Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Eperzan (albiglutide) – Alkalmazási előírás - A10BJ04

Updated on site: 06-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveEperzan
ATC-kódA10BJ04
Hatóanyagalbiglutide
GyártóGlaxoSmithKline Trading Services Limited

Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.

1.A GYÓGYSZER NEVE

Eperzan 30 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz

Eperzan 50 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Eperzan 30 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz

A feloldást követően injekciós tollanként 30 mg albiglutid 0,5 ml-es adagonként.

Eperzan 50 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz

A feloldást követően injekciós tollanként 50 mg albiglutid 0,5 ml-es adagonként.

Az albiglutid egy rekombináns fúziós fehérje, amely a módosított humán glukagonszerű peptid-1 egy 30 aminosavas szekvenciájának két kópiájából áll, amelyet genetikailag sorbakapcsoltak humán albuminhoz.

Az albiglutidot Saccharomyces cerevisiae sejtekben, rekombináns DNS-technológiával állítják elő.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Por és oldószer oldatos injekcióhoz.

Por: liofilizált fehér vagy sárga por.

Oldószer: tiszta, színtelen oldat.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

Az Eperzan 2-es típusú diabetes mellitus kezelésére javallott felnőtteknél, a glikémiás kontroll javítása céljából az alábbiak szerint:

Monoterápia

Amikor a diéta és a mozgás önmagában nem biztosít megfelelő glikémiás kontrollt olyan betegeknél, akiknél a metformin alkalmazását ellenjavallatok vagy intolerancia miatt nem tekintik megfelelőnek.

Kiegészítő kombinációs terápia

Egyéb glükózszint-csökkentő gyógyszerekkel (beleértve a bazális inzulint) kombinációban, amikor ezek a diétával és a mozgással együtt nem biztosítanak megfelelő glikémiás kontrollt (a különböző kombinációkról rendelkezésre álló adatokról lásd 4.4 és 5.1 pont).

4.2Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az Eperzan ajánlott adagja hetente egyszer 30 mg, szubkután beadva.

Az adag hetente egyszer 50 mg-ra emelhető az egyéni glikémiás válasznak megfelelően.

Ha Eperzan-t adnak a folyamatban lévő metformin-kezeléshez, az aktuális metformin adagot változtatás nélkül tovább lehet adni. A hypoglycaemia kockázatának csökkentése céljából az Eperzan alkalmazásának

megkezdésekor szükségessé válhat az egyidejűleg adott inzulin szekretagógok (pl. szulfonilureák) vagy az inzulin adagjának csökkentése (lásd 4.4 és 4.8 pont).

Az Eperzan alkalmazása nem igényli a vércukorszint speciális, a beteg önmaga által végzett monitorozását.

Azonban, ha szulfonilureával vagy bazális inzulinnal kombinációban kerül alkalmazásra, a vércukorszint monitorozása válhat szükségessé a szulfonilurea vagy a bazális inzulin adagjának beállításához.

Az Eperzan a nap bármely időszakában, étkezéstől függetlenül alkalmazható.

Az Eperzan-t hetente egyszer kell alkalmazni, minden héten, a hét azonos napján. A heti alkalmazás napját szükség esetén meg lehet változtatni, feltéve, hogy az utolsó adag beadására 4 vagy több nappal korábban

került sor.

Ha egy adag kimaradt, azt be kell adni olyan hamar, amint csak lehetséges, a kimaradás napjától számított

3 napon belül. Ezt követően a betegek az alkalmazást a szokásos beadási napjukon folytathatják. Ha több, mint 3 nap telt el a kimaradt adag óta, a betegnek várnia kell, és a következő héten kell beadnia a tervezett

heti adagot.

Idős betegek (≥ 65 év)

Az életkor alapján nincs szükség az adag módosítására. A ≥75 éves betegeknél nagyon korlátozott klinikai tapasztalatok állnak rendelkezésre (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás esetén (eGFR 60-89, 30-59, illetve <30 ml/perc/1,73m2 a megadott sorrendben) nincs szükség az adag módosítására. A súlyos vesekárosodásban szenvedő

(<30 ml/min/1,73m2), illetve dialízis-kezelésben részesülő betegekkel korlátozott tapasztalatok állnak rendelkezésre, ezért az Eperzan ebben a beteg-populációban nem ajánlott (lásd 4.4, 4.8, 5.1 és 5.2 pont).

Májkárosodásban szenvedő betegek

Májkárosodás esetén nincs szükség az adag módosítására. Májkárosodott betegekkel nem végeztek vizsgálatot (lásd 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

Az Eperzan biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták (lásd 5.2 pont). Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Az Eperzan-t arra tervezték, hogy azt a beteg saját magának adja be, szubkután injekcióként a has, a comb vagy a felkar területén.

Tilos intravénásan vagy intramuszkulárisan beadni.

Minden toll injektort csak egy személy használhat, és egyszeri alkalmazásra való.

Az injekciós tollban lévő liofilizált port az alkalmazás előtt fel kell oldani.

Az Eperzan feloldására és beadására vonatkozó teljes útmutatót lásd a 6.6 pontban, és a használati utasítás a betegtájékoztatóban is megtalálható.

Amennyiben az Eperzan-t inzulinnal együtt alkalmazzák, a két gyógyszert külön injekció formájában kell beadni. A két gyógyszert sohasem szabad keverni. Elfogadható az Eperzan és az inzulin azonos testtájba történő beadása, de a beadási helyek nem lehetnek egymás közvetlen közelében.

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Nincs az Eperzan-nal terápiás tapasztalat 1-es típusú cukorbetegségben, és nem alkalmazható ilyen betegeknél. Az Eperzan nem alkalmazható diabeteses ketoacidosisban.

Az akut pancreatitis kockázata

A glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) receptor agonisták alkalmazása akut pancreatitis kialakulásával járt. Klinikai vizsgálatokban akut pancreatitist jelentettek az Eperzan-nal kapcsolatban (lásd 4.8 pont).

A betegeket tájékoztatni kell az akut pancreatitis jellemző tüneteiről. Pancreatitis gyanúja esetén az Eperzan alkalmazását azonnal be kell fejezni. Ha pancreatitis igazolódott, az Eperzan alkalmazása nem kezdhető újra. Óvatosság szükséges olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében pancreatitis szerepel.

Hypoglycaemia

A hypoglycaemia kockázata fokozott, ha az Eperzan-t inzulin szekretagógokkal (pl. szulfonilureával) vagy inzulinnal kombinációban használják. Ezért a hypoglycaemia kockázatának csökkentése érdekében a betegek alacsonyabb szulfonilurea vagy inzulin adagot igényelhetnek (lásd 4.2 és 4.8 pont).

Súlyos gastrointestinalis betegség

A GLP-1 receptor agonisták alkalmazása összefüggésbe hozható gastrointestinalis mellékhatásokkal. Az Eperzan-t nem vizsgálták súlyos gastrointestinalis betegségben (beleértve a súlyos gastroparesist) szenvedő

betegeken, ezért ezeknél a betegeknél alkalmazása nem ajánlott.

Vesekárosodás

Eperzan-t kapó, súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek a hasmenés, az émelygés és a hányás gyakoribb előfordulását tapasztalták, szemben az enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekkel.

A gastrointestinalis események ezen típusai dehidrációhoz és a vesefunkció romlásához vezethetnek.

A kezelés abbahagyása

A kezelés abbahagyását követően az Eperzan hatása folytatódhat, mert az albiglutid plazmaszint lassan, kb. 3-4 hét alatt csökken. Ennek megfelelően kell mérlegelni más gyógyszerek és adagok alkalmazását, mert a

mellékhatások folytatódhatnak, és a hatásosság, legalábbis részben fennmaradhat az albiglutidszint csökkenéséig.

Betegpopulációk, amelyekben nem vizsgálták a gyógyszert

Nem áll rendelkezésre tapasztalat NYHA III-IV stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegekkel. Az Eperzan-t nem tanulmányozták prandiális inzulinnal, dipeptidil-peptidáz-4 (DPP-)-inhibitorral vagy

nátrium/glükóz kotranszporter-2 (SGLT2)-inhibitorral.

Korlátozott az albiglutiddal szerzett tapasztalat, ha csak tiazolidindionokkal, szulfonilureákkal + tiazolidindionokkal, valamint metforminnal + szulfonilureákkal + tiazolidindionokkal kombinálják.

Nátriumtartalom

Ez a készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz 0,5 ml-es adagonként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az albiglutid lassítja a gyomor ürülését, és képes lehet befolyásolni az egyidejűleg per os adott gyógyszerek felszívódását. Az albiglutid a placebóhoz képest lassította mind a szilárd anyagok, mind a folyadékok

gyomorból való ürülését, amikor 100 mg-ot adtak egyszeri dózisként egészséges személyeknek (lásd

5.1 pont). Óvatosság szükséges szűk terápiás tartományú vagy olyan gyógyszereket kapó betegeknél, akik gondos klinikai monitorozást igényelnek.

Akarbóz

Az akarbóz ellenjavallt bélelzáródásban szenvedő betegeknél. Az albiglutiddal való egyidejű alkalmazás esetén óvatosság szükséges (lásd 4.8 pont).

Szimvasztatin

Egyszeri (80 mg) szimvasztatint adtak dinamikus egyensúlyi állapotban (steady state) alkalmazott (heti

50 mg) albiglutiddal. A szimvasztatin AUC értéke 40%-kal csökkent, míg Cmax értéke 18%-kal nőtt. A szimvasztatinsav AUC értéke 36%-kal emelkedett, míg Cmax értéke kb. 100%-kal nőtt. A szimvasztatin és a

szimvasztatinsav felezési idejében kb. 7 óráról 3,5 órára való csökkenést figyeltek meg. Az albiglutid a klinikai vizsgálatokban nem mutatott a szimvasztatin biztonságosságára gyakorolt hatást.

Digoxin

Az albiglutid nem befolyásolta érdemben a digoxin egyszeri adagjának (0,5 mg) farmakokinetikáját, amikor egyidejűleg adták dinamikus egyensúlyi állapotban alkalmazott (heti 50 mg) albiglutiddal.

Warfarin

Nem figyeltek meg klinikailag releváns hatásokat a warfarin R- és S-enantiomerjeinek farmakokinetikájára, amikor racém warfarin egyszeri (25 mg-os) adagját adták egyidejűleg dinamikus egyensúlyi állapotban

(steady state) alkalmazott (heti 50 mg) albiglutiddal. Ezen felül az albiglutid a nemzetközi normalizált arány mérések alapján nem befolyásolta lényegesen a warfarin farmakodinámiás hatásait.

Orális fogamzásgátlók

Az albiglutidnak (heti 50 mg dinamikus egyensúlyi állapotban) nem voltak releváns hatásai egy 0,5 mg noretindront és 0,035 mg etinilösztradiolt tartalmazó kombinált orális fogamzásgátló dinamikus egyensúlyi

állapotban (steady state) mért farmakokinetikájára. Ezen felül nem figyeltek meg a luteinizáló hormonra, a follikulusz-stimuláló hormonra, illetve a progeszteronra gyakorolt, klinikailag releváns hatásokat, amikor az albiglutidot és az orális fogamzásgátlót egyidejűleg alkalmazták.

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az Eperzan terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll, vagy csak korlátozott mennyiségű

információ áll rendelkezésre. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Az Eperzan alkalmazása nem javallt terhesség alatt és olyan fogamzóképes korú nők esetében, akik nem

alkalmaznak hatékony fogamzásgátlást.

Az albiglutid hosszú kiürülési időtartama miatt az Eperzan alkalmazását legalább 1 hónappal a tervezett teherbeesés előtt abba kell hagyni.

Szoptatás

Nincsenek megfelelő adatok emberben az Eperzan szoptatás alatt történő alkalmazásáról.

Nem ismert, hogy az albiglutid kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Tekintettel arra, hogy az albiglutid egy albumin alapú, fehérje jellegű terápiás szer, valószínű, hogy bejut az anyatejbe. El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre

nézve, valamint a terápia előnyét az anyára nézve. A gesztáció és a szoptatás alatt albiglutiddal kezelt egerekben az utódoknál testtömeg-csökkenést figyeltek meg (lásd 5.3 pont).

Termékenység

Nincs adat az Eperzan humán termékenységre gyakorolt hatásairól. Egerekkel végzett vizsgálatokban

csökkent ösztrus ciklusokat mutattak ki az anyaállatra toxikus adagoknál, de nem jeleztek káros hatásokat a fertilitás vonatkozásában (lásd 5.3 pont). A potenciális humán kockázat nem ismert.

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az Eperzan nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha az Eperzan-t inzulin szekretogógokkal (pl. szulfonilureákkal) vagy

inzulinnal kombinációban alkalmazzák, a betegeket arra kell utasítani, hogy a gépjárművezetés és a gépek kezelésének időtartama alatt tegyenek óvintézkedéseket a hypoglycaemia elkerülésére (lásd 4.4 pont).

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Összesen 2300 beteg kapott Eperzan-t 8 placebo-, illetve aktív kontrollos, fázis III vizsgálatban.

A háttérkezelések közé ezekben a vizsgálatokban a diéta és a mozgás, a metformin, a szulfonilurea, a tiozolidindion, a glargin inzulin, illetve az antidiabetikumok kombinációja tartozott.

A vizsgálatok időtartama 32 héttől legfeljebb 3 évig tartott. Az alábbi gyakorisági kategóriák a hetente kétszer 30 mg-os, illetve 50 mg-os Eperzan adag szubkután alkalmazásának kombinált adataira vonatkoznak.

A legsúlyosabb mellékhatás klinikai vizsgálatokban az akut pancreatitis volt (lásd 4.4 pont).

A klinikai vizsgálatokban az Eperzan-t kapó betegeknél a leggyakoribb, ≥5%-os előfordulással megfigyelt

mellékhatások közé tartozott a hasmenés, az émelygés és az injekció beadási helyén jelentkező reakciók, köztük a bőrkiütés, az erythema vagy a viszketés az injekció beadási helyén.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

Az alábbi táblázat azokat a mellékhatásokat ismerteti, amelyek, gyakrabban fordultak elő azEperzan-nal kezelt betegeknél azokhoz képest, akiket az összes egyéb komparátor készítménnyel kezeltek. Hét placebo-

és aktív-kontrollos, fázis III vizsgálat összesített analíziséből a teljes kezelési időszak során jelentett mellékhatások az 1. táblázatban láthatók.

A gyakorisági csoportok definíciója az alábbi: nagyon gyakori ≥1/10; gyakori ≥1/100 - <1/10; nem gyakori ≥1/1000 - <1/100; ritka ≥1/10 000 - <1/1000; nagyon ritka <1/10 000. Az egyes gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek ismertetésre.

1. táblázat: Fázis III vizsgálatokban a teljes kezelési időszak alatt észlelt mellékhatások

Szervrendszer

Nagyon

Gyakori

Nem

Ritka

Nem ismert

szerinti

gyakori

 

gyakori

 

 

osztályozás

 

 

 

 

 

Fertőző

 

Pneumonia

 

 

 

betegségek és

 

 

 

 

 

parazitafertőzések

 

 

 

 

 

Immunrendszeri

 

 

 

Túlérzékenységi

 

betegségek és

 

 

 

reakció

 

tünetek

 

 

 

 

 

Anyagcsere- és

Hypoglycaemia

Hypoglycaemia (ha az

 

 

Étvágycsökkenés

táplálkozási

(ha az Eperzan-

Eperzan-t

 

 

 

betegségek és

t inzulinnal

monoterápiában vagy

 

 

 

tünetek

vagy

metforminnal, illetve

 

 

 

 

szulfonilureával

pioglitazonnal

 

 

 

 

kombinációban

kombinációban

 

 

 

 

alkalmazták)

alkalmazták)

 

 

 

Szívbetegségek

 

Pitvarfibrilláció/pitvari

 

 

 

és szívvel

 

flattern

 

 

 

kapcsolatos

 

 

 

 

 

tünetek

 

 

 

 

 

Emésztőrendszeri

Hasmenés,

Hányás, székrekedés,

Pancreatitis,

 

 

betegségek és

émelygés

dyspepsia, gastro-

bélelzáródás

 

 

tünetek

 

oesophagealis reflux

 

 

 

 

 

betegség

 

 

 

Általános

Az injekció

 

 

 

 

tünetek, az

beadási helyén

 

 

 

 

alkalmazás

jelentkező

 

 

 

 

helyén fellépő

reakciók

 

 

 

 

reakciók

 

 

 

 

 

Válogatott mellékhatások leírása

Allergiás reakciók

Az albiglutiddal végzett klinikai vizsgálatokban esetleges túlérzékenységi reakciók (pl. viszketés, erythema), beleértve egy dyspnoéval járó, testszerte jelentkező viszketés és bőrkiütés esetét is, előfordulását jelentették.

Pancreatitis

A (kezeléssel valószínűleg összefüggőnek ítélt) pancreatitis incidencia rátája a klinikai vizsgálatokban 0,3% volt az Eperzan-t, míg 0% a placebót és 0,1% a komparátor készítményeket (pl. liraglutidet, pioglitazont,

glimepiridet, szitagliptint és glargin inzulint) további antidiabetikus háttérkezelés (pl. metformin) mellett vagy anélkül alkalmazó betegeknél.

Gastrointestinalis események

Gastrointestinalis események nagyobb gyakorisággal fordultak elő az Eperzan-nal, mint az összes komparátornál (38% versus 32%). Leggyakrabban hasmenést (13% versus 9%), émelygést (12% versus

11%), hányást (5% versus 4%) és székrekedést (5% versus 4%) jelentettek, és az események többsége az első 6 hónapban fordult elő.

Az Eperzan alkalmazása során gastrointestinalis események gyakrabban fordultak elő közepesen súlyos, illetve súlyos vesekárosodás (eGFR: 15-59 ml/perc/1,73 m2) esetén, mint enyhe vesekárosodásban szenvedő,

illetve normális vesefunkciójú betegeknél.

Reakciók az injekció beadási helyén

Az injekció beadási helyén kialakuló reakciókat (jellemzően bőrkiütést, erythemát vagy viszketést) az

Eperzan-t kapó betegek 15%-ánál figyeltek meg, szemben az összes komparátor készítménnyel kezeltek 7%-ával, ami az összes Eperzan-nal kezelt beteg 2%-a esetében vezetett a kezelés abbahagyásához.

Általában az injekció beadási helyén jelentkező reakciók enyhék voltak, és nem igényeltek kezelést.

Immunogenitás

A kezelés során albiglutid elleni antitesteket termelő betegekszázalékos aránya 4% volt (128/2934). Ezen antitestek egyikéről sem mutatták ki in vitro, hogy semlegesítené az albiglutid hatását, és az antitestképződés

nem mutatott összefüggést a hatásosság csökkenésével [a HbA1c, illetve éhomi plazma glükózszint (FPG)

mérése alapján].

Bár az injekció beadási helyén reakciókat mutató legtöbb beteg antitest-negatív volt (kb. 85%), gyakrabban

jelentettek reakciókat az injekció beadásának helyén antitest-pozitív (41%, N = 116), mint antitest-negatív betegeknél (14%, N = 1927). Ezek az események döntő részben enyhék voltak, és általában a kezelés

megszakítása nélkül rendeződtek, és nem vezettek a kezelés abbahagyásához. Máskülönben a mellékhatások jellege általában hasonló volt az antitest-pozitív és -negatív betegeknél.

Hypoglycaemia

Súlyos, a kezeléséhez egy másik személy segítségét igénylő hypoglycaemia nem gyakran fordult elő: 0,3%- ban az Eperzan-t kapó, míg 0,4%-ban a komparátort kapó betegeknél. A legtöbb súlyos hypoglycaemiás

beteg egyidejűleg szulfonilureát vagy inzulint is kapott, egyikük sem igényelt hospitalizációt, és nem kellett abbahagyni a kezelést.

Amikor az Eperzan-t monoterápiában alkalmazták, a tünetekkel járó hypoglycaemia (<3,9 mmol/l) incidenciája a 30 mg Eperzan (2%), az 50 mg Eperzan (1%), illetve a placebo (3%) esetén hasonló volt.

A tünetekkel járó hypoglycaemia előfordulási rátája magasabb volt az Eperzan esetében, amikor szulfonilureával (15%-22%) vagy inzulinnal (18%) kombinálva adták, szemben a szulfonilureát, illetve inzulint nem tartalmazó kombinációkkal (1%-4%). Az egyéb komparátorokra randomizált betegeknél a

tünetekkel járó hypoglycaemia incidenciája 7%-33% volt e gyógyszerek szulfonilureával, illetve inzulinnal

való kombinált alkalmazása esetén, szemben az e gyógyszerek nélküli kombinációknál megfigyelt 2%-4%-kal.

Pneumonia

Pneumonia az Eperzan-t kapó betegek 2%-ánál fordult elő, szemben az összes komparátort tartalmazó csoport betegeinek 0,8%-ával. Az Eperzan esetében ezek egyszeri pneumonia epizódok voltak a 32 héttől legfeljebb 3 évig tartó megfigyelést biztosító vizsgálatokban résztvevő betegeknél.

Pitvarfibrilláció/pitvari flattern

Pitvarfibrilláció/pitvari flattern az Eperzan-t alkalmazó betegek 1%-ánál, míg az összes komparátort tartalmazó csoport betegeinek 0,5%-ánál fordult elő. Mind az Eperzan, mind az összes komparátor csoport

esetében azok a betegek, akiknél ilyen esemény előfordult, rendszerint férfiak és idősebbek voltak, vagy vesekárosodásban szenvedtek.

Szívfrekvencia

2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeken végzett fázis III vizsgálatban a szívfrekvencia enyhe

(1-2/perc) növekedését figyelték meg az albiglutid alkalmazása alatt. Egészséges személyeken végzett átfogó QT vizsgálatban az 50 mg albiglutid ismételt adagolását követően a szívfrekvencia kiindulási értékekhez

viszonyított emelkedését (6-8/perc) figyelték meg.

A kezelés abbahagyása

A legalább 2 éves időtartamú klinikai vizsgálatokban az Eperzan csoport tagjainak 8%-a hagyta abba az

aktív kezelést mellékhatások miatt, szemben az összes komparátor csoport 6%-ával. Az Eperzan-kezelés abbahagyásához vezető leggyakoribb mellékhatások közé az injekció beadási helyén előforduló reakciók és a

gastrointestinalis események tartoztak, mindkét esetben <2%-os gyakorisággal.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

A 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatok során az Eperzan legnagyobb alkalmazott adagja négyhetente 100 mg volt, szubkután alkalmazva, 12 hétig. Ez az adag fokozta az émelygés, a hányás és a fejfájás gyakoriságát.

Az Eperzan-nak nincs specifikus antidotuma. Gyanított túladagolás esetén megfelelő szupportív klinikai kezelést kell végezni az illető beteg klinikai állapotának megfelelően. A túladagolás előrejelezhető tünetei

közé tartozhat a súlyos émelygés, hányás és fejfájás. Hosszabb megfigyelési időszakra és e tünetek kezelésére lehet szükség, figyelembe véve az albiglutid felezési idejét (5 nap).

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Antidiabetikus terápia. Vércukorszint-csökkentő gyógyszerek az inzulinok kivételével. Glukagon-szerű peptid-1 (GLP-1) analógok. ATC kód: A10BJ04

Hatásmechanizmus

Az albiglutid a GLP-1-receptor agonistája, és fokozza a glükózfüggő inzulinszekréciót. Az albiglutid lassítja a gyomor ürülését is.

Farmakodinámiás hatások

Glükózkontroll

Az Eperzan csökkenti az éhomi és a posztprandiális glükózszintet. Az éhomi glükózszint megfigyelt csökkenése többnyire egyszeri adag alkalmazását követően fordul elő, összhangban az albiglutid farmakokinetikai profiljával.

Olyan 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél, akik 2 adag 32 mg albiglutidet kaptak (1. és 8. nap), a posztprandiális glükóz AUC(0.5-4.5 óra) placebóhoz viszonyított jelentős csökkenését (24%) figyelték

meg egy standardizált reggelit követően, a 9. napon.

Az albiglutid 50 mg-os egyszeri adagja nem károsította a glukagon, az adrenalin, a noradrenalin, a kortizol, illetve a növekedési hormon hypoglycaemiára adott ellenregulációs hormonválaszt.

Gyomormotilitás

Az albiglutid a placebóhoz képest lassította mind a szilárd anyagok, mind a folyadékok gyomorból történő ürülését, amikor 100 mg-ot adtak egyszeri adagként egészséges önkénteseknek. Szilárd anyagok esetében a

gyomorürülés t1/2 értéke 1,14 óráról 2,23 órára emelkedett (p=0,0112). Folyadékok esetében a gyomorürülés t1/2 értéke 0,28 óráról 0,69 órára nőtt (p=0,0018).

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Összesen 2365, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteget kezeltek Eperzan-nal és 2530 beteg kapott más vizsgálati gyógyszert 8 aktív- és placebo-kontrollos, fázis III klinikai vizsgálatban. A vizsgálatok a

hetente egyszer adott 30 mg és 50 mg Eperzan alkalmazását vizsgálták, 5-ből 8 vizsgálatban lehetővé téve az Eperzan opcionális titrálását hetente egyszer 30 mg-ról 50 mg-ra. A 8 klinikai vizsgálatban, az összes

kezelési csoportba tartozó betegeket beleértve összesen a betegek 19%-a (N=937) volt 65 éves vagy idősebb,

2%-a (N=112) 75 éves vagy idősebb, 52% volt a férfiak aránya, átlagban 33 kg/m2 testtömegindex-szel (BMI-vel). A betegek 67%-a volt fehér bőrű, 15% afroamerikai/afrikai, 11% ázsiai és 26% hispán/latino származású volt.

A demográfiai alcsoportok (életkor, nem, rassz/etnikum, diabetes mellitus fennállásának időtartama) között nem figyeltek meg általános különbségeket a glikémiás hatásosságban, illetve a testtömegben.

Monoterápia

Az Eperzan hatásosságát egy folyamatban lévő 3 éves randomizált, kettősvak, placebo-kontrollos, multicentrumos vizsgálatban (N=296) értékelték olyan betegeknél, akiket diétával és mozgással nem lehet megfelelően kezelni. A betegeket randomizálták (1:1:1) hetente egyszer 30 mg Eperzan-t, hetente egyszer 30 mg, majd a 12. héten hetente egyszer 50 mg-ra feltitrált Eperzan-t, illetve placebót kapó csoportokba. Az elsődleges végpont a HbA1c kiindulási értékhez viszonyított változása volt az 52. héten. A placebóhoz képest

a hetente szubkután alkalmazott 30 mg és 50 mg Eperzan kezelés a kiindulási értékhez viszonyítva az

52. héten statisztikailag szignifikánsan csökkentette a HbA1c értéket. A HbA1c kiindulási értékének változása a 6. hónapos időpontnál szintén statisztikailag szignifikáns különbséget mutatott mind a heti 30 mg (0,9%), mind az 50 mg (1,1%) Eperzan adagok esetében (lásd 2. táblázat).

2. táblázat: A két Eperzan adaggal (hetente 30 mg vs. 50 mg sc.) monoterápiában végzett placebo-kontrollos vizsgálat eredményei az 52. héten

 

Eperzan

Eperzan

 

 

hetente 30 mg

hetente 50 mg

Placebo

ITTa (N)

N = 100

N = 97

N = 99

HbA1c (%)

 

 

 

Kiindulási érték (átlag)

8,05

8,21

8,02

Változás az 52. hétenb

-0,70

-0,9

+0,2

Különbség a placebóhoz képestb (95%

-0,8 (-1,1, -0,6) c

-1,0 (-1,3, -0,8) c

 

CI)

 

 

 

Betegek (%), akik elérték a HbA1c <7%-

ot

 

 

 

Testtömeg (kg)

 

 

 

Kiindulási érték (átlag)

Változás az 52. hétenb

-0,4

-0,9

-0,7

Különbség a placebóhoz képestb (95%

0,3 (-0,9, 1,5)

-0,2 (-1,4, 1,0)

 

CI)

aBeválasztás szerinti populáció – utolsó megfigyelési adat továbbvitele

bKorrigált átlag

cP<0,05 a terápiás különbség esetén

Kombinációs terápia

A metformin-kezeléshez való hozzáadás

Az Eperzan hatásosságát egy 3 éves, randomizált, kettősvak, multicentrumos vizsgálatban (N=999) értékelték. A napi ≥1500 mg háttérkezelésen felül hetente 30 mg szubkután Eperzan (opcionális feltitrálással hetente 50 mg-ra, legalább 4 hetet követően) alkalmazását hasonlították össze napi 100 mg szitagliptinével,

napi 2 mg glimeperidével (opcionálisan napi 4 mg-ig feltitrálva) vagy a placebóéval. Az elsődleges végpont a HbA1c változása volt a kiindulási értékhez viszonyítva a 2. évig, a placebóhoz képest. A 104. héten mért

eredményeket a 3. táblázat tartalmazza. Az Eperzan csökkentette a vércukorszintet és a placebóhoz, a szitaglipinhez, illetve a glimeperidinhez képest a kiindulási értékhez viszonyítva statisztikailag nagyobb mértékben csökkentette a HbA1c-t (lásd 3. táblázat).

-2,4 (-3,0, -1,7)c

3. táblázat: Egy olyan placebo-kontrollos vizsgálat 104. heti eredményi, amelyben a napi ≥1500 mg

metforminnal nem megfelelően kontrollált betegeknél a kiegészítő terápiaként szubkután adott heti 30 mg (opcionális feltitrálással heti 50 mg-ig) Eperzan-t hasonlították össze a kiegészítő terápiaként adott napi

100 mg szitagliptinnel és a napi 2-4 mg glimeperiddel

 

Eperzan

 

Szitagliptin

Glimepirid

 

hetente

Placebo

naponta

naponta 2-

 

30 mg/50 mg +

+

100 mg +

4 mg +

 

metformin

metformin

metformin

metformin

 

naponta

naponta

naponta

naponta

 

1500 mg

1500 mg

1500 mg

1500 mg

ITT a (N)

HbA1c (%)

 

 

 

 

Kiindulási érték (átlag)

8,1

8,1

8,1

8,1

Változás a 104. hétenb

-0,6

+0,3

-0,3

-0,4

Különbség a placebóhoz +

-0,9 (-1,2, -0,7)c

 

 

 

metforminhozb képest, (95% CI)

-0,4 (-0,5, -0,2)c

 

 

 

Különbség a szitagliptinhez +

 

 

 

metforminhoz képestb, (95% CI)

 

 

 

 

Különbség a glimepiridhez +

-0,3 (-0,5, -0,1)c

 

 

 

metforminhoz képestb, (95% CI)

 

 

 

 

A HbA1c <7%-ot elérők aránya

Testtömeg (kg)

 

 

 

 

Kiindulási érték (átlag)

Változás a 104. hétenb

-1,2

-1,0

-0,9

+1,2

Különbség a placebóhoz +

-0,2 (-1,1, 0,7)

 

 

 

metforminhozb képest, (95% CI)

-0,4 (-1,0, 0,3)

 

 

 

Különbség a szitagliptinhez +

 

 

 

metforminhoz képestb, (95% CI)

 

 

 

 

Különbség a glimepiridhez + metforminhoz képestb, (95% CI)

aBeválasztás szerinti populáció – utolsó megfigyelési adat továbbvitele

bKorrigált átlag

cP<0,05 a terápiás különbség esetén

A pioglitazon-kezeléshez való hozzáadás

Az Eperzan hatásosságát egy 3 éves, randomizált, kettősvak, multicentrumos vizsgálatban (N = 299)

értékelték. A szubkután adott heti 30 mg Eperzan-t hasonlítják össze placebóval olyan betegeknél, akik nem

kezelhetők megfelelően napi ≥30 mg pioglitazonnal (napi ≥1500 mg metforminnal vagy anélkül).

A placebóhoz képest az Eperzan-kezelés az 52. héten a HbA1c kiindulási értékének (Eperzan: -0,8% versus placebo: -0,1%, p<0,05) és az FPG kiindulási értékének (Eperzan: -1,3 mmol/l versus placebo: +0,4 mmol/l, p<0,05) statisztikailag szignifikáns csökkenéséhez vezetett. A kiindulási értékhez képest a testtömegben megfigyelt változás nem különbözött szignifikánsan a kezelési csoportok között (lásd 4. táblázat).

4. táblázat: Egy olyan placebo-kontrollos vizsgálat 52. heti eredményei, amelyben a napi ≥30 mg

pioglitazonnal ± napi ≥1500 mg metforminnal nem megfelelően kontrollált betegeknél kiegészítő terápiaként szubkután adott heti 30 mg Eperzan-t hasonlították össze a placebóval

 

Eperzan 30 mg

 

 

hetente +

Placebo +

 

pioglitazon

pioglitazon

 

naponta 30 mg

naponta 30 mg

 

(+/- metformin

(+/- metformin

 

naponta 1500 mg)

naponta 1500 mg)

ITTa (N)

N = 150

N = 149

HbA1c (%)

 

 

Kiindulási érték (átlag)

8,1

8,1

Változás az 52. hétenb

-0,8

-0.05

Különbség a placebóhoz + pioglitazonhoz

-0,8 (-1,0, -0,6) c

 

képestb (95% CI)

 

 

A HbA1c <7%-ot elérők aránya

Testtömeg (kg)

 

 

Kiindulási érték (átlag)

Változás az 52. hétenb

0,3

+0,5

Különbség a placebóhoz + pioglitazonhoz

-0,2 (-1,2, 0,8)

 

képestb (95% CI)

aBeválasztás szerinti populáció – utolsó megfigyelési adat továbbvitele

bKorrigált átlag

cP<0,05 a terápiás különbség esetén

A metformin + szulfonilurea-kezeléshez való hozzáadás

Az Eperzan hatásosságát egy folyamatban lévő 3 éves, randomizált, multicentrumos vizsgálatban (N=657) értékelték. A napi ≥1500 mg metforminból és napi 4 mg glimepiridből álló háttérkezeléshez szubkután

alkalmazott heti 30 mg Eperzan-t adtak (opcionális feltitrálással hetente 50 mg-ra legalább 4 hetet követően) és ezt placebóval vagy napi 30 mg pioglitazonnal (amely opcionálisan feltitrálható napi 45 mg-ig) hasonlították össze. Elsődleges végpontként a HbA1c érték kiindulási értékhez viszonyított változása szolgált az 52. héten, placebóval összehasonlítva. Az 52. héten az Eperzan-kezelés a placebóhoz képest a kiindulási

HbA1c érték statisztikailag szignifikáns csökkenését eredményezte. Az Eperzan-kezelés a HbA1c vonatkozásában nem érte el az előre meghatározott non-inferioritási határértéket (0,3%) a pioglitazonnal

szemben. A testtömeg kiindulási értékhez képest megfigyelt változása az Eperzan csoportban nem különbözött szignifikánsan a placebóétól, de szignifikánsan alacsonyabb volt a pioglitazonhoz képest (lásd 5. táblázat).

5. táblázat: Egy olyan placebo-kontrollos vizsgálat 52. heti eredményei, amelyben a metforminnal +

szulfonilureával (napi 4 mg glimepiriddel) nem megfelelően kontrollált betegeknél a kiegészítő terápiaként szubkután adott heti 30 mg (opcionális feltitrálással heti 50 mg-ig) Eperzan-t hasonlították össze a kiegészítő

terápiaként adott napi 30 mg (opcionális feltitrálással napi 45 mg) pioglitazonnal

 

Eperzan

 

Pioglitazon +

 

30 mg/50 mg hetente

Placebo +

metformin

 

+ metformin

metformin

1500 mg

 

1500 mg naponta +

1500 mg naponta

naponta +

 

glimepirid 4 mg

+ glimepirid 4 mg

glimepirid

 

naponta

naponta

4 mg naponta

ITTa (N)

HbA1c (%)

 

 

 

Kiindulási érték (átlag)

8,2

8,3

8,3

Változás az 52 hétenb

-0.6

+0,33

-0,80

Különbség a placebóhoz +

-0,9 (-1,1, -0,7)c

 

 

metforminhoz + glimepiridhez

 

 

 

képestb (95% CI)

0,3 (0,1, 0,4)

 

 

Különbség a pioglitazonhoz

 

 

metforminhoz + glimepiridhez

 

 

 

képestb (95% CI)

 

 

 

A HbA1c <7%-ot elérők aránya

Testtömeg (kg)

 

 

 

Kiindulási érték (átlag)

Változás az 52 hétenb

-0,4

-0,4

+4,4

Különbség a placebóhoz +

-0,03 (-0,9, 0,8)

 

 

metforminhoz + glimepiridhez

 

 

 

képestb (95% CI)

-

 

 

Különbség a pioglitazonhoz

4,9 (-5,5, -4,2)c

 

 

metforminhoz + glimepiridhez

 

 

 

képestb (95% CI)

 

 

 

aBeválasztás szerinti populáció – utolsó megfigyelési adat továbbvitele

bKorrigált átlag

cP<0,05 a terápiás különbség esetén

A glargin inzulin kezeléshez való hozzáadás

Az Eperzan hatásosságát egy 52 hetes, randomizált, nyílt elrendezésű, multicentrumos, non-inferioritási vizsgálatban (N = 563) értékelték. A glargin inzulin háttérkezeléshez (amelyet 10 egységgel kezdtek és napi

≥20 egységig titráltak fel) hetente egyszer szubkután beadott 30 mg Eperzan-t adtak (50 mg-ig feltitrálva, ha a beteg kezelése nem megfelelő a 8. hét után), amelyet prandiális lizpro inzulinnal hasonlítottak össze

(naponta étkezési időpontban beadva, a szokásos módon kezdve és hatásosságig titrálva). Az elsődleges végpont a HbH1c kiindulási értéktől számított változása volt a 26. héten. A 26. héten a glargin inzulin átlagos napi adagja 53 NE volt az Eperzan és 51 NE a lizpro esetében. A lizpro inzulin átlagos napi adagja a

26. héten 31 NE volt, az 52. héten pedig az Eperzan-t kapó betegek 69%-a heti 50 mg-ot kapott. A 26. héten a kezelések közötti HbA1c különbség az Eperzan és a lizpro inzulin esetében 0,2% volt, és belül maradt az

előre meghatározott non-inferioritási határértéken (0,4%). Az Eperzan kezelés átlagban 0,7 kg-os testtömegvesztést eredményezett, szemben a lizpro inzulin esetében tapasztalt átlagban 0,8 kg-os testtömeg-gyarapodással, és a kezelési csoportok közötti különbség nem volt statisztikailag szignifikáns (lásd 6. táblázat).

6. táblázat: Egy olyan vizsgálat 26. heti eredményei, amelyben a kiegészítő kezelésként szubkután adott heti

30 mg (opcionális feltitrálással heti 50 mg-ig) Eperzan-t hasonlították össze a kiegészítő kezelésként adott prandiális lizpro inzulinnal olyan betegeknél, akiket a monoterápiában adott glargin inzulinnal nem lehetett

megfelelően kezelni

 

Eperzan

Lizpro inzulin

 

+

+

 

glargin inzulin

glargin inzulin

 

(20 egység naponta)

(20 egység naponta)

ITT a (N)

N = 282

N = 281

HbA1c (%)

 

 

Kiindulási érték (átlag)

8,47

8,43

Változás az 26 hétenb

-0,8

-0,6

Különbség a lizpro inzulinhoz

-0,2 (-0,3, 0,0)

 

képestb (95% CI)

 

 

P-érték (non-inferioritás)

<0,0001

 

A HbA1c <7%-ot elérők aránya

30%

25%

Testtömeg (kg)

 

 

Kiindulási érték (átlag)

Változás az 26 hétenb

-0,7

+0,8

Különbség a lizpro inzulinhoz

-1,5 (-2,1, -1,0) c

 

képestb (95% CI)

 

 

aBeválasztás szerinti populáció – utolsó megfigyelési adat továbbvitele

bKorrigált átlag

cP<0,05 a terápiás különbség esetén

Azoknál a betegeknél, akik befejezték a vizsgálatot (52 hét), a kiindulási HbA1c korrigált átlagos változása az Eperzan esetében (N=121) -1,0%, míg a lizpro inzulin (N=141) esetében -0,9% volt. A kiindulási testtömeg

korrigált átlagos változása az Eperzan esetében (N=122) -1,0 kg, míg a lizpro inzulin esetében (N=141) +1,7 kg volt. Ezek az adatok kizárják azoknak az antidiabetikus terápiáknak az alkalmazását, amelyeket a

hatásossági értékelés után akkor engedélyeztek, ha a beteg túllépte a glikémiás küszöbértéket.

Aktív-kontrollos vizsgálat versus a metformin±szulfonilurea mellé kiegészítő kezeléseként alkalmazott

glargin inzulin

Az Eperzan hatásosságát egy folyamatban lévő 3 éves, randomizált (2:1), nyílt elrendezésű, glargin inzulinnal kontrollált non-inferioritási vizsgálatban értékelték (N = 735). A napi ≥1500 mg metformin (szulfonilureával vagy anélküli) háttérkezeléshez hetente szubkután beadott 30 mg Eperzan-t (opcionális feltitrálással hetente 50 mg-ig) glargin inzulinnal (amelyet 10 egységgel kezdtek és hetente titrálnak az alkalmazási előírás szerint) hasonlították össze. Az elsődleges végpont a HbA1c értékének változása a

kiindulási időponttól az 52. hétig. A glargin inzulin napi kezdő összadagja 2-40 egység között volt (a napi adag medián értéke 10 egység), majd 3-230 egységre (a napi adag medián értéke 30 egység) emelkedett az

52. héten. A hiperglikémiás sürgősségi (rescue) kezelést megelőzően használt glargin inzulin napi adagjának medián nagysága 10 egység volt (tartomány: 2-40 egység) a vizsgálat kezdetén, és 30 egység (tartomány: 3-320 egység) az 52. héten. A 156. héten az Eperzan-nal kezelt betegek 77%-át szubkután adott heti 50 mg

adagra titrálták fel. Az 52. héten a kezelések közötti HbA1c különbség a kiindulási értéktől számítva az Eperzan és a glargin inzulin esetében 0,1% volt (-0,04, 0,27), ami belül maradt az előre meghatározott

non-inferioritási határértéken (0,3%). Az Eperzan esetében statisztikailag szignifikáns testtömeg-csökkenést figyeltek meg, szemben a glargin inzulin melletti testtömeg-gyarapodással, és a testtömeg-változások különbsége statisztikailag szignifikáns volt (lásd 7. táblázat).

7. táblázat: Egy olyan aktív-kontrollos vizsgálat 56. heti eredményei, amelyben a kiegészítő kezelésként

szubkután adott heti 30 mg (opcionális feltitrálással heti 50 mg-ig) Eperzan-t hasonlították össze a kiegészítő kezelésként adott glargin inzulinnal (hetente titrálva az alkalmazási előírás szerint), olyan betegeknél, akiket

metforminnal ± szulfonilureával nem lehetett megfelelően kezelni

 

Eperzan

 

 

30 mg/50 mg hetente

Glargin inzulin

 

± metformin

± metformin

 

(szulfonilureával vagy

(szulfonilureával

 

anélkül)

vagy anélkül)

ITTa (N)

HbA1c (%)

 

 

Kiindulási érték (átlag)

8,28

8,36

Változás az 52. hétenb

-0,7

-0,8

Különbség a glargin inzulinhoz képestb (95%

0,1 (-0,04, 0,3)

 

CI)

<0,0086

 

P-érték (non-inferioritás)

 

 

A HbA1c <7%-ot elérők aránya

Testtömeg (kg)

 

 

Kiindulási érték (átlag)

Változás az 52. hétenb

-1,1

1,6

Különbség a glargin inzulinhoz képestb (95%

-2,6 (-3,2, -2,0) c

 

CI)

 

 

aBeválasztás szerinti populáció – utolsó megfigyelési adat továbbvitele

bKorrigált átlag

cP<0,05 a terápiás különbség esetén

Olyan betegeknél, akiket legalább 104 hete kezeltek, a kiindulási HbA1c korrigált átlagos változása az Eperzan esetében (N = 182) -0,97%, míg a glargin inzulin (N = 102) esetében -1,04% volt. A kiindulási testtömeg 104. hétig bekövetkezett korrigált átlagos változása az Eperzan esetében (N = 184) -2,6 kg, míg a

glargin inzulin esetében (N = 104) +1,4 kg volt. Ezek az adatok kizárják az antidiabetikus terápiák alkalmazását, amelyeket akkor engedélyeztek a hatásossági értékelés után, ha a glikémiás küszöbértéket a

beteg túllépte.

Aktív-kontrollos vizsgálat versus liraglutid metforminnal, tiazolidindionnal vagy szulfonilureával kombinálva

(monoterápiában vagy kettős terápiában)

Az Eperzan hatásosságát egy 32 hetes randomizált, nyílt elrendezésű, liraglutid-kontrollos non-inferioritási vizsgálatban (N = 805) értékelték. A szubkután adott heti 30 mg Eperzan-t (a 6. héten heti 50 mg-ra

feltitrálva) hasonlították össze napi 1,8 mg liraglutiddal (az 1. héten 0,6 mg-ról 1,2 mg-ra, majd a 2. héten onnan feltitrálva) orális antidiabetikum monoterápiával vagy kombinációs terápiával (metformin, tiazolidindion, illetve szulfonilurea) nem megfelelően kezelhető betegeknél. Az elsődleges végpont a

HbA1c-ben a kiindulási időponttól a 32. hétig bekövetkező változás volt.

Az Eperzan kezelés a HbA1c vonatkozásában nem érte el az előre meghatározott non-inferioritási határértéket (0,3%) a liraglutiddal szemben (lásd 8. táblázat).

8. táblázat: Egy olyan aktív-kontrollos vizsgálat 32. heti eredményei, amelyben szubkután adott heti 30 mg Eperzan-t (heti 50 mg-ra feltitrálva) hasonlítottak össze napi 1,8 mg liraglutiddala

 

Eperzan

Liraglutid

 

heti 30 mg/50 mg

napi 1,8 mg

Beválasztás szerinti populáció (N)

HbA1c (%)

 

 

Kiindulási érték (átlag)

8,2

8,2-1,0

Változás a 32. hétenb

-0,8

 

Különbség az inzulin-liraglutidhoz

0,2 (0,1, 0,3)

 

képestb (95% CI)

p = 0,0846

 

P-érték (non-inferioritás)

 

 

A HbA1c <7%-ot elérők aránya

42%

52%

Testtömeg (kg)

 

 

Kiindulási érték (átlag)

Változás az 52 hétenb

-0,6

-2,2

Különbség a glargin inzulinhoz képestb

1,55 (1,05, 2,06) c

 

(95% CI)

 

 

aBeválasztás szerinti populáció – utolsó megfigyelési adat továbbvitele

bKorrigált átlag

cP<0,05 a terápiás különbség esetén

Aktív-kontrollos vizsgálat versus szitagliptin 2-es típusú diabetes mellitusban és különböző fokú vesekárosodásban szenvedő betegeken

Az Eperzan hatásosságát egy olyan randomizált, kettősvak, aktív kontrollos, 52 hetes vizsgálatban értékelték, amelyben 486 olyan, enyhe, közepesen súlyos és súlyos vesekárosodásban szenvedő beteg vett részt, akik a

diétát, mozgást és egyéb antidiabetikus terápiát tartalmazó terápiás rezsimükkel nem részesültek megfelelő kezelésben. A szubkután adott heti 30 mg Eperzan-t (szükség esetén heti 50 mg-ig feltitrálva) hasonlították

össze szitagliptinnel. A szitagliptint a Cockcroft-Gault képlettel becsült kreatinin-clearance-nek megfelelőn adagolták (naponta 100 mg enyhe vesekárosodásban, napi 50 mg közepesen súlyos vesekárosodásban és napi 25 mg súlyos vesekárosodásban). Az elsődleges végpont a HbA1c-ben a kiindulási időponttól a 26. hétig bekövetkező változás volt.

Az Eperzan-kezelés a kiindulási értéktől a 26. hétig a HbA1c-szint szitaglipidhez viszonyított, statisztikailag szignifikáns csökkenését eredményezte. A HbA1c-szint a kiindulási értéktől mért, modell-korrigált átlagos

csökkenése az Eperzan esetében enyhe vesekárosodásban (eGFR 60-89 ml/perc/1,73 m2) -0,80 (N = 125), közepesen súlyos vesekárosodásban (eGFR 30-59 ml/perc/1,73 m2) -0,83 (N = 98), míg súlyos vesekárosodásban (eGFR <30 ml/perc/1,73 m2) -1,08 (N = 19) volt (lásd 9. táblázat).

9. táblázat: Egy olyan vizsgálat 26. heti eredményei, amelyben szubkután adott heti 30 mg Eperzan-t (heti

50 mg-ra feltitrálva, ha szükséges) hasonlítottak össze (a vesefunkció szerint adagolt) szitagliptinnel a különböző fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél

 

Eperzan

Szitagliptin

 

heti 30 mg/50 mg

 

Beválasztás szerinti populáció

(N)

(125 enyhe, 98 közepesen

(122 enyhe, 99 közepesen

 

súlyos, 19 súlyos

súlyos, 15 súlyos

 

vesekárosodásban

vesekárosodásban

 

szenvedő beteg)a

szenvedő beteg)a

HbA1c (%)

 

 

Kiindulási érték (átlag)

8,1

8,2

Változás a 26. hétenb

-0,8

-0,5

Különbség a szitagliptinhez

-0,3 (-0,5, -0,2)c

 

képestb (95% CI)

 

 

A HbA1c <7%-ot elérők aránya

43%

31%

Testtömeg (kg)

 

 

Kiindulási érték (átlag)

Változás a 26. hétenb

-0,8

-0,19

Különbség a szitagliptinhez

-0,6 (-1,1, -0,1)c

 

képestb (95% CI)

aBeválasztás szerinti populáció – utolsó megfigyelési adat továbbvitele

bKorrigált átlag

cP<0,05 a terápiás különbség esetén

A glikémiás kontroll időtartama

A glikémiás kontroll Eperzan-nal elért időtartamát a 2-es típusú diabetes mellitus kezelésére szolgáló egyéb antidiabetikumokkal összehasonlításban az 1. ábra mutatja.

1. ábra: A glikémiás kontroll időtartamának Kaplan-Meier görbéje (a sürgősségi kezelésig eltelt

időtartammal mérve) Eperzan esetében két aktív-kontroll gyógyszerhez (szitagliptin és glimepirid) és a placebóhoz képest

Az esemény bekövetkezési valószínűsége

Page 1 of 1

1,0

Placebo

Szitaglipti

 

 

Glimepiri

0,9

n

Albigluti

 

d

0,8

d

 

0,7

0,6

0,5

0,4

0,3

0,2

0,1

0,0

 

 

 

 

Hetek (sürgősségi szer nélkül)

 

x-tengely: Hetek (sürgősségi szer nélkül), y-tengely: az esemény bekövetkezési valószínűsége

Éhomi plazma glükózszint

Az Eperzan-kezelés önmagában vagy egy, illetve két orális antidiabetikummal kombinációban a kezelés

megkezdésétől az éhomi plazma glükózszint placebóhoz viszonyított 1,3-2,4 mmol/l-es csökkenéséhez vezetett. E csökkenés legnagyobb részét a kezelés első két hetében figyelték meg.

Kardiovaszkuláris értékelés: 9 klinikai vizsgálat (8 nagy hatásossági vizsgálat és 1 fázis II dóziskereső vizsgálat) interim meta-analízisét végezték el legfeljebb 3 éves időtartamra az Eperzan (N=2524) kardiovaszkuláris biztonságosságának értékelése céljából az összes komparátor készítményhez képest

(N=2583) ezekben a vizsgálatokban. A MACE+ (major adverse cardiac events plus – jelentős szív eredetű mellékhatások plusz) nevű végpontban a MACE végpontokon (akut szívinfarktus, stroke és

kardiovaszkuláris eredetű halálozás) felül az instabil angina miatti hospitalizáció is szerepelt. Az Eperzan versus komparátor relatív hazárd a MACE+ esetében 1,0 (95% CI 0,68, 1,49) volt. Az első MACE+ esetében megfigyelt incidencia ráta az Eperzan esetében 1,2/100 betegév, míg az összes komparátorra 1,1/100 betegév volt.

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez az Eperzan vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően 2-es típusú diabetes mellitus kezelésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Egyszeri 30 mg-os adag szubkután beadása után 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél, a

maximális koncentrációk az adagolást követő 3.-5. napon alakultak ki 1,74 µg/ml albiglutid átlag csúcskoncentrációval (Cmax) és 465 µg•h/ml átlag görbe alatti területtel (AUC). 30 mg, illetve 50 mg

hetes heti egyszeri alkalmazások után értek el. A 30 mg-os, illetve 50 mg-os dózisszinteknél mért expozíciók

konzisztensek voltak a dózisarányos emelkedéssel. Azonban 50 mg egészséges önkénteseknek történő beadását követően a dinamikus egyensúlyi állapotú (steady state) koncentráció a 36. napon 7,39 µg/ml volt,

vagyis magasabb, mint amit a fázis III vizsgálatokból végzett populáció farmakokinetikai elemzések mutattak. Hasonló volt az expozíció, ha az albiglutidot hasba, combba vagy felkarba adták.

Eloszlás

Az albiglutid látszólagos megoszlási térfogatának becsült átlagértéke 11 liter. Mivel az albiglutid egy albumin fúziós molekula, a plazmafehérje kötődést nem értékelték.

Biotranszformáció

Az albiglutid egy fehérje, amelynél a várt metabolikus út a kis peptidekké és individuális aminosavakká történő lebomlás ubikviter proteolitikus enzimek közreműködésével.

Elimináció

A fázis III vizsgálatokból végzett populációs farmakokinetikai elemzésekből és a mért értékekből származó becslések alapján az albiglutid látszólagos clearance átlagértéke 67 ml/h, kb. 5 napos eliminációs felezési idővel.

Speciális populációk

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Egy enyhe, közepesen súlyos és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekkel végzett fázis III vizsgálatot

magában foglaló populációs farmakokinetikai elemzésben az expozíció kb. 30-40%-kal volt magasabb súlyos vesekárosodásban, szemben azzal, amit normális vesefunkciójú 2-es típusú diabetes mellitusos

betegeknél megfigyeltek. Ezen felül egy klinikai farmakológiai vizsgálat hasonlóan emelkedett expozíciót mutatott közepesen súlyos, illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő, továbbá hemodialízissel kezelt betegeknél a vesekárosodásban nem szenvedőkhöz képest. Ezeket a különbségeket nem tekintették klinikailag jelentősnek (lásd 4.2 pont).

Májkárosodásban szenvedő betegek

Nem végeztek klinikai vizsgálatot a májkárosodás Eperzan farmakokinetikájára gyakorolt hatásainak tanulmányozására. A terápiás fehérjéket, mint amilyen az albiglutid, széles körben elterjedt proteolitikus

enzimek katabolizálják, amelyek előfordulása nem korlátozódik a májszövetre; ezáltal nem valószínű, hogy a májfunkció változásainak bármilyen hatása lenne az Eperzan eliminációjára (lásd 4.2 pont).

Nem

A populációs farmakokinetikai elemzések eredményei alapján a nemnek nincs klinikailag releváns hatása a clearance-re.

Rassz és etnikai hovatartozás

A fehér bőrű, afroamerikai/afrikai, ázsiai és latino/nem latino betegeket magukban foglaló populációs farmakokinetikai elemzések eredményei alapján a rassznak és az etnikai hovatartozásnak nem volt klinikailag jelentős hatása az Eperzan clearance farmakokinetikájára.

A japán betegeknél kb. 30-40%-kal magasabb expozíciót észleltek, mint a fehér bőrűeknél, valószínűleg az alacsonyabb testtömeg miatt. Ezt a hatást nem tekintették klinikailag jelentősnek.

Idős (≥65 éves) betegek

Az életkornak nem volt klinikailag releváns hatása az albiglutid farmakokinetikájára 24-83 éves betegek populációs farmakokinetikai elemzése alapján (lásd 4.2 pont).

Testtömeg

A testtömegnek 44-158 kg közötti tartományban nem volt klinikailag jelentős hatása az albiglutid AUC

értékére. A testtömeg 20%-os emelkedése a clearance érték kb. 18,5%-os emelkedését eredményezte.

Gyermekek

Gyermekeknél nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A farmakológiai biztonságossági, illetve ismételt adagolású dózistoxicitási vizsgálatokból származó nem-klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Az albiglutid egy rekombináns fehérje, genotoxicitási vizsgálatokat nem végeztek.

Egy 52 hetes, majmokon végzett vizsgálatban 50 mg/kg/hét adagnál (az AUC alapján a klinikai expozíció 75-szöröse) a hasnyálmirigy szövetének kismértékű gyarapodását figyelték meg, amely acinus sejt hipertrófiával társult. A szigetsejtek számának csekély emelkedését is megfigyelték. A hasnyálmirigy változásai nem jártak hisztomorfológiai rendellenességekkel, illetve nem tekintették a fokozott proliferációra utaló bizonyítéknak.

Az albiglutiddal a rágcsálókban kialakuló immunogenitás miatt nem végeztek karcinogenitási vizsgálatokat. Más GLP-1 receptor agonistákkal rágcsálókon végzett 2 éves karcinogenitási vizsgálatokban C-sejtes pajzsmirigy tumorokat figyeltek meg. Az ezekkel az egyéb szerekkel rágcsálókon végzett vizsgálatokban

észlelt C-sejtes pajzsmirigy hiperpláziával és tumorok emelkedett szérum kalcitoninszintekkel társultak. Az albiglutid is kiváltotta a kalcitoninszint dózisfüggő emelkedését egy egereken végzett 21 napos vizsgálatban,

amely arra utal, hogy a rágcsálók pajzsmirigy tumorainak kialakulásában elméletileg az albiglutidnak is lehet szerepe. Legfeljebb 50 mg/kg/hét adagok legfeljebb 52 héten át történő adása mellett (az AUC alapján a klinikai expozíció 75-szöröse) majmok pajzsmirigyében nem észleltek az albiglutiddal összefüggő eltéréseket. A rágcsálókban megfigyelt C-sejtes pajzsmirigy tumorok klinikai jelentősége nem ismert.

Az albiglutid legfeljebb 50 mg/kg/napos adagjaival (a klinikai expozíció kisszámú többszörösével) egereken végzett reprodukciós toxikológiai vizsgálatokban nem észleltek a párzásra, illetve a termékenységre gyakorolt hatást. Az ösztrusz ciklusok csökkenését figyelték meg 50 mg/kg/nap adagnál, amely már maternális toxicitást okozott (testtömeg-csökkenést és csökkent táplálékfogyasztást). Az embryo-foetalis

fejlődésre gyakorolt hatásokat (embryo-foetalis mortalitást és csontváz-variációkat) figyeltek meg

50 mg/kg/nap adagnál. Olyan egereknél, amelyeknek 50 mg/kg/nap adagot adtak az organogenezis során, az utódok csökkent testtömegét figyelték meg az elválasztás előtt (amely rendeződött az elválasztást követően), továbbá dehidrációt, hideg bőrfelszínt és késői balanopreputialis szeparációt tapasztaltak. Nem észleltek hatásokat 5 mg/kg/nap adagnál (a klinikaihoz hasonló expozíciónál).

Pre- és postnatalis fejlődési vizsgálatokban, a vemhességük vagy a szoptatás alatt albiglutiddal kezelt egereknél az F1 nemzedéknél csökkent elválasztás előtti testtömeget figyeltek meg ≥1 mg/kg/nap dózisnál (a klinikai expozíció alatti expozíciónál). Az F1 nemzedéknél megfigyelt testtömeg-csökkenés rendeződött az elválasztás után, kivéve az olyan anyaállattól származó F1 nőstényeket, amelyeket a perinatális időszakban (a gesztáció végén az ellést követő 10 napig) ≥5 mg/kg/nap adaggal kezeltek. Más fejlődésre gyakorolt hatást

nem észleltek. Az utódok plazmájában nyomokban albiglutidot azonosítottak. Nem ismert, hogy az utódok csökkent testtömegét közvetlenül az albiglutid okozta-e, vagy ez az anyaállatra gyakorolt másodlagos hatás

eredménye.

Minden adagnál (≥ 1 mg/kg/nap) emelkedett mortalitást és morbiditást észleltek szoptató nőstény egereknél a

pre- és posztnatalis vizsgálatokban. Korábbi toxikológiai vizsgálatokban nem szoptató, nem vemhes, illetve vemhes egereknél mortalitást nem figyeltek meg. Ezek az eredmények összhangban állnak a laktációs ileus

szindrómával, amelyet korábban egereknél jelentettek. Mivel a szoptatáshoz felhasznált energia okozta relatív stressz sokkal kisebb emberben mint az egereknél, és az embernek nagyobb energiatartalékai vannak, a szoptató egereknél megfigyelt mortalitás nem tekintik relevánsnak az emberre nézve.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Por oldatos injekcióhoz:

Nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrát

Vízmentes dinátrium-foszfát

Trehalóz-dihidrát

Mannit (E421)

Poliszorbát 80

Oldószer:

Injekcióhoz való víz

6.2Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3Felhasználhatósági időtartam

3 év.

Feloldást követően az injekciós tollat 8 órán belül fel kell használni. Azonnal használja fel az injekciós tollat, miután hozzáillesztette a tűt, különben az oldat beleszáradhat a tűbe, és elzárhatja azt.

6.4Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2°C – 8°C) tárolandó. Nem fagyasztható!

A betegek a felhasználást megelőzően az injekciós tollakat összesen nem több, mint a 4 héten át tárolhatják 30°C-ot meg nem haladó szobahőmérsékleten. Ennyi idő után az injekciós tollakat vagy fel kell használni, vagy ki kell dobni.

A feloldott készítmény felhasználhatósági időtartamát lásd a 6.3 pontban.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

A két kamrás patron (dual chamber cartridge, DCC) egy 1.-es típusú üveghengerből áll, amelyet brómbutil

gumidugók, valamint egy lepattintható polipropilén kupakba ágyazott brómbutil gumi zárólemez zár le. Az egyes patronok össze vannak szerelve egy eldobható, egyszer használatos műanyag toll injektorral (injekciós

tollal).

Minden injekciós toll egyszeri 30 mg vagy 50 mg Eperzan adagot bocsát ki 0,5 ml térfogatban.

Kiszerelés:

4 egyadagos injekciós tollat és 4 injekciós tollhoz való tűt tartalmazó doboz.

12 egyadagos injekciós tollat és 12 injekciós tollhoz való tűt tartalmazó többszörös csomagolás (3 darab, 4 injekciós tollat és 4 tűt tartalmazó csomagolás).

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Megsemmisítés

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Használati utasítás

A lefagyasztott Eperzan-t nem szabad felhasználni.

Vizsgálja meg az injekciós tollat, hogy az 1-es szám látszik-e a számjelző ablakban. Ne használja fel az injekciós tollat, ha az 1-es szám nem látható.

A beteg által végzett feloldás és beadás

A feloldásra és a beadásra vonatkozó, beteg által alkalmazandó részletes útmutató a Betegtájékoztató „Használati utasítás” fejezetében található.

Tájékoztassa a beteget, hogy a kezelés elkezdése előtt olvassa el a teljes „Használati utasítás”-t, beleértve a „Kérdések és válaszok” szakaszt is, és minden adag beadása során a „Használati utasítás”-ban leírtak alapján

járjon el.

A feloldás alternatív módja (kizárólag egészségügyi szakembereknek):

A Betegtájékoztatóban található „Használati utasítás” útbaigazítást ad a beteg számára arra vonatkozóan, hogy a feloldódás biztosítása érdekében várjon 15 percet a 30 mg-os injekciós toll, illetve 30 percet az

50 mg-os injekciós toll esetében azt követően, hogy összekeverte a liofilizált port és az oldószert. Az egészségügyi szakemberek az alábbi alternatív feloldási módszert is használhatják a gyorsabb feloldás érdekében. Mivel ez a módszer a helyes felkavaráson és az oldat vizuális vizsgálatán alapul, kizárólag egészségügyi szakemberek számára ajánlott.

Nézze meg az injekciós tollat, hogy az 1-es szám látszik-e a számjelző ablakban, valamint ellenőrizze a lejárati időt. Kövesse az útmutatásokat: csavarja a patront mindaddig, amíg a 2-es szám meg nem jelenik a számjelző ablakban, és egy kattanás nem hallatszik. Ez összekeveri a patron hátsó kamrájában lévő oldószert az elülső kamrában lévő liofilizált porral. Az átlátszó patronnal felfelé, finoman mozgassa körbe az injekciós

tollat egy percig. Kerülje a rázogatást, mert ez habképződéshez vezethet.Nézze meg az oldatot, és folytassa az injekciós toll körbemozgatását mindaddig, amíg a por fel nem oldódik. A 30 mg-os injekciós toll esetében

a teljes feloldódás rendszerint 2 percen belül megtörténik, de 5 percet is igénybe vehet, amint azt a részecskéktől mentes, tiszta folyadék elérésére irányuló vizuális ellenőrzés is megerősíti. Az 50mg-os injekciós toll esetében a teljes feloldódás rendszerint 7 percen belül végbemegy, de 10 percet is igénybe

vehet. A feloldás végén az oldat tetején megjelenő kis mennyiségű hab természetes jelenség.A feloldást követően kövesse a Használati utasításban megadott lépéseket a tű csatlakoztatásához, a toll injektor

megtöltéséhez és az injekció beadásához.

Az Eperzan-t csak akkor alkalmazza, ha az tiszta, sárga folyadék, és nem tartalmaz szilárd részecskéket.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

GlaxoSmithKline Trading Services Limited, Currabinny,

Carrigaline,

County Cork, Írország

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/13/908/001

EU/1/13/908/002

EU/1/13/908/003

EU/1/13/908/004

9.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK

DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014.03.21.

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája