Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Edarbi (azilsartan medoxomil) – Alkalmazási előírás - C09CA09

Updated on site: 06-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveEdarbi
ATC-kódC09CA09
Hatóanyagazilsartan medoxomil
GyártóTakeda Pharma A/S

1.A GYÓGYSZER NEVE

Edarbi 20 mg tabletta

Edarbi 40 mg tabletta

Edarbi 80 mg tabletta

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Edarbi 20 mg tabletta

20 mg azilzartán-medoxomil tablettánként (káliumsó formájában).

Edarbi 40 mg tabletta

40 mg azilzartán-medoxomil tablettánként (káliumsó formájában).

Edarbi 80 mg tabletta

80 mg azilzartán-medoxomil tablettánként (káliumsó formájában).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Edarbi 20 mg tabletta

Fehér, ill. csaknem fehér, kerek, 6,0 mm átmérőjű, egyik oldalán „ASL”, másik oldalán „20” mélynyomású jelzéssel ellátott tabletta.

Edarbi 40 mg tabletta

Fehér, ill. csaknem fehér, kerek, 7,6 mm átmérőjű, egyik oldalán „ASL”, másik oldalán „40” mélynyomású jelzéssel ellátott tabletta.

Edarbi 80 mg tabletta

Fehér, ill. csaknem fehér, kerek, 9,6 mm átmérőjű, egyik oldalán „ASL”, másik oldalán „80” mélynyomású jelzéssel ellátott tabletta.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

Az Edarbi essentialis hypertonia kezelésére javallott felnőtteknél.

4.2Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A javasolt kezdő adag naponta egyszer 40 mg. Azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomását az alacsonyabb dózissal nem lehet megfelelően beállítani, az adagot maximum napi egyszer 80 mg-ra lehet emelni.

A közel maximális vérnyomáscsökkentő hatás 2 hét elteltével válik nyilvánvalóvá, míg a maximális hatás a 4. hétre alakul ki.

Ha az önmagában alkalmazott Edarbival a vérnyomás nem állítható be megfelelően, akkor további vérnyomáscsökkentés érhető el a jelen kezelés egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel – ideértve a diuretikumokat (mint a klórtalidon és a hidroklorotiazid) és a kalciumcsatorna-blokkolókat – történő együttadásával (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

Speciális betegcsoportok

Idősek (65 éves kor és afölött)

Idős betegek esetében nincs szükség az Edarbi kezdő adagjának módosítására (lásd 5.2 pont), azonban nagyon idős betegek esetén (≥ 75 év), akiknél fennállhat a hypotensio kockázata, megfontolandó a

20 mg-os adag, mint kezdő dózis alkalmazása.

Vesekárosodás

Súlyos mértékű vesekárosodásban vagy végstádiumú vesebetegségben szenvedő hypertoniás betegeknél óvatosan kell eljárni, mivel az Edarbi alkalmazásával ilyen betegeknél nincs tapasztalat (lásd 4.4 és 5.2 pont).

A hemodialízis nem távolítja el az azilzartánt a szisztémás keringésből.

Enyhe vagy közepes mértékben károsodott vesefunkciójú betegek esetében nincs szükség dózismódosításra.

Májkárosodás

Nem vizsgálták az Edarbi alkalmazását súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén, ezért ennél a betegcsoportnál alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Mivel az Edarbi alkalmazásával kevés tapasztalat áll rendelkezésre enyhe vagy közepes mértékben károsodott májfunkciójú betegeknél, ezért szoros monitorozás javasolt és megfontolandó a 20 mg-os adag, mint kezdő dózis alkalmazása (lásd 5.2 pont).

Intravascularis volumendepletio

Azoknál a betegeknél, akiknél fennáll a lehetősége az intravascularis volumen- vagy a sódepletiónak (pl. hányással, hasmenéssel küzdő, vagy nagy dózisú diuretikumot szedő betegek), az Edarbi-kezelést szigorú orvosi felügyelet mellett szabad megkezdeni, és megfontolandó a 20 mg-os adag, mint kezdő dózis alkalmazása (lásd 4.4 pont).

Fekete bőrű populáció

A fekete bőrű populációban nincs szükség dózismódosításra, habár a nem fekete bőrű betegcsoportokkal összehasonlítva kisebb mértékű vérnyomáscsökkenést figyeltek meg (lásd

5.1 pont). Ez általánosságban igaznak bizonyult más angiotenzin-II-receptor (AT1) antagonistákra és angiotenzin konvertáló enzim-gátlókra is. Következésképp a vérnyomás beállításához az Edarbi dózisának emelésére és más szerekkel végzett egyidejű kezelésre gyakrabban lehet szükség fekete bőrű betegek esetén.

Gyermekek és serdülők

Az Edarbi biztonságosságát és hatásosságát 0 és < 18 év közötti gyermekek és serdülők esetén még nem igazolták.

Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Az Edarbi szájon át alkalmazandó, és étellel vagy anélkül is bevehető (lásd 5.2 pont).

4.3Ellenjavallatok

-A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

-A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

-A Edarbi egyidejű alkalmazása aliszkiren tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2)

(lásd 4.5 és 5.1 pont).

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Aktivált renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS)

Azon betegeknél, akiknél az érfal tónus és a vesefunkció elsősorban a RAAS aktivitásától függ (pl. pangásos szívelégtelenségben, súlyos veseelégtelenségben vagy veseartéria-szűkületben szenvedő betegek), az e rendszert befolyásoló gyógyszerekkel, mint amilyenek az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gátlók és az angiotenzin-II-receptor antagonisták, végzett kezeléshez akut hypotonia, azotaemia, oliguria vagy ritkán akut veseelégtelenség társult. Hasonló hatások lehetősége nem zárható ki az Edarbi alkalmazása esetén sem.

Súlyos mértékű vesekárosodásban, pangásos szívelégtelenségben vagy veseartéria stenosisban szenvedő betegeknél óvatosan kell eljárni, mivel az ilyen betegeknél nincs tapasztalat az Edarbi alkalmazásával (lásd 4.2 és 5.2 pont).

A vérnyomás túlzott mértékű csökkenése ischaemiás cardiomyopathiában vagy ischaemiás cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeknél myocardialis infarctus vagy stroke bekövetkezéséhez vezethet.

A RAAS kettős blokádja

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren egyidejű alkalmazása fokozza a hipotónia, hiperkalémia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős-blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók egyidejű alkalmazása diabeteses nephropathiaban szenvedő betegeknél nem javasolt.

Vesetranszplantáció

Vesetranszplantáción frissen átesett betegek Edarbi-kezelésével kapcsolatosan jelenleg nincs tapasztalat.

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén nem vizsgálták az Edarbi alkalmazását, ezért ennél a betegcsoportnál alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Hypotonia volumen- és/vagy sóhiányos betegek esetén

Kifejezett volumen- és/vagy sóhiányos betegeknél (pl. olyan betegek, akik hánynak vagy hasmenésük van, vagy akik nagy dózisú diuretikumokat szednek) az Edarbi-kezelés megkezdése után szimptómás hypotonia fordulhat elő. A hipovolémiát az Edarbi alkalmazása előtt rendezni kell, vagy a kezelést szoros orvosi felügyelet mellett kell megkezdeni, és megfontolandó a 20 mg-os kezdő dózis alkalmazása.

Primer hyperaldosteronismus

Primer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak RAAS gátlása révén ható vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre. Ezért ezeknél a betegeknél az Edarbi alkalmazása nem javasolt.

Hyperkalaemia

A RAAS-t befolyásoló más gyógyszerekkel szerzett tapasztalatok alapján az Edarbi egyidejű alkalmazása káliummegtakarító diuretikumokkal, káliumpótló szerekkel, káliumtartalmú sópótló szerekkel vagy egyéb olyan gyógyszerekkel, amelyek a káliumszintet emelhetik (pl. heparin), hypertoniás betegek esetén a szérum káliumszintjének emelkedéséhez vezethet (lásd 4.5 pont).

Időseknél, veseelégtelenségben szenvedőknél vagy cukorbetegeknél és/vagy egyéb társbetegségekben szenvedő betegeknél magasabb a hyperkalaemia kockázata, ami akár végzetes kimenetelű is lehet. A káliumszintet ilyen esetekben megfelelőképpen monitorozni kell.

Aorta- és mitralis billentyű stenosis, hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia

Fokozott óvatosság ajánlott aorta- vagy mitralis billentyű stenosisban vagy hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia-ban (HOCM) szenvedő betegeknél.

Terhesség

Angiotenzin-II-receptor antagonistával történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az angiotenzin-II-receptor antagonistával történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihypertensiv kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. A terhesség megállapítását követően az angiotenzin-II-receptor antagonista szedését azonnal le kell állítani és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).

Lítium

Egyéb angiotenzin-II-receptor antagonistákhoz hasonlóan a lítium és az Edarbi kombinációja nem ajánlott (lásd 4.5 pont).

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyidejű alkalmazás nem ajánlott

Lítium

A szérum lítiumszint reverzíbilis emelkedéséről és toxicitásról számoltak be a lítium és az angiotenzin konvertáló enzim-gátlók egyidejű alkalmazása során. Hasonló hatás jelentkezhet angiotenzin-II- receptor antagonistákkal is. Az azilzartán-medoxomil és a lítium együttes alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok hiánya miatt ez a kombináció nem ajánlott. Amennyiben a kombináció alkalmazása elengedhetetlen, akkor a szérum lítiumszint gondos monitorozása ajánlott.

Óvatosságot igénylő egyidejű alkalmazás

Nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok), ideértve a szelektív COX-2 gátlókat, a > 3 g/nap dózisban alkalmazott acetilszalicilsavat, valamint a nem szelektív NSAID-okat

Az angiotenzin-II-receptor antagonisták és a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (pl. szelektív COX-2 gátlók, acetilszalicilsav (> 3 g/nap), és nem szelektív nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek) egyidejű alkalmazásakor az antihypertensiv hatás csökkenése fordulhat elő. Továbbá az angiotenzin-II-receptor antagonisták és a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek egyidejű alkalmazása a vesefunkció romlásának fokozott kockázatához vezethet, és a szérum káliumszint emelkedését okozhatja. Emiatt a terápia megkezdésekor a betegeket megfelelően hidratálni kell és javasolt a vesefunkció monitorozása.

Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótló készítmények, káliumtartalmú sópótlók és egyéb szerek, amelyek emelhetik a káliumszintet

A káliummegtakarító diuretikumok, a káliumpótló készítmények vagy a kálium tartalmú sópótló készítmények vagy egyéb gyógyszerek (pl. heparin) egyidejű alkalmazása megemelheti a káliumszintet. A szérum káliumszintet ilyen esetekben megfelelőképpen monitorozni kell (lásd 4.4 pont).

További információk

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hipotóniát, hiperkalémiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

Nem számoltak be klinikailag jelentős kölcsönhatásokról azokban a vizsgálatokban, amelyekben az azilzartán-medoxomilt vagy az azilzartánt együttesen adták amlodipinnel, savlekötő szerekkel, klórtalidonnal, digoxinnal, fukonazollal, gliburiddel, ketokonazollal, metforminnal és warfarinal.

Az azilzartán-medoxomilt az emésztőtraktusban és/vagy a felszívódás során észterázok gyorsan hidrolizálják aktív azilzartánná (lásd 5.2 pont). In vitro vizsgálatok szerint az észteráz gátláson alapuló kölcsönhatások nem valószínűek.

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az angiotenzin-II-receptor antagonisták alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4 pont).

Az angiotenzin-II-receptor antagonisták alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd a 4.3 és a 4.4 pontokat).

Az azilzartán-medoxomil terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont).

A terhesség első harmada alatti angiotenzinkonvertáz-enzim gátló expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem volt meggyőző, a kockázat kis mértékűnövekedése azonban nem zárható ki. Mivel az angiotenzin-II-receptor antagonisták alkalmazásával járó kockázatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ezen gyógyszercsoport esetén is. Hacsak az angiotenzin- receptor blokkolóval történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihypertensiv kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. A terhesség megállapítását követően az angiotenzin-II-receptor antagonista szedését azonnal le kell állítani, és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni.

Az angiotenzin-II-receptor antagonista kezelés a terhesség második és harmadik harmadában ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya-csontosodás retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont).

Amennyiben az angiotenzin-II-receptor antagonista expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdve történt, a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt.

Azoknál a csecsemőknél, akiknek édesanyja angiotenzin-II-receptor antagonistát szedett, gondosan figyelni kell a hypotonia kialakulását (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Szoptatás

Mivel nem áll rendelkezésre információ az azilzartán-medoxomil szoptatás alatt történő alkalmazására vonatkozóan, az Edarbi alkalmazása nem javasolt, és alternatív, a szoptatásra vonatkozóan jobban alátámasztott biztonságossági profillal rendelkező kezelés választandó, különösen újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén.

Termékenység

Az azilzartán-medoxomil humán termékenységre gyakorolt hatása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletekben igazolták, hogy az azilzartánnak patkányban nem volt hatása a hím vagy a női termékenységre (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az azilzartán-medoxomil nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban figyelembe kell venni, hogy olykor szédülés és fáradtság léphet fel.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összegzése

Az Edarbi 20, 40 vagy 80 mg-os dózisainak biztonságosságát klinikai vizsgálatokban értékelték 56 hétig kezelt betegeken. Ezekben a klinikai vizsgálatokban az Edarbi-kezeléshez társuló mellékhatások zömmel enyhék vagy közepesen súlyosak voltak, átlagos előfordulási gyakoriságuk

pedig a placebónál megfigyeltekhez hasonlított. A leggyakoribb mellékhatás a szédülés volt. A jelen kezelés mellékhatásainak előfordulási gyakoriságára nem volt hatással a nem, az életkor vagy a rassz. Egy placebokontrollos vizsgálatban az Edarbi 20 mg-os dózisa esetén a 40 és a 80 mg-os dózisokhoz hasonló gyakorisággal jelentettek mellékhatásokat.

A mellékhatások csoportokba rendezett felsorolása

Az alábbiakban az összesített adatokból (40 és 80 mg-os dózisok) származó mellékhatások kerülnek felsorolásra szervrendszerek szerint, preferált kifejezésekkel. Ezek a következő egyezményes módon, gyakoriság szerint kerülnek osztályozásra: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 –< 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), beleértve az egyedülálló eseteket is. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerültek megadásra.

Szervrendszer

Gyakoriság

Mellékhatás

Idegrendszeri betegségek és

Gyakori

Szédülés

tünetek

 

 

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori

Hypotonia

Emésztőrendszeri betegségek és

Gyakori

Hasmenés

tünetek

Nem gyakori

Hányinger

A bőr és a bőr alatti szövet

Nem gyakori

Bőrkiütés, viszketés

betegségei és tünetei

Ritka

Angiooedema

A csont- és izomrendszer,

Nem gyakori

Izomgörcsök

valamint a kötőszövet

 

 

betegségei és tünetei

 

 

Általános tünetek, az

Nem gyakori

Kimerültség

alkalmazás helyén fellépő

 

Perifériás oedema

reakciók

 

 

Laboratóriumi és egyéb

Gyakori

Emelkedett kreatin-foszfokinázszint a vérben

vizsgálatok eredményei

Nem gyakori

Emelkedett kreatininszint a vérben

 

 

 

Emelkedett húgysavszint a vérben /

 

 

Hyperurikaemia

Kiválasztott mellékhatások leírása

Amikor az Edarbit klórtalidonnal együtt alkalmazták, akkor az emelkedett kreatinin vérszint és a hypotonia előfordulási gyakorisága a nem gyakoritól a gyakoriig fokozódott.

Amikor az Edarbit amlodipinnel együtt alkalmazták, a perifériás oedema előfordulási gyakorisága a nem gyakoritól a gyakoriig fokozódott, de alacsonyabb volt, mint az önmagában alkalmazott amlodipin esetén.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Szérum kreatinin

Randomizált, placebokontrollos, monoterápiával folytatott vizsgálatokban az Edarbi-kezelést követő szérumkreatininszint-emelkedés előfordulási gyakorisága hasonló volt a placebo esetén megfigyelthez. Az Edarbi együttadása diuretikumokkal, mint pl. a klórtalidonnal, a kreatininszint- emelkedés nagyobb arányú előfordulását eredményezte, és ez a megfigyelés összhangban van az egyéb angiotenzin-II-receptor antagonisták és az angiotenzin konvertáló enzim-gátlók esetén megfigyeltekkel. Az Edarbi diuretikumokkal történő együttadásakor a szérum kreatininszint emelkedése az önállóan alkalmazott gyógyszerekhez képest nagyobb mértékű vérnyomáscsökkenéssel volt kapcsolatban. Ezen szintemelkedések közül számos átmeneti vagy nem progresszív jellegű volt, amíg a vizsgálati alanyok folytatták a kezelést. A kezelés megszakítását követően a kezelés során meg nem szűnő szintemelkedések többsége reverzíbilis volt, oly módon, hogy a kreatininszint a legtöbb vizsgálati alanynál visszatért a kiindulási vagy ahhoz közeli értékekhez.

Húgysav

A szérum húgysavszint középértékének kismértékű emelkedését figyelték meg az Edarbi esetében (10,8 μmol/l) a placebóval összehasonlítva (4,3 μmol/l).

Hemoglobin és hematokrit

A hemoglobin- és a hematokritszint kismértékű csökkenését (átlagos csökkenés a hemoglobin esetén kb. 3 g/l és a hematokrit esetén 1 térfogatszázalék volt) figyelték meg a placebo-kontrollos monoterápiával folytatott vizsgálatokban. Ezt a hatást a RAAS egyéb gátlói esetén is megfigyelték.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profiljá folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

Tünetek

Farmakológiai megfontolások alapján a túladagolás legfőbb megjelenési formája valószínűleg a szimptómás hypotonia és a szédülés. Egészséges vizsgálati alanyokkal folytatott kontrollos klinikai vizsgálatokban az azilzartán-medoxomil 7 napig alkalmazott napi egyszeri adagjai 320 mg-ig terjedtek, és jól tolerálhatóak voltak.

Kezelés

Ha szimptómás hypotonia jelentkezik, szupportív kezelést kell kezdeni és a vitális jeleket monitorozni kell.

Az azilzartán nem távolítható el dialízissel.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: A renin-angiotenzin rendszerre ható szerek, angiotensin II antagonisták önmagukban, ATC kód: C09CA09

Hatásmechanizmus

Az azilzartán-medoxomil egy orálisan hatékony prodrug, amely gyorsan átalakul aktív azilzartánná, amely az AT1-receptorra való kötődés gátlásával szelektíven antagonizálja az angiotenzin-II hatásait a különböző szövetekben (lásd 5.2 pont). Az angiotenzin-II a RAAS elsődleges presszorvegyülete,

amelynek hatásai közé a vasoconstrictio, az aldoszteron szintézisének és felszabadulásának serkentése, cardialis stimuláció és a nátrium renalis reabszorpciója tartoznak.

Az AT1-receptor gátlása blokkolja az angiotenzin-II-nek a reninszekrécióra gyakorolt negatív szabályozó visszacsatolását, de a plazma reninaktivitásának és a keringő angiotenzin-II szintjének következményes emelkedése nem ellensúlyozza az azilzartán vérnyomáscsökkentő hatását.

Essentialis hypertonia

Hét, kettős-vak, kontrollos vizsgálatban összesen 5941 beteget (3672 beteg Edarbit, 801 placebót és 146 beteg pedig összehasonlító aktív szert kapott) értékeltek. Általánosságban a betegek 51%-a férfi volt, 26%-a 65 éves vagy annál idősebb volt (5% ≥ 75 év), 67%-a fehér bőrű és 19%-a fekete bőrű volt.

Az Edarbit két 6 hetes randomizált, kettős-vak vizsgálatban hasonlították össze placebóval és aktív komparátorral. A minimális vérszint mellett elvégzett ambuláns vérnyomás monitorozással (ABPM) és klinikai vérnyomásmérésekkel meghatározott 24 órás vérnyomás középértékeken alapuló vérnyomáscsökkenés mértékét a placebóval összehasonlítva az alábbi táblázat tartalmazza mindkét vizsgálatra vonatkozóan. Továbbá 80 mg Edarbi a szisztolés vérnyomás (SBP) értékének szignifikánsan nagyobb mértékű csökkenését eredményezte, mint az olmezartán-medoxomil és a valzartán legmagasabb engedélyezett dózisai.

 

Placebo

Edarbi

Edarbi

Edarbi

OLM-M

Valzartán

 

 

20 mg

40 mg#

80 mg#

40 mg#

320 mg#

Elsődleges végpont:

24 órás átlag SBP: Legkisebb négyzetes (LS) átlagos eltérés a kiindulási értéktől (BL) a 6. hétre (Hgmm)

1. vizsgálat

BL-től való

-1,4

-12,2 *

-13,5 *

-14,6 *†

-12,6

 

-

eltérés

 

 

 

 

 

 

 

2. vizsgálat

 

 

 

 

 

 

 

BL-től való

-0,3

-

-13,4 *

-14,5 *†

-12,0

 

-10,2

eltérés

 

 

 

 

 

 

 

Kulcsfontosságú másodlagos végpont:

 

 

 

 

 

Klinikai SBP: LS átlagos eltérés az alapértéktől (BL) a 6. hétre (Hgmm) (LOCF)

 

1. vizsgálat

 

 

 

 

 

 

 

BL-től való

-2,1

-14,3 *

-14,5 *

-17,6 *

-14,9

 

-

eltérés

 

 

 

 

 

 

 

2. vizsgálat

 

 

 

 

 

 

 

BL-től való

-1,8

-

-16,4 *†

-16,7 *†

-13,2

 

-11,3

eltérés

 

 

 

 

 

 

 

OLM-M = olmezartán-medoxomil, LS = legkisebb négyzetek módszere, LOCF = hiánypótlás az utolsó mért értékkel (last observation carried forward)

* Szignifikáns különbség a placebóval szemben 0,05 értéknél, lépcsőzetes analízissel értékelve

Szignifikáns különbség az összehasonlító szerrel/szerekkel szemben 0,05 értéknél, lépcsőzetes analízissel értékelve

#A 2. vizsgálatban elért maximális dózis. A dózisokat a 2. héten forszírozva titrálták 20-tól

40 mg és 40-től 80 mg Edarbi dózisig, valamint olmezartán-medoxomil esetén 20-tól 40 mg-ig, illetve valzartán esetén 160-tól 320 mg-ig

E két vizsgálatban a klinikailag jelentős és leggyakoribb mellékhatások közé a szédülés, a fejfájás és a dyslipidaemia tartozott. Az Edarbi, az olmezartán-medoxomil és a valzartán esetén a szédülést,

3,0%, 3,3% és 1,8%, a fejfájást 4,8%, 5,5% és 7,6%, a dyslipidaemiát pedig 3,5%, 2,4% és 1,1% előfordulási gyakorisággal figyeltek meg.

Mind a valzartánnal, mind a ramiprillel végzett aktív komparátoros vizsgálatokban az Edarbi vérnyomáscsökkentő hatása hosszú távú kezelés során tartósan fennmaradt. Az Edarbi esetén a köhögés előfordulási gyakorisága alacsonyabb volt (1,2%), mint a ramipril esetén (8,2%).

Az azilzartán-medoxomil vérnyomáscsökkentő hatásának legnagyobb része az adagolás első 2 hetében megjelent, és a 4. hétre érte el a maximális hatékonyságot. Az azilzartán-medoxomil vérnyomáscsökkentő hatása a 24 órás adagolási időtartam alatt is fennmaradt. Az SBP és a diasztolés vérnyomás (DBP) placebóra korrigált, mélyponti-csúcskoncentráció arányok kb. 80%-osak vagy magasabbak voltak.

Rebound hypertoniát a 6 hónapos Edarbi-kezelés hirtelen történő megszakítását követően sem figyeltek meg.

Idős és fiatal betegek között összességében nem figyeltek meg különbségeket a biztonságosság és a hatásosság tekintetében, de egyes idős egyéneknél nem volt kizárható a vérnyomáscsökkentő hatásokkal szemben mutatott nagyobb érzékenység (lásd 4.2 pont). Mint ahogy azt más angiotenzin-II- receptor antagonistáknál és angiotenzin konvertáló enzim-gátlóknál is észlelték, a vérnyomáscsökkentő hatás alacsonyabb volt fekete bőrű betegeknél (rendszerint alacsony reninszintű populáció).

Összehasonlítva egyéb, önmagukban alkalmazott vérnyomáscsökkentőkkel, az Edarbi 40 és 80 mg-os dózisainak együttadása egy kalciumcsatorna blokkolóval (amlodipin) vagy egy tiazid típusú diuretikummal (klórtalidon) további vérnyomáscsökkenést eredményezett. A dózisfüggő mellékhatások, ezek között a szédülés, a hypotensio és a szérum kreatininszint emelkedése a diuretikummal történő kombinációs adagolás esetén jóval gyakoribb volt, mint az önmagában alkalmazott Edarbi esetén, míg a hypokalaemia kevésbé volt gyakori az önmagában alkalmazott diuretikummal összehasonlítva.

Az Edarbinak a mortalitásra, a kardiovaszkuláris morbiditásra és a célszervkárosodásra gyakorolt jótékony hatásai jelenleg nem ismertek.

A cardialis repolarizációra gyakorolt hatás

Minden részletre kiterjedő QT/QTc vizsgálatot végeztek egészséges vizsgálati alanyokkal az azilzartán-medoxomil QT/QTc intervallumot megnyújtó potenciáljának értékelésére. Az azilzartán-medoxomil 320 mg-os dózisánál nem volt bizonyíték a QT/QTc intervallum megnyújtására.

További információk

Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II receptor blokkoló kombinált alkalmazását.

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkárosodással járó II típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON-D vizsgálatot II típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hiperkalémia, akut veseelégtelenség és/vagy hipotónia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók esetében is relevánsak.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók egyidejű alkalmazása diabeteses nephropathiaban szenvedő betegeknél így tehát nem javasolt.

Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzin II receptor blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirennel II típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkiren csoportban, mint a placebo csoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hiperkalémia, hipotónia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkiren csoportban, mint a placebo csoportban.

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez az Edarbi vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően hypertonia indikációkban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

Szájon át történő adagolás után az azilzartán-medoxomil az emésztőtraktusban és/vagy a felszívódás során gyorsan hidrolizálódik aktív azilzartánná. In vitro vizsgálatok szerint a bélben és a májban történő hidrolízisben a karboximetilén-butenolidáz játszik szerepet. Ezen kívül a plazma észterázok is részt vesznek az azilzartán-medoxomil azilzartánná történő hidrolízisében.

Felszívódás

Az azilzartán-medoxomil becsült abszolút orális biohasznosulása az azilzartán plazmaszintjei alapján kb. 60%. Az azilzartán-medoxomil szájon át történő alkalmazását követően a plazma csúcskoncentrációk (Cmax) 1,5-3 óra alatt alakulnak ki. A táplálék nem befolyásolja az azilzartán biohasznosulását (lásd 4.2 pont).

Eloszlás

Az azilzartán megoszlási térfogata kb. 16 l. Az azilzartán nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez (> 99%), főként a szérumalbuminhoz. Az azilzartán fehérjekötődése állandó, jóval az ajánlott dózisok feletti dózistartományban elért plazmakoncentrációknál is.

Biotranszformáció

Az azilzartán két fő metabolitra bomlik. A plazmában az M-II-nek nevezett fő metabolit O-dealkilálással képződik, és a minor, M-I-nek nevezett metabolit dekarboxileződéssel képződik. Fő metabolitjának szisztémás expozíciója ember esetén az azilzartánénak kb. 50%-a, míg a minor metabolit esetén ez kevesebb mint 1%. Az M-I és M-II metabolitok nem járulnak hozzá az azilzartán-medoxomil farmakológiai hatásához. Az azilzartán metabolizmusáért felelős legfontosabb enzim a CYP2C9.

Elimináció

Az azilzartán-medoxomil 14C-izotóppal jelölt orális dózisát követően a radioaktivitás kb. 55%-a volt visszanyerhető a székletből és kb. 42%-a a vizeletből, amelyben az ürített dózis 15%-a volt azilzartán. Az azilzartán eliminációs felezési ideje kb. 11 óra és a renalis clearance-e kb. 2,3 ml/perc. Az azilzartán állandó vérszintje 5 napon belül alakul ki, és ismételt napi egyszeri alkalmazás mellett nem alakul ki akkumuláció a plazmában.

Linearitás/nem linearitás

Az azilzartán esetén egyszeri vagy ismétlődő adagolást követően az expozíció dózisarányosságát az azilzartán-medoxomil 20-320 mg-os dózistartományában igazolták.

Egyes betegcsoportok jellemzői

Gyermekek és serdülők

Az azilzartán farmakokinetikáját 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem vizsgálták.

Idősek

Az azilzartán farmakokinetikája nem különbözik jelentősen a fiatal (életkor szélső értékei: 18-45 év) és az idős (életkor szélső értékei: 65-85 év) betegek esetén.

Vesekárosodás

Az azilzartán teljes expozíciója (AUC) enyhe, közepesen súlyos és súlyos mértékű vesekárosodásban szenvedő betegeknél az előbbi sorrendben +30%-kal, +25%-kal és +95%-kal nőtt. Végstádiumú vesebetegségben szenvedő, dialízisben részesülő betegeknél nem volt megfigyelhető emelkedés (+5%). Ugyanakkor nem áll rendelkezésre klinikai tapasztalat súlyos mértékű vesekárosodással vagy végstádiumú vesebetegséggel küzdő betegeknél (lásd 4.2 pont). A hemodialízis nem távolítja el az azilzartánt a szisztémás keringésből.

Májkárosodás

Enyhe (Child-Pugh A) vagy közepesen súlyos (Child-Pugh B) májkárosodásban szenvedő betegeknél az Edarbi 5 napig tartó adagolása az azilzartán-expozíció kismértékű növekedését eredményezte (az AUC 1,3-1,6-szoros növekedése [lásd 4.2 pont]). Az Edarbi alkalmazását nem vizsgálták súlyos mértékű májkárosodásban szenvedő betegeknél.

Nem

Az azilzartán farmakokinetikája férfiak és nők esetén nem különbözik számottevően. Nincs szükség az adagolás nemhez igazított módosítására.

Rassz

Az azilzartán farmakokinetikája nem különbözik számottevően a fekete és a fehér bőrű populációk esetén. Nincs szükség az adagolás rasszhoz igazított módosítására.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Preklinikai biztonságossági vizsgálatokban az azilzartán-medoxomil és az M-II, a fő emberi metabolit esetén vizsgálták az ismételt adagolású dózistoxicitást, reprodukciós toxicitást, mutagenitást és karcinogenitást.

Az ismételt dózistoxicitási vizsgálatokban a klinikai terápiás tartománnyal összevethető dózisoknak megfelelő expozíció csökkent vörösvértest paramétereket, veseelváltozásokat és renalis hemodinamikai változásokat okozott, valamint normotenzív állatoknál növelte a szérum káliumszintjét. E hatásoknak, amelyek szájon keresztüli sópótlással kivédhetőek voltak, nincs a magas vérnyomás kezelésében klinikai jelentősége.

Patkánynál és kutyáknál a fokozott plazma reninaktivitást és a renalis juxtaglomerularis sejtek hypertrophiáját/hyperplasiáját figyelték meg. Ezek az elváltozások, amelyek az angiotenzinkonvertáz- gátlók és egyéb angiotenzin-II-receptor anatagonisták csoportspecifikus hatásai is, úgy tűnik, nem bírnak klinikai jelentőséggel.

Az azilzartán és az M-II átjut a placentán és vemhes patkánynál kimutatták a magzatokból, valamint szoptatás során kiválasztódnak az anyaállatok tejébe is. A reprodukciós toxicitási vizsgálatokban nem találtak hatásokat a hím- és női termékenységre. Teratogén hatásra nincs bizonyíték, de állatkísérletekben kimutattak bizonyos, az utódok születést követő fejlődésére gyakorolt kockázatot, mint amilyen az alacsonyabb testsúly, a testi fejlődés enyhén késleltetett volta (késleltetett metszőfog- előtörés, fülkagyló elkülönülés és szemnyitás), valamint a magasabb mortalitás.

Az azilzartán és az M-II az in vitro vizsgálatokban nem mutatta nyomát mutagenitásnak és a megfelelő klasztogenicitási aktivitásnak, valamint patkánynál és egérnél nem találtak karcinogenitásra utaló bizonyítékot sem.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Mannit (E 421)

Fumársav (E 297)

Nátrium-hidroxid

Hidroxipropilcellullóz (E 463)

Kroszkarmellóz-nátrium

Mikrokristályos cellulóz (E 460)

Magnézium-sztearát (E 572)

6.2Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4Különleges tárolási előírások

A fénytől és nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

Integrált páramegkötőt tartalmazó alumínium buborékcsomagolásban.

Kiszerelés:

14, 28, 30, 56, 90 vagy 98 tabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Takeda Pharma A/S

Dybendal Alle 10

2630 Taastrup

Dánia

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/11/734/001 14 tabletta

EU/1/11/734/002 28 tabletta

EU/1/11/734/012 30 tabletta

EU/1/11/734/003 56 tabletta

EU/1/11/734/013 90 tabletta

EU/1/11/734/004 98 tabletta

EU/1/11/734/005 14 tabletta

EU/1/11/734/006 28 tabletta

EU/1/11/734/014 30 tabletta

EU/1/11/734/007 56 tabletta

EU/1/11/734/015 90 tabletta

EU/1/11/734/008 98 tabletta

EU/1/11/734/016 14 tabletta

EU/1/11/734/009 28 tabletta

EU/1/11/734/017 30 tabletta

EU/1/11/734/010 56 tabletta

EU/1/11/734/018 90 tabletta

EU/1/11/734/011 98 tabletta

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. december 07. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma:

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája