Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Entyvio (vedolizumab) – Alkalmazási előírás - L04AA

Updated on site: 06-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveEntyvio
ATC-kódL04AA
Hatóanyagvedolizumab
GyártóTakeda Pharma A/S

Cikkek tartalma

Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.

1.A GYÓGYSZER NEVE

Entyvio 300 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

300 mg vedolizumabot tartalmaz injekciós üvegenként.

Feloldás után 60 mg vedolizumabot tartalmaz milliliterenként.

A vedolizumab egy humanizált IgG1 monoklonális antitest, amely a humán α4β7-integrinhez kötődik, és kínai hörcsög ovarium (Chinese hamster ovarium – CHO) sejtekben állítják elő.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz.

Fehér vagy törtfehér liofilizált korong vagy por.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

Colitis ulcerosa

Az Entyvio közepes/súlyos aktivitású colitis ulcerosában szenvedő felnőtt betegek kezelésére javallott, akiknél hagyományos terápia vagy egy tumornekrózis-faktor-alfa (TNFα) gátlóval végzett kezelés mellett nem alakult ki megfelelő terápiás válasz, megszűnt a terápiás válasz vagy intolerancia állt fenn.

Crohn-betegség

Az Entyvio közepes/súlyos aktivitású Crohn-betegségben szenvedő felnőtt betegek kezelésére javallott, akiknél hagyományos terápia vagy egy tumornekrózis-faktor-alfa (TNFα) gátlóval végzett kezelés mellett nem alakult ki megfelelő terápiás válasz, megszűnt a terápiás válasz vagy intolerancia állt fenn.

4.2Adagolás és alkalmazás

Az Entyvio-kezelést a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség diagnosztizálásában és kezelésében jártas egészségügyi szakembereknek kell megkezdenie és felügyelnie (lásd 4.4 pont). A betegeknek át kell adni a betegtájékoztatót és a betegeknek szóló figyelmeztető kártyát.

Adagolás

Colitis ulcerosa

Az Entyvio ajánlott adagolási rendje 300 mg intravénás infúzióban beadva a nulladik, a második, valamint a hatodik héten, majd ezt követően nyolchetente.

Amennyiben colitis ulcerosában szenvedő betegeknél a 10. hétre sem mutatkozik terápiás előny, a terápia folytatását körültekintően újra kell gondolni (lásd 5.1 pont).

Néhány olyan betegnél, akiknél csökkenés tapasztalható a terápiás válaszban, előnyös lehet az Entyvio 300 mg adagolási gyakoriságának emelése négyhetenkéntire.

Az Entyvio-kezelére reagáló betegeknél a kortikoszteroidok adagját csökkenteni lehet és/vagy adagolásukat el lehet hagyni az ellátási standardnak megfelelően.

Ismételt kezelés

Amennyiben megszakítják a kezelést, és az Entyvio-kezelés újrakezdésére van szükség, mérlegelhető a négyhetente történő alkalmazás (lásd 5.1 pont). A kezelés felfüggesztésének időtartama legfeljebb egy évre terjedt ki a klinikai vizsgálatok során. A vedolizumabbal végzett ismételt kezelés során visszatért a hatásosság anélkül, hogy növekedés mutatkozott volna a nemkívánatos események vagy az infúziós reakciók előfordulásában (lásd 4.8 pont).

Crohn-betegség

Az Entyvio ajánlott adagolási rendje 300 mg intravénás infúzióban beadva a nulladik, a második, valamint a hatodik héten, majd ezt követően nyolchetente.

Azoknak a Crohn-betegeknek, akiknél nem mutatkozik terápiás válasz, előnyös lehet egy Entyvio adag a 10.héten (lásd 4.4 pont). A kezelésre reagáló betegeknél a 14.héttől nyolchetente kell folytatni a terápiát.

Crohn-betegek esetében nem szabad folytatni a terápiát, ha a 14. hétre sem figyelhető meg terápiás előny (lásd 5.1 pont).

Néhány olyan betegnél, akiknél csökkenés tapasztalható a terápiás válaszban, előnyös lehet az Entyvio 300 mg adagolási gyakoriságának emelése négyhetenkéntire.

Az Entyvio-kezelére reagáló betegeknél a kortikoszteroidok adagját csökkenteni lehet és/vagy adagolásukat el lehet hagyni az ellátási standardnak megfelelően.

Ismételt kezelés

Amennyiben megszakítják a kezelést, és az Entyvio-kezelés újrakezdésére van szükség, mérlegelhető a négyhetente történő alkalmazás (lásd 5.1 pont). A kezelés felfüggesztésének időtartama legfeljebb egy évre terjedt ki a klinikai vizsgálatok során. A vedolizumabbal végzett ismételt kezelés során visszatért a hatásosság anélkül, hogy növekedés mutatkozott volna a nemkívánatos események vagy az infúziós reakciók előfordulásában (lásd 4.8 pont).

Gyermekek

A vedolizumab biztonságosságát és hatásosságát 0-17 éves gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Idős betegek

Idős betegeknél nincs szükség az adag módosítására. Populációs farmakokinetikai elemzések nem mutattak életkori hatást (lásd 5.2pont).

Csökkent máj-, vagy veseműködésű betegek

Az Entyviot ebben a betegpopulációban nem vizsgálták. Nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

Az alkalmazás módja

Az Entyvio kizárólag intravénás alkalmazásra szolgál. Intravénás beadása előtt fel kell oldani, és tovább kell hígítani; az utasításokat lásd a 6.6pontban.

Az Entyviot intravénás infúzió formájában, 30 perc alatt kell beadni. A betegeket ellenőrizni kell az infúzió beadása közben és után (lásd 4.4 pont).

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Súlyos, aktív fertőzések, például tuberculosis, sepsis, cytomegalovírus, listeriosis, valamint opportunista fertőzések, például progresszív multifocalis leukoencephalopathia (PML) (lásd 4.4 pont).

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Vedolizumabot az esetlegesen előforduló akut túlérzékenységi reakciók, köztük anafilaxia kezelését lehetővé tevő egészségügyi ellátás keretében kell alkalmazni. A vedolizumab alkalmazásakor a megfelelő monitorozásnak és a szupportív orvosi beavatkozásoknak készen kell állniuk az azonnali felhasználásra. Minden beteget folyamatos megfigyelés alatt kell tartani az egyes infúziók beadása során. Az első két infúziónál az infúzió beadásának befejezése utáni körülbelül két órán át is ellenőrizni kell a betegeknél az akut túlérzékenységi reakciók okozta tünetek és panaszok esetleges kialakulását. Az összes további infúziónál az infundálás befejezése után körülbelül egy órán át kell ellenőrizni a betegeket.

Infúziós reakciók

Klinikai vizsgálatok során infúziós reakciókat (infusion-related reactions – IRR) és túlérzékenységi reakciókat jelentettek, melyek többsége súlyosságát tekintve enyhe/középsúlyos volt (lásd 4.8 pont).

Ha súlyos IRR, anafilaxiás reakció vagy egyéb súlyos reakció lép fel, akkor az Entyvio beadását azonnal le kell állítani, és megfelelő kezelést kell kezdeni (például adrenalin és antihisztaminok) (lásd 4.3 pont).

Amennyiben enyhe/középsúlyos IRR fordul elő, csökkenthető az infúzió sebessége vagy felfüggeszthető az infúzió, és megfelelő kezelést lehet kezdeni. Amint csillapodott az enyhe/középsúlyos IRR, folytatni kell az infúziót. Azoknál a betegeknél, akik már tapasztaltak vedolizumabra enyhe/középsúlyos IRR-t, a következő infúzió előtt a kezelőorvosnak mérlegelnie kell az előkezelés (például antihisztamin, hidrokortizon és/vagy paracetamol) lehetőségét a kockázatok minimalizálása érdekében (lásd 4.8 pont).

Fertőzések

A vedolizumab egy bélre szelektív integrin-antagonista, melynek nincs kimutatott szisztémás immunszupresszív hatása (lásd 5.1 pont).

A kezelőorvosnak tudatában kell lennie, hogy potenciálisan fokozott az opportunista fertőzések, illetve olyan fertőzések kockázata, amelyeknél a bélrendszer a védekező barrier (lásd 4.8 pont). Azoknál a betegeknél, akiknél aktív, súlyos fertőzés zajlik, az Entyvio-kezelést csak a fertőzés megfékezése után szabad megkezdeni, továbbá a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a kezelés felfüggesztését azoknál a betegeknél, akiknél az Entyvioval végzett tartós kezelés során súlyos fertőzés fordul elő. Körültekintően kell eljárni, ha olyan betegnél mérlegelik a vedolizumab alkalmazását, aki súlyos, krónikus fertőzésben szenved, vagy anamnézisében súlyos, visszatérő fertőzések szerepelnek. A betegeknél szorosan ellenőrizni kell a fertőzések esetleges kialakulását a kezelés előtt, alatt és után. Az Entyvio aktív tuberculosisban szenvedő betegek esetében ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A vedolizumab-kezelés megkezdése előtt a helyi gyakorlatnak megfelelően szűrni kell a betegeknél a tuberculosist. Látens tuberculosis diagnosztizálása esetén a vedolizumab-kezelés megkezdése előtt megfelelő antituberculoticus kezelést kell indítani a helyi ajánlásoknak megfelelően. Ha folyamatban lévő vedolizumab-kezelés alatt diagnosztálnak TBC-t a betegnél, akkor a vedolizumab-kezelést a TBC-fertőzés elmúlásáig le kell állítani.

Néhány integrin-antagonistát és néhány szisztémás immunszuppresszív szer progresszív multifocalis leukoencephalopathiával (PML) társult, ami a John Cunninhgam (JC) vírus által okozott ritka, és gyakran halálos opportunista fertőzés. A vedolizumab a bélbe irányuló homing jelenséget mutató lymphocytákon expresszált α4β7-integrinhez kötődve immunszuppresszív hatást fejt ki a bélre. Bár egészséges egyéneknél nem észleltek szisztémás immunszuppresszív hatást, a szisztémás immunrendszer működésre gyakorolt hatás gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegeknél nem ismert.

A vedolizumabbal végzett klinikai vizsgálatok során nem jelentettek PML-es esetet, ugyanakkor az egészségügyi szakembereknek az orvosoknak szóló oktatási anyagokban foglaltaknak megfelelően ellenőrizniük kell a vedolizumab-kezelés alatt álló betegeknél minden újonnan kezdődő vagy rosszabbodó neurológiai tünetet és panaszt, és ezek megjelenése esetén mérlegelniük kell a beteg neurológushoz utalását. A betegnek át kell adni egy betegeknek szóló figyelmeztető kártyát (lásd 4.2 pont). Amennyiben PML gyanúja merül fel, a vedolizumab-kezelést fel kell függeszteni, a diagnózis igazolása esetén pedig végleg abba kell hagyni a kezelést.

Rosszindulatú daganatok

A rosszindulatú daganatok kockázata colitis ulcerosában és Crohn-betegségben szenvedő betegeknél fokozott. Az immunmoduláns gyógyszerek fokozhatják a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázatát (4.8 pont).

Biológiai készítmények korábbi és egyidejű alkalmazása

Korábban natalizumabbal- vagy rituximabbal kezelt betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre vedolizumab klinikai vizsgálati adatok. Óvatosság szükséges, ha ilyen betegeknél az Entyvio alkalmazását tervezik.

A korábban natalizumabbal kezelt betegeknél általában legalább 12 hetet kell várni az Entyvio-kezelés megkezdése előtt, kivéve, ha a beteg klinikai állapota másként indokolja.

A vedolizumab és biológiai immunszuppresszív szerek egyidejű alkalmazásáról nem állnak rendelkezésre klinikai vizsgálati adatok. Ezért ilyen betegeknél nem ajánlott az Entyvio alkalmazása.

Élő és oralis vakcinák

Egy egészséges önkéntesek körében végzett, placebo-kontrollos vizsgálat során a vedolizumab egyszeri 750 mg-os adagja nem csökkentette a hepatitis B-vírussal szemben védő immunitás arányát rekombináns hepatitis B felszíni antigén három adagjával végzett intramuscularis oltásban részesült vizsgálati alanyoknál. Azoknál a vizsgálati alanyoknál, akik vedolizumabot kaptak, alacsonyabb volt a szerokonverziós ráta elölt, oralis kolera vakcina beadását követően. Az egyéb oralis és nasalis vakcinákra gyakorolt hatás nem ismert. Az Entyvio-kezelés megkezdése előtt ajánlott minden

betegnek beadni az érvényben lévő immunizációs irányelvek szerint szükséges oltásokat. A vedolizumab-kezelésben részesülő betegek továbbra is kaphatnak elölt kórokozót tartalmazó vakcinákat. Vedolizumab-kezelésben részesülő betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok a fertőzés élő vakcinák általi szekunder transzmissziójáról. Az influenza elleni oltást injekcióban kell beadni a rutin klinikai gyakorlatnak megfelelően. Egyéb élő vakcinát csak akkor szabad a vedolizumabbal egyidejűleg beadni, ha az előnyök egyértelműen felülmúlják a kockázatokat.

A Crohn-betegség remissziójának indukciója

A Crohn-betegség remissziójának indukciója néhány betegnél akár 14 hétig is eltarthat. Ennek oka nem teljesen ismert, és valószínűleg összefüggésben van a hatásmechanizmussal. Ezt főként a kezdetkor súlyos, aktív betegségben szenvedő, TNF-gátlókkal korábban nem kezelteknél kell figyelembe venni (lásd még 5.1 pont).

A Crohn-betegség klinikai vizsgálatainak feltáró alcsoport-analízisei arra utaltak, hogy a vedolizumab esetleg kevésbé lehet hatásos a Crohn-betegség indukciójában azon betegeknél, akiknél egyidejű kortikoszteroid-kezelés nélkül alkalmazták, mint azon betegeknél, akik már kaptak egyidejűleg kortikoszteroidokat (az immunmodulátorok egyidejű alkalmazásától függetlenül; lásd 5.1 pont).

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.

A vedolizumabot vizsgálták olyan colitis ulcerosás és Crohn-beteg felnőtteknél, akik kortikoszteroidokat, immunmodulátorokat (azatioprin, 6-merkaptopurin és metotrexát), valamint aminoszalicilátokat alkalmaztak egyidejűleg. A populációs farmakokinetikai elemzések arra utalnak, hogy ezeknek a szereknek az együttadása nem gyakorolt klinikailag számottevő hatást a vedolizumab farmakokinetikájára. A vedolizumab által kifejtett hatást a gyakran együtt adott gyógyszervegyületek farmakokinetikájára nem vizsgálták.

Védőoltások

Élő vakcinák, különösen élő oralis vakcinák Entyvio-kezeléssel egyidejű alkalmazása esetén körültekintően kell eljárni (lásd 4.4 pont).

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Fogamzóképes korban lévő nők

Fogamzóképes korban lévő nők számára a terhesség megelőzése érdekében hangsúlyozottan ajánlott megfelelő fogamzásgátló módszer alkalmazása az Entyvio-kezelés alatt, valamint az utolsó Entyvio-kezelés után még legalább 18 héten át.

Terhesség

A vedolizumab terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre.

Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

Az Entyvio terhesség alatt csak abban az esetben alkalmazható, ha az előnyök egyértelműen felülmúlják az anyára és a magzatra nézve egyaránt fennálló potenciális kockázatot.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a vedolizumab kiválasztódik-e a humán anyatejbe vagy lenyelése után felszívódik-e a szisztémás keringésbe.

A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakodinámiás / toxikológiai adatok a vedolizumab kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont).

Mivel az anyai antitestek (IgG) kiválasztódnak az anyatejbe, az Entyvio alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.

Termékenység

A vedolizumab termékenységre gyakorolt hatásairól humán adatok nincsenek. A hím és nőstény termékenységre gyakorolt hatásokat szabályos állatkísérletekben nem értékelték (lásd 5.3 pont).

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az Entyvio kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, mivel kisszámú betegnél szédülést jelentettek (lásd 4.8 pont).

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A vedolizumabot három placebo-kontrollos klinikai vizsgálat során értékelték colitis ulcerosában (GEMINI I), illetve Crohn-betegségben (GEMINI II és III) szenvedő betegeken. Két, kontrollos vizsgálatban (GEMINI I és II) – melyek során 1434 beteg kapott 300 mg vedolizumabot a 0. és a 2. héten, majd a 6. héttől nyolchetente vagy négyhetente legfeljebb 52 héten át, valamint 297 beteg

kapott placebót legfeljebb 52 héten át – a vedolizumab-kezelésben részesülő betegek 84%-ánál, illetve a placebót alkalmazó betegek 78%-ánál jelentettek nemkívánatos eseményeket. Az 52 hét alatt a vedolizumabbal kezelt betegek 19%-a tapasztalt súlyos nemkívánatos eseményt, szemben a placebót alkalmazó betegek 13%-ával. A III. fázisú klinikai vizsgálatokban a nyolchetenkénti és a négyhetenkénti adagolási csoportokban a nemkívánatos események hasonló előfordulási gyakoriságát tapasztalták. A kezelést nemkívánatos esemény miatt abbahagyó betegek aránya 9% volt a vedolizumabbal kezelt betegek között, és 10% a placebóval kezelt betegek között. A GEMINI I és II összevont vizsgálatokban a legalább 5%-os gyakorisággal előfordult mellékhatások a hányinger, a nasopharyngitis, a felsőlégúti fertőzés, az arthralgia, a pyrexia, a fáradtság, a fejfájás és a köhögés voltak. A vedolizumabot kapó betegek 4%-ánál jelentettek infúziós reakciókat.

A rövidebb, (10 hetes) placebo-kontrollos indukciós vizsgálat, a GEMINI III során jelentett mellékhatások jellegüket tekintve hasonlóak voltak, de kisebb gyakorisággal fordultak elő, mint a hosszabb, 52 hetes vizsgálatok során.

További 279 beteget kezeltek vedolizumabbal a 0. és a 2. héten, majd ezt követően placebóval, legfeljebb 52 héten át. Ezeknek a betegeknek 84%-a tapasztalt nemkívánatos eseményeket, 15%-uk pedig súlyos, nemkívánatos eseményeket.

Azok a betegeknek (n=1822), akik korábban részt vettek a II. vagy III. fázisú vedolizumab-vizsgálatokban, bekerülhettek egy folyamatban lévő, nyílt elrendezésű vizsgálatba, amelyben négyhetente 300 mg vedolizumabot kaptak.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A mellékhatások alábbi felsorolása a klinikai vizsgálatokból származó tapasztalatokon alapul és szervrendszerek szerint került feltüntetésre. A mellékhatások az egyes szervrendszereken belül a következő gyakorisági kategóriák szerint kerülnek feltüntetésre: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10) és nem gyakori (≥1/1000 – <1/100). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

1. táblázat: Mellékhatások

Szervrendszer

Gyakoriság

Mellékhatás(ok)

Fertőző betegségek és

Nagyon gyakori

Nasopharyngitis

parazitafertőzések

Gyakori

Bronchitis, gastroenteritis, felsőlégúti

 

 

fertőzés, influenza, sinusitis,

 

 

pharyngitis

 

Nem gyakori

Légúti fertőzés, vulvovaginalis

 

 

candidiasis, oralis candidiasis

Idegrendszeri betegségek és

Nagyon gyakori

Fejfájás

tünetek

Gyakori

Paraesthesia

Érbetegségek és tünetek

Gyakori

Hypertonia

Légzőrendszeri, mellkasi és

Gyakori

Oropharyngealis fájdalom,

mediastinalis betegségek és

 

orrdugulás, köhögés

tünetek

 

 

Emésztőrendszeri betegségek és

Gyakori

Analis tályog, analis fissura,

tünetek

 

hányinger, dyspepsia, obstipatio,

 

 

haspuffadás, flatulencia, nodi

 

 

haemorrhoidales

A bőr és a bőr alatti szövet

Gyakori

Kiütés, pruritus, ekzema, erythema,

betegségei és tünetei

 

éjszakai verejtékezés, acne

 

Nem gyakori

Folliculitis

A csont- és izomrendszer,

Nagyon gyakori

Arthralgia

valamint a kötőszövet betegségei

Gyakori

Izomgörcsök, hátfájás,

és tünetei

 

izomgyengeség, fáradtság,

 

 

végtagfájdalom

Általános tünetek, az alkalmazás

Gyakori

Láz

helyén fellépő reakciók

Nem gyakori

Reakciók az infúzió beadási helyén

 

 

(köztük: fájdalom és irritáció az

 

 

infúzió beadási helyén), infúziós

 

 

reakciók, hidegrázás, fázás

Kiválasztott mellékhatások ismertetése

 

Infúziós reakciók

A GEMINI I és II kontrollos vizsgálatokban a vedolizumab-kezelésben részesülő betegek 4%-ánál, a placebóval kezelt betegeknek pedig 3%-ánál fordult elő olyan nemkívánatos esemény, amelyet a vizsgálóorvos infúziós reakcióként (IRR) határozott meg (lásd 4.4 pont). Az IRR-ként jelentett egyes preferált mellékhatás-kifejezések egyike sem fordult elő 1%-nál nagyobb gyakorisággal. Az IRR-ek többsége erősségét tekintve enyhe vagy közepesen erős volt, és kevesebb, mint 1%-uk vezetett a vizsgálati kezelés abbahagyásához. A megfigyelt IRR-k az infúzió után általában maguktól vagy minimális beavatkozás hatására elmúltak. A legtöbb infúziós reakció az első 2 órán belül alakult ki. Azon betegek közül, akiknél infúziós reakció lépett fel, a vedolizumabbal kezeltek körében több infúziós reakció jelentkezett az első két órán belül, mint azoknál az infúziós reakciót tapasztaló betegeknél, akik placebót kaptak. Az infúziós reakciók többsége nem volt súlyos, és az infúzió beadása során, vagy az infúzió befejeződését követő első órán belül jelentkezett.

Egy súlyos IRR-eseményt jelentettek egy Crohn-betegségben szenvedő betegnél a második infúzió során (a jelentett tünetek a dyspnoe, bronchospasmus, urticaria, kipirulás, kiütés, valamint emelkedett vérnyomás és szívfrekvencia voltak), amelyet sikeresen kezeltek az infúzió leállításával, illetve antihisztamin- és intravénás hidrokortizon-kezeléssel. A 0. és a 2. héten vedolizumab-kezelésben részesülő, majd ezt követően placebót kapó betegeknél nem észlelték az IRR gyakoriságának fokozódását, amikor a terápiás válasz megszűnésekor megismételték a vedolizumab-kezelést.

Fertőzések

A GEMINI I és II kontrollos vizsgálatok során a fertőzések gyakorisága 0,85/betegév volt a vedolizumabbal kezelt betegeknél, és 0,70/betegév a placebóval kezelt betegeknél. A fertőzések elsősorban nasopharyngitisből, felsőlégúti fertőzésből, sinusitisből, valamint húgyúti fertőzésekből álltak. A fertőzés rendeződése után a legtöbb beteg folytatta a vedolizumab-kezelést.

A GEMINI I és II kontrollos vizsgálatok során a súlyos fertőzések gyakorisága 0,07/betegév volt a vedolizumabbal kezelt betegeknél, és 0,06/betegév a placebóval kezelt betegeknél. Az idő múlásával a súlyos fertőzések gyakorisága nem emelkedett számottevően.

A vedolizumabbal felnőtteken végzett kontrollos és nyílt elrendezésű vizsgálatok során súlyos fertőzéseket jelentettek, köztük tuberculosist, sepsist (néhány fatális), salmonella sepsist, listeria meningitist, valamint cytomegalovírus okozta colitist.

Immunogenitás

A GEMINI I és II kontrollos vizsgálatok során a vedolizumab 4%-os gyakorisággal bizonyult immunogénnek (1434, folyamatos vedolizumab-kezelésben részesülő beteg közül 56 volt anti-vedolizumab antitestre pozitív a kezelés során valamikor). Az 56 beteg közül 9 volt tartósan pozitív (anti-vedolizumab antitest pozitív két vagy több vizsgálati vizit alkalmával), és 33 betegnél alakultak ki neutralizáló anti-vedolizumab antitestek.

A GEMINI I és II vizsgálatban körülbelül 10%-os gyakorisággal lehetett anti-vedolizumab antitestet kimutatni a betegeknél a vedolizumab utolsó adagja után 16 héttel (körülbelül ötszörös felezési időnek felel meg az utolsó adagtól számítva).

A GEMINI I és II kontrollos vizsgálatok során a vizsgálóorvos által IRR-nek minősített nemkívánatos eseményt elszenvedő betegek 5%-a (61-ből 3) volt tartósan pozitív az anti-vedolizumab antitestre.

Összességében az anti-vedolizumab antitest megjelenése és a klinikai válasz, valamint a nemkívánatos események között nem volt egyértelmű korreláció. Azonban az anti-vedolizumab antitestet termelő betegek száma túl alacsony volt egyértelmű értékelés készítéséhez.

Rosszindulatú daganatok

Összességében a klinikai program eddigi eredményei nem utalnak a rosszindulatú daganatok fokozott kockázatára vedolizumab-kezelés mellett, azonban a rosszindulatú daganatok száma alacsony és a hosszú távú expozíció korlátozott volt. A hosszú távú biztonságossági értékelések folyamatban vannak.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

Klinikai vizsgálatok során legfeljebb 10 mg/kg-os dózisokat (az ajánlott dózis körülbelül 2,5-szerese) alkalmaztak. Klinikai vizsgálatok során nem észleltek dóziskorlátozó toxicitást.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

Farmakoterápiás csoport: immunszuppresszív szerek, szelektív immunszuppresszív szerek, ATC-kód: L04AA33

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

A vedolizumab a bélre szelektív immunszuppresszív biológiai szer. Humanizált monoklonális antitest, mely specifikusan kötődik az α4β7-integrinhez, ami elsősorban a bélbe irányuló „homing” jelenséget mutató T-helper lymphocytákon expresszálódik. A vedolizumab a bizonyos lymphocytákon található α4β7–hez kötődve gátolja ezen sejtek adhézióját a mucosalis addressin sejtadhéziós molekula-1-hez (MadCAM-1), de nem gátolja a vascularis sejtadhéziós molekula-1-hez (VCAM-1). A MAdCAM-1-et főként a bél epithelialis sejtjei expresszálják, és kritikus szerepet játszik a T-lymphocytáknak a gastrointestinalis tractus szövetei felé irányuló homing mechanizmusában. A vedolizumab nem kötődik az α4β1 és αEβ7 integrinekhez, valamint nem gátolja ezek működését.

Az α4β7-integrin a memória T-helper lymphocyták külön alpopulációján expresszálódik, melyek preferenciálisan a gastrointestinalis (GI) tractusba vándorolnak, és előidézik a GI tractus két immunmediált, krónikus gyulladással járó kórképére, a colitis ulcerosára és a Crohn-betegségre jellemző gyulladást. A vedolizumab colitis ulcerosás betegeknél csökkenti a gastrointestinalis gyulladást. Az α4β7 és a MAdCAM-1 közötti interakció gátlásával a vedolizumab nem humán főemlősöknél gátolja a bél felé irányuló homing jelenséget mutató memória T-helper lymphocyták átvándorlását a vascularis epitheliumon keresztül a parenchymás szövetbe, valamint e sejtek számának reverzibilis megháromszorozódását idézte elő a perifériás vérben. A vedolizumab murin prekurzora enyhítette a gastrointestinalis gyulladást a colitis ulcerosa egyik állatmodelljében, a colitises gyapjasfejű tamarinban.

Egészséges egyéneknél, colitis ulcerosás betegeknél, illetve Crohn-betegeknél a vedolizumab nem emeli a neutrophil, basophil és eosinophil granulocyták, a B-helper és a cytotoxicus T-lymphocyták, az össz memória T-helper lymphocyták, a monocyták és a természetes ölősejtek számát, valamint nem okoz leukocytosist a perifériás vérben.

A sclerosis multiplex állatmodelljében, nem humán főemlősökben előidézett kísérletes autoimmun encephalomyelitisben a vedolizumab nem befolyásolta a központi idegrendszeri immunsurveillance-t és gyulladást. A vedolizumab nem befolyásolta a bőr és az izom antigénprovokációra adott válaszát (lásd 4.4 pont). Ezzel szemben a vedolizumab egészséges humán önkénteseknél gátolta a gastrointestinalis antigénprovokációra létrejövő immunválaszt (lásd 4.4 pont).

Farmakodinámiás hatások

A vedolizumabbal végzett klinikai vizsgálatok során 2 és 10 mg/kg közötti dózisoknál a bél immunsurveillance mechanizmusában szerepet játszó keringő lymphocyták alpopulációin megtalálható α4β7-receptorok több mint 95%-os telítettségét figyelték meg a betegeknél.

A vedolizumab nem befolyásolta a CD4+ és CD8+ lymphocyták vándorlását a központi idegrendszerbe, amit igazolt az, hogy egészséges humán önkénteseknél a cerebrospinalis folyadékban a CD4+/CD8+ aránya nem változik vedolizmab beadása előtt és után. Ezek az adatok egybevágnak a nem humán főemlősöknél végzett vizsgálatokkal, amelyek nem mutattak ki a központi idegrendszeri immunsurveillance-ra gyakorolt hatásokat.

Klinikai hatásosság

Colitis ulcerosa

A vedolizumab hatásosságát és biztonságosságát közepes/súlyos aktivitású colitis ulcerosában (6-12 közötti Mayo-pontszám ≥2-es endoszkópos alpontszámmal) szenvedő, felnőtt betegek kezelésében egy randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban igazolták, melyben a 6. héten és az 52. héten értékelték a hatásossági végpontokat (GEMINI I). A bevont betegeknél legalább egy

hagyományos terápia, köztük kortikoszteroidok, immunmodulátorok és/vagy a TNFα-gátló infliximab alkalmazása sikertelennek bizonyult (a primer non-reszpondereket is beleértve). Oralis

aminoszalicilsav, kortikoszteroidok és/vagy immunmodulátorok egyidejű stabil dózisa megengedett volt.

A 6. heti végpontok értékeléséhez 374 beteget randomizáltak kettős-vak módszerrel (3:2) a 0. héten és a 2. héten 300 mg vedolizumabbal vagy placebóval végzendő kezelésre. Az elsődleges végpont a

6. héten klinikai választ mutató betegek aránya volt (definíciója: 3-as Mayo-összpontszám és 30%-os változás a kiinduláshoz képest, amit a rectalis vérzést jelző alpontszám 1 pontos csökkenése vagy a rectalis vérzés ≤1 pontos abszolút pontszáma kísér). A 2. táblázat mutatja az elsődleges és másodlagos végpontok értékeléséből származó eredményeket.

2. táblázat: A GEMINI I vizsgálat 6. heti hatásossági eredményei

 

Placebo

Vedolizumab

Végpont

N=149

N=225

Klinikai válasz

26%

47%*

Klinikai remisszió§

5%

17%

Nyálkahártya gyógyulás¶

25%

41%

*p<0,0001

 

 

p≤0,001

p<0,05

§Klinikai remisszió: a teljes Mayo pontszám ≤2 pont és egyik alpontszám sem nagyobb 1-nél

Nyálkahártya gyógyulás: ≤1 pontos Mayo endoszkópos alpontszám

A vedolizumab klinikai válaszra, remisszióra és a nyálkahártya gyógyulásra gyakorolt előnyös hatását figyelték meg a TNF-gátlóval korábban nem kezelt és a TNF-gátlóval korábban sikertelenül kezelt betegek esetében egyaránt.

A GEMINI I vizsgálatban a betegek két csoportja kapott vedolizumabot a 0. és a 2. héten: az 1. csoport betegeit randomizálták 300 mg vedolizumabbal, vagy placebóval végzett kettős-vak kezelésre, a 2. csoport betegeit pedig nyílt elrendezésben kezelték 300 mg vedolizumabbal. A

hatásosság 52. heti értékeléséhez az 1. és a 2. csoportból 373 olyan beteget randomizáltak kettős-vak módszerrel (1:1:1) a következő, 6. héttől kezdődően végzett kezelések egyikére, akik vedolizumab-kezelésben részesültek, és akiknél klinikai válasz értek el a 6. héten: 300 mg vedolizumab nyolchetente, 300 mg vedolizumab négyhetente vagy placebo négyhetente. A 6. héttől kezdődően azoknál a betegeknél, akiknél klinikai választ értek el, és kaptak kortikoszteroidokat, meg kellett kezdeni a kortikoszteroid-kezelés fokozatos leépítését. Az elsődleges végpont az 52. héten klinikai remisszióban lévő betegek aránya volt. A 3. táblázat mutatja az elsődleges és másodlagos végpontok értékeléséből származó eredményeket.

3. táblázat: A GEMINI I 52. heti hatásossági eredményei

 

 

Vedolizumab

Vedolizumab

 

Placebo

8 hetente

4 hetente

Végpont

N=126*

N=122

N=125

Klinikai remisszió

16%

42%

45%

Tartós klinikai válasz

24%

57%

52%

Nyálkahártya gyógyulás

20%

52%

56%

Tartós klinikai remisszió#

9%

20%§

24%

Kortikoszteroid-mentes klinikai

14%

31%§

45%

remisszió

 

 

 

*A placebo-csoportba tartoznak azok az alanyok, akik a 0. héten és a 2. héten vedolizumabot kaptak, és a randomizáció során a 6. héttől az 52. hétig placebót kapó csoportba kerültek.

p<0,0001

p<0,001 §p<0,05

Tartós klinikai válasz: klinikai válasz a 6. és az 52. héten

#Tartós klinikai remisszió: klinikai remisszió a 6. és az 52. héten

Kortikoszteroid-mentes klinikai remisszió: a vizsgálat kezdetén oralis kortikoszteroidokat alkalmazó betegek, akik a 6. héttől kezdődően abbahagyták a kortikoszteroidok alkalmazását, és klinikai remisszióban voltak az 52. héten. A betegek száma N=72 volt a placebo-csoportban, N=70 a nyolchetenkénti vedolizumab csoportban és N=73 a négyhetenkénti vedolizumab csoportban.

A feltáró elemzések további adatokat szolgáltatnak a főbb vizsgált alpopulációkra vonatkozóan. A betegek körülbelül harmadánál volt sikertelen a korábbi TNF -gátló terápia. E betegek közül a nyolchetente vedolizumabbal kezeltek 37%-ánál, a négyhetente vedolizumabbal kezeltek 35%-ánál és a placebót kapó betegek 5%-ánál értek el klinikai remissziót az 52. Hétre. A korábbi TNFα-gátlóval sikertelenül kezelt, és a nyolchetente vedolizumabbal, négyhetente vedolizumabbal vagy placebóval kezelt populációban sorrendben javulást figyeltek meg a tartós klinikai válaszban (47%, 43%, 16%), a nyálkahártya gyógyulásban (42%, 48%, 8%), a tartós klinikai remisszióban (21%, 13%, 3%) és a kortikoszteroid-mentes klinikai remisszióban (23%, 32%, 4%).

A 6. héten választ nem mutató betegek a vizsgálatban maradtak és vedolizumabot kaptak négyhetente. A 10. és a 14. héten a részleges Mayo-pontszámok alapján a vedolizumabbal kezelt betegek nagyobb hányadánál (sorrendben 32% ill. 39%-ánál) értek elklinikai választ, mint a placebóval kezelt betegeknél (sorrendben 15% ill. 21%-ánál).

Azon betegeknek, akiknél a nyolchetenkénti vedolizumab-kezelésnél megszűnt a terápiás válasz, megengedték, hogy belépjenek egy nyílt elrendezésű, kiterjesztett vizsgálatba, és négyhetente kapjanak vedolizumabot. Ezen betegek 25%-ánál sikerült klinikai remissziót elérni a 28. hétre és az 52. hétre.

Azon betegeknek, akiknél terápiás választ értek el miután a vedolizumabot kaptak 0. héten és 2. héten, majd placebóra randomizálták (6-52 héten át), megengedték, hogy belépjenek egy nyílt elrendezésű, kiterjesztett vizsgálatba, és négyhetente kapjanak vedolizumabot. Ezen betegek 45%-ánál értek el klinikai remissziót a 28. hétre, és 36%-uknál az 52. hétre.

Ebben a nyílt elrendezésű, kiterjesztett vizsgálatban a vedolizumab-kezelésnek a részleges Mayo-pontszám, a klinikai remisszió és a klinikai válasz alapján mért előnyei egészen a 124. hétig megmutatkoztak.

Az egészséggel összefüggő életminőség (Health-related quality of life – HRQOL) mérése egy betegségspecifikuseszközzel, a gyulladásos bélbetegségekre vonatkozó kérdőív (Inflammatory Bowel Disease Questionnaire - IBDQ) alapján, valamint az SF-36 és az EQ-5D általános intézkedések alapján történt. Egy feltáró elemzés azt mutatja, hogy klinikailag számottevő javulást figyeltek meg a vedolizumab-csoportokban, és a 6. hétre, és az EQ-5D és EQ-5D VAS pontszámok, a IBDQ valamennyi alskálája (béltünetek, szisztémás funkció, érzelmi funkció és társas funkció), valamint az

SF-36 valamennyi alskálája, köztük a fizikális komponens összefoglalása (Physical Component Summary –PCS) és a mentális komponens összefoglalása (Mental Component Summary – MCS) alapján a 6. hétre és az 52. hétre bekövetkezett javulás szignifikánsan nagyobb mértékű volt a placebo-csoporthoz képest.

Crohn-betegség

A vedolizumab hatásosságát és biztonságosságát közepes-súlyos aktivitású Crohn-betegségben (a Crohn-betegség aktivitási index [CDAI] 220 és 450 közötti pontszáma) szenvedő felnőttek kezelésében két vizsgálatban (GEMINI II és III) értékelték. A bevont betegeknél legalább egy hagyományos terápia, köztük kortikoszteroidok, immunmodulátorok és/vagy TNFα-gátló sikertelen volt (a primer non-reszpondereket is beleértve). Oralis kortikoszteroidok, immunmodulátorok és antibiotikumok egyidejű stabil dózisa megengedett volt.

A GEMINI II vizsgálat egy randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat volt, mely a hatásossági végpontokat értékelte a 6. héten és az 52. héten. A betegeket (N=368) kettős-vak módszerrel randomizálták (3:2) vedolizumab 300 mg kétféle dózisának vagy placebónak a 0. és a

2. héten történő alkalmazására. A két elsődleges végpont a 6. héten klinikai remisszióban (definíciója: CDAI-pontszám ≤150) lévő betegek aránya, valamint a 6. héten fokozott klinikai választ (definíciója: a CDAI-pontszám≥100 pontos csökkenése a kiinduláshoz képest) mutató betegek aránya volt (lásd

4. táblázat).

A GEMINI II vizsgálatban két olyan betegcsoport volt, akik vedolizumabot kaptak a 0. és a 2. héten: az 1. csoport betegeit randomizálták 300 mg vedolizumabbal, vagy placebóval végzett kettős-vak kezelésre, a 2. csoport betegeit pedig nyílt elrendezésben kezelték 300 mg vedolizumabbal. A hatásosság 52. heti értékeléséhez az 1. és a 2. csoportból 461 olyan beteget randomizáltak kettős-vak módszerrel (1:1:1) a következő, 6. héttől kezdődően végzett kezelések egyikére, akik vedolizumab-kezelésben részesültek, és akiknél a 6. hétre klinikai választ értek el (definíciója:

≥70 pontos csökkenés a CDAI-pontszámban a kiindulási értékhez képest): 300 mg vedolizumab nyolchetente, 300 mg vedolizumab négyhetente vagy placebo négyhetente. A 6. héten klinikai választ mutató betegeknél meg kellett kezdeni a kortikoszteroid-kezelés fokozatos leépítését. Az elsődleges végpont az 52. héten klinikai remisszióban lévő betegek aránya volt (lásd 5. táblázat).

A GEMINI III vizsgálat egy második randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat volt, mely a hatásosságot értékelte a 6. héten és a 10. héten a betegek azon alcsoportjában, akiknél sikertelen volt legalább egy hagyományos terápia és sikertelen volt a TNF-gátló terápia (beleértve a primer non-reszpondereket is), valamint a teljes populációban, melybe azon betegek is beletartoztak, akiknél sikertelen volt legalább egy hagyományos terápia, és TNF-gátló terápiában korábban nem részesültek. A betegeket (N=416), akik között körülbelül 75% volt a TNF-gátlóval sikertelenül kezeltek aránya, kettős-vak módszerrel randomizálták (1:1) a 0., 2. és 6. héten 300 mg vedolizumabbal vagy placebóval végzett kezelésre. Az elsődleges végpont a 6. héten klinikai remisszióban lévő betegek aránya volt a TNF-gátlóval sikertelenül kezeltek alpopulációjában. Amint az a 4. táblázatból kiderül – bár az elsődleges végpont nem teljesült – a feltáró elemzések azt mutatják, hogy klinikailag jelentős eredményeket figyeltek meg.

Placebo
Vedolizumab

4. táblázat: A GEMINI II és a III hatásossági eredményei a 6. és a 10. héten

Vizsgálat

Végpont

GEMINI II vizsgálat

 

 

 

Klinikai remisszió, 6. hét

 

 

 

Összesítve

7% (N=148)

15%* (N=220)

TNFα-gátló(k) sikertelensége

4%

(N=70)

11% (N=105)

TNFα-gátló(k) naiv

4%

(N=70)

17% (N=109)

Fokozott klinikai válasz, 6. hét

 

 

 

Összesítve

26%

(N=148)

31%(N=220)

TNFα-gátló(k) sikertelensége

23% (N=70)

24% (N=105)

TNFα-gátló(k) naiv

30% (N=76)

42% (N=109)

A szérum CRP változás a kiindulástól

 

 

 

a 6. hétre, medián (mikrogramm/ml)

 

 

 

Összesen

-0,5 (N=147)

-0,9 (N=220)

GEMINI III vizsgálat

 

 

 

Klinikai remisszió, 6. hét

 

 

 

Összesítve

12%

(N=207)

19% (N=209)

TNFα-gátló(k) sikertelensége§

12%

(N=157)

15%§ (N=158)

TNFα-gátló(k) naiv

12% (N=50)

31% (N=51)

Klinikai remisszió, 10. hét

 

 

 

Összesítve

13%

(N=207)

29% (N=209)

TNFα-gátló(k) sikertelensége

12%

(N=157)

27% (N=158)

TNFα-gátló(k) naiv

16% (N=50)

35% (N=51)

Tartós klinikai remisszió

 

 

 

Összesítve

85%

(N=207)

15% (N=209)

TNFα-gátló(k) sikertelensége§≠

8% (N=157)

12% (N=158)

TNFα-gátló(k) naiv

8%

(N=50)

26% (N=51)

Fokozott klinikai válasz a 6. héten

 

22%

39%

 

 

 

 

Összesítve

23%

(N=207)

31% (N=209)

TNFα-gátló(k) sikertelensége

22%

(N=157)

39% (N=158)

TNFα-gátló(k) naiv

24% (N=50)

39% (N=51)

*p<0,05

statisztikailag nem szignifikáns

előre meghatározott statisztikai vizsgálati eljárással feltárónak tekintendő másodlagos végpont

§statisztikailag nem szignifikáns, ezért a többi végpont statisztikai próbáját nem végezték el

N=157 a placebo és N=158 a vedolizumab esetében

¶#Tartós klinikai remisszió: klinikai remisszió a 6. és a 10. héten ^Feltáró végpont

5. táblázat: A GEMINI II 52. heti hatásossági eredményei

 

 

Vedolizumab

Vedolizumab

 

Placebo

8 hetente

4 hetente

 

N=153*

N=154

N=154

Klinikai remisszió

22%

39%

36%

Fokozott klinikai válasz

30%

44%

45%

Kortikoszteroid-mentes klinikai

 

 

 

remisszió§

16%

32%

29%

Tartós klinikai remisszió

14%

21%

16%

*A placebo-csoportba tartoznak azok a vizsgálati alanyok, akik a 0. héten és a 2. héten vedolizumabot kaptak, majd a randomizáció során a 6. héttől az 52. hétig placebót kapó csoportba kerültek.

p<0,001

p<0,05

§Kortikoszteroid-mentes klinikai remisszió: azok a betegek, akik a vizsgálat kezdetén oralis kortikoszteroidokat alkalmaztak, majd a 6. héttől kezdődően abbahagyták a kortikoszteroidok alkalmazását, és klinikai remisszióban voltak az 52. héten. A betegek száma N=82 volt a placebo-csoportban, N=82 a nyolchetenkénti vedolizumab csoportban és N=80 a négyhetenkénti vedolizumab csoportban.

Tartós klinikai remisszió: klinikai remisszió a vizsgálati vizitek ≥80%-án, beleértve az utolsó vizitet is (52. hét)

Feltáró elemzések vizsgálták az egyidejű kortikoszteroidok és immunmodulátorok hatását a vedoluzimabbal végzett remisszió indukcióra. A kombinációs kezelés - leginkább az egyidejű kortikoszteroiddal végzett –hatékonyabbnak bizonyult a Crohn betegség remissziójának indukciójában, mint az önmagában vagy immunmodulátorokkal egyidejűleg adott vedolizumab, mely kisebb különséget mutatott a remisszió arányában a placebóhoz viszonyítva. A GEMINI II ben a klinikai remissziós arány a 6. héten 10% volt (a placebóhoz viszonyított különbség 2%, 95% os CI: -6, 10) kortikoszteroidok nélkül alkalmazva szemben a 20% kal kortikoszteroidokkal egyidejűleg alkalmazva (a placebóhoz viszonyított különbség 14%, 95% os CI: -1, 29). A GEMINI III ban a releváns klinikai remissziós arány a 6. és 10 héten sorrendben 18% (a placebóhoz viszonyított különbség 3%, 95% os CI: -7, 13) illetve 22% (a placebóhoz viszonyított különbség 8%, 95% os CI: - 3, 19) volt kortikoszteroidok nélkül alkalmazva szemben a 20% kal (a placebóhoz viszonyított különbség 11%, 95% os CI: 2, 20) illetve 35% kal (a placebóhoz viszonyított különbség 23%, 95% os CI: 12, 33), amikor kortikoszteroidokkal egyidejűleg alkalmazták. Ezen hatások nem voltak észlelhetők, ha immunmodulátorokat egyidejűleg is alkalmaztak vagy nem.

A feltáró elemzések további adatokat szolgáltatnak a főbb vizsgált alpopulációkra vonatkozóan. A GEMINI II vizsgálatban a betegek körülbelül felénél történt korábbi sikertelen TNFα-gátló terápia. E betegek közül a nyolchetente vedolizumabbal kezeltek 28%-ánál, a négyhetente vedolizumabbal kezeltek 27%-ánál és a placebót kapó betegek 13%-ánál értek el klinikai remissziót az 52. hétre. Fokozott klinikai választ sorrendben a betegek 29%-ánál, 38%-ánál, illetve 21%-ánál, kortikoszteroid-mentes klinikai remissziót pedig a betegek 24%-ánál, 16%-ánál, illetve 0%-ánál értek el.

A 6. héten a GEMINI II-ben választ nem mutató betegek bent maradtak a vizsgálatban, és vedolizumabot kaptak négyhetente. A 10. és a 14. héten a vedolizumabbal-kezelt betegek nagyobb hányadánál sorrendben, 16%-ánál illetve 22%-ánál értek el fokozott klinikai választ, mint placebóval kezeltek betegeknél, sorrendben 7%-ánál illetve 12%-ánál. Nem volt klinikailag számottevő különbség a két kezelési csoportban tapasztalt klinikai remisszió tekintetében ezekben az időpontokban.

A 6. héten választ nem mutató, de a 10. hétre vagy a 14. hétre terápiás választ elérő betegeknél az 52. heti klinikai remisszió elemzései azt mutatják, hogy a non-reszponder Crohn-betegek számára előnyös lehet egy vedolizumab-dózis a 10. héten.

Azon betegeknek, akiknél a GEMINI II-ben a nyolchetente végzett vedolizumab-kezelés mellett megszűnt a terápiás válasz, megengedték, hogy belépjenek egy nyílt elrendezésű kiterjesztett vizsgálatba, és négyhetente kaptak vedolizumabot. Ezeknek a betegeknek 23%-ánál értek el klinikai remissziót a 28. hétre és 32%-uknál az 52. hétre.

Azon betegeknek, akiknél a vedolizumab 0. héten és 2. héten történt alkalmazását követően terápiás választ értek el, majd a randomizáció során a placebóval (6-52 héten át) kezeltek csoportjába kerültek, megengedték, hogy belépjenek egy nyílt elrendezésű kiterjesztett vizsgálatba, és négyhetente kapjanak vedolizumabot. Ezen betegek 46%-ánál értek el klinikai remissziót a 28. hétre, és 41%-uknál az

52. hétre.

Ebben a nyílt elrendezésű kiterjesztett vizsgálatban klinikai remissziót és klinikai választ egészen a 124. hétig megfigyeltek.

Egy feltáró elemzés azt mutatta, hogy a GEMINI II-ben klinikailag számottevő javulást figyeltek meg a négyhetenkénti vedolizumab, illetve a nyolchetenkénti vedolizumab csoportban, és a placebóval összehasonlítva a kiindulástól az 52. hétig az EQ-5D és az EQ-5D VAS pontszámok, a IBDQ összpontszám, valamint az IBDQ béltünetek és a szisztémás funkció alskáláján észlelt javulások szignifikánsan nagyobb mértékűek voltak.

Gyermekek

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál halasztást engedélyez a vedolizumab vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően colitis ulcerosában és Crohn-betegségben (lásd 4.2 pont).

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

A vedolizumab egyszeri és ismételt adagjainak farmakokinetikáját egészséges egyének és közepes/súlyos aktivitású colitis ulcerosában vagy Crohn-betegségben szenvedő betegek bevonásával vizsgálták.

Azoknál a betegeknél, akik 300 mg vedolizumabot kaptak 30 perces intravénás infúzióban a 0. és a 2. héten, a mélyponti szérumkoncentráció átlaga 27,9 µg/ml (SD ± 15,51) volt a 6. héten colitis ulcerosa, illetve 26,8 µg/ml (SD ± 17,45) Crohn-betegség esetén. A 6. héttől kezdődően a betegek 300 mg vedolizumabot kaptak nyolc- vagy négyhetente. Colitis ulcerosás betegeknél a mélyponti szérumkoncentráció átlaga egyensúlyi állapotban, sorrendben 11,2 µg/ml (SD ± 7,24) illetve

38,3 µg/ml (SD ± 24.43) volt. Crohn-betegeknél a mélyponti szérumkoncentráció átlaga egyensúlyi állapotban, sorrendben 13,0 µg/ml (SD ± 9,08) illetve 34,8 µg/ml (SD ± 22,55) volt.

Eloszlás

Populációs farmakokinetikai elemzések azt mutatják, hogy a vedolizumab eloszlási térfogata körülbelül 5 liter. A vedolizumab plazmafehérjékhez való kötődését nem vizsgálták. A vedolizumab terápiásan alkalmazott monoklonális antitest, ezért várhatóan nem kötődik plazmafehérjékhez.

A vedolizumab intravénás alkalmazást követően nem jut át a vér-agy gáton. Az egészséges vizsgálati alanyoknál, intravénásan alkalmazott 450 mg vedolizumabot nem mutatták ki cerebrospinalis folyadékból.

Elimináció

Populációs farmakokinetikai elemezések azt mutatják, hogy a vedolizumab teljestest-clearance-e körülbelül 0,157 l/nap, és felezési ideje a szérumban 25 nap. A vedolizumab eliminációjának pontos útja nem ismert. Populációs farmakokinetikai elemzések arra utalnak, hogy az alacsony albuminszint, a magasabb testtömeg, az anti-TNF gyógyszerekkel végzett korábbi kezelés, valamint az

anti-vedolizumab antitestek jelenléte fokozhatja ugyan a vedolizumab clearance-ét, ezek hatásának nagyságrendjét azonban nem tekintik klinikailag relevánsnak.

Linearitás

A vedolizumab 1 µg/ml-t meghaladó szérumkoncentrációk mellett lineáris farmakokinetikát mutatott.

Különleges betegcsoportok

Populációs farmakokinetikai elemzések alapján az életkor nem befolyásolja a vedolizumab clearance-ét colitis ulcerosás betegeknél és Crohn-betegeknél. A beszűkült vese-, illetve májműködés által a Nem végeztek szabályszerű vizsgálatokat a vese- vagy májkárosodás hatásának vizsgálatára a vedolizumab farmakokinetikájára tekintetében.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

A karcinogén hatás felmérésére nem végeztek hosszú távú állatkísérleteket a vedolizumabbal, mivel a monoklonális antestekre farmakológiailag reszponzív modellek nem léteznek. Egy farmakológiailag reszponzív fajban (cynomolgus majomban) 13 és 26 hetes toxicitási vizsgálatokban nem volt jele cellularis hyperplasiának vagy szisztémás immunmodulációnak, amely potenciálisan tumorképződéssel járhatna. Továbbá in vitro nem észleltek az α4β7 integrint expresszáló humán tumorsejtvonal proliferációs sebességére vagy citotoxicitására gyakorolt hatást vedolizumabnál.

Speciális termékenységi vizsgálatokat állatokban nem végeztek a vedolizumabbal. A cynomolgus majmokon végzett ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból nem vonható le végleges következtetés a hím reproduktív szerveket illetően, de tekintve, hogy a vedolizumab majomban és emberben nem kötődik a hím reproduktív szövethez, valamint β7 integrin-génkiütött hím egereknél ép fertilitás figyelhető meg, ezért a vedolizumab várhatóan nem befolyásolja a hímek fertilitását.

Vemhes cynomolgus majmoknak a gesztáció idejének nagyrészében vedolizmabot adva nem eredményezett teratogén hatást vagy az utódok prenatalis és 6 hónapos korig terjedő postnatalis fejlődésére gyakorolt hatást. A 2 hetente 100 mg/kg vedolizumabbal kezelt 11 cynomolgus majom közül 3-nál kis koncentrációban (<300 µg/l) kimutatták a tejben a vedolizumabot a 28. postpartum napon, de egyetlen 10 mg/kg-os adaggal kezelt állatban sem. Nem ismert, hogy a vedolizumab kiválasztódik-e a humán anyatejbe.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

L-hisztidin L-hisztidin-monohidroklorid L-arginin-hidroklorid szacharóz

poliszorbát 80

6.2Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3Felhasználhatósági időtartam

3 év

A feloldott és hígított oldat elkészítését követő kémiai és fizikai stabilitását 20–25°C-on 12 órára, 2-8°C-on pedig 24 órára igazolták. Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. A feloldott vagy hígított oldat nem fagyasztható! Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig terjedő tárolási időért és tárolási körülményekért a felhasználót terheli a felelősség, de a tárolási idő nem haladhatja meg a 24 órát. Ez a 24 órás tárolás legfeljebb 12 órányi 20°C-25°C-os tárolást foglalhat magába, a továbbinak 2°C-8°C–os hőmérsékletűnek kell lennie.

6.4Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2°C-8°C) tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában.

A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

Entyvio 300 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz műanyag védőkupakkal, gumidugóval és rollnizott alumínium kupakkal ellátott, 1-es típusú üvegből készült injekciós üvegben (20 ml).

Dobozonként 1 injekciós üveget tartalmaz.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A feloldásra és az infúzió beadására vonatkozó utasítások

Az Entyvionak feloldáskor szobahőmérsékletűnek (20°C -25°C) kell lennie.

1.Az Entyvio oldat intravénás infúzióhoz történő elkészítése során aszeptikus technikát kell alkalmazni. Távolítsa el az injekciós üvegről a lepattintható kupakot, és törölje le a gumidugót alkoholos törlővel. Egy 21-25 G-s tűvel ellátott fecskendő segítségével oldja fel a vedolizumabot 4,8 ml steril, injekcióhoz való vízzel.

2.A dugót a közepénél átszúrva vezesse be a tűt az injekciós üvegbe, és a túlzott habzás elkerülése érdekében irányítsa a folyadék áramlását az injekciós üveg falára.

3.Óvatosan forgassa az injekciós üveget legalább 15 másodpercig. Ne rázza erősen, és ne fordítsa fejjel lefelé.

4.20 percig hagyja állni az injekciós üveget, hogy az oldódás végbemehessen, illetve leülepedhessen a hab; ez alatt az injekciós üveget lehet forgatni és megfigyelni az oldódást. Ha 20 perc után nem oldódott fel teljesen, hagyja további 10 percig állni, hogy feloldódjon.

5.Beadás előtt vizsgálja meg az elkészített oldatot hogy van-e benne szemcsés anyag vagy elszíneződés. Az oldatnak átlátszónak vagy opálosnak, színtelennek vagy halvány sárgának, valamint látható részecskéktől mentesnek kell lennie. Ha az elkészített oldat színe nem a jellegzetes vagy szemcséket tartalmaz, tilos beadni.

6.Mielőtt felszívná az elkészített oldatot az injekciós üvegből, óvatosan fordítsa fejjel lefelé 3-szor az injekciós üveget.

7.Szívjon fel 5 ml (300 mg) feloldott Entyviot egy 21-25 G-s tűvel ellátott fecskendővel.

8.Az 5 ml (300 mg) feloldott Entyviot adja hozzá 250 ml steril, 0,9%-os nátrium-klorid oldathoz, és óvatosan keverje össze az infúziós zsák tartalmát (az Entyvio hozzáadása előtt nem kell kiszívni 5 ml 0,9%-os nátrium-klorid oldatot az infúziós zsákból). Ne adjon semmilyen egyéb gyógyszert az elkészített infúziós oldathoz vagy az intravénás infúziós szerelékhez. Adja be az infúziós oldatot 30 perc alatt (lásd 4.2 pont).

Az Entyvio nem tartalmaz tartósítószert. Feloldás után az oldatos infúziót a lehető leghamarabb fel kell használni. Szükség esetén azonban az oldatos infúzió legfeljebb 24 órán át tárolható: ez a 24 órás tárolás legfeljebb 12 órányi 20°C-25°C-os tárolást foglalhat magában, a továbbinak 2°C-8°C–os hőmérsékletűnek kell lennie. Nem fagyasztható! Az oldatos infúzió fel nem használt részét ne tegye el újbóli felhasználásra.

Minden egyes injekciós üveg kizárólag egyszeri használatra szolgál.

Bármilyen, fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Takeda Pharma A/S

Dybendal Alle 10

2630 Taastrup

Dánia

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/14/923/001

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. május 22.

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája