Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Aerivio Spiromax (salmeterol xinafoate / fluticasone propionate) – Alkalmazási előírás - R03AK06

Updated on site: 05-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveAerivio Spiromax
ATC-kódR03AK06
Hatóanyagsalmeterol xinafoate / fluticasone propionate
GyártóTeva B.V.

1.A GYÓGYSZER NEVE

Aerivio Spiromax 50 mikrogramm/500 mikrogramm inhalációs por

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Minden kimért adag 50 mikrogramm szalmeterolt (szalmeterol-xinafoát formájában) és 500 mikrogramm flutikazon-propionátot tartalmaz.

Minden kiáramló (a szájfeltétet elhagyó) adag 45 mikrogramm szalmeterolt (szalmeterol-xinafoát formájában) és 465 mikrogramm flutikazon-propionátot tartalmaz.

Ismert hatású segédanyag(ok):

Minden adag körülbelül 10 milligramm laktózt tartalmaz (monohidrát formájában).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Inhalációs por.

Fehér por.

Fehér inhalátor, a szájfeltéten félig átlátszó sárga kupakkal.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

Az Aerivio Spiromax alkalmazása kizárólag 18 éves és annál idősebb felnőttek számára javallott.

Asthma

Az Aerivio Spiromax súlyos asthmában szenvedő betegek rendszeres kezelésére javallott, ha kombinációs készítmény (inhalációs kortikoszteroid és hosszú hatású β2-agonista) alkalmazására van szükség:

-a beteg nem kezelhető megfelelően kisebb hatáserősségű, kortikoszteroidot tartalmazó

kombinációs készítménnyel,

vagy

-a beteget már megfelelően kezelték hosszú hatású β2-agonistával és nagy dózisú inhalációs kortikoszteroiddal.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)

Az Aerivio Spiromax COPD-ben szenvedő olyan betegek tüneti kezelésére javallott, akiknél a FEV1 a várható normál értéknek kevesebb mint 60%-a (bronchodilatátor alkalmazása előtt), illetve akiknek az anamnézisében ismételt exacerbatiók szerepelnek, és akiknek a rendszeres bronchodilatátor-kezelés ellenére jelentős tüneteik vannak.

4.2Adagolás és alkalmazás

Az Aerivio Spiromax kizárólag 18 éves és annál idősebb felnőttek számára javallott.

Az Aerivio Spiromax alkalmazása 12 éves és annál fiatalabb gyermekek, valamint 13-17 éves serdülők számára nem javallott.

Adagolás

Az alkalmazás módja: inhalációs alkalmazás

A beteg figyelmét fel kell hívni, hogy az Aerivio Spiromaxot az optimális hatás érdekében naponta kell alkalmazni, még akkor is, ha tünetmentes.

A kezelőorvosnak rendszeresen ellenőriznie kell a beteg állapotát, hogy az a hatáserősségű szalmeterol/flutikazon-propionát inhalátor, amit kap, továbbra is az optimális-e, és ezen csak orvosi utasításra változtasson. Az adagot arra a legalacsonyabb dózisra kell beállítani, amellyel a tünetmentesség hatékonyan fenntartható. Az Aerivio Spiromax 50/500 mikrogrammnál alacsonyabb hatáserősségben nincs forgalomban. Ha a beteget ennél alacsonyabb, az Aerivio Spiromax esetében nem elérhető hatáserősségre kell beállítani, másik fix dózisú szalmeterol/flutikazon-propionát kombinációs készítményre kell váltani, amely alacsonyabb dózisú inhalációs kortikoszteroidot tartalmaz.

A betegeknek olyan hatáserősségű szalmeterol/flutikazon-proprionát inhalátort kell adni, amely a betegségük súlyosságának megfelelő adagolásban tartalmazza a flutikazon-proprionátot. Az Aerivio Spiromax alkalmazása kizárólag súlyos asthmában szenvedő betegek kezelésére megfelelő. Amennyiben egy adott beteg az ajánlott adagolási renden kívül eső adagokat igényel, β2-agonista és/vagy kortikoszteroidok megfelelő adagját kell rendelni.

Javasolt adagok:

Asthma

18 éves és annál idősebb felnőttek.

Egy 50 mikrogramm szalmeterolt és 500 mikrogramm flutikazon-propionátot tartalmazó adag belégzése, naponta kétszer.

Az asthmás tünetek megszűnésekor a kezelést felül kell vizsgálni, és meg kell fontolni, hogy az adagolás csökkenthető-e, és a beteg átállítható-e másik, fix dózisú szalmeterol/flutikazon-propionát kombinációs készítményre, amely alacsonyabb dózisú inhalációs kortikoszteroidot tartalmaz, majd végül önmagában adott inhalációs kortikoszteroidra. A dóziscsökkentés során fontos a beteg állapotának rendszeres ellenőrzése.

Egy vagy két súlyossági kritérium hiánya esetén kezdeti fenntartó kezelésként adva nem volt egyértelműen előnyösebb, mint az önmagában alkalmazott inhalációs flutikazon-propionát. Általánosságban a legtöbb beteg számára az első vonalbeli kezelés az inhalációs kortikoszteroid marad.

Az Aerivio Spiromax kizárólag súlyos asthmában szenvedő betegek kezelésére javallott. Nem alkalmazható enyhe vagy középsúlyos asthmában szenvedő betegek kezelésére, illetve súlyos asthmás betegek kezdeti kezelésére, kivéve, ha korábban már beigazolódott, hogy a betegnek hosszú hatású β2-agonistával együtt adagolt ilyen magas dózisú kortikoszteroidra van szüksége.

Az Aerivio Spiromax nem alkalmazható az asthma kezelésére, ha első ízben van szükség szalmeterol és flutikazon-propionát fix dózisú kombinációjára. A beteg kezelését alacsonyabb dózisú kortikoszteroidot tartalmazó fix dózisú kombinációval kell elkezdeni, majd a kortikoszteroid adagját az asthmás tünetek megszűnéséig kell emelni. Az asthmás tünetek megszűnése után a beteg állapotát rendszeresen ellenőrizni kell, és az inhalációs kortikoszteroid adagját a tünetmentesség fenntartása mellett csökkenteni kell.

Súlyos asthmás betegeknél, mielőtt bármilyen fix dózisú kombináció alkalmazására sor kerülne, ajánlott meghatározni az inhalációs kortikoszteroid megfelelő adagolását.

Gyermekek és serdülők

Az Aerivio Spiromax alkalmazása sem 12 éves és annál fiatalabb gyermekek, sem 13-17 éves serdülők számára nem javasolt. Az Aerivio Spiromax biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták.

Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

COPD

Egy adag 50 mikrogramm szalmeterol és 500 mikrogramm flutikazon-propionát belégzése naponta kétszer.

Különleges betegcsoportok

Időskorú vagy károsodott veseműködésű betegeknél nem szükséges az adagolás módosítása.

Károsodott májműködésű betegeknél az Aerivio Spiromax alkalmazását illetően nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja/Használati utasítás

A Spiromax eszköz egy légzésvezérelt, a belégzési áramlás által működtetett inhalátor, ami azt jelenti, hogy a hatóanyagok a szájfeltéten keresztül történő belégzéskor jutnak a beteg légutaiba. A súlyos asthmás és COPD-s betegek képesnek bizonyultak arra, hogy a Spiromax eszközön keresztül végzett erőltetett belégzéssel az előírt terápiás adag tüdőkbe történő juttatásához elegendő belégzési áramlási sebességet generáljanak (lásd még 5.1 pont – utolsó öt bekezdés).

Előírt betanítás

Az Aerivio Spiromax helyes használat esetén biztosít hatékony kezelést. Ennek érdekében a betegnek el kell mondani, hogy figyelmesen olvassa el a betegtájékoztatót, és kövesse az abban részletezett használati utasításokat. A készítményt felíró orvosnak meg kell tanítania a beteget az Aerivio Spiromax használatára. Az oktatás célja, hogy a beteg megértse az inhalátor helyes használatát, és azt, hogy az igényelt adag bejuttatásához inhalációkor erőltetett belégzést kell végezni. Fontos, hogy az inhalálást az optimális adagolás biztosítása érdekében erőteljesen kell végezni.

Az Aerivio Spiromax használata az alább részletezett három egyszerű lépésből – nyitás, légzés és zárás – áll.

Nyitás: Vegye kézbe a Spiromaxot a szájfeltét kupakjával lefelé, majd a kupakot lehajtva nyissa ki teljesen a szájfeltétet, amíg egy kattanás nem hallható.

Légzés: Végezzen egy nyugodt (kényelmes) kilégzést. A levegőt ne az inhalátoron keresztül fújja ki! Vegye a fogai közé a szájfeltétet úgy, hogy az ajkak a szájfeltétre záruljanak, de ne harapjon rá az inhalátor szájfeltétjére. Végezzen a szájfeltéten keresztül egy erőltetett és mély belégzést. Vegye ki a Spiromax eszközt a szájából, és tartsa vissza a lélegzetét 10 másodpercig vagy amíg Önnek kényelmes.

Zárás: Végezzen egy nyugodt kilégzést, majd zárja vissza a szájfeltétre a kupakját.

A beteg soha ne zárja el a szellőzőnyílásokat, és a „Légzés” lépésre való felkészülés során ne a Spiromax eszközön keresztül lélegezzen ki. Az inhalátort használat előtt nem kell felrázni.

A beteg figyelmét arra is fel kell hívni, hogy inhaláció után vízzel öblítse ki a száját, és köpje ki a vizet, és/vagy mosson fogat (lásd 4.4 pont).

Előfordulhat, hogy a készítményben segédanyagként előforduló laktóznak az íze érezhető az Aerivio Spiromax használata közben.

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Asthma

Az Aerivio Spiromax kizárólag súlyos asthmás betegeknél alkalmazható. Nem alkalmazható akut asthmás tünetek kezelésére! Ilyenkor gyors és rövid hatású bronchodilatátorra van szükség. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy az akut asthmás roham oldására alkalmas inhalátorukat mindig tartsák maguknál.

Nem szabad elkezdeni az Aerivio Spiromax alkalmazását exacerbatio, jelentős állapotromlás vagy az asthma akut súlyosbodása esetén.

Az Aerivio Spiromax-kezelés alatt előfordulhatnak az asthmával összefüggő súlyos nemkívánatos események és exacerbatiók. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy folytassák a kezelést, de forduljanak orvoshoz, ha az asthmás tüneteik nem javulnak vagy rosszabbodnak az

Aerivio Spiromax-kezelés megkezdése után.

A rohamoldó gyógyszerek (rövid hatású bronchodilatátorok) iránti igény fokozódása vagy a rájuk adott válasz csökkenése a tünetmentes betegek asthmájának visszatérését jelzi. Ilyenkor a beteg állapotának orvosi felülvizsgálata szükséges.

A tünetmentes betegek asthmájának hirtelen visszatérése és progresszív romlása potenciálisan életet veszélyeztető állapot, és azonnali orvosi beavatkozást igényel. Mérlegelni kell a kortikoszteroid adagjának emelését.

Miután sikerült az asthma tünetmentessé tétele, mérlegelni kell az inhalációs kortikoszteroid adagjának fokozatos csökkentését, és így a beteg átállítását másik fix dózisú szalmeterol/flutikazon-propionát kombinációs készítményre, amely alacsonyabb dózisú inhalációs kortikoszteroidot tartalmaz. A dóziscsökkentés során fontos a beteg állapotának rendszeres ellenőrzése. A legalacsonyabb dózisú inhalációs kortikoszteroidot kell alkalmazni.

COPD

Exacerbatiókat mutató COPD esetén jellemzően szisztémás kortikoszteroid-kezelés javallott, ezért a betegek figyelmét fel kell hívni, hogy forduljanak orvoshoz, ha az Aerivio Spiromax-kezelés mellett tüneteik romlanak.

A kezelés leállítása

Asthmás betegeknél az exacerbatiók veszélye miatt az Aerivio Spiromax-kezelést nem szabad hirtelen abbahagyni. A gyógyszerelést orvosi ellenőrzés mellett kell csökkenteni. COPD-ben szenvedő betegeknél a kezelés leállítása tüneti dekompenzációval is járhat, és orvosi ellenőrzést igényel.

Elővigyázatosság egyes betegségek esetén

Az Aerivio Spiromax óvatosan alkalmazandó aktív vagy látens pulmonalis tuberculosisban, illetve gombás, vírusos vagy egyéb légúti fertőzésben szenvedő betegeknél. Szükség esetén azonnal meg kell kezdeni a megfelelő kezelést.

Az Aerivio Spiromax ritkán arrhythmiákat okozhat, például előfordulhat supraventricularis tachycardia, extrasystolék és pitvarfibrillatio, továbbá magas terápiás adagok mellett a szérum káliumszint enyhe és átmeneti csökkenése. Az Aerivio Spiromax óvatosan alkalmazandó súlyos cardiovascularis betegségben vagy ritmuszavarok esetén, továbbá diabetes mellitusban, thyreotoxicosisban vagy kezeletlen hypokalaemiában szenvedő betegeknél, valamint azoknál, akik hajlamosak az alacsony szérum káliumszintre.

Nagyon ritkán jelentették a vércukorszint emelkedését (lásd 4.8 pont), amit figyelembe kell venni olyan betegek kezelésekor, akiknek az anamnézisében diabetes mellitus szerepel.

Paradox bronchospasmus

Az adagolást követően paradox bronchospasmus fordulhat elő azonnal fokozódó sípoló légzéssel és légszomjjal. A paradox bronchospasmus reagál gyors hatású bronchodilatátorra, és a kezelését haladéktalanul meg kell kezdeni. Az Aerivio Spiromax alkalmazását azonnal abba kell hagyni, a beteget megfigyelés alatt kell tartani, és szükség esetén egyéb terápiát kell indítani.

Béta-2-adrenoreceptor-agonisták

A β2-agonista-kezelés farmakológiai hatásai, például a tremor, a palpitatio és a fejfájás észlelhetőek, de ezek rendszerint átmenetiek, és a rendszeres alkalmazás során csökkennek.

Szisztémás hatások

Szisztémás hatások bármilyen inhalációs kortikoszteroid adásakor előfordulhatnak, különösen nagy adagok tartós alkalmazásakor. Ezen hatások előfordulási valószínűsége sokkal kisebb inhalációs kezelés esetén, mint per os alkalmazott kortikoszteroidok esetében. A lehetséges szisztémás hatások: Cushing–szindróma, cushingoid jelleg, mellékvese-szuppresszió, a csontok ásványianyag-sűrűségének csökkenése, cataracta, glaucoma és ritkábban különböző pszichológiai vagy viselkedési hatások, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást, az alvászavarokat, a szorongást, a depressziót és az agressziót (különösen gyermekeknél) (az inhalációs kortikoszteroidok szisztémás hatásait gyermekeknél és serdülőknél lásd alább a „Gyermekek és serdülők” alfejezetben). Ezért fontos, hogy a beteg állapotát rendszeresen ellenőrizzék, és az inhalációs kortikoszteroid adagját a tünetmentességet hatékonyan fenntartó legalacsonyabb szintre csökkentsék.

Mellékvese-működés

A betegek tartós kezelése inhalációs kortikoszteroidok nagy adagjaival mellékvese-szuppressziót és akut adrenalis krízist okozhat. Nagyon ritkán 500 és 1000 mikrogramm közötti flutikazon-propionát adagok esetén is észleltek mellékvese-szuppressziót és akut adrenalis krízist. Potenciálisan akut adrenalis krízist válthatnak ki a traumák, a műtétek, a fertőzések vagy a gyors dóziscsökkentés. A tünetek jellemzően bizonytalanok, és a következők lehetnek: anorexia, hasi fájdalom, testtömegcsökkenés, fáradtság, fejfájás, hányinger, hányás, hypotensio, csökkent tudatszint, hypoglykaemia és görcsrohamok. Stresszhelyzetekben és elektív műtéti beavatkozások esetén mérlegelni kell kiegészítő szisztémás kortikoszteroid adását.

Az inhalációs flutikazon-propionát-terápia előnye, hogy minimálisra csökkenti az oralis szteroidigényt, azonban oralis szteroidról való átállás esetén a mellékvese-kapacitás csökkenésének kockázata jó ideig fennáll. Ezért ezeket a betegeket különös gondossággal kell kezelni, és a mellékvesekéreg működését rendszeresen ellenőrizni kell. Azok a betegek, akik korábban sürgősségi jelleggel nagy dózisú kortikoszteroid-kezelésben részesültek, ugyancsak veszélyeztetve lehetnek. A reziduális károsodás lehetőségére mindig gondolni kell a valószínűleg stresszhatást kiváltó sürgősségi és elektív beavatkozási helyzetekben, és mérlegelni kell a megfelelő kortikoszteroid-kezelést. Elektív beavatkozás előtt a mellékvese-károsodás mértékétől függően esetenként szakorvos tanácsára is szükség lehet.

Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A ritonavir jelentősen megemelheti a flutikazon-propionát plazmakoncentrációját. Ezért egyidejű alkalmazásuk kerülendő, kivéve, ha annak potenciális előnye nagyobb, mint a szisztémás kortikoszteroid- mellékhatások kockázata. A szisztémás nemkívánatos hatások kockázata abban az esetben is fokozódik, ha a flutikazon-propionátot más, erős CYP3A-inhibitorral adják együtt (lásd 4.5 pont).

Szisztémás ketokonazol egyidejű alkalmazása jelentősen fokozza a szalmeterol szisztémás expozícióját. Ennek következtében nagyobb gyakorisággal jelentkezhetnek szisztémás hatások (például a QTc-intervallum megnyúlása és palpitatio). Emiatt kerülendő az egyidejű alkalmazása ketokonazollal vagy más erős CYP3A4-inhibitorokkal, kivéve, ha a kezelés előnye felülmúlja a szalmeterol-kezeléssel együtt járó szisztémás nemkívánatos hatások potenciálisan nagyobb kockázatát (lásd 4.5 pont).

Légúti fertőzések

A TORCH vizsgálatban a COPD-ben szenvedő és napi 2 × 50/500 mikrogramm szalmeterol/flutikazon-propionát kombinációval kezelt betegeknél gyakrabban jelentettek alsó légúti fertőzéseket (különösen pneumoniát és bronchitist), mint a placebocsoportban. Ugyanígy gyakoribb volt az alsó légúti fertőzések előfordulása a szalmeterol/flutikazon-propionát kombináció mellett az SCO40043 és az

SCO100250 vizsgálatokban is, amelyek egy alacsonyabb napi 2×50/250 mikrogrammos szalmeterol/flutikazon-propionát dózist (COPD-ben történő alkalmazásra nem engedélyezett dózis) hasonlították össze a napi 2×50 mikrogramm szalmeterollal (lásd 4.8 pont és 5.1 pont). Mindegyik vizsgálatban a pneumonia hasonló incidenciáját észlelték a szalmeterol/flutikazon-propionát kezelési csoportokban. A TORCH vizsgálatban az idősebb, az alacsonyabb testtömegindexű (< 25 kg/m2), valamint a nagyon súlyos állapotú (FEV1 < 30% a várható értékhez képest) betegeknél volt a legnagyobb a pneumonia kialakulásának a kockázata, függetlenül a terápiától.

COPD-s betegeknél a kezelőorvosnak mindig gondolnia kell a pneumonia és más alsó légúti fertőzés kialakulásának lehetőségére, mivel ezeknek a fertőzéseknek és az exacerbatióknak a tünetei gyakran átfedik egymást. Ha súlyos COPD-ben szenvedő betegnél pneumonia alakul ki, az Aerivio Spiromax-kezelést újra kell értékelni.

Pneumonia COPD-ben szenvedő betegeknél

Inhalációs kortikoszteroiddal kezelt COPD-s betegeknél a pneumonia, köztük a kórházi kezelést igénylő pneumonia gyakoribb előfordulását figyelték meg. Néhány bizonyíték szól amellett, hogy a magasabb szteroiddózis növeli a pneumonia kockázatát, ezt azonban nem sikerült az összes vizsgálatban meggyőzően igazolni.

Nincs meggyőző klinikai bizonyíték arra, hogy a különböző inhalációs kortikoszteroid-készítmények esetében a pneumonia kockázata eltérő lenne.

COPD-s betegeknél a kezelőorvosnak mindig gondolnia kell a pneumonia kialakulásának lehetőségére, mivel ezen fertőzések és a COPD exacerbatiók tünetei gyakran átfedik egymást. Ha súlyos COPD-ben szenvedő betegnél pneumonia alakul ki, az Aerivio Spiromax-kezelést újra kell értékelni.

COPD-ben szenvedő betegeknél a pneumonia kockázati tényezőjének számít az aktuális dohányzás, az idősebb életkor, az alacsony testtömegindex (body mass index, BMI), valamint a súlyos COPD.

Etnikai csoportok

Egy nagy klinikai vizsgálat (Salmeterol Multi-Center Asthma Research Trial, SMART) adatai arra utalnak, hogy afroamerikai betegeknél szalmeterol alkalmazásakor a placebóhoz képest magasabb a légzéssel összefüggő súlyos események és halálozás kockázata (lásd 5.1 pont). Nem ismert, hogy ennek farmakogenetikai vagy más okai vannak-e. A fekete afrikai vagy afro-karibi származású betegek figyelmét tehát fel kell hívni arra, hogy folytassák a kezelést, de forduljanak orvoshoz, ha az asthmás tüneteik nem javulnak vagy rosszabbodnak az Aerivio Spiromax alkalmazása közben.

Gyermekek és serdülők

Az Aerivio Spiromax alkalmazása gyermekek, valamint 18 évesnél fiatalabb serdülők számára nem javallott (lásd 4.2 pont). Figyelembe kell azonban venni, hogy a nagy (jellemzően ≥1000 mikrogramm/nap) dózisú flutikazon-propionáttal kezelt gyermekek és 16 évesnél fiatalabb serdülők fokozott kockázatnak lehetnek kitéve. Szisztémás hatások fordulhatnak elő, különösen nagy adagok tartós alkalmazásakor. A lehetséges szisztémás hatások: Cushing–szindróma, cushingoid jelleg, mellékvese-szuppresszió, akut adrenalis krízis, gyermekek és serdülők növekedésbeli elmaradása és ritkábban különböző pszichológiai vagy viselkedési hatások, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást, az alvászavarokat, a szorongást, a depressziót vagy az agressziót. Mérlegelni kell a gyermek- vagy a serdülőkorú beteg gyermektüdőgyógyász szakorvoshoz történő irányítását. A tartósan inhalációs kortikoszteroiddal kezelt gyermekek testmagasságát javasolt rendszeresen ellenőrizni. Az inhalációs kortikoszteroid adagját minden esetben a tünetmentességet hatékonyan fenntartó legalacsonyabb szintre kell beállítani.

Szájüregi fertőzések

A készítmény flutikazon-propionát összetevője miatt egyes betegeknél előfordulhat rekedtség, valamint a szájüreg vagy a garat, illetve ritkán a nyelőcső candidiasisa (szájpenész). Mind a rekedtség, mind a szájüreg vagy a garat candidiasisának előfordulása csökkenthető, ha a beteg a készítmény alkalmazása után vízzel

kiöblíti a száját, és kiköpi a vizet, és/vagy fogat mos. A szájüreg vagy a garat tünetekkel járó candidiasisa lokális antifungális készítményekkel kezelhető, az Aerivio Spiromax-terápia folytatása mellett.

Segédanyagok

Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Súlyos laktóz-intoleranciában szenvedő betegek csak fokozott óvatossággal alkalmazhatják ezt a gyógyszert, és ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem alkalmazható. A segédanyagként alkalmazott laktóz kis mennyiségben tejfehérjéket tartalmazhat, amelyek allergiás reakciókat okozhatnak olyan betegeknél, akiknél a tejfehérjékkel szembeni súlyos túlérzékenység vagy allergia áll fenn.

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A béta-adrenerg-blokkolók gyengíthetik vagy antagonizálhatják a szalmeterol hatását. Kerülni kell mind a nem szelektív, mind a szelektív β-blokkolókat, hacsak kényszerítő körülmények nem indokolják az alkalmazásukat. A β2-agonista-kezelés potenciálisan súlyos hypokalaemiát eredményezhet. Különös óvatosság ajánlott akut súlyos asthmában, mert ezt a hatást potencírozhatja a xantinszármazékokkal, szteroidokkal és diuretikumokkal végzett egyidejű kezelés.

Egyéb β-adrenerg gyógyszer egyidejű alkalmazása potenciálisan additív hatású lehet.

Szalmeterol

Erős CYP3A4-inhibitorok

Ketokonazol (400 mg per os naponta egyszer) és szalmeterol (50 mikrogramm inhalálva naponta kétszer) együttadása hét napon át 15 egészséges önkéntesnél jelentősen megnövelte a plazma szalmeterol-expozícióját (1,4-szeres Cmax- és 15-szörös AUC-érték). Ennek következtében nagyobb gyakorisággal jelentkezhetnek a szalmeterol egyéb szisztémás hatásai (például a QTC-intervallum megnyúlása és palpitatio), mint az önmagában alkalmazott szalmeterol- vagy ketokonazol-kezelés esetében (lásd 4.4 pont).

Nem észleltek klinikailag jelentős, a vérnyomásra, a szívfrekvenciára, valamint a vér glükóz- és káliumszintjére gyakorolt hatást. Ketokonazol egyidejű alkalmazása nem növelte meg a szalmeterol eliminációs felezési idejét, és nem fokozta a szalmeterol felhalmozódását ismételt adagolás esetén.

Ketokonazol egyidejű alkalmazása kerülendő, hacsak a kezelés haszna nem múlja felül a szalmeterolkezelés szisztémás hatásainak lehetséges nagyobb kockázatát. Valószínűleg hasonló a kölcsönhatás kockázata más erős CYP3A4-inhibitorokkal (például itrakonazol, telitromicin, ritonavir) is.

Közepesen erős CYP3A4-inhibitorok

Eritromicin (500 mg per os naponta háromszor) és szalmeterol (50 mikrogramm inhalálva naponta kétszer) együttadása hat napon át 15 egészséges önkéntesnél csekély, de statisztikailag nem szignifikáns mértékben fokozta a szalmeterol expozícióját (1,4-szeres Cmax- és 1,2-szeres AUC-érték). Az eritromicinnel történő egyidejű alkalmazása nem járt együtt súlyos mellékhatásokkal.

Flutikazon-propionát

Normál körülmények között inhalációs adagolás után a plazma flutikazon-propionát-koncentrációja alacsony, a bélben és a májban a citokróm P450 3A4 enzimen történő, nagymértékű first-pass metabolizmus és a magas szisztémás clearance miatt. Ezért nem valószínű, hogy a flutikazon-propionát klinikailag jelentős interakciókat okozna.

Egy egészséges önkénteseken intranasalisan alkalmazott flutikazon-propionáttal végzett gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatban kimutatták, hogy naponta kétszer 100 mg dózisban adott ritonavir (amely nagyon hatékony citokróm P450 3A4-inhibitor) többszázszorosára emelte a flutikazon-propionát plazmakoncentrációját, ami a szérum kortizolkoncentrációjának jelentős csökkenéséhez vezetett. Az inhalációs flutikazon-propionáttal kapcsolatban nincsenek ilyen interakciós adatok, de a flutikazon-propionát plazmaszintjének jelentős emelkedése várható. Cushing–szindróma és mellékvese-szuppresszió esetenként

előfordult. Ezen kombináció alkalmazását kerülni kell, kivéve, ha a kezelés előnye ellensúlyozza a szisztémás glükokortikoidok nemkívánatos hatásainak megnövekedett kockázatát.

Egy egészséges önkénteseken végzett kis létszámú vizsgálatban a kissé gyengébb CYP3A-inhibitor ketokonazol mellett 150%-kal emelkedett a flutikazon-propionát-expozíció egyszeri inhaláció után. Ennek eredményeként a plazma kortizolszintje nagyobb mértékben csökkent, mint az önmagában adott flutikazon-propionát hatására. Más erős CYP3A-inhibitorokkal, például itrakonazollal és közepesen erős CYP3A-inhibitorokkal, például eritromicinnel történő egyidejű alkalmazás esetén ugyancsak várható a szisztémás flutikazon-propionát-expozíció és a szisztémás nemkívánatos hatások kockázatának emelkedése. Ilyen gyógyszerekkel kapcsolatban óvatosság szükséges, és a tartós alkalmazásukat lehetőleg kerülni kell.

Az egyidejű kezelés CYP3A inhibitorokkal, beleértve a kobicisztát tartalmú készítményeket, várhatóan fokozza a szisztémás mellékhatások kockázatát. Kerülni kell a kombinációt, kivéve, ha az előnyös hatás meghaladja a szisztémás kortikoszteroid mellékhatások fokozott kockázatát. Ebben az esetben a betegeket monitorozni kell, hogy nem alakulnak-e ki szisztémás kortikoszteroid mellékhatások.

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A szalmeterol és a flutikazon-propionát terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében rendelkezésre álló közepes mennyiségű adat (300-1000 terhességi vizsgálati eredmény) azt igazolja, hogy a szalmeterolnak és a flutikazon-propionátnak nincs malformatív vagy föto-/neonatalis toxikus hatása. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak a β2-adrenoreceptor-agonisták és glükokortikoszteroidok alkalmazása esetén (lásd 5.3 pont).

Az Aerivio Spiromax alkalmazása terhes nőknél csak akkor mérlegelhető, ha az anya számára várható előny meghaladja a bármilyen lehetséges magzati károsodás kockázatát.

Terhes nők kezelésére a flutikazon-propionátot a tünetmentesség megfelelő fenntartásához szükséges legkisebb hatékony adagban kell alkalmazni.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a szalmeterol és a flutikazon-propionát, illetve azok metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe.

Vizsgálatok igazolták, hogy a szalmeterol és a flutikazon-propionát, valamint a metabolitjaik kiválasztódnak a szoptató patkányok anyatejébe.

Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. Az Aerivio Spiromax alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.

Termékenység

Humán adatok nem állnak rendelkezésre. Mindazonáltal a szalmeterol vagy a flutikazon-propionát állatkísérletekben nem mutatott a termékenységre gyakorolt hatást.

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az Aerivio Spiromax nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Az Aerivio Spiromax szalmeterolt és flutikazon-propionátot tartalmaz, az ezekre a hatóanyagokra jellemző típusú és súlyosságú mellékhatások várhatók. A két hatóanyag egyidejű alkalmazásakor egyéb nemkívánatos hatásokat nem észleltek.

A szalmeterol/flutikazon-propionát adásával kapcsolatos mellékhatások az alábbiakban szervrendszerenként és gyakoriság szerint vannak csoportosítva. A gyakoriság meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A gyakorisági adatok klinikai vizsgálati adatokból származnak. A placebocsoportban észlelt incidenciát nem vették figyelembe.

Szervrendszer

Mellékhatás

Gyakoriság

Fertőző betegségek és

Szájüregi és garatcandidiasis

Gyakori

parazitafertőzések

Pneumonia (COPD-s betegekben)

Gyakori1,3,5

 

 

Bronchitis

Gyakori1,3

 

Nyelőcső candidiasis

Ritka

 

 

 

Immunrendszeri

Túlérzékenységi reakciók a következő megjelenési

 

betegségek és tünetek

formákban:

 

 

Túlérzékenységi bőrreakciók

Nem gyakori

 

Angiooedema (főként facialis és oropharyngealis

Ritka

 

oedema)

 

 

Légúti tünetek (dyspnoe)

Nem gyakori

 

Légúti tünetek (bronchospasmus)

Ritka

 

Anaphylaxiás reakciók, köztük anaphylaxiás sokk

Ritka

 

 

 

Endokrin betegségek

Cushing–szindróma, cushingoid jelleg, mellékvese-

Ritka4

és tünetek

szuppresszió, gyermekek és serdülők növekedésbeli

 

 

elmaradása, a csontok ásványianyag-sűrűségének

 

 

csökkenése

 

 

 

 

Anyagcsere- és

Hypokalaemia

Gyakori3

táplálkozási

 

Nem gyakori4

betegségek és tünetek

Hyperglykaemia

 

 

 

Pszichiátriai

Szorongás

Nem gyakori

kórképek

Alvászavarok

Nem gyakori

 

 

Viselkedési változások, köztük pszichomotoros

Ritka

 

hiperaktivitás és irritabilitás (elsősorban

 

 

gyermekeknél)

 

 

Depresszió, agresszió (elsősorban gyermekeknél)

Nem ismert

 

 

 

Idegrendszeri

Fejfájás

Nagyon gyakori1

betegségek és tünetek

Tremor

Nem gyakori

 

Szervrendszer

Mellékhatás

Gyakoriság

 

 

 

Szembetegségek és

Cataracta

Nem gyakori

szemészeti tünetek

Glaucoma

Ritka4

 

 

 

 

Szívbetegségek és a

Palpitatio

Nem gyakori

szívvel kapcsolatos

 

 

tünetek

Tachycardia

Nem gyakori

 

Arrhythmiák (köztük supraventricularis tachycardia és

Ritka

 

extrasystolék)

 

 

Pitvarfibrillatio

Nem gyakori

 

Angina pectoris

Nem gyakori

 

 

 

Légzőrendszeri,

Nasopharyngitis

Nagyon

mellkasi és

 

gyakori2,3

mediastinalis

Garatirritáció

Gyakori

betegségek és tünetek

Rekedtség/dysphonia

Gyakori

 

 

Sinusitis

Gyakori1,3

 

Paradox bronchospasmus

Ritka4

 

 

 

A bőr és a bőr alatti

Véraláfutások

Gyakori1,3

szövet betegségei és

 

 

tünetei

 

 

 

 

 

A csont- és

Izomgörcsök

Gyakori

izomrendszer,

 

Gyakori1,3

valamint a kötőszövet

Traumás törések

betegségei és tünetei

Arthralgia

Gyakori

 

 

Myalgia

Gyakori

1.Placebocsoportban gyakran jelentették

2.Placebocsoportban nagyon gyakran jelentették

3.3 év alatt jelentették egy COPD-vizsgálatban

4.Lásd 4.4 pont

5.Lásd 5.1 pont

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

A β2-agonista-kezelés farmakológiai hatásai, például a tremor, a palpitatio és a fejfájás észlelhetőek, de ezek rendszerint átmenetiek, és a rendszeres alkalmazás során csökkennek.

Az adagolást követően paradox bronchospasmus fordulhat elő, azonnal fokozódó sípoló légzéssel és légszomjjal. A paradox bronchospasmus reagál gyors hatású bronchodilatátorra, és a kezelését haladéktalanul meg kell kezdeni. Az Aerivio Spiromax alkalmazását azonnal abba kell hagyni, a beteget megfigyelés alatt kell tartani, és szükség esetén egyéb terápiát kell indítani.

A készítmény flutikazon-propionát összetevője miatt egyes betegeknél előfordulhat rekedtség, illetve a szájüreg, a garat vagy ritkán a nyelőcső candidiasisa (szájpenész). Mind a rekedtség, mind a szájüregi és garatcandidiasis előfordulása csökkenthető, ha a beteg a gyógyszer alkalmazása után vízzel kiöblíti a száját és kiköpi a vizet, és/vagy fogat mos. A tünetekkel járó candidiasis lokális antifungális készítményekkel kezelhető, az Aerivio Spiromax-terápia folytatása mellett.

Gyermekek és serdülők

Az Aerivio Spiromax alkalmazása gyermekek, valamint 18 évesnél fiatalabb serdülők számára nem javallott (lásd 4.2 pont). A lehetséges szisztémás hatások ezekben a korcsoportokban: Cushing–szindróma, cushingoid jelleg, mellékvese-szuppresszió, valamint gyermekek és serdülők növekedésbeli elmaradása (lásd 4.4 pont). Gyermekeknél szorongás, alvászavarok és viselkedési változások, köztük hiperaktivitás és irritabilitás is jelentkezhet.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

Az Aerivio Spiromax túladagolásáról nincsenek klinikai vizsgálati adatok, az egyes hatóanyagok túladagolását illetően azonban a következő adatok állnak rendelkezésre:

Szalmeterol

A szalmeterol-túladagolással együtt járó panaszok és tünetek a szédülés, a szisztolés vérnyomás emelkedése, a tremor, a fejfájás és a tachycardia. Ha az Aerivio Spiromax-kezelést a gyógyszer β-agonista komponensének túladagolása miatt kell leállítani, gondolni kell a megfelelő szteroidpótlásra. Ezenkívül hypokalaemia fordulhat elő, ezért a szérum káliumszintet ellenőrizni kell. Mérlegelendő a káliumpótlás.

Flutikazon-propionát

Akut túladagolás: Az ajánlottnál nagyobb flutikazon-propionát-adagok akut inhalációja a mellékvese- működés átmeneti szuppresszióját okozhatja. Ez nem igényel sürgősségi beavatkozást, mivel a mellékvese- működés néhány nap alatt rendeződik, ami a plazma kortizolszintjének meghatározásával igazolható.

Krónikus túladagolás: A mellékvese-kapacitás monitorozása mellett esetlegesen szisztémás kortikoszteroid- kezelésre lehet szükség. Amint a beteg állapota stabilizálódik, a kezelést valamely inhalációs kortikoszteroid javallott adagjával kell folytatni. Lásd 4.4 pont: „Mellékvese-működés”.

A flutikazon-propionát akut, illetve krónikus túladagolása esetén az Aerivio Spiromax-kezelést a tünetmentesség eléréséhez elegendő dózisban kell folytatni.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségek gyógyszerei; adrenerg szerek kombinációi kortikoszteroidokkal és egyéb szerekkel, az antikolinerg szerek kivételével, ATC kód: R03 AK06

Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások

Az Aerivio Spiromax szalmeterolt és flutikazon-propionátot tartalmaz, amelyek hatásmechanizmusa eltérő. A két hatóanyag hatásmechanizmusa az alábbiakban kerül bemutatásra.

Szalmeterol:

A szalmeterol szelektív, hosszú hatású (12 óra) β2-adrenoceptor-agonista, melynek hosszú oldallánca a receptor külső feléhez kötődik.

A szalmeterol tartósabb (legalább 12 órás) bronchodilatatiót biztosít, mint a szokásos rövid hatású β2-agonisták ajánlott adagja.

Flutikazon-propionát:

Az inhalációs flutikazon-propionát az ajánlott adagokban gyulladásgátló glükokortikoid-hatást fejt ki a tüdőben, ezáltal mérsékli az asthmás tüneteket és az exacerbatiók gyakoriságát kevesebb mellékhatással, mint a szisztémásan alkalmazott kortikoszteroidok.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Az alábbiakban ismertetett vizsgálatokat (GOAL, TORCH és SMART) ugyanezzel a szalmeterol-xinafoát és flutikazon-proprionát fix dóziskombinációval végezték, azonban egy korábban már engedélyezett készítményt vizsgáltak; az ismertetett vizsgálatokat nem az Aerivio Spiromax-szal végezték.

Szalmeterol/flutikazon-propionát klinikai vizsgálatok asthmában

Egy 12 hónapos vizsgálatban (Gaining Optimal Asthma Control, GOAL) 3416 felnőtt és serdülőkorú perzisztáló asthmás betegen hasonlították össze a szalmeterol/flutikazon-propionát és az önmagában adott inhalációs kortikoszteroid (flutikazon-propionát) biztonságosságát és hatásosságát, hogy meghatározzák, elérhetők voltak-e az asthma kezelése során a terápiás célok. A kezelés során 12 hetenként lépcsőzetesen emelték az adagot, amíg elérték a teljes tünetmentességet**, vagy eljutottak a vizsgálati készítmény legmagasabb adagjáig. A GOAL vizsgálat azt mutatta, hogy a szalmeterol/flutikazon-propionát kombinációval kezelt betegek közül többnél sikerült megvalósítani a tünetmentességet, mint a csak inhalációs kortikoszteroidot (ICS) kapó betegeknél, és ezt a tünetmentességet alacsonyabb kortikoszteroid- adaggal érték el.

A jól beállított asthmát* a szalmeterol/flutikazon-propionát kombinációval gyorsabban érték el, mint az önmagában adott ICS-sel. Az első egyéni jól beállított hét eléréséhez szükséges kezelési idő a betegek 50%-ánál 16 nap volt a szalmeterol/flutikazon-propionát kombinációval, szemben az ICS-csoport

37 napjával. A korábban szteroidot nem kapott asthmások alcsoportjában az egyéni jól beállított hét eléréséhez szükséges kezelési idő szalmeterol/flutikazon-propionát alkalmazásával 16 nap volt, szemben az ICS-csoport 23 napjával.

A vizsgálat összegzett eredményei a következők:

A jól beállított (JB)*és a teljesen tünetmentes (TT)**asthma szintjét elérő betegek százalékos aránya

12 hónap alatt

Vizsgálat előtti kezelés

Szalmeterol/FP

 

FP

JB

TT

JB

TT

ICS nélkül (csak SABA)

78%

50%

70%

40%

Kis dózisú ICS (napi ≤500 mikrogramm BDP

75%

44%

60%

28%

vagy azzal egyenértékű)

 

 

 

 

Közepes dózisú ICS (napi

62%

29%

47%

16%

>500-1000 mikrogramm BDP vagy azzal

 

 

 

 

egyenértékű)

 

 

 

 

A három kezelési szint összesített eredményei

71%

41%

59%

28%

*Jól beállított asthma – legfeljebb két nap >1 tünetpontszámmal (az 1 tünetpontszám definíciója: „egy nap alatt egyetlen rövid időszakon át jelentkező tünetek”), SABA-használat legfeljebb két napon és legfeljebb heti négy alkalommal, ≥80% várt reggeli kilégzési csúcsáramlás, nincsenek éjszakai felébredések, nincsenek exacerbatiók és nincsenek mellékhatások, amelyek szükségessé tennék a terápia módosítását.

**Teljesen tünetmentes asthma – nincsenek tünetek, nincs SABA-használat, ≥80% várt reggeli kilégzési csúcsáramlás, nincsenek éjszakai felébredések, nincsenek exacerbatiók és nincsenek mellékhatások, amelyek szükségessé tennék a terápia módosítását.

Ennek a vizsgálatnak az eredményei arra utalnak, hogy a napi kétszeri 50/100 mikrogramm szalmeterol/flutikazon-propionát kezdeti fenntartó kezelésként mérlegelhető közepesen súlyos perzisztáló asthmában olyan betegeknél, akiknél elengedhetetlen a tünetmentesség gyors elérése (lásd 4.2 pont).

Egy kettős vak, randomizált, párhuzamos csoportos vizsgálatban, amelyben 318, perzisztáló asthmában szenvedő, 18 éves vagy annál idősebb beteg vett részt, a két héten át naponta kétszer két belégzéssel (kétszeres adag) alkalmazott szalmeterol/flutikazon-propionát biztonságosságát és tolerálhatóságát értékelték. A vizsgálat azt mutatta, hogy amennyiben az inhalációk számát megkétszerezték legfeljebb 14 napig, mindegyik hatáserősségű szalmeterol/flutikazon-propionát-kezelés esetén kissé emelkedett a β-agonistákra jellemző mellékhatások gyakorisága, összehasonlítva a napi kétszer egy befúvással (tremor: 1 beteg [1%] vs. 0, palpitatio: 6 [3%] vs. 1 [<1%], izomgörcs: 6 [3%] vs. 1 [<1%]), az inhalációs kortikoszteroidokra jellemző nemkívánatos események előfordulása pedig hasonló volt (például oralis candidiasis: 6 [6%] vs. 16 [8%], rekedtség: 2 [2%] vs. 4 [2%]). A β-agonistákra jellemző mellékhatások gyakoriságának kismértékű emelkedését figyelembe kell venni abban az esetben, amikor a kezelőorvos a

szalmeterol/flutikazon-propionát adagjának megkétszerezését mérlegeli olyan felnőtt betegnél, akinek rövid távú (legfeljebb 14 napos) kiegészítő inhalációs kortikoszteroid-kezelésre van szüksége.

Szalmeterol/flutikazon-propionát klinikai vizsgálatok COPD-ben

A TORCH egy három éves vizsgálat volt, amelyben a naponta 2×50/500 mikrogramm szalmeterol/flutikazon-propionát inhalációs por, a naponta 2×50 mikrogramm szalmeterol inhalációs por, a naponta 2×500 mikrogramm flutikazon-propionát (FP) inhalációs por, valamint a placebo összhalálozásra gyakorolt hatását vizsgálták COPD-ben. A kettős vak vizsgálatba olyan COPD-s betegeket vontak be, akiknél a kiindulási (bronchodilatátor alkalmazása előtti) FEV1 kevesebb, mint 60%-a volt a várt normál értéknek. A vizsgálat alatt a betegek az egyéb inhalációs kortikoszteroidok, hosszú hatású bronchodilatátorok és tartósan szedett szisztémás kortikoszteroidok kivételével használhatták a szokásos, COPD elleni gyógyszereiket. A betegek túlélését három év elteltével értékelték, tekintet nélkül a vizsgálati gyógyszer esetleges abbahagyására. Az elsődleges végpont az összhalálozás csökkenése volt a harmadik év végén a szalmeterol/flutikazon-propionát kezelési csoportban, a placebóval összehasonlítva.

 

Placebo

Szalmeterol

FP 500

Szalmeterol/flutikazon-

 

propionát 50/500

 

N = 1524

N = 1534

 

N = 1521

N = 1533

 

 

 

Bármely okú halálozás 3. év végén

 

 

 

 

Halálozások száma (%)

(15,2%)

(13,5%)

(16,0%)

(12,6%)

 

Kockázati arány vs placebo (CI)

 

0,879

1,060

0,825

N/A

(0,73, 1,06)

(0,89, 1,27)

(0,68, 1,00)

p-érték

 

0,180

0,525

0,0521

Kockázati arány

 

0,932

0,774

 

flutikazon-propionát/szalmeterol

 

 

N/A

(0,77, 1,13)

(0,64, 0,93)

N/A

500/50 vs komponensek (CI)

 

0,481

0,007

 

p-érték

 

 

 

 

 

 

1. Nem szignifikáns p-érték két köztes elemzés figyelembevétele után, melyekben az elsődleges hatásossági

összehasonlítást egy dohányzási státusz szerint stratifikált lograng analízis adataiból végezték.

A hároméves kezelési időszak során a placebocsoporthoz viszonyítva a túlélés javulásának trendjét észlelték a szalmeterol/flutikazon-propionát kombinációval kezelt egyéneknél, ez azonban nem érte el a statisztikailag szignifikáns (p ≤ 0,05) szintet.

A három év alatt COPD-vel összefüggő okok miatt meghalt betegek aránya a placebocsoportban 6,0%, míg a szalmeterol esetében 6,1%, az FP esetében 6,9%, a szalmeterol/flutikazon-propionát esetében pedig 4,7% volt.

A szalmeterol/flutikazon-propionát (FP) szignifikánsan csökkentette az évente előforduló közepesen súlyos és súlyos exacerbatiók átlagos számát, összehasonlítva a szalmeterollal, az FP-vel és a placebóval (az átlagos

arány a szalmeterol/flutikazon-propionát-csoportban 0,85 volt, szemben a szalmeterolcsoporttal [0,97], az FP-csoporttal [0,93], illetve a placebocsoporttal [1,13]). Ez a közepesen súlyos és súlyos exacerbatiók előfordulásának 25%-os csökkenését jelenti a placebóhoz viszonyítva (95% CI: 19-31%; p < 0,001), 12%-os csökkenését a szalmeterolhoz viszonyítva (95% CI: 5-19%, p = 0,002), és 9%-os csökkenését az FP-hez viszonyítva (95% CI: 1-16%, p = 0,024). A szalmeterol és az FP szignifikánsan, 15%-kal (95% CI: 7-22%; p < 0,001), illetve 18%-kal (95% CI: 11-24%; p < 0,001) csökkentette az exacerbatiók számát a placebóhoz képest.

A Szent György Légzési Kérdőívvel (St George’s Respiratory Questionnaire, SGRQ) értékelt, egészséggel összefüggő életminőség (Health Related Quality of Life) a placebóhoz viszonyítva minden aktív kezelés hatására javult. Szalmeterol/flutikazon-propionát esetén az átlagos javulás három év alatt a placebóhoz képest -3,1 egység volt (95% CI: -4,1 és -2,1 között; p < 0,001), míg a szalmeterollal

összehasonlítva -2,2 egység (p < 0,001), az FP-vel összehasonlítva pedig -1,2 egység (p = 0,017). A négyegységnyi csökkenés klinikailag relevánsnak tekinthető.

A pneumonia, mint jelentett mellékhatás három év alatti becsült valószínűsége 12,3% volt a placebo, 13,3% a szalmeterol, 18,3% az FP és 19,6% a szalmeterol/flutikazon-propionát esetében (kockázati arány a szalmeterol/flutikazon-propionát kombinációra a placebóval szemben: 1,64, 95% CI: 1,33-2,01, p < 0,001). A pneumoniával összefüggő halálozások száma nem emelkedett; az elsősorban a pneumoniával összefüggésbe hozott halálozások száma a kezelési időszakban a placebocsoportban 7, a szalmeterolcsoportban 9, az FP-csoportban 13, a szalmeterol/flutikazon-propionát-csoportban pedig 8 volt. Nem volt szignifikáns különbség a csonttörések valószínűségében (placebo 5,1%, szalmeterol 5,1%, FP 5,4% és szalmeterol/flutikazon-propionát 6,3%; kockázati arány a szalmeterol/flutikazon-propionát kombinációra a placebóval szemben: 1,22; 95% CI: 0,87-1,72, p = 0,248).

6 és 12 hónapos, placebokontrollos klinikai vizsgálatok alapján 50/500 mikrogramm szalmeterol/flutikazon-propionát rendszeres adagolása javítja a légzésfunkciót és csökkenti a légszomjat, valamint a rohamoldó szer iránti igényt.

A randomizált, kettős vak, párhuzamos csoportos, replikációs SCO40043 és SCO100250 vizsgálat keretében a naponta 2×50/250 mikrogramm szalmeterol/flutikazon-propionát hatását (ez a dózis az Európai Unióban nem engedélyezett a COPD kezelésére) hasonlították össze a naponta 2×50 mikrogramm szalmeterollal a közepesen súlyos/súlyos exacerbatiók éves gyakoriságát tekintve olyan COPD-s betegeknél, akiknél a FEV1-érték a várható érték kevesebb mint 50%-a, és akiknek korábban már voltak exacerbatióik. A közepesen súlyos/súlyos exacerbatiókat olyan súlyosbodó tünetekként definiálták, amelyek oralis kortikoszteroid és/vagy antibiotikum adását vagy kórházi ellátást tettek szükségessé.

A vizsgálatoknak egy négyhetes bevezető szakasza volt, amikor minden beteg nyílt elrendezésben 50/250 szalmeterol/FP-t kapott a COPD gyógyszeres kezelésének standardizálása és a betegség stabilizálása érdekében. Ezt követően randomizálták a betegeket a vizsgálati készítményre, melyet vak elrendezésben

52 hétig kaptak. A betegeket 1:1 arányban randomizálták szalmeterol/FP 50/250-re (teljes ITT n = 776) vagy szalmeterolra (teljes ITT n = 778). A bevezető szakasz előtt a betegek abbahagyták a korábbi COPD- gyógyszereik alkalmazását, kivéve a rövid hatású bronchodilatátorokat. A kezelési időszak alatt a hosszú hatású inhalációs β2-agonisták és az antikolinerg gyógyszerek, a szalbutamol/ipratropium-bromid kombinációs készítmények, az oralis β2-agonisták, valamint a teofillinkészítmények egyidejű alkalmazása nem volt megengedett. Az oralis kortikoszteroidok és az antibiotikumok alkalmazása a COPD exacerbatiók akut kezelésére megengedett volt az alkalmazásukra vonatkozó speciális irányelvek szerint. A betegek a vizsgálatok során a szalbutamolt szükség szerint használták.

Mindkét vizsgálat eredményéből az látható, hogy szalmeterol/flutikazon-propionát 50/250 kezelés mellett a közepesen súlyos/súlyos COPD-exacerbatiók éves gyakorisága jelentősen alacsonyabb volt, mint szalmeterol alkalmazásakor (SCO40043: 1,06 és 1,53 alanyonként és évenként, gyakorisági arány 0,70, 95% CI: 0,58-0,83, p < 0,001; SCO100250: 1,10 és 1,59 alanyonként és évenként, gyakorisági arány 0,70, 95% CI: 0,58-0,83, p < 0.001). A másodlagos hatásossági végpontok (az első közepesen súlyos/súlyos exacerbatióig eltelt idő, oralis kortikoszteroidot igénylő exacerbatiók éves gyakorisága és a dózis előtti reggeli FEV1) alapján a napi 2×50/250 mikrogramm szalmeterol/flutikazon-propionát lényegesen előnyösebbnek bizonyult,

mint a szalmeterol. A mellékhatásprofilok hasonlóak voltak, eltekintve a pneumonia és az ismert lokális mellékhatások (candidiasis és dysphonia) gyakoribb előfordulásától a napi 2×50/250 mikrogramm szalmeterol/flutikazon-propionát-csoportban, a szalmeterollal szemben. Pneumoniával összefüggő eseményekről a napi 2×50/250 mikrogramm szalmeterol/flutikazon-propionát-csoportban 55 (7%) betegnél, míg a szalmeterolcsoportban 25 (3%) betegnél számoltak be. A bejelentett pneumonia előfordulási gyakorisága a napi 2×50/250 mikrogramm szalmeterol/flutikazon-propionát-kezelés mellett nagyságrendileg hasonló mértékben nőtt, mint a TORCH vizsgálatban napi 2×50/500 mikrogramm szalmeterol/flutikazon-propionát adásakor.

Szalmeterollal végzett többközpontos klinikai vizsgálat asthmás betegek bevonásával (Salmeterol Multi- center Asthma Research Trial, SMART)

A SMART egy az Amerikai Egyesült Államokban végzett 28 hetes, többközpontos, randomizált, kettős vak, placebokontrollos, párhuzamos csoportos klinikai vizsgálat volt. A randomizáció alapján 13 176 beteget kezeltek szalmeterollal (naponta 2×50 mikrogramm), 13 179 beteget pedig placebóval, a szokásos asthma- ellenes terápián felül. A vizsgálatba 12 éves vagy annál idősebb asthmás betegeket választottak be, akik aktuálisan valamilyen asthma-ellenes gyógyszert (de nem LABA készítményt) használtak. Ha a beteg a vizsgálat kezdetekor használt inhalációs kortikoszteroidot, azt feljegyezték, de ez a vizsgálatba kerüléshez nem volt követelmény. A SMART vizsgálat elsődleges végpontja a légzőszervi megbetegedéssel összefüggő halálozások és életet veszélyeztető események együttes száma volt.

A SMART vizsgálat kulcsfontosságú megállapításai: elsődleges végpont

Betegcsoport

Elsődleges végpontesemények

Relatív kockázat

 

száma/betegek száma

 

(95%-os konfidencia

 

szalmeterol

placebo

 

intervallum)

Összes beteg

50/13 176

36/13 179

1,40

(0,91, 2,14)

Inhalációs szteroidot használó

23/6127

19/6138

1,21

(0,66, 2,23)

betegek

 

 

 

 

Inhalációs szteroidot nem használó

27/7049

17/7041

1,60

(0,87, 2,93)

betegek

 

 

 

 

Afroamerikai betegek

20/2366

5/2319

4,10

(1,54, 10,90)

(A félkövéren szedett kockázati értékek 95%-os szinten statisztikailag szignifikánsak.)

A SMART vizsgálat kulcsfontosságú megállapításai a vizsgálatkezdeti inhalációsszteroid-használat szerint: másodlagos végpontok

 

Másodlagos végpontesemények

Relatív kockázat

 

száma/betegek száma

 

(95%-os konfidencia

 

szalmeterol

placebo

intervallum)

Légzőszervi

megbetegedéssel összefüggő halálozás

 

Inhalációs szteroidot használó

10/6127

5/6138

2,01 (0,69, 5,86)

betegek

 

 

 

Inhalációs szteroidot nem használó

14/7049

6/7041

2,28 (0,88, 5,94)

betegek

 

 

 

Asthmával összefüggő

halálozás és életet veszélyeztető események

együttesen

Inhalációs szteroidot használó

16/6127

13/6138

1,24 (0,60, 2,58)

betegek

 

 

 

Inhalációs szteroidot nem használó

21/7049

9/7041

2,39 (1,10, 5,22)

betegek

 

 

 

 

Asthmával összefüggő halálozás

 

Inhalációs szteroidot használó

4/6127

3/6138

1,35 (0,30, 6,04)

betegek

 

 

 

Inhalációs szteroidot nem használó

9/7049

0/7041

*

betegek

 

 

 

(*= nem lehetett kiszámítani, mivel a placebocsoportban nem volt esemény. A félkövéren szedett kockázati értékek 95%-os szinten statisztikailag szignifikánsak. A fenti táblázatban feltüntetett másodlagos végpontok statisztikailag szignifikánsnak bizonyultak a teljes populációban.) A többi másodlagos végpont – az

összhalálozás és életet veszélyeztető események összessége, az összhalálozás és a bármely okból bekövetkezett hospitalizáció – a teljes populációban nem érte el a statisztikailag szignifikáns értéket.

Belégzési csúcsáramlási sebesség a Spiromax eszközön keresztül

A Spiromax eszköz esetén mért, inhalációra jellemző belégzési csúcsáramlási sebesség (peak inspiratory flow rate, PIFR) és egyéb kapcsolódó belégzési paraméterek meghatározására egy randomizált, nyílt, keresztezett elrendezésű vizsgálatot végeztek. A vizsgálat során, melybe asthmás gyermekeket és serdülőket (4-17 év), asthmás felnőtteket (8-45 év), krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő felnőtteket (>55 év), valamint egészséges önkénteseket (18-45 év) vontak be, a (placebót tartalmazó) Spiromax eszközt egy, már forgalomban lévő (placebót tartalmazó) többadagos szárazpor-inhalátor eszközzel hasonlították össze. A vizsgálati csoportokban azt értékelték, hogy a szárazpor-inhalációs technika elsajátítását célzó optimális tréning (például az erőltetett belégzéssel végzett inhaláció vonatkozásában) miként befolyásolja az inhaláció sebességét és volumenét. Ezenkívül értékelték az inhalációs teljesítményt a használt eszköz függvényében.

A vizsgálati adatok azt igazolták, hogy életkortól és a betegség súlyosságától függetlenül bárki – asthmás gyermek, serdülő és felnőtt, valamint COPD-s beteg – képes volt a Spiromax eszközön keresztül elérni azt a belégzési áramlási sebességet, ami hasonló volt a forgalomban lévő többadagos szárazpor-inhalátor eszközzel generált áramlási sebességhez. Optimális tréning (azaz erőltetett belégzés) után az asthmás és COPD-s betegek által elért átlagos PIFR 60 l/min feletti volt, amely áramlási sebesség mellett mindkét vizsgált eszköz ismerten összehasonlítható mennyiségű gyógyszert képes leadni a tüdőbe.

Optimális tréning után az összes asthmás és COPD-s beteg 60 l/min feletti PIFR-értékeket produkált. Az optimális adagolás biztosítása érdekében fontos, hogy az inhalálás erőteljesen történjen.

A többadagos Spiromax szárazpor-inhalátoron keresztül a tüdőbe történő optimális gyógyszerleadáshoz 60 l/percet meghaladó áramlási sebesség szükséges.

Annak biztosítására, hogy a betegek az előírt adag leadásához szükséges PIFR-értéket elérjék, a betegeket meg kell tanítani a Spiromax eszköz használatára, és tudatosítani kell bennük az erőltetett belégzés szükségességét (lásd 4.2 pont).

Gyermekek és serdülők

Az Aerivio Spiromax alkalmazása gyermekek, valamint 18 évesnél fiatalabb serdülők számára nem javallott. Az Aerivio Spiromax biztonságosságát és hatásosságát ebben a fiatal populációban nem igazolták. Az alábbiakban bemutatott adatok e két hatóanyag fix dózisú kombinációjának alacsonyabb dózisára vonatkoznak, olyan dózisra és hatáserősségre, amely az Aerivio Spiromax esetében nem áll rendelkezésre. Az ismertetett vizsgálatokat egy korábban már engedélyezett, háromféle hatáserősségben rendelkezésre álló készítménnyel végezték. A vizsgálatokat nem az Aerivio Spiromax-szal végezték

Egy vizsgálat során, amelyet 158, 6 és 16 év közötti, tüneteket okozó asthmában szenvedő gyermek bevonásával végeztek, a szalmeterol/flutikazon-propionát kombináció hatásossága a tünetmentesség és a légzésfunkció tekintetében megegyezett a flutikazon-propionát adagjának megduplázásával. Ennek a vizsgálatnak nem volt célja az exacerbatiókra gyakorolt hatás vizsgálata.

Egy 12 hetes vizsgálatban, melynek során 4-11 éves gyermekeket [n = 257] kezeltek vagy szalmeterol/flutikazon-propionát 50/100, vagy szalmeterol 50 mikrogramm + flutikazon-propionát

100 mikrogramm készítménnyel, mindkettőt naponta kétszer alkalmazva, mindkét kezelési karon a kilégzési csúcsáramlási sebesség 14%-os javulását, valamint a tünetpontszám javulását és a rohamoldó szalbutamol használatának csökkenését tapasztalták. Nem voltak különbségek a két kezelési kar között. A biztonságossági paraméterekben nem voltak különbségek a két kezelési kar között.

Egy párhuzamos csoportos vizsgálatba randomizált 4-11 éves, perzisztáló asthmában szenvedő, inhalációs kortikoszteroidok mellett tüneteket mutató gyermekek [n = 203] 12 hetes vizsgálata során a biztonságosság volt az elsődleges célkitűzés. A gyermekek vagy szalmeterol/flutikazon-propionát (50/100 mikrogramm) kombinációt, vagy flutikazon-propionátot (100 mikrogramm) kaptak önmagában, naponta kétszer. A

szalmeterol/flutikazon-propionát készítményt alkalmazó csoportból 2 gyermek, a flutikazon-propionát készítményt alkalmazó csoportból pedig 5 gyermek lépett ki az asthma rosszabbodása miatt. 12 hét elteltével egyik csoportban sem volt olyan gyermek, akinél a 24 órás vizelet kortizol excretio kórosan alacsony lett volna. A két kezelési kar között nem volt egyéb különbség a biztonságossági profil tekintetében.

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

Farmakokinetikai szempontból az egyes komponenseket külön kell figyelembe venni.

Szalmeterol

A szalmeterol lokálisan hat a tüdőben, ezért a terápiás hatás nincs összefüggésben a plazmaszinttel. Ezenkívül csupán kevés adat áll rendelkezésre a szalmeterol farmakokinetikájáról, mert a terápiás dózisok inhalációs adagolása után kialakuló alacsony plazmaszintek (körülbelül 200 pg/ml vagy alacsonyabb) mérése nehezen kivitelezhető.

Flutikazon-propionát

Egyetlen adag flutikazon-propionát abszolút biohasznosulása inhalációs alkalmazás esetén egészséges egyéneknél a névleges dózis nagyjából 5-11%-a között változik, az alkalmazott inhalálóeszköztől függően. Asthmás vagy COPD-ben szenvedő betegekben az inhalációs flutikazon-propionát kisebb mértékű szisztémás expozícióját figyelték meg.

Felszívódás

A szisztémás felszívódás elsősorban a tüdőn keresztül történik, és eleinte gyorsabb, majd lassabb. Az inhalált adag maradékát lenyelheti a beteg, de csekély vízoldékonysága és preszisztémás metabolizmusa miatt ez minimálisan járul hozzá a szisztémás hatáshoz, oralis biohasznosulása kevesebb mint 1%. A szisztémás expozíció az inhalált adag nagyságával lineárisan nő.

Eloszlás

A flutikazon-propionátra jellemző a magas plazmaclearance (1150 ml/min), dinamikus egyensúlyi állapotban a nagy megoszlási térfogat (körülbelül 300 l), és a mintegy 8 órás terminális felezési idő. Plazmafehérje- kötődése 91%.

Biotranszformáció

A flutikazon-propionát nagyon gyorsan távozik a szisztémás keringésből. Ennek elsődleges útja a citokróm P450 enzimrendszer CYP3A4 enzimjén keresztül történő metabolizáció, melynek során inaktív karboxilsav-metabolit keletkezik. A székletben más azonosítatlan metabolitokat is kimutattak.

Elimináció

A flutikazon-propionát renális clearance-e elhanyagolható. A dózis kevesebb mint 5%-a választódik ki a vizelettel, főleg metabolitok formájában. Az adag legnagyobb része a széklettel ürül metabolitok és változatlan hatóanyag formájában.

Gyermekek és serdülők

Az Aerivio Spiromax alkalmazása gyermekek, valamint 18 évesnél fiatalabb serdülők számára nem javallott. Az Aerivio Spiromax biztonságosságát és hatásosságát ebben a fiatal populációban nem igazolták. Az alábbiakban bemutatott adatok e két hatóanyag fix dózisú kombinációjának alacsonyabb dózisára vonatkoznak, olyan dózisra és hatáserősségre, amely az Aerivio Spiromax esetében nem áll rendelkezésre.

Egy populációs farmakokinetikai elemzés során, amelyet 350, 4 és 77 év közötti asthmás beteg (174, 4 és 11 év közötti beteg) részvételével végzett 9 kontrollos klinikai vizsgálat alapján végeztek, a szalmeterol/flutikazon-propionát inhalációs por 50/100 készítménnyel végzett kezelést követően magasabbnak észlelték a flutikazon-propionát szisztémás expozícióját, mint a flutikazon-propionát inhalációs por 100 esetében.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A külön alkalmazott szalmeterollal és a flutikazon-propionáttal végzett állatkísérletekben a klinikai gyógyszerbiztonság szempontjából figyelmet érdemlő megfigyelések kizárólag a felfokozott farmakológiai hatásokkal függtek össze.

Állatokon végzett reprodukciós vizsgálatokban a glükokortikoszteroidok malformatiókat (szájpadhasadék, vázrendszeri malformatiók) idéztek elő. Ezen állatkísérletes adatok azonban az ajánlott adagolás esetén valószínűleg nem vonatkoztathatóak emberre. Szalmeterollal végzett állatkísérletekben csak magas expozíciós szinteken jelentkezett embriofötális toxicitás. Együttes alkalmazást követően patkányokban nőtt az arteria umbilicalis transzpozíció és az elégtelen nyakszirtcsonti csontosodás előfordulása olyan adagok esetén, amelyek glükokortikoidok okozta ismert rendellenességek kialakulásához vezetnek.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Laktóz-monohidrát.

6.2Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3Felhasználhatósági időtartam

2 év.

A fóliaborítás felnyitása után: 3 hónap.

6.4Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C-on tárolandó.

A fóliaborítás eltávolítása után a szájfeltét kupakját zárva kell tartani.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

Fehér inhalátor a szájfeltéten félig átlátszó sárga kupakkal. Az inhalátor gyógyszerrel és nyálkahártyával érintkező részei akrilnitril-butadién-sztirolból (ABS), polietilénből (PE) és polipropilénből (PP) készülnek. Minden egyes fóliaborítással ellátott inhalátor 60 adagot tartalmaz.

1 vagy 3 inhalátort tartalmazó kiszerelés.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva B.V.,

Swensweg 5,

2031 GA Haarlem

Hollandia

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/16/1122/001

EU/1/16/1122/002

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma:

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája