásokat különösen ajánlatos szorosan ellenőrizni, ha egyidejűleg olyan hatóanyagok kerülnek alkalmazásra, amelyek képesek megváltoztatni a CYP3A4 metabolizmust vagy más módon befolyásolják a takrolimusz vérszintjét, és a hasonló takrolimusz-expozíció fenntartásához megfelelő módon be kell állítani a takrolimusz dózisát vagy meg kell szakítani a takrolimusz adását (lásd 4.2 és 4.4 pont).

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan növelő CYP3A4-inhibitorok

Klinikailag az alábbi vegyületekről mutatták ki, hogy növelik a takrolimusz vérszintjét:

Erős kölcsönhatást figyeltek meg gombaellenes szerekkel, például ketokonazollal, flukonazollal, itrakonazollal és vorikonazollal, a makrolid antibiotikum eritromicinnel, HIV proteáz-inhibitorokkal (például ritonavirrel, nelfinavirrel, szakvinavirrel vagy HCV proteáz-inhibitorokkal (például telaprevirrel, boceprevirrel). Ezen anyagok egyidejű alkalmazása majdnem minden betegnél a csökkentett takrolimusz dózisok alkalmazását követelheti meg. Farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a vérszintemelkedés főként takrolimusz fokozott oralis biohasznosulásának eredménye, amely a gastrointestinalis metabolizmus gátlása következtében alakul ki. A hepatikus clearence-re gyakorolt hatás kevésbé hangsúlyos.

Gyengébb kölcsönhatásokat figyeltek meg klotrimazollal, klaritromicinnel, jozamicinnel, nifedipinnel, nikardipinnel, diltiazemmel, verapamillal, amiodaronnal, danazollal, etinilösztradiollal, omeprazollal, nefazodonnal és Schisandra sphenanthera kivonatot tartalmazó (kínai) gyógynövénykészítményekkel. In vitro az alábbi anyagokról mutatták ki, hogy a takrolimusz metabolizmus potenciális inhibitorai: bromokriptin, kortizon, dapszon, ergotamin, gesztoden, lidokain, mefenitoin, mikonazol, midazolám, nilvadipin, noretindron, kinidin, tamoxifen, (triacetil)oleandomicin.

A grapefrút-léről leírták, hogy növeli a takrolimusz vérszintjét, ezért kerülni kell.

A lanzoprazol és ciklosporin potenciálisan gátolhatják a takrolimusz CYP3A4 által mediált metabolizmusát, ezáltal növelik a takrolimusz teljesvér-koncentrációját.

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan növelő egyéb kölcsönhatások

A takrolimusz nagy mértékben kötődik a plazmafehérjékhez. A plazmafehérjék iránt ismerten nagy affinitással rendelkező egyéb hatóanyagokkal (pl. nem szteroid gyulladáscsökkentők, orális antikoagulánsok vagy orális antidiabetikumok) való lehetséges kölcsönhatásokra gondolni kell. További lehetséges interakciók, melyek fokozhatják a takrolimusz szisztémás expozícióját pl.: prokinetikus gyógyszerekkel (pl.: a metoklopramid és cizaprid), cimetidin és magnézium-alumínium- hidroxid.

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan csökkentő CYP3A4-induktorok

Klinikailag a következő szerekről mutatták ki, hogy csökkentik a takrolimusz vérszintjét:

Erős kölcsönhatást figyeltek meg rifampicinnel, fenitoinnal, orbáncfűvel (Hypericum perforatum), melyek egyidejű alkalmazása majdnem minden betegnél magasabb takrolimusz dózisok adását teheti szükségessé. Klinikailag jelentős kölcsönhatásokat figyeltek meg fenobarbitállal is. Kimutatták, hogy a kortikoszteroidok fenntartó dózisai csökkentik a takrolimusz vérszintjét.

Az akut kilökődés kezelésére alkalmazott nagydózisú prednizolon vagy metilprednizolon képes a takrolimusz vérszintjének növelésére és csökkentésére is.

A karbamazepin, metamizol és izoniazid rendelkezik azzal a potenciállal, hogy csökkentse a takrolimusz koncentrációját.

A takrolimusz hatása más gyógyszerek metabolizmusára

A takrolimusz ismert CYP3A4-inhibitor; ezért a takrolimusz olyan gyógyszerekkel való együttes alkalmazása, amelyekről ismert, hogy azokat a CYP3A4 metabolizálja, befolyásolhatja ezen gyógyszerek metabolizmusát. Takrolimusz egyidejű alkalmazásakor a ciklosporin felezési ideje megnő. Emellett szinergista/additív nefrotoxikus hatás is felléphet. Ezért a ciklosporin és a takrolimusz kombinált alkalmazása nem ajánlott, és óvatosan kell eljárni, ha olyan beteg kap takrolimuszt, akit előzőleg ciklosporinnal kezeltek (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Kimutatták, hogy a takrolimusz emeli a fenitoin vérszintjét.

Mivel a takrolimusz csökkentheti a szteroid-alapú fogamzásgátlók clearance-ét, ami megnövekedett hormonexpozícióhoz vezet, ezért különös gonddal kell eljárni a fogamzásgátló módszer megválasztásakor.

Takrolimusz és sztatinok közötti interakciókról korlátozott ismeret áll rendelkezésre. A klinikai adatok arra utalnak, hogy a sztatinok farmakokinetikája a takrolimusszal való együttes alkalmazáskor nagyrészt változatlan.

Állatkísérletes adatok arra utalnak, hogy a takrolimusz potenciálisan csökkenti a pentobarbitál és antipirin clearance-ét, és megnöveli a felezési idejét.

Klinikailag káros hatásokat eredményező további kölcsönhatások

A takrolimusz más, ismerten nephro- vagy neurotoxikus hatású gyógyszerekkel (pl. aminoglikozidokkal, giráz gátlókkal, vankomicinnel, kotrimoxazollal, nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel, genciklovirrel vagy aciklovirrel) történő együttes alkalmazása, fokozhatja ezeket a mellékhatásokat.

Fokozott nephrotoxicitást észleltek amfotericin-B vagy ibuprofen takrolimusszal történő együttes adását követően.

Mivel a takrolimusz-kezelés hyperkalaemiával járhat, vagy súlyosbíthatja a már meglévő hyperkalaemiát, kerülni kell a fokozott káliumfogyasztást, illetve kálium-spóroló diuretikumok alkalmazását (pl. amilorid, triamteren vagy spironolakton) (lásd 4.4 pont).

Az immunszuppresszánsok befolyásolhatják a védőoltásokra adott választ, és előfordulhat, hogy a takrolimusz-kezelés alatt adott vakcinák kevésbé hatékonyak. Kerülni kell az élő, attenuált vakcinák alkalmazását (lásd 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Humán adatok azt mutatják, hogy a takrolimusz átjut a placentán. A transzplantált betegekre vonatkozó, viszonylag alacsony számú adat alapján nem bizonyított, hogy más immunszuppresszív gyógyszerekhez képest a takrolimusz-kezelés során a terhesség lefolyására és kimenetelére nézve fokozott lenne a mellékhatások kockázata. Azonban, spontán abortusz eseteit jelentették. A mai napig nincs egyéb releváns epidemiológiai adat. Ha nincs biztonságosabb alternatíva, és ha az ismert előnyök meghaladják a magzatra gyakorolt potenciális kockázatot, akkor terhes nők esetén megfontolható a takrolimusz-kezelés. In utero expozíció esetén a takrolimusz potenciális (különösen a vesére gyakorolt) mellékhatásai miatt az újszülött monitorozása javasolt. Fennáll a koraszülés (<37 hét) (123 szülésből 66 esetben fordult elő, azaz 53,7%-ban, azonban az adatok azt mutatták, hogy az újszülöttek többségének – a gesztációs korukhoz képest – normális szülétési súlyuk volt), valamint az újszülöttben kialakuló hyperkalaemia kockázata (111 újszülött közül 8-nál fordult elő, azaz 7,2%-ban), ami azonban magától rendeződik.

Patkányokban és nyulakban a takrolimusz embrio-foetalis toxicitást az anyára toxikus dózisban okoz (lásd 5.3 pont).

Szoptatás

A humán adatok igazolják, hogy a takrolimusz kiválasztódik az anyatejbe. Mivel az újszülöttre gyakorolt káros hatása nem zárható ki, az Advagraf-kezelésben részesülő nők nem szoptathatnak.

Termékenység

A takrolimusznak a férfi termékenységre gyakorolt negatív hatását figyelték meg patkányokon, ami a hímivarsejtek csökkent számában és motilitásában mutatkozott meg (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A takrolimusz látási és idegrendszeri zavarokat okozhat. Ez a hatás fokozódhat, ha a takrolimuszt alkohollal együtt alkalmazzák.

A takrolimusznak (Advagraf) a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alapbetegség és az egyszerre alkalmazott többféle gyógyszerkészítmény miatt gyakran nehéz megítélni az immunszuppresszív szerek mellékhatás-profilját.

A leggyakrabban jelentett mellékhatások (a betegek több mint 10%-ánál fordulnak elő) a tremor, a vesekárosodás, a hyperglykaemiás állapotok, a diabetes mellitus, a hyperkalaemia, fertőzések, a hypertonia és az insomnia.

A mellékhatások előfordulásának gyakoriságát a következők szerint határozták meg: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 - < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Amint az más, potens immunszuppresszív szerek esetében is ismert, a takrolimuszt szedő betegeknél gyakran megnő a fertőzések (vírusos, bakteriális, gombás, protozoon) veszélye. A már meglevő fertőzések lefolyása súlyosbodhat. Mind általános, mind helyi fertőzések előfordulhatnak.

BK vírus fertőzéshez társuló nefropathia, valamint JC vírus fertőzéshez társuló progresszív, multifokális leukoencephalopathia (PML) eseteit jelentették immunoszuppresszánsokkal (köztük Advagraf-fal) kezelt betegeknél.

Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok

Az immunszuppresszív kezelés alatt álló betegeknél megnő a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázata. A takrolimusz-kezeléssel kapcsolatban leírtak jóindulatú valamint rosszindulatú daganatokat, köztük EBV-hoz kapcsolódó lymphoproliferatív kórképeket és malignus bőrelváltozásokat is.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

gyakori:

anaemia, thrombocytopenia, leukopenia, kóros vörösvértest paraméterek,

 

leukocytosis

nem gyakori:

coagulopathiák, pancytopenia, neutropenia, kóros vérzési és véralvadási

 

laborértékek

ritka:

thromboticus thrombocytopeniás purpura, hypoprothrombinaemia

nem ismert:

tiszta vörösvértest aplasia, agranulocytosis, haemolyticus anaemia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

A takrolimuszt kapó betegeknél allergiás és anaphylactoid reakciókat figyeltek meg (lásd 4.4 pont).

Endokrin betegségek és tünetek ritka:hirsutismus

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

nagyon gyakori: diabetes mellitus, hyperglykaemiás állapotok, hyperkalaemia

gyakori:

metabolikus acidózisok, egyéb elektrolitzavarok, hyponatraemia, folyadék

 

túlterhelés, hyperuricaemia, hypomagnesaemia, hypokalaemia, hypocalcaemia,

 

étvágycsökkenés, hypercholesterinaemia, hyperlipidaemia, hypertriglyceridaemia,

 

hypophosphataemia

nem gyakori:

dehydratio, hypoglykaemia, hypoproteinaemia, hyperphosphataemia

Pszichiátriai kórképek

nagyon gyakori:

álmatlanság

gyakori:

zavartság és dezorientáció, depresszió, szorongásos tünetek, hallucináció, mentális

 

zavarok, depressziós hangulat, kedélybetegségek és hangulatzavarok, rémálom

nem gyakori:

pszichotikus kórképek

Idegrendszeri betegségek és tünetek

nagyon gyakori:

fejfájás, tremor

gyakori:

idegrendszeri zavarok, görcsrohamok, tudatzavarok, perifériás neuropathiák,

 

szédülés, paraesthesiák és dysaesthesiák, írászavar

nem gyakori:

encephalopathia, központi idegrendszeri vérzések és cerebrovascularis történések,

 

kóma, beszéd- és nyelvértési zavarok, paralysis és paresis, amnézia

ritka:

hypertonia

nagyon ritka:

myasthenia

Szembetegségek és szemészeti tünetek

gyakori:

szembetegségek, homályos látás, fotofóbia

nem gyakori:

szürkehályog

ritka:

vakság

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

gyakori:

fülzúgás

nem gyakori:

hypacusis

ritka:

neuroszenzoros süketség

nagyon ritka:

halláscsökkenés

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

gyakori:

ischaemiás koszorúér-betegség, tachycardia

nem gyakori:

szívelégtelenség, kamrai arrhythmiák és szívleállás, supraventricularis arrhythmiák,

 

cardiomyopathiák, kamrai hypertrophia, palpitatiók

ritka:

pericardiális folyadékgyülem

nagyon ritka:

Torsades de Pointes

Érbetegségek és tünetek

nagyon gyakori:

magas vérnyomás

gyakori:

thromboemboliás és ischaemiás események, vaszkuláris eredetű hypotoniás

 

zavarok, vérzés, perifériás érbetegségek

nem gyakori:

végtagi mélyvénás thrombosis, sokk, infarktus

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

gyakori:

tüdő-parenchyma betegségek, dyspnoe, pleurális folyadékgyülem, köhögés,

 

pharyngitis, orrfolyás és -gyulladás

nem gyakori:

légzési elégtelenség, légúti betegségek, asztma

ritka:

akut légzési distressz szindróma

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

nagyon gyakori:

hasmenés, hányinger

gyakori:

gastrointestinalis panaszok és tünetek, hányás, gastrointestinalis és hasi fájdalmak,

 

gastrointestinalis gyulladásos állapotok, gastrointestinalis vérzések,

 

gastrointestinalis kifekélyesedések és perforatio, ascites, stomatitis és

 

kifekélyesedés, székrekedés, dyspepsiás panaszok és tünetek, bélgázosodás,

 

felfúvódás és felpuffadás, laza széklet

nem gyakori:

akut és krónikus hasnyálmirigy-gyulladás, peritonitis, ileus paralyticus,

 

gastrooesophagealis reflux-betegség, gátolt gyomorürülés

ritka:

hasnyálmirigy pseudocysta, subileus

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

gyakori:

epevezeték rendellenesség, hepatocelluláris károsodás és hepatitis, cholestasis és

 

sárgaság

ritka:

venoocclusiv májbetegség, arteria hepatica thrombosisa

nagyon ritka:

májelégtelenség

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

gyakori:

bőrkiütés, pruritus, alopecia, akne, fokozott izzadás

nem gyakori:

dermatitis, fényérzékenység

ritka:

toxikus epidermalis necrolysis (Lyell-szindróma)

nagyon ritka:

Stevens—Johnson-szindróma

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

gyakori:

ízületi fájdalom, hátfájás, izomspazmusok, végtagfájdalom

nem gyakori:

ízületi betegségek

ritka:

csökkent mobilitás

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

nagyon gyakori:

vesekárosodás

gyakori:

veseelégtelenség, akut veseelégtelenség, toxikus nephropathia, renalis tubularis

 

necrosis, vizeletürítési zavarok, oliguria, hólyag- és urethralis tünetek

nem gyakori:

hemolitikus urémiás szindróma, anuria

nagyon ritka:

nephropathia, haemorrhagiás cystitis

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

nem gyakori:

dysmenorrhoea és uterusvérzés

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

gyakori:

lázas kórképek, fájdalom és diszkomfortérzés, gyengeséggel járó állapotok, ödéma,

 

a testhőmérséklet percepciós zavara,

nem gyakori:

influenzaszerű betegség, idegesség, nyugtalanság, több szervi elégtelenség,

 

mellkasi nyomásérzés, hőmérséklet intolerancia

ritka:

elesés, fekély, mellkasi szorítás, szomjúság

nagyon ritka:

a zsírszövet megszaporodása

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

nagyon gyakori:

májfunkciós vizsgálatok kóros eltérései

gyakori:

a vér alkalikus-foszfatázszintjének emelkedése, testtömeg-növekedés

nem gyakori:

amilázszint emelkedés a vérben, kóros EKG-lelet, kóros pulzusszám, testtömeg-

 

csökkenés, a vér laktát-dehidrogenáz-szintjének emelkedése

nagyon ritka:

kóros echokardiogram, QT-megnyúlás az elektrokardiogramon

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények

gyakori:

primer graft diszfunkció

Gyógyszeralkalmazási hibákat, beleértve a takrolimusz azonnali vagy nyújtott hatóanyag-

felszabadulású gyógyszerformulációinak – figyelmetlenségből, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli

– helyettesítéséből adódó hibákat figyeltek meg. Számos, ezzel kapcsolatos, szervkilökődésről szóló esetet jelentettek (a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg a gyakorisága).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen

kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolásáról kevés tapasztalat áll rendelkezésre. A takrolimusszal kapcsolatban néhány esetben beszámoltak véletlenszerű túladagolásról, melynek főbb tünetei a következők voltak: tremor, fejfájás, hányinger, hányás, fertőzések, urticaria, letargia és emelkeldett vérkarbamid-nitrogén és szérumkreatininszint és alanin-aminotranszferáz aktivitás.

A takrolimusz túladagolásnak nincs specifikus antidótuma. Túladagolás esetén általános szupportív és tüneti kezelést kell alkalmazni.

A nagy molekulatömeg, rossz vízoldékonyság, az igen erős vörösvértest- és proteinkötődés miatt a takrolimusz feltehetőleg nem dializálható. Egyes betegeknél, akiknek a plazmakoncentrációja igen magas volt, a hemofiltráció vagy -diafiltráció hatásosan csökkentette a toxikus koncentrációkat. Per os intoxikáció esetén gyomormosás vagy adszorbensek, pl. aktív szén használata hatásos lehet, ha röviddel a beadás után alkalmazzák.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Immunszupresszív anyagok, kalcineurin inhibitorok, ATC kód: L04AD02

Hatásmechanizmus

Úgy tűnik, molekuláris szinten a takrolimusz úgy fejti ki hatását, hogy kötődik a citoszolban található FKBP12 nevű fehérjéhez, és ez felelős a vegyület intracellularis felhalmozódásáért. Az FKBP12- takrolimusz komplex specifikusan és kompetitíven kötődik a kalcineurinhoz, és gátolja azt. Ez a T- sejtekben a jelátvitel kalcium-függő gátlását eredményezi, meggátolva így a citokin gének különálló részekből álló szakaszainak átírását.

A takrolimusz rendkívül hatékony immunszuppresszív hatású készítmény, amely kísérletesen mind in vitro, mind in vivo hatásosnak bizonyult.

A takrolimusz elsősorban a kilökődési folyamatokért leginkább felelős cytotoxicus lymphocyták képződését gátolja. A takrolimusz elnyomja a T-sejt aktivációt és a T-helpersejt függő B-sejt proliferációt, valamint a lymphokinek (pl. interleukin 2, 3 és γ-interferon) képződését és az interleukin-2 receptor expresszióját.

A napi egyszeri adagolású takrolimusszal (Advagraf) végzett klinikai vizsgálatokból származó eredmények

Májtranszplantáció

Az Advagraf és a Prograf hatásossága és biztonságossága 471 de novo májtranszplantált betegen került összehasonlításra, mindkettő kortikoszteroidokkal kombinálva. A biopsziával igazolt akut kilökődés esemény-rátája a transzplantációt követő első 24 héten belül 32,6% volt az Advagraf-csoportban (N=237) és 29,3% volt a Prograf-csoportban (N=234). A kezelések közötti különbség (Advagraf – Prograf) 3,3% volt (95%-os konfidencia intrvallum [-5,7%, 12,3%]). A betegek 12-hónapos túlélési aránya az Advagraf esetében 89,2% és a Prograf esetében 90,8% volt. Az Advagraf karon 25 beteg (14 nő, 11 férfi), a Prograf karon pedig 24 beteg halt meg (5 nő, 19 férfi). A 12-hónapos graft túlélés 85,3% volt az Advagraf és 85,6% a Prograf esetén.

Vesetranszplantáció

Az Advagraf és a Prograf hatásossága és biztonságossága 667 de novo vesetranszplantált betegen került összehasonlításra, mindkettő mikofenolát-mofetillel (MMF) és kortikoszteroidokkal kombinálva. A biopsziával igazolt akut kilökődés esemény-rátája a transzplantációt követő első

24 héten belül 18,6% volt az Advagraf-csoportban (N=331) és 14,9% volt a Prograf-csoportban (N=336). A kezelések közötti (Advagraf – Prograf) 3,8% volt (95%-os konfidencia intrvallum [-2,1%, 9,6%]). A betegek 12-hónapos túlélési aránya az Advagraf esetében 96,9% és a Prograf esetében

97,5% volt. Az Advagraf-karon 10 beteg (3 nő, 7 férfi), a Prograf-karon 8 beteg halt meg (3 nő, 5 férfi). A 12-hónapos graft túlélés 91,5% volt az Advagraf és 92,8% a Prograf esetén.

A Prograf, ciklosporin és Advagraf hatásossága és biztonságossága 638 de novo vesetranszplantált betegen került összehasonlításra, mind baziliximab antitest indukcióval, MMF-fel és kortikoszteroidokkal kombinálva. A 12-hónapos kezelés alatt a hatásosság elmaradása (a definíció szerint ezek a halál, graft-veszteség, biopsziával igazolt akut kilöködés vagy a követésből való kimaradás) 14% volt az Advagraf-csoportban (N=214), 15,1% volt a Prograf-csoportban (N=212) és 17% volt a ciklosporin-csoportban (N=212). A kezelések közötti különbség -3,0% volt (Advagraf – ciklosporin) (95,2%-os konfidencia intrvallum [-9,9%, 4,0%]) az Advagraf vs. ciklosporin esetén és -1,9% volt (Prograf-ciklosporin) (95,2%-os konfidencia intrvallum [-8,9%, 5,2%]) a Prograf vs. ciklosporin esetén. A betegek 12-hónapos túlélési aránya 98,6% volt az Advagraf, 95,7% a Prograf és 97,6% a ciklosporin esetén. Az Advagraf-karon 3 beteg (mind férfi), a Prograf-karon 10 (3 nő, 7 férfi) és a ciklosporin-karon 6 beteg halt meg (3 nő, 3 férfi). A 12-hónapos graft túlélés 96,7% volt az Advagraf, 92,9% a Prograf és 95,7 % a ciklosporin esetén.

A napi kétszer adott Prograf kapszula klinikai hatásossága és biztonságossága a primer szerv transzplantációban

A prospektív, publikált vizsgálatokban a per os adagolt Prografot körülbelül 175 tüdő-, 475 hasnyálmirigy- és 630 béltranszplantáción átesett betegen vizsgálták primer immunszuppresszánsként. Összességében ezekben a publikált vizsgálatokban a per os adagolt Prograf biztonságossági profilja hasonlónak bizonyult ahhoz, amit az olyan nagy vizsgálatokban írtak le, amelyekben a Prografot primer kezelésként alkalmazták a vese-, máj-, és szívtranszplantációban. A legnagyobb vizsgálatok hatékonysági eredményei az alábbiakban kerülnek összefoglalásra.

Tüdőtranszplantáció

Egy friss, a per os Prografot vizsgáló multicentrikus vizsgálat előzetes elemzése 110 beteg eredményeit értékelte. A betegek 1:1 arányban randomizálva kaptak takrolimuszt vagy ciklosporint. A takrolimuszt folyamatos intravénás infúzió formájában kezdték napi 0,01–0,03 mg/ttkg, majd per os napi 0,05–0,3 mg/ttkg dózisban adták. A transzplantáció utáni első éven belül a takrolimusznál az akut kilökődési epizódok a ciklosporinhoz viszonyított kisebb előfordulási gyakoriságáról (11,5% vs. 22,6%), és a krónikus kilökődéseknek, a bronchiolitis obliterans szindróma alacsonyabb előfordulási gyakoriságáról (2,86% vs. 8,57%) számoltak be. A betegek egyéves túlélési aránya 80,8% volt a takrolimusz- és 83% volt a ciklosporin-csoportban.

Egy másik randomizált vizsgálatban 66 beteg kapott takrolimuszt és 67 beteg kapott ciklosporint. A takrolimusz folyamatos intravénás infúzióval indult napi 0,025 mg/ttkg dózisban, a per os takrolimuszt napi 0,15 mg/ttkg dózisban adták, majd azt követően a dózist úgy állították be, hogy elérjék a

10-20 ng/ml mélyponti szintet. A betegek egyéves túlélési aránya 83% volt a takrolimusz- és 71% volt a ciklosporin-csoportban, a kétéves túlélési arány sorrendben 76%, illetve 66% volt. A 100 betegnapra számított akut kilökődési epizódok száma numerikusan kisebb volt a takrolimusz- (0,85 epizód), mint a ciklosporin-csoportban (1,09 epizód). A takrolimusz-csoportban a betegek 21,7%-ában alakult ki obliteratív bronchiolitis, míg a ciklosporin-csoportban levő betegeknél ez az arány 38,0% volt (p=0,025). Szignifikánsan több ciklosporinnal kezelt betegnek kellett takrolimuszra váltani (n=13), mint ahány takrolimusszal kezelt betegnek kellett ciklosporinra váltani (n=2) (p=0,02) (Keenan et al., Ann. Thoracic Surg. 1995; 60:580).

Egy további, két-centrumos vizsgálatban 26 beteget randomizáltak a takrolimusz-, míg 24 beteget a ciklosporin-csoportba. A takrolimusz folyamatos intravénás infúzió formájában indult napi

0,05 mg/ttkg dózisban, a takrolimuszt per os napi 0,1–0,3 mg/ttkg dózisban adták, majd a dózist úgy állították be, hogy elérjék 12-15 ng/ml mélyponti szintet. A takrolimusz-csoportban az egyéves túlélési arány 73,1% volt, a ciklosporin-csoportban 79,2%. Hat hónapnál az akut kilökődéstől való mentesség nagyobb volt a takrolimusz-csoportban (57,7% vs. 45,8%) és egy évvel a tüdőtranszplantáció után is (50% vs. 33,3%).

A három vizsgálat hasonló túlélési arányokat mutatott. Az akut kilökődések száma mindhárom vizsgálatban numerikusan kisebb volt takrolimusz esetén, és az egyik vizsgálatban a bronchiolitis obliterans szindróma szignifikánsan kisebb előfordulási gyakoriságát írták le takrolimusz alkalmazása mellett.

Hasnyálmirigy-transzplantáció

Egy, a per os adott Prografot értékelő multicentrikus vizsgálatban 205, szimultán hasnyálmirigy- és vesetranszplantáción átesett beteget randomizáltak takrolimusz- (n=103) vagy ciklosporin- (n=102) csoportba. A takrolimusz protokoll szerinti kezdő per os dózis napi 0,2 mg/ttkg volt, majd a dózist úgy állították be, hogy az 5. napra megcélozzák a 8-15 ng/ml-es mélyponti szintet, majd a 6. hónap után az 5-10 ng/ml-es mélyponti szintet. A hasnyálmirigy-túlélés az első év végére szignifikánsan jobb volt a takrolimusszal: 91,3%, a ciklosporin esetén észlelt 74,5%-kal szemben (p<0,0005), míg a vese-graft túlélése mindkét csoportban hasonló volt. A vizsgálat során 34 betegnél váltottak a ciklosporin kezelésről takrolimuszra, míg csak 6 takrolimuszt szedő betegneknél kellett alternatív terápiára váltani.

Vékonybél transzplantáció

A per os Prografra vonatkozó, egyetlen centrumból származó publikált klinikai tapasztalatok vékonybél transzplantáció primer kezelése során azt mutatták, hogy a 155, takrolimuszt és prednizont kapó beteg (65 csak belet kapott, 75 belet és májat, és 25 több szervet) biztosítás-statisztikai túlélése 75% volt 1 év, 54% volt 5 év és 42% volt 10 év elteltével. A kezdeti években a takrolimusz kezdő per os dózisa napi 0,3 mg/ttkg volt. Az eltelt 11 év alatt a növekvő tapasztalatokkal folyamatosan együtt javultak az eredmények. A többrétű fejlődés, azaz például az Epstein Barr (EBV) vírus és a CMV fertőzések korai kimutatását szolgáló technikák, a csontvelő augmentáció, az interleukin-2 antagonista daklizumab kiegészítő alkalmazása, az alacsonyabb kezdeti takrolimusz dózisok mellett a 10-15 ng/ml mélyponti szint megcélzása, és legújabban az allograftok besugárzása ebben az indikációban egyaránt hozzájárult a javuló eredményekhez.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Emberben a takrolimuszról kimutatták, hogy a tápcsatorna teljes hosszában képes felszívódni. Az alkalmazott takrolimusz rendszerint gyorsan felszívódik. Az Advagraf a takrolimusz egy retard gyógyszerformulációja, ami nyújtott orális felszívódási profilt biztosít, melynek a maximális vérkoncetráció Cmax eléréséig tartó átlagos ideje 2 óra (tmax).

A felszívódás változó, és a takrolimusz átlagos oralis biohasznosulása (a Prografot vizsgálva) a 20-25%-os tartományba esik (felnőtt betegek egyedi értékei a 6-43% tartományban vannak). Az Advagraf orális biohasznosulása csökkent, ha étkezést követően került alkalmazásra. Az Advagraf abszorpciójának sebessége és mértéke egyaránt csökkent, ha étellel együtt adták be.

Az epeürítés nem befolyásolja a takrolimusz felszívódását, így az Advagraf-kezelés oralis formában kezdhető el.

Steady-state állapotban erős a korreláció az Advagraf AUC- és a teljes vér mélyponti szintje között. A teljesvér mélyponti szintjének ellenőrzése ezért jó becslést ad a szisztémás expozícióra.

Eloszlás

Emberen a takrolimusz intravénás adását követő, szervezeten belüli sorsát kétfázisosként lehet leírni. A szisztémás keringésben a takrolimusz erősen kötődik az erythrocytákhoz, a teljes vér/plazmakoncentrációk megoszlási aránya kb. 20:1. A plazmában a takrolimusz igen erősen kötődik a plazmafehérjékhez (>98,8%), főleg a szérumalbuminhoz és az α-1 savas glikoproteinhez.

A takrolimusz jelentős mértékben eloszlik a szervezetben. A plazmakoncentráció alapján számított eloszlási térfogata (egészséges alanyokban) steady-state állapotban mintegy 1300 l. Az ennek megfelelő adat a teljes vérben 47,6 l.

Metabolizmus

A takrolimusz túlnyomórészt a májban metabolizálódik, elsősorban a citokróm P450-3A4 révén. A takrolimusz jelentős mértékben metabolizálódik a bélfalban is. Több metabolitot azonosítottak. Ezek közül mindössze egyről mutatták ki in vitro, hogy a takrolimuszhoz hasonló immunszuppresszív hatással rendelkezik. A többi metabolitnak vagy csak csekély immunszuppresszív aktivitása van, vagy nem rendelkezik ilyen hatással. A szisztémás keringésben az inaktív metabolitok közül csak egy van jelen alacsony koncentrációban, ezért a metabolitok nem járulnak hozzá a takrolimusz farmakológiai aktivitásához.

Elimináció

A takrolimusz alacsony clearance-ű vegyület. Egészséges egyénekben a teljesvér koncentrációk alapján becsült átlagos teljestest-clearance 2,25 l/h volt. Felnőtt, máj-, vese-, illetve szívtranszplantáción átesett betegeknél ez az érték sorrendben 4,1 l/h, 6,7 l/h, ill 3,9 l/h volt. Az olyan tényezőket, mint az alacsony haematokrit- és fehérjeértékek, amelyek szabad takrolimusz-frakció növekedését eredményezik, vagy a kortikoszteroidok által indukált fokozott metabolizmust tartják felelősnek a transzplantációt követően megfigyelt magasabb eliminációs sebességért.

A takrolimusz felezési ideje hosszú és változó. Egészséges alanyoknál a teljes vérben mért átlagos felezési idő kb. 43 óra.

A 14C-jelölt takrolimusz intravénás és orális adását követően a radioaktivitás döntően a széklettel ürült.

A radioaktivitás mintegy 2%-a ürült ki a vizelettel. A változatlan takrolimusz kevesebb mint 1%-át mutatták ki a székletben és a vizeletben, ami azt jelzi, hogy a takrolimusz majdnem teljes mértékben metabolizálódik az elimináció előtt: az epe az elimináció fő útvonala.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Patkányokkal és páviánokkal végzett toxicitási vizsgálatokban a vese és a hasnyálmirigy volt elsődlegesen érintett. Patkányokban a takrolimusznak az idegrendszerre és a szemre volt toxikus hatása. Nyulakban reverzíbilis kardiotoxikus hatást figyeltek meg intravénás takrolimusz adását követően. A takrolimusz gyors infúzióban vagy bólus injekció formájában, 0,1–1,0 mg/kg adagban történő alkalmazása során QTc-szakasz megnyúlást figyeltek meg egyes állatfajoknál. A fenti adagok mellett 150 ng/ml fölötti csúcskoncentrációk alakultak ki a vérben, ami klinikai transzplantációk során mért átlagos Advagraf csúcskoncentrációk több mint 6-szorosa.

Patkányokban és nyulakban embriofoetalis toxicitás volt észlelhető, ami azokra a dózisokra korlátozódott, amelyek már jelentős toxicitást okoztak az anyaállatokban. Toxikus dózisoknál a szülést is beleértve károsodtak a nőstény patkányok reproduktív funkciói, és az utódoknál csökkent a születési súly, az életképesség és a növekedés.

A takrolimusz fertilitásra gyakorolt negatív hatását hím patkányoknál a spermaszám és -motilitás csökkenésében figyelték meg.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Kapszula tartalom:

Hipromellóz

Etilcellulóz

Laktóz-monohidrát

Magnézium-sztearát

Kapszula héj:

Titán-dioxid (E 171)

Sárga vas-oxid (E 172)

Vörös vas-oxid (E 172)

Nátrium–lauril-szulfát

Zselatin

Jelölő-festék (Opacode S-1-15083):

Sellak

Szójalecitin

Szimetikon

Vörös vas-oxid (E 172)

Hidroxipropilcellulóz

6.2 Inkompatibilitások

A takrolimusz inkompatibilis a PVC-vel (polivinilkloriddal). Az Advagraf kapszulából történő szuszpenziókészítéshez tilos PVC-ből készített szerelékeket, fecskendőket és egyéb eszközöket használni.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

Az alumíniumcsomagolás kibontását követően: 1 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Átlátszó PVC/PVDC alumínium buborékcsomagolás vagy adagonként perforált buborékfólia, nedvességmegkötővel együtt, alumínium csomagolásban, 10 kapszula buborékcsomagolásonként.

Kiszerelés mérete: 30, 50, 60 és 100 retard kemény kapszula buborékfóliában vagy 30×1, 50×1, 60×1 és 100×1 retard kemény kapszula adagonként perforált buborékfóliában.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Astellas Pharma Europe B.V.

Sylviusweg 62

2333 BE Leiden

Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/07/387/003

EU/1/07/387/004

EU/1/07/387/005

EU/1/07/387/006

EU/1/07/387/017

EU/1/07/387/018

EU/1/07/387/019

EU/1/07/387/020

9.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. április 23.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. április 13.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján

(http://www.ema.europa.eu) található.

1. A GYÓGYSZER NEVE

Advagraf 3 mg retard kemény kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

3 mg takrolimusz (monohidrát formában) retard kemény kapszulánként.

Ismert hatású segédanyagok: 306.52 mg laktóz kapszulánként.

A jelölő-festék, amit a kapszula megjelölésére használnak, nyomokban tartalmaz szójalecitint (a jelölő-festék teljes összetételének 0,48%-a).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard kemény kapszula.

Fehér port tartalmazó, zselatinkapszula, vörös, „3 mg” felirattal a felső, narancs és „637” felirattal az alsó, narancs színű kapszulafélen.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Felnőtt vese- vagy máj-allograft recipienseknél az átültetett szerv kilökődésének profilaxisa.

Felnőtt betegeknél az egyéb immunszuppresszív gyógyszerrel történő kezelésre rezisztens allograft-rejekció kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Az Advagraf a takrolimusz napi egyszeri adagolású oralis gyógyszerformulációja. Az Advagraf- kezelés megfelelően képzett és a szükséges eszközökkel rendelkező szakember által végzett gondos monitorozást igényel. Csak az immunszuppresszív terápiában és a transzplantált betegek kezelésében jártas orvosok írhatják fel ezt a gyógyszert, és kezdeményezhetik a megkezdett immunszuppresszív terápia megváltoztatását.

A takrolimusz azonnali vagy elnyújtott hatóanyag-leadásúgyógyszerformulációi közti figyelmetlenségből, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli váltás nem biztonságos. Ez, a takrolimusz szisztémás expozíciójának klinikailag jelentős különbözőségéből fakadóan graftkilökődéshez vagy a mellékhatások, beleértve az elégtelen vagy a túlzott immunszupressziót, gyakoriságának növekedéséhez vezethet. A beteget a takrolimusznak mindig egyfajta gyógyszerformulációjával kell kezelni, a megfelelő napi terápiás rend szerint, a gyógyszerformuláció vagy a terápiás rend megváltoztatása csak a transzplantációban jártas szakorvos szoros felügyelete alatt végezhető (lásd 4.4 és 4.8 pont)., A takrolimusz szisztémás expozíciójának állandó szinten tartása érdekében bármilyen más gyógyszerformulációra történő váltást követően terápiás gyógyszerszint-monitorozást kell végezni és az adagot módosítani kell.

Adagolás

Az alábbiakban ajánlott kezdő adagok csak iránymutatásnak tekinthető. Az Advagraf alkalmazása rutinszerűen más immunszuppresszív szerekkel együtt történik, a posztoperatív időszak kezdetén. Adagja a választott immunszuppresszív protokolltól függően változhat. Az Advagraf adagolása

minden egyes beteg esetén elsősorban a kilökődés és a tolerabilitás klinikai értékelésén kell alapulnia, amit a vérszint monitorozása segít (lásd alább, „Terápiás gyógyszerszint-monitorozás”). Ha a kilökődés klinikai jelei nyilvánvalóak, akkor meg kell fontolni az immunszuppresszív protokoll megváltoztatását.

A de novo vesetranszplantált betegeknél a takrolimusz AUC0-24-értéke az Advagraf esetében az első napon 30%-kal, májtranszplantált betegeknél 50%-kal volt alacsonyabb, az azonos adagban adott azonnali hatóanyagleadású (Prograf) kapszulához viszonyítva. A 4. napra a mélyponti szintekkel mért szisztémás expozíció hasonló mind a vese-, mind a májtranszplantált betegeknél, mindkét gyógyszerformuláció esetén. Advagraf-kezelés esetén a takrolimusz mélyponti szintjeinek körültekintő és gyakori ellenőrzése ajánlott a transzplantációt követő első két hétben, hogy a megfelelő gyógyszer expozíció biztosított legyen közvetlenül a poszt-transzplantációs szakaszban. Mivel a takrolimusz alacsony clearance-ű vegyület, ezért az Advagraf adagolási protokolljának módosítása után eltarthat néhány napig, amíg beáll az egyensúlyi állapot.

A graftkilökődés megakadályozása érdekében az immunszuppressziót fenn kell tartani, ezért a per os kezelés időtartamára vonatkozó korlát nem adható.

A vese transzplantátum kilökődésének profilaxisa

Az Advagraf terápiát napi 0,20-0,30 mg/ttkg adaggal kell kezdeni, amit naponta egyszer, reggel kell bevenni. A gyógyszer alkalmazását a műtét befejezését követő 24 órán belül el kell kezdeni.

Az Advagraf adagja a transzplantációt követő időszakban általában csökken. Egyes esetekben lehetőség van a párhuzamosan alkalmazott immunszuppresszív terápia elhagyására, ami Advagraf monoterápiához vezet. A transzplantációt követően a beteg állapotában bekövetkező változások módosíthatják a takrolimusz farmakokinetikáját, és ez további módosításokat tehet szükségessé az adagolásban.

A máj transzplantátum kilökődésének profilaxisa

Az Advagraf terápiát napi 0,10-0,20 mg/ttkg adaggal kell kezdeni, amit naponta egyszer, reggel kell bevenni. A gyógyszer alkalmazását a műtét befejezését követően 12-18 órán belül el kell kezdeni. Az Advagraf adagjait a transzplantációt követő időszakban általában csökkentik. Egyes esetekben lehetőség van a párhuzamosan alkalmazott immunszuppresszív terápia elhagyására, ami Advagraf monoterápiához vezet. A transzplantációt követően a beteg állapotában bekövetkező javulás megváltoztathatja a takrolimusz farmakokinetikáját, és ez további adag módosításokat tehet szükségessé.

A Prograffal kezelt betegek átállítása Advagrafra

Azoknak az allograft transzplantált betegeknek, akik fenntartó kezelésként napi kétszer kapnak Prograf kapszulát, a napi egyszeri adagolású Advagrafra való átállításához a teljes napi dózist 1:1 (mg:mg) arányban kell átszámítani.

Azoknál a stabil betegeknél, akiket a (naponta kétszer adandó) Prograf kapszuláról a (naponta egyszer adandó) Advagrafra állítottak át a teljes napi dózis 1:1 (mg:mg) arányú átszámolása alapján, a takrolimusz szisztémás expozíciója (AUC0-24) az Advagraf esetében kb. 10%-kal alacsonyabb volt, mint a Prograf alkalmazásakor.A takrolimusz mélyponti szintje (C24) és a szisztémás expozíció (AUC0-24) közötti összefüggés az Advagraf esetében hasonló a Prograféhoz. Prograf kapszuláról

Advagrafra történő átváltáskor a takrolimusz mélyponti szintjeit meg kell mérni az átállás előtt, valamint az átállást követő két héten belül. Az átállítást követően a takrolimusz mélyponti szintjeit ellenőrizni kell, és ha szükséges, a dózismódosítást úgy kell elvégezni, hogy hasonló szisztémás expozíciót lehessen fenntartani. A hasonló szisztémás expozíció fenntartásához a dózist módosítani kell.

Átállítás ciklosporinról takrolimuszra

Különösen kell figyelni, mikor a betegek ciklosporin-alapú kezelését takrolimusz-alapú kezelésre állítják át (lásd 4.4 és 4.5 pont). A ciklosporin és a takrolimusz egyidőben történő alkalmazása nem javasolt. Az Advagraf terápia csak, a ciklosporin vérkoncentrációjának és a beteg klinikai állapotának mérlegelése után kezdhető el. Az adagolást mindaddig el kell halasztani, amíg a ciklosporin

emelkedett koncetrációban van jelen a vérben. Gyakorlatban, a takrolimusz alapú terápiát a ciklosporin leállítása után 12-24 órával indítják. Az átállítás után a ciklosporin vérszintjét továbbra is ellenőrizni kell, mivel ez hatással lehet a ciklosporin clearance-ére.

Az allograft rejekció kezelése

A rejekciós epizódok kezelésére a takrolimusz adagok emelését, kiegészítő kortikoszteroid-kezelést, valamint mono-/poliklonális ellenanyagok rövid ciklusú adását egyaránt alkalmazzák. Ha toxicitás jeleit észlelik, mint pl. kifejezett mellékhatások (lásd 4.8 pont) az Advagraf adagjának csökkentésére lehet szükség.

Az allograft rejekció kezelése vese- és májtranszplantáció után

Az egyéb immunszuppresszív szerekről a napi egyszeri Advagrafra történő átállításkor a kezelést a vese- és májtranszplantáció, illetve a transzplantátum kilökődésének profilaxisa esetén ajánlott kezdő per os adaggal kell kezdeni.

Az allograft rejekció kezelése szívtranszplantáció után

Advagrafra átállított felnőtt betegeknél a kezdő 0,15 mg/ttkg adagot per os, naponta egyszer, reggel kell bevenni.

Az allograft rejekció kezelése egyéb allograft transzplantációk után

Noha a tüdő-, pancreas- és béltranszplantált betegeknél nincs az Advagraffal klinikai tapasztalat, a Prograf kapszulát tüdőtranszplantált betegeknél 0,10-0,15 mg/ttkg/nap, hasnyálmirigy-transzplantált betegeknél 0,2 mg/ttkg/nap, béltranszplantált betegeknél 0,3 mg/ttkg/nap per os kezdő dózisban alkalmazzák.

Terápiás gyógyszerszint-monitorozás

Az adagolásnak minden egyes beteg esetén elsősorban a kilökődés és a tolerabilitás klinikai

értékelésén kell alapulnia, amit a takrolimusz teljes vér mélyponti szintjének monitorozása segít.

Az adagolás optimális beállításához többféle immunoassay módszer áll rendelkezésre a takrolimusz teljesvér-koncentrációjának meghatározására. A klinikai gyakorlatban kapott individuális értékek és az irodalomban publikált értékek összehasonlítását körültekintően, és az alkalmazott vizsgálómódszerek ismeretében kell megítélni. A jelenlegi klinikai gyakorlatban a takrolimusz teljesvér-szintjét immunoassay módszerek alkalmazásával monitorozzák. A takrolimusz mélyponti szintje (C24) és szisztémás expozíciója (AUC0-24) közötti összefüggés az Advagraf és a Prograf esetén hasonló.

A takrolimusz mélyponti vérszintjét a transzplantációt követő időszakban monitorozni kell. Meg kell határozni a takrolimusz mélyponti vérszintjét – az Advagraf dózis bevételét követő mintegy 24 óra elteltével –, közvetlenül a következő adag bevételét megelőzően. A transzplantációt követő első két hétben a mélyponti vérszintek gyakori ellenőrzése ajánlott, amit a fenntartó kezelés során rendszeres időközönkénti ellenőrzés követ. A takrolimusz mélyponti vérszintjét a Profgrafról Advagrafra történő

átállítás, dózismódosítás, az immunszuppresszív kezelés megváltoztatása vagy az olyan anyagok egyidejű alkalmazása után is szorosan monitorozni kell, amelyek megváltoztathatják a takrolimusz teljesvér-szintjét (lásd 4.5 pont). A vérszintellenőrzés gyakoriságának a klinikai igényeken kell alapulnia. A takrolimusz egy alacsony clearance-ű hatóanyag, ezért az Advagraf adagolási protokolljának módosítása után eltarthat néhány napig, amíg beáll a megcélzott egyensúlyi állapot.

Klinikai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a betegek többsége sikerrel kezelhető, ha a takrolimusz mélyponti vérszintje 20 ng/ml alatt tartható. A teljesvér-szint értékelésekor figyelembe kell venni a beteg klinikai állapotát. A klinikai gyakorlatban a mélyponti vérszintek a korai poszt-transzplantációs szakaszban általában 5-20 ng/ml között voltak a máj-, és 10-20 ng/ml között a vese- és a szívtranszplantált betegek esetén. Az ezt követő fenntartó kezelés alatt a vérszintek rendszerint 5-15 ng/ml-es tartományban voltak a máj-, vese- és szívtranszplantált betegeknél.

Speciális betegcsoportok

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a takrolimusz mélyponti szintjének javasolt céltartományban történő tartása érdekében dóziscsökkentés válhat szükségessé.

Vesekárosodás

Mivel a takrolimusz farmakokinetikáját a veseműködés nem befolyásolja (lásd 5.2 pont), dózismódosításra nincs szükség. A takrolimusz nephrotoxikus potenciálja miatt azonban mégis szükséges a vesefunkció gondos ellenőrzése (beleértve a szérum kreatinin koncentráció-mérését, a kreatinin clearance kiszámítását és az ürített vizelet mennyiségének ellenőrzését).

Rassz

A kaukázusi rasszhoz viszonyítva a fekete bőrű betegeknek nagyobb takrolimusz adagra lehet szükségük, hasonló mélyponti szintek eléréséhez.

Nem

Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a férfi és nő betegek különböző dózisokat igényelnek a hasonló mélyponti szintek eléréséhez.

Időskorú betegek

Jelenleg nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy időskorú betegeknél az adagolást módosítani kellene.

Gyermekek

Az Advagraf biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek esetében még nem igazolták.

Korlátozottan rendelkezésre állnak adatok, de nincs az adagolásra vonatkozó javallat.

Az alkalmazás módja

Az Advagraf a takrolimusz napi egyszeri adagolású, per os alkalmazott gyógyszerformulációja. Az Advagraf per os napi adagját naponta egyszer, reggel javasolt beadni. Az Advagraf retard kemény kapszulát a buborékcsomagolásból történő kivételt követően azonnal be kell venni. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ne vegyék be a nedvességmegkötőt. A kapszulákat egészben, folyadékkal (lehetőleg vízzel) kell lenyelni. A maximális felszívódás elérése érdekében az Advagrafot rendszerint éhgyomorra kell bevenni, vagy legalább 1 órával étkezés előtt vagy 2-3 órával azt követően (lásd 5.2 pont). Az elfelejtett reggeli adagot a lehető leghamarabb, még aznap be kell venni. Másnap reggel nem szabad dupla adagot bevenni.

Azoknál a betegeknél, akik a kezdeti poszttranszplantációs szakban nem képesek szájon át gyógyszert szedni, a takrolimusz-kezelést el lehet kezdeni intravénásan (lásd a „Prograf 5 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz” Alkalmazási előírását), a megfelelő indikációban javasolt per os adag körülbelül egyötödével.

4.3 Ellenjavallatok

A takrolimusszal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Más makrolidekkel szembeni túlérzékenység

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Gyógyszeralkalmazási hibákat, beleértve a takrolimusz azonnali vagy elnyújtott hatóanyag- leadású gyógyszerformulációinak – figyelmetlenségből, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli – helyettesítéséből adódó hibákat figyeltek meg. Ez súlyos mellékhatásokhoz vezetett, mint pl.: graftkilökődés vagy olyan más mellékhatás megjelenése, ami lehet akár a túl alacsony, akár a túl magas takrolimusz expozíció következménye. A beteget a takrolimusznak mindig egyfajta gyógyszerformulációjával kell kezelni, a megfelelő napi terápiás rend szerint, a gyógyszerformuláció vagy a terápiás rend megváltoztatása csak a transzplantációban jártas szakorvos felügyelete alatt végezhető (lásd 4.2 és 4.8 pont).

Az Advagraf nem javasolt 18 év alatti gyermekek számára a biztonságosságra és/vagy hatásosságra vonatkozó adatok korlátozottsága miatt.

Az egyéb immunszuppresszív szerekkel végzett kezeléssel szemben rezisztens felnőtt betegeknél az allograftkilökődés kezelésével kapcsolatosan az Advagraf retard készítménnyel jelenleg nincsenek klinikai adatok.

A transzplantátum felnőtt szív allograft recipiensekben történő kilökődésének profilaxisára vonatkozóan az Advagraffal jelenleg még nincsenek klinikai adatok.

A transzplantáció utáni időszak kezdetén a következő paraméterek rendszeres ellenőrzése szükséges: vérnyomás, EKG, neurológiai status, látás, éhgyomri vércukorszint, elektrolitek (különösen a kálium), máj- és vesefunkciós vizsgálatok eredményei, haematologiai és véralvadási paraméterek, valamint a plazmafehérje vizsgálatok eredményei. Amennyiben klinikailag jelentős eltérések észlelhetők, meg kell fontolni az immunszuppresszív kezelés módosítását.

A hasonló takrolimusz expozíció fenntartása érdekében a potenciálisan kölcsönhatást okozó hatóanyagok (lásd 4.5 pont), úgymint a kifejezetten erős CYP3A4 inhibitorok (pl.: telaprevir, boceprevir, ritonavir, ketokonazol, vorikonazol, itrakonazol, telitromicin vagy klaritromicin) vagy a CYP3A4 induktorok (úgymint rifampicin, rifabutin), takrolimusszal történő egyidejű alkalmazása esetén, a takrolimusz vérszintjét ellenőrizni kell és az adagolást módosítani kell.

Az interakció kockázata miatt lyukaslevelű orbáncfűvet (Hypericum perforatum) tartalmazó vagy egyéb gyógynövénykészítmények alkalmazását kerülni kell az Advagraf szedése során, mert ez vagy a takrolimusz vérkoncentrációjának csökkenéséhez és a takrolimusz klinikai hatásának csökkenéséhez, vagy megnövekedett takrolimusz vérkoncentrációhoz és a takrolimusz toxicitás kockázatához vezet (lásd 4.5 pont).

A ciklosporin és a takrolimusz együttes alkalmazása kerülendő, és különös figyelemmel kell eljárni, ha olyan beteg kap takrolimuszt, aki előzőleg ciklosporint kapott (lásd 4.2 és 4.5 pont).

A fokozott káliumfogyasztást, illetve kálium-spóroló diuretikumok alkalmazását kerülni kell (lásd 4.5 pont).

A takrolimusznak és ismerten nephro- vagy neurotoxikus hatású gyógyszereknek bizonyos kombinációi fokozhatják ezen hatások kialakulásának kockázatát (lásd 4.5 pont).

Az immunszuppresszánsok befolyásolhatják a védőoltásokra adott választ, és előfordulhat, hogy a takrolimusz-kezelés alatt adott vakcinák kevésbé hatékonyak. Kerülni kell az élő, attenuált vakcinák alkalmazását.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Takrolimusszal kezelt betegeknél gastrointestinalis perforatióról számoltak be. Mivel a gastrointestinalis perforatió orvosi szempontból jelentős esemény, amely életet veszélyeztető vagy súlyos állapothoz vezethet, a gyanús panaszok vagy tünetek jelentkezésekor azonnal mérlegelni kell a megfelelő kezelések alkalmazását.

Mivel a takrolimusz vérszintje jelentősen módosulhat hasmenéses epizódok során, ezért hasmenés fennállása esetén a takrolimusz-koncentrációk soron kívüli ellenőrzése javasolt.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

A Prograffal kezelt betegeknél ritkán cardiomyopathiaként jelentett ventricularis vagy septum hypertrophiát figyeltek meg, és ez az Advagraf esetén is előfordulhat. A legtöbb eset reverzíbilis volt, és olyankor fordult elő, amikor a takrolimusz mélyponti vérszintje az ajánlott maximális szintnél jóval magasabb volt. Ezen klinikai állapotok kockázatát növelő egyéb tényezők közé tartozott a már fennálló szívbetegség, kortikoszteroidok alkalmazása, magas vérnyomás, vese- vagy májműködési

zavar, fertőzések, folyadék túlterhelés és ödéma. Ennek megfelelően a jelentős immunszuppresszióban részesülő, magas kockázati csoportba tartozó betegeket az átültetés előtt és után (például először az átültetést követő 3., majd a 9-12. hónapban) echokardiográfiával és EKG-val ellenőrizni kell.

Amennyiben eltérések alakulnának ki, az Advagraf dózisát csökkenteni kell, vagy meg kell fontolni a más immunszuppresszív szerrel folytatott kezelésre való áttérést. A takrolimusz megnyújthatja a QT-intervallumot, Torsades de Pointes típusú ritmuszavar kialakulását okozhatja. Óvatosság szükséges olyan betegek esetén, akiknél fennáll a QT-szakasz megnyúlásának kockázata, ideértve azokat a betegeket, akiknek ez egyéni vagy családi anamnézisében QT-megnyúlás, pangásos szívelégtelenség, bradyarrhythmia és elektrolitzavarok szerepelnek. Körültekintően kell eljárni olyan betegek esetében is, akiknél veleszületett hosszú QT-szindrómát vagy szerzett QT-szakasz megnyúlást diagnosztizáltak, illetve fennáll ezek gyanúja, valamint olyan betegeknél, akiknél egyidejűleg olyan gyógyszereket alkalmaznak, amelyekről ismeretes, hogy megnyújtják a QTc-intervallumot, elektrolitzavarokat okoznak vagy fokozzák a takrolimusz-expozíciót (lásd 4.5 pont).

Lymphoproliferatív betegségek és malignitások

Takrolimusszal kezelt betegeknél Epstein-Barr vírussal (EBV) összefüggő lymphoproliferatív betegség kialakulását jelentették (lásd 4.8 pont). Immunszuppresszív szerekkel történő kombinációja, mint például az antilymphocyta antitestek (pl.: baziliximab, daklizumab) egyidejű adása fokozza az EBV-hez társuló lymphoproliferatív betegség kockázatát. EBV-virális kapszid antigén (VCA)-negatív betegek esetében lymphoproliferatív betegség kialakulásának fokozott kockázatáról számoltak be. Ezért ebben a betegcsoportban, az EBV-VCA szerológiai vizsgálat szükséges az Advagraf-kezelés megkezdése előtt. A kezelés ideje alatt az EBV-PCR gondos monitorozása ajánlott. Az EBV-PCR pozitivitás hónapokig fennmaradhat, és önmagában nem jelzi lymphoproliferatív betegség vagy lymphoma kialakulását.

Ugyanúgy, mint más potens immunszuppresszív vegyületek esetében, a szekunder karcinómák kockázata nem ismert (lásd 4.8 pont).

Más immunszuppresszív szerekhez hasonlóan, a rosszindulatú bőrelváltozások potenciális kockázata miatt a napfénnyel és UV-fénnyel történő expozíciót megfelelő védőruházat viselésével, magas fényvédő faktorú krém használatával csökkenteni kell.

Az immunszuppresszánsokkal (köztük Advagráffal) kezelt betegeknél nagyobb az opportunista

(bakteriális, gombás, vírusos, illetve protozoon) fertőzések kockázata. Ezen betegségek között előfordul BK vírus fertőzéshez társuló nephropathia és JC vírus fertőzéshez társuló progresszív, multifokális leukoencephalopathia (PML). E fertőzések előfordulása gyakran a magas immunoszuppresszív összterheléssel áll kapcsolatban és súlyos, illetve halálos állapotok kialakulásához vezethet, amire az orvosnak gondolnia kell a romló vesefunkciójú vagy neurológiai tüneteket mutató, immunszupprimált betegek differenciáldiagnózisa során.

Takrolimusszal kezelt betegek esetében posterior reverzibilis encephalopathia szindróma (PRES) kialakulását jelentették. Amennyiben takrolimusszal kezelt betegnél a PRES tünetei jelentkeznek, mint pl. fejfájás, megváltozott mentális állapot, görcsroham és látászavar, akkor radiológiai vizsgálatot (pl. MRI-t) kell végezni. Ha PRES-t diagnosztizálnak, a vérnyomás és görcsrohamok megfelelő kezelése és a szisztémásan adott takrolimusz azonnali leállítása javasolt. Megfelelő kezelés után a legtöbb beteg teljesen felépül.

Tiszta vörösvértest aplasia

Takrolimusszal kezelt betegeknél tiszta vörösvértest aplasia eseteket jelentettek (pure red cell aplasia,

PRCA). Minden beteg beszámolt PRCA rizikófaktorokról, mint például parvovírus B19 fertőzés, PRCA-val járó alapbetegség vagy egyidejű gyógyszeres kezelés.

Különleges populációk

Korlátozott a tapasztalat a nem kaukázusi betegek és a fokozott immunológiai kockázatú (pl. retranszplantáció, panel reaktív antitestek [PRA] jelenléte) betegek esetében.

Súlyos májkárosodás esetén az adagok csökkentése szükséges lehet (lásd 4.2 pont).

Segédanyagok

Az Advagraf kapszula laktózt tartalmaz. Ritkán elõforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, lapp laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhetõ..

Az Advagraf kapszula jelölésére használt festék szójalecitint tartalmaz. Azon betegek esetén, akik túlérzékenyek a mogyoróra vagy a szójára, a súlyos túlérzékenység kockázatát az Advagraf terápia előnyeivel szemben mérlegelni kell.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A szisztémásan hasznosuló takrolimuszt a hepatikus CYP3A4 metabolizálja. Van bizonyíték a

CYP3A4 által a bélfalban zajló gastrointestinalis metabolizmusra is. Olyan hatóanyagok egyidejű használata, melyekről ismert, hogy gátolják vagy indukálják a CYP3A4-et, befolyásolhatja a takrolimusz metabolizmusát, ezzel növelhetik vagy csökkenthetik a takrolimusz vérszintjét.

A takrolimusz vérszintjét, QT-megnyúlást (EKG-val), a vesefunkciót és más mellékhatásokat különösen ajánlatos szorosan ellenőrizni, ha egyidejűleg olyan hatóanyagok kerülnek alkalmazásra, amelyek képesek megváltoztatni a CYP3A4 metabolizmust vagy más módon befolyásolják a takrolimusz vérszintjét, és a hasonló takrolimusz-expozíció fenntartásához megfelelő módon be kell állítani a takrolimusz dózisát vagy meg kell szakítani a takrolimusz adását (lásd 4.2 és 4.4 pont).

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan növelő CYP3A4-inhibitorok

Klinikailag az alábbi vegyületekről mutatták ki, hogy növelik a takrolimusz vérszintjét:

Erős kölcsönhatást figyeltek meg gombaellenes szerekkel, például ketokonazollal, flukonazollal, itrakonazollal és vorikonazollal, a makrolid antibiotikum eritromicinnel, HIV proteáz-inhibitorokkal (például ritonavirrel nelfinavirrel, szakvinavirrel vagy HCV proteáz-inhibitorokkal (például telaprevirrel, boceprevirrel). Ezen anyagok egyidejű alkalmazása majdnem minden betegnél a csökkentett takrolimusz dózisok alkalmazását követelheti meg. Farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a vérszintemelkedés főként takrolimusz fokozott oralis biohasznosulásának eredménye, amely a gastrointestinalis metabolizmus gátlása következtében alakul ki. A hepatikus clearence-re gyakorolt hatás kevésbé hangsúlyos.

Gyengébb kölcsönhatásokat figyeltek meg klotrimazollal, klaritromicinnel, jozamicinnel, nifedipinnel, nikardipinnel, diltiazemmel, verapamillal, amiodaronnal, danazollal, etinilösztradiollal, omeprazollal, nefazodonnal és Schisandra sphenanthera kivonatot tartalmazó (kínai) gyógynövénykészítményekkel. In vitro az alábbi anyagokról mutatták ki, hogy a takrolimusz metabolizmus potenciális inhibitorai: bromokriptin, kortizon, dapszon, ergotamin, gesztoden, lidokain, mefenitoin, mikonazol, midazolám, nilvadipin, noretindron, kinidin, tamoxifen, (triacetil)oleandomicin.

A grapefrút-léről leírták, hogy növeli a takrolimusz vérszintjét, ezért kerülni kell.

A lanzoprazol és ciklosporin potenciálisan gátolhatják a takrolimusz CYP3A4 által mediált metabolizmusát, ezáltal növelik a takrolimusz teljesvér-koncentrációját.

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan növelő egyéb kölcsönhatások

A takrolimusz nagy mértékben kötődik a plazmafehérjékhez. A plazmafehérjék iránt ismerten nagy affinitással rendelkező egyéb hatóanyagokkal (pl. nem szteroid gyulladáscsökkentők, orális antikoagulánsok vagy orális antidiabetikumok) való lehetséges kölcsönhatásokra gondolni kell. További lehetséges interakciók, melyek fokozhatják a takrolimusz szisztémás expozícióját pl.: prokinetikus gyógyszerekkel (pl.: a metoklopramid és cizaprid), cimetidin és magnézium-alumínium- hidroxid.

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan csökkentő CYP3A4-induktorok

Klinikailag a következő szerekről mutatták ki, hogy csökkentik a takrolimusz vérszintjét:

Erős kölcsönhatást figyeltek meg rifampicinnel, fenitoinnal, orbáncfűvel (Hypericum perforatum), melyek egyidejű alkalmazása majdnem minden betegnél magasabb takrolimusz dózisok adását teheti szükségessé. Klinikailag jelentős kölcsönhatásokat figyeltek meg fenobarbitállal is. Kimutatták, hogy a kortikoszteroidok fenntartó dózisai csökkentik a takrolimusz vérszintjét.

Az akut kilökődés kezelésére alkalmazott nagydózisú prednizolon vagy metilprednizolon képes a takrolimusz vérszintjének növelésére és csökkentésére is.

A karbamazepin, metamizol és izoniazid rendelkezik azzal a potenciállal, hogy csökkentse a takrolimusz koncentrációját.

A takrolimusz hatása más gyógyszerek metabolizmusára

A takrolimusz ismert CYP3A4-inhibitor; ezért a takrolimusz olyan gyógyszerekkel való együttes alkalmazása, amelyekről ismert, hogy azokat a CYP3A4 metabolizálja, befolyásolhatja ezen gyógyszerek metabolizmusát. Takrolimusz egyidejű alkalmazásakor a ciklosporin felezési ideje megnő. Emellett szinergista/additív nefrotoxikus hatás is felléphet. Ezért a ciklosporin és a takrolimusz kombinált alkalmazása nem ajánlott, és óvatosan kell eljárni, ha olyan beteg kap takrolimuszt, akit előzőleg ciklosporinnal kezeltek (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Kimutatták, hogy a takrolimusz emeli a fenitoin vérszintjét.

Mivel a takrolimusz csökkentheti a szteroid-alapú fogamzásgátlók clearance-ét, ami megnövekedett hormonexpozícióhoz vezet, ezért különös gonddal kell eljárni a fogamzásgátló módszer megválasztásakor.

Takrolimusz és sztatinok közötti interakciókról korlátozott ismeret áll rendelkezésre. A klinikai adatok arra utalnak, hogy a sztatinok farmakokinetikája a takrolimusszal való együttes alkalmazáskor nagyrészt változatlan.

Állatkísérletes adatok arra utalnak, hogy a takrolimusz potenciálisan csökkenti a pentobarbitál és antipirin clearance-ét, és megnöveli a felezési idejét.

Klinikailag káros hatásokat eredményező további kölcsönhatások

A takrolimusz más, ismerten nephro- vagy neurotoxikus hatású gyógyszerekkel (pl. aminoglikozidokkal, giráz gátlókkal, vankomicinnel, kotrimoxazollal, nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel, genciklovirrel vagy aciklovirrel) történő együttes alkalmazása, fokozhatja ezeket a mellékhatásokat.

Fokozott nephrotoxicitást észleltek amfotericin-B vagy ibuprofen takrolimusszal történő együttes adását követően.

Mivel a takrolimusz-kezelés hyperkalaemiával járhat, vagy súlyosbíthatja a már meglévő hyperkalaemiát, kerülni kell a fokozott káliumfogyasztást, illetve kálium-spóroló diuretikumok alkalmazását (pl. amilorid, triamteren vagy spironolakton) (lásd 4.4 pont).

Az immunszuppresszánsok befolyásolhatják a védőoltásokra adott választ, és előfordulhat, hogy a takrolimusz-kezelés alatt adott vakcinák kevésbé hatékonyak. Kerülni kell az élő, attenuált vakcinák alkalmazását (lásd 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Humán adatok azt mutatják, hogy a takrolimusz átjut a placentán. A transzplantált betegekre vonatkozó, viszonylag alacsony számú adat alapján nem bizonyított, hogy más immunszuppresszív gyógyszerekhez képest a takrolimusz-kezelés során a terhesség lefolyására és kimenetelére nézve fokozott lenne a mellékhatások kockázata. Azonban, spontán abortusz eseteit jelentették. A mai napig nincs egyéb releváns epidemiológiai adat. Ha nincs biztonságosabb alternatíva, és ha az ismert előnyök meghaladják a magzatra gyakorolt potenciális kockázatot, akkor terhes nők esetén megfontolható a takrolimusz-kezelés. In utero expozíció esetén a takrolimusz potenciális (különösen a vesére gyakorolt) mellékhatásai miatt az újszülött monitorozása javasolt. Fennáll a koraszülés (<37 hét) (123 szülésből 66 esetben fordult elő, azaz 53,7%-ban, azonban az adatok azt mutatták, hogy az újszülöttek többségének – a gesztációs korukhoz képest – normális szülétési súlyuk volt),,valamint az újszülöttben kialakuló hyperkalaemia kockázata (111 újszülött közül 8-nál fordult elő, azaz 7,2%-ban), ami azonban magától rendeződik.

Patkányokban és nyulakban a takrolimusz embrio-foetalis toxicitást az anyára toxikus dózisban okoz (lásd 5.3 pont).

Szoptatás

A humán adatok igazolják, hogy a takrolimusz kiválasztódik az anyatejbe. Mivel az újszülöttre gyakorolt káros hatása nem zárható ki, az Advagraf-kezelésben részesülő nők nem szoptathatnak.

Termékenység

A takrolimusznak a férfi termékenységre gyakorolt negatív hatását figyelték meg patkányokon, ami a hímivarsejtek csökkent számában és motilitásában mutatkozott meg (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A takrolimusz látási és idegrendszeri zavarokat okozhat. Ez a hatás fokozódhat, ha a takrolimuszt alkohollal együtt alkalmazzák.

A takrolimusznak (Advagraf) a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alapbetegség és az egyszerre alkalmazott többféle gyógyszerkészítmény miatt gyakran nehéz megítélni az immunszuppresszív szerek mellékhatás-profilját.

A leggyakrabban jelentett mellékhatások (a betegek több mint 10%-ánál fordulnak elő) a tremor, a vesekárosodás, a hyperglykaemiás állapotok, a diabetes mellitus, a hyperkalaemia, a fertőzések, a hypertonia és az insomnia.

A mellékhatások előfordulásának gyakoriságát a következők szerint határozták meg: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 - < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Amint az más, potens immunszuppresszív szerek esetében is ismert, a takrolimuszt szedő betegeknél gyakran megnő a fertőzések (vírusos, bakteriális, gombás, protozoon) veszélye. A már meglevő fertőzések lefolyása súlyosbodhat. Mind általános, mind helyi fertőzések előfordulhatnak.

BK vírus fertőzéshez társuló nefropathia, valamint JC vírus fertőzéshez társuló progresszív, multifokális leukoencephalopathia (PML) eseteit jelentették immunoszuppresszánsokkal (köztük Advagraf-fal) kezelt betegeknél.

Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok

Az immunszuppresszív kezelés alatt álló betegeknél megnő a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázata. A takrolimusz-kezeléssel kapcsolatban leírtak jóindulatú valamint rosszindulatú daganatokat, köztük EBV-hoz kapcsolódó lymphoproliferatív kórképeket és malignus bőrelváltozásokat is.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

gyakori:

anaemia, thrombocytopenia, leukopenia, kóros vörösvértest paraméterek,

 

leukocytosis

nem gyakori:

coagulopathiák, pancytopenia, neutropenia, kóros vérzési és véralvadási

 

laborértékek

ritka:

thromboticus thrombocytopeniás purpura, hypoprothrombinaemia

nem ismert:

tiszta vörösvértest aplasia, agranulocytosis, haemolyticus anaemia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

A takrolimuszt kapó betegeknél allergiás és anaphylactoid reakciókat figyeltek meg (lásd 4.4 pont).

Endokrin betegségek és tünetek ritka:hirsutismus

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

nagyon gyakori: diabetes mellitus, hyperglykaemiás állapotok, hyperkalaemia

gyakori:

metabolikus acidózisok, egyéb elektrolitzavarok, hyponatraemia, folyadék

 

túlterhelés, hyperuricaemia, hypomagnesaemia, hypokalaemia, hypocalcaemia,

 

étvágycsökkenés, hypercholesterinaemia, hyperlipidaemia, hypertriglyceridaemia,

 

hypophosphataemia

nem gyakori:

dehydratio, hypoglykaemia, hypoproteinaemia, hyperphosphataemia

Pszichiátriai kórképek

nagyon gyakori:

álmatlanság

gyakori:

zavartság és dezorientáció, depresszió, szorongásos tünetek, hallucináció, mentális

 

zavarok, depressziós hangulat, kedélybetegségek és hangulatzavarok, rémálom

nem gyakori:

pszichotikus kórképek

Idegrendszeri betegségek és tünetek

nagyon gyakori:

fejfájás, tremor

gyakori:

idegrendszeri zavarok, görcsrohamok, tudatzavarok, perifériás neuropathiák,

 

szédülés, paraesthesiák és dysaesthesiák, írászavar

nem gyakori:

encephalopathia, központi idegrendszeri vérzések és cerebrovascularis történések,

 

kóma, beszéd- és nyelvértési zavarok, paralysis és paresis, amnézia

ritka:

hypertonia

nagyon ritka:

myasthenia

Szembetegségek és szemészeti tünetek

gyakori:

szembetegségek, homályos látás, fotofóbia

nem gyakori:

szürkehályog

ritka:

vakság

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

gyakori:

fülzúgás

nem gyakori:

hypacusis

ritka:

neuroszenzoros süketség

nagyon ritka:

halláscsökkenés

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

gyakori:

ischaemiás koszorúér-betegség, tachycardia

nem gyakori:

szívelégtelenség, kamrai arrhythmiák és szívleállás, supraventricularis arrhythmiák,

 

cardiomyopathiák, kamrai hypertrophia, palpitatiók

ritka:

pericardiális folyadékgyülem

nagyon ritka:

Torsades de Pointes

Érbetegségek és tünetek

nagyon gyakori:

magas vérnyomás

gyakori:

thromboemboliás és ischaemiás események, vaszkuláris eredetű hypotoniás

 

zavarok, vérzés, perifériás érbetegségek

nem gyakori:

végtagi mélyvénás thrombosis, sokk, infarktus

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

gyakori:

tüdő-parenchyma betegségek, dyspnoe, pleurális folyadékgyülem, köhögés,

 

pharyngitis, orrfolyás és -gyulladás

nem gyakori:

légzési elégtelenség, légúti betegségek, asztma

ritka:

akut légzési distressz szindróma

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

nagyon gyakori:

hasmenés, hányinger

gyakori:

gastrointestinalis panaszok és tünetek, hányás, gastrointestinalis és hasi fájdalmak,

 

gastrointestinalis gyulladásos állapotok, gastrointestinalis vérzések,

 

gastrointestinalis kifekélyesedések és perforatio, ascites, stomatitis és

ritka: nagyon ritka:

 

kifekélyesedés, székrekedés, dyspepsiás panaszok és tünetek, bélgázosodás,

 

felfúvódás és felpuffadás, laza széklet

nem gyakori:

akut és krónikus hasnyálmirigy-gyulladás, peritonitis, ileus paralyticus,

 

gastrooesophagealis reflux-betegség, gátolt gyomorürülés

ritka:

hasnyálmirigy pseudocysta, subileus

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

gyakori: epevezeték rendellenesség, hepatocelluláris károsodás és hepatitis, cholestasis és sárgaság

venoocclusiv májbetegség, arteria hepatica thrombosisa májelégtelenség

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

gyakori:

bőrkiütés, pruritus, alopecia, akne, fokozott izzadás

nem gyakori:

dermatitis, fényérzékenység

ritka:

toxikus epidermalis necrolysis (Lyell-szindróma)

nagyon ritka:

Stevens—Johnson-szindróma

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

gyakori:

ízületi fájdalom, hátfájás, izomspazmusok, végtagfájdalom

nem gyakori:

ízületi betegségek

ritka:

csökkent mobilitás

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

nagyon gyakori:

vesekárosodás

gyakori:

veseelégtelenség, akut veseelégtelenség, toxikus nephropathia, renalis tubularis

 

necrosis, vizeletürítési zavarok, oliguria, hólyag- és urethralis tünetek

nem gyakori:

hemolitikus urémiás szindróma, anuria

nagyon ritka:

nephropathia, haemorrhagiás cystitis

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

nem gyakori:

dysmenorrhoea és uterusvérzés

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

gyakori:

lázas kórképek, fájdalom és diszkomfortérzés, gyengeséggel járó állapotok, ödéma,

 

a testhőmérséklet percepciós zavara,

nem gyakori:

influenzaszerű betegség, idegesség, nyugtalanság, több szervi elégtelenség,

 

mellkasi nyomásérzés, hőmérséklet intolerancia

ritka:

elesés, fekély, mellkasi szorítás, szomjúság

nagyon ritka:

a zsírszövet megszaporodása

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

nagyon gyakori:

májfunkciós vizsgálatok kóros eltérései

gyakori:

a vér alkalikus-foszfatázszintjének emelkedése, testtömeg-növekedés

nem gyakori:

amilázszint emelkedés a vérben, kóros EKG-lelet, kóros pulzusszám, testtömeg-

 

csökkenés, a vér laktát-dehidrogenáz-szintjének emelkedése

nagyon ritka:

kóros echokardiogram, QT-megnyúlás az elektrokardiogramon

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények

gyakori:

primer graft diszfunkció

Gyógyszeralkalmazási hibákat, beleértve a takrolimusz azonnali vagy nyújtott hatóanyag- felszabadulású gyógyszerformulációinak – figyelmetlenségből, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli

– helyettesítéséből adódó hibákat figyeltek meg. Számos, ezzel kapcsolatos, szervkilökődésről szóló esetet jelentettek (a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg a gyakorisága).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolásáról kevés tapasztalat áll rendelkezésre. A takrolimusszal kapcsolatban néhány esetben beszámoltak véletlenszerű túladagolásról, melynek főbb tünetei a következők voltak: tremor, fejfájás, hányinger, hányás, fertőzések, urticaria, letargia és emelkeldett vérkarbamid-nitrogén és szérumkreatininszint és alanin-aminotranszferáz aktivitás.

A takrolimusz túladagolásnak nincs specifikus antidótuma. Túladagolás esetén általános szupportív és tüneti kezelést kell alkalmazni.

A nagy molekulatömeg, rossz vízoldékonyság, az igen erős vörösvértest- és proteinkötődés miatt a takrolimusz feltehetőleg nem dializálható. Egyes betegeknél, akiknek a plazmakoncentrációja igen magas volt, a hemofiltráció vagy -diafiltráció hatásosan csökkentette a toxikus koncentrációkat. Per os intoxikáció esetén gyomormosás vagy adszorbensek, pl. aktív szén használata hatásos lehet, ha röviddel a beadás után alkalmazzák.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Immunszupresszív anyagok, kalcineurin inhibitorok, ATC kód: L04AD02

Hatásmechanizmus

Úgy tűnik, molekuláris szinten a takrolimusz úgy fejti ki hatását, hogy kötődik a citoszolban található FKBP12 nevű fehérjéhez, és ez felelős a vegyület intracellularis felhalmozódásáért. Az FKBP12- takrolimusz komplex specifikusan és kompetitíven kötődik a kalcineurinhoz, és gátolja azt. Ez a T- sejtekben a jelátvitel kalcium-függő gátlását eredményezi, meggátolva így a citokin gének különálló részekből álló szakaszainak átírását.

A takrolimusz rendkívül hatékony immunszuppresszív hatású készítmény, amely kísérletesen mind in vitro, mind in vivo hatásosnak bizonyult.

A takrolimusz elsősorban a kilökődési folyamatokért leginkább felelős cytotoxicus lymphocyták képződését gátolja. A takrolimusz elnyomja a T-sejt aktivációt és a T-helpersejt függő B-sejt proliferációt, valamint a lymphokinek (pl. interleukin 2, 3 és γ-interferon) képződését és az interleukin-2 receptor expresszióját.

A napi egyszeri adagolású takrolimusszal (Advagraf) végzett klinikai vizsgálatokból származó eredmények

Májtranszplantáció

Az Advagraf és a Prograf hatásossága és biztonságossága 471 de novo májtranszplantált betegen került összehasonlításra, mindkettő kortikoszteroidokkal kombinálva. A biopsziával igazolt akut kilökődés esemény-rátája a transzplantációt követő első 24 héten belül 32,6% volt az Advagraf-csoportban (N=237) és 29,3% volt a Prograf-csoportban (N=234). A kezelések közötti különbség (Advagraf – Prograf) 3,3% volt (95%-os konfidencia intrvallum [-5,7%, 12,3%]). A betegek 12-hónapos túlélési aránya az Advagraf esetében 89,2% és a Prograf esetében 90,8% volt. Az Advagraf karon 25 beteg (14 nő, 11 férfi), a Prograf karon pedig 24 beteg halt meg (5 nő, 19 férfi). A 12-hónapos graft túlélés 85,3% volt az Advagraf és 85,6% a Prograf esetén.

Vesetranszplantáció

Az Advagraf és a Prograf hatásossága és biztonságossága 667 de novo vesetranszplantált betegen került összehasonlításra, mindkettő mikofenolát-mofetillel (MMF) és kortikoszteroidokkal kombinálva. A biopsziával igazolt akut kilökődés esemény-rátája a transzplantációt követő első

24 héten belül 18,6% volt az Advagraf-csoportban (N=331) és 14,9% volt a Prograf-csoportban (N=336). A kezelések közötti (Advagraf – Prograf) 3,8% volt (95%-os konfidencia intrvallum [-2,1%,

9,6%]). A betegek 12-hónapos túlélési aránya az Advagraf esetében 96,9% és a Prograf esetében 97,5% volt. Az Advagraf-karon 10 beteg (3 nő, 7 férfi), a Prograf-karon 8 beteg halt meg (3 nő, 5 férfi). A 12-hónapos graft túlélés 91,5% volt az Advagraf és 92,8% a Prograf esetén.

A Prograf, ciklosporin és Advagraf hatásossága és biztonságossága 638 de novo vesetranszplantált betegen került összehasonlításra, mind baziliximab antitest indukcióval, MMF-fel és kortikoszteroidokkal kombinálva. A 12-hónapos kezelés alatt a hatásosság elmaradása (a definíció szerint ezek a halál, graft-veszteség, biopsziával igazolt akut kilöködés vagy a követésből való kimaradás) 14% volt az Advagraf-csoportban (N=214), 15,1% volt a Prograf-csoportban (N=212) és 17% volt a ciklosporin-csoportban (N=212). A kezelések közötti különbség -3,0% volt (Advagraf – ciklosporin) (95,2%-os konfidencia intrvallum [-9,9%, 4,0%]) az Advagraf vs. ciklosporin esetén és -1,9% volt (Prograf-ciklosporin) (95,2%-os konfidencia intrvallum [-8,9%, 5,2%]) a Prograf vs. ciklosporin esetén. A betegek 12-hónapos túlélési aránya 98,6% volt az Advagraf, 95,7% a Prograf és 97,6% a ciklosporin esetén. Az Advagraf-karon 3 beteg (mind férfi), a Prograf-karon 10 (3 nő, 7 férfi) és a ciklosporin-karon 6 beteg halt meg (3 nő, 3 férfi). A 12-hónapos graft túlélés 96,7% volt az Advagraf, 92,9% a Prograf és 95,7 % a ciklosporin esetén.

A napi kétszer adott Prograf kapszula klinikai hatásossága és biztonságossága a primer szerv transzplantációban

A prospektív, publikált vizsgálatokban a per os adagolt Prografot körülbelül 175 tüdő-, 475 hasnyálmirigy- és 630 béltranszplantáción átesett betegen vizsgálták primer immunszuppresszánsként. Összességében ezekben a publikált vizsgálatokban a per os adagolt Prograf biztonságossági profilja hasonlónak bizonyult ahhoz, amit az olyan nagy vizsgálatokban írtak le, amelyekben a Prografot primer kezelésként alkalmazták a vese-, máj-, és szívtranszplantációban. A legnagyobb vizsgálatok hatékonysági eredményei az alábbiakban kerülnek összefoglalásra.

Tüdőtranszplantáció

Egy friss, a per os Prografot vizsgáló multicentrikus vizsgálat előzetes elemzése 110 beteg eredményeit értékelte. A betegek 1:1 arányban randomizálva kaptak takrolimuszt vagy ciklosporint. A takrolimuszt folyamatos intravénás infúzió formájában kezdték napi 0,01–0,03 mg/ttkg, majd per os napi 0,05–0,3 mg/ttkg dózisban adták. A transzplantáció utáni első éven belül a takrolimusznál az akut kilökődési epizódok a ciklosporinhoz viszonyított kisebb előfordulási gyakoriságáról (11,5% vs. 22,6%), és a krónikus kilökődéseknek, a bronchiolitis obliterans szindróma alacsonyabb előfordulási gyakoriságáról (2,86% vs. 8,57%) számoltak be. A betegek egyéves túlélési aránya 80,8% volt a takrolimusz- és 83% volt a ciklosporin-csoportban.

Egy másik randomizált vizsgálatban 66 beteg kapott takrolimuszt és 67 beteg kapott ciklosporint. A takrolimusz folyamatos intravénás infúzióval indult napi 0,025 mg/ttkg dózisban, a per os takrolimuszt napi 0,15 mg/ttkg dózisban adták, majd azt követően a dózist úgy állították be, hogy elérjék a

10-20 ng/ml mélyponti szintet. A betegek egyéves túlélési aránya 83% volt a takrolimusz- és 71% volt a ciklosporin-csoportban, a kétéves túlélési arány sorrendben 76%, illetve 66% volt. A 100 betegnapra számított akut kilökődési epizódok száma numerikusan kisebb volt a takrolimusz- (0,85 epizód), mint a ciklosporin-csoportban (1,09 epizód). A takrolimusz-csoportban a betegek 21,7%-ában alakult ki obliteratív bronchiolitis, míg a ciklosporin-csoportban levő betegeknél ez az arány 38,0% volt

(p=0,025). Szignifikánsan több ciklosporinnal kezelt betegnek kellett takrolimuszra váltani (n=13), mint ahány takrolimusszal kezelt betegnek kellett ciklosporinra váltani (n=2) (p=0,02) (Keenan et al., Ann. Thoracic Surg. 1995; 60:580).

Egy további, két-centrumos vizsgálatban 26 beteget randomizáltak a takrolimusz-, míg 24 beteget a ciklosporin-csoportba. A takrolimusz folyamatos intravénás infúzió formájában indult napi

0,05 mg/ttkg dózisban, a takrolimuszt per os napi 0,1–0,3 mg/ttkg dózisban adták, majd a dózist úgy állították be, hogy elérjék 12-15 ng/ml mélyponti szintet. A takrolimusz-csoportban az egyéves túlélési arány 73,1% volt, a ciklosporin-csoportban 79,2%. Hat hónapnál az akut kilökődéstől való mentesség nagyobb volt a takrolimusz-csoportban (57,7% vs. 45,8%) és egy évvel a tüdőtranszplantáció után is (50% vs. 33,3%).

A három vizsgálat hasonló túlélési arányokat mutatott. Az akut kilökődések száma mindhárom vizsgálatban numerikusan kisebb volt takrolimusz esetén, és az egyik vizsgálatban a bronchiolitis obliterans szindróma szignifikánsan kisebb előfordulási gyakoriságát írták le takrolimusz alkalmazása mellett.

Hasnyálmirigy-transzplantáció

Egy, a per os adott Prografot értékelő multicentrikus vizsgálatban 205, szimultán hasnyálmirigy- és vesetranszplantáción átesett beteget randomizáltak takrolimusz- (n=103) vagy ciklosporin- (n=102) csoportba. A takrolimusz protokoll szerinti kezdő per os dózis napi 0,2 mg/ttkg volt, majd a dózist úgy állították be, hogy az 5. napra megcélozzák a 8-15 ng/ml-es mélyponti szintet, majd a 6. hónap után az 5-10 ng/ml-es mélyponti szintet. A hasnyálmirigy-túlélés az első év végére szignifikánsan jobb volt a takrolimusszal: 91,3%, a ciklosporin esetén észlelt 74,5%-kal szemben (p<0,0005), míg a vese-graft túlélése mindkét csoportban hasonló volt. A vizsgálat során 34 betegnél váltottak a ciklosporin kezelésről takrolimuszra, míg csak 6 takrolimuszt szedő betegneknél kellett alternatív terápiára váltani.

Vékonybél transzplantáció

A per os Prografra vonatkozó, egyetlen centrumból származó publikált klinikai tapasztalatok vékonybél transzplantáció primer kezelése során azt mutatták, hogy a 155, takrolimuszt és prednizont kapó beteg (65 csak belet kapott, 75 belet és májat, és 25 több szervet) biztosítás-statisztikai túlélése

75% volt 1 év, 54% volt 5 év és 42% volt 10 év elteltével. A kezdeti években a takrolimusz kezdő per os dózisa napi 0,3 mg/ttkg volt. Az eltelt 11 év alatt a növekvő tapasztalatokkal folyamatosan együtt javultak az eredmények. A többrétű fejlődés, azaz például az Epstein Barr (EBV) vírus és a CMV fertőzések korai kimutatását szolgáló technikák, a csontvelő augmentáció, az interleukin-2 antagonista daklizumab kiegészítő alkalmazása, az alacsonyabb kezdeti takrolimusz dózisok mellett a 10-15 ng/ml mélyponti szint megcélzása, és legújabban az allograftok besugárzása ebben az indikációban egyaránt hozzájárult a javuló eredményekhez.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Emberben a takrolimuszról kimutatták, hogy a tápcsatorna teljes hosszában képes felszívódni. Az alkalmazott takrolimusz rendszerint gyorsan felszívódik. Az Advagraf a takrolimusz egy retard gyógyszerformulációja, ami nyújtott orális felszívódási profilt biztosít, melynek a maximális vérkoncetráció Cmax eléréséig tartó átlagos ideje 2 óra (tmax).

A felszívódás változó, és a takrolimusz átlagos oralis biohasznosulása (a Prografot vizsgálva) a 20-25%-os tartományba esik (felnőtt betegek egyedi értékei a 6-43% tartományban vannak). Az Advagraf orális biohasznosulása csökkent, ha étkezést követően került alkalmazásra. Az Advagraf abszorpciójának sebessége és mértéke egyaránt csökkent, ha étellel együtt adták be.

Az epeürítés nem befolyásolja a takrolimusz felszívódását, így az Advagraf-kezelés oralis formában kezdhető el.

Steady-state állapotban erős a korreláció az Advagraf AUC- és a teljes vér mélyponti szintje között. A teljesvér mélyponti szintjének ellenőrzése ezért jó becslést ad a szisztémás expozícióra.

Eloszlás

Emberen a takrolimusz intravénás adását követő, szervezeten belüli sorsát kétfázisosként lehet leírni. A szisztémás keringésben a takrolimusz erősen kötődik az erythrocytákhoz, a teljes vér/plazmakoncentrációk megoszlási aránya kb. 20:1. A plazmában a takrolimusz igen erősen kötődik a plazmafehérjékhez (>98,8%), főleg a szérumalbuminhoz és az α-1 savas glikoproteinhez.

A takrolimusz jelentős mértékben eloszlik a szervezetben. A plazmakoncentráció alapján számított eloszlási térfogata (egészséges alanyokban) steady-state állapotban mintegy 1300 l. Az ennek megfelelő adat a teljes vérben 47,6 l.

Metabolizmus

A takrolimusz túlnyomórészt a májban metabolizálódik, elsősorban a citokróm P450-3A4 révén. A takrolimusz jelentős mértékben metabolizálódik a bélfalban is. Több metabolitot azonosítottak. Ezek közül mindössze egyről mutatták ki in vitro, hogy a takrolimuszhoz hasonló immunszuppresszív hatással rendelkezik. A többi metabolitnak vagy csak csekély immunszuppresszív aktivitása van, vagy nem rendelkezik ilyen hatással. A szisztémás keringésben az inaktív metabolitok közül csak egy van jelen alacsony koncentrációban, ezért a metabolitok nem járulnak hozzá a takrolimusz farmakológiai aktivitásához.

Elimináció

A takrolimusz alacsony clearance-ű vegyület. Egészséges egyénekben a teljesvér koncentrációk alapján becsült átlagos teljestest-clearance 2,25 l/h volt. Felnőtt, máj-, vese-, illetve szívtranszplantáción átesett betegeknél ez az érték sorrendben 4,1 l/h, 6,7 l/h, ill 3,9 l/h volt. Az olyan tényezőket, mint az alacsony haematokrit- és fehérjeértékek, amelyek szabad takrolimusz-frakció növekedését eredményezik, vagy a kortikoszteroidok által indukált fokozott metabolizmust tartják felelősnek a transzplantációt követően megfigyelt magasabb eliminációs sebességért.

A takrolimusz felezési ideje hosszú és változó. Egészséges alanyoknál a teljes vérben mért átlagos felezési idő kb. 43 óra.

A 14C-jelölt takrolimusz intravénás és orális adását követően a radioaktivitás döntően a széklettel ürült.

A radioaktivitás mintegy 2%-a ürült ki a vizelettel. A változatlan takrolimusz kevesebb mint 1%-át mutatták ki a székletben és a vizeletben, ami azt jelzi, hogy a takrolimusz majdnem teljes mértékben metabolizálódik az elimináció előtt: az epe az elimináció fő útvonala.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Patkányokkal és páviánokkal végzett toxicitási vizsgálatokban a vese és a hasnyálmirigy volt elsődlegesen érintett. Patkányokban a takrolimusznak az idegrendszerre és a szemre volt toxikus hatása. Nyulakban reverzíbilis kardiotoxikus hatást figyeltek meg intravénás takrolimusz adását követően. A takrolimusz gyors infúzióban vagy bólus injekció formájában, 0,1–1,0 mg/kg adagban történő alkalmazása során QTc-szakasz megnyúlást figyeltek meg egyes állatfajoknál. A fenti adagok mellett 150 ng/ml fölötti csúcskoncentrációk alakultak ki a vérben, ami klinikai transzplantációk során mért átlagos Advagraf csúcskoncentrációk több mint 6-szorosa.

Patkányokban és nyulakban embriofoetalis toxicitás volt észlelhető, ami azokra a dózisokra korlátozódott, amelyek már jelentős toxicitást okoztak az anyaállatokban. Toxikus dózisoknál a szülést is beleértve károsodtak a nőstény patkányok reproduktív funkciói, és az utódoknál csökkent a születési súly, az életképesség és a növekedés.

A takrolimusz fertilitásra gyakorolt negatív hatását hím patkányoknál a spermaszám és -motilitás csökkenésében figyelték meg.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Kapszula tartalom:

Hipromellóz

Etilcellulóz

Laktóz-monohidrát

Magnézium-sztearát

Kapszula héj:

Titán-dioxid (E 171)

Sárga vas-oxid (E 172)

Vörös vas-oxid (E 172)

Nátrium–lauril-szulfát

Zselatin

Jelölő-festék (Opacode S-1-15083):

Sellak

Szójalecitin

Szimetikon

Vörös vas-oxid (E 172)

Hidroxipropilcellulóz

6.2 Inkompatibilitások

A takrolimusz inkompatibilis a PVC-vel (polivinilkloriddal). Az Advagraf kapszulából történő szuszpenziókészítéshez tilos PVC-ből készített szerelékeket, fecskendőket és egyéb eszközöket használni.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

Az alumíniumcsomagolás kibontását követően: 1 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Átlátszó PVC/PVDC alumínium buborékcsomagolás vagy adagonként perforált buborékfólia, nedvességmegkötővel együtt, alumínium csomagolásban, 10 kapszula buborékcsomagolásonként.

Kiszerelés mérete: 30, 50, és 100 retard kemény kapszula buborékfóliában vagy 30×1, 50×1, és 100×1 retard kemény kapszula adagonként perforált buborékfóliában.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Astellas Pharma Europe B.V.

Sylviusweg 62

2333 BE Leiden

Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/07/387/011

EU/1/07/387/012

EU/1/07/387/013

EU/1/07/387/021

EU/1/07/387/022

EU/1/07/387/023

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. április 23.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. április 13.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

1. A GYÓGYSZER NEVE

Advagraf 5 mg retard kemény kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

5 mg takrolimusz (monohidrát formában) retard kemény kapszulánként.

Ismert hatású segédanyagok:

510,9 mg laktóz retard kemény kapszulánként.

A jelölő-festék,amit a kapszula megjelölésére használnak, nyomokban tartalmaz szójalecitint (a jelölő- festék teljes összetételének 0,48%-a).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard kemény kapszula.

Fehér port tartalmazó, zselatinkapszula, vörös, „5 mg” felirattal a felső, szürkésvörös és „687” felirattal az alsó, narancs színű kapszulafélen.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Felnőtt vese- vagy máj-allograft recipienseknél az átültetett szerv kilökődésének profilaxisa.

Felnőtt betegeknél az egyéb immunszuppresszív gyógyszerrel történő kezelésre rezisztens allograft-rejekció kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Az Advagraf a takrolimusz napi egyszeri adagolású oralis gyógyszerformulációja. Az Advagraf- kezelés megfelelően képzett és a szükséges eszközökkel rendelkező szakember által végzett gondos monitorozást igényel. Csak az immunszuppresszív terápiában és a transzplantált betegek kezelésében jártas orvosok írhatják fel ezt a gyógyszert, és kezdeményezhetik a megkezdett immunszuppresszív terápia megváltoztatását.

A takrolimusz azonnali vagy elnyújtott hatóanyag-leadású gyógyszerformulációi közti figyelmetlenségből, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli váltás nem biztonságos. Ez, a takrolimusz szisztémás expozíciójának klinikailag jelentős különbözőségéből fakadóan graftkilökődéshez vagy a mellékhatások, beleértve az elégtelen vagy a túlzott immunszupressziót, gyakoriságának növekedéséhez vezethet. A beteget a takrolimusznak mindig egyfajta gyógyszerformulációjával kell kezelni, a megfelelő napi terápiás rend szerint, a gyógyszerformuláció vagy a terápiás rend megváltoztatása csak a transzplantációban jártas szakorvos szoros felügyelete alatt végezhető (lásd 4.4 és 4.8 pont)., A takrolimusz szisztémás expozíciójának állandó szinten tartása érdekében bármilyen más gyógyszerformulációra történő váltást követően terápiás gyógyszerszint-monitorozást kell végezni és az adagot módosítani kell.

Adagolás

Az alábbiakban ajánlott kezdő adagok csak iránymutatásnak tekinthető. Az Advagraf alkalmazása rutinszerűen más immunszuppresszív szerekkel együtt történik, a posztoperatív időszak kezdetén. Adagja a választott immunszuppresszív protokolltól függően változhat. Az Advagraf adagolása

minden egyes beteg esetén elsősorban a kilökődés és a tolerabilitás klinikai értékelésén kell alapulnia, amit a vérszint monitorozása segít (lásd alább, „Terápiás gyógyszerszint-monitorozás”). Ha a kilökődés klinikai jelei nyilvánvalóak, akkor meg kell fontolni az immunszuppresszív protokoll megváltoztatását.

A de novo vesetranszplantált betegeknél a takrolimusz AUC0-24-értéke az Advagraf esetében az első napon 30%-kal, májtranszplantált betegeknél 50%-kal volt alacsonyabb, az azonos adagban adott azonnali hatóanyagleadású (Prograf) kapszulához viszonyítva. A 4. napra a mélyponti szintekkel mért szisztémás expozíció hasonló mind a vese-, mind a májtranszplantált betegeknél, mindkét gyógyszerformuláció esetén. Advagraf-kezelés esetén a takrolimusz mélyponti szintjeinek körültekintő és gyakori ellenőrzése ajánlott a transzplantációt követő első két hétben, hogy a megfelelő gyógyszer expozíció biztosított legyen közvetlenül a poszt-transzplantációs szakaszban. Mivel a takrolimusz alacsony clearance-ű vegyület, ezért az Advagraf adagolási protokolljának módosítása után eltarthat néhány napig, amíg beáll az egyensúlyi állapot.

A graftkilökődés megakadályozása érdekében az immunszuppressziót fenn kell tartani, ezért a per os kezelés időtartamára vonatkozó korlát nem adható.

A vese transzplantátum kilökődésének profilaxisa

Az Advagraf terápiát napi 0,20-0,30 mg/ttkg adaggal kell kezdeni, amit naponta egyszer, reggel kell bevenni. A gyógyszer alkalmazását a műtét befejezését követő 24 órán belül el kell kezdeni.

Az Advagraf adagja a transzplantációt követő időszakban általában csökken. Egyes esetekben lehetőség van a párhuzamosan alkalmazott immunszuppresszív terápia elhagyására, ami Advagraf monoterápiához vezet. A transzplantációt követően a beteg állapotában bekövetkező változások módosíthatják a takrolimusz farmakokinetikáját, és ez további módosításokat tehet szükségessé az adagolásban.

A máj transzplantátum kilökődésének profilaxisa

Az Advagraf terápiát napi 0,10-0,20 mg/ttkg adaggal kell kezdeni, amit naponta egyszer, reggel kell bevenni. A gyógyszer alkalmazását a műtét befejezését követően 12-18 órán belül el kell kezdeni. Az Advagraf adagjait a transzplantációt követő időszakban általában csökkentik. Egyes esetekben lehetőség van a párhuzamosan alkalmazott immunszuppresszív terápia elhagyására, ami Advagraf monoterápiához vezet. A transzplantációt követően a beteg állapotában bekövetkező javulás megváltoztathatja a takrolimusz farmakokinetikáját, és ez további adag módosításokat tehet szükségessé.

A Prograffal kezelt betegek átállítása Advagrafra

Azoknak az allograft transzplantált betegeknek, akik fenntartó kezelésként napi kétszer kapnak Prograf kapszulát, a napi egyszeri adagolású Advagrafra való átállításához a teljes napi dózist 1:1 (mg:mg) arányban kell átszámítani.

Azoknál a stabil betegeknél, akiket a (naponta kétszer adandó) Prograf kapszuláról a (naponta egyszer adandó) Advagrafra állítottak át a teljes napi dózis 1:1 (mg:mg) arányú átszámolása alapján, a takrolimusz szisztémás expozíciója (AUC0-24) az Advagraf esetében kb. 10%-kal alacsonyabb volt, mint a Prograf alkalmazásakor.A takrolimusz mélyponti szintje (C24) és a szisztémás expozíció (AUC0-24) közötti összefüggés az Advagraf esetében hasonló a Prograféhoz. Prograf kapszuláról

Advagrafra történő átváltáskor a takrolimusz mélyponti szintjeit meg kell mérni az átállás előtt, valamint az átállást követő két héten belül. Az átállítást követően a takrolimusz mélyponti szintjeit ellenőrizni kell, és ha szükséges, a dózismódosítást úgy kell elvégezni, hogy hasonló szisztémás expozíciót lehessen fenntartani. A hasonló szisztémás expozíció fenntartásához a dózist módosítani kell.

Átállítás ciklosporinról takrolimuszra

Különösen kell figyelni, mikor a betegek ciklosporin-alapú kezelését takrolimusz-alapú kezelésre állítják át (lásd 4.4 és 4.5 pont). A ciklosporin és a takrolimusz egyidőben történő alkalmazása nem javasolt. Az Advagraf terápia csak, a ciklosporin vérkoncentrációjának és a beteg klinikai állapotának mérlegelése után kezdhető el. Az adagolást mindaddig el kell halasztani, amíg a ciklosporin

emelkedett koncetrációban van jelen a vérben. Gyakorlatban, a takrolimusz alapú terápiát a ciklosporin leállítása után 12-24 órával indítják. Az átállítás után a ciklosporin vérszintjét továbbra is ellenőrizni kell, mivel ez hatással lehet a ciklosporin clearance-ére.

Az allograft rejekció kezelése

A rejekciós epizódok kezelésére a takrolimusz adagok emelését, kiegészítő kortikoszteroid-kezelést, valamint mono-/poliklonális ellenanyagok rövid ciklusú adását egyaránt alkalmazzák. Ha toxicitás jeleit észlelik, mint pl. kifejezett mellékhatások (lásd 4.8 pont) az Advagraf adagjának csökkentésére lehet szükség.

Az allograft rejekció kezelése vese- és májtranszplantáció után

Az egyéb immunszuppresszív szerekről a napi egyszeri Advagrafra történő átállításkor a kezelést a vese- és májtranszplantáció, illetve a transzplantátum kilökődésének profilaxisa esetén ajánlott kezdő per os adaggal kell kezdeni.

Az allograft rejekció kezelése szívtranszplantáció után

Advagrafra átállított felnőtt betegeknél a kezdő 0,15 mg/ttkg adagot per os, naponta egyszer, reggel kell bevenni.

Az allograft rejekció kezelése egyéb allograft transzplantációk után

Noha a tüdő-, pancreas- és béltranszplantált betegeknél nincs az Advagraffal klinikai tapasztalat, a

Prograf kapszulát tüdőtranszplantált betegeknél 0,10-0,15 mg/ttkg/nap, hasnyálmirigy-transzplantált betegeknél 0,2 mg/ttkg/nap, béltranszplantált betegeknél 0,3 mg/ttkg/nap per os kezdő dózisban alkalmazzák.

Terápiás gyógyszerszint-monitorozás

Az adagolásnak minden egyes beteg esetén elsősorban a kilökődés és a tolerabilitás klinikai

értékelésén kell alapulnia, amit a takrolimusz teljes vér mélyponti szintjének monitorozása segít.

Az adagolás optimális beállításához többféle immunoassay módszer áll rendelkezésre a takrolimusz teljesvér-koncentrációjának meghatározására. A klinikai gyakorlatban kapott individuális értékek és az irodalomban publikált értékek összehasonlítását körültekintően, és az alkalmazott vizsgálómódszerek ismeretében kell megítélni. A jelenlegi klinikai gyakorlatban a takrolimusz teljesvér-szintjét immunoassay módszerek alkalmazásával monitorozzák. A takrolimusz mélyponti szintje (C24) és szisztémás expozíciója (AUC0-24) közötti összefüggés az Advagraf és a Prograf esetén hasonló.

A takrolimusz mélyponti vérszintjét a transzplantációt követő időszakban monitorozni kell. Meg kell határozni a takrolimusz mélyponti vérszintjét – az Advagraf dózis bevételét követő mintegy 24 óra elteltével közvetlenül a következő adag bevételét megelőzően. A transzplantációt követő első két hétben a mélyponti vérszintek gyakori ellenőrzése ajánlott, amit a fenntartó kezelés során rendszeres időközönkénti ellenőrzés követ. A takrolimusz mélyponti vérszintjét a Profgrafról Advagrafra történő

átállítás, dózismódosítás, az immunszuppresszív kezelés megváltoztatása vagy az olyan anyagok egyidejű alkalmazása után is szorosan monitorozni kell, amelyek megváltoztathatják a takrolimusz teljesvér-szintjét (lásd 4.5 pont). A vérszintellenőrzés gyakoriságának a klinikai igényeken kell alapulnia. A takrolimusz egy alacsony clearance-ű hatóanyag, ezért az Advagraf adagolási protokolljának módosítása után eltarthat néhány napig, amíg beáll a megcélzott egyensúlyi állapot.

Klinikai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a betegek többsége sikerrel kezelhető, ha a takrolimusz mélyponti vérszintje 20 ng/ml alatt tartható. A teljesvér-szint értékelésekor figyelembe kell venni a beteg klinikai állapotát. A klinikai gyakorlatban a mélyponti vérszintek a korai poszt-transzplantációs szakaszban általában 5-20 ng/ml között voltak a máj-, és 10-20 ng/ml között a vese- és a szívtranszplantált betegek esetén. Az ezt követő fenntartó kezelés alatt a vérszintek rendszerint 5-15 ng/ml-es tartományban voltak a máj-, vese- és szívtranszplantált betegeknél.

Speciális betegcsoportok

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a takrolimusz mélyponti szintjének javasolt céltartományban történő tartása érdekében dóziscsökkentés válhat szükségessé.

Vesekárosodás

Mivel a takrolimusz farmakokinetikáját a veseműködés nem befolyásolja (lásd 5.2 pont), dózismódosításra nincs szükség. A takrolimusz nephrotoxikus potenciálja miatt azonban mégis szükséges a vesefunkció gondos ellenőrzése (beleértve a szérum kreatinin koncentráció-mérését, kreatinin clearance kiszámítását és az ürített vizelet mennyiségének ellenőrzését).

Rassz

A kaukázusi rasszhoz viszonyítva a fekete bőrű betegeknek nagyobb takrolimusz adagra lehet szükségük, hasonló mélyponti szintek eléréséhez.

Nem

Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a férfi és nő betegek különböző dózisokat igényelnek a hasonló mélyponti szintek eléréséhez.

Időskorú betegek

Jelenleg nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy időskorú betegeknél az adagolást módosítani kellene.

Gyermekek

Az Advagraf biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek esetében még nem igazolták.

Korlátozottan rendelkezésre állnak adatok, de nincs az adagolásra vonatkozó javallat.

Az alkalmazás módja

Az Advagraf a takrolimusz napi egyszeri adagolású, per os alkalmazott gyógyszerformulációja. Az Advagraf per os napi adagját naponta egyszer, reggel javasolt beadni. Az Advagraf retard kemény kapszulát a buborékcsomagolásból történő kivételt követően azonnal be kell venni. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ne vegyék be a nedvességmegkötőt. A kapszulákat egészben, folyadékkal

(lehetőleg vízzel) kell lenyelni. A maximális felszívódás elérése érdekében az Advagrafot rendszerint

éhgyomorra kell bevenni, vagy legalább 1 órával étkezés előtt vagy 2-3 órával azt követően (lásd 5.2 pont). Az elfelejtett reggeli adagot a lehető leghamarabb, még aznap be kell venni. Másnap reggel nem szabad dupla adagot bevenni.

Azoknál a betegeknél, akik a kezdeti poszttranszplantációs szakban nem képesek szájon át gyógyszert szedni, a takrolimusz-kezelést el lehet kezdeni intravénásan (lásd a „Prograf 5 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz” Alkalmazási előírását), a megfelelő indikációban javasolt per os adag körülbelül egyötödével.

4.3 Ellenjavallatok

A takrolimusszal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Más makrolidekkel szembeni túlérzékenység

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Gyógyszeralkalmazási hibákat, beleértve a takrolimusz azonnali vagy elnyújtott hatóanyag- leadású gyógyszerformulációinak – figyelmetlenségből, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli – helyettesítéséből adódó hibákat figyeltek meg. Ez súlyos mellékhatásokhoz vezetett, mint pl.: graftkilökődés vagy olyan más mellékhatás megjelenése, ami lehet akár a túl alacsony, akár a túl magas takrolimusz expozíció következménye. A beteget a takrolimusznak mindig egyfajta gyógyszerformulációjával kell kezelni, a megfelelő napi terápiás rend szerint, a gyógyszerformuláció vagy a terápiás rend megváltoztatása csak a transzplantációban jártas szakorvos felügyelete alatt végezhető (lásd 4.2 és 4.8 pont).

Az Advagraf nem javasolt 18 év alatti gyermekek számára a biztonságosságra és/vagy hatásosságra vonatkozó adatok korlátozottsága miatt.

Az egyéb immunszuppresszív szerekkel végzett kezeléssel szemben rezisztens felnőtt betegeknél az allograftkilökődés kezelésével kapcsolatosan az Advagraf retard készítménnyel jelenleg nincsenek klinikai adatok.

A transzplantátum felnőtt szív allograft recipiensekben történő kilökődésének profilaxisára vonatkozóan az Advagraffal jelenleg még nincsenek klinikai adatok.

A transzplantáció utáni időszak kezdetén a következő paraméterek rendszeres ellenőrzése szükséges: vérnyomás, EKG, neurológiai status, látás, éhgyomri vércukorszint, elektrolitek (különösen a kálium), máj- és vesefunkciós vizsgálatok eredményei, haematologiai és véralvadási paraméterek, valamint a plazmafehérje vizsgálatok eredményei. Amennyiben klinikailag jelentős eltérések észlelhetők, meg kell fontolni az immunszuppresszív kezelés módosítását.

A hasonló takrolimusz expozíció fenntartása érdekében a potenciálisan kölcsönhatást okozó hatóanyagok (lásd 4.5 pont), úgymint kifejezetten erős CYP3A4 inhibitorok (pl.: telaprevir, boceprevir, ritonavir, ketokonazol, vorikonazol, itrakonazol, telitromicin vagy klaritromicin) vagy a CYP3A4 induktorok (úgymint rifampicin, rifabutin), takrolimusszal történő egyidejű alkalmazása esetén, a takrolimusz vérszintjét ellenőrizni kell és az adagolást módosítani kell.

Az interakció kockázata miatt lyukaslevelű orbáncfűvet (Hypericum perforatum) tartalmazó vagy egyéb gyógynövénykészítmények alkalmazását kerülni kell az Advagraf szedése során, mert ez vagy a takrolimusz vérkoncentrációjának csökkenéséhez és a takrolimusz klinikai hatásának csökkenéséhez, vagy megnövekedett takrolimusz vérkoncentrációhoz és a takrolimusz toxicitás kockázatához vezet (lásd 4.5 pont).

A ciklosporin és a takrolimusz együttes alkalmazása kerülendő, és különös figyelemmel kell eljárni, ha olyan beteg kap takrolimuszt, aki előzőleg ciklosporint kapott (lásd 4.2 és 4.5 pont).

A fokozott káliumfogyasztást, illetve kálium-spóroló diuretikumok alkalmazását kerülni kell (lásd 4.5 pont).

A takrolimusznak és ismerten nephro- vagy neurotoxikus hatású gyógyszereknek bizonyos kombinációi fokozhatják ezen hatások kialakulásának kockázatát (lásd 4.5 pont).

Az immunszuppresszánsok befolyásolhatják a védőoltásokra adott választ, és előfordulhat, hogy a takrolimusz-kezelés alatt adott vakcinák kevésbé hatékonyak. Kerülni kell az élő, attenuált vakcinák alkalmazását.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Takrolimusszal kezelt betegeknél gastrointestinalis perforatióról számoltak be. Mivel a gastrointestinalis perforatió orvosi szempontból jelentős esemény, amely életet veszélyeztető vagy súlyos állapothoz vezethet, a gyanús panaszok vagy tünetek jelentkezésekor azonnal mérlegelni kell a megfelelő kezelések alkalmazását.

Mivel a takrolimusz vérszintje jelentősen módosulhat hasmenéses epizódok során, ezért hasmenés fennállása esetén a takrolimusz-koncentrációk soron kívüli ellenőrzése javasolt.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

A Prograffal kezelt betegeknél ritkán cardiomyopathiaként jelentett ventricularis vagy septum hypertrophiát figyeltek meg, és ez az Advagraf esetén is előfordulhat. A legtöbb eset reverzíbilis volt, és olyankor fordult elő, amikor a takrolimusz mélyponti vérszintje az ajánlott maximális szintnél jóval magasabb volt. Ezen klinikai állapotok kockázatát növelő egyéb tényezők közé tartozott a már fennálló szívbetegség, kortikoszteroidok alkalmazása, magas vérnyomás, vese- vagy májműködési

zavar, fertőzések, folyadék túlterhelés és ödéma. Ennek megfelelően a jelentős immunszuppresszióban részesülő, magas kockázati csoportba tartozó betegeket az átültetés előtt és után (például először az átültetést követő 3., majd a 9-12. hónapban) echokardiográfiával és EKG-val ellenőrizni kell.

Amennyiben eltérések alakulnának ki, az Advagraf dózisát csökkenteni kell, vagy meg kell fontolni a más immunszuppresszív szerrel folytatott kezelésre való áttérést. A takrolimusz megnyújthatja a QT-intervallumot, Torsades de Pointes típusú ritmuszavar kialakulását okozhatja. Óvatosság szükséges olyan betegek esetén, akiknél fennáll a QT-szakasz megnyúlásának kockázata, ideértve azokat a betegeket, akiknek ez egyéni vagy családi anamnézisében QT-megnyúlás, pangásos szívelégtelenség, bradyarrhythmia és elektrolitzavarok szerepelnek. Körültekintően kell eljárni olyan betegek esetében is, akiknél veleszületett hosszú QT-szindrómát vagy szerzett QT-szakasz megnyúlást diagnosztizáltak, illetve fennáll ezek gyanúja, valamint olyan betegeknél, akiknél egyidejűleg olyan gyógyszereket alkalmaznak, amelyekről ismeretes, hogy megnyújtják a QTc-intervallumot, elektrolitzavarokat okoznak vagy fokozzák a takrolimusz-expozíciót (lásd 4.5 pont).

Lymphoproliferatív betegségek és malignitások

Takrolimusszal kezelt betegeknél Epstein-Barr vírussal (EBV) összefüggő lymphoproliferatív betegség kialakulását jelentették (lásd 4.8 pont). Immunszuppresszív szerekkel történő kombinációja, mint például az antilymphocyta antitestek (pl.: baziliximab, daklizumab) egyidejű adása fokozza az EBV-hez társuló lymphoproliferatív betegség kockázatát. EBV-virális kapszid antigén (VCA)-negatív betegek esetében lymphoproliferatív betegség kialakulásának fokozott kockázatáról számoltak be. Ezért ebben a betegcsoportban, az EBV-VCA szerológiai vizsgálat szükséges az Advagraf-kezelés megkezdése előtt. A kezelés ideje alatt az EBV-PCR gondos monitorozása ajánlott. Az EBV-PCR pozitivitás hónapokig fennmaradhat, és önmagában nem jelzi lymphoproliferatív betegség vagy lymphoma kialakulását.

Ugyanúgy, mint más potens immunszuppresszív vegyületek esetében, a szekunder karcinómák kockázata nem ismert (lásd 4.8 pont).

Más immunszuppresszív szerekhez hasonlóan, a rosszindulatú bőrelváltozások potenciális kockázata miatt a napfénnyel és UV-fénnyel történő expozíciót megfelelő védőruházat viselésével, magas fényvédő faktorú krém használatával csökkenteni kell.

Az immunszuppresszánsokkal (köztük Advagráffal) kezelt betegeknél nagyobb az opportunista

(bakteriális, gombás, vírusos, illetve protozoon) fertőzések kockázata. Ezen betegségek között előfordul BK vírus fertőzéshez társuló nephropathia és JC vírus fertőzéshez társuló progresszív, multifokális leukoencephalopathia (PML). E fertőzések előfordulása gyakran a magas immunoszuppresszív összterheléssel áll kapcsolatban és súlyos, illetve halálos állapotok kialakulásához vezethet, amire az orvosnak gondolnia kell a romló vesefunkciójú vagy neurológiai tüneteket mutató, immunszupprimált betegek differenciáldiagnózisa során.

Takrolimusszal kezelt betegek esetében posterior reverzibilis encephalopathia szindróma (PRES) kialakulását jelentették. Amennyiben takrolimusszal kezelt betegnél a PRES tünetei jelentkeznek, mint pl. fejfájás, megváltozott mentális állapot, görcsroham és látászavar, akkor radiológiai vizsgálatot (pl. MRI-t) kell végezni. Ha PRES-t diagnosztizálnak, a vérnyomás és görcsrohamok megfelelő kezelése és a szisztémásan adott takrolimusz azonnali leállítása javasolt. Megfelelő kezelés után a legtöbb beteg teljesen felépül.

Tiszta vörösvértest aplasia

Takrolimusszal kezelt betegeknél tiszta vörösvértest aplasia eseteket jelentettek (pure red cell aplasia,

PRCA). Minden beteg beszámolt PRCA rizikófaktorokról, mint például parvovírus B19 fertőzés, PRCA-val járó alapbetegség vagy egyidejű gyógyszeres kezelés.

Különleges populációk

Korlátozott a tapasztalat a nem kaukázusi betegek és a fokozott immunológiai kockázatú (pl. retranszplantáció, panel reaktív antitestek [PRA] jelenléte) betegek esetében.

Súlyos májkárosodás esetén az adagok csökkentése szükséges lehet (lásd 4.2 pont).

Segédanyagok

Az Advagraf kapszula laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, lapp laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Az Advagraf kapszula jelölésére használt festék szójalecitint tartalmaz. Azon betegek esetén, akik túlérzékenyek a mogyoróra vagy a szójára, a súlyos túlérzékenység kockázatát az Advagraf terápia előnyeivel szemben mérlegelni kell.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A szisztémásan hasznosuló takrolimuszt a hepatikus CYP3A4 metabolizálja. Van bizonyíték a CYP3A4 által a bélfalban zajló gastrointestinalis metabolizmusra is. Olyan hatóanyagok egyidejű használata, melyekről ismert, hogy gátolják vagy indukálják a CYP3A4-et, befolyásolhatja a takrolimusz metabolizmusát, ezzel növelhetik vagy csökkenthetik a takrolimusz vérszintjét.

A takrolimusz vérszintjét, QT-megnyúlást (EKG-val), a vesefunkciót és más mellékhatásokat különösen ajánlatos szorosan ellenőrizni, ha egyidejűleg olyan hatóanyagok kerülnek alkalmazásra, amelyek képesek megváltoztatni a CYP3A4 metabolizmust vagy más módon befolyásolják a takrolimusz vérszintjét, és a hasonló takrolimusz-expozíció fenntartásához megfelelő módon be kell állítani a takrolimusz dózisát vagy meg kell szakítani a takrolimusz adását (lásd 4.2 és 4.4 pont).

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan növelő CYP3A4-inhibitorok

Klinikailag az alábbi vegyületekről mutatták ki, hogy növelik a takrolimusz vérszintjét:

Erős kölcsönhatást figyeltek meg gombaellenes szerekkel, például ketokonazollal, flukonazollal, itrakonazollal és vorikonazollal, a makrolid antibiotikum eritromicinnel, HIV proteáz-inhibitorokkal (például ritonavirrel nelfinavirrel, szakvinavirrel vagy HCV proteáz-inhibitorokkal (például telaprevirrel, boceprevirrel). Ezen anyagok egyidejű alkalmazása majdnem minden betegnél a csökkentett takrolimusz dózisok alkalmazását követelheti meg. Farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a vérszintemelkedés főként takrolimusz fokozott oralis biohasznosulásának eredménye, amely a gastrointestinalis metabolizmus gátlása következtében alakul ki. A hepatikus clearence-re gyakorolt hatás kevésbé hangsúlyos.

Gyengébb kölcsönhatásokat figyeltek meg klotrimazollal, klaritromicinnel, jozamicinnel, nifedipinnel, nikardipinnel, diltiazemmel, verapamillal, amiodaronnal, danazollal, etinilösztradiollal, omeprazollal, nefazodonnal és Schisandra sphenanthera kivonatot tartalmazó (kínai) gyógynövénykészítményekkel. In vitro az alábbi anyagokról mutatták ki, hogy a takrolimusz metabolizmus potenciális inhibitorai: bromokriptin, kortizon, dapszon, ergotamin, gesztoden, lidokain, mefenitoin, mikonazol, midazolám, nilvadipin, noretindron, kinidin, tamoxifen, (triacetil)oleandomicin.

A grapefrút-léről leírták, hogy növeli a takrolimusz vérszintjét, ezért kerülni kell.

A lanzoprazol és ciklosporin potenciálisan gátolhatják a takrolimusz CYP3A4 által mediált metabolizmusát, ezáltal növelik a takrolimusz teljesvér-koncentrációját.

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan növelő egyéb kölcsönhatások

A takrolimusz nagy mértékben kötődik a plazmafehérjékhez. A plazmafehérjék iránt ismerten nagy affinitással rendelkező egyéb hatóanyagokkal (pl. nem szteroid gyulladáscsökkentők, orális antikoagulánsok vagy orális antidiabetikumok) való lehetséges kölcsönhatásokra gondolni kell. További lehetséges interakciók, melyek fokozhatják a takrolimusz szisztémás expozícióját pl.: prokinetikus gyógyszerekkel (pl.: metoklopramid és cizaprid), cimetidin és magnézium-alumínium- hidroxid.

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan csökkentő CYP3A4-induktorok

Klinikailag a következő szerekről mutatták ki, hogy csökkentik a takrolimusz vérszintjét:

Erős kölcsönhatást figyeltek meg rifampicinnel, fenitoinnal, orbáncfűvel (Hypericum perforatum), melyek egyidejű alkalmazása majdnem minden betegnél magasabb takrolimusz dózisok adását teheti szükségessé. Klinikailag jelentős kölcsönhatásokat figyeltek meg fenobarbitállal is. Kimutatták, hogy a kortikoszteroidok fenntartó dózisai csökkentik a takrolimusz vérszintjét.

Az akut kilökődés kezelésére alkalmazott nagydózisú prednizolon vagy metilprednizolon képes a takrolimusz vérszintjének növelésére és csökkentésére is.

A karbamazepin, metamizol és izoniazid rendelkezik azzal a potenciállal, hogy csökkentse a takrolimusz koncentrációját.

A takrolimusz hatása más gyógyszerek metabolizmusára

A takrolimusz ismert CYP3A4-inhibitor; ezért a takrolimusz olyan gyógyszerekkel való együttes alkalmazása, amelyekről ismert, hogy azokat a CYP3A4 metabolizálja, befolyásolhatja ezen gyógyszerek metabolizmusát. Takrolimusz egyidejű alkalmazásakor a ciklosporin felezési ideje megnő. Emellett szinergista/additív nefrotoxikus hatás is felléphet. Ezért a ciklosporin és a takrolimusz kombinált alkalmazása nem ajánlott, és óvatosan kell eljárni, ha olyan beteg kap takrolimuszt, akit előzőleg ciklosporinnal kezeltek (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Kimutatták, hogy a takrolimusz emeli a fenitoin vérszintjét.

Mivel a takrolimusz csökkentheti a szteroid-alapú fogamzásgátlók clearance-ét, ami megnövekedett hormonexpozícióhoz vezet, ezért különös gonddal kell eljárni a fogamzásgátló módszer megválasztásakor.

Takrolimusz és sztatinok közötti interakciókról korlátozott ismeret áll rendelkezésre. A klinikai adatok arra utalnak, hogy a sztatinok farmakokinetikája a takrolimusszal való együttes alkalmazáskor nagyrészt változatlan.

Állatkísérletes adatok arra utalnak, hogy a takrolimusz potenciálisan csökkenti a pentobarbitál és antipirin clearance-ét, és megnöveli a felezési idejét.

Klinikailag káros hatásokat eredményező további kölcsönhatások

A takrolimusz más, ismerten nephro- vagy neurotoxikus hatású gyógyszerekkel (pl. aminoglikozidokkal, giráz gátlókkal, vankomicinnel, kotrimoxazollal, nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel, genciklovirrel vagy aciklovirrel) történő együttes alkalmazása, fokozhatja ezeket a mellékhatásokat.

Fokozott nephrotoxicitást észleltek amfotericin-B vagy ibuprofen takrolimusszal történő együttes adását követően.

Mivel a takrolimusz-kezelés hyperkalaemiával járhat, vagy súlyosbíthatja a már meglévő hyperkalaemiát, kerülni kell a fokozott káliumfogyasztást, illetve kálium-spóroló diuretikumok alkalmazását (pl. amilorid, triamteren vagy spironolakton) (lásd 4.4 pont).

Az immunszuppresszánsok befolyásolhatják a védőoltásokra adott választ, és előfordulhat, hogy a takrolimusz-kezelés alatt adott vakcinák kevésbé hatékonyak. Kerülni kell az élő, attenuált vakcinák alkalmazását (lásd 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Humán adatok azt mutatják, hogy a takrolimusz átjut a placentán. A transzplantált betegekre vonatkozó, viszonylag alacsony számú adat alapján nem bizonyított, hogy más immunszuppresszív gyógyszerekhez képest a takrolimusz-kezelés során a terhesség lefolyására és kimenetelére nézve fokozott lenne a mellékhatások kockázata. Azonban, spontán abortusz eseteit jelentették. A mai napig nincs egyéb releváns epidemiológiai adat. Ha nincs biztonságosabb alternatíva, és ha az ismert előnyök meghaladják a magzatra gyakorolt potenciális kockázatot, akkor terhes nők esetén megfontolható a takrolimusz-kezelés. In utero expozíció esetén a takrolimusz potenciális (különösen a vesére gyakorolt) mellékhatásai miatt az újszülött monitorozása javasolt. Fennáll a koraszülés (<37 hét) (123 szülésből 66 esetben fordult elő, azaz 53,7%-ban, azonban az adatok azt mutatták, hogy az újszülöttek többségének – a gesztációs korukhoz képest – normális szülétési súlyuk volt),valamint az újszülöttben kialakuló hyperkalaemia kockázata (111 újszülött közül 8-nál fordult elő, azaz 7,2%-ban), ami azonban magától rendeződik.

Patkányokban és nyulakban a takrolimusz embrio-foetalis toxicitást az anyára toxikus dózisban okoz (lásd 5.3 pont).

Szoptatás

A humán adatok igazolják, hogy a takrolimusz kiválasztódik az anyatejbe. Mivel az újszülöttre gyakorolt káros hatása nem zárható ki, az Advagraf-kezelésben részesülő nők nem szoptathatnak.

Termékenység

A takrolimusznak a férfi termékenységre gyakorolt negatív hatását figyelték meg patkányokon, ami a hímivarsejtek csökkent számában és motilitásában mutatkozott meg (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A takrolimusz látási és idegrendszeri zavarokat okozhat. Ez a hatás fokozódhat, ha a takrolimuszt alkohollal együtt alkalmazzák.

A takrolimusznak (Advagraf) a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alapbetegség és az egyszerre alkalmazott többféle gyógyszerkészítmény miatt gyakran nehéz megítélni az immunszuppresszív szerek mellékhatás-profilját.

A leggyakrabban jelentett mellékhatások (a betegek több mint 10%-ánál fordulnak elő) a tremor, a vesekárosodás, a hyperglykaemiás állapotok, a diabetes mellitus, a hyperkalaemia, a fertőzések, a hypertonia és az insomnia.

A mellékhatások előfordulásának gyakoriságát a következők szerint határozták meg: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 - < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Amint az más, potens immunszuppresszív szerek esetében is ismert, a takrolimuszt szedő betegeknél gyakran megnő a fertőzések (vírusos, bakteriális, gombás, protozoon) veszélye. A már meglevő fertőzések lefolyása súlyosbodhat. Mind általános, mind helyi fertőzések előfordulhatnak.

BK vírus fertőzéshez társuló nefropathia, valamint JC vírus fertőzéshez társuló progresszív, multifokális leukoencephalopathia (PML) eseteit jelentették immunoszuppresszánsokkal (köztük Advagraf-fal) kezelt betegeknél.

Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok

Az immunszuppresszív kezelés alatt álló betegeknél megnő a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázata. A takrolimusz-kezeléssel kapcsolatban leírtak jóindulatú valamint rosszindulatú daganatokat, köztük EBV-hoz kapcsolódó lymphoproliferatív kórképeket és malignus bőrelváltozásokat is.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

gyakori:

anaemia, thrombocytopenia, leukopenia, kóros vörösvértest paraméterek,

 

leukocytosis

nem gyakori:

coagulopathiák, pancytopenia, neutropenia, kóros vérzési és véralvadási

 

laborértékek

ritka:

thromboticus thrombocytopeniás purpura, hypoprothrombinaemia

nem ismert:

tiszta vörösvértest aplasia, agranulocytosis, haemolyticus anaemia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

A takrolimuszt kapó betegeknél allergiás és anaphylactoid reakciókat figyeltek meg (lásd 4.4 pont).

Endokrin betegségek és tünetek ritka:hirsutismus

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

nagyon gyakori: diabetes mellitus, hyperglykaemiás állapotok, hyperkalaemia

gyakori:

metabolikus acidózisok, egyéb elektrolitzavarok, hyponatraemia, folyadék

 

túlterhelés, hyperuricaemia, hypomagnesaemia, hypokalaemia, hypocalcaemia,

 

étvágycsökkenés, hypercholesterinaemia, hyperlipidaemia, hypertriglyceridaemia,

 

hypophosphataemia

nem gyakori:

dehydratio, hypoglykaemia, hypoproteinaemia, hyperphosphataemia

Pszichiátriai kórképek

nagyon gyakori:

álmatlanság

gyakori:

zavartság és dezorientáció, depresszió, szorongásos tünetek, hallucináció, mentális

 

zavarok, depressziós hangulat, kedélybetegségek és hangulatzavarok, rémálom

nem gyakori:

pszichotikus kórképek

Idegrendszeri betegségek és tünetek

nagyon gyakori:

fejfájás, tremor

gyakori:

idegrendszeri zavarok, görcsrohamok, tudatzavarok, perifériás neuropathiák,

 

szédülés, paraesthesiák és dysaesthesiák, írászavar

nem gyakori:

encephalopathia, központi idegrendszeri vérzések és cerebrovascularis történések,

 

kóma, beszéd- és nyelvértési zavarok, paralysis és paresis, amnézia

ritka:

hypertonia

nagyon ritka:

myasthenia

Szembetegségek és szemészeti tünetek

gyakori:

szembetegségek, homályos látás, fotofóbia

nem gyakori:

szürkehályog

ritka:

vakság

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

gyakori:

fülzúgás

nem gyakori:

hypacusis

ritka:

neuroszenzoros süketség

nagyon ritka:

halláscsökkenés

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

gyakori:

ischaemiás koszorúér-betegség, tachycardia

nem gyakori:

szívelégtelenség, kamrai arrhythmiák és szívleállás, supraventricularis arrhythmiák,

 

cardiomyopathiák, kamrai hypertrophia, palpitatiók

ritka:

pericardiális folyadékgyülem

nagyon ritka:

Torsades de Pointes

Érbetegségek és tünetek

nagyon gyakori:

magas vérnyomás

gyakori:

thromboemboliás és ischaemiás események, vaszkuláris eredetű hypotoniás

 

zavarok, vérzés, perifériás érbetegségek

nem gyakori:

végtagi mélyvénás thrombosis, sokk, infarktus

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

gyakori:

tüdő-parenchyma betegségek, dyspnoe, pleurális folyadékgyülem, köhögés,

 

pharyngitis, orrfolyás és -gyulladás

nem gyakori:

légzési elégtelenség, légúti betegségek, asztma

ritka:

akut légzési distressz szindróma

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

nagyon gyakori:

hasmenés, hányinger

gyakori:

gastrointestinalis panaszok és tünetek, hányás, gastrointestinalis és hasi fájdalmak,

 

gastrointestinalis gyulladásos állapotok, gastrointestinalis vérzések,

 

gastrointestinalis kifekélyesedések és perforatio, ascites, stomatitis és

 

kifekélyesedés, székrekedés, dyspepsiás panaszok és tünetek, bélgázosodás,

 

felfúvódás és felpuffadás, laza széklet

nem gyakori:

akut és krónikus hasnyálmirigy-gyulladás, peritonitis, ileus paralyticus,

 

gastrooesophagealis reflux-betegség, gátolt gyomorürülés

ritka:

hasnyálmirigy pseudocysta, subileus

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

gyakori:

epevezeték rendellenesség, hepatocelluláris károsodás és hepatitis, cholestasis és

 

sárgaság

ritka:

venoocclusiv májbetegség, arteria hepatica thrombosisa

nagyon ritka:

májelégtelenség

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

gyakori:

bőrkiütés, pruritus, alopecia, akne, fokozott izzadás

nem gyakori:

dermatitis, fényérzékenység

ritka:

toxikus epidermalis necrolysis (Lyell-szindróma)

nagyon ritka:

Stevens—Johnson-szindróma

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

gyakori:

ízületi fájdalom, hátfájás, izomspazmusok, végtagfájdalom

nem gyakori:

ízületi betegségek

ritka:

csökkent mobilitás

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

nagyon gyakori:

vesekárosodás

gyakori:

veseelégtelenség, akut veseelégtelenség, toxikus nephropathia, renalis tubularis

 

necrosis, vizeletürítési zavarok, oliguria, hólyag- és urethralis tünetek

nem gyakori:

hemolitikus urémiás szindróma, anuria

nagyon ritka:

nephropathia, haemorrhagiás cystitis

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

nem gyakori:

dysmenorrhoea és uterusvérzés

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

gyakori:

lázas kórképek, fájdalom és diszkomfortérzés, gyengeséggel járó állapotok, ödéma,

 

a testhőmérséklet percepciós zavara,

nem gyakori:

influenzaszerű betegség, idegesség, nyugtalanság, több szervi elégtelenség,

 

mellkasi nyomásérzés, hőmérséklet intolerancia

ritka:

elesés, fekély, mellkasi szorítás, szomjúság

nagyon ritka:

a zsírszövet megszaporodása

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

nagyon gyakori:

májfunkciós vizsgálatok kóros eltérései

gyakori:

a vér alkalikus-foszfatázszintjének emelkedése, testtömeg-növekedés

nem gyakori:

amilázszint emelkedés a vérben, kóros EKG-lelet, kóros pulzusszám, testtömeg-

 

csökkenés, a vér laktát-dehidrogenáz-szintjének emelkedése

nagyon ritka:

kóros echokardiogram, QT-megnyúlás az elektrokardiogramon

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények

gyakori:

primer graft diszfunkció

Gyógyszeralkalmazási hibákat, beleértve a takrolimusz azonnali vagy nyújtott hatóanyag-

felszabadulású gyógyszerformulációinak – figyelmetlenségből, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli

– helyettesítéséből adódó hibákat figyeltek meg. Számos, ezzel kapcsolatos, szervkilökődésről szóló esetet jelentettek (a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg a gyakorisága).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen

kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolásáról kevés tapasztalat áll rendelkezésre. A takrolimusszal kapcsolatban néhány esetben beszámoltak véletlenszerű túladagolásról, melynek főbb tünetei a következők voltak: tremor, fejfájás, hányinger, hányás, fertőzések, urticaria, letargia és emelkeldett vérkarbamid-nitrogén és szérumkreatininszint és alanin-aminotranszferáz aktivitás.

A takrolimusz túladagolásnak nincs specifikus antidótuma. Túladagolás esetén általános szupportív és tüneti kezelést kell alkalmazni.

A nagy molekulatömeg, rossz vízoldékonyság, az igen erős vörösvértest- és proteinkötődés miatt a takrolimusz feltehetőleg nem dializálható. Egyes betegeknél, akiknek a plazmakoncentrációja igen magas volt, a hemofiltráció vagy -diafiltráció hatásosan csökkentette a toxikus koncentrációkat. Per os intoxikáció esetén gyomormosás vagy adszorbensek, pl. aktív szén használata hatásos lehet, ha röviddel a beadás után alkalmazzák.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Immunszupresszív anyagok, kalcineurin inhibitorok, ATC kód: L04AD02

Hatásmechanizmus

Úgy tűnik, molekuláris szinten a takrolimusz úgy fejti ki hatását, hogy kötődik a citoszolban található FKBP12 nevű fehérjéhez, és ez felelős a vegyület intracellularis felhalmozódásáért. Az FKBP12- takrolimusz komplex specifikusan és kompetitíven kötődik a kalcineurinhoz, és gátolja azt. Ez a T- sejtekben a jelátvitel kalcium-függő gátlását eredményezi, meggátolva így a citokin gének különálló részekből álló szakaszainak átírását.

A takrolimusz rendkívül hatékony immunszuppresszív hatású készítmény, amely kísérletesen mind in vitro, mind in vivo hatásosnak bizonyult.

A takrolimusz elsősorban a kilökődési folyamatokért leginkább felelős cytotoxicus lymphocyták képződését gátolja. A takrolimusz elnyomja a T-sejt aktivációt és a T-helpersejt függő B-sejt proliferációt, valamint a lymphokinek (pl. interleukin 2, 3 és γ-interferon) képződését és az interleukin-2 receptor expresszióját.

A napi egyszeri adagolású takrolimusszal (Advagraf) végzett klinikai vizsgálatokból származó eredmények

Májtranszplantáció

Az Advagraf és a Prograf hatásossága és biztonságossága 471 de novo májtranszplantált betegen került összehasonlításra, mindkettő kortikoszteroidokkal kombinálva. A biopsziával igazolt akut kilökődés esemény-rátája a transzplantációt követő első 24 héten belül 32,6% volt az Advagraf-csoportban (N=237) és 29,3% volt a Prograf-csoportban (N=234). A kezelések közötti különbség (Advagraf – Prograf) 3,3% volt (95%-os konfidencia intrvallum [-5,7%, 12,3%]). A betegek 12-hónapos túlélési aránya az Advagraf esetében 89,2% és a Prograf esetében 90,8% volt. Az Advagraf karon 25 beteg (14 nő, 11 férfi), a Prograf karon pedig 24 beteg halt meg (5 nő, 19 férfi). A 12-hónapos graft túlélés 85,3% volt az Advagraf és 85,6% a Prograf esetén.

Vesetranszplantáció

Az Advagraf és a Prograf hatásossága és biztonságossága 667 de novo vesetranszplantált betegen került összehasonlításra, mindkettő mikofenolát-mofetillel (MMF) és kortikoszteroidokkal kombinálva. A biopsziával igazolt akut kilökődés esemény-rátája a transzplantációt követő első

24 héten belül 18,6% volt az Advagraf-csoportban (N=331) és 14,9% volt a Prograf-csoportban (N=336). A kezelések közötti (Advagraf – Prograf) 3,8% volt (95%-os konfidencia intrvallum [-2,1%, 9,6%]). A betegek 12-hónapos túlélési aránya az Advagraf esetében 96,9% és a Prograf esetében

97,5% volt. Az Advagraf-karon 10 beteg (3 nő, 7 férfi), a Prograf-karon 8 beteg halt meg (3 nő, 5 férfi). A 12-hónapos graft túlélés 91,5% volt az Advagraf és 92,8% a Prograf esetén.

A Prograf, ciklosporin és Advagraf hatásossága és biztonságossága 638 de novo vesetranszplantált betegen került összehasonlításra, mind baziliximab antitest indukcióval, MMF-fel és kortikoszteroidokkal kombinálva. A 12-hónapos kezelés alatt a hatásosság elmaradása (a definíció szerint ezek a halál, graft-veszteség, biopsziával igazolt akut kilöködés vagy a követésből való kimaradás) 14% volt az Advagraf-csoportban (N=214), 15,1% volt a Prograf-csoportban (N=212) és 17% volt a ciklosporin-csoportban (N=212). A kezelések közötti különbség -3,0% volt (Advagraf – ciklosporin) (95,2%-os konfidencia intrvallum [-9,9%, 4,0%]) az Advagraf vs. ciklosporin esetén és -1,9% volt (Prograf-ciklosporin) (95,2%-os konfidencia intrvallum [-8,9%, 5,2%]) a Prograf vs. ciklosporin esetén. A betegek 12-hónapos túlélési aránya 98,6% volt az Advagraf, 95,7% a Prograf és 97,6% a ciklosporin esetén. Az Advagraf-karon 3 beteg (mind férfi), a Prograf-karon 10 (3 nő, 7 férfi) és a ciklosporin-karon 6 beteg halt meg (3 nő, 3 férfi). A 12-hónapos graft túlélés 96,7% volt az Advagraf, 92,9% a Prograf és 95,7 % a ciklosporin esetén.

A napi kétszer adott Prograf kapszula klinikai hatásossága és biztonságossága a primer szerv transzplantációban

A prospektív, publikált vizsgálatokban a per os adagolt Prografot körülbelül 175 tüdő-, 475 hasnyálmirigy- és 630 béltranszplantáción átesett betegen vizsgálták primer immunszuppresszánsként. Összességében ezekben a publikált vizsgálatokban a per os adagolt Prograf biztonságossági profilja hasonlónak bizonyult ahhoz, amit az olyan nagy vizsgálatokban írtak le, amelyekben a Prografot primer kezelésként alkalmazták a vese-, máj-, és szívtranszplantációban. A legnagyobb vizsgálatok hatékonysági eredményei az alábbiakban kerülnek összefoglalásra.

Tüdőtranszplantáció

Egy friss, a per os Prografot vizsgáló multicentrikus vizsgálat előzetes elemzése 110 beteg eredményeit értékelte. A betegek 1:1 arányban randomizálva kaptak takrolimuszt vagy ciklosporint. A takrolimuszt folyamatos intravénás infúzió formájában kezdték napi 0,01–0,03 mg/ttkg, majd per os napi 0,05–0,3 mg/ttkg dózisban adták. A transzplantáció utáni első éven belül a takrolimusznál az akut kilökődési epizódok a ciklosporinhoz viszonyított kisebb előfordulási gyakoriságáról (11,5% vs. 22,6%), és a krónikus kilökődéseknek, a bronchiolitis obliterans szindróma alacsonyabb előfordulási gyakoriságáról (2,86% vs. 8,57%) számoltak be. A betegek egyéves túlélési aránya 80,8% volt a takrolimusz- és 83% volt a ciklosporin-csoportban.

Egy másik randomizált vizsgálatban 66 beteg kapott takrolimuszt és 67 beteg kapott ciklosporint. A takrolimusz folyamatos intravénás infúzióval indult napi 0,025 mg/ttkg dózisban, a per os takrolimuszt napi 0,15 mg/ttkg dózisban adták, majd azt követően a dózist úgy állították be, hogy elérjék a

10-20 ng/ml mélyponti szintet. A betegek egyéves túlélési aránya 83% volt a takrolimusz- és 71% volt a ciklosporin-csoportban, a kétéves túlélési arány sorrendben 76%, illetve 66% volt. A 100 betegnapra számított akut kilökődési epizódok száma numerikusan kisebb volt a takrolimusz- (0,85 epizód), mint a ciklosporin-csoportban (1,09 epizód). A takrolimusz-csoportban a betegek 21,7%-ában alakult ki obliteratív bronchiolitis, míg a ciklosporin-csoportban levő betegeknél ez az arány 38,0% volt

(p=0,025). Szignifikánsan több ciklosporinnal kezelt betegnek kellett takrolimuszra váltani (n=13), mint ahány takrolimusszal kezelt betegnek kellett ciklosporinra váltani (n=2) (p=0,02) (Keenan et al., Ann. Thoracic Surg. 1995; 60:580).

Egy további, két-centrumos vizsgálatban 26 beteget randomizáltak a takrolimusz-, míg 24 beteget a ciklosporin-csoportba. A takrolimusz folyamatos intravénás infúzió formájában indult napi

0,05 mg/ttkg dózisban, a takrolimuszt per os napi 0,1 – 0,3 mg/ttkg dózisban adták, majd a dózist úgy állították be, hogy elérjék 12-15 ng/ml mélyponti szintet. A takrolimusz-csoportban az egyéves túlélési arány 73,1% volt, a ciklosporin-csoportban 79,2%. Hat hónapnál az akut kilökődéstől való mentesség nagyobb volt a takrolimusz-csoportban (57,7% vs. 45,8%) és egy évvel a tüdőtranszplantáció után is (50% vs. 33,3%).

A három vizsgálat hasonló túlélési arányokat mutatott. Az akut kilökődések száma mindhárom vizsgálatban numerikusan kisebb volt takrolimusz esetén, és az egyik vizsgálatban a bronchiolitis obliterans szindróma szignifikánsan kisebb előfordulási gyakoriságát írták le takrolimusz alkalmazása mellett.

Hasnyálmirigy-transzplantáció

Egy, a per os adott Prografot értékelő multicentrikus vizsgálatban 205, szimultán hasnyálmirigy- és vesetranszplantáción átesett beteget randomizáltak takrolimusz- (n=103) vagy ciklosporin- (n=102) csoportba. A takrolimusz protokoll szerinti kezdő per os dózis napi 0,2 mg/ttkg volt, majd a dózist úgy állították be, hogy az 5. napra megcélozzák a 8-15 ng/ml-es mélyponti szintet, majd a 6. hónap után az 5-10 ng/ml-es mélyponti szintet. A hasnyálmirigy-túlélés az első év végére szignifikánsan jobb volt a takrolimusszal: 91,3%, a ciklosporin esetén észlelt 74,5%-kal szemben (p<0,0005), míg a vese-graft túlélése mindkét csoportban hasonló volt. A vizsgálat során 34 betegnél váltottak a ciklosporin kezelésről takrolimuszra, míg csak 6 takrolimuszt szedő betegneknél kellett alternatív terápiára váltani.

Vékonybél transzplantáció

A per os Prografra vonatkozó, egyetlen centrumból származó publikált klinikai tapasztalatok vékonybél transzplantáció primer kezelése során azt mutatták, hogy a 155, takrolimuszt és prednizont kapó beteg (65 csak belet kapott, 75 belet és májat, és 25 több szervet) biztosítás-statisztikai túlélése 75% volt 1 év, 54% volt 5 év és 42% volt 10 év elteltével. A kezdeti években a takrolimusz kezdő per os dózisa napi 0,3 mg/ttkg volt. Az eltelt 11 év alatt a növekvő tapasztalatokkal folyamatosan együtt javultak az eredmények. A többrétű fejlődés, azaz például az Epstein Barr (EBV) vírus és a CMV fertőzések korai kimutatását szolgáló technikák, a csontvelő augmentáció, az interleukin-2 antagonista daklizumab kiegészítő alkalmazása, az alacsonyabb kezdeti takrolimusz dózisok mellett a 10-15 ng/ml mélyponti szint megcélzása, és legújabban az allograftok besugárzása ebben az indikációban egyaránt hozzájárult a javuló eredményekhez.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Emberben a takrolimuszról kimutatták, hogy a tápcsatorna teljes hosszában képes felszívódni. Az alkalmazott takrolimusz rendszerint gyorsan felszívódik. Az Advagraf a takrolimusz egy retard gyógyszerformulációja, ami nyújtott orális felszívódási profilt biztosít, melynek a maximális vérkoncetráció Cmax eléréséig tartó átlagos ideje 2 óra (tmax).

A felszívódás változó, és a takrolimusz átlagos oralis biohasznosulása (a Prografot vizsgálva) a 20-25%-os tartományba esik (felnőtt betegek egyedi értékei a 6-43% tartományban vannak). Az Advagraf orális biohasznosulása csökkent, ha étkezést követően került alkalmazásra. Az Advagraf abszorpciójának sebessége és mértéke egyaránt csökkent, ha étellel együtt adták be.

Az epeürítés nem befolyásolja a takrolimusz felszívódását, így az Advagraf-kezelés oralis formában kezdhető el.

Steady-state állapotban erős a korreláció az Advagraf AUC- és a teljes vér mélyponti szintje között. A teljesvér mélyponti szintjének ellenőrzése ezért jó becslést ad a szisztémás expozícióra.

Eloszlás

Emberen a takrolimusz intravénás adását követő, szervezeten belüli sorsát kétfázisosként lehet leírni. A szisztémás keringésben a takrolimusz erősen kötődik az erythrocytákhoz, a teljes vér/plazmakoncentrációk megoszlási aránya kb. 20:1. A plazmában a takrolimusz igen erősen kötődik a plazmafehérjékhez (>98,8%), főleg a szérumalbuminhoz és az α-1 savas glikoproteinhez.

A takrolimusz jelentős mértékben eloszlik a szervezetben. A plazmakoncentráció alapján számított eloszlási térfogata (egészséges alanyokban) steady-state állapotban mintegy 1300 l. Az ennek megfelelő adat a teljes vérben 47,6 l.

Metabolizmus

A takrolimusz túlnyomórészt a májban metabolizálódik, elsősorban a citokróm P450-3A4 révén. A takrolimusz jelentős mértékben metabolizálódik a bélfalban is. Több metabolitot azonosítottak. Ezek közül mindössze egyről mutatták ki in vitro, hogy a takrolimuszhoz hasonló immunszuppresszív hatással rendelkezik. A többi metabolitnak vagy csak csekély immunszuppresszív aktivitása van, vagy nem rendelkezik ilyen hatással. A szisztémás keringésben az inaktív metabolitok közül csak egy van jelen alacsony koncentrációban, ezért a metabolitok nem járulnak hozzá a takrolimusz farmakológiai aktivitásához.

Elimináció

A takrolimusz alacsony clearance-ű vegyület. Egészséges egyénekben a teljesvér koncentrációk alapján becsült átlagos teljestest-clearance 2,25 l/h volt. Felnőtt, máj-, vese-, illetve szívtranszplantáción átesett betegeknél ez az érték sorrendben 4,1 l/h, 6,7 l/h, ill 3,9 l/h volt. Az olyan tényezőket, mint az alacsony haematokrit- és fehérjeértékek, amelyek szabad takrolimusz-frakció növekedését eredményezik, vagy a kortikoszteroidok által indukált fokozott metabolizmust tartják felelősnek a transzplantációt követően megfigyelt magasabb eliminációs sebességért.

A takrolimusz felezési ideje hosszú és változó. Egészséges alanyoknál a teljes vérben mért átlagos felezési idő kb. 43 óra.

A 14C-jelölt takrolimusz intravénás és orális adását követően a radioaktivitás döntően a széklettel ürült.

A radioaktivitás mintegy 2%-a ürült ki a vizelettel. A változatlan takrolimusz kevesebb mint 1%-át mutatták ki a székletben és a vizeletben, ami azt jelzi, hogy a takrolimusz majdnem teljes mértékben metabolizálódik az elimináció előtt: az epe az elimináció fő útvonala.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Patkányokkal és páviánokkal végzett toxicitási vizsgálatokban a vese és a hasnyálmirigy volt elsődlegesen érintett. Patkányokban a takrolimusznak az idegrendszerre és a szemre volt toxikus hatása. Nyulakban reverzíbilis kardiotoxikus hatást figyeltek meg intravénás takrolimusz adását követően. A takrolimusz gyors infúzióban vagy bólus injekció formájában, 0,1–1,0 mg/kg adagban történő alkalmazása során QTc-szakasz megnyúlást figyeltek meg egyes állatfajoknál. A fenti adagok mellett 150 ng/ml fölötti csúcskoncentrációk alakultak ki a vérben, ami klinikai transzplantációk során mért átlagos Advagraf csúcskoncentrációk több mint 6-szorosa.

Patkányokban és nyulakban embriofoetalis toxicitás volt észlelhető, ami azokra a dózisokra korlátozódott, amelyek már jelentős toxicitást okoztak az anyaállatokban. Toxikus dózisoknál a szülést is beleértve károsodtak a nőstény patkányok reproduktív funkciói, és az utódoknál csökkent a születési súly, az életképesség és a növekedés.

A takrolimusz fertilitásra gyakorolt negatív hatását hím patkányoknál a spermaszám és -motilitás csökkenésében figyelték meg.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Kapszula tartalom:

Hipromellóz

Etilcellulóz

Laktóz-monohidrát

Magnézium-sztearát

Kapszula héj:

Titán-dioxid (E 171)

Sárga vas-oxid (E 172)

Vörös vas-oxid (E 172)

Nátrium –lauril-szulfát

Zselatin

Jelölő-festék (Opacode S-1-15083):

Sellak

Szójalecitin

Szimetikon

Vörös vas-oxid (E 172)

Hidroxipropilcellulóz

6.2 Inkompatibilitások

A takrolimusz inkompatibilis a PVC-vel (polivinilkloriddal). Az Advagraf kapszulából történő szuszpenziókészítéshez tilos PVC-ből készített szerelékeket, fecskendőket és egyéb eszközöket használni.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

Az alumíniumcsomagolás kibontását követően: 1 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Átlátszó PVC/PVDC alumínium buborékcsomagolás vagy adagonként perforált buborékfólia, nedvességmegkötővel együtt, alumínium csomagolásban, 10 kapszula buborékcsomagolásonként.

Kiszerelés mérete: 30, 50 és 100 retard kemény kapszula buborékfóliában vagy 30×1, 50×1, és 100×1 retard kemény kapszula adagonként perforált buborékfóliában.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Astellas Pharma Europe B.V.

Sylviusweg 62

2333 BE Leiden

Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/07/387/007

EU/1/07/387/008

EU/1/07/387/010

EU/1/07/387/024

EU/1/07/387/025

EU/1/07/387/026

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. április 23.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. április 13.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján

(http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája