Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Ebilfumin (oseltamivir) – Alkalmazási előírás - J05AH02

Updated on site: 06-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveEbilfumin
ATC-kódJ05AH02
Hatóanyagoseltamivir
GyártóActavis Group PTC ehf

Cikkek tartalma

1.A GYÓGYSZER NEVE

Ebilfumin 30 mg kemény kapszula

Ebilfumin 45 mg kemény kapszula

Ebilfumin 75 mg kemény kapszula

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Ebilfumin 30 mg kemény kapszula

30 mg oszeltamivirnek megfelelő oszeltamivir-foszfát kemény kapszulánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

Ebilfumin 45 mg kemény kapszula

45 mg oszeltamivirnek megfelelő oszeltamivir-foszfát kemény kapszulánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

Ebilfumin 75 mg kemény kapszula

75 mg oszeltamivirnek megfelelő oszeltamivir-foszfát kemény kapszulánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Ebilfumin 30 mg kemény kapszula

A kemény kapszula teste és teteje erős sárga, a kapszulatetőn fekete „OS 30” jelzéssel. Kapszulaméret: 4.

A kapszula fehér, granulált port tartalmaz.

Ebilfumin 45 mg kemény kapszula

A kemény kapszula teste és teteje átlátszatlan fehér, a kapszulatetőn fekete „OS 45” jelzéssel. Kapszulaméret: 4.

A kapszula fehér, granulált port tartalmaz.

Ebilfumin 75 mg kemény kapszula

A kemény kapszula teste átlátszatlan fehér, teteje erős sárga, a kapszulatetőn fekete „OS 75” jelzéssel. Kapszulaméret: 2.

A kapszula fehér, granulált port tartalmaz.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

Influenza kezelése

Az Ebilfumin az influenzára jellemző tüneteket mutató felnőttek és gyermekek - beleértve az időre született újszülötteket is -számára javallott, ha a közösségben influenzavírus mutatható ki. A hatásosság akkor volt igazolható, ha az első tünetek megjelenése után két napon belül elkezdték a kezelést..

Influenza megelőzése

-Post-expozíciós megelőzés 1 éves, vagy ennél idősebb betegeknél, ha klinikailag diagnosztizált influenzás beteggel érintkeztek, amikor a közösségben influenza vírus mutatható ki.

-Az Ebilfumin influenza prevenciójaként történő alkalmazásakor az eseteket egyedileg kell megítélni a körülmények és a védelmet igénylő populáció figyelembevételével. Kivételes esetben (pl. ha a cirkuláló- és a vakcina vírustörzsei nem felelnek meg egymásnak, illetve pandemia esetén), megfontolandó a szezonális prevenció 1 évesek, vagy ennél idősebbek esetében.

-Az Ebilfumin 1 éves kor alatti csecsemőknél az influenza post-expozíciós prevenciójára javallott, influenza pandémia kitörése esetén (lásd 5.2 pont).

Az Ebilfumin nem helyettesíti az influenza elleni vakcinációt.

A vírus elleni szerek influenza kezelésére és megelőzésére történő alkalmazásáról a hivatalos ajánlások alapján kell dönteni. Az oszeltamivir kezelésre vagy megelőzésre történő alkalmazásának eldöntése előtt figyelembe kell venni az aktuálisan terjedő influenzavírus ismert tulajdonságait, az influenzavírus gyógyszerrel szembeni érzékenységéről rendelkezésre álló információkat minden szezonban, és a betegség különböző földrajzi térségekre és betegpopulációkra gyakorolt hatását (lásd 5.1 pont).

4.2Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az Ebilfumin kemény kapszulák bioekvivalens gyógyszerformák. A 75 mg-os dózis beadható:

-egy 75 mg-os kapszula formájában

-egy 30 mg-os kapszula és egy 45 mg-os kapszula formájában.

A kereskedelmi forgalomban kapható oszeltamivir 6 mg/ml por belsőleges szuszpenzióhoz készítmény alkalmazása javasolt azoknál a gyermekeknél és felnőtteknél, akik nem tudják lenyelni a kapszulát vagy alacsonyabb dózisra van szükségük.

Felnőttek és 13 éves vagy annál idősebb serdülők

Kezelés: Serdülőknek (13-17 éveseknek) és felnőtteknek az ajánlott orális dózis 75 mg oszeltamivir, naponta kétszer, 5 napon keresztül.

Testtömeg

Ajánlott dózis 5 napon keresztül

>40 kg

75 mg naponta kétszer

A kezelést a lehető leghamarabb, az influenza tüneteinek megjelenését követő két napon belül el kell kezdeni.

Post-expozíciós prevenció: Fertőzött beteggel történt közeli érintkezés után az influenza prevenciójára ajánlott dózis serdülőknek (13-17 éveseknek) és felnőtteknek 75 mg oszeltamivir naponta egyszer, 10 napon keresztül.

Testtömeg

Ajánlott dózis 10 napon keresztül

>40 kg

75 mg naponta egyszer

A kezelést a lehető leghamarabb, az influenzás egyénnel történt érintkezést követő két napon belül el kell kezdeni.

Prevenció közösségben jelentkező influenzajárvány ideje alatt: Az ajánlott dózis az influenza prevenciójára járvány idején 75 mg oszeltamivir naponta egyszer, legfeljebb 6 hétig.

Gyermekek

1-12 éves gyermekek

Az Ebilfumin 30 mg-os, 45 mg-os és 75 mg-os kapszula áll rendelkezésre a csecsemők, illetve az 1 éves vagy annál idősebb gyermekek számára.

Kezelés: az alábbi, testtömeg szerinti adagolási rend ajánlott csecsemők és 1 éves vagy az annál idősebb gyermekek kezelésére:

Testtömeg

Ajánlott dózis 5 napon keresztül

10 kg-15 kg

30 mg naponta kétszer

>15 kg-23 kg

45 mg naponta kétszer

>23 kg-40 kg

60 mg naponta kétszer

>40 kg

75 mg naponta kétszer

A kezelést, a lehető leghamarabb, az influenza tüneteinek megjelenését követő két napon belül el kell kezdeni.

Post-expozíciós prevenció: Influenzás beteggel történt érintkezés után az Ebilfumin megelőzésre ajánlott dózisai a következők:

Testtömeg

Ajánlott dózis 10 napon keresztül

10 kg-15 kg

30 mg naponta egyszer

>15 kg-23 kg

45 mg naponta egyszer

>23 kg-40 kg

60 mg naponta egyszer

>40 kg

75 mg naponta egyszer

Prevenció közösségben terjedő influenzajárvány alatt: Influenzajárvány alatti prevenciós vizsgálatokat 12 éves kor alatti gyermekeknél nem végeztek.

0-12 hónapos csecsemők

Kezelés: Az ajánlott kezelési dózis 0-12 hónapos csecsemők számára naponta kétszer 3 mg/kg. Farmakokinetikai és biztonságossági adatok alapján a 0-12 hónapos csecsemőknek ez a dózis biztosítja azt az előanyag és aktív metabolit plazmakoncentrációt, ami a klinikai hatásosság és a biztonságossági profil tekintetében várhatóan hasonló az idősebb gyermekeknél és a felnőtteknél tapasztaltakhoz (lásd 5.2 pont). A következő adagolási útmutató javasolt 0-12 hónapos csecsemők kezelésére:

Testtömeg*

Ajánlott dózis 5 napig

3 kg

9 mg naponta kétszer

4 kg

12 mg naponta kétszer

5 kg

15 mg naponta kétszer

6 kg

18 mg naponta kétszer

7 kg

21 mg naponta kétszer

8 kg

24 mg naponta kétszer

9 kg

27 mg naponta kétszer

10 kg

30 mg naponta kétszer

* A táblázat nem tartalmaz minden lehetséges testtömeg adatot erre a populációra. Minden 1 év alatti gyermeknél a dózis meghatározásához 3 mg/kg adaggal kell számolni a beteg testtömegétől függetlenül.

A kezelést a lehető leghamarabb, az influenza tüneteinek megjelenését követő két napon belül el kell kezdeni.

Ez az adagolási ajánlás nem vonatkozik koraszülött csecsemőkre, vagyis azokra, akiknek a fogantatástól számított kora kevesebb mint 36 hét. Ezekre, a fiziológiai funkciók éretlensége miatt eltérő adagolást igénylő betegekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat.

Post-expozíciós prevenció: Influenza pandémia kitörésekor az egy éves kor alatti csecsemők számára javasolt profilaktikus dózis a kezelési adag fele. Ez a csecsemők és 1 éves vagy annál idősebb gyermekek és felnőttek olyan klinikai adatain alapul, amelyek azt mutatják, hogy a napi terápiás dózis felének megfelelő prevenciós dózis klinikailag hatásos az influenza megelőzésében. 0-12 hónapos csecsemőknek az alábbi, életkor alapján számított profilaktikus adagolás javasolt (az expozíció szimulációra vonatkozóan lásd az 5.2 pontot):

Életkor

Ajánlott dózis 10 napig

0-12 hónap

3 mg/kg naponta egyszer

Ez az adagolási ajánlás nem vonatkozik koraszülött csecsemőkre, vagyis azokra, akiknek a fogantatástól számított kora kevesebb, mint 36 hét. Ezekre, a fiziológiai funkciók éretlensége miatt eltérő adagolást igénylő betegekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat.

Prevenció a közösségben terjedő influenzajárvány alatt: 0-12 hónapos gyermekekre vonatkozóan influenzajárvány idején nem végeztek prevenciós vizsgálatokat.

Az ex tempore előállítható gyógyszerformára vonatkozó utasításokat lásd 6.6 pontban.

Speciális populációk

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem szükséges sem a terápiás sem a preventív dózis módosítása. Nem végeztek vizsgálatokat májkárosodásban szenvedő gyermekeknél.

Vesekárosodás

Az influenza kezelése: Közepesen súlyos és súlyos vesekárosodásban szenvedő felnőtt és serdülő (13-17 éves) betegeknél dózismódosítás szükséges. Az ajánlott dózisok az alábbi táblázatban találhatók.

Kreatinin clearance

Kezelésre ajánlott dózis

>60 (ml/perc)

75 mg naponta kétszer

>30-60 (ml/perc)

30 mg naponta kétszer

>10-30 (ml/perc)

30 mg naponta egyszer

10 (ml/perc)

Nem ajánlott (nem áll rendelkezésre adat)

Hemodializált betegek

30 mg minden hemodialízis kezelést követően

Peritoneális dializisben részesülő

30 mg egyszeri dózis

betegek*

 

* Folyamatos ambuláns peritoneális dialízisben (CAPD) részesülő betegek vizsgálataiból származó adatok; az oszeltamivir_karboxilát clearance várhatóan magasabb az automatizált peritoneális dializis (APD) mód alkalmazásakor. Az APD kezelési mód CAPD-re váltható, amennyiben a nephrológus indokoltnak tartja.

Influenza prevenciója: A közepesen súlyos és súlyos vesekárosodásban szenvedő felnőtt és serdülő (13-17 éves) beteg dózisát az alábbi táblázat szerint kell módosítani.

Kreatinin clearance

Prevencióra ajánlott dózis

>60 (ml/perc)

75 mg naponta egyszer

>30-60 (ml/perc)

30 mg naponta egyszer

>10-30 (ml/perc)

30 mg minden második nap

10 (ml/perc)

Nem ajánlott (nem áll rendelkezésre adat)

Hemodializált betegek

30 mg, minden második hemodialízis kezelést követően

Peritoneális dializisben részesülő

30 mg hetente egyszer

betegek*

 

* Folyamatos ambuláns peritoneális dialízisben (CAPD) részesülő betegek vizsgálataiból származó adatok; az oszeltamivir-karboxilát clearance várhatóan magasabb az automatizált peritoneális dializis (APD) mód alkalmazásakor. Az APD kezelési mód CAPD-re váltható, amennyiben a nephrológus indokoltnak tartja.

Vesekárosodásban szenvedő csecsemőkre és (12 éves vagy annál fiatalabb) gyermekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő klinikai adat ahhoz, hogy bármilyen adagolási javaslatot lehessen adni.

Idősek

Nem szükséges a dózis módosítása kivéve, ha a beteg igazoltan közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenved.

Immunkompromittált betegek

Immunkompromittált betegeknél a szezonális profilaxis hosszabb idejű, maximum 12 hetes alkalmazását értékelték (lásd 4.4, 4.8 és 5.1 pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

Azok a betegek, akik nem tudják lenyelni a kapszulát, megfelelő ex tempore gyógyszerformában kaphatják meg a gyógyszert, lásd 6.6 pont.

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az oszeltamivir csak az influenzavírusok által okozott betegség ellen hatásos. Nincs bizonyíték arra, hogy az oszeltamivir az influenzavíruson kívül bármely más kórokozó által okozott betegségben hatásos lenne (lásd 5.1 pont).

Az oszeltamivir nem helyettesíti az influenza elleni védőoltást. Az oszeltamivir alkalmazása az adott egyénnél nem befolyásolhatja az évente esedékes influenza elleni vakcináció szükségességéről hozott döntést. Az influenza elleni védelem csak az oszeltamivir adagolása alatt áll fenn. Az oszeltamivirt kizárólag akkor szabad az influenza kezelésére és prevenciójára alkalmazni, ha megbízható epidemiológiai adatok igazolják, hogy influenza vírus terjed a közösségben. Kimutatták, hogy az aktuálisan terjedő influenzavírus-törzsek oszeltamivir érzékenysége nagymértékben változó (lásd 5.1 pont). Ezért a felíró orvosnak az aktuálisan terjedő influenzavírusok oszeltamivir érzékenységéről rendelkezésre álló legfrissebb információkat kell figyelembe vennie, amikor az oszeltamivir alkalmazásáról dönt.

Súlyos társbetegség

Az oszeltamivir biztonságosságáról és hatásosságáról nem állnak rendelkezésre információk olyan betegekre vonatkozóan, akik súlyos és bizonytalan kimenetelű, más természetű betegségben szenvednek, és akiknél fennállhat az azonnali hospitalizáció szükségessége.

Immunkompromittált betegek

Az oszeltamivir-kezelés vagy profilaxis hatásossága immunkompromittált betegeknél nem egyértelműen bizonyított (lásd 5.1 pont).

Szív-/légzőrendszeri betegség

Az oszeltamivir hatásossága nem megalapozott krónikus szívbetegségben és/vagy légzőrendszeri betegségben szenvedők esetében. Ebben a populációban nincs különbség a komplikációk előfordulási gyakoriságában a kezelt és placebo csoport között (lásd 5.1 pont).

Gyermekek

Jelenleg nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek alapján koraszülött csecsemőkre (<36 hetes fogantatástól számított kor) vonatkozó adagolási ajánlásokat lehetne adni.

Súlyos vesekárosodás

Súlyos vesekárosodásban szenvedő serdülő (13-17 éves korú) és felnőtt betegek esetében mind a terápiás, mind a preventív dózis módosítása ajánlott. Vesekárosodásban szenvedő csecsemőkre és

(1 éves vagy idősebb) gyermekekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő klinikai adat ahhoz, hogy bármilyen adagolási javaslatot lehessen adni (lásd a 4.2 és 5.2 pont).

Neuropszichiátriai események

Influenzás betegek, különösen gyermekek és serdülők oszeltamivir-kezelése során neuropszichiátriai eseményeket jelentettek. Ilyen eseményeket oszeltamivirrel nem kezelt influenzás betegeknél is tapasztaltak. A betegeknél gondosan figyelni kell a viselkedés megváltozását, és a kezelés folytatásáról minden betegnél az előny-kockázat alapos értékelése alapján kell dönteni (lásd 4.8 pont).

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az oszeltamivir farmakokinetikai tulajdonságai, mint pl. a kismértékű fehérjekötődés, a CYP450 és glükuronidáz rendszertől független metabolizmus (lásd 5.2 pont) arra utalnak, hogy ezen mechanizmusok révén valószínűleg nem jönnek létre klinikailag jelentős kölcsönhatások.

Probenecid

Normál vesefunkciójú betegeknél probenecid egyidejű alkalmazásakor nincs szükség dózismódosításra. A renalis tubuláris szekréció anionos útját hatásosan gátló probeneciddel egyidejű alkalmazás eredményeként az oszeltamivir aktív metabolitjának vérszintje kb. kétszeresére emelkedik.

Amoxicillin

Az oszeltamivir nem lép kinetikai kölcsönhatásba az ugyanazon az úton eliminálódó amoxicillinnel, ami arra utal, hogy ezen az útvonalon csupán gyenge oszeltamivir interakció jön létre.

Renalis elimináció

A renalis tubuláris szekrécióért veresengő, klinikailag fontos gyógyszerkölcsönhatás nem valószínű, aminek oka a legtöbb ilyen vegyület ismert biztonságossági tartománya, az aktív metabolit eliminációs karakterisztikája (glomerulus filtráció és anionos tubuláris szekréció) és az ilyen utak exkréciós kapacitása. Azonban gondosan kell eljárni, amikor az oszeltamivirt olyan betegeknek írják fel, akiknek egyidejűleg szedett gyógyszerei ugyanúgy ürülnek, mint az oszeltamivir és szűk terápiás szélességgel rendelkeznek (pl. klórpropamid, metotrexát, fenilbutazon).

További információk

Nem figyeltek meg farmakokinetikai kölcsönhatást az oszeltamivir vagy fő metabolitja, és az együtt adott paracetamol, acetilszalicilsav, cimetidin vagy antacidok (magnézium- és alumínium-hidroxid, illetve kalcium-karbonát), rimantadin vagy warfarin között (warfarinnal stabilan kezelt nem influenzás betegeknél).

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Bár az oszeltamivir alkalmazásáról terhes nők esetében kontrollált klinikai vizsgálatokat nem végeztek, a forgalomba hozatalt követő és retrospektív obszervációs vizsgálatok során azonban gyűjtöttek adatokat a terhesség alatti alkalmazásról (lásd 5.1 pont „Influenza kezelése terhes nőknél” alpont, illetve terhes nők expozícióra vonatkozó adatai az 5.2 pontban). Ezek az adatok az állatkísérletekkel összhangban nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsító hatásra (lásd 5.3 pont). Terhes nők a rendelkezésre álló biztonságossági információknak, az aktuálisan terjedő influenza vírustörzs patogenitásának és a terhes nő egészségi állapotának mérlegelését követően kaphatnak oszeltamivirt.

Szoptatás

Az oszeltamivir és aktív metabolitja bekerül a szoptató patkányok tejébe. Nagyon kevés információ áll rendelkezésre oszeltamivirt szedő anyák által szoptatott csecsemőkről és az oszeltamivir anyatejbe való kiválasztásáról. Korlátozott számú adatok azt mutatták, hogy az oszeltamivir és aktív metabolitja

kimutatható az anyatejben, de ezek szintje igen alacsony, amely a csecsemőknél szubterápiás dózist eredményezne. A fenti információknak, illetve az aktuálisan terjedő influenzavírus-törzs patogenitásának és a szoptató nő egészségi állapotának ismeretében az oszeltamivir alkalmazása mérlegelhető, ha az egyértelmű előnyöket biztosít a szoptató anyák számára.

Termékenység

A preklinikai adatok nem igazolták, hogy az oszeltamivir hatással van a női vagy férfi termékenységre (lásd 5.3 pont).

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az oszeltamivir nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Az oszeltamivir összesített biztonságossági profilja influenza ellen oszeltamivirrel kezelt

6049 felnőtt/serdülő és 1473 gyermek bevonásával végzett klinikai vizsgálatok adatain, továbbá 3990 felnőtt/serdülő, valamint 253 gyermek kezeléséből származó adatokon alapul, akik az influenza megelőzésére oszeltamivirt vagy placebót kaptak, illetve kezelésben nem részesültek. További 475, immunkompromittált betegnek (beleérve 18 gyermeket, akik közül 10 oszeltamivirt, 8 pedig placebót kapott) adtak oszeltamivirt vagy placebót az influenza megelőzésére.

Felnőttek/serdülők esetében a leggyakrabban jelentett mellékhatás a terápiás vizsgálatok során az émelygés és hányás a prevenciós vizsgálatok során az émelygés volt. Ezen mellékhatások többsége egyetlen alkalommal fordult elő az első vagy a második kezelési napon, és 1-2 napon belül spontán megszűntek. Gyermekeknél a leggyakrabban jelentett mellékhatás a hányás volt. A betegek többségénél ezen mellékhatások nem vezettek az oszeltamivir-kezelés leállításához.

Az oszeltamivir forgalomba hozatala óta a következő súlyos ritka mellékhatásokat jelentették: anafilaxiás és anafilaktoid reakciók, májbetegségek (fulminans hepatitis, májfunkciós zavar és sárgaság), angioneuroticus oedema, Stevens-Johnson szindróma, toxicus epidermalis necrolysis, gastrointestinalis vérzés és neuropszichiátriai események (a neuropszichiátriai eseményekkel kapcsolatosan lásd 4.4 pont).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi táblázatban felsorolt mellékhatásokat a következő kategóriákba sorolták be: nagyon gyakori

(1/10 ), gyakori (1/100-<1/10), nem gyakori (1/1000-<1/100), ritka (1/10 000-<1/1000) és nagyon ritka (<1/10 000). A táblázatban a mellékhatások megfelelő kategóriába történő besorolása a klinikai vizsgálatokból származó összesített analízisek alapján történik.

Influenza kezelése és prevenciója felnőtteknél és serdülőknél:

A felnőtteknél/serdülőknél a terápiás és prevenciós vizsgálatok során az ajánlott dózis mellett (kezelésre 75 mg naponta kétszer, 5 napig és prevencióra 75 mg naponta egyszer legfeljebb 6 hétig) észlelt leggyakoribb mellékhatások az 1. táblázatban találhatóak.

Azoknál a betegeknél, akik az oszeltamivirt az ajánlott dózisban profilaxisként kapták (75 mg naponta egyszer legfeljebb 6 hétig) a jelentett biztonságossági profil minőségileg hasonló volt a terápiás vizsgálatoknál tapasztaltakhoz, a profilaktikus vizsgálatokban alkalmazott hosszabb adagolás ellenére is.

1. táblázat Oszeltamivirrel végzett, az influenza kezelésére és prevenciójára vonatkozó klinikai vizsgálatok vagy a forgalomba hozatal utáni megfigyelések során észlelt mellékhatások felnőtteknél és serdülőknél

Szervrendszer

 

Mellékhatások a gyakoriságuk szerint

 

Nagyon

Gyakori

Nem gyakori

Ritka

 

gyakori

 

 

 

Fertőző

 

bronchitis,

 

 

betegségek és

 

herpes simplex,

 

 

parazita-

 

nasopharyngitis,

 

 

fertőzések

 

felső légúti

 

 

 

 

fertőzések,

 

 

 

 

sinusitis

 

 

Vérképzőszervi

 

 

 

thrombocytopenia

és

 

 

 

 

nyirokrendszeri

 

 

 

 

betegségek és

 

 

 

 

tünetek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Immunrendszeri

 

 

túlérzékenységi

anafilaxiás reakciók,

betegségek és

 

 

reakció

anafilaktoid reakciók

tünetek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pszichiátriai

 

 

 

agitáció,

kórképek

 

 

 

szokatlan viselkedés,

 

 

 

 

szorongás,

 

 

 

 

zavartság,

 

 

 

 

téveszmék, delirium,

 

 

 

 

hallucináció,

 

 

 

 

rémálmok,

 

 

 

 

önkárosítás

Idegrendszeri

fejfájás

álmatlanság

éberségi szint

 

betegségek és

 

 

megváltozása,

 

tünetek

 

 

convulsio

 

Szembetegségek

 

 

 

látászavar

és szemészeti

 

 

 

 

tünetek

 

 

 

 

Szívbetegségek

 

 

szívritmuszavar

 

és a szívvel

 

 

 

 

kapcsolatos

 

 

 

 

tünetek

 

 

 

 

Légzőrendszeri,

 

köhögés,

 

 

mellkasi és

 

torokfájás,

 

 

mediastinalis

 

orrfolyás

 

 

betegségek és

 

 

 

 

tünetek

 

 

 

 

Emésztő-

émelygés

hányás,

 

gastrointestinalis

rendszeri

 

hasi fájdalom

 

vérzés,

betegségek és

 

(beleértve a

 

haemorrhagiás

tünetek

 

felhasi fájdalmat

 

colitis

 

 

is),

 

 

 

 

dyspepsia

 

 

Máj- és

 

 

májenzim-

fulminans hepatitis,

epebetegségek,

 

 

emelkedés

májelégtelenség,

illetve tünetek

 

 

 

hepatitis

 

 

 

 

 

Szervrendszer

 

Mellékhatások a gyakoriságuk szerint

 

Nagyon

Gyakori

Nem gyakori

Ritka

 

gyakori

 

 

 

A bőr és a bőr

 

 

ekcéma,

angioneuroticus

alatti szövet

 

 

dermatitis, kiütés,

oedema,

betegségei és

 

 

urticaria

erythema

tünetei

 

 

 

multiforme,

 

 

 

 

Stevens-Johnson

 

 

 

 

szindróma,

 

 

 

 

toxicus epidermalis

 

 

 

 

necrolysis

Általános

 

fájdalom,

 

 

tünetek és az

 

szédülés

 

 

alkalmazás

 

(beleértve a

 

 

helyén fellépő

 

vertigót is),

 

 

reakciók

 

fáradtság,

 

 

 

 

láz,

 

 

 

 

végtagfájdalom

 

 

Influenza kezelése és prevenciója gyermekeknél:

Összesen 1473 gyermek (köztük egyébként egészséges, 1-12 éves gyermek és 6-12 éves, asztmás gyermek) vett részt klinikai vizsgálatokban, amelyekben az oszeltamivirt influenza kezelésére adták. Közülük 851 gyermeket kezeltek oszeltamivir szuszpenzióval. Összesen 158 gyermek kapta az oszeltamivir ajánlott dózisát naponta egyszer, egy expozíció utáni, egy háztartásban élők között végzett prevenciós vizsgálatban (n = 99) egy 6 hetes gyermekgyógyászati szezonális prevenciós vizsgálatban (n = 49) és egy 12 hetes, immunkompromittált betegekkel végzett gyermekgyógyászati szezonális prevenciós vizsgálatban (n = 10).

A 2. táblázat a gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatok során leggyakrabban jelentett mellékhatásokat mutatja.

2. táblázat Oszeltamivirrel gyermekeken végzett, az influenza kezelését és prevencióját célzó klinikai vizsgálatok során észlelt mellékhatások (életkor/testtömeg szerinti adagolás [napi egyszer 30 mg-tól 75 mg-ig]

Szervrendszer

Mellékhatások a gyakoriságuk szerint

 

 

Nagyon gyakori

Gyakori

Nem gyakori

Ritka

Fertőző betegségek

 

otitis media

 

 

és

 

 

 

 

parazitafertőzések

 

 

 

 

Idegrendszeri

 

fejfájás

 

 

betegségek és

 

 

 

 

tünetek

 

 

 

 

Szembetegségek és

 

conjunctivitis

 

 

szemészeti tünetek

 

(beleértve a vörös

 

 

 

 

szemeket,

 

 

 

 

szemváladékozást

 

 

 

 

és szemfájdalmat

 

 

 

 

is)

 

 

 

 

 

 

 

A fül és az

 

fülfájás

dobhártya-

 

egyensúly-érzékelő

 

 

rendellenesség

 

szerv betegségei és

 

 

 

 

tünetei

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szervrendszer

Mellékhatások a gyakoriságuk szerint

 

 

Nagyon gyakori

Gyakori

Nem gyakori

Ritka

Légzőrendszeri,

köhögés,

orrfolyás

 

 

mellkasi és

orrdugulás

 

 

 

mediastinalis

 

 

 

 

betegségek és

 

 

 

 

tünetek

 

 

 

 

Emésztőrendszeri

hányás

hasi fájdalom

 

 

betegségek és

 

(beleértve a felhasi

 

 

tünetek

 

fájdalmat is),

 

 

 

 

dyspepsia,

 

 

 

 

hányinger

 

 

A bőr és a bőr alatti

 

 

dermatitis

 

szövet betegségei és

 

 

(beleértve az

 

tünetei

 

 

allergiás és

 

 

 

 

atopiás

 

 

 

 

dermatitist is)

 

Egyes, kiválasztott mellékhatások leírása

 

 

 

Pszichiátriai kórképek és idegrendszeri betegségek és tünetek

Az influenza különböző neurológiai és magatartási tünetekkel társulhat, beleértve olyan eseményeket is, mint pl. hallucinációk, delírium és viselkedési zavarok, amelyek néhány esetben fatális kimenetelűek lehetnek. Ezek az események megjelenhetnek encephalitis vagy encephalopathia formájában, de jelentkezhetnek nyilvánvaló súlyos betegség nélkül is.

A forgalomba hozatalt követően oszeltamivirt kapott influenzás betegeknél convulsióról és delíriumról számoltak be (beleértve az olyan tüneteket, mint pl. az éberségi szint megváltozása, zavartság, viselkedési zavarok, téveszmék, hallucinációk, nyugtalanság, szorongás, rémálmok), amelyek nagyon ritkán a beteg saját maga által okozott sérüléséhez vagy fatális kimentelhez vezettek. Ezeket az eseményeket elsősorban gyermek- és kamaszkorú betegek esetében jelentették, gyakran hirtelen jelentkeztek és gyorsan megszűntek. Az oszeltamivir szerepe ezekben az eseményekben nem ismert. Hasonló neuropszichiátriai eseményekről olyan influenzás betegek esetében is beszámoltak, akik nem szedtek oszeltamivirt.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

A hepatobiliáris rendszer betegségei, beleértve a hepatitist és az emelkedett májenzimszinteket az influenzaszerű betegségben szenvedőknél. Ezek között előfordul fatális kimenetelű fulmináns hepatitis/májelégtelenség is.

Egyéb speciális populációk

Gyermekek (1 éves kor alatti csecsemők)

Az oszeltamivir terápia farmakokinetikai, farmakodinámiai és biztonságossági profilját két vizsgálatban írták le, melyeket 135, influenza fertőzött, 1 éves kor alatti csecsemőn végeztek. A biztonságossági profil hasonló volt az életkori csoportok között, a hányás, a hasmenés és a pelenkakiütés voltak a leggyakrabban jelentett mellékhatások (lásd 5.2 pont). Nem áll elegendő adat rendelkezésre olyan csecsemőkre vonatkozóan, akiknek fogantatástól számított kora kevesebb mint 36 hét.

Az egy évesnél fiatalabb csecsemőknél az influenza kezelésére alkalmazott oszeltamivir prospektív és retrospektív obszervációs vizsgálataiból (ezekben összesen több mint 2400, ebbe a korcsoportba tartozó csecsemő vett részt), az epidemiológiai adatbázis-kutatásokból és a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó biztonságossági információk azt mutatják, hogy az egy évesnél fiatalabb csecsemőknél tapasztalt biztonságossági profil hasonló az egy éves vagy az annál idősebb gyermekeknél megállapított biztonságossági profilhoz.

Idősek és krónikus szívbetegségben és/vagy tüdőbetegségben szenvedő betegek

Az influenza-kezelési vizsgálatokba bevont populáció egyébként egészséges felnőttekből/serdülőkből és fokozott kockázatnak kitett betegekből állt (olyan betegek, akiknél nagyobb az influenza szövődmények kialakulásának kockázata, pl. idősek és krónikus szívbetegségben vagy légzőrendszeri betegségben szenvedő betegek). Általánosságban, a fokozott kockázatnak kitett betegeknél észlelt mellékhatás-profil minőségileg hasonló volt az egészséges fiatal felnőttekéhez.

Immunkompromittált betegek

Egy 12-hetes, 475 immunkompromittált beteggel, köztük 18, 1-től 12 éves korú gyermekkel végzett profilaktikus vizsgálatban tapasztalt biztonságossági profil 238 betegnél - akik oszeltamivirt kaptak - megegyezett azzal, amit az oszeltamivir korábbi, profilaktikus klinikai vizsgálataiban tapasztaltak.

Fennálló asthma bronchialéban szenvedő gyermekek

Általánosságban, a fennálló asthma bronchialéban szenvedő gyermekeknél a mellékhatás-profil minőségileg hasonló volt az egyébként egészséges gyermeknél tapasztalt mellékhatás-profilhoz.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

Oszeltamivir túladagolás eseteiről számoltak be klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követően. A túladagolásról szóló jelentések többségében nem jelentettek mellékhatást.

A túladagolást követően jelentett mellékhatások természetükben és eloszlásukban hasonlók voltak azokhoz, amelyeket az oszeltamivir terápiás adagjainál észleltek, és a 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások c. pontban kerültek feltüntetésre.

Specifikus antidotum nem ismert.

Gyermekek

Gyermekeknél gyakrabban jelentettek túladagolást, mint felnőtteknél és serdülőknél. Óvatosan kell eljárni az oszeltamivir belsőleges szuszpenzió elkészítésekor és az oszeltamivir készítmények gyermekeknél történő alkalmazásakor.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás víruselleni szerek, neuraminidáz-inhibitorok ATC kód: J05A H02

Az oszeltamivir-foszfát az aktív metabolit (oszeltamivir-karboxilát) előanyaga (prodrug). Az aktív metabolit az influenzavírus neuraminidáz-enzimeinek szelektív gátlója, mely enzimek a virion felszínén található glikoproteinek. A vírus neuraminidáz enzim szükséges mind a vírus nem-fertőzött sejtbe történő behatolásához, mind az újonnan keletkezett vírusrészecskék fertőzött sejtekből történő kiszabadulásához és a fertőző vírus további terjedéséhez a szervezetben.

Az oszeltamivir-karboxilát in vitro gátolja mind az influenza A mind az influenza B neuraminidáz enzimeit. Az oszeltamivir-foszfát in vitro gátolja az influenzavírus fertőzést és replikációt. Az orálisan adott oszeltamivir in vivo gátolja az influenza A és B vírus replikációját és patogenitását, állatokon kísérletesen előidézett influenza-fertőzésben, olyan vérszint mellett, amelyet embernél naponta kétszer adott 75 mg oszeltamivirrel érnek el.

Az oszeltamivir influenza A és B elleni antivirális aktivitását igazolja az egészséges önkénteseknél kísérletesen előidézett influenza elleni hatás.

Az oszeltamivirre vonatkozó neuraminidáz enzim IC50 értékek klinikailag izolált influenza A esetében 0,1 nM és 1,3 nM közé estek, influenza B esetében pedig az érték 2,6 nM volt. Az influenza B-re vonatkozóan magasabb medián IC50 értékeket (8,5 nM-ig terjedően) figyeltek meg a publikált vizsgálatokban.

Klinikai vizsgálatok

Az influenza-fertőzés kezelése

Ez a javallat a természetesen előforduló influenzás megbetegedések esetén végzett klinikai vizsgálatokon alapul, amelyeket elsősorban az influenza A vírus okozott.

Az oszeltamivir csak az influenzavírus által okozott betegségek ellen hatásos. A statisztikai analízisek ezért csak az influenzával fertőzött egyénekre vonatkoznak. Az összesített, kezelt vizsgálati populációban, mely magába foglalta mind az influenza-pozitív, mind a negatív egyéneket (kezelésbe bevont, ITT populáció), a primer hatékonyság az influenza-negatív egyének számával arányosan csökkent. Az összesített kezelt vizsgálati populációban az influenza-fertőzést a bevont betegek 67%-ánál (46%-74%) igazolták. Az idősek 64%-a volt influenza-pozitív. A krónikus szív- és/vagy légzőszervi betegségben szenvedők 62%-a volt influenza-pozitív. Minden fázis III vizsgálatba kizárólag a helyi lakosság körében terjedő influenza idején vontak be betegeket.

Felnőttek és 13 éves vagy ennél idősebb serdülők: a betegeket akkor vonták be a vizsgálatokba, ha a tünetek megjelenését követő 36 órán belül jelentkeztek, 37,8 C lázuk volt, melyet legalább egy légzőrendszeri tünet (köhögés, nasalis tünet vagy torokfájás) és legalább egy szisztémás tünet (myalgia, hidegrázás / izzadás, gyengeség, fáradtság, vagy fejfájás) kísért. A kezelési vizsgálatba bevont, napi kétszer 75 mg oszeltamivirrel 5 napig kezelt, influenza-pozitív felnőttek és serdülők (n = 2413) összesített analízise szerint, az influenza betegség medián időtartama kb. egy nappal

csökkent a placebo csoportban észlelt 5,2 napról (95% CI 4,9-5,5 nap) 4,2 napra (95% CI 4,0-4,4 nap; p 0,0001).

Azoknak az alanyoknak az aránya, akiknél specifikus alsó-légúti komplikációk (főleg bronchitis) fejlődtek ki, és antibiotikum kezelést kaptak, a placebo csoportban észlelt 12,7%-ról (135/1063) 8,6%-ra (116/1350) csökkent az oszeltamivirrel kezelt populációban (p =0,0012).

Az influenza kezelése nagy kockázatnak kitett populációban: az influenza betegség medián időtartama idősek ( 65 év) és krónikus szív- és/vagy légzőszervi betegségben szenvedő betegek esetében, akiket naponta kétszer 75 mg oszeltamivirrel kezeltek 5 napig, nem csökkent szignifikánsan. A láz összesített időtartama egy nappal csökkent az oszeltamivirrel kezelt csoportban. Influenza-pozitív időseknél az oszeltamivir szignifikánsan csökkentette az antibiotikumokkal kezelt specifikus alsó-légúti komplikációk (főleg bronchitis) előfordulási gyakoriságát, a placebo csoportban észlelt 19%-ról (52/268) 12%-ra (29/250), az oszeltamivirrel kezelt csoportban (p = 0,0156).

Az influenza-pozitív, krónikus szív- és/vagy légúti betegségben szenvedő betegeknél az antibiotikumokkal kezelt, alsó-légúti komplikációk (főleg bronchitis) összesített előfordulási gyakorisága 17% (22/133) volt a placebo csoportban és 14% (16/118) az oszeltamivirrel kezelt csoportban (p = 0,5976).

Influenza kezelése terhes nőknél: Az oszeltamivir terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatosan nem végeztek kontrollos klinikai vizsgálatokat, ugyanakkor a forgalomba hozatalt követő és retrospektív obszervációs vizsgálatokból származó bizonyítékok ennél a betegcsoportnál az aktuális adagolási rend, csökkent morbiditásban és mortalitásban megnyilvánuló előnyét igazolták. A farmakokinetikai elemzések eredményei alacsonyabb aktív metabolit expozíciót mutatnak, ennek

ellenére terhes nőknél nem javasolt az influenza kezelésére vagy megelőzésére alkalmazott dózisok módosítása (lásd 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok „Speciális populációk” alpont).

Influenza kezelése gyermekeknél: egy vizsgálatban, melyet egyébként egészséges

(65% influenza-pozitív), 1-12 éves gyermekek (átlagéletkor 5,3 év) bevonásával végeztek, akiknek

lázuk volt ( 37,8 C), valamint vagy köhögtek, vagy náthájuk volt, az influenza-pozitív betegek 67%-ának influenza A fertőzése, 33%-nak influenza B fertőzése volt. A tünetek fellépése után 48 órán

belül elkezdett oszeltamivir-kezelés szignifikánsan, 1,5 nappal (95% CI 0,6-2,2 nap; p 0,0001) csökkentette a gyógyulásig eltelt időt (vagyis a normál egészségi állapot és aktivitás visszatért, a láz, köhögés és nátha megszűnt) a placebóhoz hasonlítva. Az oszeltamivir csökkentette az akut otitis media előfordulását, a placebo csoportban észlelt 26,5%-ról (53/200) 16%-ra (29/183), az oszeltamivirrel kezelt gyermekek esetében (p = 0,013).

Egy második vizsgálatot is végeztek 334, asthmás gyermekkel (6-12 évesek), akik közül 53,6% volt influenza-pozitív. Az oszeltamivirrel kezelt csoportban a betegség medián időtartama nem csökkent szignifikánsan. A 6. napra (a kezelés utolsó napja) a FEV1 10,8%-kal emelkedett az oszeltamivir csoportban, a placebo csoportban pedig 4,7%-ra (p = 0,0148).

Az Európai Gyógyszerügynökség gyermekek esetén minden korosztálnál halasztást engedélyez az oszeltamivir vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

Az 1 év alatti csecsemőkre vonatkozó javallat az idősebb gyermekek hatásossági adatainak extrapolációján, az ajánlott adagolás pedig farmakokinetikai modellezés adatain alapul (lásd 5.2 pont).

Influenza B fertőzés kezelése: az influenza-pozitív populációban összesen 15%-nak volt influenza B fertőzése, az egyes vizsgálatokban ez az arány 1 és 33% közé esett. A betegség medián időtartama az influenza B-vel fertőzött betegek esetében nem különbözött szignifikánsan az egyes vizsgálatok kezelési csoportjai között. Az influenza B-vel fertőzött 504 beteg minden vizsgálatból származó adatait összesítve értékelték. Az oszeltamivir az összes tünet megszűntéig eltelt időt 0,7 nappal

(95% CI 0,1-1,6 nap; p = 0,022), a láz időtartamát ( 37,8 C) a köhögést és náthát egy nappal (95% CI 0,4-1,7 nap; p 0,001) csökkentette, a placebóval összehasonlítva.

Az influenza prevenciója

Az oszeltamivir preventív hatásosságát a természetesen előforduló influenza betegségben egy, az expozíciót követően, háztartásokban végzett prevenciós vizsgálatban és két szezonális prevenciós vizsgálatban igazolták. Az összes ilyen vizsgálatban a hatásosságot elsődlegesen kifejező paraméter a laboratóriumi vizsgálattal igazolt influenza incidenciája volt. Az influenzajárványok virulenciája nem jósolható meg, és egy régión belül is valamint szezonról szezonra is változik, ezért a kezelést igénylők száma (number needed to treat, NNT) egy influenza eset megelőzése céljából változó.

Post-expozíciós prevenció: vizsgálatot végeztek olyan személyekkel (12,6% influenza elleni védőoltásban részesült), akik kapcsolatba kerültek influenzaszerű tüneteket mutató (index eset) betegekkel. Az index esetekben a betegek tüneteinek megjelenése után két napon belül, naponta egyszer adott 75 mg oszeltamivirral kezelést kezdtek, melyet hét napig folytattak. Az influenzát a 377 beteg közül 163 beteg esetében igazolták. Az oszeltamivir szignifikánsan csökkentette a klinikai tünetekkel járó influenza esetek előfordulási gyakoriságát, az influenzás betegekkel kapcsolatba került személyekben, a placebo csoportban észlelt 24/200 (12%) esetről az oszeltamivir csoportban észlelt

2/205 (1%) esetre (92% csökkenés [95% CI 6-16; p 0,0001]). A kezelendő betegek száma (number needed to treat - NNT) valódi influenza esetek kontaktszemélyein 10 (95% CI 9-12) volt és

16 (95% CI 15-19) a teljes populációban (ITT), tekintet nélkül az index eset infekció státusára.

Az oszeltamivir hatásosságát a természetesen előforduló influenzás megbetegedés megelőzésében egy, az expozíciót követően, háztartásokban végzett prevenciós vizsgálatban értékelték felnőtteknél, serdülőknél és 1-12 éves gyermekeknél, mind az index eseteken, mind a családon belüli kontaktokon. Az elsődleges hatásossági paraméter ebben a vizsgálatban a háztartásokban előforduló, laboratóriumilag igazolt és klinikai tünetekkel járó influenza incidenciája volt. Az oszeltamivir

prevenció 10 napig tartott. A teljes populációban a laboratóriumilag igazolt, klinikai tünetekkel járó influenza incidenciája csökkent; 20% (27/136) volt prevenciós kezelésben nem részesülő és 7% (10/135) volt a prevenciós kezelésben részesülő betegcsoportban (62,7%-os csökkenés [95% CI 26,0-81,2; p = 0,0042]). A háztartásokban az influenzával fertőzött index esetekben az influenza incidenciája csökkent; 26% (23/89) volt a prevencióban nem részesülő és 11% (9/84) volt a prevencióban részesülő betegcsoporton (58,5%-os csökkenés [95% CI 15,6 - 79,6; p=0,0114]). Egy 1-12 éves gyermekeken végzett alcsoport analízis szerint a laboratóriumilag igazolt klinikai tünetekkel járó influenza incidenciája gyermekeken szignifikánsan csökkent; 19% (21/111) volt a prevenciós kezelésben nem részesülő és 7% (7/104) volt a prevenciós kezelésben részesülő

betegcsoportban (64,4%-os csökkenés [95% CI 15,8-85,0; p=0,0188]). Azoknál a gyermekeknél, akik a vizsgálat kezdetekor már nem ürítettek vírust, a laboratóriumilag igazolt influenza incidenciája a prevencióban nem részesülő csoportban észlelt 21%-ról (15/70) a prevencióban részesülőkön 4%-ra (2/47) csökkent (80,1%-os csökkenés [95% CI 22,0-94,9; p=0,0206]). Az NNT a teljes gyermek populáció esetében 9 (95% CI 7-24) volt. A teljes populáció esetében (ITT) és fertőzött index esetekkel (ITTII) kontaktusba került gyermekek esetén 8 (95% CI 6, a felső határ nem megbecsülhető) volt.

Az influenza megelőzése expozíciót követően 1 évesnél fiatalabb csecsemőknél, pandémia alatt:

A prevenciót pandémia idején nem tanulmányozták kontrollált klinikai vizsgálatokban 0-12 hónapos csecsemők esetén. Az expozíció szimuláció részleteit lásd az 5.2 pontban.

Prevenció a közösségben terjedő influenza járvány alatt: nem-vakcinált, egyébként egészséges felnőtteken végzett két vizsgálatban 75 mg oszeltamivirt adtak naponta egyszer 6 hétig. Ezen vizsgálatok összesített adatainak analízise kimutatta, hogy a kezelés szignifikánsan csökkentette a klinikai tünetekkel járó influenza előfordulását, a placebo csoportban észlelt 25/519 esetről (4,8%-ról) 6/520_esetre (1,2%-ra) az oszeltamivir csoportban (76% csökkenés [95% CI 1,6-5,7; p = 0,0006]) egy közösségben kitört influenza járvány alatt. Ebben a vizsgálatban az NNT 28 (95% CI 24-50) volt. Egy, idősotthonokban lakó betegekkel végzett vizsgálatban, ahol a vizsgálat idején a résztvevők 80%-a influenza elleni védőoltást kapott, a 6 hétig naponta egyszer adott 75 mg oszeltamivir szignifikánsan csökkentette a klinikai tünetekkel járó influenzabetegség előfordulását a placebo csoportban észlelt 12/272 esetről (4,4%-ról) 1/276 esetre (0,4%-ra) az oszeltamivir csoportban (92% csökkenés [95% CI 1,5-6,6; p = 0,0015]). Ebben a vizsgálatban az NNT 25 (95% CI 23-62) volt.

Influenza megelőzése immunkompromittált betegeknél: Egy kettős-vak, placebo-kontrollos, randomizált vizsgálatban 475, immunkompromittált betegnél (388, parenchymás szervtranszplantált beteg [195 placebo; 193 oszeltamivir], 87 haemopoeticus őssejt-transzplantált beteg [43 placebo; 44 oszeltamivir], egyéb immunszuppresszív állapot nem fordult elő), köztük 18, 1-12 éves korú

gyermeknél is a szezonális influenza megelőzését tanulmányozták. Ebben a vizsgálatban az elsődleges végpont a laboratóriumban igazolt, klinikai tünetekkel járó influenza gyakoriságának meghatározása volt, amelyet a vírus tenyésztésével és/vagy a hemagglutináció-gátló (HAI) antitestek mennyiségének 4-szeres növekedésével igazoltak. A laboratóriumban igazolt, klinikai tünetekkel járó influenza gyakorisága a placebo-csoportban 2,9% (7/238), az oszeltamivir-csoportban 2,1% volt (5/237) (95% CI -2,3%– 4,1%; p = 0,772).

Nem végeztek specifikus vizsgálatokat arra vonatkozóan, hogy csökken-e a szövődmények rizikója.

Oszeltamivir rezisztencia

Klinikai vizsgálatok: A csökkent érzékenységű vagy nyilvánvaló oszeltamivir rezisztenciával bíró influenzavírusok megjelenésének kockázatát a Roche által szponzorált klinikai vizsgálatokban tanulmányozták. A kezelés során oszeltamivir-rezisztens vírustörzsek kialakulása sokkal gyakoribb volt gyermekeknél, mint felnőtteknél. Felnőtteknél kevesebb mint 1%, míg az egy évesnél fiatalabb csecsemőknél 18%-ig terjedő tartományban volt. Az oszeltamivir-rezisztens vírust hordozó gyermekek általában hosszabb ideig terjesztették a vírust, mint a fogékony vírusokat hordozó egyének. Azonban a kezelés hatására megjelenő oszeltamivir-rezisztencia nem volt hatással a terápiás válaszra, és nem okozta az influenza tüneteinek elhúzódását.

Betegcsoport

Rezisztens mutációt hordozó betegek (%)

Fenotípus*

Geno- és fenotípus*

Felnőttek és serdülők

0,62% (14/2253)

0,67% (15/2253)

 

 

 

Gyermekek (1-12 éves)

3,89% (66/1698)

4,24% (72/1698)

 

 

 

Csecsemők (<1 év)

18,31% (13/71)

18,31% (13/71)

* nem végeztek minden vizsgálatban teljes genotípus meghatározást.

A mai napig nincs azokból a klinikai vizsgálatokból származó bizonyíték az oszeltamivir alkalmazásakor kialakuló gyógyszer-rezisztenciára, amelyekben az oszeltamivirt az expozíció után (7 napig), az egy háztartáson belül élőknél az expozíciót követően (10 napig) vagy szezonális prevencióra csökkent immunitású egyéneknek (42 napig) adták. Egy 12 hetes profilaktikus vizsgálat során nem észleltek rezisztenciát csökkent immunitású egyéneknél.

Klinikai és utánkövetési adatok: Előzetesen oszeltamivir-kezelésben nem részesült betegekből izolált influenza A és B vírusokban oszeltamivir iránti csökkent érzékenységű, természetben előforduló mutációkat azonosítottak in vitro. Rezisztens vírustörzseket, oszeltamivir-kezelésben részesült, csökkent immunitású és immunkompetens betegekből is izoláltak. A kezelés során az oszeltamivir-rezisztens vírus kifejlődésének kockázata nagyobb a csökkent immunitású betegeknél és fiatal gyermekeknél.

Megállapították, hogy az oszeltamivirrel kezelt betegekből izolált oszeltamivir-rezisztens vírusok és oszeltamivir-rezisztens laboratóriumi influenza vírustörzsek N1 és N2 neuraminidáz-mutációkat tartalmaznak. A rezisztens mutációk vírus altípus specifikusnak tűnnek. 2007. óta a szezonális H1N1 törzsekben megtalálható, természetben előforduló, a H275Y rezisztenciához köthető mutációt szórványosan kimutatták. A vírus oszeltamivir iránti érzékenysége és az adott vírus előfordulásának gyakorisága szezonálisan és területileg változó. 2008-ban az Európában terjedő H1N1 influenza izolátumok >99%-ában a H275Y mutáció volt megtalálható. A 2009-es H1N1 influenza („sertés influenza”) szinte egységesen érzékeny volt oszeltamivirre, és mind a terápiás, mind a profilaktikus alkalmazás esetén csak néhány sporadikus rezisztens esetet jelentettek.

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

Általános információk

Felszívódás

Az oszeltamivir-foszfát (prodrug) orális adása után az oszeltamivir jól felszívódik az emésztőcsatornából, és nagymértékben átalakul aktív metabolittá a májban lévő észterázok hatására. Az orális dózis legalább 75%-a aktív metabolit formájában éri el a szisztémás keringést. Az előanyag vérszintje kisebb, mint 5% az aktív metabolitéhoz viszonyítva. Mind az előanyag, mind az aktív metabolit plazmakoncentrációja arányos a dózissal, melyet az étkezéssel történő bevétel nem befolyásol.

Eloszlás

Az oszeltamivir-karboxilát átlagos eloszlási térfogata emberben, dinamikus egyensúlyi állapotban 23 liter, amely térfogat az extracelluláris folyadékkal ekvivalens. Minthogy a neuraminidáz aktivitás extracelluláris, az oszeltamivir-karboxilát eljut minden olyan helyre, ahol a szervezetben influenzavírus található.

Az oszeltamivir-karboxilát humán plazma proteinekhez kötődése elhanyagolható (kb. 3%).

Biotranszformáció

Az oszeltamivir nagymértékben alakul át oszeltamivir-karboxiláttá az elsősorban a májban lokalizálódó eszterázok által. In vitro vizsgálatok azt mutatták, hogy sem az oszeltamivir, sem az aktív

metabolitja nem szubsztrátja, vagy inhibitora a legfontosabb citokróm P450 izoenzimeknek. In vivo egyik vegyület esetében sem mutattak ki a metabolizmus 2. fázisában keletkező konjugált származékot.

Elimináció

A felszívódott oszeltamivir elsősorban (>90%) oszeltamivir-karboxiláttá alakulva eliminálódik. Tovább nem metabolizálódik, és a vizelettel választódik ki. Az oszeltamivir-karboxilát plazma-csúcskoncentrációja 6-10 órás felezési idővel csökken a legtöbb emberben. Az aktív metabolit teljes mértékben a vesén keresztül ürül. A renalis clearance (18,8 l/óra) meghaladja a glomeruláris filtrációs ráta értékét (7,5 l/óra), ami arra utal, hogy tubuláris szekréció is történik a glomerulus filtráción kívül. Az izotóppal jelzett dózis kevesebb, mint 20%-a eliminálódik a széklettel.

Egyéb speciális populációk

Gyermekek

1 éves kor alatti csecsemők: Az oszeltamivir farmakokinetikáját, farmakodinámiáját és biztonságosságát két nyílt, nem-kontrollos vizsgálatban értékelték, amelyekben 1 éves kor alatti influenzával fertőzött gyermekeket vizsgáltak (n=135). Az aktív metabolit testtömeg szerint korrigált kiürülési sebessége egy éves kor alatt a korral csökkent. A metabolit-expozíciók szintén nagyobb változatosságot mutatattak fiatalabb csecsemőkben. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a 3 mg/kg dózis 0-12 hónapos csecsemőkben olyan előanyag- és metabolit-expozíciót eredményez, amelyek hatásosak és biztonsági profiljuk hasonló a jóváhagyott dózist alkalmazó idősebb gyermekeknél és felnőtteknél tapasztaltakhoz (lásd 4.1 és 4.2 pont). A jelentett mellékhatások megegyeztek az idősebb gyermekek biztonságossági profiljában tapasztaltakkal.

1 éves kor alatti csecsemőkre vonatkozóan nincs adat influenza expozíciót követő prevenciós vizsgálatból. 12 éves kor alatti gyermekeknél a közösségben terjedő influenzajárvány prevenciójára nem végeztek vizsgálatokat.

Az influenza megelőzése expozíciót követen 1 éves kor alatti csecsemők esetén, pandémia idején:

A 3 mg/ttkg-os napi egyszeri dózis adagolásának szimulációja 1 évesnél fiatalabb csecsemőknél olyan expozíciót mutatott, amely ugyanabba vagy magasabb tartományba esett, mint amit napi egyszeri

75 mg adagolása esetén felnőtteknél tapasztaltak. Az expozíció nem haladja meg az 1 évesnél fiatalabb csecsemők kezelésénél (3 mg/ttkg napi kétszeri adagolása esetén) tapasztalt expozíciót és várhatóan hasonló biztonságossági profilt eredményez (lásd 4.8 pont). Nem végeztek klinikai vizsgálatokat 1 évesnél fiatalabb csecsemők profilaxisára vonatkozóan.

Csecsemők és 1 éves vagy annál idősebb gyermekek: egydózisú farmakokinetikai vizsgálatokban értékelték az oszeltamivir farmakokinetikáját csecsemőknél, gyermekeknél és 1 és 16 év közötti serdülőknél. A többszörös dózisok farmakokinetikáját kis számú gyermeken vizsgálták, akik egy hatékonysági vizsgálatban vettek részt. A kisgyermekek mind az előanyagot mind az aktív metabolitot gyorsabban ürítették ki mint a felnőttek, ezért alacsonyabb vérszint alakult ki egy adott, mg/ttkg-ra számított dózist adva. Az oszeltamivir-karboxilát 2 mg/ttkg-os dózisai hoztak létre a felnőttekéhez hasonló vérszintet, akik egyetlen 75 mg-os dózist kaptak (kb. 1 mg/ttkg) Az oszeltamivir farmakokinetikája gyermekeknél és 12 éves vagy annál idősebb serdülőknél hasonló a felnőttekéhez.

Idősek

Hasonló oszeltamivir dózisokat adva az aktív metabolit expozíció dinamikus egyensúlyi állapotban 25-35%-kal magasabb volt az időseknél (65-78 éves korig), mint a 65 évesnél fiatalabbaknál. Ugyanazt a felezési időt tapasztalták idősek esetében, mint fiatal felnőtteknél. Az expozíció és a tolerabilitás alapján idősek esetében nem szükséges a dózis módosítása kivéve, ha a beteg közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenved (kreatinin-clearance 60 ml/perc alatt) (lásd 4.2 pont).

Vesekárosodás

Különböző fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknek 5 napon át, napi kétszer 100 mg oszeltamivir-foszfát adása után megfigyelhető volt, hogy az oszeltamivir-karbolixát-expozíció fordítottan arányos a csökkenő vesefunkcióval. Az adagolást lásd a 4.2 pontban.

Májkárosodás

In vitro vizsgálatok szerint az oszeltamivir-expozíció várhatóan nem nő jelentősen, és várhatóan az aktív metabolit-expozíció sem csökken jelentősen a májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont).

Terhes nők

Az összesített populációs farmakokinetikai elemzések azt mutatják, hogy az Ebilfumin „4.2 Adagolás és alkalmazás” pontban ismertetett adagolási rendje terhes nőknél alacsonyabb (mindhárom trimeszterben mintegy 30%-kal csökkent) aktív metabolit expozíciót eredményez, a nem terhesekkel összehasonlítva. Az alacsonyabb becsült expozíció ellenére továbbra is fennmarad az influenza vírustörzseket gátló koncentráció feletti tartomány (IC 95 érték) és a terápiás szint. Ezen túlmenőn az obszervációs vizsgálatokból származó bizonyítékok az aktuális adagolási rend előnyét mutatják ebben a betegcsoportban. Következésképpen terhes nőknél nem javasolt dózismódosítás az influenza kezelése vagy profilaxisa során (lásd 4.6 pont „Termékenység, terhesség és szoptatás”).

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási – preklinikai vizsgálatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A hagyományos, rágcsálókon végzett karcinogenitási vizsgálatokban tendencia volt megfigyelhető egyes, a vizsgálatra használt rágcsálókra jellemző tumorok gyakoriságának dózisfüggő növekedésére. Figyelembe véve ezt a dózistartományt és a várható humán dózistartományt, ezek az adatok nem befolyásolják az oszeltamivir előny / kockázat arányát a jóváhagyott terápiás indikációkban.

Teratológiai vizsgálatokat végeztek patkányon ill. nyúlon maximum 1500 mg/ttkg/nap ill. maximum 500 mg/ttkg/nap adagokkal. A magzat fejlődésére gyakorolt hatást nem észleltek. Egy patkányon maximum 1500 mg/ttkg/nap dózisokkal végzett fertilitási vizsgálatban nem észleltek mellékhatást sem nőstényen, sem hímen. Pre- és postnatalis patkány vizsgálatokban elhúzódó szülést figyeltek meg 1500 mg/kg/nap dózisnál: a biztonsági tartomány a humán vérszint és a legmagasabb, még hatástalan patkány dózis (500 mg/ttkg/nap) között, 480-szoros az oszeltamivirre vonatkozóan és 44-szeres az aktív metabolitra vonatkozóan. Patkányon és nyúlon a foetus vérszintje az anyai vérszint 15-20%-a volt.

Szoptató patkányokban az oszeltamivir és az aktív metabolit kiválasztódott az anyatejbe. A rendelkezésre álló korlátozott számú adat az mutatja, hogy az oszeltamivir és az aktív metabolitja kiválasztódik a humán anyatejbe. Az állatokról szerzett eredményeket extrapolálva a becsült értékek sorrendben 0,01 mg/nap ill. 0,3 mg/nap, a két vegyületre vonatkozóan.

Az oszeltamivirnek bőrérzékenységet kiváltó hatása lehet, ezt egy “maximalizáció” tesztben figyelték meg tengerimalacon. A korábban formulálás nélküli hatóanyaggal kezelt állatok kb. 50%-án alakult ki erythema, amikor azt ismételten adagolták. Reverzibilis irritációt észleltek nyulak szemén.

Amíg az oszeltamivir-foszfát só nagy mennyiségű, egyszeri orális adagja, amelynek legmagasabb vizsgált dózisa (1310 mg/ttkg) volt, nem okozott mellékhatásokat a felnőtt patkányoknál, addig a

hasonló dózis fiatal, 7 napos patkánykölyköknél toxikus hatást, vagy akár halált is eredményezett. Ezeket a mellékhatásokat 657 mg/ttkg vagy annál nagyobb dózisnál tapasztalták. Ötszáz (500) mg/ttkg dózisnál nem észleltek mellékhatásokat, krónikus terápiák során sem (a születést követő 7. és 21. nap között 500 mg/kg/nap dózis adása mellett).

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Ebilfumin 30 mg kemény kapszula

Kapszulamag

Hidegen duzzadó keményítő (kukoricakeményítőből származó)

Talkum

Povidon (K-29/32)

Kroszkaramellóz-nátrium

Nátrium-sztearil-fumarát

Kapszulahéj

Zselatin

Sárga vas-oxid (E172)

Titán-dioxid (E171)

Jelölőfesték

Sellak Glaze-45% (20% észterezett)

Fekete vas-oxid (E172)

Propilén-glikol (E1520)

Ammónium-hidroxid 28% (E527)

Ebilfumin 45 mg kemény kapszula

Kapszulamag

Hidegen duzzadó keményítő (kukoricakeményítőből származó)

Talkum

Povidon (K-29/32)

Kroszkaramellóz-nátrium

Nátrium-sztearil-fumarát

Kapszulahéj

Zselatin

Titán-dioxid (E171)

Jelölőfesték

Sellak Glaze-45% (20% észterezett)

Fekete vas-oxid (E172)

Propilén-glikol (E1520)

Ammónium-hidroxid 28% (E527)

Ebilfumin 75 mg kemény kapszula

Kapszulamag

Hidegen duzzadó keményítő (kukoricakeményítőből származó)

Talkum

Povidon (K-29/32)

Kroszkaramellóz-nátrium

Nátrium-sztearil-fumarát

Kapszulahéj

Kapszulatető:

Zselatin

Sárga vas-oxid (E172)

Titán-dioxid (E171)

Kapszulatest:

Zselatin

Titán-dioxid (E171)

Jelölőfesték

Sellak Glaze-45% (20% észterezett)

Fekete vas-oxid (E172)

Propilén-glikol (E1520)

Ammónium-hidroxid 28% (E527)

6.2Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3Felhasználhatósági időtartam

5 év

A gyógyszertárban elkészített szuszpenzió tárolása Legfeljebb 25 C-on tárolva 3 hétig használható fel. 2 C-8 C-on tárolva 6 hétig használható fel.

6.4Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C-on tárolandó

A gyógyszertárban elkészített szuszpenzióra vonatkozó tárolási előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC/PE/PVDC/alumínium buborékcsomagolás vagy LDPE tetővel lezárt HDPE tartály (és deszikkáns).

Kiszerelési egység: 10 kapszula

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Ex tempore előállítható gyógyszerforma

Amennyiben az oszeltamivir por belsőleges szuszpenzióhoz nem kapható

A kereskedelmi forgalomban kapható oszeltamivir 6 mg/ml por belsőleges szuszpenzióhoz készítmény alkalmazása javasolt azoknál a gyermekeknél és felnőtteknél, akik nem tudják lenyelni a kapszulát vagy alacsonyabb dózisra van szükségük. Amennyiben a kereskedelmi forgalomban levő oszeltamivir por belsőleges szuszpenzióhoz nem beszerezhető, akkor a gyógyszerész elkészítetheti a szuszpenziót (6 mg/ml) az Ebilfumin kapszulákból vagy a betegek is elkészíthetik a szuszpenziót otthon, ugyancsak a kapszulákból.

Az otthoni elkészítés helyett inkább a gyógyszertári elkészítés javasolt. Az otthoni elkészítésre vonatkozó információ az Ebilfumin kapszulák betegtájékoztatójának „Ebilfumin oldat otthoni elkészítése” c. pontjában található.

A gyógyszertári készítmény bevételéhez és az otthoni elkészítéshez szükséges folyamatokhoz is megfelelő térfogatú és jelzésű fecskendőket kell biztosítani. A helyes mennyiségeket lehetőleg mindkét esetben meg kell jelölni a fecskendőkön.

Gyógyszertári elegy

A 6 mg/ml-es szuszpenzió gyógyszertárban, kapszulákból történő elkészítése

Felnőttek, serdülők és csecsemők és 1 éves vagy annál idősebb gyermekek, akik nem tudják lenyelni az egész kapszulát

Ez az eljárás leírja, hogyan kell elkészíteni a 6 mg/ml szuszpenziót, amely egy beteg 5 napos kezelésére vagy 10 napos prevenciójára elegendő gyógyszer.

A gyógyszerész a 30 mg, 45 mg vagy 75 mg-os Ebilfumin kapszulákból tartósítószerként 0,05% m/V nátrium-benzoátot tartalmazó víz hozzáadásával készítheti el a 6 mg/ml-es szuszpenziót.

Először számolja ki a beteg számára az 5 napos kezeléshez vagy 10 napos prevencióhoz szükséges teljes mennyiséget. A szükséges teljes mennyiséget a beteg testtömege határozza meg, az alábbi táblázat szerint. Annak érdekében, hogy legfeljebb 10 adaghoz (5 napos kezelésre napi kétszeri adagolással) szükséges pontos térfogat felszívása lehetséges legyen, az elkészítéskor a táblázat oszlopa által mutatott mérési veszteséget figyelembe kell venni.

Az elkészítendő 6 mg/ml-es gyógyszertári szuszpenzió mennyisége, a beteg testtömegétől függően

Testtömeg

Az elkészítendő teljes mennyiség,

Az elkészítendő teljes mennyiség, a

(kg)

a beteg testtömege szerint

beteg testtömege szerint

 

(ml)

(ml)

 

Mérési veszteség figyelembe

Mérési veszteség figyelembe

 

vétele nélkül

vételével

10 kg-15 kg

50 ml

60 ml vagy 75 ml*

>15 kg-23 kg

75 ml

90 ml vagy 100 ml*

>23 kg-40 kg

100 ml

125 ml

>40 kg

125 ml

137,5 ml (vagy 150 ml)*

*A felhasznált kapszula hatáserősségétől függően

Második lépésként az alábbi táblázat segítségével számolja ki, hogy hány kapszula és mennyi vivőanyag (tartósítószerként 0,05% m/V nátrium-benzoátot tartalmazó víz) szükséges a 6 mg/ml koncentrációjú gyógyszertári szuszpenzió teljes térfogatának elkészítéséhez (a fenti táblázat szerint):

A 6 mg/ml-es gyógyszertári szuszpenzió teljes mennyiségének elkészítéséhez szükséges kapszulák száma és a vivőanyag mennyisége

Az elkészítendő

Ebilfumin kapszulák száma

 

szuszpenzió

 

(mg oszeltamivir)

 

 

teljes

 

 

 

A szükséges vivőanyag

mennyisége

75 mg

45 mg

30 mg

mennyisége

60 ml

Kérjük, más

8 kapszula

12 kapszula

59,5 ml

 

hatáserősségű

(360 mg)

(360 mg)

 

 

kapszulát

 

 

 

 

használjon*

 

 

 

75 ml

6 kapszula

10 kapszula

15 kapszula

74 ml

 

(450 mg)

(450 mg)

(450 mg)

 

90 ml

Kérjük, más

12 kapszula

18 kapszula

89 ml

 

hatáserősségű

(540 mg)

(540 mg)

 

 

kapszulát

 

 

 

Az elkészítendő

Ebilfumin kapszulák száma

 

szuszpenzió

 

(mg oszeltamivir)

 

 

teljes

 

 

 

A szükséges vivőanyag

mennyisége

75 mg

45 mg

30 mg

mennyisége

 

használjon*

 

 

 

100 ml

8 kapszula

Kérjük, más

20 kapszula

98,5 ml

 

(600 mg)

hatáserősségű

(600 mg)

 

 

 

kapszulát

 

 

 

 

használjon*

 

 

125 ml

10 kapszula

Kérjük, más

25 kapszula

123,5 ml

 

(750 mg)

hatáserősségű

(750 mg)

 

 

 

kapszulát

 

 

 

 

használjon*

 

 

137,5 ml

11 kapszula

Kérjük, más

Kérjük, más

136 ml

 

(825 mg)

hatáserősségű

hatáserősségű

 

 

 

kapszulát

kapszulát

 

 

 

használjon*

használjon*

 

*Ilyen hatáserősségű kapszula felhasználásával a célkoncentráció nem érhető el; ezért kérjük, más hatáserősségű kapszulát használjon.

Harmadik lépésként az alábbi leírást követve készítse el a 6 mg/ml koncentrációjú szuszpenziót az Ebilfumin kapszulákból:

1.Egy megfelelő méretű üvegedénybe tegye bele a meghatározott mennyiségű, tartósítószerként 0,05% m/V nátrium-benzoátot tartalmazó vizet.

2.Nyissa fel a meghatározott darabszámú Ebilfumin kapszulát és valamennyi kapszula tartalmát öntse közvetlenül az üvegedényben lévő, tartósítószert tartalmazó vízbe.

3.Egy erre alkalmas keverő eszközzel 2 percig keverje.

(Megjegyzés: a gyógyszer hatóanyaga, az oszeltamivir-foszfát könnyen oldódik vízben. Az Ebilfumin kapszula néhány, vízben oldhatatlan segédanyaga miatt alakul ki a szuszpenzió.)

4.Öntse át a szuszpenziót egy borostyán színű üvegcsébe vagy borostyán színű polietilén-tereftalát (PET) palackba. A folyadék kiömlésének elkerülése céljából használjon tölcsért.

5.Zárja le a palackot egy gyermekbiztonsági záras kupakkal.

6.Tegyen egy tájékoztató címkét a palackra a következő szöveggel: „Használat előtt óvatosan felrázandó”.

(Megjegyzés: a légbuborék-képződés minimalizálása érdekében a gyógyszertári szuszpenziót alkalmazás előtt óvatosan kell felrázni.)

7.Hívja fel a szülő vagy a gondozó figyelmét, hogy a kezelés befejezése után minden megmaradt anyagot meg kell semmisíteni. Ennek feltüntetése vagy egy, a palackra ragasztott kiegészítő címkével vagy a gyógyszertári címkén szereplő utasítások kiegészítésével javasolt.

8.Ragassza fel a palackra a megfelelő lejárati dátummal és tárolási utasítással ellátott címkét (lásd 6.3 pont).

Tegyen egy gyógyszertári címkét a palackra, amelyen szerepel a beteg neve, az adagolási útmutató, a lejárati dátum, a gyógyszernév, valamint a helyi gyógyszertári szabályozás által megkövetelt egyéb információ. Az alábbi táblázat tartalmazza a megfelelő adagolási útmutatót.

Az Ebilfumin kapszulákból gyógyszertárban előállított 6 mg/ml-es szuszpenzió adagolási útmutatója csecsemőknek és 1 éves valamint idősebb gyermekek számára

 

 

Egy adag

 

 

Testtömeg

Adag

mennyisége

Terápiás adag

Profilaktikus adag

(kg)

(mg)

6 mg/ml

(5 napon keresztül)

(10 napon keresztül)

10 kg-15 kg

30 mg

5 ml

5 ml naponta kétszer

5 ml naponta egyszer

>15 kg-23 kg

45 mg

7,5 ml

7,5 ml naponta kétszer

7,5 ml naponta egyszer

>23 kg-40 kg

60 mg

10 ml

10 ml naponta kétszer

10 ml naponta egyszer

>40 kg

75 mg

12,5 ml

12,5 ml naponta

12,5 ml naponta

 

 

 

kétszer

egyszer

A gyógyszertári szuszpenziót egy beosztásokkal ellátott, kis mennyiségű szuszpenzió kimérésére alkalmas szájfecskendővel együtt adja ki. Lehetőleg minden betegnek jelölje meg a szájfecskendőn a megfelelő adaghoz (fenti adagolási útmutató szerint) tartozó osztást.

A gondozónak a keserű íz elfedése érdekében a megfelelő adagot azonos mennyiségű, folyékony édes élelmiszerrel pl. cukros vízzel, csokoládé sziruppal, cseresznye sziruppal, desszert öntettel (karamell vagy tejkaramell) kell összekevernie.

1 éves kor alatti csecsemők

Ez az eljárás leírja, hogyan kell elkészíteni a 6 mg/ml es szuszpenziót, amely egy beteg 5 napos kezelésére vagy 10 napos prevenciójára elegendő.

A gyógyszerész a 30 mg, 45 mg vagy 75 mg-os Ebilfumin kapszulákból tartósítószerként 0,05% m/V nátrium-benzoátot tartalmazó víz hozzáadásával készítheti el a 6 mg/ml-es szuszpenziót.

Először számolja ki a beteg számára elkészítendő elegy teljes mennyiséget. A szükséges teljes mennyiséget a beteg testtömege határozza meg, az alábbi táblázat szerint. Annak érdekében, hogy legfeljebb 10 adaghoz (5 napos kezelésre napi kétszeri adagolással) szükséges pontos térfogat felszívása lehetséges legyen, az elkészítéskor a táblázat oszlopa által mutatott mérési veszteséget figyelembe kell venni.

Az elkészítendő 6 mg/ml-es gyógyszertári szuszpenzió mennyisége, a beteg testtömegétől függően

Testtömeg

Az elkészítendő teljes mennyiség

Az elkészítendő teljes mennyiség, a

(kg)

a beteg testtömege szerint

beteg testtömege szerint

 

(ml)

(ml)

 

Mérési veszteség figyelembe

Mérési veszteség figyelembe

 

vétele nélkül

vételével

7 kg

Legfeljebb 40 ml

50 ml

>7 kg-10 kg

50 ml

60 ml vagy 75 ml*

*A felhasznált kapszula hatáserősségétől függően

Második lépésként az alábbi táblázat segítségével számolja ki, hogy hány kapszula és mennyi vivőanyag (tartósítószerként 0,05% m/V nátrium-benzoátot tartalmazó víz) szükséges a 6 mg/ml koncentrációjú gyógyszertári szuszpenzió teljes térfogatának elkészítéséhez (a fenti táblázat szerint):

A 6 mg/ml-es gyógyszertári szuszpenzió teljes mennyiségének elkészítéséhez szükséges kapszulák száma és a vivőanyag mennyisége

Az elkészítendő

Ebilfumin kapszulák száma

 

szuszpenzió

 

(mg oszeltamivir)

 

 

teljes

 

 

 

A szükséges vivőanyag

mennyisége

75 mg

45 mg

30 mg

mennyisége

50 ml

4 kapszula

Kérjük, más

10 kapszula

49,5 ml

 

(300 mg)

hatáserősségű

(300 mg)

 

 

 

kapszulát

 

 

 

 

használjon*

 

 

60 ml

Kérjük, más

8 kapszula

12 kapszula

59,5 ml

 

hatáserősségű

(360 mg)

(360 mg)

 

 

kapszulát

 

 

 

 

használjon*

 

 

 

75 ml

6 kapszula

10 kapszula

15 kapszula

74 ml

 

(450 mg)

(450 mg)

(450 mg)

 

*Ilyen hatáserősségű kapszula felhasználásával a célkoncentráció nem érhető el; ezért kérjük, más hatáserősségű kapszulát használjon.

Harmadik lépésként az alábbi leírást követve készítse el a 6 mg/ml-es szuszpenziót az Ebilfumin kapszulákból:

1.Egy megfelelő méretű üvegedénybe tegye bele a meghatározott mennyiségű, tartósítószerként 0,05% m/V nátrium-benzoátot tartalmazó vizet.

2.Nyissa fel a meghatározott darabszámú Ebilfumin kapszulát és valamennyi kapszula tartalmát öntse közvetlenül az üvegedényben lévő tartósítószert tartalmazó vízbe.

3.Egy erre alkalmas keverő eszközzel 2 percig keverje.

(Megjegyzés: a gyógyszer hatóanyaga, az oszeltamivir-foszfát könnyen oldódik vízben. Az Ebilfumin kapszula néhány, vízben oldhatatlan segédanyaga miatt alakul ki a szuszpenzió.)

4.Öntse át a szuszpenziót egy borostyán színű üvegcsébe vagy borostyán színű polietilén- tereftalát (PET) palackba. A folyadék kiömlésének elkerülése céljából használjon tölcsért.

5.Zárja le a palackot egy gyermekbiztonsági záras kupakkal.

6.Tegyen egy tájékoztató címkét a palackra a következő szöveggel: „Használat előtt óvatosan felrázandó”.

(Megjegyzés: a légbuborék-képződés minimalizálása érdekében a gyógyszertári szuszpenziót alkalmazás előtt óvatosan kell felrázni.)

7.Hívja fel a szülő vagy a gondozó figyelmét, hogy a kezelés befejezése után minden megmaradt anyagot meg kell semmisíteni. Ennek feltüntetése vagy egy, a palackra ragasztatott kiegészítő címkével vagy a gyógyszertári címkén szereplő utasítások kiegészítésével javasolt.

8.Ragassza fel a palackra a megfelelő lejárati dátummal és tárolási utasítással ellátott címkét (lásd 6.3 pont).

Tegyen egy gyógyszertári címkét a palackra, amelyen szerepel a beteg neve, az adagolási útmutató, a lejárati dátum, a gyógyszernév, valamint a helyi gyógyszertári szabályozás által megkövetelt egyéb információ. Az alábbi táblázat tartalmazza a megfelelő adagolási útmutatót.

Az Ebilfumin kapszulákból gyógyszertárban előállított 6 mg/ml-es szuszpenzió adagolási útmutatója 1 évesnél fiatalabb csecsemők számára

Testtömeg

Adag

Egy adag

Kezelési adag

Profilaktikus adag

Használandó

(0,5 kg-

(mg)

mennyisége

(5 napon

(10 napon

szájfecskendő

onként

 

(6 mg/ml)

keresztül)

keresztül)

mérete

kerekítve)

 

 

 

 

(0,1 ml-es

 

 

 

 

 

osztással)

3 kg

9 mg

1,5 ml

1,5 ml naponta

1,5 ml naponta

2,0 ml (vagy

 

 

 

kétszer

egyszer

3,0 ml)

3,5 kg

10,5 mg

1,8 ml

1,8 ml naponta

1,8 ml naponta

2,0 ml (vagy

 

 

 

kétszer

egyszer

3,0 ml)

4 kg

12 mg

2,0 ml

2,0 ml naponta

2,0 ml naponta

3,0 ml

 

 

 

kétszer

egyszer

 

4,5 kg

13,5 mg

2,3 ml

2,3 ml naponta

2,3 ml naponta

3,0 ml

 

 

 

kétszer

egyszer

 

5 kg

15 mg

2,5 ml

2,5 ml naponta

2,5 ml naponta

3,0 ml

 

 

 

kétszer

egyszer

 

5,5 kg

16,5 mg

2,8 ml

2,8 ml naponta

2,8 ml naponta

3,0 ml

 

 

 

kétszer

egyszer

 

6 kg

18 mg

3,0 ml

3,0 ml naponta

3,0 ml naponta

3,0 ml (vagy

 

 

 

kétszer

egyszer

5,0 ml)

6,5 kg

19,5 mg

3,3 ml

3,3 ml naponta

3,3 ml naponta

5,0 ml

 

 

 

kétszer

egyszer

 

7 kg

21 mg

3,5 ml

3,5ml naponta

3,5 ml naponta

5,0 ml

 

 

 

kétszer

egyszer

 

7,5 kg

22,5 mg

3,8 ml

3,8 ml naponta

3,8 ml naponta

5,0 ml

 

 

 

kétszer

egyszer

 

8 kg

24 mg

4,0 ml

4,0 ml naponta

4,0 ml naponta

5,0 ml

 

 

 

kétszer

egyszer

 

8,5 kg

25,5 mg

4,3 ml

4,3 ml naponta

4,3 ml naponta

5,0 ml

 

 

 

kétszer

egyszer

 

9 kg

27 mg

4,5 ml

4,5 ml naponta

4,5 ml naponta

5,0 ml

 

 

 

kétszer

egyszer

 

9,5 kg

28,5 mg

4,8 ml

4,8 ml naponta

4,8 ml naponta

5,0 ml

 

 

 

kétszer

egyszer

 

10 kg

30 mg

5,0 ml

5,0 ml naponta

5,0 ml naponta

5,0 ml

 

 

 

kétszer

egyszer

 

A gyógyszertári szuszpenziót egy beosztásokkal ellátott, kis mennyiségű szuszpenzió kimérésére alkalmas szájfecskendővel együtt adja ki. Lehetőleg minden betegnek jelölje meg a szájfecskendőn a megfelelő adaghoz (fenti adagolási útmutatók szerint) tartozó osztást.

A gondozónak a keserű íz elfedése érdekében a megfelelő adagot azonos mennyiségű, folyékony édes élelmiszerrel pl. cukros vízzel, csokoládé sziruppal, cseresznye sziruppal, desszert öntettel (karamell vagy tejkaramell) kell összekevernie.

Otthoni elkészítés

Amennyiben a kereskedelmi forgalomban levő oszeltamivir por belsőleges szuszpenzióhoz nem beszerezhető, akkor Ebilfumin kapszulákból elkészített, gyógyszertári szuszpenzió kell használni (a részletes utasításokat lásd fent). Ha kereskedelmi forgalomban lévő szuszpenzió és a gyógyszertári szuszpenzió sem beszerezhető, akkor az Ebilfumin szuszpenzió elkészíthető otthon.

Ha a megfelelő hatáserősségű kapszula beszerezhető a szükséges adaghoz, a kapszula szétnyitásával, majd tartalmának maximum 1 teáskanálnyi, megfelelően édesített élelmiszerrel történő összekeverésével a szükséges adag biztosított. A keserű íz elfedhető pl. cukros vízzel, csokoládé

sziruppal, cseresznye sziruppal, sütemény öntettel (pl. karamella vagy tejkaramell öntet). Az elegyet össze kell keverni, és a betegnek az egészet be kell adni. Elkészítése után az elegyet azonnal be kell venni.

Ha csak a 75 mg-os kapszula beszerezhető, és 30 mg-os vagy 45 mg-os adagra van szükség, az Ebilfumin szuszpenzió elkészítéshez további lépések szükségesek. Részletes leírás az Ebilfumin kapszula betegtájékoztatójának „Az Ebilfumin oldat otthoni elkészítése” c. pontjában található.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Actavis Group PTC ehf. Reykjavíkurvegi 76-78 220 Hafnarfjörður Izland

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

Ebilfumin 30 mg kemény kapszula

EU/1/14/915/001 (10 db kemény kapszula buborékcsomagolásban)

EU/1/14/915/002 (10 db kemény kapszula tartályban)

Ebilfumin 45 mg kemény kapszula

EU/1/14/915/003 (10 db kemény kapszula tartályban)

EU/1/14/915/004 (10 db kemény kapszula buborékcsomagolásban)

Ebilfumin 75 mg kemény kapszula

EU/1/14/915/005 (10 db kemény kapszula buborékcsomagolásban)

EU/1/14/915/006 (10 db kemény kapszula tartályban)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. május 22.

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu/) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája