Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Celsentri (maraviroc) – Alkalmazási előírás - J05AX09

Updated on site: 05-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveCelsentri
ATC-kódJ05AX09
Hatóanyagmaraviroc
GyártóViiV Healthcare UK Limited  

Cikkek tartalma

1.A GYÓGYSZER NEVE

CELSENTRI 25 mg filmtabletta

CELSENTRI 75 mg filmtabletta

CELSENTRI 150 mg filmtabletta

CELSENTRI 300 mg filmtabletta

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

CELSENTRI 25 mg filmtabletta

25 mg maravirok filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 0,14 mg szójalecitint tartalmaz 25 mg-os filmtablettánként.

CELSENTRI 75 mg filmtabletta

75 mg maravirok filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 0,42 mg szójalecitint tartalmaz 75 mg-os filmtablettánként.

CELSENTRI 150 mg filmtabletta

150 mg maravirok filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 0,84 mg szójalecitint tartalmaz 150 mg-os filmtablettánként.

CELSENTRI 300 mg filmtabletta

300 mg maravirok filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 1,68 mg szójalecitint tartalmaz 300 mg-os filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

CELSENTRI 25 mg filmtabletta

Kék színű, bikonvex, ovális filmtabletta, megközelítőleg 4,6 mm × 8,0 mm méretű, és „MVC 25” mélynyomású jelöléssel ellátva.

CELSENTRI 75 mg filmtabletta

Kék színű, bikonvex, ovális filmtabletta, megközelítőleg 6,74 mm × 12,2 mm méretű, és „MVC 75” mélynyomású jelöléssel ellátva.

CELSENTRI 150 mg filmtabletta

Kék színű, bikonvex, ovális filmtabletta, megközelítőleg 8,56 mm × 15,5 mm méretű, és „MVC 150” mélynyomású jelöléssel ellátva.

CELSENTRI 300 mg filmtabletta

Kék színű, bikonvex, ovális filmtabletta, megközelítőleg 10,5 mm × 19,0 mm méretű, és „MVC 300” mélynyomású jelöléssel ellátva.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

A CELSENTRI, más antiretrovirális gyógyszerekkel kombinálva, olyan, előzőleg már kezelt felnőttek, serdülők és 2 éves vagy annál idősebb, és legalább 10 kg testtömegű gyermekek kezelésére javallott, akiknek a fertőzését kimutathatóan csak a CCR5-tropikus HIV-1 vírus okozza (lásd 4.2 és 5.1 pont).

4.2Adagolás és alkalmazás

A terápiát HIV-fertőzés kezelésében jártas orvosnak kell elkezdeni.

Adagolás

A CELSENTRI alkalmazásának elkezdése előtt frissen vett vérmintából, megfelelően validált és

érzékeny módszerrel kell bizonyítani, hogy csak CCR5-tropikus HIV-1 jelenléte mutatható ki (pl. CXCR4- vagy kettős/kevert tropikus vírus nem mutatható ki). A CELSENTRI klinikai vizsgálataiban a Monogram Trofile assay-t használták (lásd 4.4 és 5.1 pont). A vírus tropizmusát a kezelés történetéből és régen vett mintákból nem lehet biztonságosan előre jelezni.

Jelenleg nincs adat a CELSENTRI ismételt alkalmazására olyan betegeknél, akiknél jelenleg kizárólag CCR5-tropikus HIV-1 fertőzés mutatható ki, de korábban CELSENTRI (vagy egyéb CCR5-antagonista) kezelésben részesültek CXCR4 vagy kettős/kevert tropikus vírusfertőzés miatt.

Nincs adat virológiailag szupresszált betegeknél más antiretrovirális osztályba tartozó gyógyszerről CELSENTRI alkalmazására történő áttérés esetén. Alternatív kezelési lehetőséget kell fontolóra venni.

Felnőttek

A CELSENTRI ajánlott adagja naponta kétszer 150 mg (potens CYP3A-gátlóval, potens CYP3A-induktorral vagy anélkül), 300 mg (potens CYP3A-gátlók vagy induktorok nélkül) vagy 600 mg (potens CYP3A-induktorral, potens CYP3A-gátló nélkül), az együttesen alkalmazott antiretrovirális-kezelés és egyéb gyógyszerekkel történő kölcsönhatástól függően (lásd 4.5 pont).

2 éves vagy annál idősebb, és legalább 10 kg testtömegű gyermekek és serdülők

A CELSENTRI ajánlott adagját a testtömeg (kg) alapján kell meghatározni, és nem haladhatja meg a felnőtteknek ajánlott adagot. Ha a gyermek nem tudja biztonságosan lenyelni a CELSENTRI tablettát, belsőleges oldatot (20 mg/ml) kell rendelni (lásd a CELSENTRI belsőleges oldat alkalmazási előírását).

A CELSENTRI ajánlott adagja függ az egyidejűleg alkalmazott antiretrovirális-kezelés és egyéb gyógyszerekkel történő kölcsönhatástól. A megfelelő felnőtt dózist lásd a 4.5 pontban.

A gyógyszerkölcsönhatások miatt sok gyógyszer jelentősen hat a maravirok expozíciójára. A CELSENTRI testtömegen alapuló adagjának meghatározása előtt kérjük, olvassa el a 4.5 pontban a 2. táblázatot, hogy gondosan meghatározhassa a megfelelő felnőtt adagot. A gyermekek számára megfelelő adag ezután az alább található 1. táblázat alapján állapítható meg. Ha ezután is kétség merülne fel, gyógyszerészhez kell fordulni tanácsért.

1. táblázat Ajánlott adagolási séma 2 éves vagy annál idősebb, és legalább 10 kg testtömegű gyermekek esetében

 

Egyidejűleg

A CELSENTRI testtömegen alapuló adagja gyermekeknél

Felnőtt

 

 

 

 

 

 

 

 

alkalmazott

10-től

20-tól

30-tól

 

adag*

Legalább

gyógyszerek

kevesebb mint

kevesebb mint

kevesebb mint

 

40 kg

 

 

20 kg-ig

30 kg-ig

40 kg-ig

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CELSENTRI, potens

 

 

 

 

150 mg

CYP3A-gátló hatású

50 mg

75 mg

100 mg

150 mg

naponta

gyógyszerekkel

naponta kétszer

naponta kétszer

naponta kétszer

naponta kétszer

kétszer

(CYP3A-induktorokkal

 

 

 

 

 

vagy anélkül)

 

 

 

 

 

CELSENTRI, potens

 

 

 

 

300 mg

CYP3A-gátló vagy

Az ezeket a dózisokat alátámasztó

300 mg

300 mg

naponta

-indukáló hatással nem

adatok hiányoznak

naponta kétszer

naponta kétszer

kétszer

rendelkező

 

 

 

 

 

gyógyszerekkel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

600 mg

CELSENTRI,

Az ezeket a dózisokat alátámasztó adatok hiányoznak, ezért a

CYP3A-indukáló hatású

CELSENTRI alkalmazása nem javasolt olyan gyermekeknél, akiknél az

naponta

kétszer

gyógyszerekkel (potens

egyidejűleg alkalmazott kölcsönhatásba lépő gyógyszerek alapján a

CYP3A-gátlók nélkül)

felnőtt adag naponta kétszer 600 mg lenne.

 

 

 

*

Gyógyszerkölcsönhatások alapján

(lásd 4.5 pont)

 

 

 

Különleges betegcsoportok

Idősek

65 évesnél idősebb betegek esetében korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre (lásd 5.2 pont), ezért ennél a populációnál a CELSENTRI-t óvatosan kell alkalmazni.

Vesekárosodás

Azoknál a felnőtt betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance érték kisebb, mint 80 ml/perc, és potens CYP3A4-gátló gyógyszert is kapnak, a maravirok adagolási gyakoriságát naponta egyszeri 150 mg-ra kell módosítani (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Példák a potens CYP3A4-gátló gyógyszerekre/kezelési rendekre:

ritonavirral támogatott proteáz inhibitorok (kivéve a tipranavir/ritonavir),

kobicisztát,

itrakonazol, vorikonazol, klaritromicin és telitromicin.

telaprevir és boceprevir.

A CELSENTRI-t óvatosan kell alkalmazni olyan, súlyos vesekárosodásban szenvedő (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) felnőtt betegeknél, akik potens CYP3A4-gátlót kapnak (lásd 4.4 és 5.2 pont).

A vesekárosodásban szenvedő gyermekek esetében nem állnak rendelkezésre adatok a specifikus dózisajánláshoz. A CELSENTRI-t ezért óvatosan kell alkalmazni ennél a populációnál.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő felnőtt betegek esetében korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, és gyermekek esetében nem állnak rendelkezésre adatok specifikus dózisajánláshoz. A CELSENTRI-t ezért óvatosan kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Gyermekek (2 évesnél fiatalabbak vagy 10 kg-nál kisebb testtömegűek)

A CELSENTRI biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb vagy 10 kg-nál kisebb testtömegű gyermekek esetében nem igazolták (lásd 5.2 pont). Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazás.

A CELSENTRI bevehető étkezés közben vagy attól függetlenül is.

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy földimogyoróval, szójával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Általános információk

Miközben az antriretrovirális kezeléssel biztosított hatásos vírus-szuppresszió bizonyítottan jelentősen csökkenti a szexuális úton történő vírusátvitelt, a vírus átadásának kockázata így sem zárható ki. Az átvitel megelőzésére óvintézkedéseket kell tenni a nemzeti irányelvekkel összhangban.

Májbetegség

A maravirok-kezelés biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták specifikusan olyan betegekben, akik jelentős májkárosodásban szenvedtek.

Hepatotoxicitás és allergiás tünetekkel járó májelégtelenség eseteket jelentettek a maravirok-kezeléssel összefüggésben. Továbbá, a maravirok-kezelés mellett a korábban már kezelt, HIV fertőzött egyéneknél a hepatikus mellékhatások megnövekedését figyelték meg, bár összességében nem volt növekedés az ACTG 3/4 fokozatú májfunkciós teszt kóros eltéréseiben (lásd 4.8 pont). A korábban kezelésben nem részesült betegeknél jelentett hepatobiliaris rendellenességek nem gyakoriak, és azok egyenletesen oszlanak meg a két kezelt csoport között (lásd 4.8 pont). Azoknál a betegeknél, akiknél már a kezelést megelőzően valamilyen májműködési zavar állt fenn, beleértve a krónikus aktív hepatitist, a kombinált antiretrovirális terápia során az abnormális májfunkciós eredmények gyakorisága nőhet. Az ilyen betegeket a standard gyakorlat szerint kell ellenőrizni.

A maravirok abbahagyását komolyan fontolóra kell venni az akut hepatitis jeleit vagy tüneteit mutató betegeknél, különösen akkor, ha a gyógyszerrel összefüggő túlérzékenység gyanítható vagy a máj transzaminázok emelkedése figyelhető meg kiütéssel egyidejűleg vagy a hiperszenzitivitás egyéb szisztémás tünetei (pl. bőrkiütés, eosinophilia vagy emelkedett IgE-szint) jelentkeznek.

Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre egyidejű hepatitis B és/vagy C vírusfertőzésben szenvedő betegekre vonatkozóan (lásd 5.1 pont). Óvatosság ajánlott ezen betegek kezelése során. Amennyiben hepatitis B és/vagy C vírusfertőzés miatt egyidejű antivirális terápiára van szükség, kérjük, olvassa el a megfelelő gyógyszerek alkalmazási előírását.

Mivel csökkent májfunkciójú betegek esetében kevés tapasztalat áll rendelkezésre, a maravirokot ebben a betegpopulációban óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Súlyos bőr- és túlérzékenységi reakciók

Túlérzékenységi reakciókat, köztük súlyos és potenciálisan életveszélyes eseményeket jelentettek maravirokot szedő betegeknél, a legtöbbször olyan esetekben, amikor a beteg egyidejűleg más, ilyen reakciókkal összefüggésbe hozott gyógyszert is alkalmazott. E reakciók közé tartozott a bőrkiütés, a

láz, néha szervműködési zavarok és májelégtelenség. Azonnal abba kell hagyni a maravirok és más, a reakciókkal gyaníthatóan összefüggésbe hozható gyógyszer alkalmazását, ha súlyos bőr-, illetve túlérzékenységi reakciók jelei vagy tünetei alakulnak ki. A klinikai státuszt és a releváns vérkémiai paramétereket ellenőrizni kell, valamint megfelelő tüneti kezelést kell kezdeni.

Cardiovascularis biztonságossági adatok

Korlátozottan állnak rendelkezésre súlyos szívbetegségben szenvedő betegeknél, így a maravirokkal történő kezelés különleges óvatosságot igényel ezeknél a betegeknél. A korábban már kezelésben részesült betegekkel végzett pivótális vizsgálatokban a koszorúér-betegség gyakoribb volt a maravirokkal, mint a placebóval kezelt betegeknél (a követés 609 betegéve alatt 11, illetve

111 betegéve alatt 0). A korábban kezelésben még nem részesült betegeknél ezek az események hasonlóan alacsony arányban fordultak elő a maravirok és a kontroll (efivarenz) esetén.

Posturalis hypotensio

Amikor egészséges önkénteseken végzett vizsgálatok során a maravirokot az ajánlott dózisoknál nagyobb adagban alkalmazták, tünetekkel járó posturalis hypotensio eseteket gyakrabban figyeltek meg, mint a placebóval történő kezeléskor. Óvatosság szükséges a maraviroknak olyan betegeknél történő alkalmazása során, akiket egyidejűleg a vérnyomást ismerten csökkentő gyógyszerekkel kezelnek. A maravirokot súlyos veseelégtelenségben szenvedő vagy orthostatikus hypotonia kockázati tényezőivel rendelkező betegeknél, vagy a kórtörténetben szereplő orthostatikus hypotonia esetén egyaránt óvatosan kell alkalmazni. A szív- és érrendszeri társbetegségekben szenvedő betegek ki lehetnek téve az orthostatikus hypotonia által kiváltott szív- és érrendszeri mellékhatások fokozott kockázatának.

Vesekárosodás

A posturalis hypotensio kockázata fokozott lehet azoknál a súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, akiket erős CYP3A-gátlókkal vagy hatásfokozóval együtt adott („boosted”) proteázgátlókkal (PI-k) és maravirokkal kezelnek. Ezt a kockázatot ezeknél a betegeknél a maravirok és az erős CYP3A-gátlókkal vagy hatásfokozóval együtt adott („boosted”) PI-k egyidejű alkalmazásakor a maravirok maximum koncentrációjának a potenciális emelkedése okozza.

Immunrekonstitúció szindróma

Azokban a HIV fertőzött betegekben, akiknél a kombinált antiretrovirális terápia (CART) bevezetésének idején súlyos immunhiányos állapot áll fenn, gyulladásos reakció jelentkezhet normálisan tüneteket nem okozó, vagy reziduális opportunista kórokozókkal szemben is, ami súlyos klinikai állapotot hozhat létre, vagy súlyosbíthatja az alapbetegség tüneteit. Tipikus esetben a CART elkezdését követő első néhány hét, vagy hónap során figyeltek meg ilyen reakciókat. A releváns példák közé tartoznak a cytomegalovirus retinitis, generalizált és/vagy gócos mycobacterialis fertőzések, és a Pneumocystis jiroveci (régebben mint Pneumocystis carinii ismert) által okozott pneumónia. A gyulladásos tüneteket meg kell vizsgálni, és amennyiben szükséges kezelni kell azokat. Autoimmun betegségek (pl. Basedow-kór) előfordulását jelentették az immunreaktiváció során, azonban a jelentkezésig eltelt idő a bejelentések szerint rendkívül változó, és ezek az események a kezelés elkezdése után több hónappal is előfordulhatnak.

Tropizmus

A maravirokot az antiretrovirális kombinációs kezelés részeként kell szedni. A maravirokot optimálisan olyan antiretrovirális gyógyszerekkel kell kombinálni, amelyekre a beteg vírusa érzékeny (lásd 5.1 pont).

A maravirok csak akkor alkalmazható, ha előtte megfelelően validált és érzékeny módszerrel (lásd 4.1,

4.2 és 5.1 pont) bizonyítottan csak CCR5-tropikus HIV-1 jelenléte mutatható ki (pl. CXCR4 vagy

kettős/kevert tropikus vírus nem mutatható ki). A maravirok klinikai vizsgálataiban a Monogram Trofile vizsgálatot használták. A vírus tropizmusát a kezelés történetéből és régen vett mintákból nem lehet biztonságosan előre jelezni.

Az idő múlásával változások jelennek meg a vírus tropizmusában HIV-1 fertőzött betegeknél. Ezért a kezelést a tropizmus-teszt után rövidesen el kell kezdeni.

A kisebb víruspopulációhoz tartozó, korábban nem kimutatható CXCR4-tropikus vírus rezisztenciája az antiretrovirális készítmények egyéb osztályaira hasonlónak mutatkozott a CCR5-tropikus vírus esetén találtakhoz.

Egy, az ennél a populációnál végzett klinikai vizsgálat eredményei alapján a maravirokot nem ajánlott kezelésben még nem részesült betegeknél alkalmazni (lásd 5.1 pont).

A dózis beállítása

A kezelőorvosnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy a maravirok dózisát megfelelően állította be, amikor a maravirokot potens CYP3A4-gátlókkal és/vagy indukátorokkal együtt alkalmazzák, mert a kombináció a maravirok koncentrációját és terápiás hatásait befolyásolhatja (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Kérjük, hogy a kombinációban használt egyéb antiretrovirális gyógyszerek alkalmazási előírásait ugyancsak vegye figyelembe.

Osteonecrosis

Bár az etiológája multifaktoriális (ideértve a kortikoszteroidok alkalmazását, alkoholfogyasztást, súlyos immunszupressziót, magas testtömeg indexet), osteonecrosis eseteit jelentették előrehaladott HIV fertőzésben szenvedő és/vagy hosszútávú kombinált antiretroviális terápiában (CART) részesülő betegeknél. Tájékoztatni kell a betegeket, hogy keressék fel orvosukat, ha ízületi fájdalmat, ízületi merevséget vagy mozgásbeli nehézséget éreznek.

Potenciális hatás az immunválaszra

A CCR5-antagonisták potenciálisan befolyásolhatják az immunválaszt bizonyos fertőzésekre. Ezt figyelembe kell venni aktív tuberculosis és invazív gombafertőzések kezelése esetén. Pivotális vizsgálatokban az AIDS-betegséggel kapcsolatban megjelenő fertőzések előfordulása hasonló volt a

CELSENTRI- és a placebo-karban.

Szójalecitin

A CELSENTRI szójalecitint tartalmaz.

Ha a beteg túlérzékeny földimogyoróra vagy szójára, akkor a CELSENTRI nem alkalmazható.

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A maravirok a citokróm P450 CYP3A4 enzim egyik szubsztrátja. A maravirok-kezelés egyidejű alkalmazása olyan gyógyszerekkel, amelyek a CYP3A4 enzimet indukálják, csökkenheti a maravirok koncentrációját és így terápiás hatásait is. A maravirok-kezelés egyidejű alkalmazása a CYP3A4 enzim gátlóival növelhetik a maravirok plazma koncentrációját. A maravirok-kezelés dózisának beállítása javasolt, ha azt potens CYP3A4 enzim gátlókkal és/vagy induktorokkal egyidejűleg alkalmazzák. A maravirok-kezelés más gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás további részletei alább találhatók (lásd 2. táblázat).

Humán máj mikroszómákban és rekombináns enzimrendszerekkel végzett tanulmányok kimutatták, hogy klinikailag releváns koncentrációkban a maravirok nem gátolja a jelentősebb P450 enzimeket

(CYP1A2, CYP2B6, CYP2C8, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6 és CYP3A4). A maravirok nem fejtett ki klinikailag lényeges hatást a midazolám, illetve az orális fogamzásgátló etinilösztradiol és

levonorgesztrel farmakokinetikájára, vagy a vizelet 6β-hidroxikortizol/kortizol arányra, ami arra utal, hogy ez a kezelés se nem indukálta, se nem gátolta a CYP3A4 enzim működését in vivo. Nagyobb maravirok expozíció esetén a CYP2D6-gátlás lehetősége nem lehet kizárt. Az in vitro adatok és a klinikai eredmények alapján kicsi annak a valószínűsége, hogy a maravirok az egyidejűleg adott gyógyszerek farmakokinetikáját befolyásolja.

A maravirok teljes clearance-nek körülbelül 23%-áért a vese-clearance felelős, ha a maravirokot CYP3A4-gátlók nélkül adják. Mivel a vese-clearance-hez aktív és passzív folyamatok egyaránt hozzájárulnak, vetélkedés alakulhat ki a maravirok és más vesén keresztül kiválasztódó hatóanyagokkal. Mindazonáltal, a maravirok és a vesén keresztül kiürülő tenofovir, valamint a vese kation-transzportját gátló trimetoprimot tartalmazó kotrimoxazol nem befolyásolta a maravirok farmakokinetikáját. Ezen túlmenően, a maravirok és a lamivudin/zidovudin egyidejű alkalmazása során a maravirok nem befolyásolta a főként a vesén át kiválasztódó lamivudin és a nem P450 enzimrendszeren keresztül metabolizálódó, szintén vesén keresztül kiválasztódó zidovudin farmakokinetikáját. A maravirok in vitro gátolja a P-glikoproteint (183 μM IC50 érték mellett).

Ugyanakkor, a maravirok nem befolyásolja számottevően a digoxin in vivo farmakokinetikáját. Nem zárható ki, hogy a maravirok megnövelheti a dabigatrán etexilát expozícióját (mely a P-glikoprotein szubsztrátja).

2. táblázat: Interakciók és felnőtta dózisajánlások más gyógyszerekkel történő alkalmazáskor

Gyógyszerek terápiás

A hatóanyagszintekre kifejtett

A felnőttekre vonatkozó

területek szerint

hatások

ajánlások egyidejű alkalmazás

(CELSENTRI vizsgált

A változás mértani átlaga, ha

esetére

dózisa)

másképpen nincs jelezve

 

FERTŐZÉS ELLENES SZEREK

 

Antiretrovirális szerek

 

 

Farmakokinetikai hatásfokozók

 

Kobicisztát

A gyógyszerkölcsönhatást nem

A CELSENTRI dózisát napi

 

vizsgálták.

kétszeri 150 mg-ra kell

 

A kobicisztát potens CYP3A-gátló.

csökkenteni, kobicisztát tartalmú

 

kezelési sémával történő együttes

 

 

alkalmazás esetén.

 

 

 

Nukleozid/nukleotid reverz transzkriptázgátlók (NRTI-k)

 

Lamivudin 150 mg napi 2x

Lamivudin AUC12: ↔ 1,13

Szignifikáns interakciót nem

(maravirok 300 mg napi 2x)

Lamivudin Cmax: ↔ 1,16

észleltek/ nem várható. A naponta

 

Maravirok koncentrációt nem mértek,

kétszer adott 300 mg CELSENTRI

 

hatás nem várható.

és az NRTI-k dózismódosítás

Tenofovir 300 mg napi 1x

Maravirok AUC12: ↔ 1,03

nélkül együtt alkalmazhatók.

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok Cmax: ↔ 1,03

 

 

Tenofovir koncentrációt nem mértek,

 

 

hatás nem várható.

 

Zidovudin 300 mg napi 2x

Zidovudin AUC12: ↔ 0,98

 

(maravirok 300 mg napi 2x)

Zidovudin Cmax: ↔ 0,92

 

 

Maravirok koncentrációt nem mértek,

 

 

hatás nem várható.

 

Integráz inhibitorok

Elvitegravir/ritonavir

Maravirok AUC12: ↑ 2,86 (2,33-3,51)

Az elvitegravir önmagában

150/100 mg napi 1x

Maravirok Cmax: ↑ 2,15 (1,71-2,69)

alkalmazva csak bizonyos

(maravirok 150 mg napi 2x)

Maravirok C12: ↑ 4,23 (3,47-5,16)

ritonavirrel támogatott

 

Elvitegravir AUC24: ↔ 1,07 (0,96-1,18)

proteázgátlókkal kombinációban

 

adva javallott.

 

Elvitegravir Cmax: ↔ 1,01 (0,89-1,15)

 

 

Elvitegravir C24: ↔ 1,09 (0,95-1,26)

Az elvitegravir önmagában nem

 

 

valószínű, hogy klinikailag jelentős

 

 

mértékben befolyásolja a maravirok

 

 

expozícióját, és a megfigyelt hatást

 

 

a ritonavirnak tulajdonítják.

 

 

Ezek alapján a CELSENTRI adagot

 

 

módosítani kell a megfelelő

 

 

proteázgátló/ritonavir

 

 

kombinációval való együttadásra

 

 

vonatkozó ajánlás alapján (lásd

 

 

„HIV-proteázgátlók”).

Raltegravir 400 mg napi 2x

Maravirok AUC12: ↓ 0,86

Klinikailag szignifikáns interakciót

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok Cmax: ↓ 0,79

nem észleltek. A naponta kétszer

 

Raltegravir AUC12: ↓ 0,63

adott 300 mg-os CELSENTRI és a

 

raltegravir dózismódosítás nélkül

 

Raltegravir Cmax: ↓ 0,67

együtt alkalmazható.

 

Raltegravir C12: ↓ 0,72

 

Non-nukleozid reverz transzkriptázgátlók (NNRTI-k)

 

Efavirenz 600 mg napi 1x

Maravirok AUC12: ↓ 0,55

A CELSENTRI dózisát naponta

(maravirok 100 mg napi 2x)

Maravirok Cmax: ↓ 0,49

kétszer 600 mg-ra kell növelni,

 

Efavirenz koncentrációt nem mértek,

amikor erős CYP3A4-gátló nélkül

 

hatás nem várható.

adják együtt efavirenzzel. Az

 

 

efavirenz + PI kombinációra

 

 

vonatkozó különálló ajánlást lásd

 

 

alább.

Etravirin 200 mg napi 2x

Maravirok AUC12: ↓ 0,47

Az etravirin alkalmazása csak

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok Cmax: ↓ 0,40

hatásfokozóval együtt adott

 

Etravirin AUC12: ↔ 1,06

(„boosted”) proteázgátlókkal

 

engedélyezett. Az efavirenz + PI

 

Etravirin Cmax: ↔ 1,05

kombinációra vonatkozóan lásd

 

Etravirin C12: ↔ 1,08

lent.

Nevirapin 200 mg napi 2x

Maravirok AUC12: ↔ historikus

Historikus kontrolokkal történő

(maravirok 300 mg egyszeri

kontrollokkal összehasonlítva

összehasonlítás arra utal, hogy napi

dózis)

Maravirok Cmax: ↑ historikus

kétszeri 300 mg CELSENTRI-t és a

 

kontrollokkal összehasonlítva

nevirapint dózismódosítás nélkül

 

Nevirapin koncentrációt nem mértek,

lehet együtt alkalmazni.

 

hatás nem várható.

 

HCV-proteázgátlók

Boceprevir

Maravirok AUC12: ↑ 3,02 (2,53, 3,59)

Napi 2x 150 mg maravirok,

800 mg napi 3x

Maravirok Cmax: ↑ 3,33 (2,54, 5,36)

boceprevirrel történő együttes

(maravirok 150 mg napi 2x)

Maravirok C12: ↑ 2,78 (2,40-3,23)

alkalmazás esetén.

 

Nem valószínű, hogy befolyásolja a

 

 

boceprevir koncentrációkat a

 

 

maravirokkal történő együttes

 

 

alkalmazás (historikus adatok és a

 

 

boceprevir eliminációs útjai alapján).

 

Telaprevir

Maravirok AUC12: ↑ 9,49 (7,94, 11,34)

Napi 2x 150 mg maravirok,

750 mg napi 3x

Maravirok Cmax: ↑ 7,81 (5,92, 10,32)

telaprevirrel történő együttes

(maravirok 150 mg napi 2x)

Maravirok C12: ↑ 10,17 (8,73-11,85)

alkalmazás esetén.

 

Nem valószínű, hogy befolyásolja a

 

 

telaprevir koncentrációkat a

 

 

maravirokkal történő együttes

 

 

alkalmazás (historikus adatok és a

 

 

telaprevir eliminációs útjai alapján).

 

HIV-proteázgátlók (PI-k)

 

 

Atazanavir 400 mg napi 1x

Maravirok AUC12 ↑ 3,57

A CELSENTRI dózisát napi

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok Cmax: ↑ 2,09

kétszeri 150 mg-ra kell

 

Atazanavir koncentrációt nem mértek,

csökkenteni, amikor egy PI-vel

 

hatás nem várható.

adják együtt; kivéve, ha

 

 

tipranavir/ritonavir kezeléssel

Atazanavir/ritonavir

Maravirok AUC12 ↑ 4,88

300 mg/100 mg napi 1x

Maravirok Cmax: ↑ 2,67

kombinálják, amikor a

(maravirok 300 mg napi 2x)

Atazanavir/ritonavir koncentrációkat

CELSENTRI dózisa napi

 

nem mértek, hatás nem várható.

2x 300 mg kell legyen.

Lopinavir/ritonavir

Maravirok AUC12 ↑ 3,95

 

400 mg/100 mg napi 2x

Maravirok Cmax: ↑ 1,97

 

(maravirok 300 mg napi 2x)

Lopinavir/ritonavir koncentrációkat

 

 

nem mértek, hatás nem várható.

 

Szakvinavir/ritonavir

Maravirok AUC12 ↑ 9,77

 

1000 mg/100 mg napi 2x

Maravirok Cmax: ↑ 4,78

 

(maravirok 100 mg napi 2x)

Szakvinavir/ritonavir koncentrációkat

 

 

nem mértek, hatás nem várható.

 

Darunavir/ritonavir

Maravirok AUC12 ↑ 4,05

 

600 mg/100 mg napi 2x

Maravirok Cmax: ↑ 2,29

 

(maravirok 150 mg napi 2x)

A darunavir/ritonavir koncentrációk

 

 

megegyeztek a historikus adatokkal.

 

Nelfinavir

Korlátozott adat áll rendelkezésre a

 

 

nelfinavirrel történő együttes

 

 

alkalmazásról. A nelfinavir erős

 

 

CYP3A4 enzim-gátló és ezért várhatóan

 

 

növeli a maravirok koncentrációkat.

 

Indinavir

Korlátozott adat áll rendelkezésre az

 

 

indinavirrel történő együttes

 

 

alkalmazásról. Az indinavir erős

 

 

CYP3A4 enzim-gátló. Fázis III

 

 

vizsgálatok során végzett populációs

 

 

PK analízis szerint a maravirok

 

 

dózisának csökkentése indinavirrel való

 

 

együttes alkalmazás során megfelelő

 

 

maravirok expozíciót mutatott.

 

Tipranavir/ritonavir

Maravirok AUC12: ↔ 1,02

 

500 mg/200 mg napi 2x

Maravirok Cmax: ↔ 0,86

 

(maravirok 150 mg napi 2x)

A tipranavir/ritonavir koncentrációk

 

 

megegyeztek a historikus adatokkal.

 

Fozamprenavir/ritonavir

Maravirok AUC12: ↑ 2,49

Az egyidejű alkalmazás nem

700 mg/100 mg napi 2x

Maravirok Cmax: ↑ 1,52

ajánlott. Az amprenavir Cmin

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok C12: ↑ 4,74

megfigyelt jelentős csökkenései

 

Amprenavir AUC12: ↓ 0,65

virológiai hatástalanságot

 

eredményezhetnek a betegeknél.

 

Amprenavir Cmax: ↓ 0,66

 

 

Amprenavir C12: ↓ 0,64

 

 

Ritonavir AUC12: ↓ 0,66

 

 

Ritonavir Cmax: ↓ 0,61

 

 

Ritonavir C12: ↔ 0,86

 

 

 

 

NNRTI + PI

 

 

Efavirenz 600 mg napi 1x +

Maravirok AUC12: ↑ 2,53

A CELSENTRI dózisát napi

lopinavir/ritonavir

Maravirok Cmax: ↑ 1,25

kétszeri 150 mg-ra kell

400 mg/100 mg napi 2x

Efavirenz, lopinavir/ritonavir

csökkenteni, amikor efavirenzzel és

(maravirok 300 mg napi 2x)

koncentrációkat nem mértek, hatás nem

egy PI-vel adják együtt (kivéve a

 

várható.

tipranavir/ritonavir-kezelést,

 

 

amikor a dózisnak napi kétszer

Efavirenz 600 mg napi 1x +

Maravirok AUC12: ↑ 5,00

szakvinavir/ritonavir

Maravirok Cmax: ↑ 2,26

600 mg-nak kell lennie).

1000 mg/100 mg napi 2x

Efavirenz, szakvinavir/ritonavir

A CELSENTRI és a

(maravirok 100 mg napi 2x)

koncentrációkat nem mértek, hatás nem

 

várható.

fozamprenavir/ritonavir együttes

 

 

alkalmazása nem javasolt.

Efavirenz és

Nem vizsgálták. Az atazanavir/ritonavir

 

atazanavir/ritonavir vagy

vagy darunavir/ritonavir kezelések által

 

darunavir/ritonavir

okozott gátlás mértéke alapján, amit

 

 

efavirenz nélkül mértek, megnövelt

 

 

expozíció várható.

 

Etravirin és

Maravirok AUC12: ↑ 3,10

A CELSENTRI dózisát napi

darunavir/ritonavir

Maravirok Cmax: ↑ 1,77

kétszeri 150 mg-ra kell

(maravirok 150 mg napi 2x)

Etravirin AUC12: ↔ 1,00

csökkenteni, amikor etravirinnel és

 

egy PI-vel adják együtt.

 

Etravirin Cmax: ↔ 1,08

 

 

Etravirin C12: ↓ 0,81

A CELSENTRI és a

 

Darunavir AUC12: ↓ 0,86

fozamprenavir/ritonavir együttes

 

alkalmazása nem javasolt.

 

Darunavir Cmax: ↔ 0,96

 

 

Darunavir C12: ↓ 0,77

 

 

Ritonavir AUC12: ↔ 0,93

 

 

Ritonavir Cmax: ↔ 1,02

 

 

Ritonavir C12: ↓ 0,74

 

Etravirin és

Nem vizsgálták. A lopinavir/ritonavir,

 

lopinavir/ritonavir,

szakvinavir/ritonavir vagy

 

szakvinavir/ritonavir vagy

atazanavir/ritonavir kezelések által,

 

atazanavir/ritonavir

etravirin nélkül okozott gátlás mértéke

 

 

alapján megnövelt expozíció várható.

 

ANTIBIOTIKUMOK

Szulfametoxazol/

 

Maravirok AUC12: ↔ 1,11

Napi kétszeri 300 mg

trimetoprim

 

Maravirok Cmax: ↔ 1,19

CELSENTRI-t és a

800 mg/160 mg napi 2x

 

Szulfametoxazol/trimetoprim

szulfametoxazol/trimetoprim

(maravirok 300 mg napi 2x)

 

koncentrációkat nem mértek, hatás nem

kezelést dózismódosítás nélkül

 

 

várható.

lehet együtt alkalmazni.

Rifampicin 600 mg napi 1x

 

Maravirok AUC: ↓ 0,37

A CELSENTRI dózisát naponta

(maravirok 100 mg napi 2x)

 

Maravirok Cmax: ↓ 0,34

kétszer 600 mg-ra kell növelni,

 

 

Rifampicin koncentrációkat nem

amikor rifampicinnel, erős

 

 

mértek, hatás nem várható.

CYP3A4-gátlószer nélkül adják

 

 

 

együtt. Ezt a dózis beállítást HIV

 

 

 

betegekben nem vizsgálták. Lásd a

 

 

 

4.4 pontot is.

Rifampicin + efavirenz

 

Két induktor vegyülettel történő

CELSENTRI és rifampicin +

 

 

kombinációt még nem vizsgáltak. A

efavirenz együttes alkalmazása nem

 

 

szuboptimális szintek miatt jelentkezett

javasolt.

 

 

kockázata fennáll, ami a virológiai

 

 

 

válasz elmaradását és rezisztencia

 

 

 

kialakulás veszélyét jelenti.

 

Rifabutin + PI

 

Nem vizsgálták. A rifabutint gyengébb

A CELSENTRI dózisát naponta

 

 

induktornak tekintik, mint a rifampicint.

kétszer 150 mg-ra kell csökkenteni,

 

 

Ha a rifabutint olyan proteázgátlókkal

amikor rifabutinnal és egy PI-vel

 

 

kombinálják, melyek a CYP3A4 enzim

adják együtt (kivéve a tipranavir/

 

 

erős gátlói, a maravirokra kifejtett nettó

ritonavir kezeléseket, ahol a

 

 

gátló hatás várható.

dózisnak napi kétszer 300 mg-nak

 

 

 

kell lennie). Lásd a 4.4 pontot is.

 

 

 

A CELSENTRI és a

 

 

 

fozamprenavir/ritonavir együttes

 

 

 

alkalmazása nem javasolt.

Klaritromicin, telitromicin

 

Nem vizsgálták, de mindkettő a

A CELSENTRI dózisát naponta

 

 

CYP3A4 enzim erős gátlója és ezért

kétszer 150 mg-ra kell csökkenteni,

 

 

várhatóan növelik a maravirok

amikor klaritromicinnel és

 

 

koncentrációkat.

telitromicinnel adják együtt.

ANTIKONVULZÍV SZEREK

 

 

Karbamazepin,

 

Nem vizsgálták, de ezek a CYP3A4

A CELSENTRI dózisát naponta

fenobarbitál,

 

enzim erős induktorai és ezért várhatóan

kétszer 600 mg-ra kell növelni,

fenitoin

 

csökkentik a maravirok

amikor karbamazepinnel,

 

 

koncentrációkat.

fenobarbitállal vagy fenitoinnal

 

 

 

együtt alkalmazzák, amennyiben

 

 

 

nincs jelen potens CYP3A4-gátló.

ANTIFUNGÁLIS SZEREK

 

 

Ketokonazol 400 mg napi

 

Maravirok AUCtau: ↑ 5,00

A CELSENTRI dózisát naponta

1x

 

Maravirok Cmax: ↑ 3,38

kétszer 150 mg-ra kell csökkenteni,

(maravirok 100 mg napi

 

Ketokonazol koncentrációkat nem

amikor ketokonazollal adják együtt.

2x)

 

mértek, hatást nem várható.

 

Itrakonazol

 

Nem vizsgálták. Az itrakonazol a

A CELSENTRI dózisát naponta

 

 

CYP3A4 enzim erős gátlója és ezért

kétszer 150 mg-ra kell csökkenteni,

 

 

várhatóan növeli a maravirok

amikor itrakonazollal adják együtt.

 

 

expozícióját.

 

Flukonazol

A flukonazolt mérsékelt CYP3A4

A napi kétszeri 300 mg-os

 

enzim gátlónak tekintik. Populációs PK

CELSENTRI-t óvatosan kell adni,

 

vizsgálatok szerint a maravirok dózisát

ha flukonazol kezeléssel együtt

 

nem szükséges módosítani.

alkalmazzák.

ANTIVIRÁLIS SZEREK

 

 

HCV hatóanyagok

A pegilált interferont és a ribavirint nem

A napi kétszeri 300 mg-os

 

vizsgálták, interakció nem várható.

CELSENTRI-kezelést és a pegilált

 

 

interferon vagy ribavirin

 

 

kezeléseket dózismódosítás nélkül

 

 

lehet együtt alkalmazni.

GYÓGYSZER-ABÚZUS

 

 

Metadon

Nem vizsgálták, interakció nem

A napi kétszeri 300 mg-os

 

várható.

CELSENTRI-kezelést és a metadon

 

 

kezelést dózismódosítás nélkül

 

 

lehet együtt alkalmazni.

Buprenorfin

Nem vizsgálták, interakció nem

A napi kétszeri 300 mg-os

 

várható.

CELSENTRI-kezelést és a

 

 

buprenorfin kezelést

 

 

dózismódosítás nélkül lehet együtt

 

 

alkalmazni.

LIPIDCSÖKKENTŐ SZEREK

 

Sztatinok

Nem vizsgálták, interakció nem

A napi kétszeri 300 mg-os

 

várható.

CELSENTRI-kezelést és a

 

 

sztatinokat dózismódosítás nélkül

 

 

lehet együtt alkalmazni.

ANTIARRHYTHMIÁS SZEREK

 

Digoxin 0,25 mg

Digoxin. AUCt: ↔ 1,00

A napi kétszeri 300 mg-os

napi 1x

Digoxin. Cmax: ↔ 1,04

CELSENTRI-kezelést és a digoxint

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok koncentrációkat nem mértek,

dózismódosítás nélkül lehet együtt

 

interakció nem várható.

alkalmazni.

 

 

A naponta kétszer adott 600 mg

 

 

maravirok a digoxinra gyakorolt

 

 

hatását nem vizsgálták.

ORÁLIS FOGAMZÁSGÁTLÓK

 

Etinilösztradiol 30 µg

Etinilösztradiol. AUCt: ↔ 1,00

A napi kétszeri 300 mg-os

napi 1x

Etinilösztradiol. Cmax: ↔ 0,99

CELSENTRI-kezelést és az

(maravirok 100 mg napi 2x)

Maravirok koncentrációkat nem mértek,

etinilösztradiolt dózismódosítás

 

interakció nem várható.

nélkül lehet együtt alkalmazni.

Levonorgesztrel 150 µg

Levonorgesztrel. AUC12: ↔ 0,98

A napi kétszeri 300 mg-os

napi 1x

Levonorgesztrel. Cmax: ↔ 1,01

CELSENTRI-kezelést és a

(maravirok 100 mg napi 2x)

Maravirok koncentrációkat nem mértek,

levonorgesztrelt dózismódosítás

 

interakciót nem várnak.

nélkül lehet együtt alkalmazni.

SZEDATÍVUMOK

 

 

Benzodiazepinek

 

 

Midazolám 7,5 mg egyszeri

Midazolám. AUC: ↔ 1,18

A napi kétszeri 300 mg-os

dózis

Midazolám. Cmax: ↔ 1,21

CELSENTRI-kezelést és a

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok koncentrációkat nem mértek,

midazolámot dózismódosítás nélkül

 

interakciót nem várnak.

lehet együtt alkalmazni.

GYÓGYNÖVÉNY KÉSZÍTMÉNYEK

Orbáncfű

A maravirok és az orbáncfű együttes

A maravirok és az orbáncfű, vagy

(Hypericum perforatum)

alkalmazása várhatóan jelentősen

orbáncfű növényi készítmények

 

csökkenti a maravirok koncentrációkat,

együttes alkalmazása nem javasolt.

 

így szuboptimális szinteket eredményez

 

 

és a virológiai hatás elvesztéshez,

 

 

illetve a maravirokkal szembeni

 

 

rezisztencia kialakulásához vezethet.

 

a Lásd az 1. táblázatban a maravirok pediátriai dózisajánlásait antiretrovirális kezelés és egyéb gyógyszerek együttes alkalmazása esetén.

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A maravirok terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. A maravirok humán terhességre gyakorolt hatása nem ismert. Állatkísérletek során reprodukciós toxicitást igazoltak magas expozícióknál. Az elsődleges farmakológiai aktivitás

(CCR5-receptor affinitás) a vizsgált fajokban korlátozott volt (lásd 5.3 pont). A maravirokot csak akkor szabad terhesség alatt alkalmazni, ha a kezelés várható előnye indokolttá teszi a magzatot potenciálisan fenyegető kockázat vállalását.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a maravirok kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Állatkísérletekből származó toxikológiai adatok a maravirok anyatejbe történő nagy mértékű kiválasztódását mutatták. Az elsődleges farmakológiai aktivitás (CCR5-receptor affinitás) a vizsgált fajokban korlátozott mértékű volt (lásd 5.3 pont). Az újszülöttekre/csecsemőkre gyakorolt kockázat nem zárható ki.

A HIV-fertőzés átterjedésének elkerülése érdekében ajánlott, hogy a HIV-fertőzött nők semmilyen körülmények között ne szoptassák csecsemőjüket.

Termékenység

Nincs adat a maravirok humán termékenységre gyakorolt hatását illetően. Patkányoknál nem észleltek a hímek vagy a nőstények termékenységére gyakorolt nemkívánatos hatást (lásd 5.3 pont).

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A maravirok nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeket azonban tájékoztatni kell arról, hogy szédülést jelentettek maravirok-kezelés alatt. A beteg gépjárművezetéshez, kerékpározáshoz és gépek kezeléséhez szükséges képességeinek megítélésekor a beteg klinikai állapotát és a maravirok mellékhatásprofilját figyelembe kell venni.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Felnőttek

A kezeléssel kapcsolatos mellékhatásokat CCR5-tropikus HIV-1 fertőzött, korábban már kezelésben részesült felnőtt betegek részvételével végzett két, fázis IIB/III vizsgálat (MOTIVATE 1 és MOTIVATE 2) és egy, korábban kezelésben még nem részesült felnőtt betegekkel végzett vizsgálat (MERIT) egyesített adatai alapján értékelték (lásd 4.4 és 5.1 pont).

Fázis IIB/III vizsgálatok során jelentkező, leggyakrabban jelentett mellékhatások a hányinger, hasmenés, fáradtság és fejfájás voltak. Ezek a mellékhatások gyakoriak voltak (≥ 1/100 < 1/10).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A mellékhatások szervrendszer és gyakoriság szerint vannak felsorolva. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A gyakorisági kategóriák a következők: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000

– < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 < 1/1000) vagy nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az alább felsorolt mellékhatásokat és laboratóriumi eltéréseket az expozíció szerint nem korrigálták.

3. táblázat: A klinikai vizsgálatokban vagy a forgalomba hozatal után megfigyelt mellékhatások

Szervrendszer

Mellékhatás

Gyakoriság

Fertőző betegségek és

Pneumonia, oesophagus candidiasis

nem gyakori

parazitafertőzések

 

 

Jó-, rosszindulatú és nem

Epeúti daganatok, diffúz nagy B-sejtes

ritka

meghatározott daganatok

lymphoma, Hodgkin-kór,

 

(beleértve a cisztákat és polipokat

csontmetasztázisok, májmetasztázisok,

 

is)

peritoneum metasztázisok,

 

 

nasopharyngealis daganat, oesophagus

 

 

carcinoma

 

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri

Anaemia

gyakori

betegségek és tünetek

Pancytopenia, granulocytopenia

ritka

Anyagcsere- és táplálkozási

Anorexia

gyakori

betegségek és tünetek

 

 

Pszichiátriai kórképek

Depresszió, insomnia

gyakori

Idegrendszeri betegségek és

Görcsök és görcsrohammal járó

nem gyakori

tünetek

betegségek

 

Szívbetegségek és a szívvel

Angina pectoris

ritka

kapcsolatos tünetek

 

 

Érbetegségek és tünetek

Posturalis hypotensio (lásd 4.4 pont)

nem gyakori

Emésztőrendszeri betegségek és

Hasi fájdalom, flatulencia, hányinger

gyakori

tünetek

 

 

Máj- és epebetegségek, illetve

Emelkedett alanin-aminotranszferáz-szint,

gyakori

tünetek*

emelkedett

 

 

aszpartát-aminotranszferáz-szint

 

 

Hyperbilirubinaemia, emelkedett

nem gyakori

 

gamma-glutamiltranszferáz-szint

 

 

Toxicus hepatitis, májelégtelenség,

ritka

 

májcirrhosis, emelkedett

 

 

alkalikus-foszfatázszint a vérben

 

 

Allergiás tünetekkel járó májelégtelenség*

nagyon ritka

 

 

 

A bőr és a bőr alatti szövet

Bőrkiütés

gyakori

betegségei és tünetei*

Stevens-Johnson-szindróma / toxicus

ritka / nem ismert

 

epidermalis necrolysis

 

A csont- és izomrendszer, valamint

Myositis, emelkedett

nem gyakori

a kötőszövet betegségei és tünetei

kreatin-foszfokinázszint a vérben

 

 

Izomatrófia

ritka

Vese- és húgyúti betegségek és

Veseelégtelenség, proteinuria

nem gyakori

tünetek

 

 

Általános tünetek, az alkalmazás

Asthenia

gyakori

helyén fellépő reakciók

 

 

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Jelentettek késői típusú túlérzékenységi reakciókat, jellemzően 2-6 héttel a kezelés kezdetét követően, beleértve a bőrkiütést, lázat, eozinophiliát és hepaticus reakciókat is (lásd még 4.4 pont). Bőr- és hepaticus reakciók előfordulhatnak önmagukban vagy együttesen is.

Súlyos immunhiányos állapotban szenvedő HIV fertőzött betegekben a kombinált antiretrovirális terápia (CART) elkezdésekor gyulladásos reakció jelentkezhet a normálisan tünetmentes vagy reziduális opportunista fertőzésekre is. Autoimmun betegségek (pl. Basedow-kór) előfordulását is jelentették, azonban a bejelentések szerint a jelentkezésig eltelt idő rendkívül változó, és ezek az események a kezelés elkezdése után több hónappal is előfordulhatnak (lásd 4.4 pont).

Osteonecrosis eseteit jelentették, főleg olyan betegeknél, akik általánosan elismert rizikó faktorral bírtak, előrehaladott HIV okozta betegségben szenvedtek vagy hosszútávú kombinált antiretrovirális terápiában (CART) részesültek. Az esetek gyakorisága nem ismert (lásd 4.4 pont).

Orthostatikus hypotonia által okozott ájulás eseteit jelentették.

Laboratóriumi eltérések

A 4. táblázat a ≥ 1%-os gyakorisággal jelentkező, 3-4-es fokozatú kóros laboratóriumi eredmények maximális értékeit mutatja be (ACTG kritériumok), tekintet nélkül a kiindulási értékekre.

4. táblázat: A ≥ 1%-os gyakoriságú, 3-4-es fokozatú kóros eredmények (ACTG kritériumok) maximális értékei tekintet nélkül a MOTIVATE 1 és MOTIVATE 2 vizsgálatokbeli kiindulási értékekre (összevont analízis; maximum 48 hetes periódus)

 

 

Maravirok 300 mg

Placebo + OBT

Laboratóriumi paraméter

Határérték

naponta kétszer

 

 

 

+ OBT

N = 207*

 

 

N = 421*

(%)

 

 

(%)

 

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

 

 

Aszpartát-aminotranszferáz

> 5,0x ULN

4,8

2,9

Alanin-aminotranszferáz

> 5,0x ULN

2,6

3,4

Össz-bilirubin

> 5,0x ULN

5,5

5,3

Emésztőrendszeri betegségek és

tünetek

 

 

Amiláz

> 2,0x ULN

5,7

5,8

Lipáz

> 2,0x ULN

4,9

6,3

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri

betegségek és

tünetek

 

Abszolút neutrofil sejtszám

< 750/mm3

4,3

1,9

ULN: Upper Limit of Normal (normálérték felső határa)

 

OBT: optimalizált háttérkezelés (Optimised Background Therapy)

* A százalékok valamennyi olyan betegre vonatkoznak, akiknél az adott laboratóriumi paramétert mérték.

A MOTIVATE vizsgálatokat, egy 5 évre kiterjesztett megfigyeléses fázissal, a maravirok hosszútávú biztonságosságának értékelése céljából 96 héten túlra meghosszabbították. A hosszútávú biztonságossági/kiválasztott végpontok (Long Term Safety/Selected Endpoints (LTS/SE)) közé tartoztak a maravirok-kezelés alatti elhalálozás, az AIDS-szel kapcsolatos események, a májelégtelenség, a myocardialis infarctus/cardialis ischaemia, a rosszindulatú betegségek, a rhabdomyolysis és az egyéb súlyos fertőzéses események. Ezeknek a kiválasztott végpontoknak az incidenciája a maravirokot szedő betegeknél ebben a megfigyeléses vizsgálatban összhangban állt a vizsgálatok korábbi időpontjaiban észlelt incidencia értékekkel.

Előzetes kezelésben nem részesült betegeknél az ACTG kritériumokat alkalmazva a 3-as és 4-es fokozatú laboratóriumi eltérések incidenciája hasonló volt a maravirokkal és efivarenzzel kezelt csoportokban.

Gyermekek és serdülők

A gyermekek és serdülők mellékhatásprofilja az A4001031 vizsgálat 48 hetes biztonságossági adatain alapul, amelyben 103 HIV-1 fertőzött, korábban már kezelésben részesült, 2-18 év közötti betegek naponta kétszer maravirokot kaptak optimalizált bázisterápia (OBT) mellett. Összeségében a gyermekek és serdülők biztonságossági profilja hasonló volt, mint amit a felnőttekkel végzett klinikai vizsgálatokban figyeltek meg.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

Tünetek

A klinikai vizsgálatok során alkalmazott legmagasabb dózis 1200 mg volt. A dózist korlátozó mellékhatás a posturalis hypotensio volt.

A QT-szakasz megnyúlását figyelték meg, amikor a maximális ajánlott, napi kétszer 300 mg humán dózis mellett várható plazmakoncentrációkat eredményező adagok 6-szorosát adták be kutyáknak, illetve 12-szeresét majmoknak. Mindazonáltal a QT-szakasz klinikailag jelentős megnyúlását nem tapasztalták a placebo + OBT-kezeléshez képest, ha a fázis III klinikai vizsgálatokban a maravirok ajánlott dózisát alkalmazták, illetve akkor sem, amikor egy specifikus farmakokinetikai vizsgálat során a maravirok a QT-szakaszt megnyújtó potenciálját vizsgálták.

Kezelés

A maravirok túladagolásának nincs specifikus antidotuma. Túladagolás esetén általános támogató kezelést alkalmazása javasolt, a beteg hanyatt fektetése mellett a vitális paramétereket, a vérnyomást és az EKG-t gondosan ellenőrizni kell.

Ha indikált, a fel nem szívódott aktív maravirokot hánytatással vagy gyomormosással kell eltávolítani.

A fel nem szívódott gyógyszer eltávolításának elősegítésére aktív szenet is lehet alkalmazni. Mivel a maravirok mérsékelten kötődik a fehérjékhez, a dialízis hozzájárulhat a gyógyszer eltávolításához. A további kezelést a nemzeti toxikológiai központ ajánlásai szerint kell végezni, amennyiben ilyen van.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: szisztémás vírusellenes szerek, egyéb vírusellenes készítmények, ATC kód: J05AX09

Hatásmechanizmus

A maravirok a CCR5 antagonisták terápiás csoportjának egyik tagja. A maravirok szelektíven kötődik a humán CCR5 kemokin receptorhoz, és így megakadályozza, hogy a CCR5-tropikus HIV-1 behatoljon a sejtekbe.

In vitro antivirális aktivitás

A maravirok-kezelés nem hatásos olyan vírusokkal szemben, amelyek a CXCR4 receptort használják segéd receptorként (CXCR4-tropikus vagy kettős tropikus vírusok, amelyeket közösen CXCR4-et használó” névvel jelölnek, lásd lejjebb). A szérum korrigált EC90-értéke 43 primer HIV-1 klinikai izolátumban 0,57 (0,06-10,7) ng/ml volt, ami a különböző vizsgált szubtípusok esetén nem mutatott szignifikáns eltérést. A maravirok antivirális hatását HIV-2 ellen még nem vizsgálták. A részleteket

lásd a CELSENTRI Európai Nyilvános Értékelői Jelentésében (EPAR) az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) honlapján.

Amikor valamely másik antiretrovirális gyógyszerrel sejtkultúrában alkalmazták, a maravirok kombináció nem mutatott antagonisztikus hatást számos NRTI, NNRTI, PI szerrel vagy a HIV fúziót gátló enfuvirtiddel szemben.

Rezisztencia

A vírus kétféleképpen kerüli el a maravirok-kezelést: vagy olyan vírus szelektálódik, amelyik a CXCR4-receptort képes használni segéd-receptorként a sejtekbe történő belépéshez (CXCR4-et használó vírus), vagy olyan vírus szelektálódik, amelyik továbbra is kizárólag a CCR5-receptort használja (CCR5-tropikus vírus).

In vitro

Két CCR5-tropikus vírus (0 laboratóriumi törzs, 2 klinikai izolátum) sorozatos passzálását követően in vitro izoláltak olyan HIV-1 variánsokat, amelyek csökkent érzékenységet mutatnak a maravirok- kezelésre. A maravirok rezisztenciát mutató vírusok CCR5-tropikusak maradtak, és CCR5-tropikus vírusból CXCR4-et használó konverzió nem fordult elő.

Fenotípusos rezisztencia

A maravirok rezisztens vírusok koncentráció-hatás görbéire az volt fenotípusosan jellemző, hogy azok nem érték el a 100%-os gátlást sorozatos maravirok hígításos assay-k során. A hagyományos IC50/IC90-értékek nem voltak használható paraméterek a fenotípusos rezisztencia mérésére, mivel ezek néha változatlanok maradtak a gyógyszerérzékenység szignifikáns csökkenése esetén is.

Genotípusos rezisztencia

A mutációk halmozódását találták a gp120 burok-glikoproteinben (ez a vírus protein kötődik a

CCR5-koreceptorhoz). Ezeknek a mutációknak a pozíciója a különböző izolátumokban más volt. Ezért ezeknek a mutációknak a jelentőségét a maravirok érzékenység szempontjából nem ismerjük.

In vitro keresztrezisztencia

Azok az HIV-1 klinikai izolátumok, amelyek rezisztensek voltak a nukleozid analóg reverz transzkriptáz gátlókra (NRTI), a nem-nukleozid analóg reverz transzkriptáz gátlókra (NNRTI), a proteáz inhibitorokra (PI) és az enfuvirtidre, valamennyien érzékenyek voltak a maravirok-kezelésre sejtkultúrában. Azok a maravirok rezisztens vírusok, amelyek in vitro alakultak ki, a fúzió gátló enfuvirtid és proteáz inhibitor szakvinavir-kezelésekkel szemben érzékenyek maradtak.

In vivo

Előzetesen kezelt betegek

A pivotális tanulmányokban (MOTIVATE 1 és MOTIVATE 2), a betegek 7,6%-ában változott meg a vírus tropizmusa CCR5-ről CXCR4-tropikusra, vagy kettős/ kevert tropikusra a szűrés és kezelés kezdete (kiindulás) között eltelt idő alatt (amely 4-6 hetet jelentett).

Sikertelen kezelés CXCR4-et használó vírus miatt

A betegek körülbelül 60%-ában találtak CXCR4-et használó vírust a kudarccal végződött maravirok- kezelésekben, összehasonlítva a betegek 6%-ával a placebo + OBT-kezelési ágban. Annak érdekében, hogy megvizsgálják a kezelés során jelentkező CXCR4-et használó vírus valószínű eredetét, részletes klonális analízist végeztek 20 reprezentatív egyénből izolált vírussal (16 egyént a maravirok-kezelési ágból, 4 egyént a placebo + OBT ágból választottak), akikben CXCR4-et használó vírust találtak a sikertelenül végződött kezelés során. Ez az analízis arra utalt, hogy a CXCR4 vírus inkább egy már jelenlévő CXCR4-et használó, a vizsgálat kezdetén nem detektált rezervoárból származott, mint a vizsgálat kezdetén jelenlevő CCR5-tropikus vírusoknak a mutációjából. A maravirok-kezelés kudarcát követően a kezelés kezdetén CCR5 vírussal fertőzött betegeknél a CXCR4-et használó vírus

tropizmusának vizsgálata kimutatta, hogy a vírus populáció 36 beteg közül 33-nál CCR5-tropikus vírusokká alakult vissza, a követés 35. napja után.

A rendelkezésre álló adatok szerint a sikertelen kezelés során a CXCR4-et használó vírus rezisztencia típusa más antiretrovirális szerekkel szemben hasonlónak tűnik, mint amit a vizsgálat kezdetén a CCR5-tropikus vírusoknál figyeltek meg. Ezért a kezelési séma megválasztásakor azt kell feltételezni, hogy azok a vírusok, amelyek a korábban nem detektált CXCR4-et használó vírus populációt alkotják (azaz a kisebbik vírus populáció) ugyanolyan rezisztencia mintával rendelkeznek, mint a CCR5-tropikus populáció.

Sikertelen kezelés CCR5-tropikus vírus jelenléte esetén

Fenotípusos rezisztencia: azoknál a betegeknél, akiknél CCR5-tropikus vírus volt jelen a sikertelen maravirok-kezelés során, 58 betegből 22 betegnél a maravirok-kezeléssel szembeni érzékenység csökkenését mutatták ki. A többi 36 betegnél nem volt bizonyíték arra, hogy a vírus érzékenysége a kezelésre csökkent volna, amit egy reprezentatív csoporton végzett feltáró virológiai analízis során állapítottak meg. Az utóbbi csoportnak alacsony compliance-re utaló markerei voltak (alacsony és változó gyógyszerszint és az OBT gyakran magas számított reziduális érzékenységi értéke). Azoknál a betegeknél, akiknél a csak az R5 vírus jelenléte esetén a kezelés sikertelen volt, a maravirok még aktívnak tekinthető, ha a maximális százalékos gátlás (Maximum Percentage Inhibition, MPI) értéke ≥ 95% (Phenosense Entry assay). A vírusokkal szembeni in vivo reziduális aktivitást 95%-nál alacsonyabb MPI-értéknél nem határozták meg.

Genotípusos rezisztencia

Kulcsfontosságú mutációk (V3-hurok) a V3-szekvencia nagyfokú variabilitása és az analizált minták alacsony száma miatt jelenleg nem feltételezhetők.

Gyermekek és serdülők

A 48. heti analízisben (N = 103) nem-CCR5-tropikus vírust 23-ból 5 betegnél (22%) mutattak ki virológiai kudarc esetén. Egy további betegnél a virológiai kudarc időpontjában a maravirokra csökkent érzékenységű CCR5-tropikus vírust észleltek, bár ez nem maradt fenn a kezelés végén. A virológiai kudarcot mutató betegekre rendszerint alacsony compliance volt jellemző mind a maravirok-kezelés, mind a terápiás rezsim háttérterápiás antiretrovirális elemei vonatkozásában. Összességében a maravirok-rezisztenciának az ebben, a korábbi kezelésben részesült gyermekgyógyászati populációban megfigyelt mechanizmusa hasonló volt ahhoz, mint amit a felnőtt populációban figyeltek meg.

Klinikai eredmények

CCR5-tropikus vírussal fertőzött, kezelt betegekben végzett vizsgálatok

A maravirok-kezelés klinikai hatásosságát (egyéb antiretrovirális gyógyszerekkel kombinációban) a plazma HIV RNS szintekre és a CD4+ sejtszámra két pivotális, randomizált, kettős-vak, többközpontú tanulmányban (MOTIVATE 1 és MOTIVATE 2, n = 1076) végezték olyan betegekben, akik a Monogram Trofile Assay szerint CCR5-tropikus HIV-1 fertőzésben szenvedtek.

Olyan betegeket választottak be ezekbe a vizsgálatokba, akiket korábban már legalább 3 fajta antiretrovirális gyógyszer osztályba tartozó ágenssel kezeltek [≥ 1 nukleozid reverz transzkriptáz gátló (NRTI), ≥ 1 nem-nukleozid reverz transzkriptáz gátló (NNRTI), ≥ 2 proteáz inhibitor (PI), és/vagy enfurvirtid], vagy dokumentált rezisztencia alakult ki valamennyi osztály legalább egy gyógyszerével szemben. A betegeket 2:2:1 arányban randomizálták 300 mg-os (ekvivalens dózis) napi egyszeri, napi kétszeri CELSENTRI-, vagy placebo-kezelésre, amit egy optimalizált háttérkezeléssel (OBT) kombinálva adtak, mely 3-6 antiretrovirális gyógyszerből állt (kivéve az alacsony dózisú ritonavir- kezelést). Az OBT-kezelést a beteg korábbi kezelési anamnézise és a vizsgálat kezdetén mért genotípusos és fenotípusos vírus rezisztencia alapján választották ki.

5. táblázat: A betegek demográfiai és kiindulási jellemzői (MOTIVATE 1 és MOTIVATE 2 összevont vizsgálatok)

 

Maravirok

Placebo + OBT

Demográfiai és kiindulási jellemzői

300 mg kétszer naponta

 

 

+ OBT

N = 209

 

N = 426

 

 

Kor (évek)

46,3

45,7

(Tartomány, évek)

21-73

29-72

Férfi nem

89,7%

88,5%

Rassz (fehér bőrű /fekete bőrű /más)

85,2% / 12% / 2,8%

85,2% / 12,4% / 2,4%

Átlag kiindulási HIV-1 RNS (log10 kópia/ml)

4,85

4,86

Átlag kiindulási CD4+ sejtszám (sejt/mm3)

166,8

171,3

(tartomány, sejt/mm3)

(2,0-820,0)

(1,0-675,0)

Virális terhelés szűrési értéke > 100 000 kópia/ml

179 (42,0%)

84 (40,2%)

Kiindulási CD4+ sejtszám ≤ 200 sejt/mm3

250 (58,7%)

118 (56,5%)

Betegek száma (százaléka) GSS pontszám szerint:

 

 

102 (23,9%)

51 (24,4%)

138 (32,4%)

53 (25,4%)

80 (18,8%)

41 (19,6%)

≥ 3

104 (24,4%)

59 (28,2%)

GeneSeq rezisztencia teszt

 

 

Mivel a nem kaukázusi etnikumból beválasztott betegek száma a pivotális klinikai vizsgálatokban alacsony volt, ezekről adatok csak korlátozottan állnak rendelkezésre.

A kiindulási értékhez képest mért átlagos CD4+ sejtszám növekedése azoknál a betegeknél, akiknél azért volt sikertelen a kezelés, mert a vírus tropizmusa megváltozott, kettős/ vegyes tropizmus, vagy CXCR4 fertőzés miatt, a napi kétszeri 300 mg-os maravirok + OBT csoportban nagyobb volt a növekedés (+56 sejt/mm3), mint amit placebo + OBT-vel sikertelenül kezelt betegeknél észleltek (+13,8 sejt/mm3) a tropizmustól függetlenül.

6. táblázat: Hatásossági végeredmények a 48. héten (MOTIVATE 1 és MOTIVATE 2 összevont vizsgálatok)

Végeredmények

Maravirok

Placebo +

Különbség1

 

300 mg kétszer

OBT

(Konfidencia

 

naponta

 

Intervallum2)

 

+ OBT

N = 209

 

 

N = 426

 

 

HIV-1 RNS

 

 

 

Változás átlaga a kiinduláshoz

-1,837

-0,785

-1,055

képest (log kópia/ml)

 

 

(-1,327; -0,783)

A betegek százaléka, akiknél a

56,1%

22,5%

Kockázati arány: 4,76

HIV-1 RNS értéke

 

 

(3,24; 7,00)

< 400 kópia/ml

 

 

 

A betegek százaléka, akiknél

45,5%

16,7%

Kockázati arány: 4,49

HIV-1 RNS értéke

 

 

(2,96; 6,83)

< 50 kópia/ml

 

 

 

CD4+ sejtszám

 

 

 

Változás átlaga a kiinduláshoz

122,78

59,17

63,13

képest (sejt/μl)

 

 

(44,28; 81,99)2

1p-értékek < 0,0001

2Valamennyi hatékonysági végpont esetén a konfidencia intervallum 95% volt, kivéve a HIV-1 RNS kiindulási érték változását, amelynél 97,5% volt.

A MOTIVATE vizsgálatok egy tropizmus meghatározására alkalmazott érzékenyebb mérőmódszerrel

(Trofile ES) végzett retrospektív analízisében a válaszarány (<50 kópia/ml a 48. héten) olyan betegeknél, akiknél a kiindulási időpontban csak CCR5-tropikus vírust mutattak ki, a maravirok + OBT kombinációval végzett kezelésnél (n = 328) 48,2%, míg a placebo + OBT-vel kezelteknél (n = 178) 16,3% volt.

A napi kétszeri 300 mg-os maravirok + OBT-kezelés valamennyi analizált alcsoportba tartozó betegnél jobbnak bizonyult a placebo + OBT-kezelésnél (lásd a 7. táblázatot). Azok a betegek, akiknek a vizsgálat kezdetén nagyon alacsony volt CD4+ sejtszámuk (i.e. < 50 sejt/µl) kedvezőtlenebb eredményeket mutattak. Ebben az alcsoportban számos rossz prognózisra utaló marker volt jelen, így kiterjedt vírus rezisztencia és magas kiindulási vírusterhelés. Mindezek ellenére a maravirok-kezelés mellett szignifikáns előny volt kimutatható a placebo + OBT-kezeléssel szemben (lásd a 7. táblázatot).

7. táblázat: Alcsoportonként a < 50 kópia/ml értéket elérő betegek aránya a 48. héten (a MOTIVATE 1 és a MOTIVATE 2 vizsgálatok összevont analízise)

 

HIV-1 RNS < 50 kópia/ml

Alcsoportok

Maravirok

Placebo + OBT

300 mg kétszer naponta

 

 

+ OBT

N = 209

 

N = 426

 

A kiindulási HIV-1 RNS vizsgálata

 

 

(kópia/ml):

58,4%

26,0%

< 100 000

34,7%

9,5%

≥ 100 000

 

 

Kiindulási CD4+ (sejt/µl):

 

 

< 50

16,5%

2,6%

50-100

36,4%

12,0%

101-200

56,7%

21,8%

201-350

57,8%

21,0%

≥ 350

72,9%

38,5%

Az aktív ARV-k száma OBT-ben1:

 

 

32,7%

2,0%

44,5%

7,4%

58,2%

31,7%

≥ 3

62%

38,6%

1 A GSS alapján.

 

 

Nem CCR5-tropikus vírussal fertőzött, korábban már kezelt betegekben végzett vizsgálatok:

Az A4001029 kódjelű vizsgálat egy olyan feltáró jellegű vizsgálat volt, amelyben kettős és vegyes tropizmusú, vagy CXCR4-tropikus HIV-1 fertőzésben szenvedő betegek vettek részt, ahol a vizsgálat felépítése hasonló volt a MOTIVATE 1 és a MOTIVATE 2 vizsgálatokéhoz. Ebben a vizsgálatban sem előnyt, sem hátrányt nem tudtak kimutatni a placebo + OBT-kezeléshez képest, jóllehet a vírusterhelés és a CD4+ sejtszám tekintetében nem tapasztaltak kedvezőtlen végeredményt.

Kezelésben még nem részesült betegeknél végzett vizsgálatok

Egy randomizált, kettős-vak klinikai vizsgálat (MERIT) a maravirokot vizsgálja az efavirenzzel szemben, mindkettőt zidovudinnal/lamivudinnal (n = 721, 1:1) történő kombinációban alkalmazva. Negyvennyolc hetes kezelést követően a maravirok nem bizonyult non-inferiornak (nem rosszabb, mint) az efavirenzhez képest a HIV-1 RNS < 50 kópia/ml végpont tekintetében (maravirok 65,3% vs efavirenz 69,3%, konfidencia intervallum alsó határa -11,9%). Több maravirokkal kezelt beteg hagyta abba a vizsgálatot a hatás elmaradása miatt (43, vs 15), és azoknál a betegeknél, ahol a hatás elmaradt, a szerzett NRTI-rezisztencia (főképp lamivudin) magasabb volt a maravirok karon. Kevesebb beteg hagyta abba a maravirokkal történő kezelést nemkívánatos események miatt (15, vs 49).

Vizsgálatok egyidejű hepatitis B és/vagy hepatitis C vírusfertőzésben szenvedő betegeknél

Az egyéb antiretrovirális gyógyszerekkel kombinációban alkalmazott maravirok hepaticus biztonságosságát egy randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban értékelték <50 kópia/ml

HIV RNS titerű HIV-1 fertőzött betegeknél, akiknél egyidejű hepatitis C és/vagy B fertőzés is fennállt.

Hetven (n = 64 Child-Pugh A stádiumba és n = 6 Child-Pugh B stádiumba tartozó) beteget a maravirok csoportba és 67 (n = 59 Child-Pugh A stádiumba és n = 8 Child-Pugh B stádiumba tartozó) beteget a placebo-csoportba randomizáltak.

Elsődleges célkitűzésként a 3. és 4. fokú kóros ALT-szint (ha az ALT kiindulási értéke nem volt magasabb a normálérték felső határánál, akkor ez utóbbi 5-szörösét meghaladó, ha az ALT nagyobb volt a normálérték felső határánál, akkor ez utóbbi 3,5-szeresét meghaladó értékek) előfordulási gyakoriságát vizsgálták a 48. héten. Mindkét kezelési karban egy beteg esetében teljesült az elsődleges végpont a 48. hétig (a placebo kezelés 8. hetében, illetve a maravirok-kezelés 36. hetében).

Vizsgálatok CCR5-tropikus vírussal fertőzött, korábbi kezelésben részesült gyermekek körében

Az A400103 egy nyílt elrendezésű, multicentrumos vizsgálat volt, amelyet megnövelt érzékenységű

Trofile méréssel meghatározott, CCR5-tropikus HIV-1 vírussal fertőzött gyermekek körében végeztek (2 éves kortól 18 év alattiakig). A betegeknek a szűrővizsgálat során >1000 kópia/ml HIV-1 RNS-szinttel kellett rendelkezniük.

Minden beteg (n = 103) naponta kétszer részesült maravirok és OBT kezelésben. A maravirok adagok meghatározása testfelület-alapú volt, és módosítása annak alapján történt, hogy a beteg kapott-e potens CYP3A-gátlókat és/vagy -induktorokat.

Sikeres tropizmus teszt eredménnyel rendelkező gyermekeknél kettős kevert/CXCR4-tropikus vírust azonosítottak a vizsgálati minták kb. 40%-ában (a 2-6 évesek kb. 30%-ában és a 12-18 évesek kb. 45%-ában), amely megerősíti a tropizmus teszt fontosságát a gyermekgyógyászati populációban is.

A populáció 52%-ban lányokból és 69%-ban feketebőrűekből állt, akik átlegéletkora 10 év volt (tartomány: 2-17 év). A kiindulási időpontban a HIV-1 RNS kópiaszám plazmában mért átlagértéke 4,3 log10 kópia/ml volt (tartomány: 2,4-6,2 log10 kópia/ml), az átlag CD4+ sejtszám pedig

551 sejt/mm3 (tartomány: 1-1654 sejt/mm3), míg a CD4+ % átlagérték 21% volt (0%-42%).

A 48. héten egy “hiányzó, terápiaváltó vagy kezelést abbahagyó = kudarc” analízis alkalmazásával a maravirokkal és OBT-vel kezelt betegek 48%-a ért el <48 kópia/ml HIV-1 RNS plazmaszintet, míg a betegek 65%-ánál <400 kópia/ml HIV-1 RNS plazmaszintet észleltek. A CD4+ sejtszám átlagértékének (százalék) emelkedése a kiindulási időponttól a 48. hétig 247 sejt/mm3 (5%) volt.

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A maravirok abszorpciója változó, többszörös csúcsokkal jellemezhető. Egyszeri 300 mg orális dózis beadása után a maravirok 2 óra alatt (0,5-4 óra között) éri el plazmakoncentrációjának csúcsát egészséges önkéntesekben. Az orálisan adott maravirok farmakokinetikája nem arányos a dózissal a teljes dózistartományban. A 100 mg-os dózis esetén a gyógyszer abszolút biohasznosulása 23%, míg a 300 mg-os dózisé várhatóan 33%. A maravirok az efflux transzporter P-glikoprotein egyik szubsztrátja.

A 300 mg tabletta és egy magas zsírtartalmú reggeli egyidejű elfogyasztása a gyógyszer Cmax- és AUC-értékeit 33%-kal, míg 75 mg-nak megfelelő belsőleges oldat és magas zsírtartalmú reggeli egyidejű elfogyasztása a maravirok AUC értékét 73%-kal csökkentette egészséges felnőtt önkénteseknél. A tablettával végzett vizsgálatok során az étel hatását alacsonyabbnak találták magasabb dózisoknál.

A felnőttekkel (tabletta gyógyszerformával) végzett klinikai vizsgálatokban, vagy a pediátriai (tabletta

és belsőleges oldat gyógyszerformát egyaránt alkalmazó) vizsgálatokban nem korlátozták a táplálkozást. Az eredmények nem utalnak számottevő hatásossági vagy biztonságossági aggályra az

étkezéssel egybekötött vagy éhgyomri adagolás vonatkozásában. Ezért a maravirok tabletta és belsőleges oldat felnőttekre, serdülőkre és a 2 éves vagy annál idősebb, valamint legalább 10 kg testtömegű gyermekekre vonatkozó ajánlott dózisait éhgyomorra és táplálkozás után is be lehet venni (lásd 4.2 pont).

Eloszlás

A maravirok (körülbelül 76%-ban) humán plazmaproteinekhez kötődik, ugyanakkor az albumin és az alfa-1 savas glikoprotein iránt mérsékelt affinitást mutat. A maravirok megoszlási térfogata körülbelül 194 l.

Biotranszformáció

Klinikai vizsgálatok, valamint humán máj mikroszómákkal és expresszált enzimekkel in vitro végzett vizsgálatok során kimutatták, hogy a maravirokot főként a citokróm P450 enzimrendszer bontja le a HIV-1-re lényegében hatástalan bomlástermékekre. Az in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a CYP3A4 a maravirok lebontásáért felelős legfontosabb enzim. Az in vitro vizsgálatok ugyanakkor arra is utalnak, hogy a polimorf CYP2C9, CYP2D6 és CYP2C19 enzimek nem járulnak hozzá jelentős értékben a maravirok lebontásához.

Egyszeri 300 mg orális dózis beadását követően a maravirok a vérben keringő meghatározó komponens (amely a teljes radioaktivitás 42%-áért felelős). Az emberekben található legfontosabb keringő bomlástermék egy szekunder amin (a radioaktivitás körülbelül 22%-áért felelős), amely N-dealkiláció révén képződik. Ennek a poláris bomlásterméknek nincsen szignifikáns farmakológiai aktivitása. Egyéb bomlástermékek mono-oxidáció révén keletkeznek és a plazma radioaktivitásának csak kis részét képezik.

Elimináció

Egy olyan tömeg egyensúlyi/kiválasztási vizsgálatot végeztek, melynek során egyszeri 300 mg-os, C14-gyel jelölt maravirok dózist alkalmaztak. 168 óra alatt a radioaktivitás körülbelül 20%-át a vizeletből, míg 76%-át a székletből nyerték vissza. A maravirok volt a vizeletben (átlagosan a dózis

8%-a) és a székletben (átlagosan a dózis 25%-a) található legfontosabb komponens. A maradék radioaktivitás bomlástermékek formájában távozott a szervezetből. Intravénás alkalmazást követően (30 mg) a maravirok félélet-ideje 13,2 óra volt, a dózis 22%-a változatlanul kiürült a vizelettel, a teljes clearence-érték 44 l/óra, a vese clearence-érték pedig 10,17 l/óra volt.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

A maravirok intenzív farmakokinetikai vizsgálatát 50, korábbi kezelésben részesült, CCR5-tropikus, HIV-1 fertőzött, 2-18 éves életkorú gyermekgyógyászati betegnél végezték (testtömeg: 10,0-57,6 kg) az A4001031 klinikai vizsgálat dóziskereső szakaszában. Az adagokat étellel együtt adták be az intenzív mintavételes farmakokinetikai értékelő napokon, és úgy optimalizálták, hogy az adagolási intervallum során >100 ng/ml átlagkoncentrációt (Cavg) érjenek el. Egyébként a maravirok alkalmazására táplálékkal egyidejűleg vagy anélkül került sor. A maravirok kiindulási adagját a 1,73 m2 felnőtt testfelszínről (BSA) számolták át gyermek és serdülő BSA (m2) alapú csoportokra. Ezen felül az adagoknál figyelembe vették azt is, hogy a betegek az OBT részeként kaptak-e potens CYP3A-gátlót (38/50), potens CYP3A induktort (2/50) vagy egyéb egyidejű gyógyszeres kezelést, amelyek nem potens CYP3A-inhibitorok vagy potens CYP3A-induktorok (10/50). A ritka mintavétellel végzett farmakokinetikai vizsgálatot minden beteg esetében elvégezték, beleértve a

potens CYP3A-gátlókat kapó további 47 beteget is, akik nem vettek részt a dóziskereső szakaszban. A potens CYP3A4-gátlók és/vagy induktorok hatása a maravirok farmakokinetikai paramétereire hasonló volt ahhoz, mint amit felnőtteknél figyeltek meg.

A BSA (m2) alapú csoportokat testtömeg (kg) alapúra módosították az adagolás egyszerűsítése és az adagolási hibák csökkentése érdekében (lásd 4.2 pont). A testtömeg (kg) alapú dózisok használata a korábbi kezelésben részesült, HIV-1-fertőzésben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél olyan maravirok expozíciósszinteket eredményezett, mint amiket a korábbi kezelésben részesült és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek mellett ajánlott dózisokat kapó felnőtteknél észleltek. A maravirok farmakokinetikáját 2 évesnél fiatalabb betegeknél nem állapították meg (lásd 4.2 pont).

Idősek

A 65-75 évesekkel folytatott fázis I/IIa és fázis III vizsgálatok populáció analízise alapján a kornak nincs hatása (lásd 4.2 pont).

Vesekárosodás

Egy vizsgálat összehasonlította a maravirok egyszeri 300 mg-os dózisának a farmakokinetikáját súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance < 30 ml/perc, n = 6) és végstádiumú vesebetegségben (ESRD) szenvedő betegeknél és egészséges önkénteseknél (n = 6). A maravirok AUCinf-értékének geometriai átlaga (CV%) a következő volt: egészséges önkénteseknél (normál vesefunkció) 1348,4 ng•óra/ml (61%), súlyos vesekárosodás esetén 4367,7 mg•óra/ml (52%), ESRD-ben (dialízist követő adagolás) 2677,4 ng•óra/ml (40%), és ESRD-ben (dialízist megelőző adagolás) 2805,5 ng•óra/ml (45%). A Cmax (CV%) egészséges önkéntesekben (normál vesefunkció) 335,6 ng/ml (87%), súlyos vesekárosodás esetén 801,2 ng/ml (56%), ESRD-ben (dialízist követő adagolás) 576,7 ng/ml (51%) és ESRD-ben (dialízist megelőző adagolás) 478,5 ng/ml (38%) volt. ESRD-ben szenvedő betegeknél a dialízis hatása a gyógyszerexpozícióra minimális. Súlyos vesekárosodásban és ESRD-ben szenvedő betegeknél mért gyógyszerexpozíció a normál vesefunkciójú, egészséges önkéntesekkel, a maravirok egyszeri 300 mg-os dózisával végzett vizsgálatban mért tartományban volt. Ezért a maravirokot erős

CYP3A4-inhibitor nélkül szedő, vesekárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás nem szükséges (lásd 4.2, 4.4 és 4.5 pont).

A vizsgálat összehasonlította továbbá a 7 napon át, naponta 2-szer 1000/100 mg szakvinavir/ritonavirral (egy erős CYP3A4-gátló) kombinációban alkalmazott, többszöri adagolású maravirok farmakokinetikáját enyhe (kreatinin-clearance > 50 és ≤ 80 ml/perc, n = 6) és közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance ≥ 30 és ≤ 50 ml/perc, n = 6) szenvedő betegeknél és egészséges önkénteseknél (n = 6). A vizsgálati alanyok 150 mg maravirokot kaptak különböző adagolási gyakorisággal (egészséges önkéntesek: 12 óránként, enyhe vesekárosodásban szenvedők: 24 óránként, közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedők: 48 óránként). A maravirok 24 órás átlagkoncentrációja (Cátlag) normál vesefunkció esetén 445,1 ng/ml, enyhe vesekárosodás esetén 338,3 ng/ml és közepesen súlyos vesekárosodás esetén 223,7 ng/ml volt. A maravirok 24-48 óra közötti átlagkoncentrációja közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél alacsony (Cátlag: 32,8 ng/ml) volt. Ezért vesekárosodásban szenvedő betegeknél a 24 óránál hosszabb adagolási gyakoriság a 24. és a 48. óra között inadekvát gyógyszerexpozíciót eredményezhet.

Dózismódosítás szükséges azoknál a vesekárosodásban szenvedő betegeknél, akik a maravirokot erős CYP3A4-gátlóval együtt szedik (lásd 4.2, 4.4 és 4.5 pont).

Májkárosodás

A maravirok elsősorban a máj által metabolizálódik és eliminálódik. Egyszeri 300 mg maravirok dózis farmakokinetikáját enyhe (Child-Pugh A osztály, n = 8) és közepes fokú (Child-Pugh B osztály, n = 8) májkárosodásban szenvedő betegeknél egészséges önkéntesekkel (n = 8) hasonlították össze. A Cmax geometriai középértéke 11%-kal, az AUClast értéke 25%-kal volt magasabb enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél az egészséges önkéntesekkel összehasonlítva. A Cmax geometrai középértéke 32%-kal, az AUClast értéke 46%-kal volt magasabb közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél mint az egészséges önkénteseknél. A rendelkezésre álló adatok korlátozott száma miatt az enyhe májkárosodás hatása alulbecsülhető a csökkent metabolikus kapacitású és magasabb vese clearence-t mutató betegeknél. Ezért az eredményeket óvatosan kell értelmezni. A maravirok farmakokinetikáját nem vizsgálták súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2 és

4.4 pont).

Rassz

Nem figyeltek meg jelentős különbséget kaukázusi, ázsiai és fekete bőrű rasszba tartozó egyéneknél. Más rasszok farmakokinetikáját nem vizsgálták.

Nem

Nem figyeltek meg jelentős különbséget a farmakokinetikában.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az elsődleges farmakológiai aktivitás (CCR5-receptor affinitás) jelen volt a majmokban (100%-os receptor lekötés) és mérsékelt volt egerekben, patkányokban, nyulakban és kutyákban. A CCR5 receptor genetikai hiánya esetén embereknél és egereknél nem jelentettek szignifikáns nemkívánatos következményt.

In vitro és in vivo vizsgálatok azt mutatták, hogy a maravirok a terápiát meghaladó dózisban megnyújthatja a QTc-szakaszt arrhytmia nélkül is.

Patkányokban az ismételt dózistoxicitási vizsgálatok azt mutatták, hogy a toxicitás célszerve elsődlegesen a máj (megnövekedett transzaminázszint, epevezeték hyperplasia és necrosis).

A maravirok-kezelés potenciális karcinogén hatását egy 6 hónapos, transzgenikus egereken, és egy 24 hónapos, patkányokon végzett vizsgálat alapján értékelték ki. Az egerekben semelyik tumorfajta gyakoriságát sem növelte statisztikailag szignifikáns módon a maravirok. Ezen vizsgálatok során az ajánlott napi kétszeri, 300 mg maximális dózis beadása után várható humán expozíciónál 7-39-szer magasabb szisztémás expozíciós szinteket értek el (amit a 0-24 óra között mért szabad AUC-értékek alapján határoztak meg). A maravirok alkalmazása patkányokban thyreoid adenomákat indukált, amit adaptív májfunkciós változások kísértek. Mindezt a naponta kétszer adott 300 mg-os dózis után várható humán expozíciónál 21-szer magasabb szisztémás expozíciós szint mellett figyelték meg.

Ezek az eredmények alacsony humán relevanciára engednek következtetni. Ezen túlmenően a várható humán szabad expozíciónál legalább 15-ször magasabb szisztémás expozíciós szint mellett

2/60 hímnél cholangiocarcinoma (900 mg/ttkg alkalmazása esetén), 1/60 nősténynél cholangioma (500 mg/ttkg alkalmazása esetén) eseteit jelentették patkányoknál.

A maravirok sorozatos in vitro és in vivo mérések során sem mutatott mutagén, vagy genotoxikus hatást. A mérések közt szerepelt az inverz mutagenitás vizsgálata baktériumokban, a humán limfocitákon végzett kromoszóma aberrációk vizsgálata és a patkány csontvelő micronucleus teszt.

A maravirok nem károsította a hím vagy nőstény patkányok párzási, illetve fogamzó képességét, és

1000 mg/kg dózisig nem fejtett ki káros hatást a kezelt hím patkányok spermájára sem. Az expozíció ilyen dózis mellett a napi kétszeri 300 mg-os dózis után becsült, szabad klinikai AUC 39-szeresének felelt meg.

Az embrionális és magzati fejlődést a napi kétszeri, 300 mg-os dózis után várható, becsült szabad klinikai AUC-érték maximum 39-szeres értékei mellett patkányokban, illetve a várható, becsült szabad klinikai AUC-érték 34-szeres értékei mellett nyulakban vizsgálták. Nyulaknál az anyai toxikus dózis alkalmazása esetén 7 magzat, és a 75 mg/kg közepes dózis alkalmazása esetén 1 magzat mutatott külső anomáliákat.

A pre- és postnatális fejlődést, a napi kétszeri, 300 mg-os dózis után várható, becsült szabad klinikai AUC-értéket maximum 27-szeresen meghaladó szinteken vizsgálták patkányokban. A motoros aktivitás enyhe növekedését figyelték meg magas dózisok mellett mind elválasztott, mind felnőtt hím patkányokban, nőstényekben ilyen hatást nem figyeltek meg. Az utódok többi fejlődési paraméterét, köztük a fertilitást és a reproduktív képességet, az anya maravirok-kezelése nem befolyásolta.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

Mikrokristályos cellulóz

Vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát

Karboximetilkeményítő-nátrium

Magnézium-sztearát

Filmbevonat

Poli-(vinil-alkohol)

Titán-dioxid (E171)

Makrogol 3350

Talkum

Szójalecitin

Indigókármin alumínium lakk (E132)

6.2Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3Felhasználhatósági időtartam

5 év.

6.4Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

CELSENTRI 25 mg filmtabletta

Nagy sűrűségű polietilén (HDPE) tartály gyermekbiztos (CR) polipropilén zárókupakkal és egy alumínium fóliából/polietilénből álló, hőkezelt záróelemmel, amely 120 db filmtablettát tartalmaz.

CELSENTRI 75 mg filmtabletta

Nagy sűrűségű polietilén (HDPE) tartály gyermekbiztos (CR) polipropilén zárókupakkal és egy alumínium fóliából/polietilénből álló, hőkezelt záróelemmel, amely 120 db filmtablettát tartalmaz.

CELSENTRI 150 mg filmtabletta

Nagy sűrűségű polietilén (HDPE) tartály gyermekbiztos (CR) polipropilén zárókupakkal és egy alumínium fóliából/polietilénből álló, hőkezelt záróelemmel, amely 180 db filmtablettát tartalmaz.

Polivinil-klorid (PVC) buborékcsomagolás alumínium fólia hátlappal, dobozban, amely 30, 60, 90, és a gyűjtőcsomagolás 180 (2x90) db filmtablettát tartalmaz.

CELSENTRI 300 mg filmtabletta

Nagy sűrűségű polietilén (HDPE) tartály gyermekbiztos (CR) polipropilén zárókupakkal és egy alumínium fóliából/polietilénből álló, hőkezelt záróelemmel, amely 180 db filmtablettát tartalmaz.

Polivinil-klorid (PVC) buborékcsomagolás alumínium fólia hátlappal, dobozban, amely 30, 60, 90, és a gyűjtőcsomagolás 180 (2x90) db filmtablettát tartalmaz.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó helyi előírások szerint kell végrehajtani.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

ViiV Healthcare UK Ltd

980 Great West Road

Brentford

Middlesex

TW8 9GS

Egyesült Királyság

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

CELSENTRI 25 mg filmtabletta

EU/1/07/418/011

CELSENTRI 75 mg filmtabletta

EU/1/07/418/012

CELSENTRI 150 mg filmtabletta

EU/1/07/418/001 (180 db tabletta)

EU/1/07/418/002 (30 db tabletta)

EU/1/07/418/003 (60 db tabletta)

EU/1/07/418/004 (90 db tabletta)

EU/1/07/418/005 (2 × 90 db tabletta – gyűjtőcsomagolás)

CELSENTRI 300 mg filmtabletta

EU/1/07/418/006 (180 db tabletta)

EU/1/07/418/007 (30 db tabletta)

EU/1/07/418/008 (60 db tabletta)

EU/1/07/418/009 (90 db tabletta)

EU/1/07/418/010 (2 × 90 db tabletta – gyűjtőcsomagolás)

9.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. szeptember 18. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. július 20.

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján

(http://www.ema.europa.eu) található.

1. A GYÓGYSZER NEVE

CELSENTRI 20 mg/ml belsőleges oldat

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

A belsőleges oldat 20 mg maravirokot tartalmaz milliliterenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Belsőleges oldat.

Tiszta, színtelen belsőleges oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A CELSENTRI, más antiretrovirális gyógyszerekkel kombinálva, olyan, előzőleg már kezelt felnőttek, serdülők és 2 éves vagy annál idősebb, és legalább 10 kg testtömegű gyermekek kezelésére javallott, akiknek a fertőzését kimutathatóan csak a CCR5 tropikus HIV-1 vírus okozza (lásd 4.2 és 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

A terápiát HIV-fertőzés kezelésében jártas orvosnak kell elkezdeni.

Adagolás

A CELSENTRI alkalmazásának elkezdése előtt frissen vett vérmintából, megfelelően validált és

érzékeny módszerrel kell bizonyítani, hogy csak CCR5-tropikus HIV-1 jelenléte mutatható ki (pl.

CXCR4 vagy kettős/kevert tropikus vírus nem mutatható ki). A CELSENTRI klinikai vizsgálataiban a

Monogram Trofile assay-t használták (lásd 4.4 és 5.1 pont). A vírus tropizmusát a kezelés történetéből

és régen vett mintákból nem lehet biztonságosan előre jelezni.

Jelenleg nincs adat a CELSENTRI ismételt alkalmazására olyan betegeknél, akiknél jelenleg kizárólag CCR5-tropikus HIV-1 fertőzés mutatható ki, de korábban CELSENTRI (vagy egyéb CCR5-antagonista)-kezelésben részesültek CXCR4 vagy kettős/kevert tropikus vírusfertőzés miatt. Nincs adat virológiailag szupresszált betegeknél más antiretrovirális osztályba tartozó gyógyszerről CELSENTRI alkalmazására történő áttérés esetén. Alternatív kezelési lehetőséget kell fontolóra venni.

Felnőttek

A CELSENTRI ajánlott adagja naponta kétszer 150 mg (potens CYP3A-gátlóval, potens CYP3A- induktorral vagy anélkül), 300 mg (potens CYP3A-gátlók vagy -induktorok nélkül) vagy 600 mg (potens CYP3A-induktorral, potens CYP3A-gátló nélkül) az egyidejűleg alkalmazott antiretrovirális- kezelés és egyéb gyógyszerekkel történő kölcsönhatástól függően (lásd a 4.5 pont).

2 éves vagy annál idősebb, és legalább 10 kg testtömegű gyermekek és serdülők

A CELSENTRI ajánlott adagját a testtömeg (kg) alapján kell meghatározni, és nem haladhatja meg a felnőtteknek ajánlott adagot. Ha a gyermek nem tudja biztonságosan lenyelni a CELSENTRI tablettát, belsőleges oldatot (20 mg/ml) kell rendelni.

A CELSENTRI ajánlott adagja függ az egyidejűleg alkalmazott antiretrovirális kezeléstől és egyéb gyógyszerekkel történő kölcsönhatástól. A megfelelő felnőtt dózist lásd a 4.5 pontban.

A gyógyszerkölcsönhatások miatt sok gyógyszer jelentősen hat a maravirok expozíciójára. A

CELSENTRI testtömegen alapuló adagjának meghatározása előtt kérjük, olvassa el a 4.5 pontban a 2. táblázatot, hogy gondosan meghatározhassa a megfelelő felnőtt adagot. A gyermekek számára megfelelő adag ezután az alább található 1. táblázat alapján állapítható meg. Ha ezután is kétség merülne fel, gyógyszerészhez kell fordulni tanácsért.

1. táblázat Ajánlott adagolási séma 2 éves vagy annál idősebb, és legalább 10 kg testtömegű gyermekek esetében

 

Egyidejűleg

A CELSENTRI testtömegen alapuló adagja gyermekeknél

Felnőtt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

alkalmazott

10-től

20-tól

30-tól

 

adag*

Legalább

gyógyszerek

kevesebb mint

kevesebb mint

kevesebb mint

 

40 kg

 

 

20 kg-ig

30 kg-ig

40 kg-ig

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CELSENTRI, potens

 

 

 

 

150 mg

CYP3A-gátló hatású

50 mg

75 mg

100 mg

150 mg

naponta

gyógyszerekkel

naponta kétszer

naponta kétszer

naponta kétszer

naponta kétszer

kétszer

(CYP3A-induktorokkal

 

 

 

 

 

vagy anélkül)

 

 

 

 

 

CELSENTRI, potens

 

 

 

 

300 mg

CYP3A-gátló vagy

Az ezeket a dózisokat alátámasztó

300 mg

300 mg

naponta

-indukáló hatással nem

adatok hiányoznak

naponta kétszer

naponta kétszer

kétszer

rendelkező

 

 

 

 

 

gyógyszerekkel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

600 mg

CELSENTRI,

Az ezeket a dózisokat alátámasztó adatok hiányoznak, ezért a

CELSENTRI alkalmazása nem javasolt olyan gyermekeknél, akiknél az

CYP3A-indukáló hatású

naponta

egyidejűleg alkalmazott kölcsönhatásba lépő gyógyszerek alapján a

gyógyszerekkel (potens

kétszer

CYP3A-gátlók nélkül)

felnőtt adag naponta kétszer 600 mg lenne.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

*

Gyógyszerkölcsönhatások alapján

(lásd 4.5 pont)

 

 

 

Különleges betegcsoportok

Idősek

65 évesnél idősebb betegek esetében korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre (lásd 5.2 pont), ezért ennél a populációnál a CELSENTRI-t óvatosan kell alkalmazni.

Vesekárosodás

Azoknál a felnőtt betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance érték kisebb, mint 80 ml/perc, és potens CYP3A4-gátló gyógyszert is kapnak, a maravirok adagolási gyakoriságát naponta egyszeri 150 mg-ra kell módosítani (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Példák a potens CYP3A4-gátló gyógyszerekre/kezelési rendekre:

ritonavirral támogatott proteáz inhibitorok (kivéve a tipranavir/ritonavir),

kobicisztát,

itrakonazol, vorikonazol, klaritromicin és telitromicin.

telaprevir és boceprevir.

A CELSENTRI-t óvatosan kell alkalmazni olyan, súlyos vesekárosodásban szenvedő (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) felnőtt betegeknél, akik potens CYP3A4-gátlót kapnak (lásd 4.4 és 5.2 pont).

A vesekárosodásban szenvedő gyermekek esetében nem állnak rendelkezésre adatok a specifikus dózisajánláshoz. A CELSENTRI-t ezért ennél a populációnál óvatosan kell alkalmazni.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő felnőtt betegek esetében korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, és gyermekek esetében nem állnak rendelkezésre adatok specifikus dózisajánláshoz. A CELSENTRI-t ezért óvatosan kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Gyermekek (2 évesnél fiatalabbak vagy 10 kg-nál kisebb testtömegűek)

A CELSENTRI biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb vagy 10 kg-nál kisebb testtömegű gyermekek esetében nem igazolták (lásd 5.2 pont). Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazás.

A CELSENTRI bevehető étkezés közben vagy attól függetlenül is.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Általános információk

Miközben az antriretrovirális kezeléssel biztosított hatásos vírus-szuppresszió bizonyítottan jelentősen csökkenti a szexuális úton történő vírusátvitelt, a vírus átadásának kockázata így sem zárható ki. Az átvitel megelőzésére óvintézkedéseket kell tenni a nemzeti irányelvekkel összhangban.

Májbetegség

A maravirok-kezelés biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták specifikusan olyan betegekben, akik jelentős májkárosodásban szenvedtek.

Hepatotoxicitás és allergiás tünetekkel járó májelégtelenség eseteket jelentettek a maravirok-kezeléssel összefüggésben. Továbbá, a maravirok-kezelés mellett a korábban már kezelt, HIV fertőzött egyéneknél a hepatikus mellékhatások megnövekedését figyelték meg, bár összességében nem volt növekedés az ACTG 3/4 fokozatú májfunkciós teszt kóros eltéréseiben (lásd 4.8 pont). A korábban kezelésben nem részesült betegeknél jelentett hepatobiliaris rendellenességek nem gyakoriak, és azok egyenletesen oszlanak meg a két kezelt csoport között (lásd 4.8 pont). Azoknál a betegeknél, akiknél már a kezelést megelőzően valamilyen májműködési zavar állt fenn, beleértve a krónikus aktív hepatitist, a kombinált antiretrovirális terápia során az abnormális májfunkciós eredmények gyakorisága nőhet. Az ilyen betegeket a standard gyakorlat szerint kell ellenőrizni.

A maravirok abbahagyását komolyan fontolóra kell venni az akut hepatitis jeleit vagy tüneteit mutató betegeknél, különösen akkor, ha a gyógyszerrel összefüggő túlérzékenység gyanítható vagy a máj transzaminázok emelkedése figyelhető meg kiütéssel egyidejűleg vagy a hiperszenzitivitás egyéb szisztémás tünetei (pl. bőrkiütés, eosinophilia vagy emelkedett IgE-szint) jelentkeznek.

Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre egyidejű hepatitis B és/vagy C vírusfertőzésben szenvedő betegekre vonatkozóan (lásd 5.1 pont). Óvatosság ajánlott ezen betegek kezelése során.

Amennyiben hepatitis B és/vagy C vírusfertőzés miatt egyidejű antivirális terápiára van szükség, kérjük, olvassa el a megfelelő gyógyszerek alkalmazási előírását.

Mivel csökkent májfunkciójú betegek esetében kevés tapasztalat áll rendelkezésre, a maravirokot ebben a betegpopulációban óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Súlyos bőr- és túlérzékenységi reakciók

Túlérzékenységi reakciókat, köztük súlyos és potenciálisan életveszélyes eseményeket jelentettek maravirokot szedő betegeknél, a legtöbbször olyan esetekben, amikor a beteg egyidejűleg más, ilyen reakciókkal összefüggésbe hozott gyógyszert is alkalmazott. E reakciók közé tartozott a bőrkiütés, a láz, néha szervműködési zavarok és májelégtelenség. Azonnal abba kell hagyni a maravirok és más, a reakciókkal gyaníthatóan összefüggésbe hozható gyógyszer alkalmazását, ha súlyos bőr-, illetve túlérzékenységi reakciók jelei vagy tünetei alakulnak ki. A klinikai státuszt és a releváns vérkémiai paramétereket ellenőrizni kell, valamint megfelelő tüneti kezelést kell kezdeni.

Cardiovascularis biztonságossági adatok

Korlátozottan állnak rendelkezésre súlyos szívbetegségben szenvedő betegeknél, így a maravirokkal történő kezelés különleges óvatosságot igényel ezeknél a betegeknél. A korábban már kezelésben részesült betegekkel végzett pivótális vizsgálatokban a koszorúér-betegség gyakoribb volt a maravirokkal, mint a placebóval kezelt betegeknél (a követés 609 betegéve alatt 11, illetve

111 betegéve alatt 0). A korábban kezelésben még nem részesült betegeknél ezek az események hasonlóan alacsony arányban fordultak elő a maravirok és a kontroll (efivarenz) esetén.

Posturalis hypotensio

Amikor egészséges önkénteseken végzett vizsgálatok során a maravirokot az ajánlott dózisoknál nagyobb adagban alkalmazták, tünetekkel járó posturalis hypotensio eseteket gyakrabban figyeltek meg, mint a placebóval történő kezeléskor. Óvatosság szükséges a maraviroknak olyan betegeknél történő alkalmazása során, akiket egyidejűleg a vérnyomást ismerten csökkentő gyógyszerekkel kezelnek. A maravirokot súlyos veseelégtelenségben szenvedő vagy orthostatikus hypotonia kockázati tényezőivel rendelkező betegeknél, vagy a kórtörténetben szereplő orthostatikus hypotonia esetén egyaránt óvatosan kell alkalmazni. A szív- és érrendszeri társbetegségekben szenvedő betegek ki lehetnek téve az orthostatikus hypotonia által kiváltott szív- és érrendszeri mellékhatások fokozott kockázatának.

Vesekárosodás

A posturalis hypotensio kockázata fokozott lehet azoknál a súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, akiket erős CYP3A-gátlókkal vagy hatásfokozóval együtt adott („boosted”) proteázgátlókkal (PI-k) és maravirokkal kezelnek. Ezt a kockázatot ezeknél a betegeknél a maravirok és az erős CYP3A-gátlókkal vagy hatásfokozóval együtt adott („boosted”) PI-k egyidejű alkalmazásakor a maravirok maximum koncentrációjának a potenciális emelkedése okozza.

Immunrekonstitúció szindróma

Azokban a HIV fertőzött betegekben, akiknél a kombinált antiretrovirális terápia (CART) bevezetésének idején súlyos immunhiányos állapot áll fenn, gyulladásos reakció jelentkezhet normálisan tüneteket nem okozó, vagy reziduális opportunista kórokozókkal szemben is, ami súlyos klinikai állapotot hozhat létre, vagy súlyosbíthatja az alapbetegség tüneteit. Tipikus esetben a CART elkezdését követő első néhány hét, vagy hónap során figyeltek meg ilyen reakciókat. A releváns példák közé tartoznak a cytomegalovirus retinitis, generalizált és/vagy gócos mycobacterialis fertőzések, és a Pneumocystis jiroveci (régebben mint Pneumocystis carinii ismert) által okozott pneumónia. A gyulladásos tüneteket meg kell vizsgálni, és amennyiben szükséges kezelni kell azokat.

Autoimmun betegségek (pl. Basedow-kór) előfordulását jelentették az immunreaktiváció során, azonban a jelentkezésig eltelt idő a bejelentések szerint rendkívül változó, és ezek az események a kezelés elkezdése után több hónappal is előfordulhatnak.

Tropizmus

A maravirokot az antiretrovirális kombinációs kezelés részeként kell szedni. A maravirokot optimálisan olyan antiretrovirális gyógyszerekkel kell kombinálni, amelyekre a beteg vírusa érzékeny (lásd 5.1 pont).

A maravirok csak akkor alkalmazható, ha előtte megfelelően validált és érzékeny módszerrel (lásd 4.1,

4.2 és 5.1 pont) bizonyítottan csak CCR5-tropikus HIV-1 jelenléte mutatható ki (pl. CXCR4 vagy kettős/kevert tropikus vírus nem mutatható ki). A maravirok klinikai vizsgálataiban a Monogram Trofile vizsgálatot használták. A vírus tropizmusát a kezelés történetéből és régen vett mintákból nem lehet biztonságosan előre jelezni.

Az idő múlásával változások jelennek meg a vírus tropizmusában HIV-1 fertőzött betegeknél. Ezért a kezelést a tropizmus-teszt után rövidesen el kell kezdeni.

A kisebb víruspopulációhoz tartozó, korábban nem kimutatható CXCR4-tropikus vírus rezisztenciája az antiretrovirális készítmények egyéb osztályaira hasonlónak mutatkozott a CCR5-tropikus vírus esetén találtakhoz.

Egy, az ennél a populációnál végzett klinikai vizsgálat eredményei alapján a maravirokot nem ajánlott kezelésben még nem részesült betegeknél alkalmazni (lásd 5.1 pont).

A dózis beállítása

A kezelőorvosnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy a maravirok dózisát megfelelően állította be, amikor a maravirokot potens CYP3A4-gátlókkal és/ vagy induktorokkal együtt alkalmazzák, mert a kombináció a maravirok koncentrációját és terápiás hatásait befolyásolhatja (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Kérjük, hogy a kombinációban használt egyéb antiretrovirális gyógyszerek alkalmazási előírásait ugyancsak vegye figyelembe.

Osteonecrosis

Bár az etiológája multifaktoriális (ideértve a kortikoszteroidok alkalmazását, alkoholfogyasztást, súlyos immunszupressziót, magas testtömeg indexet), osteonecrosis eseteit jelentették előrehaladott HIV fertőzésben szenvedő és/vagy hosszútávú kombinált antiretroviális terápiában (CART) részesülő betegeknél. Tájékoztatni kell a betegeket, hogy keressék fel orvosukat, ha ízületi fájdalmat, ízületi merevséget vagy mozgásbeli nehézséget éreznek.

Potenciális hatás az immunválaszra

A CCR5-antagonisták potenciálisan befolyásolhatják az immunválaszt bizonyos fertőzésekre. Ezt figyelembe kell venni aktív tuberculosis és invazív gombafertőzések kezelése esetén. Pivotális vizsgálatokban az AIDS-betegséggel kapcsolatban megjelenő fertőzések előfordulása hasonló volt a

CELSENTRI- és a placebo-karban.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A maravirok a citokróm P450 CYP3A4 enzim egyik szubsztrátja. A maravirok-kezelés egyidejű alkalmazása olyan gyógyszerekkel, amelyek a CYP3A4 enzimet indukálják, csökkenheti a maravirok koncentrációját és így terápiás hatásait is. A maravirok-kezelés egyidejű alkalmazása a CYP3A4 enzim gátlóival növelhetik a maravirok plazma koncentrációját. A maravirok-kezelés dózisának beállítása javasolt, ha azt potens CYP3A4 enzim gátlókkal és/vagy induktorokkal egyidejűleg

alkalmazzák. A maravirok-kezelés más gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás további részleteit alább ismertetjük (lásd 2. táblázat).

Humán máj mikroszómákban és rekombináns enzimrendszerekkel végzett tanulmányok kimutatták, hogy klinikailag releváns koncentrációkban a maravirok nem gátolja a jelentősebb P450 enzimeket (CYP1A2, CYP2B6, CYP2C8, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6 és CYP3A4). A maravirok nem fejtett ki klinikailag lényeges hatást a midazolám, illetve az orális fogamzásgátló etinilösztradiol és levonorgesztrel farmakokinetikájára, vagy a vizelet 6β-hidroxikortizol/kortizol arányra, ami arra utal, hogy ez a kezelés se nem indukálta, se nem gátolta a CYP3A4 enzim működését in vivo. Nagyobb maravirok expozíció esetén a CYP2D6-gátlás lehetősége nem lehet kizárt. Az in vitro adatok és a klinikai eredmények alapján kicsi annak a valószínűsége, hogy a maravirok az egyidejűleg adott gyógyszerek farmakokinetikáját befolyásolja.

A maravirok teljes clearance-nek körülbelül 23%-áért a vese-clearance felelős, ha a maravirokot CYP3A4-gátlók nélkül adják. Mivel a vese-clearance-hez aktív és passzív folyamatok egyaránt hozzájárulnak, vetélkedés alakulhat ki a maravirok és más vesén keresztül kiválasztódó hatóanyagokkal. Mindazonáltal, a maravirok és a vesén keresztül kiürülő tenofovir, valamint a vese kation-transzportját gátló trimetoprimot tartalmazó kotrimoxazol nem befolyásolta a maravirok farmakokinetikáját. Ezen túlmenően, a maravirok és a lamivudin/zidovudin egyidejű alkalmazása során a maravirok nem befolyásolta a főként a vesén át kiválasztódó lamivudin és a nem P450 enzimrendszeren keresztül metabolizálódó, szintén vesén keresztül kiválasztódó zidovudin farmakokinetikáját. A maravirok in vitro gátolja a P-glikoproteint (183 μM IC50 érték mellett).

Ugyanakkor, a maravirok nem befolyásolja számottevően a digoxin in vivo farmakokinetikáját. Nem zárható ki, hogy a maravirok megnövelheti a dabigatrán etexilát expozícióját (mely a P-glikoprotein szubsztrátja).

2. táblázat: Interakciók és felnőtta dózisajánlások más gyógyszerekkel történő alkalmazáskor

Gyógyszerek terápiás

A hatóanyagszintekre kifejtett

A felnőttekre vonatkozó

területek szerint

hatások

ajánlások egyidejű alkalmazás

(CELSENTRI vizsgált

A változás mértani átlaga, ha

esetére

dózisa)

másképpen nincs jelezve

 

FERTŐZÉS ELLENES SZEREK

 

Antiretrovirális szerek

 

 

Farmakokinetikai hatásfokozók

 

Kobicisztát

A gyógyszerkölcsönhatást nem

A CELSENTRI dózisát napi

 

vizsgálták.

kétszeri 150 mg-ra kell

 

A kobicisztát potens CYP3A-gátló.

csökkenteni, kobicisztát tartalmú

 

kezelési sémával történő együttes

 

 

alkalmazás esetén.

 

 

 

Nukleozid/nukleotid reverz transzkriptázgátlók (NRTI-k)

 

Lamivudin 150 mg napi 2x

Lamivudin AUC12: ↔ 1,13

Szignifikáns interakciót nem

(maravirok 300 mg napi 2x)

Lamivudin Cmax: ↔ 1,16

észleltek/ nem várható. A naponta

 

Maravirok koncentrációt nem mértek,

kétszer adott 300 mg CELSENTRI

 

hatás nem várható.

és az NRTI-k dózismódosítás

Tenofovir 300 mg napi 1x

Maravirok AUC12: ↔ 1,03

nélkül együtt alkalmazhatók.

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok Cmax: ↔ 1,03

 

 

Tenofovir koncentrációt nem mértek,

 

 

hatás nem várható.

 

Zidovudin 300 mg napi 2x

Zidovudin AUC12: ↔ 0,98

 

(maravirok 300 mg napi 2x)

Zidovudin Cmax: ↔ 0,92

 

 

Maravirok koncentrációt nem mértek,

 

 

hatás nem várható.

 

Integráz inhibitorok

 

 

Elvitegravir/ritonavir

Maravirok AUC12: ↑ 2,86 (2,33-3,51)

Az elvitegravir önmagában

150/100 mg napi 1x

Maravirok Cmax: ↑ 2,15 (1,71-2,69)

alkalmazva csak bizonyos

(maravirok 150 mg napi 2x)

Maravirok C12: ↑ 4,23 (3,47-5,16)

ritonavirrel támogatott

 

Elvitegravir AUC24: ↔ 1,07 (0,96-1,18)

proteázgátlókkal kombinációban

 

adva javallott.

 

Elvitegravir Cmax: ↔ 1,01 (0,89-1,15)

 

 

Elvitegravir C24: ↔ 1,09 (0,95-1,26)

Az elvitegravir önmagában nem

 

 

valószínű, hogy klinikailag jelentős

 

 

mértékben befolyásolja a maravirok

 

 

expozícióját, és a megfigyelt hatást

 

 

a ritonavirnak tulajdonítják.

 

 

Ezek alapján a CELSENTRI adagot

 

 

módosítani kell a megfelelő

 

 

proteázgátló/ritonavir

 

 

kombinációval való együttadásra

 

 

vonatkozó ajánlás alapján (lásd

 

 

„HIV-proteázgátlók”).

Raltegravir 400 mg napi 2x

Maravirok AUC12: ↓ 0,86

Klinikailag szignifikáns interakciót

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok Cmax: ↓ 0,79

nem észleltek. A naponta kétszer

 

Raltegravir AUC12: ↓ 0,63

adott 300 mg-os CELSENTRI és a

 

raltegravir dózismódosítás nélkül

 

Raltegravir Cmax: ↓ 0,67

együtt alkalmazható.

 

Raltegravir C12: ↓ 0,72

 

Non-nukleozid reverz transzkriptázgátlók (NNRTI-k)

 

Efavirenz 600 mg napi 1x

Maravirok AUC12: ↓ 0,55

A CELSENTRI dózisát naponta

(maravirok 100 mg napi 2x)

Maravirok Cmax: ↓ 0,49

kétszer 600 mg-ra kell növelni,

 

Efavirenz koncentrációt nem mértek,

amikor erős CYP3A4-gátló nélkül

 

hatás nem várható.

adják együtt efavirenzzel. Az

 

 

efavirenz + PI kombinációra

 

 

vonatkozó különálló ajánlást lásd

 

 

alább.

Etravirin 200 mg napi 2x

Maravirok AUC12: ↓ 0,47

Az etravirin alkalmazása csak

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok Cmax: ↓ 0,40

hatásfokozóval együtt adott

 

Etravirin AUC12: ↔ 1,06

(„boosted”) proteázgátlókkal

 

engedélyezett. Az efavirenz + PI

 

Etravirin Cmax: ↔ 1,05

kombinációra vonatkozóan lásd

 

Etravirin C12: ↔ 1,08

lent.

Nevirapin 200 mg napi 2x

Maravirok AUC12: ↔ historikus

Historikus kontrolokkal történő

(maravirok 300 mg egyszeri

kontrollokkal összehasonlítva

összehasonlítás arra utal, hogy napi

dózis)

Maravirok Cmax: ↑ historikus

kétszeri 300 mg CELSENTRI-t és a

 

kontrollokkal összehasonlítva

nevirapint dózismódosítás nélkül

 

Nevirapin koncentrációt nem mértek,

lehet együtt alkalmazni.

 

hatás nem várható.

 

HCV-proteázgátlók

Boceprevir

Maravirok AUC12: ↑ 3,02 (2,53, 3,59)

Napi 2x 150 mg maravirok,

800 mg napi 3x

Maravirok Cmax: ↑ 3,33 (2,54, 5,36)

boceprevirrel történő együttes

(maravirok 150 mg napi 2x)

Maravirok C12: ↑ 2,78 (2,40-3,23)

alkalmazás esetén.

 

Nem valószínű, hogy befolyásolja a

 

 

boceprevir koncentrációkat a

 

 

maravirokkal történő együttes

 

 

alkalmazás (historikus adatok és a

 

 

boceprevir eliminációs útjai alapján).

 

Telaprevir

Maravirok AUC12: ↑ 9,49 (7,94, 11,34)

Napi 2x 150 mg maravirok,

750 mg napi 3x

Maravirok Cmax: ↑ 7,81 (5,92, 10,32)

telaprevirrel történő együttes

(maravirok 150 mg napi 2x)

Maravirok C12: ↑ 10,17 (8,73-11,85)

alkalmazás esetén.

 

Nem valószínű, hogy befolyásolja a

 

 

telaprevir koncentrációkat a

 

 

maravirokkal történő együttes

 

 

alkalmazás (historikus adatok és a

 

 

telaprevir eliminációs útjai alapján).

 

HIV-proteázgátlók (PI-k)

 

 

Atazanavir 400 mg napi 1x

Maravirok AUC12 ↑ 3,57

A CELSENTRI dózisát napi

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok Cmax: ↑ 2,09

kétszeri 150 mg-ra kell

 

Atazanavir koncentrációt nem mértek,

csökkenteni, amikor egy PI-vel

 

hatás nem várható.

adják együtt; kivéve, ha

 

 

tipranavir/ritonavir kezeléssel

Atazanavir/ritonavir

Maravirok AUC12 ↑ 4,88

300 mg/100 mg napi 1x

Maravirok Cmax: ↑ 2,67

kombinálják, amikor a

(maravirok 300 mg napi 2x)

Atazanavir/ritonavir koncentrációkat

CELSENTRI dózisa napi

 

nem mértek, hatás nem várható.

2x 300 mg kell legyen.

Lopinavir/ritonavir

Maravirok AUC12 ↑ 3,95

 

400 mg/100 mg napi 2x

Maravirok Cmax: ↑ 1,97

 

(maravirok 300 mg napi 2x)

Lopinavir/ritonavir koncentrációkat

 

 

nem mértek, hatás nem várható.

 

Szakvinavir/ritonavir

Maravirok AUC12 ↑ 9,77

 

1000 mg/100 mg napi 2x

Maravirok Cmax: ↑ 4,78

 

(maravirok 100 mg napi 2x)

Szakvinavir/ritonavir koncentrációkat

 

 

nem mértek, hatás nem várható.

 

Darunavir/ritonavir

Maravirok AUC12 ↑ 4,05

 

600 mg/100 mg napi 2x

Maravirok Cmax: ↑ 2,29

 

(maravirok 150 mg napi 2x)

A darunavir/ritonavir koncentrációk

 

 

megegyeztek a historikus adatokkal.

 

Nelfinavir

Korlátozott adat áll rendelkezésre a

 

 

nelfinavirrel történő együttes

 

 

alkalmazásról. A nelfinavir erős

 

 

CYP3A4 enzim-gátló és ezért várhatóan

 

 

növeli a maravirok koncentrációkat.

 

Indinavir

Korlátozott adat áll rendelkezésre az

 

 

indinavirrel történő együttes

 

 

alkalmazásról. Az indinavir erős

 

 

CYP3A4 enzim-gátló. Fázis III

 

 

vizsgálatok során végzett populációs

 

 

PK analízis szerint a maravirok

 

 

dózisának csökkentése indinavirrel való

 

 

együttes alkalmazás során megfelelő

 

 

maravirok expozíciót mutatott.

 

Tipranavir/ritonavir

Maravirok AUC12: ↔ 1,02

 

500 mg/200 mg napi 2x

Maravirok Cmax: ↔ 0,86

 

(maravirok 150 mg napi 2x)

A tipranavir/ritonavir koncentrációk

 

 

megegyeztek a historikus adatokkal.

 

Fozamprenavir/ritonavir

Maravirok AUC12: ↑ 2,49

Az egyidejű alkalmazás nem

700 mg/100 mg napi 2x

Maravirok Cmax: ↑ 1,52

ajánlott. Az amprenavir Cmin

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok C12: ↑ 4,74

megfigyelt jelentős csökkenései

 

Amprenavir AUC12: ↓ 0,65

virológiai hatástalanságot

 

eredményezhetnek a betegeknél.

 

Amprenavir Cmax: ↓ 0,66

 

 

Amprenavir C12: ↓ 0,64

 

 

Ritonavir AUC12: ↓ 0,66

 

 

Ritonavir Cmax: ↓ 0,61

 

 

Ritonavir C12: ↔ 0,86

 

 

 

 

NNRTI + PI

 

 

Efavirenz 600 mg napi 1x +

Maravirok AUC12: ↑ 2,53

A CELSENTRI dózisát napi

lopinavir/ritonavir

Maravirok Cmax: ↑ 1,25

kétszeri 150 mg-ra kell

400 mg/100 mg napi 2x

Efavirenz, lopinavir/ritonavir

csökkenteni, amikor efavirenzzel és

(maravirok 300 mg napi 2x)

koncentrációkat nem mértek, hatás nem

egy PI-vel adják együtt (kivéve a

 

várható.

tipranavir/ritonavir-kezelést,

 

 

amikor a dózisnak napi kétszer

Efavirenz 600 mg napi 1x +

Maravirok AUC12: ↑ 5,00

szakvinavir/ritonavir

Maravirok Cmax: ↑ 2,26

600 mg-nak kell lennie).

1000 mg/100 mg napi 2x

Efavirenz, szakvinavir/ritonavir

A CELSENTRI és a

(maravirok 100 mg napi 2x)

koncentrációkat nem mértek, hatás nem

 

várható.

fozamprenavir/ritonavir együttes

 

 

alkalmazása nem javasolt.

Efavirenz és

Nem vizsgálták. Az atazanavir/ritonavir

 

atazanavir/ritonavir vagy

vagy darunavir/ritonavir kezelések által

 

darunavir/ritonavir

okozott gátlás mértéke alapján, amit

 

 

efavirenz nélkül mértek, megnövelt

 

 

expozíció várható.

 

Etravirin és

Maravirok AUC12: ↑ 3,10

A CELSENTRI dózisát napi

darunavir/ritonavir

Maravirok Cmax: ↑ 1,77

kétszeri 150 mg-ra kell

(maravirok 150 mg napi 2x)

Etravirin AUC12: ↔ 1,00

csökkenteni, amikor etravirinnel és

 

egy PI-vel adják együtt.

 

Etravirin Cmax: ↔ 1,08

 

 

Etravirin C12: ↓ 0,81

A CELSENTRI és a

 

Darunavir AUC12: ↓ 0,86

fozamprenavir/ritonavir együttes

 

alkalmazása nem javasolt.

 

Darunavir Cmax: ↔ 0,96

 

 

Darunavir C12: ↓ 0,77

 

 

Ritonavir AUC12: ↔ 0,93

 

 

Ritonavir Cmax: ↔ 1,02

 

 

Ritonavir C12: ↓ 0,74

 

Etravirin és

Nem vizsgálták. A lopinavir/ritonavir,

 

lopinavir/ritonavir,

szakvinavir/ritonavir vagy

 

szakvinavir/ritonavir vagy

atazanavir/ritonavir kezelések által,

 

atazanavir/ritonavir

etravirin nélkül okozott gátlás mértéke

 

 

alapján megnövelt expozíció várható.

 

ANTIBIOTIKUMOK

Szulfametoxazol/

 

Maravirok AUC12: ↔ 1,11

Napi kétszeri 300 mg

trimetoprim

 

Maravirok Cmax: ↔ 1,19

CELSENTRI-t és a

800 mg/160 mg napi 2x

 

Szulfametoxazol/trimetoprim

szulfametoxazol/trimetoprim

(maravirok 300 mg napi 2x)

 

koncentrációkat nem mértek, hatás nem

kezelést dózismódosítás nélkül

 

 

várható.

lehet együtt alkalmazni.

Rifampicin 600 mg napi 1x

 

Maravirok AUC: ↓ 0,37

A CELSENTRI dózisát naponta

(maravirok 100 mg napi 2x)

 

Maravirok Cmax: ↓ 0,34

kétszer 600 mg-ra kell növelni,

 

 

Rifampicin koncentrációkat nem

amikor rifampicinnel, erős

 

 

mértek, hatás nem várható.

CYP3A4-gátlószer nélkül adják

 

 

 

együtt. Ezt a dózis beállítást HIV

 

 

 

betegekben nem vizsgálták. Lásd a

 

 

 

4.4 pontot is.

Rifampicin + efavirenz

 

Két induktor vegyülettel történő

CELSENTRI és rifampicin +

 

 

kombinációt még nem vizsgáltak. A

efavirenz együttes alkalmazása nem

 

 

szuboptimális szintek miatt jelentkezett

javasolt.

 

 

kockázata fennáll, ami a virológiai

 

 

 

válasz elmaradását és rezisztencia

 

 

 

kialakulás veszélyét jelenti.

 

Rifabutin + PI

 

Nem vizsgálták. A rifabutint gyengébb

A CELSENTRI dózisát naponta

 

 

induktornak tekintik, mint a rifampicint.

kétszer 150 mg-ra kell csökkenteni,

 

 

Ha a rifabutint olyan proteázgátlókkal

amikor rifabutinnal és egy PI-vel

 

 

kombinálják, melyek a CYP3A4 enzim

adják együtt (kivéve a tipranavir/

 

 

erős gátlói, a maravirokra kifejtett nettó

ritonavir kezeléseket, ahol a

 

 

gátló hatás várható.

dózisnak napi kétszer 300 mg-nak

 

 

 

kell lennie). Lásd a 4.4 pontot is.

 

 

 

A CELSENTRI és a

 

 

 

fozamprenavir/ritonavir együttes

 

 

 

alkalmazása nem javasolt.

Klaritromicin, telitromicin

 

Nem vizsgálták, de mindkettő a

A CELSENTRI dózisát naponta

 

 

CYP3A4 enzim erős gátlója és ezért

kétszer 150 mg-ra kell csökkenteni,

 

 

várhatóan növelik a maravirok

amikor klaritromicinnel és

 

 

koncentrációkat.

telitromicinnel adják együtt.

ANTIKONVULZÍV SZEREK

 

 

Karbamazepin,

 

Nem vizsgálták, de ezek a CYP3A4

A CELSENTRI dózisát naponta

fenobarbitál,

 

enzim erős induktorai és ezért várhatóan

kétszer 600 mg-ra kell növelni,

fenitoin

 

csökkentik a maravirok

amikor karbamazepinnel,

 

 

koncentrációkat.

fenobarbitállal vagy fenitoinnal

 

 

 

együtt alkalmazzák, amennyiben

 

 

 

nincs jelen potens CYP3A4-gátló.

ANTIFUNGÁLIS SZEREK

 

 

Ketokonazol 400 mg napi

 

Maravirok AUCtau: ↑ 5,00

A CELSENTRI dózisát naponta

1x

 

Maravirok Cmax: ↑ 3,38

kétszer 150 mg-ra kell csökkenteni,

(maravirok 100 mg napi

 

Ketokonazol koncentrációkat nem

amikor ketokonazollal adják együtt.

2x)

 

mértek, hatást nem várható.

 

Itrakonazol

 

Nem vizsgálták. Az itrakonazol a

A CELSENTRI dózisát naponta

 

 

CYP3A4 enzim erős gátlója és ezért

kétszer 150 mg-ra kell csökkenteni,

 

 

várhatóan növeli a maravirok

amikor itrakonazollal adják együtt.

 

 

expozícióját.

 

Flukonazol

A flukonazolt mérsékelt CYP3A4

A napi kétszeri 300 mg-os

 

enzim gátlónak tekintik. Populációs PK

CELSENTRI-t óvatosan kell adni,

 

vizsgálatok szerint a maravirok dózisát

ha flukonazol kezeléssel együtt

 

nem szükséges módosítani.

alkalmazzák.

ANTIVIRÁLIS SZEREK

 

 

HCV hatóanyagok

A pegilált interferont és a ribavirint nem

A napi kétszeri 300 mg-os

 

vizsgálták, interakció nem várható.

CELSENTRI-kezelést és a pegilált

 

 

interferon vagy ribavirin

 

 

kezeléseket dózismódosítás nélkül

 

 

lehet együtt alkalmazni.

GYÓGYSZER-ABÚZUS

 

 

Metadon

Nem vizsgálták, interakció nem

A napi kétszeri 300 mg-os

 

várható.

CELSENTRI-kezelést és a metadon

 

 

kezelést dózismódosítás nélkül

 

 

lehet együtt alkalmazni.

Buprenorfin

Nem vizsgálták, interakció nem

A napi kétszeri 300 mg-os

 

várható.

CELSENTRI-kezelést és a

 

 

buprenorfin kezelést

 

 

dózismódosítás nélkül lehet együtt

 

 

alkalmazni.

LIPIDCSÖKKENTŐ SZEREK

 

Sztatinok

Nem vizsgálták, interakció nem

A napi kétszeri 300 mg-os

 

várható.

CELSENTRI-kezelést és a

 

 

sztatinokat dózismódosítás nélkül

 

 

lehet együtt alkalmazni.

ANTIARRHYTHMIÁS SZEREK

 

Digoxin 0,25 mg

Digoxin. AUCt: ↔ 1,00

A napi kétszeri 300 mg-os

napi 1x

Digoxin. Cmax: ↔ 1,04

CELSENTRI-kezelést és a digoxint

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok koncentrációkat nem mértek,

dózismódosítás nélkül lehet együtt

 

interakció nem várható.

alkalmazni.

 

 

A naponta kétszer adott 600 mg

 

 

maravirok a digoxinra gyakorolt

 

 

hatását nem vizsgálták.

ORÁLIS FOGAMZÁSGÁTLÓK

 

Etinilösztradiol 30 µg

Ethinilösztradiol. AUCt: ↔ 1,00

A napi kétszeri 300 mg-os

napi 1x

Ethinilösztradiol. Cmax: ↔ 0,99

CELSENTRI-kezelést és az

(maravirok 100 mg napi 2x)

Maravirok koncentrációkat nem mértek,

etinilösztradiolt dózismódosítás

 

interakció nem várható.

nélkül lehet együtt alkalmazni.

Levonorgesztrel 150 µg

Levonorgesztrel. AUC12: ↔ 0,98

A napi kétszeri 300 mg-os

napi 1x

Levonorgesztrel. Cmax: ↔ 1,01

CELSENTRI-kezelést és a

(maravirok 100 mg napi 2x)

Maravirok koncentrációkat nem mértek,

levonorgesztrelt dózismódosítás

 

interakciót nem várnak.

nélkül lehet együtt alkalmazni.

SZEDATÍVUMOK

 

 

Benzodiazepinek

 

 

Midazolám 7,5 mg egyszeri

Midazolám. AUC: ↔ 1,18

A napi kétszeri 300 mg-os

dózis

Midazolám. Cmax: ↔ 1,21

CELSENTRI-kezelést és a

(maravirok 300 mg napi 2x)

Maravirok koncentrációkat nem mértek,

midazolámot dózismódosítás nélkül

 

interakciót nem várnak.

lehet együtt alkalmazni.

GYÓGYNÖVÉNY KÉSZÍTMÉNYEK

Orbáncfű

A maravirok és az orbáncfű együttes

A maravirok és az orbáncfű, vagy

(Hypericum perforatum)

alkalmazása várhatóan jelentősen

orbáncfű növényi készítmények

 

csökkenti a maravirok koncentrációkat,

együttes alkalmazása nem javasolt.

 

így szuboptimális szinteket eredményez

 

 

és a virológiai hatás elvesztéshez,

 

 

illetve a maravirokkal szembeni

 

 

rezisztencia kialakulásához vezethet.

 

a Lásd az 1. táblázatban a maravirok pediátriai dózisajánlásait antiretrovirális kezelés és egyéb gyógyszerek együttes alkalmazása esetén.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A maravirok terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. A maravirok humán terhességre gyakorolt hatása nem ismert. Állatkísérletek során reprodukciós toxicitást igazoltak magas expozícióknál. Az elsődleges farmakológiai aktivitás (CCR5-receptor affinitás) a vizsgált fajokban korlátozott volt (lásd 5.3 pont). A maravirokot csak akkor szabad terhesség alatt alkalmazni, ha a kezelés várható előnye indokolttá teszi a magzatot potenciálisan fenyegető kockázat vállalását.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a maravirok kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Állatkísérletekből származó toxikológiai adatokok a maravirok anyatejbe történő nagy mértékű kiválasztódását mutatták. Az elsődleges farmakológiai aktivitás (CCR5-receptor affinitás) a vizsgált fajokban korlátozott mértékű volt (lásd 5.3 pont). Az újszülöttekre/csecsemőkre gyakorolt kockázat nem zárható ki.

A HIV-fertőzés átterjedésének elkerülése érdekében ajánlott, hogy a HIV-fertőzött nők semmilyen körülmények között ne szoptassák csecsemőjüket.

Termékenység

Nincs adat a maravirok humán termékenységre gyakorolt hatását illetően. Patkányoknál nem észleltek a hímek vagy a nőstények termékenységére gyakorolt nemkívánatos hatást (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A maravirok nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeket azonban tájékoztatni kell arról, hogy szédülést jelentettek maravirok-kezelés alatt. A beteg gépjárművezetéshez, kerékpározáshoz és gépek kezeléséhez szükséges képességeinek megítélésekor a beteg klinikai állapotát és a maravirok mellékhatásprofilját figyelembe kell venni.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Felnőttek

A kezeléssel kapcsolatos mellékhatásokat CCR5-tropikus HIV-1 fertőzött, korábban már kezelésben részesült felnőtt betegek részvételével végzett két, fázis IIB/III vizsgálat (MOTIVATE 1 és MOTIVATE 2) és egy, korábban kezelésben még nem részesült felnőtt betegekkel végzett vizsgálat (MERIT) egyesített adatai alapján értékelték (lásd 4.4 és 5.1 pont).

Fázis IIB/III vizsgálatok során jelentkező, leggyakrabban jelentett mellékhatások a hányinger, hasmenés, fáradtság és fejfájás voltak. Ezek a mellékhatások gyakoriak voltak (≥ 1/100 < 1/10).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A mellékhatások szervrendszer és gyakoriság szerint vannak felsorolva. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A gyakorisági kategóriák a következők: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000

– < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 < 1/1000) vagy nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az alább felsorolt mellékhatásokat és laboratóriumi eltéréseket az expozíció szerint nem korrigálták.

3. táblázat: A klinikai vizsgálatokban vagy a forgalomba hozatal után megfigyelt mellékhatások

Szervrendszer

Mellékhatás

Gyakoriság

Fertőző betegségek és

Pneumonia, oesophagus candidiasis

nem gyakori

parazitafertőzések

 

 

Jó-, rosszindulatú és nem

Epeúti daganatok, diffúz nagy B-sejtes

ritka

meghatározott daganatok

lymphoma, Hodgkin-kór,

 

(beleértve a cisztákat és polipokat

csontmetasztázisok, májmetasztázisok,

 

is)

peritoneum metasztázisok,

 

 

nasopharyngealis daganat, oesophagus

 

 

carcinoma

 

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri

Anaemia

gyakori

betegségek és tünetek

Pancytopenia, granulocytopenia

ritka

Anyagcsere- és táplálkozási

Anorexia

gyakori

betegségek és tünetek

 

 

Pszichiátriai kórképek

Depresszió, insomnia

gyakori

Idegrendszeri betegségek és

Görcsök és görcsrohammal járó

nem gyakori

tünetek

betegségek

 

Szívbetegségek és a szívvel

Angina pectoris

ritka

kapcsolatos tünetek

 

 

Érbetegségek és tünetek

Posturalis hypotensio (lásd 4.4 pont)

nem gyakori

Emésztőrendszeri betegségek és

Hasi fájdalom, flatulencia, hányinger

gyakori

tünetek

 

 

 

 

 

Máj- és epebetegségek, illetve

Emelkedett alanin-aminotranszferáz-szint,

gyakori

tünetek

emelkedett

 

 

aszpartát-aminotranszferáz-szint

 

 

Hyperbilirubinaemia, emelkedett

nem gyakori

 

gamma-glutamiltranszferáz-szint

 

 

Toxicus hepatitis, májelégtelenség,

ritka

 

májcirrhosis, emelkedett

 

 

alkalikus-foszfatázszint a vérben

 

 

Allergiás tünetekkel járó májelégtelenség

nagyon ritka

 

 

 

A bőr és a bőr alatti szövet

Bőrkiütés

gyakori

betegségei és tünetei

Stevens-Johnson-szindróma / toxicus

ritka / nem ismert

 

epidermalis necrolysis

 

A csont- és izomrendszer, valamint

Myositis, emelkedett

nem gyakori

a kötőszövet betegségei és tünetei

kreatin-foszfokinázszint a vérben

 

 

Izomatrófia

ritka

Vese- és húgyúti betegségek és

Veseelégtelenség, proteinuria

nem gyakori

tünetek

 

 

Általános tünetek, az alkalmazás

Asthenia

gyakori

helyén fellépő reakciók

 

 

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Jelentettek késői típusú túlérzékenységi reakciókat, jellemzően 2-6 héttel a kezelés kezdetét követően, beleértve a bőrkiütést, lázat, eozinophiliát és hepaticus reakciókat is (lásd még 4.4 pont). Bőr- és hepaticus reakciók előfordulhatnak önmagukban vagy együttesen is.

Súlyos immunhiányos állapotban szenvedő HIV fertőzött betegekben a kombinált antiretrovirális terápia (CART) elkezdésekor gyulladásos reakció jelentkezhet a normálisan tünetmentes vagy reziduális opportunista fertőzésekre is. Autoimmun betegségek (pl. Basedow-kór) előfordulását is

jelentették, azonban a bejelentések szerint a jelentkezésig eltelt idő rendkívül változó, és ezek az események a kezelés elkezdése után több hónappal is előfordulhatnak (lásd 4.4 pont).

Osteonecrosis eseteit jelentették, főleg olyan betegeknél, akik általánosan elismert rizikó faktorral bírtak, előrehaladott HIV okozta betegségben szenvedtek vagy hosszútávú kombinált antiretrovirális terápiában (CART) részesültek. Az esetek gyakorisága nem ismert (lásd 4.4 pont).

Orthostatikus hypotonia által okozott ájulás eseteit jelentették.

Laboratóriumi eltérések

A 4. táblázat a ≥ 1%-os gyakorisággal jelentkező, 3-4-es fokozatú kóros laboratóriumi eredmények maximális értékeit mutatja be (ACTG kritériumok), tekintet nélkül a kiindulási értékekre.

4. táblázat: A ≥ 1%-os gyakoriságú, 3-4-es fokozatú kóros eredmények (ACTG kritériumok) maximális értékei tekintet nélkül a MOTIVATE 1 és MOTIVATE 2 vizsgálatokbeli kiindulási értékekre (összevont analízis; maximum 48 hetes periódus)

 

 

Maravirok 300 mg

Placebo + OBT

Laboratóriumi paraméter

Határérték

naponta kétszer

 

 

 

+ OBT

N = 207*

 

 

N = 421*

(%)

 

 

(%)

 

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

 

 

Aszpartát-aminotranszferáz

> 5,0x ULN

4,8

2,9

Alanin-aminotranszferáz

> 5,0x ULN

2,6

3,4

Össz-bilirubin

> 5,0x ULN

5,5

5,3

Emésztőrendszeri betegségek és

tünetek

 

 

Amiláz

> 2,0x ULN

5,7

5,8

Lipáz

> 2,0x ULN

4,9

6,3

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri

betegségek és

tünetek

 

Abszolút neutrofil sejtszám

< 750/mm3

4,3

1,9

ULN: Upper Limit of Normal (normálérték felső határa)

 

OBT: optimalizált háttérkezelés (Optimised Background Therapy)

 

* A százalékok valamennyi olyan betegre vonatkoznak, akiknél az adott laboratóriumi paramétert mérték.

A MOTIVATE vizsgálatokat, egy 5 évre kiterjesztett megfigyeléses fázissal, a maravirok hosszútávú biztonságosságának értékelése céljából 96 héten túlra meghosszabbították. A hosszútávú biztonságossági/kiválasztott végpontok (Long Term Safety/Selected Endpoints (LTS/SE)) közé tartoztak a maravirok-kezelés alatti elhalálozás, az AIDS-szel kapcsolatos események, a májelégtelenség, a myocardialis infarctus/cardialis ischaemia, a rosszindulatú betegségek, a rhabdomyolysis és az egyéb súlyos fertőzéses események. Ezeknek a kiválasztott végpontoknak az incidenciája a maravirokot szedő betegeknél ebben a megfigyeléses vizsgálatban összhangban állt a vizsgálatok korábbi időpontjaiban észlelt incidencia értékekkel.

Előzetes kezelésben nem részesült betegeknél az ACTG kritériumokat alkalmazva a 3-as és 4-es fokozatú laboratóriumi eltérések incidenciája hasonló volt a maravirokkal és efivarenzzel kezelt csoportokban.

Gyermekek és serdülők

A gyermekek és serdülők mellékhatásprofilja az A4001031 vizsgálat 48 hetes biztonságossági adatain alapul, amelyben 103 HIV-1 fertőzött, korábban már kezelésben részesült, 2-18 év közötti betegek naponta kétszer maravirokot kaptak optimalizált háttérterápia (OBT) mellett. Összeségében a

gyermekek és serdülők biztonságossági profilja hasonló volt, mint amit a felnőttekkel végzett klinikai vizsgálatokban figyeltek meg.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A klinikai vizsgálatok során alkalmazott legmagasabb dózis 1200 mg volt. A dózist korlátozó mellékhatás a posturalis hypotensio volt.

A QT-szakasz megnyúlását figyelték meg, amikor a maximális ajánlott, napi kétszer 300 mg humán dózis mellett várható plazmakoncentrációkat eredményező adagok 6-szorosát adták be kutyáknak, illetve 12-szeresét majmoknak. Mindazonáltal a QT-szakasz klinikailag jelentős megnyúlását nem tapasztalták a placebo + OBT-kezeléshez képest, ha a fázis III klinikai vizsgálatokban a maravirok ajánlott dózisát alkalmazták, illetve akkor sem, amikor egy specifikus farmakokinetikai vizsgálat során a maravirok a QT-szakaszt megnyújtó potenciálját vizsgálták.

Kezelés

A maravirok túladagolásának nincs specifikus antidotuma. Túladagolás esetén általános támogató kezelést alkalmazása javasolt, a beteg hanyatt fektetése mellett a vitális paramétereket, a vérnyomást és az EKG-t gondosan ellenőrizni kell.

Ha indikált, a fel nem szívódott aktív maravirokot hánytatással vagy gyomormosással kell eltávolítani.

A fel nem szívódott gyógyszer eltávolításának elősegítésére aktív szenet is lehet alkalmazni. Mivel a maravirok mérsékelten kötődik a fehérjékhez, a dialízis hozzájárulhat a gyógyszer eltávolításához. A további kezelést a nemzeti toxikológiai központ ajánlásai szerint kell végezni, amennyiben ilyen van.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: szisztémás vírusellenes szerek, egyéb vírusellenes készítmények, ATC kód: J05AX09

Hatásmechanizmus

A maravirok a CCR5 antagonisták terápiás csoportjának egyik tagja. A maravirok szelektíven kötődik a humán CCR5 kemokin receptorhoz, és így megakadályozza, hogy a CCR5-tropikus HIV-1 behatoljon a sejtekbe.

In vitro antivirális aktivitás

A maravirok-kezelés nem hatásos olyan vírusokkal szemben, amelyek a CXCR4 receptort használják segéd receptorként (CXCR4-tropikus vagy kettős tropikus vírusok, amelyeket közösen CXCR4-et használó” névvel jelölnek, lásd lejjebb). A szérum korrigált EC90-értéke 43 primer HIV-1 klinikai izolátumban 0,57 (0,06-10,7) ng/ml volt, ami a különböző vizsgált szubtípusok esetén nem mutatott

szignifikáns eltérést. A maravirok antivirális hatását HIV-2 ellen még nem vizsgálták. A részleteket lásd a CELSENTRI Európai Nyilvános Értékelői Jelentésében (EPAR) az Európai

Gyógyszerügynökség (EMA) honlapján.

Amikor valamely másik antiretrovirális gyógyszerrel sejtkultúrában alkalmazták, a maravirok kombináció nem mutatott antagonisztikus hatást számos NRTI, NNRTI, PI szerrel vagy a HIV fúziót gátló enfuvirtiddel szemben.

Rezisztencia

A vírus kétféleképpen kerüli el a maravirok-kezelést: vagy olyan vírus szelektálódik, amelyik a CXCR4-receptort képes használni segéd-receptorként a sejtekbe történő belépéshez (CXCR4-et használó vírus), vagy olyan vírus szelektálódik, amelyik továbbra is kizárólag a CCR5-receptort használja (CCR5-tropikus vírus).

In vitro

Két CCR5-tropikus vírus (0 laboratóriumi törzs, 2 klinikai izolátum) sorozatos passzálását követően in vitro izoláltak olyan HIV-1 variánsokat, amelyek csökkent érzékenységet mutatnak a maravirok- kezelésre. A maravirok rezisztenciát mutató vírusok CCR5-tropikusak maradtak, és CCR5-tropikus vírusból CXCR4-et használó konverzió nem fordult elő.

Fenotípusos rezisztencia

A maravirok rezisztens vírusok koncentráció-hatás görbéire az volt fenotípusosan jellemző, hogy azok nem érték el a 100%-os gátlást sorozatos maravirok hígításos assay-k során. A hagyományos IC50/IC90-értékek nem voltak használható paraméterek a fenotípusos rezisztencia mérésére, mivel ezek néha változatlanok maradtak a gyógyszerérzékenység szignifikáns csökkenése esetén is.

Genotípusos rezisztencia

A mutációk halmozódását találták a gp120 burok-glikoproteinben (ez a vírus protein kötődik a

CCR5-koreceptorhoz). Ezeknek a mutációknak a pozíciója a különböző izolátumokban más volt. Ezért ezeknek a mutációknak a jelentőségét a maravirok érzékenység szempontjából nem ismerjük.

In vitro keresztrezisztencia

Azok az HIV-1 klinikai izolátumok, amelyek rezisztensek voltak a nukleozid analóg reverz transzkriptáz gátlókra (NRTI), a nem-nukleozid analóg reverz transzkriptáz gátlókra (NNRTI), a proteáz inhibitorokra (PI) és az enfuvirtidre, valamennyien érzékenyek voltak a maravirok-kezelésre sejtkultúrában. Azok a maravirok rezisztens vírusok, amelyek in vitro alakultak ki, a fúzió gátló enfuvirtid és proteáz inhibitor szakvinavir-kezelésekkel szemben érzékenyek maradtak.

In vivo

Előzetesen kezelt betegek

A pivotális tanulmányokban (MOTIVATE 1 és MOTIVATE 2), a betegek 7,6%-ában változott meg a vírus tropizmusa CCR5-ről CXCR4-tropikusra, vagy kettős/ kevert tropikusra a szűrés és kezelés kezdete (kiindulás) között eltelt idő alatt (amely 4-6 hetet jelentett).

Sikertelen kezelés CXCR4-et használó vírus miatt

A betegek körülbelül 60%-ában találtak CXCR4-et használó vírust a kudarccal végződött maravirok- kezelésekben, összehasonlítva a betegek 6%-ával a placebo + OBT-kezelési ágban. Annak érdekében, hogy megvizsgálják a kezelés során jelentkező CXCR4-et használó vírus valószínű eredetét, részletes klonális analízist végeztek 20 reprezentatív egyénből izolált vírussal (16 egyént a maravirok-kezelési ágból, 4 egyént a placebo + OBT ágból választottak), akikben CXCR4-et használó vírust találtak a sikertelenül végződött kezelés során. Ez az analízis arra utalt, hogy a CXCR4 vírus inkább egy már jelenlévő CXCR4-et használó, a vizsgálat kezdetén nem detektált rezervoárból származott, mint a vizsgálat kezdetén jelenlevő CCR5-tropikus vírusoknak a mutációjából. A maravirok-kezelés kudarcát követően a kezelés kezdetén CCR5 vírussal fertőzött betegeknél a CXCR4-et használó vírus

tropizmusának vizsgálata kimutatta, hogy a vírus populáció 36 beteg közül 33-nál CCR5-tropikus vírusokká alakult vissza, a követés 35. napja után.

A rendelkezésre álló adatok szerint a sikertelen kezelés során a CXCR4-et használó vírus rezisztencia típusa más antiretrovirális szerekkel szemben hasonlónak tűnik, mint amit a vizsgálat kezdetén a

CCR5-tropikus vírusoknál figyeltek meg. Ezért a kezelési séma megválasztásakor azt kell feltételezni, hogy azok a vírusok, amelyek a korábban nem detektált CXCR4-et használó vírus populációt alkotják (azaz a kisebbik vírus populáció) ugyanolyan rezisztencia mintával rendelkeznek, mint a CCR5-tropikus populáció.

Sikertelen kezelés CCR5-tropikus vírus jelenléte esetén

Fenotípusos rezisztencia: azoknál a betegeknél, akiknél CCR5-tropikus vírus volt jelen a sikertelen maravirok-kezelés során, 58 betegből 22 betegnél a maravirok-kezeléssel szembeni érzékenység csökkenését mutatták ki. A többi 36 betegnél nem volt bizonyíték arra, hogy a vírus érzékenysége a kezelésre csökkent volna, amit egy reprezentatív csoporton végzett feltáró virológiai analízis során állapítottak meg. Az utóbbi csoportnak alacsony compliance-re utaló markerei voltak (alacsony és változó gyógyszerszint és az OBT gyakran magas számított reziduális érzékenységi értéke). Azoknál a betegeknél, akiknél a csak az R5 vírus jelenléte esetén a kezelés sikertelen volt, a maravirok még aktívnak tekinthető, ha a maximális százalékos gátlás (Maximum Percentage Inhibition, MPI) értéke ≥ 95% (Phenosense Entry assay). A vírusokkal szembeni in vivo reziduális aktivitást 95%-nál alacsonyabb MPI-értéknél nem határozták meg.

Genotípusos rezisztencia

Kulcsfontosságú mutációk (V3-hurok) a V3-szekvencia nagyfokú variabilitása és az analizált minták alacsony száma miatt jelenleg nem feltételezhetők.

Gyermekek és serdülők

A 48. heti analízisben (N = 103) nem-CCR5 tropikus vírust 23-ból 5 betegnél (22%) mutattak ki virológiai kudarc esetén. Egy további betegnél a virológiai kudarc időpontjában a maravirokra csökkent érzékenységű CCR5-tropikus vírust észleltek, bár ezt nem őrizték meg a kezelés végén. A virológiai kudarcot mutató betegekre rendszerint alacsony compliance volt jellemző mind a maravirok-kezelés, mind terápiás rezsim háttérterápiás antiretrovirális elemei vonatkozásában. Összességében a maravirok-rezisztenciának az ebben, a korábbi kezelésben részesült gyermekgyógyászati populációban megfigyelt mechanizmusa hasonló volt ahhoz, mint amit a felnőtt populációban figyeltek meg.

Klinikai eredmények

CCR5-tropikus vírussal fertőzött, kezelt betegekben végzett vizsgálatok

A maravirok-kezelés klinikai hatásosságát (egyéb antiretrovirális gyógyszerekkel kombinációban) a plazma HIV RNS szintekre és a CD4+ sejtszámra két pivotális, randomizált, kettős-vak, többközpontú tanulmányban (MOTIVATE 1 és MOTIVATE 2, n = 1076) végezték olyan betegekben, akik a Monogram Trofile Assay szerint CCR5-tropikus HIV-1 fertőzésben szenvedtek.

Olyan betegeket választottak be ezekbe a vizsgálatokba, akiket korábban már legalább 3 fajta antiretrovirális gyógyszer osztályba tartozó ágenssel kezeltek [≥ 1 nukleozid reverz transzkriptáz gátló

(NRTI), ≥ 1 nem-nukleozid reverz transzkriptáz gátló (NNRTI), ≥ 2 proteáz inhibitor (PI), és/vagy enfurvirtid], vagy dokumentált rezisztencia alakult ki valamennyi osztály legalább egy gyógyszerével szemben. A betegeket 2:2:1 arányban randomizálták 300 mg-os (ekvivalens dózis) napi egyszeri, napi kétszeri CELSENTRI-, vagy placebo-kezelésre, amit egy optimalizált háttérkezeléssel (OBT) kombinálva adtak, mely 3-6 antiretrovirális gyógyszerből állt (kivéve az alacsony dózisú ritonavir- kezelést). Az OBT-kezelést a beteg korábbi kezelési anamnézise és a vizsgálat kezdetén mért genotípusos és fenotípusos vírus rezisztencia alapján választották ki.

5. táblázat: A betegek demográfiai és kiindulási jellemzői (MOTIVATE 1 és MOTIVATE 2 összevont vizsgálatok)

 

Maravirok

Placebo + OBT

Demográfiai és kiindulási jellemzői

300 mg kétszer naponta

 

 

+ OBT

N = 209

 

N = 426

 

 

Kor (évek)

46,3

45,7

(Tartomány, évek)

21-73

29-72

Férfi nem

89,7%

88,5%

Rassz (fehér bőrű /fekete bőrű /más)

85,2% / 12% / 2,8%

85,2% / 12,4% / 2,4%

Átlag kiindulási HIV-1 RNS (log10 kópia/ml)

4,85

4,86

Átlag kiindulási CD4+ sejtszám (sejt/mm3)

166,8

171,3

(tartomány, sejt/mm3)

(2,0-820,0)

(1,0-675,0)

Virális terhelés szűrési értéke > 100 000 kópia/ml

179 (42,0%)

84 (40,2%)

Kiindulási CD4+ sejtszám ≤ 200 sejt/mm3

250 (58,7%)

118 (56,5%)

Betegek száma (százaléka) GSS pontszám szerint:

 

 

102 (23,9%)

51 (24,4%)

138 (32,4%)

53 (25,4%)

80 (18,8%)

41 (19,6%)

≥ 3

104 (24,4%)

59 (28,2%)

GeneSeq rezisztencia teszt

 

 

Mivel a nem kaukázusi etnikumból beválasztott betegek száma a pivotális klinikai vizsgálatokban alacsony volt, ezekről adatok csak korlátozottan állnak rendelkezésre.

A kiindulási értékhez képest mért átlagos CD4+ sejtszám növekedése azoknál a betegeknél, akiknél azért volt sikertelen a kezelés, mert a vírus tropizmusa megváltozott, kettős/ vegyes tropizmus, vagy CXCR4 fertőzés miatt, a napi kétszeri 300 mg-os maravirok + OBT csoportban nagyobb volt a növekedés (+56 sejt/mm3), mint amit placebo + OBT-vel sikertelenül kezelt betegeknél észleltek (+13,8 sejt/mm3) a tropizmustól függetlenül.

6. táblázat: Hatásossági végeredmények a 48. héten (MOTIVATE 1 és MOTIVATE 2 összevont vizsgálatok)

Végeredmények

Maravirok

Placebo +

Különbség1

 

300 mg kétszer

OBT

(Konfidencia

 

naponta

 

Intervallum2)

 

+ OBT

N = 209

 

 

N = 426

 

 

HIV-1 RNS

 

 

 

Változás átlaga a kiinduláshoz

-1,837

-0,785

-1,055

képest (log kópia/ml)

 

 

(-1,327; -0,783)

A betegek százaléka, akiknél a

56,1%

22,5%

Kockázati arány: 4,76

HIV-1 RNS értéke

 

 

(3,24; 7,00)

< 400 kópia/ml

 

 

 

A betegek százaléka, akiknél

45,5%

16,7%

Kockázati arány: 4,49

HIV-1 RNS értéke

 

 

(2,96; 6,83)

< 50 kópia/ml

 

 

 

CD4+ sejtszám

 

 

 

Változás átlaga a kiinduláshoz

122,78

59,17

63,13

képest (sejt/μl)

 

 

(44,28; 81,99)2

1p-értékek < 0,0001

2Valamennyi hatékonysági végpont esetén a konfidencia intervallum 95% volt, kivéve a HIV-1 RNS kiindulási érték változását, amelynél 97,5% volt.

A MOTIVATE vizsgálatok egy tropizmus meghatározására alkalmazott érzékenyebb mérőmódszerrel

(Trofile ES) végzett retrospektív analízisében a válaszarány (<50 kópia/ml a 48. héten) olyan betegeknél, akiknél a kiindulási időpontban csak CCR5-tropikus vírust mutattak ki, a maravirok + OBT kombinációval végzett kezelésnél (n = 328) 48,2%, míg a placebo + OBT-vel kezelteknél (n = 178) 16,3% volt.

A napi kétszeri 300 mg-os maravirok + OBT-kezelés valamennyi analizált alcsoportba tartozó betegnél jobbnak bizonyult a placebo + OBT-kezelésnél (lásd a 7. táblázatot). Azok a betegek, akiknek a vizsgálat kezdetén nagyon alacsony volt CD4+ sejtszámuk (i.e. < 50 sejt/µl) kedvezőtlenebb eredményeket mutattak. Ebben az alcsoportban számos rossz prognózisra utaló marker volt jelen, így kiterjedt vírus rezisztencia és magas kiindulási vírusterhelés. Mindezek ellenére a maravirok-kezelés mellett szignifikáns előny volt kimutatható a placebo + OBT-kezeléssel szemben (lásd a 7. táblázatot).

7. táblázat: Alcsoportonként a < 50 kópia/ml értéket elérő betegek aránya a 48. héten (a MOTIVATE 1 és a MOTIVATE 2 vizsgálatok összevont analízise)

 

HIV-1 RNS < 50 kópia/ml

Alcsoportok

Maravirok

Placebo + OBT

300 mg kétszer naponta

 

 

+ OBT

N = 209

 

N = 426

 

A kiindulási HIV-1 RNS vizsgálata

 

 

(kópia/ml):

58,4%

26,0%

< 100 000

34,7%

9,5%

≥ 100 000

 

 

Kiindulási CD4+ (sejt/µl):

 

 

< 50

16,5%

2,6%

50-100

36,4%

12,0%

101-200

56,7%

21,8%

201-350

57,8%

21,0%

≥ 350

72,9%

38,5%

Az aktív ARV-k száma OBT-ben1:

 

 

32,7%

2,0%

44,5%

7,4%

58,2%

31,7%

≥ 3

62%

38,6%

1 A GSS alapján.

 

 

Nem CCR5-tropikus vírussal fertőzött, korábban már kezelt betegekben végzett vizsgálatok

Az A4001029 kódjelű vizsgálat egy olyan feltáró jellegű vizsgálat volt, amelyben kettős és vegyes tropizmusú, vagy CXCR4-tropikus HIV-1 fertőzésben szenvedő betegek vettek részt, ahol a vizsgálat felépítése hasonló volt a MOTIVATE 1 és a MOTIVATE 2 vizsgálatokéhoz. Ebben a vizsgálatban sem előnyt, sem hátrányt nem tudtak kimutatni a placebo + OBT-kezeléshez képest, jóllehet a vírusterhelés és a CD4+ sejtszám tekintetében nem tapasztaltak kedvezőtlen végeredményt.

Kezelésben még nem részesült betegeknél végzett vizsgálatok

Egy randomizált, kettős-vak klinikai vizsgálat (MERIT) a maravirokot vizsgálta az efavirenzzel szemben, mindkettőt zidovudinnal/lamivudinnal (n = 721, 1:1) történő kombinációban alkalmazva. Negyvennyolc hetes kezelést követően a maravirok nem bizonyult non-inferiornak (nem rosszabb, mint) az efavirenzhez képest a HIV-1 RNS < 50 kópia/ml végpont tekintetében (maravirok 65,3% vs efavirenz 69,3%, konfidencia intervallum alsó határa -11,9%). Több maravirokkal kezelt beteg hagyta abba a vizsgálatot a hatás elmaradása miatt (43, vs 15), és azoknál a betegeknél, ahol a hatás elmaradt, a szerzett NRTI-rezisztencia (főképp lamivudin) magasabb volt a maravirok karon. Kevesebb beteg hagyta abba a maravirokkal történő kezelést nemkívánatos események miatt (15, vs 49).

Vizsgálatok egyidejű hepatitis B és/vagy hepatitis C vírusfertőzésben szenvedő betegeknél

Az egyéb antiretrovirális gyógyszerekkel kombinációban alkalmazott maravirok hepaticus biztonságosságát egy randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban értékelték <50 kópia/ml HIV RNS titerű HIV-1 fertőzött betegeknél, akiknél egyidejű hepatitis C és/vagy B fertőzés is fennállt.

Hetven (n = 64 Child-Pugh A stádiumba és n = 6 Child-Pugh B stádiumba tartozó) beteget a maravirok csoportba és 67 (n = 59 Child-Pugh A stádiumba és n = 8 Child-Pugh B stádiumba tartozó) beteget a placebo-csoportba randomizáltak.

Elsődleges célkitűzésként a 3. és 4. fokú kóros ALT-szint (ha az ALT kiindulási értéke nem volt magasabb a normálérték felső határánál, akkor ez utóbbi 5-szörösét meghaladó, ha az ALT nagyobb volt a normálérték felső határánál, akkor ez utóbbi 3,5-szeresét meghaladó értékek) előfordulási gyakoriságát vizsgálták a 48. héten. Mindkét kezelési karban egy beteg esetében teljesült az elsődleges végpont a 48. hétig (a placebo kezelés 8. hetében, illetve a maravirok-kezelés 36. hetében).

Vizsgálatok CCR5-tropikus vírussal fertőzött, korábbi kezelésben részesült gyermekek körében

Az A400103 egy nyílt elrendezésű, multicentrumos vizsgálat volt, amelyet megnövelt érzékenységű

Trofile méréssel meghatározott CCR5-tropikus HIV-1 vírussal fertőzött gyermekek körében végeztek (2-éves kortól 18 éves alattiakig). A betegeknek a szűrővizsgálat során >1000 kópia/ml HIV-1 RNS-szinttel kellett rendelkezniük.

Minden beteg (n = 103) naponta kétszer részesült maravirok és OBT kezelésben. A maravirok adagok meghatározása testfelület-alapú volt és módosítása annak alapján történt, hogy a beteg kapott-e potens CYP3A-gátlókat és/vagy -induktorokat.

Sikeres tropizmus teszt eredménnyel rendelkező gyermekeknél kettős kevert/CXCR4-tropikus vírust azonosítottak a vizsgálat miták kb. 40%-ában (a 2-6 évesek kb. 30%-ában és a 12-18 évesek kb. 45%-ában), amely megerősíti a tropizmus teszt fontosságát a gyermekgyógyászati populációban is.

A populáció 52%-ban lányokból és 69%-ban feketebőrűekből állt, akik átlegéletkora 10 év volt (tartomány: 2-17 év). A kiindulási időpontban a HIV-1 RNS kópiaszám plazmában mért átlagértéke 4,3 log10 kópia/ml volt (tartomány: 2,4-6,2 log10 kópia/ml), az átlag CD4+ sejtszám pedig

551 sejt/mm3 (tartomány: 1-1654 sejt/mm3), míg a CD4+ % átlagérték 21% volt (0%-42%).

A 48. héten egy “hiányzó, terápiaváltó vagy kezelést abbahagyó = kudarc” analízis alkalmazásával a maravirokkal és OBT-vel kezelt betegek 48%-a ért el <48 kópia/ml HIV-1 RNS plazmaszintet, míg a a betegek 65%-ánál <400 kópia/ml HIV-1 RNS plazmaszintet észleltek. A CD4+ sejtszám

átlagértékének (százalék) emelkedése a kiindulási időponttól a 48. hétig 247 sejt/mm3 (5%) volt.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A maravirok abszorpciója változó, többszörös csúcsokkal jellemezhető. Egyszeri 300 mg orális dózis beadása után a maravirok 2 óra alatt (0,5-4 óra között) éri el plazmakoncentrációjának csúcsát egészséges önkéntesekben. Az orálisan adott maravirok farmakokinetikája nem arányos a dózissal a teljes dózistartományban. A 100 mg-os dózis esetén a gyógyszer abszolút biohasznosulása 23%, míg a 300 mg-os dózisé várhatóan 33%. A maravirok az efflux transzporter P-glikoprotein egyik szubsztrátja.

A 300 mg tabletta és egy magas zsírtartalmú reggeli egyidejű elfogyasztása a gyógyszer Cmax- és AUC-értékeit 33%-kal, míg 75 mg-nak megfelelő belsőleges oldat és magas zsírtartalmú reggeli egyidejű elfogyasztása a maravirok AUC értékét 73%-kal csökkentette egészséges felnőtt

önkénteseknél. A tablettával végzett vizsgálatok során az étel hatását alacsonyabbnak találták magasabb dózisoknál.

A felnőttekkel (tabletta gyógyszerformával) végzett klinikai vizsgálatokban, vagy a pediátriai (tabletta és belsőleges oldat gyógyszerformát egyaránt alkalmazó) vizsgálatokban nem korlátozták a táplálkozást. Az eredmények nem utalnak számottevő hatásossági vagy biztonságossági aggályra az

étkezéssel egybekötött vagy éhgyomri adagolás vonatkozásában. Ezért a maravirok tabletta és belsőleges oldat felnőttekre, serdülőkre és a 2 éves vagy annál idősebb, valamint legalább 10 kg testtömegű gyermekekre vonatkozó ajánlott dózisait éhgyomorra és táplálkozás után is be lehet venni (lásd 4.2 pont).

Eloszlás

A maravirok (körülbelül 76%-ban) humán plazmaproteinekhez kötődik, ugyanakkor az albumin és az alfa-1 savas glikoprotein iránt mérsékelt affinitást mutat. A maravirok megoszlási térfogata körülbelül 194 l.

Biotranszformáció

Klinikai vizsgálatok, valamint humán máj mikroszómákkal és expresszált enzimekkel in vitro végzett vizsgálatok során kimutatták, hogy a maravirokot főként a citokróm P450 enzimrendszer bontja le a HIV-1-re lényegében hatástalan bomlástermékekre. Az in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a CYP3A4 a maravirok lebontásáért felelős legfontosabb enzim. Az in vitro vizsgálatok ugyanakkor arra is utalnak, hogy a polimorf CYP2C9, CYP2D6 és CYP2C19 enzimek nem járulnak hozzá jelentős értékben a maravirok lebontásához.

Egyszeri 300 mg orális dózis beadását követően a maravirok a vérben keringő meghatározó komponens (amely a teljes radioaktivitás 42%-áért felelős). Az emberekben található legfontosabb keringő bomlástermék egy szekunder amin (a radioaktivitás körülbelül 22%-áért felelős), amely N-dealkiláció révén képződik. Ennek a poláris bomlásterméknek nincsen szignifikáns farmakológiai aktivitása. Egyéb bomlástermékek mono-oxidáció révén keletkeznek és a plazma radioaktivitásának csak kis részét képezik.

Elimináció

Egy olyan tömeg egyensúlyi/kiválasztási vizsgálatot végeztek, melynek során egyszeri 300 mg-os, C14-gyel jelölt maravirok dózist alkalmaztak. 168 óra alatt a radioaktivitás körülbelül 20%-át a vizeletből, míg 76%-át a székletből nyerték vissza. A maravirok volt a vizeletben (átlagosan a dózis

8%-a) és a székletben (átlagosan a dózis 25%-a) található legfontosabb komponens. A maradék radioaktivitás bomlástermékek formájában távozott a szervezetből. Intravénás alkalmazást követően

(30 mg) a maravirok félélet-ideje 13,2 óra volt, a dózis 22%-a változatlanul kiürült a vizelettel, a teljes clearence-érték 44 l/óra, a vese clearence-érték pedig 10,17 l/óra volt.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

A maravirok intenzív farmakokinetikai vizsgálatát 50 korábbi kezelésben részesült, CCR5-tropikus, HIV-1 fertőzött, 2-18 éves életkorú gyermekgyógyászati betegnél végezték (testtömeg: 10,0-57,6 kg) az A4001031 klinikai vizsgálat dóziskereső szakaszában. Az adagokat étellel együtt adták be az intenzív mintavételes farmakokinetikai értékelő napokon, és úgy optimalizálták, hogy az adagolási intervallum során >100 ng/ml átlagkoncentrációt (Cavg) érjenek el. Egyébként a maravirok alkalmazására táplálékkal egyidejűleg vagy anélkül került sor. A maravirok kiindulási adagját a 1,73 m2 felnőtt testfelszínről (BSA) számolták át gyermek és serdülő BSA (m2) alapú csoportokra. Ezen felül az adagoknál figyelembe vették azt is, hogy a betegek az OBT részeként kaptak-e potens CYP3A-gátlót (38/50), potens CYP3A induktort (2/50) vagy egyéb egyidejű gyógyszeres kezelést, amelyek nem potens CYP3A-inhibitorok vagy potens CYP3A-induktorok (10/50). A ritka mintavétellel végzett farmakokinetikai vizsgálatot minden beteg esetében elvégezték, beleértve a

potens CYP3A-gátlókat kapó további 47 beteget is, akik nem vettek részt a dóziskereső szakaszban. A potens CYP3A4-gátlók és/vagy induktorok hatása a maravirok farmakokinetikai paramétereire hasonló volt ahhoz, mint amit felnőtteknél figyeltek meg.

A BSA (m2) alapú csoportokat testtömeg (kg) alapúra módosították az adagolás egyszerűsítése és az adagolási hibák csökkentése érdekében (lásd 4.2 pont). A testtömeg (kg) alapú dózisok használata a korábbi kezelésben részesült, HIV-1-fertőzésben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél olyan maravirok expozíciósszinteket eredményezett, mint amiket a korábbi kezelésben részesült és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek mellett ajánlott dózisokat kapó felnőtteknél észleltek. A maravirok farmakokinetikáját 2 évesnél fiatalabb betegeknél nem állapították meg (lásd 4.2 pont).

Idősek

A 65-75 évesekkel folytatott fázis I/IIa és fázis III vizsgálatok populáció analízise alapján a kornak nincs hatása (lásd 4.2 pont).

Vesekárosodás

Egy vizsgálat összehasonlította a maravirok egyszeri 300 mg-os dózisának a farmakokinetikáját súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance < 30 ml/perc, n = 6) és végstádiumú vesebetegségben (ESRD) szenvedő betegeknél és egészséges önkénteseknél (n = 6). A maravirok AUCinf-értékének geometriai átlaga (CV%) a következő volt: egészséges önkénteseknél (normál vesefunkció) 1348,4 ng•óra/ml (61%), súlyos vesekárosodás esetén 4367,7 mg•óra/ml (52%), ESRD-ben (dialízist követő adagolás) 2677,4 ng•óra/ml (40%), és ESRD-ben (dialízist megelőző adagolás) 2805,5 ng•óra/ml (45%). A Cmax (CV%) egészséges önkéntesekben (normál vesefunkció) 335,6 ng/ml (87%), súlyos vesekárosodás esetén 801,2 ng/ml (56%), ESRD-ben (dialízist követő adagolás) 576,7 ng/ml (51%) és ESRD-ben

(dialízist megelőző adagolás) 478,5 ng/ml (38%) volt. ESRD-ben szenvedő betegeknél a dialízis hatása a gyógyszerexpozícióra minimális. Súlyos vesekárosodásban és ESRD-ben szenvedő betegeknél mért gyógyszerexpozíció a normál vesefunkciójú, egészséges önkéntesekkel, a maravirok egyszeri 300 mg-os dózisával végzett vizsgálatban mért tartományban volt. Ezért a maravirokot erős

CYP3A4-inhibitor nélkül szedő, vesekárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás nem szükséges (lásd 4.2, 4.4 és 4.5 pont).

A vizsgálat összehasonlította továbbá a 7 napon át, naponta 2-szer 1000/100 mg szakvinavir/ritonavirral (egy erős CYP3A4-gátló) kombinációban alkalmazott, többszöri adagolású maravirok farmakokinetikáját enyhe (kreatinin-clearance > 50 és ≤ 80 ml/perc, n = 6) és közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance ≥ 30 és ≤ 50 ml/perc, n = 6) szenvedő betegeknél és egészséges önkénteseknél (n = 6). A vizsgálati alanyok 150 mg maravirokot kaptak különböző adagolási gyakorisággal (egészséges önkéntesek: 12 óránként, enyhe vesekárosodásban szenvedők:

24 óránként, közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedők: 48 óránként). A maravirok 24 órás átlagkoncentrációja (Cátlag) normál vesefunkció esetén 445,1 ng/ml, enyhe vesekárosodás esetén 338,3 ng/ml és közepesen súlyos vesekárosodás esetén 223,7 ng/ml volt. A maravirok 24-48 óra közötti átlagkoncentrációja közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél alacsony (Cátlag: 32,8 ng/ml) volt. Ezért vesekárosodásban szenvedő betegeknél a 24 óránál hosszabb adagolási gyakoriság a 24. és a 48. óra között inadekvát gyógyszerexpozíciót eredményezhet.

Dózismódosítás szükséges azoknál a vesekárosodásban szenvedő betegeknél, akik a maravirokot erős CYP3A4-gátlóval együtt szedik (lásd 4.2, 4.4 és 4.5 pont).

Májkárosodás

A maravirok elsősorban a máj által metabolizálódik és eliminálódik. Egyszeri 300 mg maravirok dózis farmakokinetikáját enyhe (Child-Pugh A osztály, n = 8) és közepes fokú (Child-Pugh B osztály, n = 8) májkárosodásban szenvedő betegeknél egészséges önkéntesekkel (n = 8) hasonlították össze. A Cmax geometriai középértéke 11%-kal, az AUClast értéke 25%-kal volt magasabb enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél az egészséges önkéntesekkel összehasonlítva. A Cmax geometrai középértéke 32%-kal, az AUClast értéke 46%-kal volt magasabb közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél mint az egészséges önkénteseknél. A rendelkezésre álló adatok korlátozott száma miatt az enyhe májkárosodás hatása alulbecsülhető a csökkent metabolikus kapacitású és magasabb vese clearence-t mutató betegeknél. Ezért az eredményeket óvatosan kell értelmezni. A maravirok farmakokinetikáját nem vizsgálták súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2 és

4.4 pont).

Rassz

Nem figyeltek meg jelentős különbséget kaukázusi, ázsiai és fekete bőrű rasszba tartozó egyéneknél.

Más rasszok farmakokinetikáját nem vizsgálták.

Nem

Nem figyeltek meg jelentős különbséget a farmakokinetikában.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az elsődleges farmakológiai aktivitás (CCR5-receptor affinitás) jelen volt a majmokban (100%-os receptor lekötés) és mérsékelt volt egerekben, patkányokban, nyulakban és kutyákban. A CCR5 receptor genetikai hiánya esetén embereknél és egereknél nem jelentettek szignifikáns nemkívánatos következményt.

In vitro és in vivo vizsgálatok azt mutatták, hogy a maravirok a terápiát meghaladó dózisban megnyújthatja a QTc-szakaszt arrhytmia nélkül is.

Patkányokban az ismételt dózistoxicitási vizsgálatok azt mutatták, hogy a toxicitás célszerve elsődlegesen a máj (megnövekedett transzaminázszint, epevezeték hyperplasia és necrosis).

A maravirok-kezelés potenciális karcinogén hatását egy 6 hónapos, transzgenikus egereken, és egy 24 hónapos, patkányokon végzett vizsgálat alapján értékelték ki. Az egerekben semelyik tumorfajta gyakoriságát sem növelte statisztikailag szignifikáns módon a maravirok. Ezen vizsgálatok során az ajánlott napi kétszeri, 300 mg maximális dózis beadása után várható humán expozíciónál 7-39-szer magasabb szisztémás expozíciós szinteket értek el (amit a 0-24 óra között mért szabad AUC-értékek alapján határoztak meg). A maravirok alkalmazása patkányokban thyreoid adenomákat indukált, amit adaptív májfunkciós változások kísértek. Mindezt a naponta kétszer adott 300 mg-os dózis után várható humán expozíciónál 21-szer magasabb szisztémás expozíciós szint mellett figyelték meg. Ezek az eredmények alacsony humán relevanciára engednek következtetni. Ezen túlmenően a várható humán szabad expozíciónál legalább 15-ször magasabb szisztémás expozíciós szint mellett

2/60 hímnél cholangiocarcinoma (900 mg/ttkg alkalmazása esetén), 1/60 nősténynél cholangioma (500 mg/ttkg alkalmazása esetén) eseteit jelentették patkányoknál.

A maravirok sorozatos in vitro és in vivo mérések során sem mutatott mutagén, vagy genotoxikus hatást. A mérések közt szerepelt az inverz mutagenitás vizsgálata baktériumokban, a humán limfocitákon végzett kromoszóma aberrációk vizsgálata és a patkány csontvelő micronucleus teszt.

A maravirok nem károsította a hím vagy nőstény patkányok párzási, illetve fogamzó képességét, és

1000 mg/kg dózisig nem fejtett ki káros hatást a kezelt hím patkányok spermájára sem. Az expozíció ilyen dózis mellett a napi kétszeri 300 mg-os dózis után becsült, szabad klinikai AUC 39-szeresének felelt meg.

Az embrionális és magzati fejlődést a napi kétszeri, 300 mg-os dózis után várható, becsült szabad klinikai AUC-érték maximum 39-szeres értékei mellett patkányokban, illetve a várható, becsült szabad klinikai AUC-érték 34-szeres értékei mellett nyulakban vizsgálták. Nyulaknál az anyai toxikus dózis alkalmazása esetén 7 magzat, és a 75 mg/kg közepes dózis alkalmazása esetén 1 magzat mutatott külső anomáliákat.

A pre- és postnatális fejlődést, a napi kétszeri, 300 mg-os dózis után várható, becsült szabad klinikai AUC-értéket maximum 27-szeresen meghaladó szinteken vizsgálták patkányokban. A motoros aktivitás enyhe növekedését figyelték meg magas dózisok mellett mind elválasztott, mind felnőtt hím patkányokban, nőstényekben ilyen hatást nem figyeltek meg. Az utódok többi fejlődési paraméterét, köztük a fertilitást és a reproduktív képességet, az anya maravirok-kezelése nem befolyásolta.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Citromsav (vízmentes)

Nátrium-citrát-dihidrát

Szukralóz

Nátrium-benzoát

Eperaroma

Tisztított víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

Az első felbontást követően: 60 nap.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30°C-on tárolandó. Az első felbontástól számított 60 nap múlva megsemmisítendő. A belsőleges oldat megsemmisítésének időpontját fel kell írni a dobozon erre a célra kialakított helyre. A dátumot rögtön fel kell írni, amikor az első használatot megelőzően a tartály felbontásra kerül.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

230 ml, 20 mg/ml maravirokot tartalmazó oldat gyermekbiztos zárókupakkal ellátott, nagy sűrűségű polietilén (HDPE) tartályban. A csomagolás tartalmaz egy hőre lágyuló elasztomer benyomható csatlakozó feltétet, valamint egy polipropilén (milliliteres beosztású) hengerből és polietilén dugattyúból álló 10 ml-es szájfecskendőt.

A szájfecskendőt az előírt belsőleges oldat adagjának pontos kimérése céljából tartalmazza a csomagolás.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó helyi előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

ViiV Healthcare UK Ltd

980 Great West Road

Brentford

Middlesex

TW8 9GS

Egyesült Királyság

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/07/418/013

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. szeptember 18.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. július 20.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája