Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
Az oldal nyelvének kiválasztása

Ranexa (Latixa) (ranolazine) – Alkalmazási előírás - C01EB18

Updated on site: 09-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveRanexa (Latixa)
ATC-kódC01EB18
Hatóanyagranolazine
GyártóMenarini International Operations Luxembourg S.A. (MIOL)

1.A GYÓGYSZER NEVE

Ranexa 375 mg retard tabletta

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

375 mg ranolazin tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Retard tabletta

Ovális alakú, halványkék tabletta, egyik oldalán 375 bevéséssel.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

A Ranexa kiegészítő kezelésként javallott felnőtteknél a nem megfelelően kontrollált, illetve az első vonalbeli antianginás kezelést (például béta-blokkolók és/vagy kalcium antagonisták) nem toleráló, stabil angina pectorisos betegek tüneti kezelésére.

4.2Adagolás és alkalmazás

A betegeknek át kell adni a Ranexa betegtájékoztatót és a beteginformációs kártyát és fel kell hívni

őket arra, hogy a beteginformációs kártyát és a gyógyszereik listáját minden vizit alkalmával mutassák be az egészségügyi szakembernek

Adagolás

A Ranexa 375 mg, 500 mg és 750 mg retard tabletta formájában áll rendelkezésre.

Felnőttek: A Ranexa javasolt bevezető adagja naponta kétszer 375 mg. 2-4 hét elteltével az adagot a beteg válaszreakciójától függően naponta kétszer 500 mg-ra, majd a javasolt maximális adagra, a napi kétszeri 750 mg-ra tovább kell emelni (lásd 5.1 pont).

Ha a betegnél kezeléssel összefüggő mellékhatások jelentkeznének (pl. szédülés, émelygés vagy hányás), szükséges lehet a Ranexa adagját lecsökkenteni napi kétszer 500 vagy 375 mg-ra. Meg kell szakítani a kezelést, ha a tünetek a dóziscsökkentés ellenére sem szűnnek meg.

CYP3A4 és P-glikoprotein (P-gp) inhibitorokkal történő egyidejű kezelés: Óvatos dózistitrálás javasolt azoknál a betegeknél, akiket közepes erősségű CYP3A4 inhibitorokkal (pl. diltiazem, flukonazol, eritromicin) vagy P-gp inhibitorokkal (pl. verapamil, ciklosporin) kezelnek (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Erős CYP3A4 inhibitorokkal való együttes adása ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.5 pont).

Vesekárosodás: Enyhe, közepes fokú vesekárodás (30–80 ml/perc kreatinin-clearance) esetén óvatos dózistitrálás javasolt (lásd 4.4, 4.8 és 5.2 pont). Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (< 30 ml/perc kreatinin-clearance) a Ranexa adása ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Májkárosodás: Enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél óvatos dózistitrálás javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont). Közepes, illetve súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél a Ranexa adása ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Időskorúak: Idős betegeknél a dózisemelést óvatosan kell végezni (lásd 4.4 pont). Időskorúaknál fokozott ranolazin-expozíció jelentkezhet a veseműködés időskori csökkenése következtében (lásd 5.2 pont). A nemkívánatos események előfordulási gyakorisága időskorúaknál magasabb volt (lásd 4.8 pont).

Alacsony testsúly: A nemkívánatos események előfordulási gyakorisága alacsony testsúly (≤ 60 kg) esetén magasabb volt. Alacsony testsúlyú betegek esetén óvatos dózistitrálás javasolt (lásd 4.4, 4.8 és 5.2 pont).

Pangásos szívelégtelenség: Közepes, súlyos fokú pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél

(NYHA III-IV) óvatos dózistitrálás javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

A Ranexa biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

A Ranexa tablettát egészben kell lenyelni, nem szabad összetörni, félbe törni vagy szétrágni. A tabletta bevehető étellel vagy étkezés nélkül is.

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Súlyos fokú vesekárosodás (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) (lásd 4.2 és 5.2 pont). Közepes vagy súlyos fokú májkárosodás (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Erős hatású CYP3A4 inhibitorokkal (pl. itrakonazol, ketokonazol, vorikonazol, pozakonazol, HIV proteáz-inhibitorok, klaritromicin, telitromicin, nefazodon) való együttes adás (lásd 4.2 és 4.5 pont). Az amiodaron kivételével, az Ia. (pl. kinidin) vagy a III. osztályba sorolt (pl. dofetilid, sotalol) antiaritmiás szerekkel való együttes adása.

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Óvatosság szükséges a ranolazin rendelésekor, illetve a dózis növelésekor az alábbi esetekben, ahol a betegnél fokozott expozíció várható:

Közepes erősségű CYP3A4 inhibitorokkal való együttes adásakor (lásd 4.2 és 4.5 pont).

P-gp inhibitorokkal való együttes adásakor (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Enyhe fokú májkárosodás esetén (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Enyhe, közepes fokú vesekárosodás esetén (30–80 ml/perc kreatinin-clearance) (lásd 4.2, 4.8 és 5.2 pont).

Időskorúaknál (lásd 4.2, 4.8 és 5.2 pont).

Alacsony súlyú betegeknél (≤ 60 kg) (lásd 4.2, 4.8 és 5.2 pont).

Közepes, súlyos fokú pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél (NYHA III-IV) (lásd 4.2 és 5.2 pont)

Az e tényezők kombinációjával érintett betegeknél további expozíciónövekedés várható. Dózisfüggő mellékhatások előfordulása valószínű. Ha a Ranexa-t olyan betegeknél alkalmazzák, akik a fenti tényezők közül többnek a kombinációjával is érintettek, a nemkívánatos eseményeket gyakrabban kell ellenőrizni, és ha szükséges, csökkenteni kell a dózist, illetve meg kell szakítani a kezelést.

E különböző alcsoportokban a nemkívánatos eseményeket eredményező fokozott expozíció kockázata magasabb azoknál a betegeknél, akiknél hiányzik a CYP2D6 aktivitás (gyenge metabolizálók, GM), mint azoknál, akiknél megfigyelhető a CYP2D6 metabolizáló képesség (extenzív metabolizálók, EM;

lásd 5.2 pont). A fenti óvintézkedések a CYP2D6 GM betegek kockázatán alapul, és akkor szükséges, ha nem ismert a beteg CYP2D6 státusa. Ha a beteg CYP2D6 EM státuszban van, akkor kevésbé szükséges az óvatosság. Amennyiben a beteg CYP2D6 státusát meghatározták (pl. genotipizálással), vagy EM státusa már korábban ismert volt, a Ranexa óvatosan adható ezeknek a betegeknek, ha a fentebbi rizikófaktorokból több is fennáll náluk.

QT megnyúlás: Beteg és egészséges önkéntesek kombinált adatainak populáción alapuló analízise azt mutatta, hogy a plazmakoncentráció-QTc görbe meredeksége 2,4 msec / 1000 ng/ml-nek becsülhető, ami megközelítőleg 2-7 msec közötti megnyúlást jelent a napi kétszer 500-1000 mg ranolazin adagnál mérhető plazmakoncentráció tartományban. Ennek megfelelően fokozott óvatosságot igényel azon betegek kezelése, akiknek az anamnézisben veleszületetten, vagy a családi anamnézisben szerepel megnyúlt QT-szindróma, olyan betegeknél, akiknél ismert a szerzett QT-intervallum megnyúlás, és azoknál a betegeknél, akiket olyan gyógyszerekkel kezelnek, amelyek befolyásolják a QT- intervallumot (lásd 4.5 pont).

Gyógyszerkölcsönhatások: CYP3A4 indukálókkal való együttes adás hatástalanságot eredményezhet. A Ranexa alkalmazása ellenjavallt CYP3A4 indukáló szerekkel (pl. rifampicin, fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin, orbáncfű) kezelt betegeknél (lásd 4.5 pont).

Vesekárosodás: A kor előrehaladtával romlik a veseműködés, ezért fontos a veseműködés rendszeres ellenőrzése a ranolazin-kezelés során (lásd 4.2, 4.3, 4.8 és 5.2 pont).

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb gyógyszerek ranolazinra kifejtett hatásai

CYP3A4 vagy P-gp inhibitorok: A ranolazin a citokróm CYP3A4 szubsztrátja. A CYP3A4 inhibitorok növelik a ranolazin plazmakoncentrációját. Az emelkedett plazmakoncentrációval együtt fokozódhat a dózisfüggő nemkívánatos esemény (pl. hányinger, szédülés) lehetősége. Ketokonazol napi kétszer

200 mg együttes adása ranolazin-kezelés során 3,0-3,9-szeresére emelte a ranolazin AUC-értékét. Erős CYP3A4 inhibitorokkal (pl. itrakonazol, ketokonazol, vorikonazol, pozakonazol, HIV proteáz- inhibitorok, klaritromicin, telitromicin, nefazodon) való együttes adása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A grapefruitlé is erős CYP3A4 inhibitor.

A diltiazem (napi egyszer 180-360 mg) közepesen erős CYP3A4 inhibitor, dózistól függően 1,5 –

2,4-szeresére növeli a ranolazin átlagos egyensúlyi (steady-state) koncentrációját. A Ranexa dózisának

óvatos titrálása javasolt azoknál a betegeknél, akik diltiazem, vagy más közepesen erős CYP3A4 inhibitor (pl. eritromicin, flukonazol) kezelésben részesülnek. A Ranexa adagjának csökkentése lehet szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont).

A ranolazin a P-gp szubsztrátja. A P-gp inhibitorok (pl. ciklosporin, verapamil) növelik a ranolazin plazma szintjét. A verapamil (napi háromszor 120 mg) 2,2-szeresére növeli a ranolazin átlagos egyensúlyi (steady-state) koncentrációját. A Ranexa dózisának óvatos titrálása javasolt azoknál a betegeknél, akik P-gp inhibitor kezelésben részesülnek. A Ranexa adagjának csökkentése lehet szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont).

CYP3A4 indukálók: A rifampicin (napi egyszer 600 mg) körülbelül 95%-kal csökkenti a ranolazin átlagos egyensúlyi (steady-state) koncentrációját. A Ranexa-kezelés megkezdése kerülendő CYP3A4 indukáló szerekkel (pl. rifampicin, fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin, orbáncfű) kezelt betegeknél

(lásd 4.4 pont).

CYP2D6 inhibitorok: A ranolazint részben a CYP2D6 metabolizálja, így ezen enzim inhibitorai növelhetik a ranolazin plazmakoncentrációját. Az erős CYP2D6 inhibitor paroxetin, napi egyszer

20 mg-os adagban, 1,2-szeresére növelte a napi kétszer 1000 mg ranolazin átlagos egyensúlyi (steady- state) koncentrációját. Dózismódosítás nem szükséges. A napi kétszer 500 mg-os adag mellett együtt adott erős CYP2D6 inhibitor körülbelül 62%-kal növelheti a ranolazin AUC-értékét.

A ranolazin egyéb gyógyszerekre kifejtett hatásai

A ranolazin közepesen erős P-gp inhibitor, és gyenge CYP3A4 inhibitor, és növelheti a P-gp, illetve a CYP3A4 szubsztrátok plazmakoncentrációját. A P-gp által szállított gyógyszer szöveti eloszlása megnőhet.

Az érzékeny CYP3A4 szubsztrátok (pl. szimvasztatin, lovasztatin ) és a szűk terápiás tartománnyal rendelkező CYP 3A4 szubsztrátok (pl. ciklosporin, takrolimusz, szirolimusz, everolimusz) esetében az adagolás módosítás válhat szükségessé, mivel a Ranexa megnövelheti ezen gyógyszerek plazmakoncentrációját.

A rendelkezésre álló adatok alapján a ranolazin gyenge CYP2D6 inhibitor. A naponta kétszer adagolt 750 mg-os Ranexa 1,8-szorosára növelte a metoprolol plazmakoncentrációját. Ezért a metoprolol és más CYP2D6 szubsztrátok (pl. propafenon és flekainid, vagy kisebb mértékben a triciklikus antidepresszánsok és antipszichotikumok) expozíciója megnőhet Ranexával történő együttes adásakor, ezért e gyógyszerek kisebb dózisban történő adagolása válhat szükségessé.

A CYP2B6 lehetséges gátlását nem vizsgálták. A CYP2B6 szubsztrátjaival (pl. bupropion, efavirenz, ciklofoszfamide) való együttes adása fokozott odafigyelést igényel.

Digoxin: A Ranexa és a digoxin együttes adásakor a digoxin plazmakoncentráció átlagosan 1,5-szeres emelkedéséről számoltak be. Ezért a Ranexa-kezelés bevezetésekor és abbahagyásakor a digoxin szint ellenőrzése szükséges.

Szimvasztatin: A szimvasztatin metabolizmusa és clearence-e erősen függ a CYP3A4-től. Naponta kétszer 1000 mg Ranexa adása közel 2-szeresére növelte a szimvasztatin-lakton és a szimvasztatin-sav plazmakoncentrációját. A rhabdomyolysis a szimvasztatin nagy dózisaival volt összefüggésben, és a forgalomba hozatalt követően rhabdomyolysis eseteket figyeltek meg azoknál a betgeknél is, akik Ranexát és szimvasztatint kaptak. A szimvasztatin adag korlátja napi egyszeri 20 mg azoknál a betegeknél akik a Ranexa bármelyik adagját szedik.

Atorvasztatin: Naponta kétszer 1000 mg Ranexa a napi egyszeri 80 mg atorvasztatin Cmax-értékét 1,4-szeresére, AUC-értékét 1,3-szeresére növelte, az atorvasztatin metabolitok Cmax- és AUC-értéke ugyanakkor kevesebb mint 35%-kal változott. A Ranexa szedésekor megfontolható az atorvasztatin adagjának korlátozása és a megfelelő klinikai monitorozás.

A Ranexa szedésekor megfontolható az egyéb, a CYP3A4 enzimek által metabolizált sztatinok (pl. lovasztatin) adagjának korlátozása.

Takrolimusz, ciklosporin, szirolimusz, everolimusz: A takrolimusz (egy CYP 3A4-szubsztrát) emelkedett plazmakoncentrációját figyelték meg a betegeknél a ranolazin adása után. Ajánlatos a takrolimusz vérszintjének ellenőrzése a Ranexa és takrolimusz együttadásakor azért, hogy a takrolimusz adagolását megfelelően be lehessen állítani. Ez ajánlatos más szűk terápiás tartományú CYP3A4-szubsztrát esetében is (pl. ciklosporin, szirolimusz, everolimusz).

A szerves kation transzporter 2 (organic cation transporter 2 - OCT2) által transzportált gyógyszerek: A metformin (naponta 2-szer 1000 mg) plazma-expozíciója sorrendben 1,4-szeresére és 1,8-szorosára nőtt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél, ha naponta kétszer 500 mg, illetve 1000 mg Ranexával adták egyidejűleg. Egyéb OCT2 szubsztrátok, így például a pindolol és a vareniklin, de nem csak ezek esetében az expozíció hasonló mértékben változhat.

Elvileg kockázatos a ranolazin együttes adása olyan gyógyszerekkel, melyekről tudott, hogy megnyújtják a QTc intervallumot, fokozódhat a farmakodinámiás interakciók lehetősége, és növekedhet a kamrai aritmiák kockázata. Ilyen gyógyszerek például egyes antihisztaminok (pl. terfenadin, asztemizol, mizolasztin), egyes antiaritmiás szerek (pl. kinidin, dizopiramid,

prokainamid), az eritromicin és a triciklikus antidepresszánsok (pl. imipramin, doxepin, amitriptilin).

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség: Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a ranolazin tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek nem kielégítőek a terhesség és embrionális/magzati fejlődés tekintetében

(lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A Ranexa-t a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.

Szoptatás: Nincs adat a ranolazin anyatejbe történő kiválasztódásáról. A ranolazin tejbe történő kiválasztódását nem vizsgálták állatkísérletekben. Szoptatás alatt a Ranexa alkalmazása nem javasolt.

Termékenység: Az állatokban végzett reprodukciós vizsgálatok nem jeleztek a termékenységre gyakorolt nemkívánatos hatást (lásd 5.3 pont). A ranolazin humán fertilitásra gyakorolt hatása nem ismert.

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Ranexának a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. A Ranexa szédülést, homályos látást, diplopiát, zavart állapotot koordinációs zavarokat és hallucinációt okozhat (lásd 4.8 pont), ami befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A Ranexa-kezelésben részesülő betegeknél jelentkező nemkívánatos hatások általában enyhék vagy közepesek, és gyakran a kezelés első két hetében jelentkeznek. Ezeket a klinikai kifejlesztési program

III. fázisa során jelentették, melyben összesen 1030 krónikus anginás és 3268 akut koronária szindrómás (ACS) beteget kezeltek Ranexával.

A kezeléssel feltehetőleg összefüggésbe hozható nemkívánatos eseményeket az alábbi lista tartalmazza, testrendszerenként, szervenként és abszolút gyakoriságuk alapján. A gyakoriságot az

alábbiak szerint csoportosítjuk: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – 1/10), nem gyakori (≥1/1000 – 1/100), ritka (≥1/10 000 – 1/1000) és nagyon ritka (<1/10 000).

Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem gyakori: anorexia, csökkent étvágy, kiszáradás.

Ritka: hyponatremia

Pszichiátriai kórképek

Nem gyakori: szorongás, álmatlanság, zavart állapot, hallucináció.

Ritka: dezorientáció.

Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: szédülés, fejfájás.

Nem gyakori: letargia, syncope, hypaesthesia, aluszékonyság, tremor, helyzetváltoztatáshoz kapcsolódó szédülés, paraesthesia.

Ritka: amnézia, csökkent tudati szint, eszméletvesztés, koordinációs rendellenességek, járászavar, parosmia.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem gyakori: homályos látás, látászavar, diplopia.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori: szédülés, fülzúgás.

Ritka: halláskárosodás.

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori: hőhullám, hypotensio.

Ritka: perifériás hidegség érzés, ortostaticus hypotensio.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: dyspnoe, köhögés, orrvérzés.

Ritka:összeszoruló torok.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: székrekedés, hányás, hányinger.

Nem gyakori: hasi fájdalom, szájszárazság, emésztési zavar, szélgörcs, hasi diszkomfort érzés. Ritka: hasnyálmirigy-gyulladás, erozív duodenitis, oralis hypaesthesia.

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: pruritus, hyperhydrosis.

Ritka: angiooedema, allergiás dermatitis, urticaria, hideg verejtékezés, kiütés.

A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: végtagfájdalom, izomgörcs, ízületi duzzanat, izomgyengeség.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem gyakori: dysuria, haematuria, chromaturia.

Ritka: akut veseelégtelenség, vizelet retentio.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Ritka: merevedési zavar.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: gyengeség.

Nem gyakori: fáradékonyság, perifériás oedema.

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei

Nem gyakori: emelkedett szérum kreatinin, emelkedet szérum karbamid, megnyúlt QTc intervallum, emelkedett thrombocyta-szám vagy fehérvérsejt-szám, súlycsökkenés.

Ritka: emelkedett májenzim értékek.

A nemkívánatos események profilja általában hasonló volt a MERLIN-TIMI 36 vizsgálatban. Ebben a hosszútávú vizsgálatban akut veseelégtelenséget is jelentettek a placebót kapó és a ranolazint kapó betegeknél egyaránt, kevesebb mint 1% előfordulási gyakorisággal. Azoknak a betegeknek a vizsgálata, akik az egyéb antianginás szerekkel történő kezelés miatt feltételezhetően nagyobb a nemkívánatos események kockázata, pl. cukorbetegek, NYHA I-II szívbetegek vagy obstruktív légúti betegségben szenvedők, azt bizonyította, hogy ezek a betegségek nem járnak együtt a nemkívánatos események gyakoriságának klinikailag jelentősebb mértékű fokozódásával.

A nemkívánatos események gyakoribb előfordulását észlelték a ranolazinnal kezelt beteg körében a RIVER-PCI vizsgálatban (lásd 5.1 pont), ahol a betegek inkomplett revascularisatiós percutan coronaria intervenciót (PCI) követően placebót vagy legfeljebb naponta kétszeri 1000 mg adagban ranolazint kaptak, kb. 70 héten át. Ebben a vizsgálatban nagyobb volt a pangásos szívelégtelenséggel kapcsolatos jelentések gyakorisága a ranolazin csoportban (2,2% vs placebo: 1,0%). Továbbá, az

átmeneti ischaemiás roham (TIA) is gyakrabban fordult elő a naponta kétszeri 1000 mg ranolazin adaggal kezelt betegeknél a placebóhoz képest (1,0% vs. 0,2% -kal); azonban a stroke előfordulása hasonló volt mindkét csoportban (ranolazin: 1,7% vs placebo: 1,5%).

Idős kor, vesekárosodás, alacsony testsúly: Általában a nemkívánatos események gyakrabban jelentkeztek időskorú, és vesekárosodásban szenvedő betegeknél; ugyanakkor a nemkívánatos események típusai ezeknél az alcsoportoknál hasonló volt az általános populációnál észleltekhez. A leggyakrabban jelentett mellékhatások közül az alábbiak gyakrabban jelentkeztek Ranexa mellett

(placebóval korrigált gyakoriság) időskorúaknál (≥ 75 év), mint a fiatalabb (<75 év) betegeknél: székrekedés (8% vs. 5%), hányinger (6% vs. 3%), hypotensio (5% vs. 1%) és hányás (4% vs. 1%).

Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance ≥ 30– 80 ml/perc), a normális veseműködéssel bírókhoz képest (kreatinin-clearance > 80 ml/perc), a

leggyakrabban jelentett mellékhatások és a placebóval korrigált gyakoriságuk a következők voltak: székrekedés (8% vs. 4%), szédülés (7% vs. 5%) és hányinger (4% vs. 2%).

Általánosságban, az alacsony testsúlyú (≤ 60 kg) betegeknél jelentett nemkívánatos események típusa és gyakorisága hasonló volt, mint a nagyobb testsúlyú (> 60 kg) betegeknél; az alábbi gyakori nemkívánatos események placebóval korrigált gyakorisága azonban magasabb volt az alacsony testsúlyú betegeknél, a magasabb testsúlyúakhoz képest: hányinger (14% vs. 2%), hányás (6% vs. 1%) és hypotensio (4% vs. 2%).

Laboratóriumi leletek: Kismértékű, klinikailag jelentéktelen, reverzibilis szérum kreatinin emelkedést figyeltek meg Ranexával kezelt egészséges alanyoknál és betegeknél. Vesetoxicitás nem kapcsolódott ezekhez a leletekhez. Egészséges önkénteseknél végzett vesefunkció vizsgálatok a kreatinin-clearance csökkenését mutatták a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) változása nélküli, ami konzisztens a kreatinin vesetubulus szekréció gátlásával.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

Egy anginás betegeken végzett orális nagydózisú tolerálhatósági vizsgálat során a szédülés, a hányinger és a hányás előfordulási gyakorisága a dózistól függően emelkedett. E nemkívánatos eseményeken kívül kettőslátás, letargia és syncope volt megfigyelhető az egészséges önkénteseknél végzett intravénás vizsgálat során. Túladagolás esetén a beteg szoros monitorozása szükséges, tüneti és szupportív kezelés mellett.

A ranolazin körülbelül 62%-a kötődik a plazmafehérjékhez, ezért a haemodialízissel végzett komplett clearance valószínűtlen.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Egyéb szívgyógyszerek, ATC kód: C01EB18

Hatásmechanizmus: A ranolazin hatásmechanizmusa nagyrészt ismeretlen. A ranolazin a szívizomsejtekben a késői nátrium áram gátlásával fejthet ki bizonyos antianginás hatást. Ez csökkenti az intracelluláris nátrium felhalmozódást, és ennek következtében csökkenti az intracelluláris kalcium túlterhelést.

A ranolazin – a késői nátrium áramot csökkentő hatásával – valószínüleg ezeket az intracelluláris ion kiegyensúlyozatlanságokat csökkenti ischaemia során. A sejt kalcium többletének csökkentésével várhatóan javítja a szívizomzat elernyedését, és ezáltal csökkenti a balkamrai diastolés merevséget. Öt megnyúlt QT-szindrómás beteg (LQT3, SCN5A ∆KPQ gén mutáció) nyílt vizsgálata szolgáltatott klinikai bizonyítékot a késői nátrium áramlás ranolazin általi gátlására a QTc intervallum szignifikáns megrövidülése és a diastolés elernyedés javulása révén.

Ezek a hatások függetlenek a szívritmusban, vérnyomásban, illetve vazodilatációban beállt változásoktól.

Farmakodinámiás hatások

Haemodinamikai hatások: Kontrollált vizsgálatokban minimálisan csökkent a szívfrekvencia átlaga (<2 ütés/perc) és a systolés középnyomás (<3 Hgmm) azoknál a betegeknél, akiket csak ranolazinnal, vagy más antianginás szerrel kombinációban kezeltek.

Elektrokardiográfiai hatások: Ranexa-kezelés során dózis- és plazmakoncentráció-függő QTc intervallumnövekedést (kb. 6 msec, napi kétszeri 1000 mg mellett), a T-hullám amplitúdójának csökkenését és néhány esetben csipkézett T-hullámot észleltek. A ranolazin felszíni EKG hatásai feltehetőleg a gyorsan helyreálló kálium áramlás gátlásának következménye, mely megnyújtja a kamrai akciós potenciált, valamint a késői nátrium áramlás gátlásának következménye, mely megrövidíti a kamrai akciós potenciált. Egy 1308 beteggel és egészséges önkéntessel végzett populációs analízis összevont adatai azt mutatták, hogy a QTc-nek az alapértékhez viszonyított átlagos növekedése 2,4 msec / 1000 ng/ml ranolazin plazmakoncentráció változás értéknek felel meg. Ez az érték összhangban van azokkal a pivotális klinikai vizsgálati eredményekkel, ahol a napi kétszeri 500 és 750 mg adása után a QTcF (Fridericia-korrekció)-nak az alapértékhez viszonyított átlagos eltérése sorrendben 1,9, illetve 4,9 msec volt. A görbe meredeksége nagyobb azoknál a betegeknél, akiknél klinikailag jelentős mértékű májkárosodás áll fenn.

Egy nagy kimenetel vizsgálatban (MERLIN-TIMI 36) 6560 heveny koronária szindróma (instabil angina vagy ST-elevatióval nem járó myocardialis infarctus (UA / NSTEMI ACS)) miatt kezelt betegnél nem volt különbség a Ranexa és a placebo között az összes haláloki kockázat vonatkozásában (relatív kockázat ranolazin/placebo 0,99), a hirtelen szívhalál (relatív kockázat ranolazin/placebo 0,87), illetve a dokumentált tüneti aritmiák gyakoriságának vonatkozásában (3,0% vs. 3,1%).

Nem volt megfigyelhető proaritmiás hatás a 3.162 Ranexával kezelt betegnél 7 napos Holter monitorozás során a MERLIN-TIMI 36 vizsgálatban. Szignifikánsan ritkábban fordult elő aritmia a

Ranexával kezelt betegeknél (80%) a placebóhoz képest (87%), beleértve a ≥ 8 ütéses kamrai tachycardiát is (5% vs. 8%).

Klinikai hatásosság és biztonságosság: A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy krónikus anginás betegek kezelésében a Ranexa hatásos és biztonságos volt, akár magában, akár más, szuboptimális antianginás szerekkel kombinációban alkalmazva.

A CARISA pivot vizsgálatban Ranexa-t adtak kiegészítésként napi egyszer 50 mg atenolol, napi egyszer 5 mg amlodipin, vagy napi egyszer 180 mg diltiazem mellé. Nyolcszázhuszonhárom beteget

(23% nő) randomizáltak 12 hetes napi kétszer 750 mg, napi kétszer 1000 mg Ranexa-kezelésre, illetve placebóra. A Ranexa, mint kiegészítő kezelés, mindkét vizsgált dózistartományban hatásosabbnak bizonyult a placebónál a terhelési idő megnyújtásában a mélypontnál, 12 hét után. A két dózis között

azonban nem volt különbség a terhelés időtartamát illetően (24 másodperc a placebóhoz képest, p ≤

0,03).

A Ranexa jelentős mértékben csökkentette az egy hétre jutó anginás események számát, és a rövidhatású nitroglicerin-fogyasztást a placebóhoz képest. A ranolazinra nem alakult ki tolerancia a kezelés során, és a kezelés megszakítása után nem jelentkezett rebound fokozódás az anginás események számában. A napi kétszer 1000 mg-os adag mellett a terhelési időszak javulása a nők esetében a férfiaknál észlelt javulás kb. 33%-a volt. Ugyanakkor mind a férfiaknál, mind a nőknél az anginás rohamok gyakorisága és a nitroglicerin-fogyasztás mértéke hasonló mértékben csökkent.

Tekintettel a dózisfüggő mellékhatásokra és a napi kétszer 750 és 1000 mg adag hasonló hatásosságára, javasolt a napi kétszer max. 750 mg adag.

Egy másik vizsgálatban, az ERICA-ban, Ranexat adtak napi egyszer 10 mg (maximális előírt adag) amlodipin-kezelés mellé. Ötszázhatvanöt beteget randomizáltak, akik a napi egyszer 10 mg amlodipin- kezelés mellé bevezető adagként napi kétszer 500 mg Ranexa-t, vagy placebót, majd 6 héten keresztül naponta kétszer 1000 mg Ranexa-t, vagy placebót kaptak. Továbbá, a vizsgálati populáció 45%-a még hosszúhatású nitrátot is kapott. A Ranexa jelentős mértékben csökkentette az egy hétre jutó anginás események számát (p = 0,028), és a rövidhatású nitroglicerin-fogyasztást (p = 0,014) a placebóhoz

képest. Mind az átlagos anginás események száma, mind a nitroglicerintabletta-fogyasztás mértéke körülbelül heti egyre csökkent.

A fő dóziskereső vizsgálatban, a MARISA-ban, a ranolazint monoterápiában alkalmazták. Százkilencvenegy beteget randomizáltak, akik napi kétszer 500 mg Ranexa-t, napi kétszer 1000 mg Ranexa-t, napi kétszer 1500 mg Ranexa-t, vagy placebót kaptak, mindegyiket egy hétig, keresztezett vizsgálati formában. A Ranexa szignifikánsan jobbnak bizonyult a placebóhoz képest a terhelési idő megnyúlásának vonatkozásában, az angináig eltelt idő, valamint az 1 mm-es ST-depresszió megjelenéséig eltelt idő vonatkozásában valamennyi vizsgált dózisnál, egyértelműen megfigyelhető a dózisfüggő kapcsolat mellett. A terhelhetőségi idő javulása statisztikailag szignifikáns volt a placebóhoz viszonyítva a ranolazin mindhárom adagjánál, a napi kétszer 500 mg melletti

24 másodperctől a napi kétszer 1500 mg melletti 46 másodpercig, dózisfüggő választ mutatva. Ebben a vizsgálatban a terhelhetőségi idő a leghosszabb az 1500 mg-os csoportnál volt, azonban a mellékhatások száma is aránytalanul megnőtt, így az 1500 mg-os dózist a továbbiakban nem vizsgálták.

Egy nagy kimenetel vizsgálatban (MERLIN-TIMI 36) 6560 heveny koronária szindróma (instabil angina vagy ST-elevatióval nem járó myocardialis infarctus (UA / NSTEMI ACS)) miatt kezelt betegeknél nem volt különbség Ranexa és a placebo között az összes haláloki kockázat vonatkozásában (relatív kockázat ranolazin/placebo 0,99), a hirtelen szívhalál (relatív kockázat ranolazin/placebo 0,87) illetve a dokumentált tüneti aritmiák gyakoriságának vonatkozásában (3,0% vs. 3,1%), ha azokat a szokásos gyógyszeres kezelés mellé adják (beleértve a béta-blokkolókat, kalciumcsatorna-blokkolókat, nitrátokat, thrombocyta aggregáció gátlókat, lipidcsökkentőket és ACE inhibitorokat). Hozzávetőlegesen a MERLIN-TIMI 36 betegei felének volt anginás anamnézise. Az eredmények azt mutatták, hogy a terhelhetőségi idő a ranolazinnal kezelt betegeknél 31 perccel volt hosszabb, mint a placebót kapó betegeknél (p = 0,002). A Seattle-i Angina Kérdőív több dimenzió tekintetében jelentős hatásokat mutatott, beleértve an angina gyakoriságát (p < 0,001), a placebóval kezelt betegekkel összevetve.

Csak kevés nem-kaukázusi beteg került be a kontroll vizsgálatokba; ezért nem vonható le következtetés a nem-kaukázusi egyénekre vonatkozó hatásosság és biztonságosság tekintetében.

A 3. fázisú, kettős-vak, placebo-kontrollált, eseményvezérelt RIVER-PCI vizsgálatban 2604,18 éves vagy idősebb beteg esetében, akiknek a kórtörténetében krónikus angina és inkomplett revascularisatiós percutan coronaria interventio (PCI) szerepelt, dózistitrálást végeztek naponta legfeljebb kétszeri 1000 mg-ig (ez az adag nem elfogadott a jelenlegi alkalmazási előírásban). Nem találtak szignifikáns különbséget az összetett elsődleges végpont (az ischaemia-vezérelt revascularisatio vagy az ischaemia-vezérelt, revascularisatio nélküli hospitalizáció első előfordulási időpontja) tekintetében a ranolazin csoport (26,2%), és a placebo-csoport (28,3%) között (relatív kockázati 0,95, 95%-os CI 0,82-1,10; p = 0,48). Az össz-mortalitás, a cardiovasculáris halálozás vagy a súlyos nemkívánatos cardiovascularis események (major adverse cardiovascular events, MACE) és a szívelégtelenség okozta hospitalizáció kockázata hasonló volt a teljes populáció körében, a kezelt csoportokban; azonban, MACE előfordulásáról gyakrabban számoltak be a 75 éves vagy idősebb, ranolazinnal kezelt betegek esetében, mint a placebo csoportban (17,0% vs. 11,3%); ráadásul a 75 éves vagy idősebb betegeknél az össz-mortalitás számszerű növekedése (9,2% vs. 5,1%, p = 0,074) volt kimutatható.

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

A Ranexa orális alkalmazása után a plazma csúcskoncentráció (Cmax) jellemzően 2-6 óra között figyelhető meg. Az egyensúlyi (steady-state) állapot általában napi kétszeri adás mellett 3 napon belül

érhető el.

Felszívódás: Az azonnal-felszabaduló ranolazin tabletta átlagos abszolút biológiai hasznosíthatósága orális alkalmazás után 35-50%, jelentősen változik az egyéntől függően. A Ranexa-expozíció a dózishoz viszonyított aránynál nagyobb mértékben növekszik. Az egyensúlyi állapot szerinti AUC- ben 2,5-3-szoros növekedés mutatkozott, amint a dózis napi kétszer 500 mg-ról 1000 mg-ra

növekedett. Egészséges önkénteseken végzett farmakokinetikai vizsgálatban az egyensúlyi állapotú Cmax átlagosan körülbelül 1770 (SD 1040) ng/ml volt, és az egyensúlyi állapotú AUC0-12 átlagosan 13 700 (SD 8290) ng x h/ml volt, napi kétszer 500 mg adása után. Az étkezés nem befolyásolja sem a ranolazin felszívódásának mértékét, sem annak gyorsaságát.

Megoszlás: A ranolazin hozzávetőleg 62%-a kötődik a plazmafehérjékhez, főleg az alfa-1 glikoproteinsavhoz, és kevésbé az albuminhoz. Az átlagos megoszlási egyensúlyi térfogat (Vss) körülbelül 180 l.

Elimináció: A ranolazin elsősorban az anyagcsere útján választódik ki. Kevesebb mint 5%-a ürül változatlan formában a vizeletben és a székletben. Egészséges egyéneknél orálisan alkalmazott [14C]-ranolazin egyszeri 500 mg-os adása után a radioaktivitás 73%-a volt mérhető a vizeletben és 25%-a a székletben.

A ranolazin-clearance dózisfüggő, a dózis növelésével csökken. Eliminációs felezési ideje megközelítőleg 2-3 óra intravénás adás után. Orális alkalmazás után a terminális felezési idő egyensúlyi állapotban hozzávetőleg 7 óra, a felszívódás mértékét korlátozó kiválasztódás következtében.

Biotranszformáció: A ranolazin gyorsan és erőteljesen metabolizálódik. Egészséges fiatal felnőtteknél egyszeri 500 mg [14C]-ranolazin adása után a plazmában hozzávetőleg 13%-os radioaktivitás mérhető.

Nagyszámú metabolit azonosítható a plazmában (47 metabolit), a vizeletben (>100 metabolit) és a székletben (25 metabolit). Tizennégy elsődleges lebomlási útvonalat azonosítottak, amelyek közül az O-demetiláció és az N-dealkiláció a legjelentősebbek. Humán máj mikroszomákat használó in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a ranolazin elsősorban a CYP3A4 által, valamint a CYP2D6 által metabolizálódik. Napi kétszer 500 mg adag mellett a CYP2D6 aktivitással nem bíró egyéneknél (gyenge metabolizálók, GM) 62%-kal magasabb az AUC, mint azoknál, akiknek megfelelő a CYP2D6 metabolizáló kapacitásuk (erős metabolizálók, EM). Napi kétszer 1000 mg esetén ez a különbség 25% volt.

Speciális betegcsoportok

A ranolazin farmakokinetikájára kifejtett különféle tényezők hatását vizsgálták egy populációs farmakokinetikai vizsgálatban 928 anginás és egészséges betegnél.

Nemi hatások: A nemnek nem volt klinikailag jelentős hatása a farmakokinetikai paraméterekre.

Időskorúak: A kornak magában nem volt klinikailag jelentős hatása a farmakokinetikai paraméterekre. Az időskorúaknál azonban magasabb lehet a ranolazin-expozíció a korral összefüggő veseműködés csökkenés következtében.

Testsúly: A 40 kg-os egyéneknél – 70 kg-os egyénekkel összehasonlítva – az expozíció körülbelül 1,4-szer nagyobb volt.

Krónikus szívelégtelenség: A NYHA szerint III-IV osztályba sorolt, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a plazmakoncentráció körülbelül 1,3-szer magasabb volt.

Vesekárosodás: A ranolazin farmakokinetikáját befolyásoló veseműködést felmérő vizsgálatban a ranolazin AUC a normális vesefunkciójú egyénekhez képest átlagosan 1,7-2-szer magasabb volt azoknál az egyéneknél, akiknél enyhe, közepes, vagy súlyos fokú vesekárosodás állt fenn. A vesekárosodásban szenvedők között nagy volt az egyéni eltérés az AUC vonatkozásában. A veseműködés csökkenésével nőtt a metabolitok AUC-értéke. Egy farmakológiailag aktív ranolazin- metabolit AUC-értéke 5-ször volt magasabb a súlyos fokú vesekárosodásban szenvedőknél.

A populációs farmakokinetikai analízisben a közepes fokú vesekárosodásban szenvedő (kreatinin- clearance 40 ml/perc) betegeknél a ranolazin-expozíció 1,2-szer magasabb volt. A súlyos fokú

vesekárosodásban szenvedő (kreatinin-clearance 10-30 ml/perc) betegeknél a ranolazin-expozíció 1,3- 1,8-szer volt magasabb.

Nem vizsgálták a dialízis hatását a ranolazin farmakokinetikájára.

Májkárosodás: A ranolazin farmakokinetikáját vizsgálták enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél. Súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Enyhe fokú májkárosodás esetén a ranolazin AUC nem változott, azonban a közepes fokú májkárosodásban szenvedőknél 1,8-szeresére emelkedett. Ezeknél a betegeknél a QT megnyúlás kifejezettebb volt.

Gyermekek és serdülők:

Gyermekkorú populációban (<18 év) a ranolazin farmakokinetikai paramétereit nem vizsgálták.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A klinikai vizsgálatoknál nem észlelt, de a klinikai expozícióhoz hasonló szintű állatkísérletek során megfigyelt nemkívánatos reakciók a következők voltak: a javasolt maximális klinikai dózist háromszorosan meghaladó plazmakoncentráció esetén a ranolazin adásakor konvulziók, és nagyobb mérvű halálozás volt megfigyelhető patkányoknál és kutyáknál.

Patkányokon végzett krónikus toxicitási vizsgálatok arra utalnak, hogy az embereknél észlelthez képest a kezelés során mellékvese elváltozások jelentkeztek a kissé nagyobb expozíció során. Ez a hatás együtt jár a koleszterin plazmakoncentráció emelkedésével. Embereknél nem észleltek hasonló elváltozásokat. Embereknél nem számoltak be az adreno-cortikális tengely hatásairól.

Hosszú távú karcinogenicitás vizsgálatokban a ranolazint egérnek 50 mg/kg/nap-ig (150 mg/m2/nap) és patkányoknak 150 mg/kg/nap (900 mg/m2/nap) dózisban adva nem észlelték semmilyen tumortípus előfordulási gyakoriságának a növekedését. Ezek az adagok ezeknél a fajoknál a maximális tolerálható adagot jelentik, és humán szinten a 0,1, illetve 0,8-szerese a maximális 2 grammos humán dózisnak, mg/m2 alapon számítva.

Embrionális és anyai toxicitást észleltek, de teratogenicitást nem, a ranolazin 400 mg/kg/nap (2400 mg/m2/nap) adagja mellett patkányoknál, illetve 150 mg/kg/nap (1800 mg/m2/nap) adagja mellett nyulaknál. Ezek az adagok a maximálisan javasolt humán dózisok 2,7-, illetve 2-szerese.

Az állatkísérletek nem mutatták a ranolazin női vagy férfi fertilitásra gyakorolt direkt vagy indirekt káros hatását.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Minden ranolazin retard tablettában megtalálható segédanyagok:

Karnauba viasz

Hipromellóz

Magnézium-sztearát

Metakrilsav-etilakrilát kopolimer (1:1)

Mikrokristályos cellulóz

Nátrium-hidroxid

Titán-dioxid

További segédanyagok a 375 mg tablettában:

MakrogolPoliszorbát 80

Kék #2/Indigókármin alumínium lakk (E132)

6.2Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3Felhasználhatósági időtartam

Buborékcsomagolás: 5 év

Tartály csomagolás: 4 év

6.4Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC/PVDC/Alumínium buborékcsomagolás buborékcsomagolásonként 15 vagy 20 tabletta. Kartondobozonként 2, 3 vagy 5 buborékcsomagolás (30, 60 vagy 100 tabletta), vagy egy HDPE- tartály, 60 tablettával.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Menarini International Operations Luxembourg S.A. 1, Avenue de la Gare, L-1611 Luxembourg Luxemburg

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/08/462/001 60 tabletta buborékcsomagolásban

EU/1/08/462/002 60 tabletta üvegben

EU/1/08/462/007 30 tabletta buborékcsomagolásban

EU/1/08/462/008 100 tabletta buborékcsomagolásban

9.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008. július 09. Megújításának dátuma: 2013. március 06.

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján

(http://www.ema.europa.eu) található.

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ranexa 500 mg retard tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

500 mg ranolazin tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard tabletta

Ovális alakú, világos narancssárga tabletta, egyik oldalán 500 bevéséssel.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Ranexa kiegészítő kezelésként javasolt felnőtteknél a nem megfelelően kontrollált, illetve az első vonalbeli antianginás kezelést (például béta-blokkolók és/vagy kalcium antagonisták) nem toleráló stabil angina pectorisos betegek tüneti kezelésében.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A betegeknek át kell adni a Ranexa betegtájékoztatót és a betegfigyelmeztető kártyát és fel kell hívni őket arra, hogy a betegfigyelmeztető kártyát és a gyógyszerlistát minden vizit alkalmával mutassák be az egészségügyi szakembernek

Adagolás

A Ranexa 375 mg, 500 mg és 750 mg retard tabletta formájában áll rendelkezésre.

Felnőttek: A Ranexa javasolt bevezető adagja naponta kétszer 375 mg. 2-4 hét elteltével az adagot a beteg válaszreakciójától függően naponta kétszer 500 mg-ra, majd a javasolt maximális adagra, a napi kétszeri 750 mg-ra tovább kell emelni (lásd 5.1 pont).

Ha a betegnél kezeléssel összefüggő mellékhatások jelentkeznének (pl. szédülés, émelygés vagy hányás), szükséges lehet a Ranexa adagját lecsökkenteni napi kétszer 500 vagy 375 mg-ra. Meg kell szakítani a kezelést, ha a tünetek a dóziscsökkentés ellenére sem szűnnek meg.

CYP3A4 és P-glikoprotein (P-gp) inhibitorokkal történő egyidejű kezelés: Óvatos dózistitrálás javasolt azoknál a betegeknél, akiket közepes erősségű CYP3A4 inhibitorokkal (pl. diltiazem, flukonazol, eritromicin) vagy P-gp inhibitorokkal (pl. verapamil, ciklosporin) kezelnek (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Erős CYP3A4 inhibitorokkal való együttes adása ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.5 pont).

Vesekárosodás: Enyhe, közepes fokú vesekárodás (30–80 ml/perc kreatinin-clearance) esetén óvatos dózistitrálás javasolt (lásd 4.4, 4.8 és 5.2 pont). Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (< 30 ml/perc kreatinin-clearance) a Ranexa adása ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Májkárosodás: Enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél óvatos dózistitrálás javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont). Közepes, illetve súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél a Ranexa adása ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Időskorúak: Idős betegeknél a dózisemelést óvatosan kell végezni (lásd 4.4 pont). Időskorúaknál fokozott ranolazin-expozíció jelentkezhet a veseműködés időskori csökkenése következtében (lásd 5.2 pont). A nemkívánatos események előfordulási gyakorisága időskorúaknál magasabb volt (lásd 4.8 pont).

Alacsony testsúly: A nemkívánatos események előfordulási gyakorisága alacsony testsúly (≤ 60 kg) esetén magasabb volt. Alacsony testsúlyú betegek esetén óvatos dózistitrálás javasolt (lásd 4.4, 4.8 és 5.2 pont).

Pangásos szívelégtelenség: Közepes, súlyos fokú pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél

(NYHA III-IV) óvatos dózistitrálás javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

A Ranexa biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

A Ranexa tablettát egészben kell lenyelni, nem szabad összetörni, félbe törni vagy szétrágni. A tabletta bevehető étellel vagy étkezés nélkül is.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Súlyos fokú vesekárosodás (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) (lásd 4.2 és 5.2 pont). Közepes vagy súlyos fokú májkárosodás (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Erős hatású CYP3A4 inhibitorokkal (pl. itrakonazol, ketokonazol, vorikonazol, pozakonazol, HIV proteáz-inhibitorok, klaritromicin, telitromicin, nefazodon) való együttes adás (lásd 4.2 és 4.5 pont). Az amiodaron kivételével, az Ia. (pl. kinidin) vagy a III. osztályba sorolt (pl. dofetilid, sotalol) antiaritmiás szerekkel való együttes adása.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Óvatosság szükséges a ranolazin rendelésekor, illetve a dózis növelésekor az alábbi esetekben, ahol a betegnél fokozott expozíció várható:

Közepes erősségű CYP3A4 inhibitorokkal való együttes adásakor (lásd 4.2 és 4.5 pont).

P-gp inhibitorokkal való együttes adásakor (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Enyhe fokú májkárosodás esetén (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Enyhe, közepes fokú vesekárosodás esetén (30–80 ml/perc kreatinin-clearance) (lásd 4.2, 4.8 és 5.2 pont).

Időskorúaknál (lásd 4.2, 4.8 és 5.2 pont).

Alacsony súlyú betegeknél (≤ 60 kg) (lásd 4.2, 4.8 és 5.2 pont).

Közepes, súlyos fokú pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél (NYHA III-IV) (lásd 4.2 és 5.2 pont)

Az e tényezők kombinációjával érintett betegeknél további expozíciónövekedés várható. Dózisfüggő mellékhatások előfordulása valószínű. Ha a Ranexa-t olyan betegeknél alkalmazzák, akik a fenti tényezők közül többnek a kombinációjával is érintettek, a nemkívánatos eseményeket gyakrabban kell ellenőrizni, és ha szükséges, csökkenteni kell a dózist, illetve meg kell szakítani a kezelést.

E különböző alcsoportokban a nemkívánatos eseményeket eredményező fokozott expozíció kockázata magasabb azoknál a betegeknél, akiknél hiányzik a CYP2D6 aktivitás (gyenge metabolizálók, GM), mint azoknál, akiknél megfigyelhető a CYP2D6 metabolizáló képesség (extenzív metabolizálók, EM;

lásd 5.2 pont). A fenti óvintézkedések a CYP2D6 GM betegek kockázatán alapul, és akkor szükséges, ha nem ismert a beteg CYP2D6 státusa. Ha a beteg CYP2D6 EM státuszban van, akkor kevésbé szükséges az óvatosság. Amennyiben a beteg CYP2D6 státusát meghatározták (pl. genotipizálással), vagy EM státusa már korábban ismert volt, a Ranexa óvatosan adható ezeknek a betegeknek, ha a fentebbi rizikófaktorokból több is fennáll náluk.

QT megnyúlás: Beteg és egészséges önkéntesek kombinált adatainak populáción alapuló analízise azt mutatta, hogy a plazmakoncentráció-QTc görbe meredeksége 2,4 msec / 1000 ng/ml-nek becsülhető, ami megközelitőleg 2-7 msec közötti megnyúlást jelent a napi kétszer 500-1000 mg ranolazin adagnál mérhető plazmakoncentráció tartományban. Ennek megfelelően fokozott óvatosságot igényel azon betegek kezelése, akiknek az anamnézisben veleszületetten, vagy a családi anamnézisben szerepel megnyúlt QT-szindróma, olyan betegeknél, akiknél ismert a szerzett QT-intervallum megnyúlás, és azoknál a betegeknél, akiket olyan gyógyszerekkel kezelnek, amelyek befolyásolják a QT- intervallumot (lásd 4.5 pont).

Gyógyszerkölcsönhatások: CYP3A4 indukálókkal való együttes adás hatástalanságot eredményezhet. A Ranexa alkalmazása ellenjavallt CYP3A4 indukáló szerekkel (pl. rifampicin, fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin, orbáncfű) kezelt betegeknél (lásd 4.5 pont).

Vesekárosodás: A kor előrehaladtával romlik a veseműködés, ezért fontos a veseműködés rendszeres ellenőrzése a ranolazin-kezelés során (lásd 4.2, 4.3, 4.8 és 5.2 pont).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb gyógyszerek ranolazinra kifejtett hatásai

CYP3A4 vagy P-gp inhibitorok: A ranolazin a citokróm CYP3A4 szubsztrátja. A CYP3A4 inhibitorok növelik a ranolazin plazmakoncentrációját. Az emelkedett plazmakoncentrációval együtt fokozódhat a dózisfüggő nemkívánatos esemény (pl. hányinger, szédülés) lehetősége. Ketokonazol napi kétszer

200 mg együttes adása ranolazin-kezelés során 3,0-3,9-szeresére emelte a ranolazin AUC-értékét. Erős CYP3A4 inhibitorokkal (pl. itrakonazol, ketokonazol, vorikonazol, pozakonazol, HIV proteáz- inhibitorok, klaritromicin, telitromicin, nefazodon) való együttes adása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A grapefruitlé is erős CYP3A4 inhibitor.

A diltiazem (napi egyszer 180-360 mg) közepesen erős CYP3A4 inhibitor, dózistól függően 1,5 –

2,4-szeresére növeli a ranolazin átlagos egyensúlyi (steady-state) koncentrációját. A Ranexa dózisának

óvatos titrálása javasolt azoknál a betegeknél, akik diltiazem, vagy más közepesen erős CYP3A4 inhibitor (pl. eritromicin, flukonazol) kezelésben részesülnek. A Ranexa adagjának csökkentése lehet szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont).

A ranolazin a P-gp szubsztrátja. A P-gp inhibitorok (pl. ciklosporin, verapamil) növelik a ranolazin plazma szintjét. A verapamil (napi háromszor 120 mg) 2,2-szeresére növeli a ranolazin átlagos egyensúlyi (steady-state) koncentrációját. A Ranexa dózisának óvatos titrálása javasolt azoknál a betegeknél, akik P-gp inhibitor kezelésben részesülnek. A Ranexa adagjának csökkentése lehet szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont).

CYP3A4 indukálók: A rifampicin (napi egyszer 600 mg) körülbelül 95%-kal csökkenti a ranolazin átlagos egyensúlyi (steady-state) koncentrációját. A Ranexa-kezelés megkezdése kerülendő CYP3A4 indukáló szerekkel (pl. rifampicin, fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin, orbáncfű) kezelt betegeknél

(lásd 4.4 pont).

CYP2D6 inhibitorok: A ranolazint részben a CYP2D6 metabolizálja, így ezen enzim inhibitorai növelhetik a ranolazin plazmakoncentrációját. Az erős CYP2D6 inhibitor paroxetin, napi egyszer

20 mg-os adagban, 1,2-szeresére növelte a napi kétszer 1000 mg ranolazin átlagos egyensúlyi (steady- state) koncentrációját. Dózismódosítás nem szükséges. A napi kétszer 500 mg-os adag mellett együtt adott erős CYP2D6 inhibitor körülbelül 62%-kal növelheti a ranolazin AUC-értékét.

A ranolazin egyéb gyógyszerekre kifejtett hatásai

A ranolazin közepesen erős P-gp inhibitor, és gyenge CYP3A4 inhibitor, és növelheti a P-gp, illetve a CYP3A4 szubsztrátok plazmakoncentrációját. A P-gp által szállított gyógyszer szöveti eloszlása megnőhet.

Az érzékeny CYP3A4 szubsztrátok (pl. szimvasztatin, lovasztatin ) és a keskeny terápiás tartománnyal rendelkező CYP 3A4 szubsztrátok (pl. ciklosporin, takrolimusz, szirolimusz, everolimusz) esetében az adagolás módosítás válhat szükségessé, mivel a Ranexa megnövelheti ezen gyógyszerek plazmakoncentrációját.

A rendelkezésre álló adatok alapján a ranolazin gyenge CYP2D6 inhibitor. A naponta kétszer adagolt 750 mg-os Ranexa 1,8-szorosára növelte a metoprolol plazmakoncentrációját. Ezért a metoprolol és más CYP2D6 szubsztrátok (pl. pl. propafenon és flekainid, vagy kisebb mértékben a triciklikus antidepresszánsok és antipszichotikumok) expozíciója megnőhet Ranexával történő együttes adásakor, ezért e gyógyszerek kisebb dózisban történő adagolása válhat szükségessé.

A CYP2B6 lehetséges gátlását nem vizsgálták. A CYP2B6 szubsztrátjaival (pl. bupropion, efavirenz, ciklofoszfamide) való együttes adása fokozott odafigyelést igényel.

Digoxin: A Ranexa és a digoxin együttes adásakor a digoxin plazmakoncentráció átlagosan 1,5-szeres emelkedéséről számoltak be. Ezért a Ranexa-kezelés bevezetésekor és abbahagyásakor a digoxin szint ellenőrzése szükséges.

Szimvasztatin: A szimvasztatin metabolizmusa és clearence-e erősen függ a CYP3A4-től. Naponta kétszer 1000 mg Ranexa adása közel 2-szeresére növelte a szimvasztatin-lakton és a szimvasztatin-sav plazmakoncentrációját.A rhabdomyolysis a szimvasztatin nagy dózisaival volt összefüggésben, és a forgalomba hozatalt követően rhabdomyolysis eseteket figeltek meg azoknál a betgeknél is, akik Ranexa-t és szimvasztatint kaptak. A szimvasztatin adag korlátja napi egyszeri 20 mg azoknál a betegeknél akik a Ranexa bármelyik adagját szedik.

Atorvasztatin:Naponta kétszer 1000 mg dózisban adott Ranexa a napi egyszer 80 mg-ban alkalmazott atorvasztatin Cmax értékét 1,4 –szeresére, AUC értékét 1,3 –szeresére növelte, az atorvasztatin metabolitok Cmax és AUC értéke ugyanakkor kevesebb mint 35%-kal változott. Ajánlatos megfontolni az atorvasztatin adagjának korlátozását és a megfelelő klinikai monitorozást a Ranexát szedő betegek esetében.

Az egyéb, a CYP3A4 enzimek által metabolizált sztatinok (lovasztatin) adagjának korlátozását ajánlatos megfontolni a Ranexát szedő betegek esetében.

Takrolimusz, ciklosporin, szirolimusz, everolimusz: A takrolimusz (egy CYP 3A4-szubsztrát) emelkedett plazmakoncentrációját figyelték meg a betegeknél a ranolazin adása után. Ajánlatos a takrolimusz vérszintjének ellenőrzése a Ranexa és takrolimusz együttadásakor azért, hogy a takrolimusz adagolását megfelelően be lehessen állítani. Ez ajánlatos más szűk terápiás tartományú

CYP3A4-szubsztrát esetében is (pl. ciklosporin, szirolimusz, everolimusz).

A szerves kation transzporter 2 (organic cation transporter 2 - OCT2) által transzportált gyógyszerek: A naponta 2-szer 1000 mg adagban alkalmazott metformin plazma-expozíciója 1,4 – 1,8-szorosára nőtt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeken, ha naponta kétszer 500 mg illetve 1000 mg Ranexával egyidejűleg adták. Egyéb OCT2 szubsztrátok, így például a pindolol és a vareniklin esetében az expozíció hasonló mértékben változhat.

Elvileg kockázatos a ranolazin együttes adása olyan gyógyszerekkel, melyekről tudott, hogy megnyújtják a QTc intervallumot, fokozódhat a farmakodinámiás interakciók lehetősége, és növekedhet a kamrai aritmiák kockázata. Ilyen gyógyszerek például egyes antihisztaminok (pl. terfenadin, asztemizol, mizolasztin), egyes antiaritmiás szerek (pl. kinidin, dizopiramid,

prokainamid), az eritromicin és a triciklikus antidepresszánsok (pl. imipramin, doxepin, amitriptilin).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség: Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a ranolazin tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek nem kielégítőek a terhesség és embrionális/magzati fejlődés tekintetében

(lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A Ranexa-t a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.

Szoptatás: Nincs adat a ranolazin anyatejbe történő kiválasztódásáról. A ranolazin tejbe történő kiválasztódását nem vizsgálták állatkísérletekben. Szoptatás alatt a Ranexa alkalmazása nem javasolt.

Termékenység: Az állatokban végzett reprodukciós vizsgálatok nem jeleztek a termékenységre gyakorolt nemkívánatos hatást (lásd 5.3 pont). A ranolazin humán fertilitásra gyakorolt hatása nem ismert.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Ranexának a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. A Ranexa szédülést, homályos látást, diplopiát, zavart állapotot, koordinációs zavarokat és hallucinációt okozhat (lásd 4.8 pont), ami befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A Ranexa-kezelésben részesülő betegeknél jelentkező nemkívánatos hatások általában enyhék vagy közepesek, és gyakran a kezelés első két hetében jelentkeznek. Ezeket a klinikai kifejlesztési program

III. fázisa során jelentették, melyben összesen 1030 krónikus anginás és 3268 akut koronária szindrómás (ACS) beteget kezeltek Ranexával.

A kezeléssel feltehetőleg összefüggésbe hozható nemkívánatos eseményeket az alábbi lista tartalmazza, testrendszerenként, szervenként és abszolút gyakoriságuk alapján. A gyakoriságot az alábbiak szerint csoportosítjuk: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – 1/10), nem gyakori (≥1/1000 – 1/100), ritka (≥1/10 000 – 1/1000) és nagyon ritka (<1/10 000).

Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem gyakori: anorexia, csökkent étvágy, kiszáradás.

Ritka: hyponatremia

Pszichiátriai kórképek

Nem gyakori: szorongás, álmatlanság, zavart állapot, hallucináció.

Ritka: dezorientáció.

Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: szédülés, fejfájás.

Nem gyakori: letargia, syncope, hypaesthesia, aluszékonyság, tremor, helyzetváltoztatáshoz kapcsolódó szédülés, paresthesia.

Ritka: amnézia, csökkent tudati szint, eszméletvesztés, koordinációs rendellenességek, járás-zavar, parosmia.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem gyakori: homályos látás, látászavar, diplopia.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori: szédülés, fülzúgás.

Ritka: halláskárosodás.

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori: hőhullám, hypotensio.

Ritka: perifériás hidegség érzés, ortostaticus hypotensio.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: dyspnoe, köhögés, orrvérzés.

Ritka:összeszoruló torok.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: székrekedés, hányás, hányinger.

Nem gyakori: hasi fájdalom, szájszárazság, emésztési zavar, szélgörcs, hasi diszkomfort érzés. Ritka: hasnyálmirigy-gyulladás, erozív duodenitis, oralis hypaesthesia.

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: pruritus, hyperhydrosis.

Ritka: angiooedema, allergiás dermatitis, urticaria, hideg verejtékezés, kiütés.

A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: végtagfájdalom, izomgörcs, ízületi duzzanat, izomgyengeség.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem gyakori: dysuria, haematuria, chromaturia.

Ritka: akut veseelégtelenség, vizelet retentio.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Ritka: merevedési zavar.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: gyengeség.

Nem gyakori: fáradékonyság, perifériás oedema.

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei

Nem gyakori: emelkedett szérum kreatinin, emelkedet szérum karbamid, megnyúlt QTc intervallum, emelkedett thrombocyta-szám vagy fehérvérsejt-szám, súlycsökkenés.

Ritka: emelkedett májenzim értékek.

A nemkívánatos események profilja általában hasonló volt a MERLIN-TIMI 36 vizsgálatban. Ebben a hosszútávú vizsgálatban akut veseelégtelenséget is jelentettek a placebót kapó és a ranolazint kapó betegeknél egyaránt, kevesebb mint 1% előfordulási gyakorisággal. Azoknak a betegeknek a vizsgálata, akik az egyéb antianginás szerekkel történő kezelés miatt feltételezhetően nagyobb a nemkívánatos események kockázata, pl. cukorbetegek, NYHA I-II szívbetegek vagy obstruktív légúti betegségben szenvedők, azt bizonyította, hogy ezek a betegségek nem járnak együtt a nemkívánatos események gyakoriságának klinikailag jelentősebb mértékű fokozódásával.

A nemkívánatos események gyakoribb előfordulását észlelték a ranolazinnal kezelt beteg körében a RIVER-PCI vizsgálatban (lásd 5.1 pont), ahol a betegek inkomplett revascularisatiós percutan coronaria intervenciót (PCI) követően placebót vagy legfeljebb naponta kétszeri 1000 mg adagban ranolazint kaptak, kb. 70 héten át. Ebben a vizsgálatban nagyobb volt a pangásos szívelégtelenséggel kapcsolatos jelentések gyakorisága a ranolazin csoportban (2,2% vs placebo: 1,0%). Továbbá, az

átmeneti ischaemiás roham (TIA) is gyakrabban fordult elő a naponta kétszeri 1000 mg ranolazin adaggal kezelt betegeknél a placebóhoz képest (1,0% vs. 0,2% -kal); azonban a stroke előfordulása hasonló volt mindkét csoportban (ranolazin: 1,7% vs placebo: 1,5%).

Idős kor, vesekárosodás, alacsony testsúly: Általában a nemkívánatos események gyakrabban jelentkeztek időskorú, és vesekárosodásban szenvedő betegeknél; ugyanakkor a nemkívánatos események típusai ezeknél az alcsoportoknál hasonló volt az általános populációnál észleltekhez.

A leggyakrabban jelentett mellékhatások közül az alábbiak gyakrabban jelentkeztek Ranexa mellett

(placebóval korrigált gyakoriság) időskorúaknál (≥ 75 év), mint a fiatalabb (<75 év) betegeknél: székrekedés (8% vs. 5%), hányinger (6% vs. 3%), hypotensio (5% vs. 1%) és hányás (4% vs. 1%).

Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance ≥ 30– 80 ml/perc), a normális veseműködéssel bírókhoz képest (kreatinin-clearance > 80 ml/perc), a

leggyakrabban jelentett mellékhatások és a placebóval korrigált gyakoriságuk a következők voltak: székrekedés (8% vs. 4%), szédülés (7% vs. 5%) és hányinger (4% vs. 2%).

Általánosságban, az alacsony testsúlyú (≤ 60 kg) betegeknél jelentett nemkívánatos események típusa és gyakorisága hasonló volt, mint a nagyobb testsúlyú (> 60 kg) betegeknél; az alábbi gyakori nemkívánatos események placebóval korrigált gyakorisága azonban magasabb volt az alacsony testsúlyú betegeknél, a magasabb testsúlyúakhoz képest: hányinger (14% vs. 2%), hányás (6% vs. 1%) és hypotensio (4% vs. 2%).

Laboratóriumi leletek: Kismértékű, klinikailag jelentéktelen, reverzibilis szérum kreatinin emelkedést figyeltek meg Ranexával kezelt egészséges alanyoknál és betegeknél. Vesetoxicitás nem kapcsolódott ezekhez a leletekhez. Egészséges önkénteseknél végzett vesefunkció vizsgálatok a kreatinin-clearance csökkenését mutatták a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) változása nélküli, ami konzisztens a kreatinin vesetubulus szekréció gátlásával.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Egy anginás betegeken végzett orális nagydózisú tolerálhatósági vizsgálat során a szédülés, a hányinger és a hányás előfordulási gyakorisága a dózistól függően emelkedett. E nemkívánatos eseményeken kívül kettőslátás, letargia és syncope volt megfigyelhető az egészséges önkénteseknél végzett intravénás vizsgálat során. Túladagolás esetén a beteg szoros monitorozása szükséges, tüneti és szupportív kezelés mellett.

A ranolazin körülbelül 62%-a kötődik a plazmafehérjékhez, ezért a haemodialízissel végzett komplett clearance valószínűtlen.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Egyéb szívgyógyszerek, ATC kód: C01EB18

Hatásmechanizmus: A ranolazin hatásmechanizmusa nagyrészt ismeretlen. A ranolazin a szívizomsejtekben a késői nátrium áram gátlásával fejthet ki bizonyos antianginás hatást.

Ez csökkenti az intracelluláris nátrium felhalmozódást, és ennek következtében csökkenti az intracelluláris kalcium túlterhelést. A ranolazin – a késői nátrium áramot csökkentő hatásával – valószínüleg ezeket az intracelluláris ion kiegyensúlyozatlanságokat csökkenti ischaemia során. A sejt kalcium többletének csökkentésével várhatóan javítja a szívizomzat elernyedését, és ezáltal csökkenti a balkamrai diastolés merevséget. Öt megnyúlt QT-szindrómás beteg (LQT3, SCN5A ∆KPQ gén mutáció) nyílt vizsgálata szolgáltatott klinikai bizonyítékot a késői nátrium áramlás ranolazin általi gátlására a QTc intervallum szignifikáns megrövidülése és a diastolés elernyedés javulása révén.

Ezek a hatások függetlenek a szívritmusban, vérnyomásban, illetve vazodilatációban beállt változásoktól.

Farmakodinámiás hatások

Haemodinamikai hatások: Kontrollált vizsgálatokban minimálisan csökkent a szívfrekvencia átlaga (<2 ütés/perc) és a systolés középnyomás (<3 Hgmm) azoknál a betegeknél, akiket csak ranolazinnal, vagy más antianginás szerrel kombinációban kezeltek.

Elektrokardiográfiai hatások: Ranexa-kezelés során dózis- és plazmakoncentráció-függő QTc intervallumnövekedést (kb. 6 msec, napi kétszeri 1000 mg mellett), a T-hullám amplitúdójának csökkenését és néhány esetben csipkézett T-hullámot észleltek. A ranolazin felszíni EKG hatásai feltehetőleg a gyorsan helyreálló kálium áramlás gátlásának következménye, mely megnyújtja a kamrai akciós potenciált, valamint a késői nátrium áramlás gátlásának következménye, mely megrövidíti a kamrai akciós potenciált. Egy 1308 beteggel és egészséges önkéntessel végzett populációs analízis összevont adatai azt mutatták, hogy a QTc-nek az alapértékhez viszonyított átlagos növekedése 2,4 msec / 1000 ng/ml ranolazin plazmakoncentráció változás értéknek felel meg. Ez az érték összhangban van azokkal a pivotális klinikai vizsgálati eredményekkel, ahol a napi kétszeri 500 és 750 mg adása után a QTcF (Fridericia-korrekció)-nak az alapértékhez viszonyított átlagos eltérése sorrendben 1,9 , illetve 4,9 msec volt. A görbe meredeksége nagyobb azoknál a betegeknél, akiknél klinikailag jelentős mértékű májkárosodás áll fenn.

Egy nagy kimenetel vizsgálatban (MERLIN-TIMI 36) 6560 heveny koronária szindróma (instabil angina vagy ST-elevatióval nem járó myocardialis infarctus (UA / NSTEMI ACS)) miatt kezelt betegnél nem volt különbség a Ranexa és a placebo között az összes haláloki kockázat vonatkozásában (relatív kockázat ranolazin/placebo 0,99), a hirtelen szívhalál (relatív kockázat ranolazin/placebo 0,87), illetve a dokumentált tüneti aritmiák gyakoriságának vonatkozásában (3,0% vs. 3,1%).

Nem volt megfigyelhető proaritmiás hatás a 3.162 Ranexával kezelt betegnél 7 napos Holter monitorozás során a MERLIN-TIMI 36 vizsgálatban. Szignifikánsan ritkábban fordult elő aritmia a

Ranexával kezelt betegeknél (80%) a placebóhoz képest (87%), beleértve a ≥ 8 ütéses kamrai tachycardiát is (5% vs. 8%).

Klinikai hatásosság és biztonságosság: A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy krónikus anginás betegek kezelésében a Ranexa hatásos és biztonságos volt, akár magában, akár más, szuboptimális antianginás szerekkel kombinációban alkalmazva.

A CARISA pivot vizsgálatban Ranexa-t adtak kiegészítésként napi egyszer 50 mg atenolol, napi egyszer 5 mg amlodipin, vagy napi egyszer 180 mg diltiazem mellé. Nyolcszázhuszonhárom beteget

(23% nő) randomizáltak 12 hetes napi kétszer 750 mg, napi kétszer 1000 mg Ranexa-kezelésre, illetve placebóra. A Ranexa, mint kiegészítő kezelés, mindkét vizsgált dózistartományban hatásosabbnak bizonyult a placebónál a terhelési idő megnyújtásában a mélypontnál, 12 hét után. A két dózis között

azonban nem volt különbség a terhelés időtartamát illetően (24 másodperc a placebóhoz képest, p ≤

0,03).

A Ranexa jelentős mértékben csökkentette az egy hétre jutó anginás események számát, és a rövidhatású nitroglicerin-fogyasztást a placebóhoz képest. A ranolazinra nem alakult ki tolerancia a kezelés során, és a kezelés megszakítása után nem jelentkezett rebound fokozódás az anginás események számában. A napi kétszer 1000 mg-os adag mellett a terhelési időszak javulása a nők esetében a férfiaknál észlelt javulás kb. 33%-a volt. Ugyanakkor mind a férfiaknál, mind a nőknél az anginás rohamok gyakorisága és a nitroglicerin-fogyasztás mértéke hasonló mértékben csökkent.

Tekintettel a dózisfüggő mellékhatásokra és a napi kétszer 750 és 1000 mg adag hasonló hatásosságára, javasolt a napi kétszer max. 750 mg adag.

Egy másik vizsgálatban, az ERICA-ban, Ranexa-t adtak napi egyszer 10 mg (maximális előírt adag) amlodipin-kezelés mellé. Ötszázhatvanöt beteget randomizáltak, akik a napi egyszer 10 mg amlodipin- kezelés mellé bevezető adagként napi kétszer 500 mg Ranexa-t, vagy placebót, majd 6 héten keresztül

naponta kétszer 1000 mg Ranexa-t, vagy placebót kaptak. Továbbá, a vizsgálati populáció 45%-a még hosszúhatású nitrátot is kapott. A Ranexa jelentős mértékben csökkentette az egy hétre jutó anginás események számát (p = 0,028), és a rövidhatású nitroglicerin-fogyasztást (p = 0,014) a placebóhoz képest. Mind az átlagos anginás események száma, mind a nitroglicerintabletta-fogyasztás mértéke körülbelül heti egyre csökkent.

A fő dóziskereső vizsgálatban, a MARISA-ban, a ranolazint monoterápiában alkalmazták. Százkilencvenegy beteget randomizáltak, akik napi kétszer 500 mg Ranexa-t, napi kétszer 1000 mg Ranexa-t, napi kétszer 1500 mg Ranexa-t, vagy placebót kaptak, mindegyiket egy hétig, keresztezett vizsgálati formában. A Ranexa szignifikánsan jobbnak bizonyult a placebóhoz képest a terhelési idő megnyúlásának vonatkozásában, az angináig eltelt idő, valamint az 1 mm-es ST-depresszió megjelenéséig eltelt idő vonatkozásában valamennyi vizsgált dózisnál, egyértelműen megfigyelhető a dózisfüggő kapcsolat mellett. A terhelhetőségi idő javulása statisztikailag szignifikáns volt a placebóhoz viszonyítva a ranolazin mindhárom adagjánál, a napi kétszer 500 mg melletti

24 másodperctől a napi kétszer 1500 mg melletti 46 másodpercig, dózisfüggő választ mutatva. Ebben a vizsgálatban a terhelhetőségi idő a leghosszabb az 1500 mg-os csoportnál volt, azonban a mellékhatások száma is aránytalanul megnőtt, így az 1500 mg-os dózist a továbbiakban nem vizsgálták.

Egy nagy kimenetel vizsgálatban (MERLIN-TIMI 36) 6560 heveny koronária szindróma (instabil angina vagy ST-elevatióval nem járó myocardialis infarctus (UA / NSTEMI ACS)) miatt kezelt betegeknél nem volt különbség Ranexa és a placebo között az összes haláloki kockázat vonatkozásában (relatív kockázat ranolazin/placebo 0,99), a hirtelen szívhalál (relatív kockázat ranolazin/placebo 0,87) illetve a dokumentált tüneti aritmiák gyakoriságának vonatkozásában (3,0% vs. 3,1%), ha azokat a szokásos gyógyszeres kezelés mellé adják (beleértve a béta-blokkolókat, kalciumcsatorna-blokkolókat, nitrátokat, thrombocyta aggregáció gátlókat, lipidcsökkentőket és ACE inhibitorokat). Hozzávetőlegesen a MERLIN-TIMI 36 betegei felének volt anginás anamnézise. Az eredmények azt mutatták, hogy a terhelhetőségi idő a ranolazinnal kezelt betegeknél 31 perccel volt hosszabb, mint a placebót kapó betegeknél (p = 0,002). A Seattle-i Angina Kérdőív több dimenzió tekintetében jelentős hatásokat mutatott, beleértve an angina gyakoriságát (p < 0,001), a placebóval kezelt betegekkel összevetve.

Csak kevés nem-kaukázusi beteg került be a kontroll vizsgálatokba; ezért nem vonható le következtetés a nem-kaukázusi egyénekre vonatkozó hatásosság és biztonságosság tekintetében.

A 3. fázisú, kettős-vak, placebo-kontrollált, eseményvezérelt RIVER-PCI vizsgálatban 2604,18 éves vagy idősebb beteg esetében, akiknek a kórtörténetében krónikus angina és inkomplett revascularisatiós percutan coronaria interventio (PCI) szerepelt, dózistitrálást végeztek naponta legfeljebb kétszeri 1000 mg-ig (ez az adag nem elfogadott a jelenlegi alkalmazási előírásban). Nem találtak szignifikáns különbséget az összetett elsődleges végpont (az ischaemia-vezérelt revascularisatio vagy az ischaemia-vezérelt, revascularisatio nélküli hospitalizáció első előfordulási időpontja) tekintetében a ranolazin csoport (26,2%), és a placebo-csoport (28,3%) között (relatív kockázati 0,95, 95%-os CI 0,82-1,10; p = 0,48). Az össz-mortalitás, a cardiovasculáris halálozás vagy a súlyos nemkívánatos cardiovascularis események (major adverse cardiovascular events, MACE) és a szívelégtelenség okozta hospitalizáció kockázata hasonló volt a teljes populáció körében, a kezelt csoportokban; azonban, MACE előfordulásáról gyakrabban számoltak be a 75 éves vagy idősebb ranolazinnal kezelt betegek esetében, mint a placebo csoportban (17,0% vs. 11,3%); ráadásul a 75 éves vagy idősebb betegeknél az össz-mortalitás számszerű növekedése (9,2% vs. 5,1%, p = 0,074) volt kimutatható.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A Ranexa orális alkalmazása után a plazma csúcskoncentráció (Cmax) jellemzően 2-6 óra között figyelhető meg. Az egyensúlyi (steady-state) állapot általában napi kétszeri adás mellett 3 napon belül érhető el.

Felszívódás: Az azonnal-felszabaduló ranolazin tabletta átlagos abszolút biológiai hasznosíthatósága orális alkalmazás után 35-50%, jelentősen változik az egyéntől függően. A Ranexa-expozíció a dózishoz viszonyított aránynál nagyobb mértékben növekszik. Az egyensúlyi állapot szerinti AUC-ben 2,5-3-szoros növekedés mutatkozott, amint a dózis napi kétszer 500 mg-ról 1000 mg-ra növekedett. Egészséges önkénteseken végzett farmakokinetikai vizsgálatban az egyensúlyi állapotú Cmax átlagosan körülbelül 1770 (SD 1040) ng/ml volt, és az egyensúlyi állapotú AUC0-12 átlagosan 13 700

(SD 8290) ng x h/ml volt, napi kétszer 500 mg adása után. Az étkezés nem befolyásolja sem a ranolazin felszívódásának mértékét, sem annak gyorsaságát.

Megoszlás: A ranolazin hozzávetőleg 62%-a kötődik a plazmafehérjékhez, főleg az alfa-1 glikoproteinsavhoz, és kevésbé az albuminhoz. Az átlagos megoszlási egyensúlyi térfogat (Vss) körülbelül 180 l.

Elimináció: A ranolazin elsősorban az anyagcsere útján választódik ki. Kevesebb mint 5%-a ürül változatlan formában a vizeletben és a székletben. Egészséges egyéneknél orálisan alkalmazott [14C]-ranolazin egyszeri 500 mg-os adása után a radioaktivitás 73%-a volt mérhető a vizeletben és 25%-a a székletben.

A ranolazin-clearance dózisfüggő, a dózis növelésével csökken. Eliminációs felezési ideje megközelítőleg 2-3 óra intravénás adás után. Orális alkalmazás után a terminális felezési idő egyensúlyi állapotban hozzávetőleg 7 óra, a felszívódás mértékét korlátozó kiválasztódás következtében.

Biotranszformáció: A ranolazin gyorsan és erőteljesen metabolizálódik. Egészséges fiatal felnőtteknél egyszeri 500 mg [14C]-ranolazin adása után a plazmában hozzávetőleg 13%-os radioaktivitás mérhető.

Nagyszámú metabolit azonosítható a plazmában (47 metabolit), a vizeletben (>100 metabolit) és a székletben (25 metabolit). Tizennégy elsődleges lebomlási útvonalat azonosítottak, amelyek közül az O-demetiláció és az N-dealkiláció a legjelentősebbek. Humán máj mikroszomákat használó in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a ranolazin elsősorban a CYP3A4 által, valamint a CYP2D6 által metabolizálódik. Napi kétszer 500 mg adag mellett a CYP2D6 aktivitással nem bíró egyéneknél (gyenge metabolizálók, GM) 62%-kal magasabb az AUC, mint azoknál, akiknek megfelelő a CYP2D6 metabolizáló kapacitásuk (erős metabolizálók, EM). Napi kétszer 1000 mg esetén ez a különbség 25% volt.

Speciális betegcsoportok

A ranolazin farmakokinetikájára kifejtett különféle tényezők hatását vizsgálták egy populációs farmakokinetikai vizsgálatban 928 anginás és egészséges betegnél.

Nemi hatások: A nemnek nem volt klinikailag jelentős hatása a farmakokinetikai paraméterekre.

Időskorúak: A kornak magában nem volt klinikailag jelentős hatása a farmakokinetikai paraméterekre. Az időskorúaknál azonban magasabb lehet a ranolazin-expozíció a korral összefüggő veseműködés csökkenés következtében.

Testsúly: A 40 kg-os egyéneknél – 70 kg-os egyénekkel összehasonlítva – az expozíció körülbelül 1,4-szer nagyobb volt.

Krónikus szívelégtelenség: A NYHA szerint III-IV osztályba sorolt, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a plazmakoncentráció körülbelül 1,3-szer magasabb volt.

Vesekárosodás: A ranolazin farmakokinetikáját befolyásoló veseműködést felmérő vizsgálatban a ranolazin AUC a normális vesefunkciójú egyénekhez képest átlagosan 1,7-2-szer magasabb volt azoknál az egyéneknél, akiknél enyhe, közepes, vagy súlyos fokú vesekárosodás állt fenn. A vesekárosodásban szenvedők között nagy volt az egyéni eltérés az AUC vonatkozásában. A veseműködés csökkenésével nőtt a metabolitok AUC-értéke. Egy farmakológiailag aktív ranolazin- metabolit AUC-értéke 5-ször volt magasabb a súlyos fokú vesekárosodásban szenvedőknél.

A populációs farmakokinetikai analízisben a közepes fokú vesekárosodásban szenvedő (kreatinin- clearance 40 ml/perc) betegeknél a ranolazin-expozíció 1,2-szer magasabb volt. A súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő (kreatinin-clearance 10-30 ml/perc) betegeknél a ranolazin-expozíció 1,3- 1,8-szer volt magasabb.

Nem vizsgálták a dialízis hatását a ranolazin farmakokinetikájára.

Májkárosodás: A ranolazin farmakokinetikáját vizsgálták enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél. Súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Enyhe fokú májkárosodás esetén a ranolazin AUC nem változott, azonban a közepes fokú májkárosodásban szenvedőknél 1,8-szeresére emelkedett. Ezeknél a betegeknél a QT megnyúlás kifejezettebb volt.

Gyermekek és serdülők:

Gyermekkorú populációban (<18 év) a ranolazin farmakokinetikai paramétereit nem vizsgálták.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A klinikai vizsgálatoknál nem észlelt, de a klinikai expozícióhoz hasonló szintű állatkísérletek során megfigyelt nemkívánatos reakciók a következők voltak: a javasolt maximális klinikai dózist háromszorosan meghaladó plazmakoncentráció esetén a ranolazin adásakor konvulziók, és nagyobb mérvű halálozás volt megfigyelhető patkányoknál és kutyáknál.

Patkányokon végzett krónikus toxicitási vizsgálatok arra utalnak, hogy az embereknél észlelthez képest a kezelés során mellékvese elváltozások jelentkeztek a kissé nagyobb expozíció során. Ez a hatás együtt jár a koleszterin plazmakoncentráció emelkedésével. Embereknél nem észleltek hasonló elváltozásokat. Embereknél nem számoltak be az adreno-cortikális tengely hatásairól.

Hosszú távú karcinogenicitás vizsgálatokban a ranolazint egérnek 50 mg/kg/nap-ig (150 mg/m2/nap) és patkányoknak 150 mg/kg/nap (900 mg/m2/nap) dózisban adva nem észlelték semmilyen tumortípus előfordulási gyakoriságának a növekedését. Ezek az adagok ezeknél a fajoknál a maximális tolerálható adagot jelentik, és humán szinten a 0,1, illetve 0,8-szerese a maximális 2 grammos humán dózisnak, mg/m2 alapon számítva.

Embrionális és anyai toxicitást észleltek, de teratogenicitást nem, a ranolazin 400 mg/kg/nap (2400 mg/m2/nap) adagja mellett patkányoknál, illetve 150 mg/kg/nap (1800 mg/m2/nap) adagja mellett nyulaknál. Ezek az adagok a maximálisan javasolt humán dózisok 2,7-, illetve 2-szerese.

Az állatkísérletek nem mutatták a ranolazin női vagy férfi fertilitásra gyakorolt direkt vagy indirekt káros hatását.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Minden ranolazin retard tablettában megtalálható segédanyagok:

Karnauba viasz

Hipromellóz

Magnézium-sztearát

Metakrilsav-etilakrilát kopolimer (1:1)

Mikrokristályos cellulóz

Nátrium-hidroxid

Titán-dioxid

További segédanyagok az 500 mg tablettában:

MakrogolPolivinil-alkohol - részlegesen hidrolizált

Sárga vas-oxid (E172)

Vörös vas-oxid (E172)

Talkum

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Buborékcsomagolás: 5 év Üvegcsomagolás: 4 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC/PVDC/Alumínium buborékcsomagolás, buborékcsomagolásonként 15 vagy 20 tabletta. Kartondobozonként 2, 3 vagy 5 buborékcsomagolás (30, 60 vagy 100 tabletta), vagy egy HDPE-üveg, 60 tablettával.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Menarini International Operations Luxembourg S.A. 1, Avenue de la Gare, L-1611 Luxembourg Luxemburg

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/08/462/003 60 tabletta buborékcsomagolásban

EU/1/08/462/004 60 tabletta üvegben

EU/1/08/462/009 30 tabletta buborékcsomagolásban

EU/1/08/462/010 100 tabletta buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008. július 09.

Megújításának dátuma: 2013. március 06.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján

(http://www.ema.europa.eu) található.

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ranexa 750 mg retard tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

750 mg ranolazin tablettánként.

Segédanyagok: minden tabletta 0,04 mg E102 azo színezőanyagot és 12,0 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard tabletta

Ovális alakú, halványzöld tabletta, egyik oldalán 750 bevéséssel.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Ranexa kiegészítő kezelésként javasolt felnőtteknél a nem megfelelően kontrollált, illetve az első vonalbeli antianginás kezelést (például béta-blokkolók és/vagy kalcium antagonisták) nem toleráló stabil angina pectorisos betegek tüneti kezelésében.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A betegeknek át kell adni a Ranexa betegtájékoztatót és a beteginformációs kártyát és fel kell hívni

őket arra, hogy a beteginformációs kártyát és a gyógyszereik listáját minden vizit alkalmával mutassák be az egészségügyi szakembernek

Adagolás

A Ranexa 375 mg, 500 mg és 750 mg retard tabletta formájában áll rendelkezésre.

Felnőttek: A Ranexa javasolt bevezető adagja naponta kétszer 375 mg. 2-4 hét elteltével az adagot a beteg válaszreakciójától függően naponta kétszer 500 mg-ra, majd a javasolt maximális adagra, a napi kétszeri 750 mg-ra tovább kell emelni (lásd 5.1 pont).

Ha a betegnél kezeléssel összefüggő mellékhatások jelentkeznének (pl. szédülés, émelygés vagy hányás), szükséges lehet a Ranexa adagját lecsökkenteni napi kétszer 500 vagy 375 mg-ra. Meg kell szakítani a kezelést, ha a tünetek a dóziscsökkentés ellenére sem szűnnek meg.

CYP3A4 és P-glikoprotein (P-gp) inhibitorokkal történő egyidejű kezelés: Óvatos dózistitrálás javasolt azoknál a betegeknél, akiket közepes erősségű CYP3A4 inhibitorokkal (pl. diltiazem, flukonazol, eritromicin) vagy P-gp inhibitorokkal (pl. verapamil, ciklosporin) kezelnek (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Erős CYP3A4 inhibitorokkal való együttes adása ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.5 pont).

Vesekárosodás: Enyhe, közepes fokú vesekárodás (30–80 ml/perc kreatinin-clearance) esetén óvatos dózistitrálás javasolt (lásd 4.4, 4.8 és 5.2 pont). Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (< 30 ml/perc kreatinin-clearance) a Ranexa adása ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Májkárosodás: Enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél óvatos dózistitrálás javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont). Közepes, illetve súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél a Ranexa adása ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Időskorúak: Idős betegeknél a dózisemelést óvatosan kell végezni (lásd 4.4 pont). Időskorúaknál fokozott ranolazin-expozíció jelentkezhet a veseműködés időskori csökkenése következtében (lásd 5.2 pont). A nemkívánatos események előfordulási gyakorisága időskorúaknál magasabb volt (lásd 4.8 pont).

Alacsony testsúly: A nemkívánatos események előfordulási gyakorisága alacsony testsúly (≤ 60 kg) esetén magasabb volt. Alacsony testsúlyú betegek esetén óvatos dózistitrálás javasolt (lásd 4.4, 4.8 és 5.2 pont).

Pangásos szívelégtelenség: Közepes, súlyos fokú pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél (NYHA III-IV) óvatos dózistitrálás javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Gyermekkorúak: A Ranexa nem javasolt 18 év alatti gyermekek számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

Gyermekek és serdülők

A Ranexa biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

A Ranexa tablettát egészben kell lenyelni, nem szabad összetörni, félbe törni vagy szétrágni. A tabletta bevehető étellel vagy étkezés nélkül is.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Súlyos fokú vesekárosodás (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) (lásd 4.2 és 5.2 pont). Közepes vagy súlyos fokú májkárosodás (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Erős hatású CYP3A4 inhibitorokkal (pl. itrakonazol, ketokonazol, vorikonazol, pozakonazol, HIV proteáz-inhibitorok, klaritromicin, telitromicin, nefazodon) való együttes adás (lásd 4.2 és 4.5 pont). Az amiodaron kivételével, az Ia. (pl. kinidin) vagy a III. osztályba sorolt (pl. dofetilid, sotalol) antiaritmiás szerekkel való együttes adása.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Óvatosság szükséges a ranolazin rendelésekor, illetve a dózis növelésekor az alábbi esetekben, ahol a betegnél fokozott expozíció várható:

Közepes erősségű CYP3A4 inhibitorokkal való együttes adásakor (lásd 4.2 és 4.5 pont).

P-gp inhibitorokkal való együttes adásakor (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Enyhe fokú májkárosodás esetén (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Enyhe, közepes fokú vesekárosodás esetén (30–80 ml/perc kreatinin-clearance) (lásd 4.2, 4.8 és 5.2 pont).

Időskorúaknál (lásd 4.2, 4.8 és 5.2 pont).

Alacsony súlyú betegeknél (≤ 60 kg) (lásd 4.2, 4.8 és 5.2 pont).

Közepes, súlyos fokú pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél (NYHA III-IV) (lásd 4.2 és 5.2 pont)

Az e tényezők kombinációjával érintett betegeknél további expozíciónövekedés várható. Dózisfüggő mellékhatások előfordulása valószínű. Ha a Ranexa-t olyan betegeknél alkalmazzák, akik a fenti tényezők közül többnek a kombinációjával is érintettek, a nemkívánatos eseményeket gyakrabban kell ellenőrizni, és ha szükséges, csökkenteni kell a dózist, illetve meg kell szakítani a kezelést.

E különböző alcsoportokban a nemkívánatos eseményeket eredményező fokozott expozíció kockázata magasabb azoknál a betegeknél, akiknél hiányzik a CYP2D6 aktivitás (gyenge metabolizálók, GM), mint azoknál, akiknél megfigyelhető a CYP2D6 metabolizáló képesség (extenzív metabolizálók, EM; lásd 5.2 pont). A fenti óvintézkedések a CYP2D6 GM betegek kockázatán alapul, és akkor szükséges, ha nem ismert a beteg CYP2D6 státusa. Ha a beteg CYP2D6 EM státuszban van, akkor kevésbé szükséges az óvatosság. Amennyiben a beteg CYP2D6 státusát meghatározták (pl. genotipizálással), vagy EM státusa már korábban ismert volt, a Ranexa óvatosan adható ezeknek a betegeknek, ha a fentebbi rizikófaktorokból több is fennáll náluk.

QT megnyúlás: Beteg és egészséges önkéntesek kombinált adatainak populáción alapuló analízise azt mutatta, hogy a plazmakoncentráció-QTc görbe meredeksége 2,4 msec / 1000 ng/ml-nek becsülhető, ami megközelítőleg 2-7 msec közötti megnyúlást jelent a napi kétszer 500-1000 mg ranolazin adagnál mérhető plazmakoncentráció tartományban. Ennek megfelelően fokozott óvatosságot igényel azon betegek kezelése, akiknek az anamnézisben veleszületetten, vagy a családi anamnézisben szerepel megnyúlt QT-szindróma, olyan betegeknél, akiknél ismert a szerzett QT-intervallum megnyúlás, és azoknál a betegeknél, akiket olyan gyógyszerekkel kezelnek, amelyek befolyásolják a QT- intervallumot (lásd 4.5 pont).

Gyógyszerkölcsönhatások: CYP3A4 indukálókkal való együttes adás hatástalanságot eredményezhet. A Ranexa alkalmazása ellenjavallt CYP3A4 indukáló szerekkel (pl. rifampicin, fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin, orbáncfű) kezelt betegeknél (lásd 4.5 pont).

Vesekárosodás: A kor előrehaladtával romlik a veseműködés, ezért fontos a veseműködés rendszeres ellenőrzése a ranolazin-kezelés során (lásd 4.2, 4.3, 4.8 és 5.2 pont).

Laktóz: A gyógyszer laktózt tartalmaz. Nem szedhetik a gyógyszert azok a betegek, akiknél örökletes galaktóz-intolerancia, Lapp laktáz-hiány vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavar áll fenn.

E102 azo színezőanyag: Ez a gyógyszer E102 azo színezőanyagot tartalmaz, amely allergiás reakciókat okozhat.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb gyógyszerek ranolazinra kifejtett hatásai

CYP3A4 vagy P-gp inhibitorok: A ranolazin a citokróm CYP3A4 szubsztrátja. A CYP3A4 inhibitorok növelik a ranolazin plazmakoncentrációját. Az emelkedett plazmakoncentrációval együtt fokozódhat a dózisfüggő nemkívánatos esemény (pl. hányinger, szédülés) lehetősége. Ketokonazol napi kétszer

200 mg együttes adása ranolazin-kezelés során 3,0-3,9-szeresére emelte a ranolazin AUC-értékét. Erős CYP3A4 inhibitorokkal (pl. itrakonazol, ketokonazol, vorikonazol, pozakonazol, HIV proteáz- inhibitorok, klaritromicin, telitromicin, nefazodon) való együttes adása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A grapefruitlé is erős CYP3A4 inhibitor.

A diltiazem (napi egyszer 180-360 mg) közepesen erős CYP3A4 inhibitor, dózistól függően 1,5 –

2,4-szeresére növeli a ranolazin átlagos egyensúlyi (steady-state) koncentrációját. A Ranexa dózisának

óvatos titrálása javasolt azoknál a betegeknél, akik diltiazem, vagy más közepesen erős CYP3A4 inhibitor (pl. eritromicin, flukonazol) kezelésben részesülnek. A Ranexa adagjának csökkentése lehet szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont).

A ranolazin a P-gp szubsztrátja. A P-gp inhibitorok (pl. ciklosporin, verapamil) növelik a ranolazin plazma szintjét. A verapamil (napi háromszor 120 mg) 2,2-szeresére növeli a ranolazin átlagos egyensúlyi (steady-state) koncentrációját. A Ranexa dózisának óvatos titrálása javasolt azoknál a betegeknél, akik P-gp inhibitor kezelésben részesülnek. A Ranexa adagjának csökkentése lehet szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont).

CYP3A4 indukálók: A rifampicin (napi egyszer 600 mg) körülbelül 95%-kal csökkenti a ranolazin átlagos egyensúlyi (steady-state) koncentrációját. A Ranexa-kezelés megkezdése kerülendő CYP3A4

indukáló szerekkel (pl. rifampicin, fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin, orbáncfű) kezelt betegeknél

(lásd 4.4 pont).

CYP2D6 inhibitorok: A ranolazint részben a CYP2D6 metabolizálja, így ezen enzim inhibitorai növelhetik a ranolazin plazmakoncentrációját. Az erős CYP2D6 inhibitor paroxetin, napi egyszer

20 mg-os adagban, 1,2-szeresére növelte a napi kétszer 1000 mg ranolazin átlagos egyensúlyi (steady- state) koncentrációját. Dózismódosítás nem szükséges. A napi kétszer 500 mg-os adag mellett együtt adott erős CYP2D6 inhibitor körülbelül 62%-kal növelheti a ranolazin AUC-értékét.

A ranolazin egyéb gyógyszerekre kifejtett hatásai

A ranolazin közepesen erős P-gp inhibitor, és gyenge CYP3A4 inhibitor, és növelheti a P-gp, illetve a CYP3A4 szubsztrátok plazmakoncentrációját. A P-gp által szállított gyógyszer szöveti eloszlása megnőhet.

Az érzékeny CYP3A4 szubsztrátok (pl. szimvasztatin, lovasztatin ) és a szűk terápiás tartománnyal rendelkező CYP 3A4 szubsztrátok (pl. ciklosporin, takrolimusz, szirolimusz, everolimusz) esetében az adagolás módosítás válhat szükségessé, mivel a Ranexa megnövelheti ezen gyógyszerek plazmakoncentrációját.

A rendelkezésre álló adatok alapján a ranolazin gyenge CYP2D6 inhibitor. A naponta kétszer adagolt 750 mg-os Ranexa 1,8-szorosára növelte a metoprolol plazmakoncentrációját. Ezért a metoprolol és más CYP2D6 szubsztrátok (pl. propafenon és flekainid, vagy kisebb mértékben a triciklikus antidepresszánsok és antipszichotikumok) expozíciója megnőhet Ranexával történő együttes adásakor, ezért e gyógyszerek kisebb dózisban történő adagolása válhat szükségessé.

A CYP2B6 lehetséges gátlását nem vizsgálták. A CYP2B6 szubsztrátjaival (pl. bupropion, efavirenz, ciklofoszfamide) való együttes adása fokozott odafigyelést igényel.

Digoxin: A Ranexa és a digoxin együttes adásakor a digoxin plazmakoncentráció átlagosan 1,5-szeres emelkedéséről számoltak be. Ezért a Ranexa-kezelés bevezetésekor és abbahagyásakor a digoxin szint ellenőrzése szükséges.

Szimvasztatin: A szimvasztatin metabolizmusa és clearence-e erősen függ a CYP3A4-től. Naponta kétszer 1000 mg Ranexa adása közel 2-szeresére növelte a szimvasztatin-lakton és a szimvasztatin-sav plazmakoncentrációját. A rhabdomyolysis a szimvasztatin nagy dózisaival volt összefüggésben, és a forgalomba hozatalt követően rhabdomyolysis eseteket figeltek meg azoknál a betgeknél is, akik

Ranexa-t és szimvasztatint kaptak. A szimvasztatin adag korlátja napi egyszeri 20 mg azoknál a betegeknél akik a Ranexa bármelyik adagját szedik.

Atorvasztatin:Naponta kétszer 1000 mg dózisban adott Ranexa a napi egyszer 80 mg-ban alkalmazott atorvasztatin Cmax értékét 1,4 –szeresére, AUC értékét 1,3 –szeresére növelte, az atorvasztatin metabolitok Cmax és AUC értéke ugyanakkor kevesebb mint 35%-kal változott. Ajánlatos megfontolni az atorvasztatin adagjának korlátozását és a megfelelő klinikai monitorozást a Ranexát szedő betegek esetében.

Az egyéb, a CYP3A4 enzimek által metabolizált sztatinok (lovasztatin) adagjának korlátozását ajánlatos megfontolni a Ranexát szedő betegek esetében.

Takrolimusz, ciklosporin, szirolimusz, everolimusz: A takrolimusz (egy CYP 3A4-szubsztrát) emelkedett plazmakoncentrációját figyelték meg a betegeknél a ranolazin adása után. Ajánlatos a takrolimusz vérszintjének ellenőrzése a Ranexa és takrolimusz együttadásakor azért, hogy a takrolimusz adagolását megfelelően be lehessen állítani. Ez ajánlatos más szűk terápiás tartományú

CYP3A4-szubsztrát esetében is (pl. ciklosporin, szirolimusz, everolimusz).

A szerves kation transzporter 2 (organic cation transporter 2 - OCT2) által transzportált gyógyszerek:

A naponta 2-szer 1000 mg adagban alkalmazott metformin plazma-expozíciója 1,4 – 1,8-szorosára nőtt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeken, ha naponta kétszer 500 mg illetve 1000 mg Ranexával egyidejűleg adták. Egyéb OCT2 szubsztrátok, így például a pindolol és a vareniklin esetében az expozíció hasonló mértékben változhat.

Elvileg kockázatos a ranolazin együttes adása olyan gyógyszerekkel, melyekről tudott, hogy megnyújtják a QTc intervallumot, fokozódhat a farmakodinámiás interakciók lehetősége, és növekedhet a kamrai aritmiák kockázata. Ilyen gyógyszerek például egyes antihisztaminok (pl. terfenadin, asztemizol, mizolasztin), egyes antiaritmiás szerek (pl. kinidin, dizopiramid,

prokainamid), az eritromicin és a triciklikus antidepresszánsok (pl. imipramin, doxepin, amitriptilin).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség: Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a ranolazin tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek nem kielégítőek a terhesség és embrionális/magzati fejlődés tekintetében

(lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A Ranexa-t a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.

Szoptatás: Nincs adat a ranolazin anyatejbe történő kiválasztódásáról. A ranolazin tejbe történő kiválasztódását nem vizsgálták állatkísérletekben. Szoptatás alatt a Ranexa alkalmazása nem javasolt.

Termékenység: Az állatokban végzett reprodukciós vizsgálatok nem jeleztek a termékenységre gyakorolt nemkívánatos hatást (lásd 5.3 pont). A ranolazin humán fertilitásra gyakorolt hatása nem ismert.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Ranexának a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. A Ranexa szédülést, homályos látást, diplopiát, zavart állapotot, koordinációs zavarokat és hallucinációt okozhat (lásd 4.8 pont), ami befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A Ranexa-kezelésben részesülő betegeknél jelentkező nemkívánatos hatások általában enyhék vagy közepesek, és gyakran a kezelés első két hetében jelentkeznek. Ezeket a klinikai kifejlesztési program

III. fázisa során jelentették, melyben összesen 1030 krónikus anginás és 3268 akut koronária szindrómás (ACS) beteget kezeltek Ranexával.

A kezeléssel feltehetőleg összefüggésbe hozható nemkívánatos eseményeket az alábbi lista tartalmazza, testrendszerenként, szervenként és abszolút gyakoriságuk alapján. A gyakoriságot az

alábbiak szerint csoportosítjuk: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – 1/10), nem gyakori (≥1/1000 – 1/100), ritka (≥1/10 000 – 1/1000) és nagyon ritka (<1/10 000).

Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem gyakori: anorexia, csökkent étvágy, kiszáradás.

Ritka: hyponatremia

Pszichiátriai kórképek

Nem gyakori: szorongás, álmatlanság, zavart állapot, hallucináció.

Ritka: dezorientáció.

Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: szédülés, fejfájás.

Nem gyakori: letargia, syncope, hypaesthesia, aluszékonyság, tremor, helyzetváltoztatáshoz kapcsolódó szédülés, paresthesia.

Ritka: amnézia, csökkent tudati szint, eszméletvesztés, koordinációs rendellenességek, járás-zavar, parosmia.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem gyakori: homályos látás, látászavar, diplopia.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori: szédülés, fülzúgás.

Ritka: halláskárosodás.

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori: hőhullám, hypotensio.

Ritka: perifériás hidegség érzés, ortostaticus hypotensio.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: dyspnoe, köhögés, orrvérzés.

Ritka:összeszoruló torok.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: székrekedés, hányás, hányinger.

Nem gyakori: hasi fájdalom, szájszárazság, emésztési zavar, szélgörcs, hasi diszkomfort érzés. Ritka: hasnyálmirigy-gyulladás, erozív duodenitis, oralis hypaesthesia.

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: pruritus, hyperhydrosis.

Ritka: angiooedema, allergiás dermatitis, urticaria, hideg verejtékezés, kiütés.

A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: végtagfájdalom, izomgörcs, ízületi duzzanat, izomgyengeség.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem gyakori: dysuria, haematuria, chromaturia.

Ritka: akut veseelégtelenség, vizelet retentio.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Ritka: merevedési zavar.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: gyengeség.

Nem gyakori: fáradékonyság, perifériás oedema.

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei

Nem gyakori: emelkedett szérum kreatinin, emelkedet szérum karbamid, megnyúlt QTc intervallum, emelkedett thrombocyta-szám vagy fehérvérsejt-szám, súlycsökkenés.

Ritka: emelkedett májenzim értékek.

A nemkívánatos események profilja általában hasonló volt a MERLIN-TIMI 36 vizsgálatban. Ebben a hosszútávú vizsgálatban akut veseelégtelenséget is jelentettek a placebót kapó és a ranolazint kapó betegeknél egyaránt, kevesebb mint 1% előfordulási gyakorisággal. Azoknak a betegeknek a vizsgálata, akik az egyéb antianginás szerekkel történő kezelés miatt feltételezhetően nagyobb a nemkívánatos események kockázata, pl. cukorbetegek, NYHA I-II szívbetegek vagy obstruktív légúti betegségben szenvedők, azt bizonyította, hogy ezek a betegségek nem járnak együtt a nemkívánatos események gyakoriságának klinikailag jelentősebb mértékű fokozódásával.

A nemkívánatos események gyakoribb előfordulását észlelték a ranolazinnal kezelt beteg körében a

RIVER-PCI vizsgálatban (lásd 5.1 pont), ahol a betegek inkomplett revascularisatiós percutan coronaria intervenciót (PCI) követően placebót vagy legfeljebb naponta kétszeri 1000 mg adagban

ranolazint kaptak, kb. 70 héten át. Ebben a vizsgálatban nagyobb volt a pangásos szívelégtelenséggel kapcsolatos jelentések gyakorisága a ranolazin csoportban (2,2% vs placebo: 1,0%). Továbbá, az

átmeneti ischaemiás roham (TIA) is gyakrabban fordult elő a naponta kétszeri 1000 mg ranolazin adaggal kezelt betegeknél a placebóhoz képest (1,0% vs. 0,2% -kal); azonban a stroke előfordulása hasonló volt mindkét csoportban (ranolazin: 1,7% vs placebo: 1,5%).

Idős kor, vesekárosodás, alacsony testsúly: Általában a nemkívánatos események gyakrabban jelentkeztek időskorú, és vesekárosodásban szenvedő betegeknél; ugyanakkor a nemkívánatos események típusai ezeknél az alcsoportoknál hasonló volt az általános populációnál észleltekhez. A leggyakrabban jelentett mellékhatások közül az alábbiak gyakrabban jelentkeztek Ranexa mellett

(placebóval korrigált gyakoriság) időskorúaknál (≥ 75 év), mint a fiatalabb (<75 év) betegeknél: székrekedés (8% vs. 5%), hányinger (6% vs. 3%), hypotensio (5% vs. 1%) és hányás (4% vs. 1%).

Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance ≥ 30– 80 ml/perc), a normális veseműködéssel bírókhoz képest (kreatinin-clearance > 80 ml/perc), a

leggyakrabban jelentett mellékhatások és a placebóval korrigált gyakoriságuk a következők voltak: székrekedés (8% vs. 4%), szédülés (7% vs. 5%) és hányinger (4% vs. 2%).

Általánosságban, az alacsony testsúlyú (≤ 60 kg) betegeknél jelentett nemkívánatos események típusa és gyakorisága hasonló volt, mint a nagyobb testsúlyú (> 60 kg) betegeknél; az alábbi gyakori nemkívánatos események placebóval korrigált gyakorisága azonban magasabb volt az alacsony testsúlyú betegeknél, a magasabb testsúlyúakhoz képest: hányinger (14% vs. 2%), hányás (6% vs. 1%) és hypotensio (4% vs. 2%).

Laboratóriumi leletek: Kismértékű, klinikailag jelentéktelen, reverzibilis szérum kreatinin emelkedést figyeltek meg Ranexával kezelt egészséges alanyoknál és betegeknél. Vesetoxicitás nem kapcsolódott ezekhez a leletekhez. Egészséges önkénteseknél végzett vesefunkció vizsgálatok a kreatinin-clearance csökkenését mutatták a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) változása nélküli, ami konzisztens a kreatinin vesetubulus szekréció gátlásával.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Egy anginás betegeken végzett orális nagydózisú tolerálhatósági vizsgálat során a szédülés, a hányinger és a hányás előfordulási gyakorisága a dózistól függően emelkedett. E nemkívánatos eseményeken kívül kettőslátás, letargia és syncope volt megfigyelhető az egészséges önkénteseknél végzett intravénás vizsgálat során. Túladagolás esetén a beteg szoros monitorozása szükséges, tüneti és szupportív kezelés mellett.

A ranolazin körülbelül 62%-a kötődik a plazmafehérjékhez, ezért a haemodialízissel végzett komplett clearance valószínűtlen.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Egyéb szívgyógyszerek, ATC kód: C01EB18

Hatásmechanizmus: A ranolazin hatásmechanizmusa nagyrészt ismeretlen. A ranolazinnak a szívizomsejtekben a késői nátrium áram gátlásával fejthet ki bizonyos antianginás hatást.

Ez csökkenti az intracelluláris nátrium felhalmozódást, és ennek következtében csökkenti az intracelluláris kalcium túlterhelést. A ranolazin – a késői nátrium áramot csökkentő hatásával – valószínüleg ezeket az intracelluláris ion kiegyensúlyozatlanságokat csökkenti ischaemia során. A sejt kalcium többletének csökkentésével várhatóan javítja a szívizomzat elernyedését, és ezáltal csökkenti a balkamrai diastolés merevséget. Öt megnyúlt QT-szindrómás beteg (LQT3, SCN5A ∆KPQ gén mutáció) nyílt vizsgálata szolgáltatott klinikai bizonyítékot a késői nátrium áramlás ranolazin általi gátlására a QTc intervallum szignifikáns megrövidülése és a diastolés elernyedés javulása révén.

Ezek a hatások függetlenek a szívritmusban, vérnyomásban, illetve vazodilatációban beállt változásoktól.

Farmakodinámiás hatások

Haemodinamikai hatások: Kontrollált vizsgálatokban minimálisan csökkent a szívfrekvencia átlaga (<2 ütés/perc) és a systolés középnyomás (<3 Hgmm) azoknál a betegeknél, akiket csak ranolazinnal, vagy más antianginás szerrel kombinációban kezeltek.

Elektrokardiográfiai hatások: Ranexa-kezelés során dózis- és plazmakoncentráció-függő QTc intervallumnövekedést (kb. 6 msec, napi kétszeri 1000 mg mellett), a T-hullám amplitúdójának csökkenését és néhány esetben csipkézett T-hullámot észleltek. A ranolazin felszíni EKG hatásai feltehetőleg a gyorsan helyreálló kálium áramlás gátlásának következménye, mely megnyújtja a kamrai akciós potenciált, valamint a késői nátrium áramlás gátlásának következménye, mely megrövidíti a kamrai akciós potenciált. Egy 1308 beteggel és egészséges önkéntessel végzett populációs analízis összevont adatai azt mutatták, hogy a QTc-nek az alapértékhez viszonyított átlagos növekedése 2,4 msec / 1000 ng/ml ranolazin plazmakoncentráció változás értéknek felel meg. Ez az érték összhangban van azokkal a pivotális klinikai vizsgálati eredményekkel, ahol a napi kétszeri 500 és 750 mg adása után a QTcF (Fridericia-korrekció)-nak az alapértékhez viszonyított átlagos eltérése sorrendben 1,9 , illetve 4,9 msec volt. A görbe meredeksége nagyobb azoknál a betegeknél, akiknél klinikailag jelentős mértékű májkárosodás áll fenn.

Egy nagy kimenetel vizsgálatban (MERLIN-TIMI 36) 6560 heveny koronária szindróma (instabil angina vagy ST-elevatióval nem járó myocardialis infarctus (UA / NSTEMI ACS)) miatt kezelt betegnél nem volt különbség a Ranexa és a placebo között az összes haláloki kockázat vonatkozásában (relatív kockázat ranolazin/placebo 0,99), a hirtelen szívhalál (relatív kockázat ranolazin/placebo 0,87), illetve a dokumentált tüneti aritmiák gyakoriságának vonatkozásában (3,0% vs. 3,1%).

Nem volt megfigyelhető proaritmiás hatás a 3.162 Ranexával kezelt betegnél 7 napos Holter monitorozás során a MERLIN-TIMI 36 vizsgálatban. Szignifikánsan ritkábban fordult elő aritmia a

Ranexával kezelt betegeknél (80%) a placebóhoz képest (87%), beleértve a ≥ 8 ütéses kamrai tachycardiát is (5% vs. 8%).

Klinikai hatásosság és biztonságosság: A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy krónikus anginás betegek kezelésében a Ranexa hatásos és biztonságos volt, akár magában, akár más, szuboptimális antianginás szerekkel kombinációban alkalmazva.

A CARISA pivot vizsgálatban Ranexa-t adtak kiegészítésként napi egyszer 50 mg atenolol, napi egyszer 5 mg amlodipin, vagy napi egyszer 180 mg diltiazem mellé. Nyolcszázhuszonhárom beteget (23% nő) randomizáltak 12 hetes napi kétszer 750 mg, napi kétszer 1000 mg Ranexa-kezelésre, illetve placebóra. A Ranexa, mint kiegészítő kezelés, mindkét vizsgált dózistartományban hatásosabbnak bizonyult a placebónál a terhelési idő megnyújtásában a mélypontnál, 12 hét után. A két dózis között

azonban nem volt különbség a terhelés időtartamát illetően (24 másodperc a placebóhoz képest, p ≤

0,03).

A Ranexa jelentős mértékben csökkentette az egy hétre jutó anginás események számát, és a rövidhatású nitroglicerin-fogyasztást a placebóhoz képest. A ranolazinra nem alakult ki tolerancia a kezelés során, és a kezelés megszakítása után nem jelentkezett rebound fokozódás az anginás események számában. A napi kétszer 1000 mg-os adag mellett a terhelési időszak javulása a nők

esetében a férfiaknál észlelt javulás kb. 33%-a volt. Ugyanakkor mind a férfiaknál, mind a nőknél az anginás rohamok gyakorisága és a nitroglicerin-fogyasztás mértéke hasonló mértékben csökkent.

Tekintettel a dózisfüggő mellékhatásokra és a napi kétszer 750 és 1000 mg adag hasonló hatásosságára, javasolt a napi kétszer max. 750 mg adag.

Egy másik vizsgálatban, az ERICA-ban, Ranext adtak napi egyszer 10 mg (maximális előírt adag) amlodipin-kezelés mellé. Ötszázhatvanöt beteget randomizáltak, akik a napi egyszer 10 mg amlodipin- kezelés mellé bevezető adagként napi kétszer 500 mg Ranexa-t, vagy placebót, majd 6 héten keresztül naponta kétszer 1000 mg Ranexa-t, vagy placebót kaptak. Továbbá, a vizsgálati populáció 45%-a még hosszúhatású nitrátot is kapott. A Ranexa jelentős mértékben csökkentette az egy hétre jutó anginás események számát (p = 0,028), és a rövidhatású nitroglicerin-fogyasztást (p = 0,014) a placebóhoz képest. Mind az átlagos anginás események száma, mind a nitroglicerintabletta-fogyasztás mértéke körülbelül heti egyre csökkent.

A fő dóziskereső vizsgálatban, a MARISA-ban, a ranolazint monoterápiában alkalmazták. Százkilencvenegy beteget randomizáltak, akik napi kétszer 500 mg Ranexa-t, napi kétszer 1000 mg Ranexa-t, napi kétszer 1500 mg Ranexa-t, vagy placebót kaptak, mindegyiket egy hétig, keresztezett vizsgálati formában. A Ranexa szignifikánsan jobbnak bizonyult a placebóhoz képest a terhelési idő megnyúlásának vonatkozásában, az angináig eltelt idő, valamint az 1 mm-es ST-depresszió megjelenéséig eltelt idő vonatkozásában valamennyi vizsgált dózisnál, egyértelműen megfigyelhető a dózisfüggő kapcsolat mellett. A terhelhetőségi idő javulása statisztikailag szignifikáns volt a placebóhoz viszonyítva a ranolazin mindhárom adagjánál, a napi kétszer 500 mg melletti

24 másodperctől a napi kétszer 1500 mg melletti 46 másodpercig, dózisfüggő választ mutatva. Ebben a vizsgálatban a terhelhetőségi idő a leghosszabb az 1500 mg-os csoportnál volt, azonban a mellékhatások száma is aránytalanul megnőtt, így az 1500 mg-os dózist a továbbiakban nem vizsgálták.

Egy nagy kimenetel vizsgálatban (MERLIN-TIMI 36) 6560 heveny koronária szindróma (instabil angina vagy ST-elevatióval nem járó myocardialis infarctus (UA / NSTEMI ACS)) miatt kezelt betegeknél nem volt különbség Ranexa és a placebo között az összes haláloki kockázat vonatkozásában (relatív kockázat ranolazin/placebo 0,99), a hirtelen szívhalál (relatív kockázat ranolazin/placebo 0,87) illetve a dokumentált tüneti aritmiák gyakoriságának vonatkozásában (3,0% vs. 3,1%), ha azokat a szokásos gyógyszeres kezelés mellé adják (beleértve a béta-blokkolókat, kalciumcsatorna-blokkolókat, nitrátokat, thrombocyta aggregáció gátlókat, lipidcsökkentőket és ACE inhibitorokat). Hozzávetőlegesen a MERLIN-TIMI 36 betegei felének volt anginás anamnézise. Az eredmények azt mutatták, hogy a terhelhetőségi idő a ranolazinnal kezelt betegeknél 31 perccel volt hosszabb, mint a placebót kapó betegeknél (p = 0,002). A Seattle-i Angina Kérdőív több dimenzió tekintetében jelentős hatásokat mutatott, beleértve an angina gyakoriságát (p < 0,001), a placebóval kezelt betegekkel összevetve.

Csak kevés nem-kaukázusi beteg került be a kontroll vizsgálatokba; ezért nem vonható le következtetés a nem-kaukázusi egyénekre vonatkozó hatásosság és biztonságosság tekintetében.

A 3. fázisú, kettős-vak, placebo-kontrollált, eseményvezérelt RIVER-PCI vizsgálatban 2604, 18 éves vagy idősebb beteg esetében, akiknek a kórtörténetében krónikus angina és inkomplett revascularisatiós percutan coronaria interventio (PCI) szerepelt, dózistitrálást végeztek naponta legfeljebb kétszeri 1000 mg-ig (ez az adag nem elfogadott a jelenlegi alkalmazási előírásában). Nem találtak szignifikáns különbséget az összetett elsődleges végpont (az ischaemia-vezérelt revascularisatio vagy az ischaemia-vezérelt, revascularisatio nélküli hospitalizáció első előfordulási időpontja) tekintetében a ranolazin csoport (26,2%), és a placebo-csoport (28,3%) között (relatív kockázati 0,95, 95%-os CI 0,82-1,10; p = 0,48). Az össz-mortalitás, a cardiovasculáris halálozás vagy a súlyos nemkívánatos cardiovascularis események (major adverse cardiovascular events, MACE) és a szívelégtelenség okozta hospitalizáció kockázata hasonló volt a teljes populáció körében, a kezelt csoportokban; azonban, MACE előfordulásáról gyakrabban számoltak be a 75 éves vagy idősebb ranolazinnal kezelt betegek esetében, mint a placebo csoportban (17,0% vs. 11,3%); ráadásul a 75 éves vagy idősebb betegeknél az össz-mortalitás számszerű növekedése (9,2% vs.5,1%, p = 0,074) volt kimutatható.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A Ranexa orális alkalmazása után a plazma csúcskoncentráció (Cmax) jellemzően 2-6 óra között figyelhető meg. Az egyensúlyi (steady-state) állapot általában napi kétszeri adás mellett 3 napon belül

érhető el.

Felszívódás: Az azonnal-felszabaduló ranolazin tabletta átlagos abszolút biológiai hasznosíthatósága orális alkalmazás után 35-50%, jelentősen változik az egyéntől függően. A Ranexa-expozíció a dózishoz viszonyított aránynál nagyobb mértékben növekszik. Az egyensúlyi állapot szerinti AUC-ben 2,5-3-szoros növekedés mutatkozott, amint a dózis napi kétszer 500 mg-ról 1000 mg-ra növekedett. Egészséges önkénteseken végzett farmakokinetikai vizsgálatban az egyensúlyi állapotú Cmax átlagosan körülbelül 1770 (SD 1040) ng/ml volt, és az egyensúlyi állapotú AUC0-12 átlagosan 13 700

(SD 8290) ng x h/ml volt, napi kétszer 500 mg adása után. Az étkezés nem befolyásolja sem a ranolazin felszívódásának mértékét, sem annak gyorsaságát.

Megoszlás: A ranolazin hozzávetőleg 62%-a kötődik a plazmafehérjékhez, főleg az alfa-1 glikoproteinsavhoz, és kevésbé az albuminhoz. Az átlagos megoszlási egyensúlyi térfogat (Vss) körülbelül 180 l.

Elimináció: A ranolazin elsősorban az anyagcsere útján választódik ki. Kevesebb mint 5%-a ürül változatlan formában a vizeletben és a székletben. Egészséges egyéneknél orálisan alkalmazott [14C]-ranolazin egyszeri 500 mg-os adása után a radioaktivitás 73%-a volt mérhető a vizeletben és 25%-a a székletben.

A ranolazin-clearance dózisfüggő, a dózis növelésével csökken. Eliminációs felezési ideje megközelítőleg 2-3 óra intravénás adás után. Orális alkalmazás után a terminális felezési idő egyensúlyi állapotban hozzávetőleg 7 óra, a felszívódás mértékét korlátozó kiválasztódás következtében.

Biotranszformáció: A ranolazin gyorsan és erőteljesen metabolizálódik. Egészséges fiatal felnőtteknél egyszeri 500 mg [14C]-ranolazin adása után a plazmában hozzávetőleg 13%-os radioaktivitás mérhető.

Nagyszámú metabolit azonosítható a plazmában (47 metabolit), a vizeletben (>100 metabolit) és a székletben (25 metabolit). Tizennégy elsődleges lebomlási útvonalat azonosítottak, amelyek közül az O-demetiláció és az N-dealkiláció a legjelentősebbek. Humán máj mikroszomákat használó in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a ranolazin elsősorban a CYP3A4 által, valamint a CYP2D6 által metabolizálódik. Napi kétszer 500 mg adag mellett a CYP2D6 aktivitással nem bíró egyéneknél (gyenge metabolizálók, GM) 62%-kal magasabb az AUC, mint azoknál, akiknek megfelelő a CYP2D6 metabolizáló kapacitásuk (erős metabolizálók, EM). Napi kétszer 1000 mg esetén ez a különbség 25% volt.

Speciális betegcsoportok

A ranolazin farmakokinetikájára kifejtett különféle tényezők hatását vizsgálták egy populációs farmakokinetikai vizsgálatban 928 anginás és egészséges betegnél.

Nemi hatások: A nemnek nem volt klinikailag jelentős hatása a farmakokinetikai paraméterekre.

Időskorúak: A kornak magában nem volt klinikailag jelentős hatása a farmakokinetikai paraméterekre. Az időskorúaknál azonban magasabb lehet a ranolazin-expozíció a korral összefüggő veseműködés csökkenés következtében.

Testsúly: A 40 kg-os egyéneknél – 70 kg-os egyénekkel összehasonlítva – az expozíció körülbelül 1,4-szer nagyobb volt.

Krónikus szívelégtelenség: A NYHA szerint III-IV osztályba sorolt, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a plazmakoncentráció körülbelül 1,3-szer magasabb volt.

Vesekárosodás: A ranolazin farmakokinetikáját befolyásoló veseműködést felmérő vizsgálatban a ranolazin AUC a normális vesefunkciójú egyénekhez képest átlagosan 1,7-2-szer magasabb volt azoknál az egyéneknél, akiknél enyhe, közepes, vagy súlyos fokú vesekárosodás állt fenn. A vesekárosodásban szenvedők között nagy volt az egyéni eltérés az AUC vonatkozásában. A veseműködés csökkenésével nőtt a metabolitok AUC-értéke. Egy farmakológiailag aktív ranolazin- metabolit AUC-értéke 5-ször volt magasabb a súlyos fokú vesekárosodásban szenvedőknél.

A populációs farmakokinetikai analízisben a közepes fokú vesekárosodásban szenvedő (kreatinin- clearance 40 ml/perc) betegeknél a ranolazin-expozíció 1,2-szer magasabb volt. A súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő (kreatinin-clearance 10-30 ml/perc) betegeknél a ranolazin-expozíció 1,3- 1,8-szer volt magasabb.

Nem vizsgálták a dialízis hatását a ranolazin farmakokinetikájára.

Májkárosodás: A ranolazin farmakokinetikáját vizsgálták enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél. Súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Enyhe fokú májkárosodás esetén a ranolazin AUC nem változott, azonban a közepes fokú májkárosodásban szenvedőknél 1,8-szeresére emelkedett. Ezeknél a betegeknél a QT megnyúlás kifejezettebb volt.

Gyermekek és serdülők:

Gyermekkorú populációban (<18 év) a ranolazin farmakokinetikai paramétereit nem vizsgálták.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A klinikai vizsgálatoknál nem észlelt, de a klinikai expozícióhoz hasonló szintű állatkísérletek során megfigyelt nemkívánatos reakciók a következők voltak: a javasolt maximális klinikai dózist háromszorosan meghaladó plazmakoncentráció esetén a ranolazin adásakor konvulziók, és nagyobb mérvű halálozás volt megfigyelhető patkányoknál és kutyáknál.

Patkányokon végzett krónikus toxicitási vizsgálatok arra utalnak, hogy az embereknél észlelthez képest a kezelés során mellékvese elváltozások jelentkeztek a kissé nagyobb expozíció során. Ez a hatás együtt jár a koleszterin plazmakoncentráció emelkedésével. Embereknél nem észleltek hasonló elváltozásokat. Embereknél nem számoltak be az adreno-cortikális tengely hatásairól.

Hosszú távú karcinogenicitás vizsgálatokban a ranolazint egérnek 50 mg/kg/nap-ig (150 mg/m2/nap) és patkányoknak 150 mg/kg/nap (900 mg/m2/nap) dózisban adva nem észlelték semmilyen tumortípus előfordulási gyakoriságának a növekedését. Ezek az adagok ezeknél a fajoknál a maximális tolerálható adagot jelentik, és humán szinten a 0,1, illetve 0,8-szerese a maximális 2 grammos humán dózisnak, mg/m2 alapon számítva.

Embrionális és anyai toxicitást észleltek, de teratogenicitást nem, a ranolazin 400 mg/kg/nap (2400 mg/m2/nap) adagja mellett patkányoknál, illetve 150 mg/kg/nap (1800 mg/m2/nap) adagja mellett nyulaknál. Ezek az adagok a maximálisan javasolt humán dózisok 2,7-, illetve 2-szerese. Az állatkísérletek nem mutatták a ranolazin női vagy férfi fertilitásra gyakorolt direkt vagy indirekt káros hatását.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Minden ranolazin retard tablettában megtalálható segédanyagok:

Karnauba viasz

Hipromellóz

Magnézium-sztearát

Metakrilsav-etilakrilát kopolimer (1:1)

Mikrokristályos cellulóz

Nátrium-hidroxid

Titán-dioxid

További segédanyagok az 750 mg tablettában: Glicerol triacetát

Laktóz-monohidrát

Kék #1/Brillantkék FCF alumínium lakk (E133) és Sárga #5/Tartrazin alumínium lakk (E102)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Buborékcsomagolás: 5 év Üvegcsomagolás: 4 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC/PVDC/Alumínium buborékcsomagolás, buborékcsomagolásonként 15 vagy 20 tabletta. Kartondobozonként 2, 3 vagy 5 buborékcsomagolás (30, 60 vagy 100 tabletta), vagy egy HDPE-üveg, 60 tablettával.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Menarini International Operations Luxembourg S.A. 1, Avenue de la Gare, L-1611 Luxembourg Luxemburg

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/08/462/005 60 tabletta buborékcsomagolásban

EU/1/08/462/006 60 tabletta üvegben

EU/1/08/462/011 30 tabletta buborékcsomagolásban

EU/1/08/462/012 100 tabletta buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008. július 09.

Megújításának dátuma: 2013. március 06.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája