Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Envarsus (tacrolimus) – Alkalmazási előírás - L04AD02

Updated on site: 06-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveEnvarsus
ATC-kódL04AD02
Hatóanyagtacrolimus
GyártóChiesi Farmaceutici S.p.A.

1.A GYÓGYSZER NEVE

Envarsus 0,75 mg retard tabletta

Envarsus 1 mg retard tabletta

Envarsus 4 mg retard tabletta

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Envarsus 0,75 mg retard tabletta

0,75 mg takrolimusz (monohidrát formában) retard tablettánként.Ismert hatású segédanyag: 41,7 mg laktóz (monohidrát formájában) tablettánként.

Envarsus 1 mg retard tabletta

1 mg takrolimusz (monohidrát formában) retard tablettánként. Ismert hatású segédanyag:

41,7 mg laktóz (monohidrát formájában) tablettánként.

Envarsus 4 mg retard tabletta

4 mg takrolimusz (monohidrát formában) retard tablettánként. Ismert hatású segédanyag:

104 mg laktóz (monohidrát formájában) tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Retard tabletta. 0,75 mg:

Ovális, fehér-törtfehér, bevonat nélküli tabletta, mélynyomásos „0.75” jelzéssel az egyik oldalán és „TCS” jelzéssel a másik oldalán.

1 mg:

Ovális, fehér-törtfehér, bevonat nélküli tabletta, mélynyomásos „1” jelzéssel az egyik oldalán és „TCS” jelzéssel a másik oldalán.

4 mg:

Ovális, fehér-törtfehér, bevonat nélküli tabletta, mélynyomásos „4” jelzéssel az egyik oldalán és „TCS” jelzéssel a másik oldalán.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

Felnőtt vese- vagy máj-allograft recipienseknél az átültetett szerv kilökődésének megelőzése.

Felnőtt betegeknél az egyéb immunszuppresszív gyógyszerrel történő kezelésre rezisztens allograft-rejekció kezelése.

4.2Adagolás és az alkalmazás

Az Envarsus a takrolimusz napi egyszeri adagolású orális gyógyszerformulációja. Az Envarsus-kezelés megfelelően képzett és a szükséges eszközökkel rendelkező szakember által végzett gondos monitorozást igényel. Csak az immunszuppresszív terápiában és a transzplantált betegek

kezelésében jártas orvosok írhatják fel ezt a gyógyszert és változtathatják meg a megkezdett immunszuppresszív terápiát.

A takrolimusz azonnali és nyújtott hatóanyag-leadású gyógyszerformái között a gondatlanságból, véletlen, vagy orvosi felügyelet nélkül végrehajtott váltás nem biztonságos. Ez, a takrolimusz szisztémás expozíciójának klinikailag jelentős különbözőségéből fakadóan graftkilökődéshez vagy a mellékhatások, beleértve az elégtelen vagy a túlzott immunszuppressziót, gyakoriságának növekedéséhez vezethet. A betegeket a takrolimusznak mindig egyféle gyógyszerformájával kell kezelni, a megfelelő napi adagolási protokoll szerint, és a gyógyszerforma váltása vagy a terápiás rend megváltoztatása csak a transzplantációban jártas szakorvos felügyelete alatt végezhető (lásd 4.4 és 4.8 pont). A takrolimusz szisztémás expozíciójának állandó szinten tartása érdekében bármilyen alternatív gyógyszerformára történő váltást követően gyógyszerszint-monitorozást kell végezni és az adagot módosítani kell.

Adagolás

Az alábbiakban ajánlott kezdő adagolás csupán csak irányelvnek tekinthető. Az Envarsus alkalmazása rutinszerűen más immunszuppresszív szerekkel együtt történik, a posztoperatív időszak kezdetén. Adagja a választott immunszuppresszív protokolltól függően változhat.

Az Envarsus adagolása minden egyes beteg esetén a kilökődés és a tolerabilitás klinikai értékelésén kell alapuljon, amit a vérszint monitorozása segít (lásd alább, „Terápiás gyógyszerszint-monitorozás”).

Ha a kilökődés klinikai jelei nyilvánvalóak, akkor meg kell fontolni az immunszuppresszív protokoll megváltoztatását.

Mivel a takrolimusz alacsony clearance-ű vegyület, ezért az Envarsus adagolási protokolljának módosítása után eltart néhány napig, amíg beáll az egyensúlyi állapot.

A graftkilökődés megakadályozása érdekében az immunszuppressziót fenn kell tartani, ezért a per os kezelés időtartamára vonatkozó korlát nem adható.

Az Envarsus adagja a transzplantációt követő időszakban általában csökken. Az átültetést követően a beteg állapotában bekövetkező változások megváltoztathatják a takrolimusz farmakokinetikáját, és ez az adagolás további módosításait teheti szükségessé.

Az elfelejtett adagot mihamarabb, még aznap be kell venni. A következő napon nem szabad kétszeres adagot bevenni.

Vesetranszplantátum kilökődésének profilaxisa

Az Envarsus-terápiát napi 0,17 mg/ttkg adaggal kell kezdeni, amit naponta egyszer, reggel kell bevenni. A gyógyszer alkalmazását a műtét befejezését követő 24 órán belül el kell kezdeni.

Májtraszplatátum kilökődésének profilaxisa

Az Envarsus-terápiát napi 0,11-0,13 mg/ttkg adaggal kell kezdeni, amit naponta egyszer, reggel kell bevenni. A gyógyszer alkalmazását a műtét befejezését követő 24 órán belül el kell kezdeni.

Allograft beültetés után Prograf-fal vagy Advagraf-fal kezelt betegek átállítása Envarsus-ra

Allograft transzplantált betegeknek, akik fenntartó kezelésként napi kétszer kapnak (azonnali hatóanyag-leadású) Prograf-ot vagy (naponta egyszer adandó) Advagraf-ot, a napi egyszeri adagolású Envarsus-ra való átállításhoz a teljes napi dózist 1:0,7 (mg:mg) arányban kell átszámítani. Ennélfogva, az Envarsus fenntartó adagjának 30%-kal alacsonyabbnak kell lennie a Prograf vagy az Advgraf adagjánál. Az Envarsus-t reggelente kell bevenni.

Azoknál a stabil betegeknél, akiket az azonnali hatóanyag-leadású (naponta kétszer adandó) takrolimuszról (naponta egyszer adandó) Envarsusra állítottak át a teljes napi dózis 1:0,7 (mg:mg) arányú átszámolása alapján, a takrolimusz átlagos szisztémás expozíció (AUC0-24) hasonló volt, mint azonnali hatóanyag-leadású takrolimusz alkalmazásakor. A takrolimusz mélyponti szintje (C24) és a szisztémás expozíció (AUC0-24) közötti összefüggés az Envarsus alkalmazásakor hasonló, mint

azonnali hatóanyag-leadású takrolimusz alkalmazása esetén. A betegek Advagraf-ról Envarsus-ra történő átállításával nem végeztek vizsgálatokat. Mindazonáltal, egészséges önkéntesektől származó adatok amellett szólnak, hogy ugyanaz az átváltási arány alkalmazható, mint a Prograf-ról Envarsus-ra történő átállításkor.

Amikor azonnali hatóanyag-leadású takrolimusz készítményekről (pl. Prograf kapszuláról) vagy Advagraf retard kapszuláról váltanak Envarus-ra, az átállás előtt, valamint az átállást követő két héten belül meg kell mérni a takrolimusz mélyponti szintjét. A hasonló szisztémás expozíció gyógyszerváltás utáni fenntartása érdekében a dózist módosítani kell. Megjegyzendő, hogy a fekete bőrű betegeknek a kitűzött mélyponti szintek eléréséhez nagyobb takrolimusz adagra lehet szükségük.

Átállítás ciklosporinról takrolimuszra

Óvatosan kell eljárni, amikor a betegek ciklosporin-alapú kezelését takrolimusz-alapú kezelésre állítják át (lásd 4.4 és 4.5 pont). A ciklosporin és a takrolimusz egyidőben történő alkalmazása nem javasolt. Az Envarsus-terápia csak a ciklosporin vérkoncentrációjának és a beteg klinikai állapotának figyelembe vétele után kezdhető el. Az adagolást mindaddig el kell halasztani, amíg a ciklosporin emelkedett koncentrációban van jelen a vérben. A gyakorlatban a takrolimusz-kezelést a ciklosporin adásának leállítása után 12-24 órával lehet elkezdeni. Az átállítás után a ciklosporin vérszintjét továbbra is ellenőrizni kell, mivel ez hatással lehet a ciklosporin clearance-ére.

Az allograft rejekció kezelése

A rejekciós epizódok kezelésére a takrolimusz adagok emelését, kiegészítő kortikoszteroid-kezelést, valamint mono-/poliklonális ellenanyagok rövid ciklusú adását egyaránt alkalmazzák. Ha toxicitás jeleit észlelik, pl. súlyos mellékhatások (lásd 4.8 pont) az Envarsus adagjának csökkentésére lehet szükség.

Az allograft rejekció kezelése vese- vagy májátültetés után

Egyéb immunszuppresszív szerekről a napi egyszeri Envarsus-ra történő áttéréskor a kezelést a vese-vagy májátültetés, illetve a transzplantátum kilökődésének profilaxisa esetén ajánlott kezdő per os adaggal kell kezdeni.

Terápiás gyógyszerszint-monitorozás

Az adagolásnak minden egyes beteg esetén elsősorban a kilökődés és a tolerabilitás klinikai

értékelésén kell alapulnia, amit a takrolimusz teljes vér mélyponti szintjének monitorozása segít.

Az adagolás optimális beállításához többféle immunoassay módszer áll rendelkezésre a takrolimusz teljes vér-koncentrációjának meghatározására. A klinikai gyakorlatban kapott individuális értékek és a szakirodalomban publikált értékek összehasonlítását körültekintően és az alkalmazott vizsgálómódszerek ismeretében kell megítélni. A jelenlegi klinikai gyakorlatban a teljes vér-szintjét immunoassay módszerek alkalmazásával monitorozzák. A takrolimusz mélyponti szintje és szisztémás expozíciója (AUC0-24) között szoros, továbbá az azonnali hatóanyag-leadású gyógyszerforma és az Envarsus esetében hasonló az összefüggés.

A takrolimusz mélyponti vérszintjét a transzplantációt követő időszakban monitorozni kell. A takrolimusz mélyponti vérszintjét az Envarsus bevételét követő mintegy 24 óra elteltével, közvetlenül a következő adag bevétele előtt kell meghatározni. A takrolimusz mélyponti vérszintjét takrolimusz készítményekről történő átváltás, dózismódosítás, az immunszuppresszív kezelés megváltoztatása, illetve az olyan anyagok egyidejű alkalmazása után is szorosan monitorozni kell, amelyek megváltoztathatják a takrolimusz teljes vér-szintjét (lásd 4.5 pont). A vérszint-ellenőrzés gyakoriságának a klinikai igényeken kell alapulnia. Mivel a takrolimusz egy alacsony clearance-ű hatóanyag, ezért az Envarsus adagolási protokolljának módosítása után eltarthat néhány napig, amíg beáll a megcélzott egyensúlyi állapot.

A klinikai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a betegek többsége sikerrel kezelhető, ha a takrolimusz mélyponti vérszintje 20 ng/ml alatt tartható. A teljes vér-szint értékelésekor figyelembe kell venni a beteg klinikai állapotát. A klinikai gyakorlatban a mélyponti vérszintek az átültetést

követő korai szakaszban általában 5-20 ng/ml között voltak a vesetranszplantált betegek esetén, és 5-15 ng/ml-es tartományban voltak az ezt követő fenntartó kezelések alatt.

Különleges betegcsoportok Májkárosodás

A súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a takrolimusz mélyponti vérszintjének javasolt céltartományban történő tartása érdekében dóziscsökkentésre válhat szükségessé.

Vesekárosodás

Mivel a takrolimusz farmakokinetikáját a veseműködés nem befolyásolja (lásd 5.2 pont), dózismódosításra nincs szükség. A takrolimusz nephrotoxikus potenciálja miatt azonban mégis szükséges a vesefunkció gondos monitorozása (a szérum kreatinin koncentrációjának rendszeres mérése, a kreatinin-clearance kiszámítása és az ürített vizelet mennyiségének ellenőrzése).

Rassz

A kaukázusi rasszhoz viszonyítva, a fekete bőrű betegeknek nagyobb takrolimusz adagra lehet szükségük hasonló mélyponti szintek eléréséhez. A klinikai vizsgálatok során a naponta kétszer adott Prograf-ról Envarsus-ra történő átváltáskor 1:0,85 (mg:mg) arányú dóziskonverziót végeztek.

Nem

Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a férfi és nő betegek különböző dózisokat igényelnek hasonló mélyponti szintek eléréséhez.

Idős betegek (65 év felett)

Jelenleg nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy időskorúaknál az adagolást módosítani kellene.

Gyermekek és serdülők

Az Envarsus biztonságosságát és hatékonyságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek esetében még nem igazolták.

Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Az Envarsus a takrolimusznak egy napi egyszeri alkalommal adagolt, per os alkalmazott gyógyszerformulációja. Az Envarsus per os napi adagját naponta egyszer javasolt bevenni.

A betegeknek tájékozatni kell arról, hogy ne vegyék be a nedvességmegkötőt. A tablettákat egészben, folyadékkal (lehetőleg vízzel) kell lenyelni, közvetlenül a buborékcsomagolásból történő kivételt követően. A maximális felszívódás elérése érdekében az Envarsus-t rendszerint éhgyomorra kell bevenni (lásd 5.2 pont).

Az Envarsus nem felcserélhető más létező, takrolimusz tartalmú (azonnali hatóanyag-leadású vagy retard) gyógyszerekkel, az egyforma dózisok alapján.

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Egyéb makrolidekkel szembeni túlérzékenység.

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Gyógyszeralkalmazási hibákat, például a takrolimusz azonnali vagy nyújtott hatóanyag-leadású gyógyszerformulációinak – gondatlanságból, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli helyettesítéséből adódó hibákat figyeltek meg. Ez súlyos nemkívánatos eseményekhez vezetett, mint például graftkilökődés vagy olyan más mellékhatás megjelenése, amely lehet akár a takrolimusz alacsony- vagy magasszintű expozíciójának következménye. A beteget a takrolimusznak mindig egyféle gyógyszerformulációjával kell kezelni, a megfelelő napi adagolási protokoll szerint, és a gyógyszerformuláció vagy a terápiás rend megváltoztatása csak a transzplantációban jártas szakorvos szoros felügyelete alatt végezhető (lásd 4.2 és 4.8 pont).

Egyéb immunszuppresszív szerekkel végzett kezeléssel szemben rezisztens felnőtt betegeknél az allograftkilökődés kezelésével kapcsolatosan az Envarsus retard készítménnyel jelenleg nincsenek klinikai adatok.

A transzplantátum felnőtt szív-, tüdő-, hasnyálmirigy- vagy bél allograft recipiensekben történő kilökődésének profilaxisára vonatkozóan az Envarsus-szal jelenleg még nincsenek klinikai adatok.

A poszttranszplantációs periódus elején a következő paraméterek rutinszerű monitorozása szükséges: vérnyomás, EKG, neurológiai status, látás, éhomi vércukorszint, elektrolitszintek (különösen a kálium), máj- és vesefunkciós vizsgálatok eredményei, haematológiai és véralvadási paraméterek és plazmaproteinek meghatározása. Klinikailag is jelentős eltérések esetén, meg kell fontolni az immunszuppresszív kezelés módosítását.

A hasonló takrolimusz expozíció fenntartása érdekében a potenciálisan kölcsönhatást okozó hatóanyagok (lásd 4.5 pont), legfőképpen a kifejezetten erős CYP3A4 inhibitorok (például telaprevir, boceprevir, ritonavir, ketokonazol, vorikonazol, itrakonazol, telitromicin vagy klaritromicin) vagy a CYP3A4 induktorok (pl. rifampicin vagy rifabutin) takrolimusszal történő egyidejű alkalmazása esetén, a takrolimusz vérszintjét ellenőrizni kell és az adagolást módosítani kell.

Az Envarsus alkalmazása során kerülni kell minden olyan gyógynövény-készítményt, amely orbáncfűvet (Hypericum perforatum) tartalmaz, azon kölcsönhatások kockázata miatt, melyek mind a takrolimusz vérszintjének, mind pedig terápiás hatásának csökkenéséhez vezetnek (lásd 4.5 pont).

A ciklosporin és a takrolimusz együttes alkalmazása kerülni kell, és különös figyelemmel kell eljárni, ha olyan beteg kap takrolimuszt, akik előzőleg ciklosporinnal kezeltek (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Fokozott káliumfogyasztást, illetve a kálium-spóroló diuretikumok alkalmazását kerülni kell (lásd 4.5 pont).

A takrolimusznak és ismerten nephro– vagy neurotoxikus hatású gyógyszereknek bizonyos kombinációi fokozhatják ezen hatások kialakulásának kockázatát (lásd 4.5 pont).

Az immunszuppresszánsok befolyásolhatják a védőoltásokra adott választ, és előfordulhat, hogy a takrolimusz-kezelés alatt adott vakcinák kevésbé hatásosak. Kerülni kell az élő, gyengített vakcinák alkalmazását.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Takrolimusszal kezelt betegeknél gyomor-bélrendszeri perforációról számoltak be. Mivel a gyomor- bélrendszeri perforáció orvosi szempontból fontos szövődmény, amely súlyos-életveszélyes állapothoz vezethet, a gyanított panaszok vagy tünetek jelentkezése után azonnal megfontolandó a megfelelő kezelés.

Mivel a takrolimusz vérszintje jelentősen módosulhat hasmenéses epizódok alkalmával, ezért a hasmenés esetén a takrolimusz-koncentráció soron kívüli ellenőrzése javasolt.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Ritkán cardiomyopathiaként jelentett ventricularis vagy septum hypertrophiáról számoltak be takrolimusszal kezelt betegeknél. Ezen esetek többségükben reverzíbilis voltak, és olyankor fordultak elő, amikor a takrolimusz mélyponti vérszintje az ajánlott maximális szintnél jóval magasabb volt. Ezen klinikai állapotok kockázatát megfigyelések szerint növelő egyéb tényezők: a már fennálló szívbetegség, kortikoszteroidok alkalmazása, magas vérnyomás, vese- vagy májműködési zavar, fertőzések, folyadék túlterhelés és ödéma. Ennek megfelelően, a jelentős immunszuppresszióban részesülő, magas kockázati csoportba tartozó betegeket az átültetés előtt és után (például először az átültetést követő 3., majd a 9-12. hónapban) echokardiográfiával és EKG-val ellenőrizni kell.

Amennyiben eltérések alakulnának ki, az Envarsus dózisát csökkenteni kell, vagy meg kell fontolni a más immunszuppresszív szerrel folytatott kezelésre való áttérést. A takrolimusz megnyújthatja a QT-intervallumot, bár ezidáig nincsen megalapozott bizonyíték arra, hogy Torsades de Pointes-t

okozna. Körültekintően kell eljárni olyan betegek esetén, akiknél veleszületett hosszú QT-szindrómát diagnosztizáltak, vagy gyanítható, hogy ez fennáll.

Lymphoproliferatív betegségek és rosszindulatú daganatok

Takrolimusszal kezelt betegeknél EBV fertőzéshez társuló lymphoproliferatív betegség kialakulását jelentették (lásd 4.8 pont). Immunszuppresszív szerekkel történő kombinálációja, mint például az antilymphocyta antitestek (baziliximab, daklizumab) egyidejű alkalmazása fokozza az EBV-asszociált lymphoproliferatív betegségek kialakulásának kockázatát. EBV-virális kapszid antigén (VCA)-negatív betegek esetében lymphoproliferatív betegség kialakulásának fokozott kockázatáról számoltak be. Ezért ebben a betegcsoportban EBV-VCA szerológiai vizsgálat szükséges az Envarsus-kezelés megkezdése előtt. A kezelés során az EBV PCR segítségével történő gondos monitorozás javasolt. Az EBV-PCR pozitivitás hónapokig fennállhat, és önmagában nem jelzi lymphoproliferatív betegség vagy lymphoma kialakulását.

Ugyanúgy, mint más potens immunszuppresszív vegyületek esetében, a szekunder karcinóma veszélye nem ismert (lásd 4.8 pont).

Más immunszuppresszív szerekhez hasonlóan, a rosszindulatú bőrelváltozások potenciális veszélye miatt a napfénnyel és UV-fénnyel történő expozíciót megfelelő védőruházat viselésével és magas fényvédő faktorú krém használatával csökkenteni kell.

Az immunoszuppresszánsokkal (köztük Envarsus-szal) kezelt betegeknél nagyobb az opportunista (bakteriális, gombás, vírusos és protozoon) fertőzések kockázata. Ezen betegségek között előfordul a BK-vírus által okozott nephropathia és JC vírus által okozott progresszív multifokális leukoencephalopathia (PML). Ezeknek a fertőzéseknek az előfordulása gyakran a magas immunszuppresszív összterheléssel áll kapcsolatban és súlyos, illetve halálos kimenetelű állapotok kialakulásához vezethet, amelyekre az orvosnak gondolnia kell a romló vesefunkciójú vagy neurológiai tüneteket mutató, immunszupprimált betegek állapotának differenciáldiagnózisa során.

Takrolimusszal kezelt betegek esetében posterior reverzíbilis encephalopathia szindróma (PRES) kialakulásáról számoltak be. Amennyiben takrolimusszal kezelt betegnél a PRES tünetei jelentkeznek, mint például fejfájás, alterált mentális status, görcsroham és látászavar, akkor radiológiai vizsgálatot (például MRI-t) kell végezni. PRES diagnózisa esetén a vérnyomás és a görcsrohamok megfelelő kezelése és a szisztémásan adott takrolimusz azonnali leállítása javasolt. Megfelelő kezelés után a legtöbb beteg teljesen felépül.

Tiszta vörösvértest aplasia

Takrolimusszal kezelt betegeknél tiszta vörösvértest aplasia eseteit jelentették (pure red cell aplasia, PRCA). Minden beteg beszámolt PRCA-hoz köthető kockázati tényezőkről, mint amilyen a parvovírus B19 fertőzés, PRCA-val járó alapbetegség vagy egyidejű gyógyszeres kezelés.

Különleges betegcsoportok

Korlátozott a tapasztalat a nem kaukázusi rasszba tartozó és a (pl. retranszplantáció, panel reaktív antitestek [PRA] jelenléte miatt) fokozott immunológiai kockázatnak kitett betegek esetében. Súlyos májkárosodás esetén az adag csökkentése szükséges lehet (lásd 4.2 pont).

Segédanyagok

Az Envarsus laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intolerancia, Lapp laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Gyermekek és serdülők

Az Envarsus nem javasolt 18 év alatti gyermekek számára a biztonságosságra és/vagy a hatásosságra vonatkozó adatok korlátozottsága miatt.

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A szisztémásan hozzáférhető takrolimuszt a hepatikus CYP3A4 metabolizálja. Van bizonyíték

CYP3A4 által a bélfalban zajló gastrointestinalis metabolizmusra is. Olyan hatóanyagok egyidejű használata, melyekről ismert, hogy gátolják vagy indukálják a CYP3A4-et, befolyásolhatja a takrolimusz metabolizmusát, ezáltal növelhetik vagy csökkenthetik a takrolimusz vérszintjét.

A takrolimusz vérszintjét, a vesefunkciót és más mellékhatásokat különösen ajánlatos szorosan követni, ha egyidejűleg olyan hatóanyagok kerülnek alkalmazásra, amelyek képesek megváltoztatni a

CYP3A4 metabolizmust vagy más módon befolyásolni a takrolimusz vérszintjét, és a hasonló takrolimusz expozíció fenntartásához megfelelő módon be kell állítani a takrolimusz dózisát vagy meg kell szakítani a takrolimusz adását (lásd 4.2 és 4.4 pont).

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan növelő CYP3A4-inhibitorok

Klinikailag az alábbi vegyületekről mutatták ki, hogy növelik a takrolimusz vérszintjét:

Erős kölcsönhatásokat figyeltek meg gomba elleni szerekkel, például ketokonazollal, flukonazollal, itrakonazollal és a vorikonazollal, a makrolid antibiotikum eritromicinnel, HIV proteáz-inhibitorokkal (például ritonavirrel, nelfinavirrel, szakvinavirrel) vagy hepatitis C-vírus (HCV) proteáz-inhibitorokkal (például telaprevirrel, boceprevirrel). Ezen hatóanyagok egyidejű alkalmazása majdnem minden betegnél megköveteli a takrolimusz dózisok csökkentését.

Farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a vérszintemelkedés a gastrointestinalis metabolizmus gátlása következtében kialakuló, a takrolimusz fokozott orális biohasznosulásának az eredménye. A hepatikus clearence-re gyakorolt hatás kevésbé hangsúlyos.

Gyengébb kölcsönhatásokat figyeltek meg klotrimazollal, klaritromicinnel, jozamicinnel, nifedipinnel, nikardipinnel, diltiazemmel, verapamillal, amiodaronnal, danazollal, etinilösztradiollal, omeprazollal és nefazodonnal.

In vitro az alábbi anyagokról mutatták ki, hogy a takrolimusz metabolizmus potenciális inhibitorai: bromokriptin, kortizon, dapszon, ergotamin, gesztoden, lidokain, mefenitoin, mikonazol, midazolám, nilvadipin, noretindron, kinidin, tamoxifen és (triacetil)oleandomicin.

Beszámolók szerint a grapefruitlé növeli a takrolimusz vérszintjét, ezért kerülni kell.

A lanzoprazol és a ciklosporin gátolhatják a takrolimusz CYP3A4 által mediált metabolizmusát, ezáltal növelik a takrolimusz teljes vér-koncentrációját.

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan növelő, egyéb kölcsönhatások

A takrolimusz nagy mértékben kötődik a plazmafehérjékhez. Más, a plazmafehérjék iránt ismerten nagy affinitással rendelkező hatóanyagokkal (pl. nem-szteroid gyulladásgátlók, orális antikoagulánsok vagy orális antidiabetikumok) való lehetséges kölcsönhatásokra gondolni kell.

További lehetséges interakciók, melyek fokozhatják a takrolimusz szisztémás expozícióját: pl. prokinetikus gyógyszerekkel (pl. metoklopramid és cizaprid), cimetidin és magnézium-alumínium-hidroxid.

A takrolimusz vérszintjét potenciálisan csökkentő CYP3A4-induktorok

Klinikailag a következő szerekről mutatták ki, hogy csökkentik a takrolimusz vérszintjét: Kölcsönhatásokat figyeltek meg rifampicinnel, fenitoinnal és orbáncfűvel (Hypericum perforatum), melyek egyidejű alkalmazása majdnem minden betegnél magasabb takrolimusz dózisok adását teszi szükségessé. Klinikailag jelentős kölcsönhatásokat figyeltek meg fenobarbitállal is. Kimutatták, hogy a kortikoszteroidok fenntartó dózisai csökkentik a takrolimusz vérszintjét.

Az akut kilökődés kezelésére alkalmazott prednizolon vagy metilprednizolon nagy dózisban adva képes a takrolimusz vérszintjének növelésére és csökkentésére is.

A karbamazepin, metamizol és izoniazid csökkenthetik a takrolimusz koncentrációját.

A takrolimusz hatása más gyógyszerkészítmények metabolizmusára

A takrolimusz ismert CYP3A4-inhibitor; ezért a takrolimusz olyan gyógyszerekkel való együttes alkalmazása, amelyekről ismert, hogy azokat a CYP3A4 metabolizálja, befolyásolhatja ezeknek a gyógyszereknek a metabolizmusát.

Takrolimusz egyidejű alkalmazásakor a ciklosporin felezési ideje megnő. Emellett szinergista/additív nefrotoxikus hatás is felléphet. Ezért a ciklosporin és a takrolimusz egyidejű alkalmazása nem ajánlott, és óvatosan kell eljárni, ha olyan betegeknek adnak takrolimuszt, akit korábban ciklosporint kaptak (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Kimutatták, hogy a takrolimusz emeli a fenitoin vérszintjét.

Mivel a takrolimusz csökkentheti a szteroid-alapú fogamzásgátlók clearance-ét, ami megnövekedett hormonexpozícióhoz vezet, ezért különös gonddal kell eljárni a fogamzásgátló módszer megválasztásakor.

Takrolimusz és sztatinok közötti interakciókról korlátozott ismeret áll rendelkezésre. A klinikai adatok arra utalnak, hogy a sztatinok farmakokinetikája takrolimusszal való együttes alkalmazáskor jórészt változatlan.

Állatkísérletes adatok azt mutatták, hogy a takrolimusz csökkentheti a pentobarbitál és az antipirin clearance-ét és megnöveli felezési idejüket.

Klinikailag káros hatásokat eredményező további kölcsönhatások

A takrolimusz más, ismerten nephro- vagy neurotoxikus hatású gyógyszerekkel (pl. aminoglikozidokkal, girázgátlókkal, vankomicinnel, cotrimoxazollal, nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel, ganciklovirrel vagy aciklovirrel) történő együttes alkalmazása, fokozhatja ezeket a mellékhatásokat.

Fokozott nephrotoxicitást észleltek amfotericin-B vagy ibuprofen takrolimusszal történő együttes adását követően.

Mivel a takrolimusz-kezelés hyperkalaemiával járhat vagy súlyosbíthatja a már fennálló hyperkalaemiát, kerülni kell a fokozott káliumfogyasztást, illetve a kálium-spóroló diuretikumok (pl. amilorid, triamteren vagy spironolakton) alkalmazását (lásd 4.4 pont).

Az immunszuppresszív szerek befolyásolhatják a védőoltásra adott reakciót, és előfordulhat, hogy a takrolimusz-kezelés alatt beadott oltások kevésbé lesznek hatásosak. Kerülni kell az élő, attenuált vakcinák alkalmazását (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Humán adatok azt mutatják, hogy a takrolimusz átjut a placentán. A transzplantált betegekre vonatkozó, viszonylag alacsony számú adat alapján nem bizonyított, hogy más immunszuppresszív gyógyszerekhez képest a takrolimusz-kezelés során a terhesség lefolyására és kimenetelére nézve fokozott lenne a nemkívánatos események kockázata. Ugyanakkor spontán abortusz eseteit jelentették. Ezidáig nincs egyéb releváns epidemiológiai adat. Ha nincs biztonságosabb alternatíva, és ha az ismert előnyök meghaladják a magzatra gyakorolt potenciális kockázatot, akkor terhes nők esetén megfontolható a takrolimusz-kezelés. In utero expozíció esetén a takrolimusz potenciális (különösen a vesére gyakorolt) nemkívánatos hatásai miatt ajánlott az újszülött monitorozása. Fennáll a koraszülés (<37 gesztációs hétig lezajló) (123 szülésből 66 esetben fordult elő, azaz 53,7%-ban, azonban az adatok azt mutatták, hogy az újszülöttek többségének – a gesztációs korukhoz képest – normális születési súlyuk volt), valamint az újszülöttben kialakuló hyperkalaemia kockázata (111 újszülött közül 8-nál fordult elő, azaz 7,2 %-ban), ami azonban beavatkozás nélkül rendeződik. Patkányokban és nyulakban a takrolimusz embrio-foetalis toxicitást okoz az anyaállatra toxikus dózisban (lásd

5.3 pont).

Szoptatás

A humán adatok igazolják, hogy a takrolimusz kiválasztódik az anyatejbe. Mivel az újszülöttre gyakorolt káros hatások nem zárhatók ki, az Envarsus-kezelést kapó nők nem szoptathatnak.

Termékenység

A takrolimusznak a férfi termékenységre gyakorolt negatív hatását figyelték meg patkányokon, amely a hímivarsejtek csökkent számában és motilitásában mutatkozott meg (lásd 5.3 pont).

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az Envarsus kismértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A takrolimusz látási és idegrendszeri zavarokat okozhat. Ez a hatás fokozódhat, ha az Envarsus-t alkohollal együtt alkalmazzák.

A takrolimusz (Envarsus) gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Az alapbetegség és az egyidejűleg alkalmazott többféle gyógyszerkészítmény miatt gyakran nehéz megítélni az immunszuppresszív szerek mellékhatás-profilját. A takrolimusz alkalmazása során leggyakrabban jelentett (a betegek több mint 10%-ánál előforduló) mellékhatások a tremor, a vesekárosodás, a hyperglykaemiás állapotok, a diabetes mellitus, a hyperkalaemia, a fertőzések, a hypertensio és az insomnia.

Mellékhatások felsorolása

A mellékhatások előfordulásának gyakoriságát a következők szerint határozták meg: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 –<1/100); ritka (≥1/10 000 –<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Amint az más, potens immunszuppresszív szerek esetében ismert, a takrolimuszt szedő betegeknél gyakran megnő a fertőzések (vírus, baktérium, gomba vagy protozoon) kockázata. A már meglévő fertőzések lefolyása súlyosbodhat. Mind általános, mind helyi fertőzések előfordulhatnak.

BK vírus által okozott nephropathia, továbbá JC vírus által okozott progresszív multifokális leukoencephalopathia (PML) eseteit jelentették immunszuppresszánsokkal, köztük takrolimusszal kezelt betegeknél.

Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a a cisztákat és polipokat is)

Immunszuppresszív kezelésben részesülő betegeknél fokozott a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázata. A takrolimusz-kezeléssel kapcsolatban leírtak jóindulatú valamint rosszindulatú daganatokat, köztük EBV-hoz kapcsolódó lymphoproliferatív kórképeket és malignus bőrelváltozásokat is.

Immunrendszeri betegségek

Allergiás és anafilaktoid reakciókat figyeltek meg a takrolimuszt kapó betegeknél (lásd 4.4 pont).

Szervrendszer

 

Mellékhatások előfordulási gyakorisága

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon

Gyakori

Nem gyakori

Ritka

Nagyon ritka

Nem ismert

 

gyakori

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vérképzőszervi

 

anaemia,

coagulopathi-

thomboticus

 

tiszta

és

 

thrombocytopenia,

ák,

thrombocyto-

 

vörösvértest

nyirokrendszeri

 

leukopenia, kóros

pancytopenia,

peniás

 

aplasia,

betegségek és

 

vörösvértest

neutropenia,

purpura,

 

agranulocyto-

tünetek

 

paraméterek,

kóros

hypopro-

 

sis,

 

 

leukocytosis

véralvadási és

thrombinae-

 

haemolyticus

 

 

 

vérzékenységi

mia

 

anaemia

 

 

 

laborértékek

 

 

 

Endokrin

 

 

 

hirsutismus

 

 

betegségek és

 

 

 

 

 

 

tünetek

 

 

 

 

 

 

Anyagcsere és

diabetes

anorexia,

dehydratio,

 

 

 

táplálkozási

mellitus,

metabolicus

hypoglykae-

 

 

 

betegségek és

hypergly-

acidosis, egyéb

mia,

 

 

 

tünetek

kaemiás

elektrolitzavarok,

hypoprotei-

 

 

 

 

állapotok,

hyponatraemia,

naemia,

 

 

 

 

hyperka-

folyadéktúlter-

hyperphos-

 

 

 

 

laemia

helés,

phataemia

 

 

 

 

 

hyperuricaemia,

 

 

 

 

 

 

hypomagnesaemia,

 

 

 

 

 

 

hypokalaemia,

 

 

 

 

 

 

hypocalcaemia,

 

 

 

 

 

 

étvágycsökkenés,

 

 

 

 

 

 

hypercholesteri-

 

 

 

 

 

 

naemia,

 

 

 

 

 

 

hyperlipidaemia,

 

 

 

 

 

 

hypertriglyceri-

 

 

 

 

 

 

daemia,

 

 

 

 

 

 

hypophosphatae-

 

 

 

 

 

 

mia

 

 

 

 

Pszichiátriai

insomnia

zavartság és

pszichotikus

 

 

 

kórképek

 

dezorientáció,

kórképek

 

 

 

 

 

depresszió,

 

 

 

 

 

 

szorongásos

 

 

 

 

 

 

tünetek,

 

 

 

 

 

 

hallucináció,

 

 

 

 

 

 

mentális zavarok,

 

 

 

 

 

 

depressziós

 

 

 

 

 

 

hangulat,

 

 

 

 

 

 

kedélybetegségek,

 

 

 

 

 

 

hangulatzavarok,

 

 

 

 

 

 

rémálom

 

 

 

 

Idegrendszeri

fejfájás,

idegrendszeri

encephalo-

hypertonia

myasthenia

 

betegségek és

tremor

zavarok,

pathia,

 

 

 

tünetek

 

görcsrohamok,

központi

 

 

 

 

 

tudatzavarok,

idegrendszeri

 

 

 

 

 

perifériás

vérzések és

 

 

 

 

 

neuropathiák,

cerebrovascu-

 

 

 

 

 

szédülés,

laris

 

 

 

 

 

paraesthesiák és

történések,

 

 

 

 

 

dysaesthesiák,

kóma,

 

 

 

 

 

írászavar

beszéd- és

 

 

 

 

 

 

nyelvi-

 

 

 

 

 

 

kommuniká-

 

 

 

 

 

 

ciós zavarok,

 

 

 

 

 

 

paralysis és

 

 

 

 

 

 

paresis,

 

 

 

 

 

 

amnesia

 

 

 

Szervrendszer

 

Mellékhatások előfordulási gyakorisága

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon

Gyakori

Nem gyakori

Ritka

Nagyon ritka

Nem ismert

 

gyakori

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szembetegségek

 

szembetegségek,

cataracta

vakság

 

 

és szemészeti

 

homályos látás,

 

 

 

 

tünetek

 

fénykerülés

 

 

 

 

A fül-, és az

 

tinnitus

hypacusis

sensoroneural

halláskároso-

 

egyensúly-

 

 

 

is süketség

dás

 

érzékelő szerv

 

 

 

 

 

 

betegségei és

 

 

 

 

 

 

tünetei

 

 

 

 

 

 

Szívbetegségek

 

ischaemiás

szívelégtelen-

pericardialis

kóros

 

és a szívvel

 

koszorúér-

ség, kamrai

folyadék-

echocardio-

 

kapcsolatos

 

betegség,

arrhythmiák

gyülem

gram

 

tünetek

 

tachycardia

és

 

 

 

 

 

 

szívmegállás,

 

 

 

 

 

 

supraventri-

 

 

 

 

 

 

cularis

 

 

 

 

 

 

arrhythmiák,

 

 

 

 

 

 

cardiomyopa-

 

 

 

 

 

 

thiák, kóros

 

 

 

 

 

 

EKG-lelet,

 

 

 

 

 

 

kamrai

 

 

 

 

 

 

hypertrophia,

 

 

 

 

 

 

palpitációk,

 

 

 

 

 

 

kóros

 

 

 

 

 

 

szívritmus és

 

 

 

 

 

 

pulzusszám-

 

 

 

 

 

 

értékek

 

 

 

Érbetegségek és

hypertonia

thromboemboliás

végtagi

 

 

 

tünetek

 

és ischaemiás

mélyvénás

 

 

 

 

 

események,

thrombosis,

 

 

 

 

 

vascularis eredetű

sokk,

 

 

 

 

 

hypotoniás

infarctus

 

 

 

 

 

zavarok, vérzés,

 

 

 

 

 

 

perifériás

 

 

 

 

 

 

érbetegségek

 

 

 

 

Légzőrendszeri,

 

tüdő-parenchyma

légzési

acut

 

 

mellkasi és

 

betegségek,

elégtelenség,

respiratoricus

 

 

mediastinalis

 

dyspnoe, pleurális

légúti

distress

 

 

betegségek és

 

folyadékgyülem,

betegségek,

szindróma

 

 

tünetek

 

köhögés,

asthma

 

 

 

 

 

pharyngitis,

 

 

 

 

 

 

orrdugulás és -

 

 

 

 

 

 

gyulladás

 

 

 

 

Szervrendszer

 

Mellékhatások előfordulási gyakorisága

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon

Gyakori

Nem gyakori

Ritka

Nagyon ritka

Nem ismert

 

gyakori

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Emésztőrendszeri

hasmenés,

gastrointestinalis

akut és

hasnyálmi-

 

 

betegségek és

hányinger

panaszok és

krónikus

rigy

 

 

tünetek

 

tünetek, hányás,

hasnyálmirigy

pseudocysta,

 

 

 

 

gastrointestinalis

-gyulladás,

subileus

 

 

 

 

és hasi fájdalmak,

peritonitis,

 

 

 

 

 

gastrointestinalis

amilázszint

 

 

 

 

 

gyulladásos

emelkedés a

 

 

 

 

 

állapotok,

vérben, ileus

 

 

 

 

 

gastrointestinalis

paralyticus,

 

 

 

 

 

vérzések,

gastrooeso-

 

 

 

 

 

gastrointestinalis

phagealis

 

 

 

 

 

kifekélyesedések

reflux-

 

 

 

 

 

és perforatio,

betegség,

 

 

 

 

 

ascites, stomatitis

gátolt

 

 

 

 

 

és kifekélyesedés,

gyomorürülés

 

 

 

 

 

székrekedés,

 

 

 

 

 

 

dyspepsiás

 

 

 

 

 

 

panaszok és

 

 

 

 

 

 

tünetek,

 

 

 

 

 

 

bélgázosodás,

 

 

 

 

 

 

felfúvódás és

 

 

 

 

 

 

felpuffadás, laza

 

 

 

 

 

 

széklet

 

 

 

 

Máj- és

májfunkciós

epevezeték

 

venoocclusiv

májelégtelen-

 

epebetegségek,

vizsgálatok

rendellenességek,

 

májbetegség,

ség

 

illetve tünetek

kóros

hepatocellularis

 

arteria

 

 

 

eltérései

károsodás és

 

hepatica

 

 

 

 

hepatitis,

 

thrombosis

 

 

 

 

cholestasis és

 

 

 

 

 

 

sárgaság

 

 

 

 

A bőr és a bőr

 

bőrkiütés, pruritus,

dermatitis,

toxicus

Stevens

 

alatti szövetek

 

alopecia, acne,

fényérzé-

epidermalis

−Johnson-

 

betegségei és

 

fokozott

kenység

necrolysis

szindróma

 

tünetek

 

verejtékezés

 

(Lyell-

 

 

 

 

 

 

szindróma)

 

 

A csont-

 

ízületi fájdalom,

ízületi

 

 

 

izomrendszer

 

hátfájás,

betegségek

 

 

 

valamint a

 

izomgörcs,

 

 

 

 

kötőszövet

 

végtagfájdalom

 

 

 

 

betegségei és

 

 

 

 

 

 

tünetei

 

 

 

 

 

 

Vese- és húgyúti

vesekároso-

veseelégtelenség,

hemolitikus

 

nephropathia,

 

betegségek és

dás

akut

urémiás

 

haemorrhagi-

 

tünetek

 

veseelégtelenség,

szindróma,

 

ás cystitis

 

 

 

toxikus

anuria

 

 

 

 

 

nephropathia,

 

 

 

 

 

 

renalis tubularis

 

 

 

 

 

 

necrosis,

 

 

 

 

 

 

vizeletürítési

 

 

 

 

 

 

zavarok, oliguria,

 

 

 

 

 

 

vesicalis és

 

 

 

 

 

 

urethralis tünetek

 

 

 

 

A nemi

 

 

dysme-

 

 

 

szervekkel és az

 

 

norrhoea és

 

 

 

emlőkkel

 

 

uterusvérzés

 

 

 

kapcsolatos

 

 

 

 

 

 

betegség és

 

 

 

 

 

 

tünetek

 

 

 

 

 

 

Szervrendszer

 

Mellékhatások előfordulási gyakorisága

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon

Gyakori

Nem gyakori

Ritka

Nagyon ritka

Nem ismert

 

gyakori

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Általános tünetek,

 

lázas kórképek,

testsúly-

elesés,

a zsírszövet

 

az alkalmazás

 

fájdalom és

csökkenés,

fekély,

megszapo-

 

helyén fellépő

 

diszkomfortérzés,

influenza-

mellkasi

rodása

 

reakciók

 

gyengeséggel járó

szerű

szorítás,

 

 

 

 

állapotok, ödéma,

betegség, a

mobilitás-

 

 

 

 

a testhőmérséklet

vér laktát-

csökkenés,

 

 

 

 

percepciós zavara,

dehidrogenáz

szomjúság

 

 

 

 

a vér alkalikus-

szintjének

 

 

 

 

 

foszfatázszintjének

növekedése,

 

 

 

 

 

emelkedése,

idegesség,

 

 

 

 

 

testsúlynövekedés

nyugtalanság,

 

 

 

 

 

 

több szervi

 

 

 

 

 

 

elégtelenség,

 

 

 

 

 

 

mellkasi

 

 

 

 

 

 

nyomásérzés,

 

 

 

 

 

 

hőmérséklet

 

 

 

 

 

 

intolerancia

 

 

 

Sérülés, mérgezés

 

primer graft

 

 

 

 

és a

 

diszfunkció

 

 

 

 

beavatkozással

 

 

 

 

 

 

kapcsolatos

 

 

 

 

 

 

szövődmények

 

 

 

 

 

 

Gyógyszeralkalmazási hibákat, beleértve a takrolimusz azonnali vagy nyújtott hatóanyag-leadású gyógyszerformuláinak – gondatlanságból, véletlen vagy orvosi felügyelet nélküli – helyettesítéséből adódó hibákat figyeltek meg. Ehhez kapcsolódóan számos esetben számoltak be a transzplantátum kilökődéséről.

A vesetranszplantált, Envarsus-szal kezelt betegeken végzett klinikai vizsgálatokban a leggyakoribb (a betegek legalább 2%-ánál jelentkező) mellékhatások a következők voltak: tremor, diabetes mellitus, a vér emelkedett kreatininszintje, húgyúti fertőzés, hypertonia, BK-vírus fertőzés, vesekárosodás, hasmenés, különféle szerek okozta toxicitás és toxikus nephropathia – amelyek előfordulása ismert az ezen csoportba tartozó, immunszuppresszív kezelésben részesülő betegeknél. Összességében úgy tűnik, hogy a vizsgálati gyógyszerrel gyanított ok-okozati összefüggésben álló mellékhatás-profilban nincs számottevő különbség a napi egyszeri adagolású Envarsus, illetve az azonnali hatóanyag-leadású takrolimusz kapszula (Prograf) alkalmazása esetén.

Májtranszplantált, Envarsus-szal kezelt betegeken végzett klinikai vizsgálatokban a leggyakoribb (a betegek legalább 2%-ánál jelentkező) mellékatások a következők voltak: tremor, fejfájás, kimerültség, hyperkalaemia, hypertonia, veseelégtelenség, a vér emelkedett kreatininszintje, szédülés, hepatitis C, izomgörcsök, tinea fertőzés, leukopenia, sinusitis és felső légúti fertőzés - amelyek előfordulása ismert az ezen csoportba tartozó, immunszuppresszív kezelésben részesülő betegeknél. A vesetranszplantált betegeknél tapasztaltakhoz hasonlóan úgy tűnik, hogy a gyanított gyógyszerfüggő mellékhatás-profil tekintetében nincs jelentős különbség a napi egyszeri adagolású Envarsus-szal, illetve azonnali hatóanyag-leadású takrolimusz kapszulával (Prograf) történő kezelés között.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

A túladagolásról kevés tapasztalat áll rendelkezésre. A takrolimusszal kapcsolatban több esetben beszámoltak véletlenszerű túladagolásáról, melynek főbb tünetei a következők voltak: tremor, fejfájás, hányinger és hányás, fertőzések, uticaria, letargia, emelkedett vérkarbamid-nitrogén- és szérumkreatinin-szint és alanin-aminotranszferáz aktivitás.

A takrolimusz túladagolásnak nincs specifikus antidotuma. Túladagolás esetén általános szupportív intézkedéseket és tüneti kezelést kell alkalmazni.

A nagy molekultömeg, rossz vízoldékonyság, az igen erős vörösvértest- és proteinkötődés miatt, a takrolimusz feltehetőleg nem dializálható. Egyes betegeknél, akiknél a plazmakoncentráció igen magas volt, a haemo- vagy diafiltráció hatásosan csökkentette a toxikus koncentrációkat. Per os intoxikáció esetén gyomormosás és/vagy adszorbensek (pl. aktív szén) használata hatásos lehet, ha röviddel a beadás után alkalmazzák.

Meg kell azoban jegyzeni, hogy az Envarsus túladagolásával kapcsolatban közvetlen tapasztalat nem áll rendelkezésre.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Immunszuppresszív szerek, kalcineurin inhibitorok; ATC-kód: L04AD02

Hatásmechanizmus

Molekuláris szinten az ismeretek szerint a takrolimusz úgy fejti ki hatását, hogy kötődik az FKBP12 nevű, a citoszolban található fehérjéhez, ami felelős a vegyület intracellularis felhalmozódásáért. Az FKBP12-takrolimusz komplex specifikusan és kompetitíve kötődik a kalcineurinhoz, ami a T-sejtekben a jelátvitel Ca-függő gátlását eredményezi, meggátolva így a citokin gének egyes szakaszainak transzkripcióját.

Farmakodinámiás hatások

A takrolimusz rendkívül hatékony immunszuppresszív hatású készítmény, amely mind in vitro, mind in vivo kísérletek során hatásosnak bizonyult.

A takrolimusz elsősorban a graft kilökődési folyamatokért döntően felelős cytotoxicus lymphocyták képződését gátolja. A takrolimusz szupprimálja a T-sejt aktivációt, és a T-helpersejt függő függő

B-sejt proliferációt, valamint a lymphokinek (pl. interleukin-2,-3 és γ-interferon) képződését és az interleukin-2 receptor expresszióját.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Napi egyszeri adagolású takrolimusszal (Envarsus) végzett klinikai vizsgálatokból származó eredmények

Veseátültetés

A standard terápiaként alkalmazott mikofenolát-mofetillel (MMF) és kortikoszteroidokkal, valamint IL-2 receptor antagonistával kombinált Envarsus és Prograf hatásosságát és biztonságosságát randomizált, kettős-vak, kétplacebós vizsgálattal 543, de novo vesetranszplantált betegen hasonlították össze.

A 360 napos vizsgálat során az egy vagy több, klinikailag gyanított és kezelt rejekciót tapasztalt betegek százalékaránya 13,8% volt az Envarsus csoportban (n=268) és 15,6% a Prograf csoportban (n=275). A központilag értékelt, biopsziával igazolt, akut kilökődés (BPAR) esemény rátája a

360 napos vizsgálat során 13,1% volt az Envarsus csoportban (n=268) és 13,5% a Prograf csoportban (n=275). A hatásosság kudarcának gyakorisága az összetett – a halálozás, a graft elvesztése, a központilag értékelt BPAR és a beteg szem elől tévesztése elemekből álló – végpont alapján 18,3% volt az Envarsus és 19,6% a Prograf csoportban. A kezelések közötti különbség (Envarsus vs. Prograf) -1,35% volt (95%-os konfidencia intervallum: -7,94%, 5,27%). A kezelés ideje alatt jelentkező, halálhoz vezető nemkívánatos események az Envarsus-szal kezelt betegek 1,8%-ánál és a Prograf-fal kezeltek 2,5%-ánál léptek fel.

Az Envarsus és Prograf hatásossága és biztonságossága 324, stabil vesetranszplantált betegen került összehasonlításra, mindkettő mikofenolát-mofetillel (MMF) vagy mikofenolát-nátriummal (MPS) és kortikoszteroidokkal kombinálva. A 360 napos vizsgálatban a vizsgálóhelyen értékelt, biopsiával igazolt akut kilökődés (BPAR) eseményrátája 1,2 % volt a 1:0,7 (mg:mg) arányú dóziskonverzióval Prograf-ról Envarsus-ra átállított csoportban (n=162), és 1,2% a továbbra is Prograf-fal kezelt csoportban (n=162). A hatásosság elmaradási rátája az összetett végpont alapján, amelyet a halál, graft-veszteség, biopsziával igazolt akut kilöködés és a követésből való kimaradás alapján mértek, 2,5% volt mind az Envarsus, mind a Prograf csoportban. A kezelések közötti különbség

(Envarsus - Prograf) 0% volt (95%-os konfidencia intervallum: [-4,21%, 4,21%]). A kezelés eredménytelenségének aránya az előbbi összetett végpont alapján, a BPAR központi értékelésével mérve 1,9% volt az Envarsus csoportban és 3,7% a Prograf csoportban (95%-os konfidencia intervallum: [-6,51%, 2,31%]). A kezelés ideje alatt jelentkező, halálos kimenetelű mellékhatások az Envarsus-szal kezelt betegek 1,2%-ánál, ill. a Prograf-fal kezeltek 0,6%-ánál jelentkeztek.

Májátültetés

A kortikoszteroidokkal együtt alkalmazott Envarsus, ill. azonnali hatóanyag-leadású takrolimusz kapszula farmakokinetikáját, hatásosságát és biztonságosságát 117, májátültetéssel kezelt betegen hasonlították össze; közülük 88-at kezeltek Envarsus-szal. A de novo májtranszplantációs vizsgálatban 29 beteget kezeltek Envarsus-szal. A biopsziával igazolt akut kilökődés esemény rátája a 360 napos vizsgálati időszak során nem különbözött szignifikánsan az Envarsus-szal vagy azonnali hatóanyag- leadású takrolimusszal kezelt csoportokban. A kezelés közben jelentkező, végzetes nemkívánatos események összesített gyakorisága nem különbözött szignifikánsan az Envarsus-szal vagy azonnali hatóanyag-leadású takrolimusszal kezelt csoportokban.

5.2 Farmakokinetkikai tulajdonságok

Felszívódás

Az Envarsus per os biohasznosulása a gyógyszer étkezés utáni alkalmazásakor csökkent – a felszívódás mértéke 55%-kal, a maximális plazmakoncentráció 22%-kal csökkent, amikor közvetlenül nagy zsírtartalmú étkezés után vették be. Emiatt a maximális felszívódás elérése céljából az Envarsus-t általában éhgyomorra kell bevenni.

Embernél kimutatták, hogy a takrolimusz a gyomor-béltraktus egész szakaszán képes felszívódni. Az alkalmazott takrolimusz rendszerint gyorsan felszívódik. Az Envarsus a tarkrolimusz egy retard gyógyszerformulációja, ami nyújtott orális felszívódási profilt biztosít: melynek a maximális vérkoncentráció (Cmax) eléréséig tartó átlagos ideje kb. 6 óra (tmax) dinamikus egyensúlyi (steady state) állapotban.

A felszívódás változó mértékű; a takrolimusz átlagos oralis biohasznosulása a 20-25%-os tartományba esik (felnőtt betegek egyedi értékei a 6-43% tartományban vannak). Vesetranszpantált betegeknél, az oralis biohasznosulás hozzávetőleg 40%-kal magasabb az Envarsus, mint az azonnali hatóanyag- leadású takrolimusz (Prograf) azonos dózisának alkalmazásakor.

Magasabb Cátl (kb. 50%), kisebb mértékű völgy- és csúcskoncentrációk közötti fluktuáció (Cmax/Cmin) és hosszabb Tmax volt megfigyelhető az Envarsus esetében, mint akár az azonnali hatóanyag-leadású (Prograf), akár napi egyszeri adandó takrolimusz (Advagraf) alkalmazásakor. A Cmax átlagértéke, a fluktuáció, valamint az egyes kilengések százalékos mértéke szignifikánsan alacsonyabb volt az Envarsus tabletta alkalmazása során.

Steady-state állapotban erős a korreláció az Envarsus AUC- és teljes vér mélyponti szintje között. A teljes vér mélyponti szintjének ellenőrzése ezért jó becslést ad a szisztémás expozícióra.

In vitro tesztek eredményei alapján, in vivo nem fenyeget a hatóanyag-felszabadulás alkoholfogyasztással összefüggő, hirtelen fokozódása („dose dumping”).

Eloszlás

Emberben az intravénásan beadott takrolimusz szervezeten belüli eloszlása kétfázisú.

A szisztémás keringésben a takrolimusz erősen kötődik az erythrocytákhoz, ami azt eredményezi, hogy a teljes vér/plazmakoncentrációinak aránya kb. 20:1. A plazmában a takrolimusz nagymértékben

(>98,8%) kötődik plazmafehérjékhez, főként szérum albuminhoz és α1-savas glikoproteinhez.

A takrolimusz jelentős mértékben eloszlik a szervezetben. A plazmakoncentráció alapján számított eloszlási térfogata (egészséges alanyokban) steady-state állapotban mintegy 1300 liter. A teljes vér átlagos koncentrációja alapján ez az érték 47,6 liter.

Biotranszformáció

A takrolimusz túlnyomórészt a májban metabolizálódik, elsősorban a citokróm P450-3A4 révén. A takrolimusz jelentős mértékben bélfalban is metabolizálódik. Több metabolitot azonosítottak. Ezek közül mindössze egynél mutattak ki in vitro, hogy a takrolimuszhoz hasonló immunszuppresszív hatással rendelkezik. A többi metabolitnak vagy csak csekély immunszuppresszív aktivitása van, vagy nem rendelkezik ilyen hatással. A szisztmás keringésben az inaktív metabolitok közül csak egy van jelen alacsony koncentrációban. Ennélfogva a metabolitok nem járulnak hozzá a takrolimusz farmakológiai aktivitásához.

Elimináció

A takrolimusz egy alacsony clearence-ű hatóanyag. Egészséges egyénekben a teljesvér koncentrációk alapján becsült teljes test clearance 2,25 liter/óra volt. Felnőtt, máj-, vese-, illetve szívtranszplantáción átesett betegeknél ez az érték sorrendben 4,1 l/óra, 6,7 l/óra és 3,9 l/óra volt. Az olan tényezőket, mint az alacsony haematokrit- és fehérjeértékek, amelyek szabad takrolimusz-frakció növekedését eredményezik, vagy a kortikoszteroidok által indukált fokozott metabolizmust tartják

felelősnek a transzplantációt követően megfigyelt magasabb kiürülési sebességért .

A takrolimusz felezési ideje hosszú és változó. Egészséges alanyokban az teljes vérben mért átlagos felezési idő kb. 30 óra.

14C-izotóppal jelzett takrolimusz intravénás és orális alkalmazása után a radioaktivitás döntően a széklettel, kb. 2%-a a vizelettel ürült. A változatlan takrolimusz kevesebb mint 1%-át

mutatták ki a székletben és a vizeletben. Ez azt jelzi, hogy a takrolimusz szinte teljes mértékben metabolizálódik az elimináció előtt: az elimináció fő útvonala az epe.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A patkányokon és babuin majmokon végzett toxicitási vizsgálatokban az elsődlegesen érintett szerv a vese és a hasnyálmirigy volt. Patkányban a takrolimusz toxikus hatásokat gyakorolt az idegrendszerre és a szemre. Nyúlban a takrolimusz intravénás adását követően reverzíbilis cardiotoxikus hatásokat figyeltek meg. A patkányban és nyúlban embriofoetalis toxicitás volt észlelhető, ami azokra a dózisokra korlátozódott, amelyek már jelentős toxicitást okoztak az az anyaállatokban. Toxikus dózisoknál a szülést is beleértve károsodtak a nőstény patkányok reproduktív funkciói, és az utódoknál csökkent a születési súly, az életképesség és a növekedés.

A takrolimusz fertilitásra gyakorolt negatív hatását hím patkányoknál a spermaszám- és motilitás csökkenésében figyelték meg.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Hipromellóz, laktóz-monohidrát, makrogol 6000, poloxamer 188, magnézium-sztearát, borkősav (E334), butil-hidroxitoluol (E321), dimetikon 350.

6.2Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3Felhasználhatósági időtartam

30 hónap.

Az alumínium fóliacsomagolás felbontása után: 45 nap.

6.4Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C-on tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében az eredeti alumínium fóliacsomagolásban tartandó.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

10 retard tablettát tartalmazó PVC buborékcsomagolás. Három buborékcsomagolás nedvességmegkötőt is tartalmazó, alumínium fóliacsomagolásban.

Kiszerelések: 30, 60 és 90 retard tabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Chiesi Farmaceutici S.p.A.

Via Palermo, 26/A

43122 Parma

Olaszország

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

0,75 mg

1 mg

4 mg

EU/1/14/935/001

EU/1/14/935/004

EU/1/14/935/007

EU/1/14/935/002

EU/1/14/935/005

EU/1/14/935/008

EU/1/14/935/003

EU/1/14/935/006

EU/1/14/935/009

9.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának : 18/07/2014

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája