Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Sabervel (irbesartan) – Alkalmazási előírás - C09CA04

Updated on site: 10-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveSabervel
ATC-kódC09CA04
Hatóanyagirbesartan
GyártóPharmathen S.A.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

7 mm átmérőjű.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.
Fehér, homorú, kerek, filmtabletta,
nt ű megsz

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

Sabervel 75 mg filmtabletta.

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

75 mg irbezartán filmtablettánként.
Ismert hatású segédanyag::
20 mg laktóz-monohidrát filmtablettánként
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

engedélye

4.1Terápiás javallatok

A Sabervel esszenciális hipertónia kezelésére javallt felnőttek részére.

Javallt továbbá hipertóniás, 2-es típusú diabéteszeshozatalifelnőtt betegek vesebetegségének kezelésére, a vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelés részeként (lásd4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

4.2Adagolás és alkalmazás

Adagolás

forgalomba

 

A szokásos javasolt kezdő és fenntartó adag naponta egyszer 150 mg, táplálékkal vagy anélkül.

Sabervel 150 mg napi egyszeri d gja a vérnyomást 24 órán át jobban szabályozza, mint a 75 mg-os adag. Azonban megfontolandó a terápia 75 mg-mal való kezdése, különösen hemodializált betegek és

75 évnél idősebb személyek esetében.

Azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomása napi egyszeri 150 mg-mal nem állítható be, a Sabervel adagja 300 mg-ra emelhető, vagy más vérnyomáscsökkentővel kombinálható (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont). Különösen a diuretikumokkal való kombináció, pl. hidroklorotiazid additív hatását igazolták Sabervel esetében (lásd 4.5 pont).

Hipertóniás,

2-es típusú diabéteszes betegek esetén a kezdő adag napi egyszer 150 mg irbezartán,

amely napigyógyszeregyszer 300 mg-ig emelhető. Ez a vesekárosodás kezelésének preferált fenntartó dózisa.

Hipertóniás,A

2-es típusú diabéteszes betegeknél a Sabervel vesére gyakorolt kedvező hatásainak

igazolása olyan vizsgálatokon alapszik, amelyekben az irbezartánt a célvérnyomás elérése érdekében szükség szerint, más vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel együtt alkalmazták (lásd4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

Speciális populációk

Vesekárosodás: dózismódosításra nincs szükség károsodott vesefunkciójú betegek esetében.

Alacsonyabb kezdő adag (75 mg) alkalmazása megfontolandó hemodialízis alatt lévő betegeknél (lásd

4.4. pont).

Májkárosodás: enyhe vagy mérsékelt májkárosodásban dózismódosításra nincs szükség. Súlyos májkárosodással kapcsolatban nincs klinikai tapasztalat.
Idős betegek: bár a terápia 75 mg-mal való kezdése megfontolandó a 75 évnél idősebb betegek esetében, dózismódosításra általában nincs szükség az időseknél.
Gyermekpopuláció:
A Sabervel biztonságosságát és hatásosságát 0-18 éves gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg
rendelkezésre álló adatok leirata a 4.8, 5.1 és 5.2 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javallat.
Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

űnt

4.3 Ellenjavallatok

megsz

 

A készítmény hatóanyagával, vagy bármely segédanyagávalszembeni túlérzékenység (lásd 6.l pont).

A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

 

engedélye

 

A Sabervel egyidejű alkalmazása aliszkiren tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Intravascularis volumendepléció:

hozatali

szimptómás hipotenzió fő eg az első adag után fordulhat elő olyan

betegekben, akik intenzív diuretikus terápia, sómegvonás, hasmenés vagy hányás következtében volumen- és/vagy nátriumdepletáltak. Ezeket az állapotokat a Sabervel-kezelés megkezdése előtt rendezni kell.

Renovascularis hypertonia:forgalombafokozott a súlyos hipotenzió és veseelégtelenség veszélye, ha kétoldali

arteria renalis stenosisban vagy szoliter vese arteriájának stenosisában szenvedő betegeket a renin - angiotenzin-aldoszteron rendszert bef lyásoló gyógyszerekkel kezelnek.

Bár ezt Sabervel-lel kapcsolatban nem írták le, hasonló hatássalangiotenzin-II receptor antagonisták esetében számolni kell.

átesett betegek Sabervelkezelésével kapcsolatban nincs tapasztalat.

Vesekárosodásgyógyszerés veset anszplantáció: ha a Sabervel-t csökkent vesefunkciójú betegeknek adagolják, javasolt a szérum kálium- és kreatininszintjének időszakos ellenőrzése. Vesetranszplantáción frissen

Hipertóniás, 2-es típusú diabéteszes és vesekárosodásban szenvedő betegek:egy előrehaladott vesebetegségben szenvedők körében végzett tanulmány keretében készült analízisben az irbezartán renalis és cardiovascularis eseményekre gyakorolt hatása nem volt azonos minden alcsoportban. Az eredményekA különösen a nők és a nem fehér bőrszínű betegek esetében tűntek kevésbé kedvezőnek

(lásd 5.1 pont).

A renin angiotenzin aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren egyidejű alkalmazása fokozza a hipotónia, hiperkalémia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős-blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók egyidejű alkalmazása diabeteses nephropathiaban szenvedő betegeknél nem javasolt.

bekövetkezéséhez vezethet.

Hyperkalaemia: a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásoló más gyógyszerekhez hasonlóan a Sabervel-kezelés hatására is előfordulhat hyperkalaemia, főleg vesekárosodásban, diabéteszes

vesekárosodás esetén fennálló proteinuria során, és/vagy szívelégtelenségben. Javasolt a szérum káliumszint szoros monitorozása a veszélyeztetett betegekben (lásd 4.5 pont).

Lítium: a Sabervel együttadása lítiummal nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Aorta és mitrális billentyű stenosisa, obstruktív hypertrophiás cardiomyopathia: mint minden más

értágítóval kapcsolatban, különös óvatosság ajánlott aorta stenosisban vagy mitralis stenosisban, illetve obstruktív hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedő betegek kezelése esetében.

Primer aldosteronismus: primer aldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a

Mint bármely más vérnyomácsökkentő gyógyszer esetében, a vérnyomás tú zott mértékű csökkenése

renin-angiotenzin rendszer

gátlása révén ható vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre. Ezért Sabervel

alkalmazása nem javasolt.

 

 

nt

 

 

 

 

 

ű

Általánosságok: olyan betegekben, akiknek értónusa és veseműködése túlnyomórészt a renin-

angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függ (pl. súlyos pangásos szívelégtelenség vagy

vesekárosodás, beleértve az arteria renalis stenosist), az ezen rendszert befolyásoló angiotenzin

konvertáló enzimgátlókkal,

illetve angiotenzin-II receptor antagonistákkal való kezelést akut

 

 

 

megsz

 

hipotenzió, azotemia, oliguria, vagy ritkán akut veseelégtelenség kialakulásával hozták összefüggésbe.

 

engedélye

 

 

ischaemiás szívbetegségben vagy ischaemiás cardiovascularis betegségben szívinfarktus vagy stroke

Mint ahogy az angiotenzin konvertáló enzimgátlóknál is észlelték, az irbezartán és más angiotenzin

antagonisták a vérnyomáscsökkentés tekintetében kevésbé hatéko yak a fekete bőrszínű betegekben,

mint a nem feketék esetében, esetleg a fekete bőrszínű hipertóniás populációban nagyobb számban előforduló alacsony reninstátusz miatt (lásd 5.1 pont).

terhességet tervező betegeket olyan más, antihipertenzívhozatalikezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását

Terhesség: Angiotenzin-II (ATII)-receptor antagonistával történő kezelést terhesség alatt nem szabad

elkezdeni. Hacsak az ATII-receptor antagonistávaltörténő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a

forgalomba Gyermekpopuláció: az i bezartánt 6 és 16 év közötti gyermekpopulációban vizsgálták, de a jelenleg

követően az ATII-receptor antagonista szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).

Laktóz: ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, lapp- laktáz hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a gyermekeken való alkalmazás kiterjesztésére addig, amíg további adatok nem állnak rendelkezésre (lásd a 4.8, 5.1 és 5.2 pontokat).

4.5 G óg szerkölcsönhatások és egyéb interakciók

 

gyógyszer

 

Diuretikumok és más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek: más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek

 

fokozhatjákA

az irbezartán hipotenzív hatását; mindazonáltal irbezartán -t biztonsággal alkalmaztak más

vérnyomáscsökkentőkkel, mint pl.béta-blokkolókkal, tartós hatású kalciumcsatorna-blokkolókkal

és

tiazid diuretikumokkal való kombinációkban. A Sabervel-terápia megkezdésekor a diuretikumok

nagy

adagjával végzett előzetes kezelés volumendepléciót okozhat és hipotenzió veszélyét idézheti elő (lásd

4.4 pont).

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS)

ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hipotóniát, hiperkalémiát vagy

beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

Káliumpótlók és káliummegtakarító diuretikumok: a renin-angiotenzin rendszert befolyásoló más gyógyszerekkel nyert tapasztalat alapján a káliummegtakarító diuretikumok, a káliumpótlók, a

káliumtartalmú sópótlók vagy egyéb, a szérum káliumszintjét növelő gyógyszerek (pl. heparin) együttes alkalmazása a szérum káliumszint emelkedését idézheti elő, ezért együttadásuk nem ajánlott

(lásd 4.4 pont).

Lítium: a lítium és az ACE-gátlók együttes alkalmazásakor a szérum lítiumkoncentráció és toxicitás reverzíbilis növekedéséről számoltak be. Ezideig nagyon ritkán hasonló hatást írtak le irbezartánnal.

Ezért ez a kombináció nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Amennyiben mégis szükséges a kombináció alkalmazása, akkor a szérum lítiumszint gondos monitorozása ajánlott.

Nem-szteroid gyulladáscsökkentők: angiotenzin-II receptor antagonisták és nem-szteroid

 

 

gyulladáscsökkentő gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor (pl. szelektív COX-2 gátlók,

 

 

acetilszalicilsav

(> 3 g/nap), és nem szelektív nem-szteroid gyulladáscsökkentő

szerek) az

ű

antihipertenzív

hatás csökkenése fordulhat elő.

megsz

nt

Mint az ACE gátlók esetén, az angiotenzin-II receptor antagonisták és a nem-szteroid

 

 

gyulladáscsökkentő szerek egyidejű alkalmazásakor a vesefunkció romlásának veszélye fokozódhat,

beleértve a lehetséges akut veseelégtelenséget és a szérum káliumszint emelkedését, különösen olyan betegeknél, akiknek előzetesen vesefunkciójuk csökkent volt. Kombinációs kezelés alkalmazása

hidroklorotiazid nem befolyásolja. Az irbezartán főleg a CYP2C9engedélyeés kisebb mértékben glükuronidáció

körültekintést igényel, különösen idős betegeknél. A betegeket megfelelően hidratálni kell és

megfontolandó a vesefunkció monitorozása az egyidejű terápia megkezdését követően, valamint azt követően szabályos időközönként.

Egyéb kölcsönhatások irbezartánnal: klinikai vizsgálatokban az irbezartán farmakokinetikáját a

által metabolizálódik. Szignifikáns farmakokinetikai vagy farmakodinamikai kölcsönhatást nem tapasztaltak az irbezartán és a warfarin - a CYP2C9 ált l metabolizálódó gyógyszer - együttes

4.6 Termékenység, terhesség és szopt tás

hozatali

 

Terhesség:

forgalomba

 

 

 

 

 

alkalmazásakor. A CYP2C9 induktorok hatását - ilyen rifampicin - nem vizsgálták az irbezartán farmakokinetikájára vonatkozóan. A digoxin farmakokinetikáját az irbezartán együttes adagolása nem befolyásolta.

Az ATII-receptor antagonisták alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4 pont). Az ATII-receptor antag nisták alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik

trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).

A terhességgyógyszerelső harmada alatti ACE-gátló expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem volt meggyőző, a kockázat kis mértékű növekedése azonban nem

zárható ki. Mivel az angiotenzin-II (ATII)-receptor antagonisták alkalmazásával járó kockázatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ezen gyógyszercsoport esetén is. Hacsak az angiotenzin-II (ATII)-receptor antagonistákkal történőAkezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más

antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az ATII-receptor

antagonista szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni.

Az angiotenzin-II-receptor antagonista kezelés a terhesség második és harmadik harmadában ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya-csontosodás retardációja) és

újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az ATII-receptor antagonista expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdve történt

a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt.

Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja angiotenzin-II-receptor antagonistát szedett, hypotonia kialakulása szempontjából szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.3 és 4.4 pont).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Szoptatás:

Mivel a Sabervel szoptatás alatti alkalmazásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre információ, a Sabervel alkalmazása nem javasolt, és ajánlatos azokat az alternatív kezeléseket előnyben részesíteni, melyek biztonságossági profiljai - a szoptatás alatti alkalmazásra vonatkozóan - jobban megalapozottak, különösen újszülöttek és koraszülöttek szoptatása esetén.

Nem ismert, hogy az irbezartán vagy az irbezartán metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A

rendelkezésre álló, patkányokon végzett kísérletek során nyert farmakodinámiás / toxikológiai adatok az irbezartán vagy az irbezartán metabolitjainak kiválasztódását igazolták az anyatejbe (részletesen

lásd 5.3 pont).

Termékenység

 

ű

Az irbezartán nem volt hatássala kezelt patkányok és utódaik termékenységére olyan dózisszintekig,nt

amelyek már előidézték a szülői toxicitás első jeleit (lásd 5.3 pont).

megsz

 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükség s képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhezengedélyeszükséges kép sségeket befolyásoló

hatásait nem vizsgálták. A farmakodinamikai tulajdonságai alapján nem va ószínű, hogy az irbezartán ezt a képességet befolyásolja. Járművezetés vagy gépek kezelése esetén azonban figyelemb e kell venni, hogy a magas vérnyomás kezelése folyamán esetleg szédülés vagy fáradtság fordulhat elő.

Magas vérnyomásban szenvedő betegek körébenhozatalivégzett p cebo-kontrollos vizsgálatokban a

mellékhatások előfordulása nem különbözött az irbez r án- (56,2%) és a placebo- (56,5%) csoport

között. A kezelés bármely klinikai vagy laboratóriumi mellékhatás miatti megszakítása kevésbé volt

gyakori az irbezartánnal (3,3%), mint a placebóval kezelt betegek esetében (4,5%). A mellékhatások

gyakorisága nem volt összefüggésben az adaggal (a javasolt dózistartományban), a nemmel, az

életkorral, a rasszalvagy aforgalombakezelés időtartamáv l.

A mikroalbuminuriás, normális vesefunkcióval rendelkező diabéteszes hipertóniás betegeknél

orthostatikus szédülést és orthost tikus hipotenziót jelentettek a betegek 0,5%-ánál (nem gyakori), de a placebót meghaladó mértékben.

be. A csillaggal (*) jel ett kifejezések azokra a mellékhatásokra vonatkoznak, amelyeket diabéteszes,

hipertóniás, krónikus veseelégtelenségben szenvedő és manifeszt proteinuriás betegek öbbt mint 2%- ánál, és a placebóét meghaladó gyakorisággal jelentettek.

Az alábbi táblázat azokat a mellékhatásokat mutatja be, amelyekről az irbezartánnal kezelt, 1965 magas vérnyomássalgyógyszerr ndelkező beteget magába foglaló placebo-kontrollos vizsgálatokban számoltak

Az alább felsorolt mellékhatások előfordulási gyakoriságainak megadása a következő konvenciót követi:Anagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100), ritka

(≥1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A további, forgalomba kerülés után szerzett tapasztalatok során jelentett mellékhatások szintén felsorolásra kerültek. Ezek a mellékhatások spontán jelentésekből származnak.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert: túlérzékenységi reakciók, mint például angioödéma, bőrkiütések, urticaria

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Nem ismert: hyperkalaemia

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

 

 

 

 

 

 

Gyakori:

 

szédülés, orthostaticus szédülés*

 

 

 

 

Nem ismert:

 

vertigo, fejfájás

 

 

 

 

 

 

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

 

 

 

 

Nem ismert:

 

tinnitus

 

 

 

 

 

 

 

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

 

 

 

 

Nem gyakori:

 

tachycardia

 

 

 

 

 

 

Érbetegségek és tünetek:

 

 

 

 

 

 

 

Gyakori:

 

orthostaticus hypotonia*

 

 

 

 

 

Nem gyakori:

 

kipirulás

 

 

 

 

ű

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

 

megsz

nt

Nem gyakori:

 

köhögés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

 

 

 

 

 

Gyakori:

 

hányinger/hányás

 

 

engedélye

 

 

 

Nem gyakori:

 

hasmenés, dsypepsia/gyomorégés

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem ismert:

 

dysgeusia

 

 

 

 

 

 

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

 

 

 

 

 

 

Nem gyakori:

 

sárgaság

 

 

 

 

 

 

Nem ismert:

 

hepatitis, májműködési zavar

 

 

 

 

 

 

 

 

 

hozatali

 

 

 

 

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

 

 

 

 

Nem ismert:

 

leukocytoclasticus vasculitis

 

 

 

 

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

 

 

 

Gyakori:

 

csont- és izomfájdalmak*

 

 

 

 

 

Nem ismert:

 

 

forgalomba

 

 

 

 

 

 

arthralgia, myalgia (mely néhány esetben emelkedett plazma kreatinin-kináz-

 

 

szinttel társult), izomgörcsök

 

 

 

 

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

 

 

 

 

 

 

Nem ismert:

 

vesefunkciók romlása, beleértve a veszélyeztetett betegeknél a veseelégtelenséget

 

 

is (lásd 4.4 pont)

 

 

 

 

 

 

gyógyszer

 

 

 

 

 

 

 

A nemi szervekkel és az mlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:

 

 

 

Nem gyakori:

 

s exuális diszfunkció

 

 

 

 

 

 

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

 

 

 

 

Gyakori:

 

fáradtság

 

 

 

 

 

 

Nem gyakori:

 

mellkasi fájdalom

 

 

 

 

 

 

LaboratóriumiA

és egyéb vizsgálatok eredményei:

 

 

 

 

Nagyon gyakori:

Hyperkalaemia* gyakrabban fordult elő az irbezartánnal kezelt diabéteszes

 

 

betegeknél, mint placebo mellett. A diabéteszes, hipertóniás,

 

 

 

 

microalbuminuriás

és normális vesefunkcióval rendelkező betegeknél a

 

 

 

hyperkalaemia (≥ 5,5 mEq/l) előfordulási gyakorisága 29,4% volt a 300

 

 

 

mg irbezartánt szedő csoportban, és 22% a placebo-csoportban. A

 

 

 

 

diabéteszes, hipertóniás, krónikus veseelégtelenségben szenvedő és

 

 

 

 

manifeszt proteinuriás betegeknél a hyperkalaemia (≥ 5,5 mEq/l) 46,3%-

 

 

 

ban fordult elő az irbezartán-csoportban és 26,3%-ban a placebo-

 

 

 

 

csoportban.

 

 

 

 

 

 

Gyakori:

 

az irbezartánnal kezelt betegekben gyakori (1,7%) a plazma kreatinkináz

 

 

értékének jelentős

emelkedése. Ezen esetek közül egyik sem

társult

Gyermekpopuláció:
318 hipertóniás 6 és 16 év közötti gyermeket és serdülőkorút vizsgáltak egy randomizált klinikai
vizsgálatban, és a következő mellékhatások fordultak elő a háromhetes kettős-vak fázis során: fejfájás (7,9%), hipotenzió (2,2%), szédülés (1,9%), köhögés (0,9%). A 26-hetes vizsgálat nyílt részében a
leggyakoribb laboratóriumi eltérés a kreatinin 6,5%-os emelkedése, valamint az emelkedett CK-
értékek voltak a gyógyszert szedő gyermekek 2%-ának esetében.

klinikai tünetekkel járó vázizom-eseményekkel.

A hipertóniás, előrehaladott stádiumú diabéteszes vesebetegséggel rendelkező és irbezartánnal kezelt betegek 1,7%-ánál csökkent hemoglobinszintet* tapasztaltak, amely nem volt klinikailag jelentős

4.9Túladagolás

 

nt

ű

megsz

 

Nem tapasztaltak toxikus hatást olyan felnőttekben, akik maximum 900 mg napi adagot edtek 8

héten át. A túladagolás leggyakrabban várható tünetei hipotenzió és tachycardia; ugyanakkor

 

bradicardia is előfordulhat a túladagolás következtében.Sabervel túladagolás kezelésével kapcsolatos speciális információ nem áll rendelkezésre. A beteget szorosan monitorozni kell és tüneti, ill. szupportív kezelést kell alkalmazni. A javasolt eljárások közé tartozik a hánytatás és/vagy a gyomormosás. Az aktív szén hasznos lehet a túladagolás kezelésében. Az irbezartán hemodialízissel nem távolítható el.

5.

FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

engedélye

 

5.l

Farmakodinámiás tulajdonságok

 

 

 

 

 

Farmakoterápiás csoport: Angiotenzin-II antagonisták önmagukban

 

ATC kód: C09C A04.

 

hozatali

 

 

 

 

 

 

típus)

Hatásmechanizmus: Az irbezartán hatékony, per os aktív, szelektív angiotenzin-II receptor (AT1

antagonista. Várhatóan blokkolja az angiotenzin-II-nek az AT1 receptor által közvetített minden

 

hatását, függetlenül az angiotenzin-II

szintézisének forrásától vagy útjától. Az angiotenzin-II (AT1 )

receptorok szelektív antagonizmusa következtében emelkedik a plazma renin- és angiotenzin-II

 

szintje, és csökken a plazma aldoszteron-koncentrációja. A szérum káliumszintet az irbezartán

 

egyedül, az ajánlott adagokban nem befolyásolja. Az irbezartán nem gátolja az ACE (kinináz-II)

 

 

forgalomba

 

 

 

enzimet, amely az angiotenzin-II-t termeli és a bradikinint inaktív metabolitokká bontja le. Az

 

irbezartán aktivitásához metabolikus

aktivációra nincs szükség.

 

Klinikai hatékon ág:

Hipertónia

Az irbezartán a szívfrekvencia minimális változása mellett csökkenti a vérnyomást. A vérnyomás

csökkenésegyógyszerdózisfüggő napi egyszeri adagolás mellett, egy platoszint kialakulására irányuló

tendenciávalA

300 mg adagok felett. Napi 150 - 300 mg adagok a vérnyomást álló - és ülő helyzetben

tartósan (azaz a bevétel után 24 órán át), átlagosan 8-13/5-8 Hgmm-rel (szisztolés/diasztolés) nagyobb mértékben csökkentik, mint a placebo.

A vérnyomás maximális csökkenése a beadást követő 3- 6 órában alakul ki, és a vérnyomáscsökkentő hatás legalább 24 órán át fennmarad. A 24. órában a vérnyomáscsökkenés az ajánlott adagok melletti diasztolés és szisztolés csúcshatás 60 - 70%-ának felelt meg. A napi egyszeri 150 mg-os irbezartán legkisebb és 24 órás átlagos hatása hasonló az ugyanakkora összdózis napi két adagban történő

bevétele esetén megfigyelt hatáshoz.

Az irbezartán vérnyomáscsökkentő hatása 1- 2 héten belül jelentkezik, a maximális hatás pedig a kezelés kezdete után 4 - 6 héttel alakul ki. A vérnyomáscsökkentő hatás hosszútávú kezelés során is megmarad. A kezelés megszakítása után a vérnyomás fokozatosan visszatér az alapértékre. Rebound hipertóniát nem figyeltek meg.

Az irbezartán és a tiazid típusú diuretikumok vérnyomáscsökkentő hatása additív. Azon betegek esetében, akiknek a vérnyomása irbezartánnal egyedül megfelelően nem szabályozható,

hidroklorotiazid alacsony adagjának (12,5 mg) az irbezartán napi adagjához történő hozzáadása további 7-10/3-6 Hgmm (szisztolés/diasztolés) vérnyomáscsökkenést eredményez a placebóhoz képest.

Az irbezartán hatékonyságát sem a beteg életkora, sem a neme nem befolyásolja. Mint más, a renin- angiotenzin rendszert befolyásoló gyógyszerek esetében, a feketebőrű hipertóniás betegek kifejezetten kevésbé reagálnak az irbezartán monoterápiára. Ha irbezartánt alacsony dózisú hidroklorotiaziddal (pl.

napi 12,5 mg) adnak együtt, a vérnyomáscsökkentő válasz megközelíti a fehérbőrű betegek esetén kapottat.

Nincsen klinikailag számottevő hatása a szérum húgysavszintre és a húgysav szekrécióra.

Gyermekpopuláció:

 

318 hipertóniás vagy veszélyeztetett (diabéteszes, hipertónia a családi anamnézisben) 6 és 16 év

 

ű

közötti gyermek és serdülőkorú betegen 3 hetes periódusban vizsgálták 0,5 mk/kg (alacsony),nt1,5

 

megsz

mg/kg (közepes) és 4,5 mg/kg (magas) céldózisokra titrált irbezatrán vérnyomáscsökkentő hatását. A

harmadik hét végére a kezdeti értékhez viszonyított átlagos vérnyomáscsökkenés az elsődleges

hatékonysági változóban, az ülő helyzetben mért legalacsonyabb szisztolés vérnyomásértékében

(SeSBP) 11,7 Hgmm (alacsony dózis esetén), 9,3 Hgmm (közepes dózis esetén), és 13,2 Hgmm

engedélye

 

(magas dózis) volt. Ezek között a dózisok között nem volt szignifikáns eltérés tapasztalható. Az ülő helyzetben mért diasztolés vérnyomás (SeDBP) változás korrigált átlagos egalacsonyabb értékei a következők voltak: 3,8 Hgmm (alacsony dózis esetén), 3,2 Hgmm (közepes dózis esetén), 5,6 Hgmm (magas dózis esetén). Az ezt követő két héten keresztül, miután a bet gek újra randomizálásra kerültek

és vagy hatóanyagra vagy plecebóra lettek beállítva, a placebót kapó betegek SeSBP és SeDBP értékei sorrendben 2,4 és 2,0 Hgmm-es emelkedést mutattak, összehaso lítva a minden irbezartán dózist

kapók esetén észlelt ugyanazen paraméterek +0,1 és -0,3 Hgmm-es változásával (lásd a 4.2 pontot).

Hipertónia és 2-es típusú diabéteszes vesekárosodás:

Az "Irbesartan Diabetic Nephropathy Trial (IDNT)" vi sgálat igazolta, hogy az irbezartán csökkenti a krónikus veseelégtelenségben szenvedő és proteinuriás betegeknél a vesebetegség progresszióját. Az

IDNT kettősvak, kontrollos,

morbiditási és mortalitási végpontokat követő klinikai vizsgálat volt, ahol

az irbezartánt amlodipinnel

hozatali

és placebóval h sonlították össze. 1715 hipertóniás, 2-es típusú

diabéteszes, ≥ 900 mg/nap proteinuriás és 1,0-3,0 mg/dl szérum kreatininnal rendelkező betegben

titrálták, amlodipint 2,5-10forgalombamg dózistartományban kaptak, míg a placebót a tolerálhatóságnak megfelelően szedték. A betegek minden csoportban rendszerint 2-4 egyéb vérnyomáscsökkentő

végzett vizsgálatban az irbezartán h sszútávú hatását (átlagosan 2,6 év) vizsgálták a vesebetegség

progressziójára és az összmortalitásra. A betegeket 75 mg-tól a 300 mg-os fenntartó irbezartán dózisig

gyógyszert is kaptak (azaz diuretikumot, béta-blokkolót és alfa-blokkolót) a ≤135/85 Hgmm célvérnyomás elérése é d kében, vagy > 160 Hgmm kiindulási szisztolés érték esetén 10 Hgmm-es

csökkenés elérésére. A placebo csoportban a betegek 60%-a, az irbezartán csoportban 76%-a, az amlodipin csoportban pedig 78%-a érte el a célvérnyomást. Az irbezartán szignifikánsan csökkentette

a relatív kockázatot az elsődleges kombinált végpont, azaz a szérum kreatinin megduplázódása, a

vesebetegség végstádiuma (ESRD), vagy az összmortalitás vonatkozásában. Az elsődleges renális

végpontot az irbezartán csoportban a kezelt betegek hozzávetőlegesen 33%-a érte el, szemben a

gyógyszer

placebo csoport 39%-ával, ill. az amlodipin csoport 41%-ával [20% relatív kockázatcsökkenés a

placebóhozA

(p = 0,024) és 23% relatív kockázatcsökkenés az amlodipinhez (p = 0,006) képest]. Mikor

az elsődleges végpont komponenseit külön elemezték, az összmortalitást illetően nem észleltek hatást, de pozitív trend volt észlelhető az ESRD csökkenését illetően, és szignifikáns kisebb volt a szérum kreatininszint megduplázódásának gyakorisága is.

A kezelés hatékonyságának értékelése során a nem, a faj, az életkor, a diabétesz fennállásának időtartama, a kiindulási vérnyomás, a szérumkreatinin és az albumin ürülési ráta szerinti alcsoportok

eredményeit elemezték. A nők és fekete bőrű betegek alcsoportjában, amelyek a vizsgálati betegpopuláció 32%-át ill. 26%-át képviselték, a renális hatékonyság nem volt bizonyított, bár a

konfidencia intervallum azt nem zárta ki. A fatális és nem fatális cardiovascularis eseményeket, mint másodlagos végpontokat illetően a teljes populációt figyelembe véve nem volt különbség a három csoport között, bár a nem fatális MI incidenciája a nők körében növekedett, és a nem fatális MI

incidenciája a férfiak körében csökkent az irbezartán csoportban a placebóhoz viszonyítva. A nem fatális MI és stroke incidenciájának növekedése volt észlelhető nőkben az irbezartán csoportban, az

amlodipin csoporthoz viszonyítva, míg a szívelégtelenség miatti hospitalizáció a teljes populáció vonatkozásában csökkent. Mindazonáltal nincs megfelelő magyarázat a nők körében észlelt eredményt illetően.

Az "Effects of Irbesartan on Microalbuminuria in Hypertensive Patients With type 2 Diabetes Mellitus (IRMA 2)" vizsgálat kimutatta, hogy 300 mg irbezartán késlelteti a manifeszt proteinuria progresszóját

microalbuminurás betegekben. Az IRMA 2 placebo-kontrollos, kettősvak, morbiditási végpontot vizsgáló tanulmány volt, melyet 590, 2-es típusú diabéteszes, microalbuminuriás (30-300 mg/nap),

normál vesefunkciójú (szérum kreatininszint ≤ 1,5 mg/dl férfiban és < 1,1 mg/dl nőkben) beteg részvételével végeztek. A vizsgálat az irbezartán hosszú távú (2 év) hatását vizsgálta a klinikai

(manifeszt) proteinuria kialakulására (vizelet albumin exkréciós ráta (UAER) > 300 mg/nap és az

UAER alapértékhez viszonyított legalább 30%-os növekedése). Az előre meghatározott célvérntyomás ≤ 135/85 Hgmm volt. A betegek, amennyiben szükséges volt, más vérnyomáscsökkentőt isűkaptak

(5,2%), mint a placebót (14,9%), ill. a 150 mg irbezartánt szedő csoportban (9,7%)megsz. Ez 70%-os relatív kockázatcsökkenést (RRR) jelentett a magasabb irbezartán adag javára a plac bóhoz képest (p =

(kivéve ACE-gátlót, angiotenzin-II receptor blokkolót és dihidropiridin típusú kalciumc atorna-

blokkolót) a célvérnyomás elérése érdekében. Míg az összes csoportban hasonló vérnyomásérték volt

elérhető, a 300 mg irbezartán csoportban kevesebb beteg érte el a manifeszt proteinuria végpontot

engedélye Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in

0,0004). A kezelés első három hónapjában ezt nem kísérte a glomerulus fitrációs ráta javulása. A klinikai proteinuria progressziójának lassulása viszont már az első három hónap során jelentkezett, és a teljes 2 éves periódus alatt folytatódott. A normoalbuminuriás állapot helyreállása (< 30 mg/nap)

nagyobb arányban fordult elő a 300 mg irbezartánnal kezelt csoportban (34%), mint a placebo csoportban (21%).

combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs

Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II receptor blokkoló kombinált

alkalmazását.

hozatali

 

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris betegség,forgalombavagy szervkárosodássaljáró II típusú diabetes mellitus szerepelt. A

VA NEPHRON D vizsgálatot II típusú dia etesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hiperkalémia, akut veseelégtelenség és/vagy hipotónia kockázata.

A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók esetében is relevánsak.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók egyidejű alkalmazása diabeteses nephropathiaban szenvedő betegeknél így tehát nem javasolt.

Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease

Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy

angiotenzin II receptor blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirennel II típusú diabetesben és krónikus

vesebetegségbengyógyszer, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A

vizsgálatotA

idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű

halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkiren csoportban, mint a placebo csoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hiperkalémia, hipotónia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkiren csoportban, mint a placebo csoportban.

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

Per os adagolás után az irbezartán jól felszívódik: abszolút biohasznosulása a vizsgálatok szerint kb. 60 - 80%. Egyidejű táplálékfelvétel nem befolyásolja az irbezartán biohasznosulását.

Plazmafehérjéhez kötődése kb. 96%-os, a vér alakos elemeihez elhanyagolható mértékben kötődik. Eloszlási térfogata 53 - 93 liter. 14C izotóppal jelzett irbezartán orális vagy intravénás adagolását követően a plazma keringő radioaktivitásának 80 - 85%-a tulajdonítható változatlan irbezartánnak.

Irbezartánt a máj metabolizálja glukuronid konjugáció és oxidáció révén. A fő keringő metabolit az irbezartán glukuronid (kb. 6%). In vitro vizsgálatok szerint irbezartánt elsősorban a citokróm P450

CYP2C9 enzim oxidálja; a CYP3A4 izoenzim hatása elhanyagolható.

Az irbezartán a 10 és 600 mg közötti dózistartományban lineáris dózisfüggő farmakokinetikát mutat.

Az arányosnál kisebb növekedést figyeltek meg 600 mg (a maximális javasolt adag kétszerese) feletti adag orális bevétele után; aminek mechanizmusa nem ismert. A plazmakoncentráció csúcsértékét orális beadás után 1,5 - 2 órával éri el. A teljes test- és vese clearance értéke 157 - 176 ml/perc, ill. 3 - 3,5 ml/perc. Az irbezartán terminális eliminációs felezési ideje 11 - 15 óra. Dinamikus egyensúlyi

plazmakoncentráció 3 nappal a napi egyszeri adagolás megkezdése után áll be. Ismételt napi egyszeri adagolás után az irbezartán limitált kumulációja (< 20%) figyelhető meg a plazmában. Egy

vizsgálatban kissé magasabb irbezartán plazmakoncentrációkat mértek hipertóniás nőbetegekben.

Gyermekpopuláció:

engedélye

 

 

Azonban az irbezartán felezési idejében és akkumulációjában nem volt különbség. Dózismódosításra a

nőbetegekben nem volt szükség. Irbezartán AUC és Cmax értékei magasabbak voltak idősekben

(≥ 65 év), mint fiatal egyénekben (18 - 40 év). Azonban a terminális felezési idő jelentősen em

változott. Dózismódosításra idős betegek esetében nem volt szükség.

 

nt

Az irbezartán és metabolitjai részben az epével, részben a vesén át választódnak ki.

ű

 

C i otóppal

jelzett irbezartán orális és intravénás adagolása után a radioaktivitás kb. 20%-a nyerhető vissza a

vizeletből és a többi a székletből. A dózis kevesebb mint 2%-a ürül a vizeletben változatlan irbezartán

formájában.

megsz

 

Az irbezartán farmakokinetikáját 23 hipertóniás gyereken vizsgálták napi egyszeri és többszöri adag (2 mg/kg) beadása után, naponta maximum 150 mg-ot adva, 4 hét n k resztül. A 23 gyermek közül 21

gyermeknél lehetett a farmakokinetikát a felnőttekével összehasonlítani (12 gyermek 12 év feletti, 9 gyermek 6 és 12 év közötti). Az eredmények azt mutatták, hogy a Cmax, AUC és clearance-értékek

összevethetők azokkal a felnőtt betegekben megfigyelt adatokkal, akik naponta 150 mg irbezartánt

 

hozatali

kaptak. Az irbezartán korlátozott akkumulációját (18%) figyelték meg a plazmában a napi egyszeri

dózis ismételt beadása esetén.

 

Vesekárosodás: vesekárosodott vagy hemodialízis kezelésben részesülő betegekben az irbezartán

farmakokinetikai paramétereinem változnak szignifikánsan. Az irbezartán hemodialízissel nem

távolítható el.

forgalomba

 

Májkárosodás: enyhe vagy mérsékelt cirrhosisban szenvedő betegekben az irbezartán farmakokinetikai paramétereinem vá toznak szignifikánsan. Súlyos májkárosodásban nem végeztek vizsgálatokat.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A klinikai adagoknak a szervezetre vagy egyes célszervekre gyakorolt toxikus hatását nem mutatták ki. Nem-klinikai biztonságossági vizsgálatokban irbezartán nagy adagjai (≥ 250 mg/ttkg/nap patkányokban és ≥ 100 mg/ttkg/nap makákókban) a vörösvértest paraméterek (eritrociták, hemoglobin, hematokrit) csökkenését okozták. Nagyon magas adagokban (≥ 500 mg/ttkg/nap) az

irbezartán patkányokban és makákókban a vese degeneratív elváltozásait idézte elő (interstitialis

nephritis,gyógyszertubularis distensio, bazofil tubulusok, a plazma karbamid- és kreatinin-koncentráció

emelkedése),A

amelyeket a gyógyszer vérnyomáscsökkentő hatása következtében lecsökkent

veseperfúziónak tulajdonítanak. Ezen felül az irbezartán a juxtaglomeruláris sejtek hyperplasiáját/ hypertrophiáját okozta (patkányokban ≥ 90 mg/ttkg/nap, makákókban ≥ 10 mg/ttkg/nap adagban). Mindezeket a változásokat az irbezartán farmakológiai hatásának tulajdonították. Az irbezartán emberekben alkalmazott terápiás adagjai szempontjából úgy tűnik, a vese juxtaglomeruláris sejtek hyperplasiájának/hypertrophiájának nincs jelentősége.

Mutagenitásra, klasztogenitásra vagy karcinogenitásra utaló bizonyítékok nem voltak észlelhetők.

A hím és nőstény patkányokkal végzett vizsgálatokban nem befolyásolta a termékenységet és a szaporodási teljesítményt még akkor sem, ha olyan, szájon át alkalmazott irbezartán dózist kaptak, ami

már szülői toxicitást okozott (50-650 mg/kg/nap), halálozást is beleértve a legmagasabb dózis esetén.

A kezelés nem volt jelentős hatássala sárgatestek, beágyazódások vagy az élő magzatok számára. Az irbezartán nem volt hatással az utódok túlélésére, fejlődésére vagy szaporodására. Az állatokon végzett

vizsgálatokban a radioaktív izotóppal jelölt irbezartánt kimutatták a patkány és nyúlmagzatokban. Az irbezartán kiválasztódott a szoptató patkányok tejébe.

Állatokban végzett vizsgálatok során az irbezartán patkány foetusokban átmeneti toxikus hatásokat okozott (fokozott vesemedence cavitatio, uretertágulat vagy subcutan oedema), amelyek a születés után megszűntek. Nyulak esetében szignifikáns toxicitást, egyebek között mortalitást okozó dózisok mellett abortust és korai felszívódást tapasztaltak. Teratogén hatást sem patkányban, sem nyúlban nem figyeltek meg.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Tabletta mag:

 

 

 

 

ű

Laktóz-monohidrát

 

 

 

 

megsz

nt

Mikrokristályos cellulóz

 

 

 

 

 

Kroszkarmellóz-nátrium

 

 

 

 

 

 

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

 

 

 

 

Hipromellóz

 

 

 

engedélye

 

 

Magnézium-sztearát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Filmbevonat:

 

 

 

 

 

 

Hipromellóz

 

 

 

 

 

 

Titán-dioxid (E171)

 

 

 

 

 

 

Makrogol 400

 

 

hozatali

 

 

 

6.2

Inkompatibilitások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem értelmezhető.

 

 

 

 

 

 

6.3

Felhasználhatósági időtartam

 

 

 

 

4 év.

 

 

forgalomba

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6.4

Különleges tárolási előírások

 

 

 

 

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

 

 

 

6.5

gyógyszer

 

 

 

 

 

 

Csomagolás típusa és kiszerelése

 

 

 

 

28, 56, 90 vagy 98 db filmtabletta

faltkartonban: 1 db PVC/PVDC-Alumínium/PVDC buborékfólia.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

 

 

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

 

 

BármilyenA

fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások

szerint kell végrehajtani.

 

 

 

 

 

 

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Pharmathen S.A.

6, Dervenakion str., 153 51 Pallini

Attiki, Görögország Tel.: +30 210 66 65 067

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

EU/1/12/765/001

EU/1/12/765/002

EU/1/12/765/007

EU/1/12/765/010

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának :Április 13, 2012

 

nt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ű

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

 

megsz

 

 

 

 

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján

 

http://www.ema.europa.eu/ található.

 

engedélye

 

 

 

 

 

hozatali

 

 

 

 

forgalomba

 

 

 

 

gyógyszer

 

 

 

 

A

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Fehér, homorú, kerek, filmtabletta, 9 mm átmérőjű.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
nt ű megsz
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Sabervel 150 mg filmtabletta.
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
150 mg irbezartán filmtablettánként.
Ismert hatású segédanyag:
40 mg laktóz-monohidrát filmtablettánként
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

engedélye

4.1 Terápiás javallatok

A Sabervel esszenciális hipertónia kezelésére javallt felnőttek részére.

Javallt továbbá hipertóniás, 2-es típusú diabéteszeshozatalifelnőtt betegek vesebetegségének kezelésére, a vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelés részeként (lásd4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

forgalomba

 

A szokásos javasolt kezdő és fenntartó adag naponta egyszer 150 mg, táplálékkal vagy anélkül. Sabervel 150 mg napi egyszeri d gja a vérnyomást 24 órán át jobban szabályozza, mint a 75 mg-os adag. Azonban megfontolandó a terápia 75 mg-mal való kezdése, különösen hemodializált betegek és 75 évnél idősebb személyek esetében.

pont). Különösen a diuretikumokkal való kombináció, pl. hidroklorotiazid additív hatását igazolták Sabervel esetében (lásd 4.5 pont).

Azoknálgyógyszera betegeknél, akiknek a vérnyomása napi egyszeri 150 mg-mal nem állítható be, a Sabervel adagja 300 mg-ra emelhető, vagy más vérnyomáscsökkentővel kombinálható (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1

Hipertóniás, 2-es típusú diabéteszes betegek esetén a kezdő adag napi egyszer 150 mg irbezartán, amely napi egyszer 300 mg-ig emelhető. Ez a vesekárosodás kezelésének preferált fenntartó dózisa. Hipertóniás,A 2-es típusú diabéteszes betegeknél a Sabervel vesére gyakorolt kedvező hatásainak

igazolása olyan vizsgálatokon alapszik, amelyekben az irbezartánt a célvérnyomás elérése érdekében szükség szerint, más vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel együtt alkalmazták (lásd4.3, 4.4, 4.5 és 5.1

pont).

Speciális populációk

Vesekárosodás: dózismódosításra nincs szükség károsodott vesefunkciójú betegek esetében.

Alacsonyabb kezdő adag (75 mg) alkalmazása megfontolandó hemodialízis alatt lévő betegeknél (lásd

4.4. pont).

Májkárosodás: enyhe vagy mérsékelt májkárosodásban dózismódosításra nincs szükség. Súlyos májkárosodással kapcsolatban nincs klinikai tapasztalat.

Idős betegek: bár a terápia 75 mg-mal való kezdése megfontolandó a 75 évnél idősebb betegek esetében, dózismódosításra általában nincs szükség az időseknél.
Gyermekpopuláció
A Sabervel biztonságosságát és hatásosságát 0-18 éves gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leirata a 4.8, 5.1 és 5.2 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javallat.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.

4.3 Ellenjavallatok

 

nt

 

 

 

ű

A készítmény hatóanyagával, vagy bármely segédanyagávalszembeni túlérzékenység (lá d 6.l pont).

A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

megsz

 

 

 

A Sabervel egyidejű alkalmazása aliszkiren tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban

szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Intravascularis volumendepléció: szimptómás hipotenzió főleg az első adag után fordulhat elő olyan

engedélye

betegekben, akik intenzív diuretikus terápia, sómegvonás, hasm nés vagy hányás következtében hozatali

volumen- és/vagy nátriumdepletáltak. Ezeket az állapotok t a Sabervel-kezelés megkezdése előtt rendezni kell.

Renovascularis hypertonia: fokozott a súlyos hip tenzió és veseelégtelenség veszélye, ha kétoldali

arteria renalis stenosisban vagy szoliter vese arteriájának stenosisában szenvedő betegeket a renin- angiotenzin-aldoszteron rendszertforgalombabefolyásoló gyógyszerekkel kezelnek.

Bár ezt Sabervel-lel kapcsolatban nem írták le, hasonló hatássalangiotenzin-II receptor antagonisták esetében számolni kell.

Vesekárosodás és vesetranszplantáció: ha a Sabervel-t csökkent vesefunkciójú betegeknek adagolják, javasolt a szérum kálium- és k eatininszintjének időszakos ellenőrzése. Vesetranszplantáción frissen

átesett betegek Sabervelkezelésével kapcsolatban nincs tapasztalat. Hipertóniás,gyógyszer2-es típusú diabéteszes és vesekárosodásban szenvedő betegek:egy előrehaladott vesebetegségben zenvedők körében végzett tanulmány keretében készült analízisben az irbezartán

renalis és cardiovascularis eseményekre gyakorolt hatása nem volt azonos minden alcsoportban. Az eredmén ek különösen a nők és a nem fehér bőrszínű betegek esetében tűntek kevésbé kedvezőnek

(lásd 5.1 pont).

A reninA-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren egyidejű alkalmazása fokozza a hipotónia, hiperkalémia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren

kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1pont).

Ha a kettős-blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók egyidejű alkalmazása diabeteses nephropathiaban szenvedő betegeknél nem javasolt.

Hyperkalaemia: a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásoló más gyógyszerekhez hasonlóan a Sabervel-kezelés hatására is előfordulhat hyperkalaemia, főleg vesekárosodásban, diabéteszes

vesekárosodás esetén fennálló proteinuria során, és/vagy szívelégtelenségben. Javasolt a szérum káliumszint szoros monitorozása a veszélyeztetett betegekben (lásd 4.5 pont).

Lítium: a Sabervel együttadása lítiummal nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Aorta és mitrális billentyű stenosisa, obstruktív hypertrophiás cardiomyopathia: mint minden más értágítóval kapcsolatban, különös óvatosság ajánlott aorta stenosisban vagy mitralis stenosisban, illetve obstruktív hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedő betegek kezelése esetében.

Primer aldosteronismus: primer aldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin-angiotenzin rendszer gátlása révén ható vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre. Ezért Sabervel alkalmazása nem javasolt.

Általánosságok: olyan betegekben, akiknek értónusa és veseműködése túlnyomórészt a renin-nt angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függ (pl. súlyos pangásos szívelégtelenség vagyű

Mint bármely más vérnyomácsökkentő gyógyszer esetében, a vérnyomás túlzottmegszértékű csökkenése ischaemiás szívbetegségben vagy ischaemiás cardiovascularis betegségben szívinfarktus vagy stroke bekövetkezéséhez vezethet.

vesekárosodás, beleértve az arteria renalis stenosist), az ezen rendszert befolyásoló angioten in konvertáló enzimgátlókkal, illetve angiotenzin-II receptor antagonistákkal való kezelést akut

hipotenzió, azotemia, oliguria, vagy ritkán akut veseelégtelenség kialakulásával hozták összefüggésbe.

Mint ahogy az angiotenzin konvertáló enzimgátlóknál is észlelték,engedélyeaz irbezartán és más angiotenzin

antagonisták a vérnyomáscsökkentés tekintetében kevésbé hatékonyak a fekete bőrszínű betegekben,

mint a nem feketék esetében, esetleg a fekete bőrszínű hipertóniás populációban nagyobb számban előforduló alacsony reninstátusz miatt (lásd 5.1 pont).

Terhesség: Angiotenzin-II (ATII)-receptor antagonistáv történő kezelést terhesség alatt nem szabad

elkezdeni. Hacsak az ATII-receptor antagonistávaltör énő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más, antihiperten ív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági pr filja megalapozott. Terhesség megállapítását

Gyermekpopuláció: az irbeza tánt 6 és 16 év közötti gyermekpopulációban vizsgálták, de a jelenleg

követően az ATII-receptor antagonista szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben lehetséges,

 

 

hozatali

az alternatív kezelést el kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).

Laktóz: ez a gyógyszer laktózt tartal

az. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, lapp-

laktáz hiányban vagy glükóz-gal któz

malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

forgalomba

 

rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a gyermekeken való alkalmazás kiterjesztésére addig, amíg további adatok nem állnak rendelkezésre (lásd a 4.8, 5.1 és 5.2 pontokat).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Diuretikumok és más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek: más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek

fokozhatják az irbezartán hipotenzív hatását; mindazonáltal irbezartán -t biztonsággal alkalmaztak más

vérnyomáscsökkentőkkel,gyógyszer mint pl.béta-blokkolókkal, tartós hatású kalciumcsatorna-blokkolókkal

és

tiazidAdiuretikumokkal való kombinációkban. A Sabervel-terápia megkezdésekor a diuretikumok

nagy

adagjával végzett előzetes kezelés volumendepléciót okozhat és hipotenzió veszélyét idézheti elő (lásd

4.4 pont).

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hipotóniát, hiperkalémiát vagy

beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

Káliumpótlók és káliummegtakarító diuretikumok: a renin-angiotenzin rendszert befolyásoló más gyógyszerekkel nyert tapasztalat alapján a káliummegtakarító diuretikumok, a káliumpótlók, a

káliumtartalmú sópótlók vagy egyéb, a szérum káliumszintjét növelő gyógyszerek (pl. heparin) együttes alkalmazása a szérum káliumszint emelkedését idézheti elő, ezért együttadásuk nem ajánlott

(lásd 4.4 pont).

Lítium: a lítium és az ACE-gátlók együttes alkalmazásakor a szérum lítiumkoncentráció és toxicitás reverzíbilis növekedéséről számoltak be. Ezideig nagyon ritkán hasonló hatást írtak le irbezartánnal.

Ezért ez a kombináció nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Amennyiben mégis szükséges a kombináció alkalmazása, akkor a szérum lítiumszint gondos monitorozása ajánlott.

Nem-szteroid gyulladáscsökkentők: angiotenzin-II receptor antagonisták és nem-szteroid

 

gyulladáscsökkentő gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor (pl. szelektív COX-2 gátlók,

 

acetilszalicilsav

(> 3 g/nap), és nem szelektív nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek) az

 

antihipertenzív

hatás csökkenése fordulhat elő.

 

Mint az ACE gátlók esetén, az angiotenzin-II receptor antagonisták és a nem-szteroid

ű

gyulladáscsökkentő szerek egyidejű alkalmazásakor a vesefunkció romlásának veszélye fokozódhat,nt

 

megsz

beleértve a lehetséges akut veseelégtelenséget és a szérum káliumszint emelkedését, különösen olyan

betegeknél, akiknek előzetesen vesefunkciójuk csökkent volt. Kombinációs kezelés alkalmazása

körültekintést igényel, különösen idős betegeknél. A betegeket megfelelően hidratálni kell és

megfontolandó a vesefunkció monitorozása az egyidejű terápia megkezdését követően, valamint azt

követően szabályos időközönként.

engedélye

 

Egyéb kölcsönhatások irbezartánnal: klinikai vizsgálatokban az irbezartán farmakokinetikáját a hidroklorotiazid nem befolyásolja. Az irbezartán főleg a CYP2C9 és kisebb mértékben glükuronidáció

által metabolizálódik. Szignifikáns farmakokinetikai vagy farmakodinamikai kölcsönhatást nem tapasztaltak az irbezartán és a warfarin - a CYP2C9 által metabolizálódó gyógyszer - együttes

alkalmazásakor. A CYP2C9 induktorok hatásáthozatali- ilyen a r fampicin - nem vizsgálták az irbezartán

farmakokinetikájára vonatkozóan. A digoxin farmakokinetikáját az irbezartán együttes adagolása nem befolyásolta.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség:forgalomba

Az ATII-receptor antagonisták alka mazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4 pont). Az ATII-receptor antagonisták alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).

A terhesség első harmada alatti ACE-gátló expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó

epidemiológiaigyógyszerbizonyíték nem volt meggyőző, a kockázat kis mértékű növekedése azonban nem zárható ki. Mivel az angiotenzin-II (ATII)-receptor antagonisták alkalmazásával járó kockázatra

vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ezen yógyszercsoport esetén is. Hacsak az angiotenzin-II (ATII)-receptor antagonistákkal történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságosságiA profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az ATII-receptor

antagonista szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni.

Az angiotenzin-II-receptor antagonista kezelés a terhesség második és harmadik harmadában ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya-csontosodás retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az ATII-receptor antagonista expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdve történt

a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt.

Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja angiotenzin-II-receptor antagonistát szedett, hypotonia kialakulása szempontjából szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Szoptatás:

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Mivel a Sabervel szoptatás alatti alkalmazásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre információ, a Sabervel alkalmazása nem javasolt, és ajánlatos azokat az alternatív kezeléseket előnyben részesíteni,

melyek biztonságossági profiljai - a szoptatás alatti alkalmazásra vonatkozóan - jobban megalapozottak, különösen újszülöttek és koraszülöttek szoptatása esetén.

Nem ismert, hogy az irbezartán vagy az irbezartán metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, patkányokon végzett kísérletek során nyert farmakodinámiás / toxikológiai adatok az irbezartán vagy az irbezartán metabolitjainak kiválasztódását igazolták az anyatejbe (részletesen lásd 5.3 pont).

Termékenység

Az irbezartán nem volt hatássala kezelt patkányok és utódaik termékenységére olyan dózisszintekig,

amelyek már előidézték a szülői toxicitás első jeleit (lásd 5.3 pont).

 

nt

 

ű

 

megsz

 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képesség k t befolyásoló

Magas vérnyomásban szenvedő betegek körében végzett placebo-kontrollos vizsgálatokban a

hatásait nem vizsgálták. A farmakodinamikai tulajdonságai alapján nem valószínű, hogy az irbezartán ezt a képességet befolyásolja. Járművezetés vagy gépek kezeléseengedélyeesetén azonban figyelembe kell venni, hogy a magas vérnyomás kezelése folyamán esetleg szédülés vagy fáradtság fordulhat elő.

mellékhatások előfordulása nem különbözött az irbezartán-(56,2%) és a placebo- (56,5%) csoport között. A kezelés bármely klinikai vagy laboratóriumihozatalime ékhatás miatti megszakítása kevésbé volt

gyakori az irbezartánnal (3,3%), mint a placebóval kezelt betegek esetében (4,5%). A mellékhatások gyakorisága nem volt összefüggésben az adaggal (a javasolt dózistartományban), a nemmel, az

életkorral, a rasszalvagy a kezelés időtartamával.

A mikroalbuminuriás, normálisforgalombavesefunkcióv l rendelkező diabéteszes hipertóniás betegeknél

orthostatikus szédülést és orthostatikus hipotenziót jelentettek a betegek 0,5%-ánál (nem gyakori), de a placebót meghaladó mértékben.

Az alábbi táblázat azokat a mellékhatásokat mutatja be, amelyekről az irbezartánnal kezelt, 1965

magas vérnyomással rendelkező beteget magába foglaló placebo-kontrollos vizsgálatokban számoltak

Az alább felsorolt mellékhatások előfordulási gyakoriságainak megadása a következő konvenciót

be. A csillaggal (*) jelzett ki ejezések azokra a mellékhatásokra vonatkoznak, amelyeket diabéteszes, hipertóniás,gyógyszerkrónikus v s elégtelenségben szenvedő és manifeszt proteinuriás betegek több mint 2%- ánál, és a placebóét meghaladó gyakorisággal jelentettek.

követi: nag on gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100- < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100), ritka

(≥1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatásokA csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A további, forgalomba kerülés után szerzett tapasztalatok során jelentett mellékhatások szintén felsorolásra kerültek. Ezek a mellékhatások spontán jelentésekből származnak.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert:

túlérzékenységi reakciók, mint például angioödéma, bőrkiütések, urticaria

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Nem ismert:

hyperkalaemia

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori:

szédülés, orthostaticus szédülés*

Nem ismert:

vertigo, fejfájás

 

 

 

 

 

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

 

 

 

 

Nem ismert:

tinnitus

 

 

 

 

 

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

 

 

 

 

Nem gyakori:

tachycardia

 

 

 

 

 

Érbetegségek és tünetek:

 

 

 

 

 

Gyakori:

orthostaticus hypotonia*

 

 

 

 

 

Nem gyakori:

kipirulás

 

 

 

 

 

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

 

 

nt

Nem gyakori:

köhögés

 

 

 

 

 

 

 

ű

 

 

 

 

 

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

 

 

megsz

 

Gyakori:

hányinger/hányás

 

 

 

 

 

Nem gyakori:

hasmenés, dsypepsia/gyomorégés

 

 

 

 

Nem ismert:

dysgeusia

 

engedélye

 

 

 

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem gyakori:

sárgaság

 

 

 

 

 

Nem ismert:

hepatitis, májműködési zavar

 

 

 

 

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

 

 

 

 

Nem ismert:

leukocytoclasticus vasculitis

 

 

 

 

 

 

hozatali

 

 

 

 

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

 

 

 

Gyakori:

csont- és izomfájdalmak*

 

 

 

 

 

Nem ismert:

arthralgia, myalgia (mely néhány esetben emelkedett plazma kreatinin-kináz-

 

szinttel társult), izomgörcsök

 

 

 

 

 

forgalomba

 

 

 

 

 

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

 

 

 

 

 

Nem ismert:

vesefunkciók r mlása, beleértve a veszélyeztetett betegeknél a veseelégtelenséget

 

is (lásd 4.4 pont)

 

 

 

 

 

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:

 

 

 

Nem gyakori:

szexuális diszfunkció

 

 

 

 

 

Nagyongyógyszergyakori: Hyperkalaemia* gyakrabban fordult elő az irbezartánnal kezelt diabéteszes

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő re akciók:

 

 

 

 

Gyakori:

fáradtság

 

 

 

 

 

Nem gyakori:

mellkasi fájdalom

 

 

 

 

 

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

 

 

 

 

A

betegeknél, mint placebo mellett. A diabéteszes, hipertóniás,

 

 

 

microalbuminuriás és normális vesefunkcióval rendelkező betegeknél a

 

 

hyperkalaemia (≥ 5,5 mEq/l) előfordulási gyakorisága 29,4% volt a 300

 

 

mg irbezartánt szedő csoportban, és 22% a placebo-csoportban. A

 

 

 

diabéteszes, hipertóniás, krónikus veseelégtelenségben szenvedő és

 

 

 

manifeszt proteinuriás betegeknél a hyperkalaemia (≥ 5,5 mEq/l) 46,3%-

 

 

ban fordult elő az irbezartán-csoportban és 26,3%-ban a placebo-

 

 

 

csoportban.

 

 

 

 

 

Gyakori:

az irbezartánnal kezelt betegekben gyakori (1,7%) a plazma kreatinkináz

 

értékének jelentős emelkedése. Ezen esetek közül egyik sem társult

 

klinikai tünetekkel járó vázizom-eseményekkel.

 

 

 

 

A hipertóniás, előrehaladott stádiumú diabéteszes vesebetegséggel

 

 

rendelkező és irbezartánnal kezelt betegek 1,7%-ánál csökkent hemoglobinszintet* tapasztaltak, amely nem volt klinikailag jelentős

Gyermekpopuláció:

318 hipertóniás 6 és 16 év közötti gyermeket és serdülőkorút vizsgáltak egy randomizált klinikai vizsgálatban, és a következő mellékhatások fordultak elő a háromhetes kettős-vak fázis során: fejfájás (7,9%), hipotenzió (2,2%), szédülés (1,9%), köhögés (0,9%). A 26-hetes vizsgálat nyílt részében a

leggyakoribb laboratóriumi eltérés a kreatinin 6,5%-os emelkedése, valamint az emelkedett CK-

értékek voltak a gyógyszert szedő gyermekek 2%-ának esetében.

4.9 Túladagolás

Nem tapasztaltak toxikus hatást olyan felnőttekben, akik maximum 900 mg napi adagot szedteknt8 héten át. A túladagolás leggyakrabban várható tünetei hipotenzió és tachycardia; ugyanakkorű

bradicardia is előfordulhat a túladagolás következtében. Sabervel túladagolás kezelésével kapcsolatos speciális információ nem áll rendelkezésre. A beteget szorosan monitorozni kell és tüneti, ill.

szupportív kezelést kell alkalmazni. A javasolt eljárások közé tartozik a hánytatás és/vagy a

gyomormosás. Az aktív szén hasznos lehet a túladagolás kezelésében. Az irbezartán hemodialízissel

nem távolítható el.

 

 

 

engedélye

megsz

 

 

 

 

 

 

5.

FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

 

 

5.l

Farmakodinámiás tulajdonságok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Farmakoterápiás csoport: Angiotenzin-II antagonisták önm gukban

 

 

ATC kód: C09C A04.

 

 

hozatali

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatásmechanizmus: Az irbezartán hatékony, per s aktív, szelektív angiotenzin-II receptor (AT1

típus)

antagonista. Várhatóan blokkolja az angiotenzin-II-nek az AT1 receptor által közvetített minden

 

hatását, függetlenül az angiotenzin-II

szintézisének forrásától vagy útjától. Az angiotenzin-II (AT1 )

receptorok szelektív antagonizmusa következtében emelkedik a plazma renin- és angiotenzin-II

 

szintje, és csökken a plazma aldoszter n-koncentrációja. A szérum káliumszintet az irbezartán

 

egyedül, az ajánlott adagokban nem befolyásolja. Az irbezartán nem gátolja az ACE (kinináz-II)

 

enzimet, amely az angiotenzin-II-t termeli és a bradikinint inaktív metabolitokká bontja le. Az

 

irbezartán aktivitásához metab likus

aktivációra nincs szükség.

 

 

Klinikai hatékonyság:

forgalomba

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hipertónia

Az irbezartán a szívfrekvencia minimális változása mellett csökkenti a vérnyomást. A vérnyomás csökkenése d zisfüggő napi egyszeri adagolás mellett, egy platoszint kialakulására irányuló

tendenciával 300 mg adagok felett. Napi 150 - 300 mg adagok a vérnyomást álló - és ülő helyzetben

tartósangyógyszer(azaz a bevétel után 24 órán át), átlagosan 8-13/5-8 Hgmm-rel (szisztolés/diasztolés) nagyobb

mértékbenA

csökkentik, mint a placebo.

A vérnyomás maximális csökkenése a beadást követő 3- 6 órában alakul ki, és a vérnyomáscsökkentő

hatás legalább 24 órán át fennmarad. A 24. órában a vérnyomáscsökkenés az ajánlott adagok melletti diasztolés és szisztolés csúcshatás 60 - 70%-ának felelt meg. A napi egyszeri 150 mg-os irbezartán legkisebb és 24 órás átlagos hatása hasonló az ugyanakkora összdózis napi két adagban történő bevétele esetén megfigyelt hatáshoz.

Az irbezartán vérnyomáscsökkentő hatása 1- 2 héten belül jelentkezik, a maximális hatás pedig a

kezelés kezdete után 4 - 6 héttel alakul ki. A vérnyomáscsökkentő hatás hosszútávú kezelés során is megmarad. A kezelés megszakítása után a vérnyomás fokozatosan visszatér az alapértékre. Rebound

hipertóniát nem figyeltek meg.

Az irbezartán és a tiazid típusú diuretikumok vérnyomáscsökkentő hatása additív. Azon betegek esetében, akiknek a vérnyomása irbezartánnal egyedül megfelelően nem szabályozható,

hidroklorotiazid alacsony adagjának (12,5 mg) az irbezartán napi adagjához történő hozzáadása további 7-10/3-6 Hgmm (szisztolés/diasztolés) vérnyomáscsökkenést eredményez a placebóhoz

képest.

Az irbezartán hatékonyságát sem a beteg életkora, sem a neme nem befolyásolja. Mint más, a renin- angiotenzin rendszert befolyásoló gyógyszerek esetében, a feketebőrű hipertóniás betegek kifejezetten kevésbé reagálnak az irbezartán monoterápiára. Ha irbezartánt alacsony dózisú hidroklorotiaziddal (pl. napi 12,5 mg) adnak együtt, a vérnyomáscsökkentő válasz megközelíti a fehérbőrű betegek esetén kapottat.

Nincsen klinikailag számottevő hatása a szérum húgysavszintre és a húgysav szekrécióra.

Gyermekpopuláció:

318 hipertóniás vagy veszélyeztetett (diabéteszes, hipertónia a családi anamnézisben) 6 és 16 év

közötti gyermek és serdülőkorú betegen 3 hetes periódusban vizsgálták 0,5 mk/kg (alacsony), 1,5

mg/kg (közepes) és 4,5 mg/kg (magas) céldózisokra titrált irbezatrán vérnyomáscsökkentő hatását.nt A harmadik hét végére a kezdeti értékhez viszonyított átlagos vérnyomáscsökkenés az elsődlegesű

(magas dózis) volt. Ezek között a dózisok között nem volt szignifikáns eltérés tapasztalható.megsz Az ülő helyzetben mért diasztolés vérnyomás (SeDBP) változás korrigált átlagos legalacsonyabb értékei a következők voltak: 3,8 Hgmm (alacsony dózis esetén), 3,2 Hgmm (közepes dózis esetén), 5,6 Hgmm

hatékonysági változóban, az ülő helyzetben mért legalacsonyabb szisztolés vérnyomá értékében

(SeSBP) 11,7 Hgmm (alacsony dózis esetén), 9,3 Hgmm (közepes dózis esetén), és 13,2 Hgmm

(magas dózis esetén). Az ezt követő két héten keresztül, miután a betegek újra randomizálásra kerültek

és vagy hatóanyagra vagy plecebóra lettek beállítva, a placebót kapó betegek SeSBP és SeDBP értékei sorrendben 2,4 és 2,0 Hgmm-es emelkedést mutattak, összehasonlítva a minden irbezartán dózist kapók esetén észlelt ugyanazen paraméterek +0,1 és -0,3 Hgmm-es változásával (lásd a 4.2 pontot).

Hipertónia és 2-es típusú diabéteszes vesekárosodás:

engedélye

 

Az "Irbesartan Diabetic Nephropathy Trial (IDNT)" vizsgá t igazolta, hogy az irbezartán csökkenti a

krónikus veseelégtelenségben szenvedő és proteinuriás betegeknél a vesebetegség progresszióját. Az

IDNT kettősvak, kontrollos,

morbiditási és mortalitási végpontokat követő klinikai vizsgálat volt, ahol

az irbezartánt amlodipinnel

és placebóval hasonlít tták össze. 1715 hipertóniás, 2-es típusú

diabéteszes, ≥ 900 mg/nap proteinuriás és 1,0-3,0 mg/dl szérum kreatininnal rendelkező betegben

 

 

hozatali

végzett vizsgálatban az irbezartán hosszútávú hatását (átlagosan 2,6 év) vizsgálták a vesebetegség

progressziójára és az összmortalitásra. A

etegeket 75 mg-tól a 300 mg-os fenntartó irbezartán dózisig

titrálták, amlodipint 2,5-10 mg dózistarto

ányban kaptak, míg a placebót a tolerálhatóságnak

megfelelően szedték. A betegek minden csoportban rendszerint 2-4 egyéb vérnyomáscsökkentő

gyógyszert is kaptak (azaz diuretikumot,

béta-blokkolót és alfa-blokkolót) a ≤135/85 Hgmm

forgalomba

 

célvérnyomás elérése érdekében, vagy > 160 Hgmm kiindulási szisztolés érték esetén 10 Hgmm-es

csökkenés elérésére. A placebo csoportban a betegek 60%-a, az irbezartán csoportban 76%-a, az

amlodipin csoportban p dig 78%-a érte el a célvérnyomást. Az irbezartán szignifikánsan csökkentette

a relatív kockázatot az elsődleges kombinált végpont, azaz a szérum kreatinin megduplázódása, a vesebetegség vég tádiuma (ESRD), vagy az összmortalitás vonatkozásában. Az elsődleges renális végpontot az irbezartán csoportban a kezelt betegek hozzávetőlegesen 33%-a érte el, szemben a placebo csoport 39%-ával, ill. az amlodipin csoport 41%-ával [20% relatív kockázatcsökkenés a

placebóhoz (p = 0,024) és 23% relatív kockázatcsökkenés az amlodipinhez (p = 0,006) képest]. Mikor

gyógyszer

az elsődleges végpont komponenseit külön elemezték, az összmortalitást illetően nem észleltek hatást,

de pozitívA

trend volt észlelhető az ESRD csökkenését illetően, és szignifikáns kisebb volt a szérum

kreatininszint megduplázódásának gyakorisága is.

A kezelés hatékonyságának értékelése során a nem, a faj, az életkor, a diabétesz fennállásának időtartama, a kiindulási vérnyomás, a szérumkreatinin és az albumin ürülési ráta szerinti alcsoportok eredményeit elemezték. A nők és fekete bőrű betegek alcsoportjában, amelyek a vizsgálati betegpopuláció 32%-át ill. 26%-át képviselték, a renális hatékonyság nem volt bizonyított, bár a

konfidencia intervallum azt nem zárta ki. A fatális és nem fatális cardiovascularis eseményeket, mint másodlagos végpontokat illetően a teljes populációt figyelembe véve nem volt különbség a három

csoport között, bár a nem fatális MI incidenciája a nők körében növekedett, és a nem fatálisMI incidenciája a férfiak körében csökkent az irbezartán csoportban a placebóhoz viszonyítva. A nem fatális MI és stroke incidenciájának növekedése volt észlelhető nőkben az irbezartán csoportban, az

amlodipin csoporthoz viszonyítva, míg a szívelégtelenség miatti hospitalizáció a teljes populáció vonatkozásában csökkent. Mindazonáltal nincs megfelelő magyarázat a nők körében észlelt eredményt

illetően.

Az "Effects of Irbesartan on Microalbuminuria in Hypertensive Patients With type 2 Diabetes Mellitus (IRMA 2)" vizsgálat kimutatta, hogy 300 mg irbezartán késlelteti a manifeszt proteinuria progresszóját microalbuminurás betegekben. Az IRMA 2 placebo-kontrollos, kettősvak, morbiditási végpontot vizsgáló tanulmány volt, melyet 590, 2-es típusú diabéteszes, microalbuminuriás (30-300 mg/nap),

normál vesefunkciójú (szérum kreatininszint ≤ 1,5 mg/dl férfiban és < 1,1 mg/dl nőkben) beteg részvételével végeztek. A vizsgálat az irbezartán hosszú távú (2 év) hatását vizsgálta a klinikai

(manifeszt) proteinuria kialakulására (vizelet albumin exkréciós ráta (UAER) > 300 mg/nap és az UAER alapértékhez viszonyított legalább 30%-os növekedése). Az előre meghatározott célvérnyomás

≤ 135/85 Hgmm volt. A betegek, amennyiben szükséges volt, más vérnyomáscsökkentőt is kaptak

(kivéve ACE-gátlót, angiotenzin-II receptor blokkolót és dihidropiridin típusú kalciumcsator nta- blokkolót) a célvérnyomás elérése érdekében. Míg az összes csoportban hasonló vérnyomásértékű volt elérhető, a 300 mg irbezartán csoportban kevesebb beteg érte el a manifeszt proteinuria végpontot

0,0004). A kezelés első háromhónapjában ezt nem kísérte a glomerulus filtrációsmegszráta javulása. A klinikai proteinuria progressziójának lassulása viszont már az első három hónap során jelentkezett, és

(5,2%), mint a placebót (14,9%), ill. a 150 mg irbezartánt szedő csoportban (9,7%). Ez 70%-os relatív kockázatcsökkenést (RRR) jelentett a magasabb irbezartán adag javára a placebóhoz képest (p =

a teljes 2 éves periódus alatt folytatódott. A normoalbuminuriás állapot he reállása (< 30 mg/nap) nagyobb arányban fordult elő a 300 mg irbezartánnal kezelt csoportban (34%), mint a placebo csoportban (21%).

Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in

combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs

 

 

engedélye

Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és ngiotenzin II receptor blokkoló kombinált

alkalmazását.

hozatali

 

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken vége ték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris

vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkár s dássaljáró II típusú diabetes mellitus szerepelt. A

VA NEPHRON D vizsgálatot II típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken forgalomba

végezték.

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a m rtalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hiperk émia, akut veseelégtelenség és/vagy hipotónia kockázata.

A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokk lók esetében is relevánsak.

Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease

Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók egyidejű alkalmazása diabeteses nephropathiaban szenvedőgyógyszerbetegeknél így tehát nem javasolt.

Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzin II receptor blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirennel II típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halálAés a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkiren csoportban, mint a placebo csoportban, és a

jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hiperkalémia, hipotónia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkiren csoportban, mint a placebo csoportban.

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

Per os adagolás után az irbezartán jól felszívódik: abszolút biohasznosulása a vizsgálatok szerint kb. 60 - 80%. Egyidejű táplálékfelvétel nem befolyásolja az irbezartán biohasznosulását.

Plazmafehérjéhez kötődése kb. 96%-os, a vér alakos elemeihez elhanyagolható mértékben kötődik.

Eloszlási térfogata 53 - 93 liter. 14C izotóppal jelzett irbezartán orális vagy intravénás adagolását követően a plazma keringő radioaktivitásának 80 - 85%-a tulajdonítható változatlan irbezartánnak. Irbezartánt a máj metabolizálja glukuronid konjugáció és oxidáció révén. A fő keringő metabolit az

irbezartán glukuronid (kb. 6%). In vitro vizsgálatok szerint irbezartánt elsősorban a citokróm P450

CYP2C9 enzim oxidálja; a CYP3A4 izoenzim hatása elhanyagolható.

Az irbezartán a 10 és 600 mg közötti dózistartományban lineáris dózisfüggő farmakokinetikát mutat.

Az arányosnál kisebb növekedést figyeltek meg 600 mg (a maximális javasolt adag kétszerese) feletti adag orális bevétele után; aminek mechanizmusa nem ismert. A plazmakoncentráció csúcsértékét orális beadás után 1,5 - 2 órával éri el. A teljes test- és vese clearance értéke 157 - 176 ml/perc, ill. 3 - 3,5 ml/perc. Az irbezartán terminális eliminációs felezési ideje 11 - 15 óra. Dinamikus egyensúlyi plazmakoncentráció 3 nappal a napi egyszeri adagolás megkezdése után áll be. Ismételt napi egyszeri

adagolás után az irbezartán limitált kumulációja (< 20%) figyelhető meg a plazmában. Egy vizsgálatban kissé magasabb irbezartán plazmakoncentrációkat mértek hipertóniás nőbetegekben.

Azonban az irbezartán felezési idejében és akkumulációjában nem volt különbség. Dózismódosításra a nőbetegekben nem volt szükség. Irbezartán AUC és Cmax értékei magasabbak voltak idősekben

(≥ 65 év), mint fiatal egyénekben (18 - 40 év). Azonban a terminális felezési idő jelentősen nem

változott. Dózismódosításra idős betegek esetében nem volt szükség.

ű

Az irbezartán és metabolitjai részben az epével, részben a vesén át választódnak ki. 14C izotóppalnt

 

megsz

jelzett irbezartán orális és intravénás adagolása után a radioaktivitás kb. 20%-a nyerhető vi s a a vizeletből és a többi a székletből. A dózis kevesebb mint 2%-a ürül a vizeletben változatlan irbezartán

formájában.

Gyermekpopuláció:

engedélye

 

Az irbezartán farmakokinetikáját 23 hipertóniás gyereken vizsgálták napi eg szeri és többszöri adag (2 mg/kg) beadása után, naponta maximum 150 mg-ot adva, 4 héten keresztül. A 23 gyermek közül 21 gyermeknél lehetett a farmakokinetikát a felnőttekével összehasonlítani (12 gyermek 12 év feletti, 9

gyermek 6 és 12 év közötti). Az eredmények azt mutatták, hogy a Cmax, AUC és clearance-értékek

összevethetők azokkal a felnőtt betegekben megfigyelt adatokkal, akik naponta 150 mg irbezartánt

kaptak. Az irbezartán korlátozott akkumulációját (18%) figy lték meg a plazmában a napi egyszeri

dózis ismételt beadása esetén.

hozatali

 

Vesekárosodás: vesekárosodott vagy hemodialízis ke elésben részesülő betegekben az irbezartán farmakokinetikai paramétereinem változnak szignifikánsan. Az irbezartán hemodialízissel nem távolítható el.

farmakokinetikai paramétereinem vált znak szignifikánsan. Súlyos májkárosodásban nem végeztek vizsgálatokat.

Májkárosodás: enyhe vagyforgalombamérsékelt cirrhosisban szenvedő betegekben az irbezartán

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A klinikai adagoknak a szervezetre vagy egyes célszervekre gyakorolt toxikus hatását nem mutatták

ki. Nem-klinikai bi tonságossági vizsgálatokban irbezartán nagy adagjai (≥ 250 mg/ttkg/nap patkányokban és ≥ 100 mg/ttkg/nap makákókban) a vörösvértest paraméterek (eritrociták, hemoglobin, hematokrit) csökkenését okozták. Nagyon magas adagokban (≥ 500 mg/ttkg/nap) az irbezartán patkányokban és makákókban a vese degeneratív elváltozásait idézte elő (interstitialis

nephritis, tubularis distensio, bazofil tubulusok, a plazma karbamid- és kreatinin-koncentráció

emelkedése),gyógyszeramelyeket a gyógyszer vérnyomáscsökkentő hatása következtében lecsökkent

veseperfúziónakA

tulajdonítanak. Ezen felül az irbezartán a juxtaglomeruláris sejtek hyperplasiáját/

hypertrophiáját okozta (patkányokban ≥ 90 mg/ttkg/nap, makákókban ≥ 10 mg/ttkg/nap adagban).

Mindezeket a változásokat az irbezartán farmakológiai hatásának tulajdonították. Az irbezartán emberekben alkalmazott terápiás adagjai szempontjából úgy tűnik, a vese juxtaglomeruláris sejtek hyperplasiájának/hypertrophiájának nincs jelentősége.

Mutagenitásra, klasztogenitásra vagy karcinogenitásra utaló bizonyítékok nem voltak észlelhetők. A hím és nőstény patkányokkal végzett vizsgálatokban nem befolyásolta a termékenységet és a

szaporodási teljesítményt még akkor sem, ha olyan, szájon át alkalmazott irbezartán dózist kaptak, ami már szülői toxicitást okozott (50-650 mg/kg/nap), halálozást is beleértve a legmagasabb dózis esetén.

A kezelés nem volt jelentős hatással a sárgatestek, beágyazódások vagy az élő magzatok számára. Az irbezartán nem volt hatással az utódok túlélésére, fejlődésére vagy szaporodására. Az állatokon végzett

vizsgálatokban a radioaktív izotóppal jelölt irbezartánt kimutatták a patkány és nyúlmagzatokban. Az irbezartán kiválasztódott a szoptató patkányok tejébe.

Állatokban végzett vizsgálatok során az irbezartán patkány foetusokban átmeneti toxikus hatásokat okozott (fokozott vesemedence cavitatio, uretertágulat vagy subcutan oedema), amelyek a születés után megszűntek. Nyulak esetében szignifikáns toxicitást, egyebek között mortalitást okozó dózisok mellett abortust és korai felszívódást tapasztaltak. Teratogén hatást sem patkányban, sem nyúlban nem figyeltek meg.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tabletta mag:

 

 

 

 

ű

Laktóz-monohidrát

 

 

 

 

megsz

nt

Mikrokristályos cellulóz

 

 

 

 

 

Kroszkarmellóz-nátrium

 

 

 

 

 

 

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

 

 

 

 

Hipromellóz

 

 

 

engedélye

 

 

Magnézium-sztearát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Filmbevonat:

 

 

 

 

 

 

Hipromellóz

 

 

 

 

 

 

Titán-dioxid (E171)

 

 

 

 

 

 

Makrogol 400

 

 

hozatali

 

 

 

6.2

Inkompatibilitások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem értelmezhető.

 

 

 

 

 

 

6.3

Felhasználhatósági időtartam

 

 

 

 

4 év.

 

 

 

 

 

 

 

 

6.4

Különleges tárolási előírások

 

 

 

 

 

 

 

forgalomba

 

 

 

 

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

 

 

 

6.5

gyógyszer

 

 

 

 

 

 

Csomagolás típusa és kiszerelése

 

 

 

 

28, 56, 90 vagy 98 db filmtabletta

faltkartonban: 1 db PVC/PVDC-Alumínium/PVDC buborékfólia.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

 

 

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

 

 

BármilyenA

fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások

szerint kell végrehajtani.

 

 

 

 

 

 

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Pharmathen S.A.

6, Dervenakion str., 153 51 Pallini

Attiki, Görögország Tel.: +30 210 66 65 067

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának :Április 13, 2012

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

EU/1/12/765/003

EU/1/12/765/004

EU/1/12/765/008

EU/1/12/765/011

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

űnt

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

 

 

 

 

 

megsz

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján

http://www.ema.europa.eu/ található.

 

engedélye

 

 

 

 

hozatali

 

 

 

forgalomba

 

 

 

gyógyszer

 

 

 

A

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Fehér, homorú, kerek, filmtabletta, 11 mm átmérőjű.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
nt ű megsz
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Sabervel 300 mg filmtabletta.
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
300 mg irbezartán filmtablettánként.
Ismert hatású segédanyag:
80 mg laktóz-monohidrát filmtablettánként
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

engedélye

4.1 Terápiás javallatok

A Sabervel esszenciális hipertónia kezelésére javallt felnőttek részére.

Javallt továbbá hipertóniás, 2-es típusú diabéteszeshozatalifelnőtt betegek vesebetegségének kezelésére, a vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelés részeként (lásd4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

forgalomba

 

A szokásos javasolt kezdő és fenntartó adag naponta egyszer 150 mg, táplálékkal vagy anélkül.

Sabervel 150 mg napi egyszeri d gja a vérnyomást 24 órán át jobban szabályozza, mint a 75 mg-os adag. Azonban megfontolandó a terápia 75 mg-mal való kezdése, különösen hemodializált betegek és

75 évnél idősebb személyek esetében.

pont). Különösen a diuretikumokkal való kombináció, pl. hidroklorotiazid additív hatását igazolták Sabervel esetében (lásd 4.5 pont).

Azoknálgyógyszera betegeknél, akiknek a vérnyomása napi egyszeri 150 mg-mal nem állítható be, a Sabervel adagja 300 mg-ra emelhető, vagy más vérnyomáscsökkentővel kombinálható (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1

Hipertóniás, 2-es típusú diabéteszes betegek esetén a kezdő adag napi egyszer 150 mg irbezartán, amely napi egyszer 300 mg-ig emelhető. Ez a vesekárosodás kezelésének preferált fenntartó dózisa.

Hipertóniás,A 2-es típusú diabéteszes betegeknél a Sabervel vesére gyakorolt kedvező hatásainak

igazolása olyan vizsgálatokon alapszik, amelyekben az irbezartánt a célvérnyomás elérése érdekében szükség szerint, más vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel együtt alkalmazták (lásd4.3, 4.4, 4.5 és 5.1

pont).

Speciális populációk

Vesekárosodás: dózismódosításra nincs szükség károsodott vesefunkciójú betegek esetében.

Alacsonyabb kezdő adag (75 mg) alkalmazása megfontolandó hemodialízis alatt lévő betegeknél (lásd

4.4. pont).

Májkárosodás: enyhe vagy mérsékelt májkárosodásban dózismódosításra nincs szükség. Súlyos májkárosodással kapcsolatban nincs klinikai tapasztalat.

Idős betegek: bár a terápia 75 mg-mal való kezdése megfontolandó a 75 évnél idősebb betegek esetében, dózismódosításra általában nincs szükség az időseknél.
Gyermekpopuláció
A Sabervel biztonságosságát és hatásosságát 0-18 éves gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leirata a 4.8, 5.1 és 5.2 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javallat.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.

4.3 Ellenjavallatok

 

nt

 

 

 

ű

A készítmény hatóanyagával, vagy bármely segédanyagávalszembeni túlérzékenység (lá d 6.l pont).

A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

megsz

 

 

 

A Sabervel egyidejű alkalmazása aliszkiren tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban

szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Intravascularis volumendepléció: szimptómás hipotenzió főleg az első adag után fordulhat elő olyan

engedélye

betegekben, akik intenzív diuretikus terápia, sómegvonás, hasm nés vagy hányás következtében hozatali

volumen- és/vagy nátriumdepletáltak. Ezeket az állapotok t a Sabervel-kezelés megkezdése előtt rendezni kell.

Renovascularis hypertonia: fokozott a súlyos hip tenzió és veseelégtelenség veszélye, ha kétoldali

arteria renalis stenosisban vagy szoliter vese arteriájának stenosisában szenvedő betegeket a renin - angiotenzin-aldoszteron rendszertforgalombabefolyásoló gyógyszerekkel kezelnek.

Bár ezt Sabervel-lel kapcsolatban nem írták le, hasonló hatássalangiotenzin-II receptor antagonisták esetében számolni kell.

Vesekárosodás és vesetranszplantáció: ha a Sabervel-t csökkent vesefunkciójú betegeknek adagolják, javasolt a szérum kálium- és k eatininszintjének időszakos ellenőrzése. Vesetranszplantáción frissen

átesett betegek Sabervelkezelésével kapcsolatban nincs tapasztalat. Hipertóniás,gyógyszer2-es típusú diabéteszes és vesekárosodásban szenvedő betegek:egy előrehaladott vesebetegségben zenvedők körében végzett tanulmány keretében készült analízisben az irbezartán

renalis és cardiovascularis eseményekre gyakorolt hatása nem volt azonos minden alcsoportban. Az eredmén ek különösen a nők és a nem fehér bőrszínű betegek esetében tűntek kevésbé kedvezőnek

(lásd 5.1 pont).

A reninAangiotenzin aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren egyidejű alkalmazása fokozza a hipotónia, hiperkalémia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős-blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók egyidejű alkalmazása diabeteses nephropathiaban szenvedő betegeknél nem javasolt.

Hyperkalaemia: a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásoló más gyógyszerekhez hasonlóan a Sabervel-kezelés hatására is előfordulhat hyperkalaemia, főleg vesekárosodásban, diabéteszes

vesekárosodás esetén fennálló proteinuria során, és/vagy szívelégtelenségben. Javasolt a szérum káliumszint szoros monitorozása a veszélyeztetett betegekben (lásd 4.5 pont).

Lítium: a Sabervel együttadása lítiummal nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Aorta és mitrális billentyű stenosisa, obstruktív hypertrophiás cardiomyopathia: mint minden más értágítóval kapcsolatban, különös óvatosság ajánlott aorta stenosisban vagy mitralis stenosisban, illetve obstruktív hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedő betegek kezelése esetében.

Primer aldosteronismus: primer aldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin-angiotenzin rendszer gátlása révén ható vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre. Ezért Sabervel alkalmazása nem javasolt.

Általánosságok: olyan betegekben, akiknek értónusa és veseműködése túlnyomórészt a renin-nt angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függ (pl. súlyos pangásos szívelégtelenség vagyű

Mint bármely más vérnyomácsökkentő gyógyszer esetében, a vérnyomás túlzottmegszértékű csökkenése ischaemiás szívbetegségben vagy ischaemiás cardiovascularis betegségben szívinfarktus vagy stroke bekövetkezéséhez vezethet.

vesekárosodás, beleértve az arteria renalis stenosist), az ezen rendszert befolyásoló angioten in konvertáló enzimgátlókkal, illetve angiotenzin-II receptor antagonistákkal való kezelést akut

hipotenzió, azotemia, oliguria, vagy ritkán akut veseelégtelenség kialakulásával hozták összefüggésbe.

Mint ahogy az angiotenzin konvertáló enzimgátlóknál is észlelték,engedélyeaz irbezartán és más angiotenzin

antagonisták a vérnyomáscsökkentés tekintetében kevésbé hatékonyak a fekete bőrszínű betegekben,

mint a nem feketék esetében, esetleg a fekete bőrszínű hipertóniás populációban nagyobb számban előforduló alacsony reninstátusz miatt (lásd 5.1 pont).

Terhesség: Angiotenzin-II (ATII)-receptor antagonistáv történő kezelést terhesség alatt nem szabad

elkezdeni. Hacsak az ATII-receptor antagonistávaltör énő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más, antihiperten ív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági pr filja megalapozott. Terhesség megállapítását

Gyermekpopuláció: az irbeza tánt 6 és 16 év közötti gyermekpopulációban vizsgálták, de a jelenleg

követően az ATII-receptor antagonista szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben lehetséges,

 

 

hozatali

az alternatív kezelést el kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).

Laktóz: ez a gyógyszer laktózt tartal

az. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, lapp-

laktáz hiányban vagy glükóz-gal któz

malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

forgalomba

 

rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a gyermekeken való alkalmazás kiterjesztésére addig, amíg további adatok nem állnak rendelkezésre (lásd a 4.8, 5.1 és 5.2 pontokat).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Diuretikumok és más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek: más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek

fokozhatják az irbezartán hipotenzív hatását; mindazonáltal irbezartán -t biztonsággal alkalmaztak más

vérnyomáscsökkentőkkel,gyógyszer mint pl.béta-blokkolókkal, tartós hatású kalciumcsatorna-blokkolókkal

és

tiazidAdiuretikumokkal való kombinációkban. A Sabervel-terápia megkezdésekor a diuretikumok

nagy

adagjával végzett előzetes kezelés volumendepléciót okozhat és hipotenzió veszélyét idézheti elő (lásd

4.4 pont).

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hipotóniát, hiperkalémiát vagy

beszűkült veseműködést (többek között akutveseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

Káliumpótlók és káliummegtakarító diuretikumok: a renin-angiotenzin rendszert befolyásoló más gyógyszerekkel nyert tapasztalat alapján a káliummegtakarító diuretikumok, a káliumpótlók, a

káliumtartalmú sópótlók vagy egyéb, a szérum káliumszintjét növelő gyógyszerek (pl. heparin) együttes alkalmazása a szérum káliumszint emelkedését idézheti elő, ezért együttadásuk nem ajánlott

(lásd 4.4 pont).

Lítium: a lítium és az ACE-gátlók együttes alkalmazásakor a szérum lítiumkoncentráció és toxicitás reverzíbilis növekedéséről számoltak be. Ezideig nagyon ritkán hasonló hatást írtak le irbezartánnal.

Ezért ez a kombináció nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Amennyiben mégis szükséges a kombináció alkalmazása, akkor a szérum lítiumszint gondos monitorozása ajánlott.

Nem-szteroid gyulladáscsökkentők: angiotenzin-II receptor antagonisták és nem-szteroid

 

gyulladáscsökkentő gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor (pl. szelektív COX-2 gátlók,

 

acetilszalicilsav

(> 3 g/nap), és nem szelektív nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek) az

 

antihipertenzív

hatás csökkenése fordulhat elő.

 

Mint az ACE gátlók esetén, az angiotenzin-II receptor antagonisták és a nem-szteroid

ű

gyulladáscsökkentő szerek egyidejű alkalmazásakor a vesefunkció romlásának veszélye fokozódhat,nt

 

megsz

beleértve a lehetséges akut veseelégtelenséget és a szérum káliumszint emelkedését, különösen olyan

betegeknél, akiknek előzetesen vesefunkciójuk csökkent volt. Kombinációs kezelés alkalmazása

körültekintést igényel, különösen idős betegeknél. A betegeket megfelelően hidratálni kell és

megfontolandó a vesefunkció monitorozása az egyidejű terápia megkezdését követően, valamint azt

követően szabályos időközönként.

engedélye

 

Egyéb kölcsönhatások irbezartánnal: klinikai vizsgálatokban az irbezartán farmakokinetikáját a hidroklorotiazid nem befolyásolja. Az irbezartán főleg a CYP2C9 és kisebb mértékben glükuronidáció

által metabolizálódik. Szignifikáns farmakokinetikai vagy farmakodinamikai kölcsönhatást nem tapasztaltak az irbezartán és a warfarin - a CYP2C9 által metabolizálódó gyógyszer - együttes

alkalmazásakor. A CYP2C9 induktorok hatásáthozatali- ilyen a r fampicin - nem vizsgálták az irbezartán

farmakokinetikájára vonatkozóan. A digoxin farmakokinetikáját az irbezartán együttes adagolása nem befolyásolta.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség:forgalomba

Az ATII-receptor antagonisták alka mazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4 pont). Az ATII-receptor antagonisták alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).

A terhesség első harmada alatti ACE-gátló expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó

epidemiológiaigyógyszerbizonyíték nem volt meggyőző, a kockázat kis mértékű növekedése azonban nem zárható ki. Mivel az angiotenzin-II (ATII)-receptor antagonisták alkalmazásával járó kockázatra

vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ezen yógyszercsoport esetén is. Hacsak az angiotenzin-II (ATII)-receptor antagonistákkal történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságosságiA profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az ATII-receptor

antagonista szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni.

Az angiotenzin-II-receptor antagonista kezelés a terhesség második és harmadik harmadában ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya-csontosodás retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az ATII-receptor antagonista expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdve történt

a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt.

Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja angiotenzin-II-receptor antagonistát szedett, hypotonia kialakulása szempontjából szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Szoptatás:

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Mivel a Sabervel szoptatás alatti alkalmazásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre információ, a Sabervel alkalmazása nem javasolt, és ajánlatos azokat az alternatív kezeléseket előnyben részesíteni,

melyek biztonságossági profiljai - a szoptatás alatti alkalmazásra vonatkozóan - jobban megalapozottak, különösen újszülöttek és koraszülöttek szoptatása esetén.

Nem ismert, hogy az irbezartán vagy az irbezartán metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, patkányokon végzett kísérletek során nyert farmakodinámiás / toxikológiai adatok az irbezartán vagy az irbezartán metabolitjainak kiválasztódását igazolták az anyatejbe (részletesen lásd 5.3 pont).

Termékenység

Az irbezartán nem volt hatássala kezelt patkányok és utódaik termékenységére olyan dózisszintekig,

amelyek már előidézték a szülői toxicitás első jeleit (lásd 5.3 pont).

 

nt

 

ű

 

megsz

 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képesség k t befolyásoló

venni, hogy a magas vérnyomás kezelése folyamán esetleg szédülés vagy fáradtság fordulhat elő.

hatásait nem vizsgálták. A farmakodinamikai tulajdonságai alapján nem valószínű, hogy az irbezartán ezt a képességet befolyásolja. Járművezetés vagy gépek k ezeléseengedélyeesetén azonban figyelembe kell

Magas vérnyomásban szenvedő betegek körében végzett placebo-kontrollos vizsgálatokban a

mellékhatások előfordulása nem különbözött az irbezartán-(56,2%) és a placebo- (56,5%) csoport között. A kezelés bármely klinikai vagy laboratóriumihozatalime ékhatás miatti megszakítása kevésbé volt

gyakori az irbezartánnal (3,3%), mint a placebóval kezelt betegek esetében (4,5%). A mellékhatások gyakorisága nem volt összefüggésben az adaggal (a javasolt dózistartományban), a nemmel, az

életkorral, a rasszalvagy a kezelés időtartamával.

A mikroalbuminuriás, normálisforgalombavesefunkcióv l rendelkező diabéteszes hipertóniás betegeknél

orthostatikus szédülést és orthostatikus hipotenziót jelentettek a betegek 0,5%-ánál (nem gyakori), de a placebót meghaladó mértékben.

Az alábbi táblázat azokat a mellékhatásokat mutatja be, amelyekről az irbezartánnal kezelt, 19 65

magas vérnyomással rendelkező beteget magába foglaló placebo-kontrollos vizsgálatokban számoltak

Az alább felsorolt mellékhatások előfordulási gyakoriságainak megadása a következő konvenciót

be. A csillaggal (*) jelzett ki ejezések azokra a mellékhatásokra vonatkoznak, amelyeket diabéteszes, hipertóniás,gyógyszerkrónikus v s elégtelenségben szenvedő ésmanifeszt proteinuriás betegek több mint 2%- ánál, és a placebóét meghaladó gyakorisággal jelentettek.

követi: nag on gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100- < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100), ritka

(≥1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatásokA csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A további, forgalomba kerülés után szerzett tapasztalatok során jelentett mellékhatások szintén felsorolásra kerültek. Ezek a mellékhatások spontán jelentésekből származnak.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert:

túlérzékenységi reakciók, mint például angioödéma, bőrkiütések, urticaria

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Nem ismert:

hyperkalaemia

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori:

szédülés, orthostaticus szédülés*

Nem ismert:

vertigo, fejfájás

 

 

 

 

 

 

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

 

 

 

 

Nem ismert:

tinnitus

 

 

 

 

 

 

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

 

 

 

 

Nem gyakori:

tachycardia

 

 

 

 

 

 

Érbetegségek és tünetek:

 

 

 

 

 

 

Gyakori:

orthostaticus hypotonia*

 

 

 

 

 

Nem gyakori:

kipirulás

 

 

 

 

 

 

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

 

 

nt

Nem gyakori:

köhögés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ű

 

 

 

 

 

 

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

 

 

megsz

 

Gyakori:

hányinger/hányás

 

 

 

 

 

Nem gyakori:

hasmenés, dsypepsia/gyomorégés

 

 

 

 

Nem ismert:

dysgeusia

 

 

engedélye

 

 

 

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem gyakori:

sárgaság

 

 

 

 

 

 

Nem ismert:

hepatitis, májműködési zavar

 

 

 

 

A bőr és a bőr al atti szövet betegségei és tünetei:

 

 

 

 

Nem ismert:

leukocytoclasticus vasculitis

 

 

 

 

 

 

 

hozatali

 

 

 

 

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

 

 

 

Gyakori:

csont- és izomfájdalmak*

 

 

 

 

 

Nem ismert:

arthralgia, myalgia (mely néhány esetben emelkedett plazma kreatinin-kináz-

 

szinttel társult), izomgörcsök

 

 

 

 

 

forgalomba

 

 

 

 

 

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

 

 

 

 

 

Nem ismert:

vesefunkciók r

mlása, beleértve a veszélyeztetett betegeknél a veseelégtelenséget

 

is (lásd 4.4 pont)

 

 

 

 

 

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:

 

 

 

Nem gyakori:

szexuális diszfunkció

 

 

 

 

 

Nagyongyógyszergyakori: Hyperkalaemia* gyakrabban fordult elő az irbezartánnal kezelt diabéteszes

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

 

 

 

 

Gyakori:

fáradtság

 

 

 

 

 

 

Nem gyakori:

mellkasi fájdalom

 

 

 

 

 

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

 

 

 

 

A

betegeknél, mint placebo mellett. A diabéteszes, hipertóniás,

 

 

 

microalbuminuriás és normális vesefunkcióval rendelkező betegeknél a

 

 

hyperkalaemia (≥ 5,5 mEq/l) előfordulási gyakorisága 29,4% volt a 300

 

 

mg irbezartánt szedő csoportban, és 22% a placebo-csoportban. A

 

 

 

diabéteszes, hipertóniás, krónikus veseelégtelenségben szenvedő és

 

 

 

manifeszt proteinuriás betegeknél a hyperkalaemia (≥ 5,5 mEq/l) 46,3%-

 

 

ban fordult elő az irbezartán-csoportban és 26,3%-ban a placebo-

 

 

 

csoportban.

 

 

 

 

 

 

Gyakori:

az irbezartánnal kezelt betegekben gyakori (1,7%) a plazma kreatinkináz

 

értékének jelentős emelkedése. Ezen esetek közül egyik sem társult

 

klinikai tünetekkel járó vázizom-eseményekkel.

 

 

 

 

A hipertóniás,

előrehaladott stádiumú diabéteszes vesebetegséggel

 

 

rendelkező és irbezartánnal kezelt betegek 1,7%-ánál csökkent hemoglobinszintet* tapasztaltak, amely nem volt klinikailag jelentős

Gyermekpopuláció:

318 hipertóniás 6 és 16 év közötti gyermeket és serdülőkorút vizsgáltak egy randomizált klinikai vizsgálatban, és a következő mellékhatások fordultak elő a háromhetes kettős-vak fázis során: fejfájás (7,9%), hipotenzió (2,2%), szédülés (1,9%), köhögés (0,9%). A 26-hetes vizsgálat nyílt részében a

leggyakoribb laboratóriumi eltérés a kreatinin 6,5%-os emelkedése, valamint az emelkedett CK-

értékek voltak a gyógyszert szedő gyermekek 2%-ának esetében.

4.9 Túladagolás

Nem tapasztaltak toxikus hatást olyan felnőttekben, akik maximum 900 mg napi adagot szedteknt8 héten át. A túladagolás leggyakrabban várható tünetei hipotenzió és tachycardia; ugyanakkorű

bradicardia is előfordulhat a túladagolás következtében.Sabervel túladagolás kezelésével kapcsolatos speciális információ nem áll rendelkezésre. A beteget szorosan monitorozni kell és tüneti, ill.

szupportív kezelést kell alkalmazni. A javasolt eljárások közé tartozik a hánytatás és/vagy a

gyomormosás. Az aktív szén hasznos lehet a túladagolás kezelésében. Az irbezartán hemodialízissel

nem távolítható el.

 

 

 

engedélye

megsz

 

 

 

 

 

 

5.

FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

 

 

5.l

Farmakodinámiás tulajdonságok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Farmakoterápiás csoport: Angiotenzin-II antagonisták önm gukban

 

 

ATC kód: C09C A04.

 

 

hozatali

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatásmechanizmus: Az irbezartán hatékony, per s aktív, szelektív angiotenzin-II receptor (AT1

típus)

antagonista. Várhatóan blokkolja az angiotenzin-II-nek az AT1 receptor által közvetített minden

 

hatását, függetlenül az angiotenzin-II

szintézisének forrásától vagy útjától. Az angiotenzin-II (AT1 )

receptorok szelektív antagonizmusa következtében emelkedik a plazma renin- és angiotenzin-II

 

szintje, és csökken a plazma aldoszter n-koncentrációja. A szérum káliumszintet az irbezartán

 

egyedül, az ajánlott adagokban nem befolyásolja. Az irbezartán nem gátolja az ACE (kinináz-II)

 

enzimet, amely az angiotenzin-II-t termeli és a bradikinint inaktív metabolitokká bontja le. Az

 

irbezartán aktivitásához metab likus

aktivációra nincs szükség.

 

 

Klinikai hatékonyság:

forgalomba

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hipertónia

Az irbezartán a szívfrekvencia minimális változása mellett csökkenti a vérnyomást. A vérnyomás csökkenése d zisfüggő napi egyszeri adagolás mellett, egy platoszint kialakulására irányuló

tendenciával 300 mg adagok felett. Napi 150 - 300 mg adagok a vérnyomást álló - és ülő helyzetben

tartósangyógyszer(azaz a bevétel után 24 órán át), átlagosan 8-13/5-8 Hgmm-rel (szisztolés/diasztolés) nagyobb

mértékbenA

csökkentik, mint a placebo.

A vérnyomás maximális csökkenése a beadást követő 3- 6 órában alakul ki, és a vérnyomáscsökkentő

hatás legalább 24 órán át fennmarad. A 24. órában a vérnyomáscsökkenés az ajánlott adagok melletti diasztolés és szisztolés csúcshatás 60 - 70%-ának felelt meg. A napi egyszeri 150 mg-os irbezartán legkisebb és 24 órás átlagos hatása hasonló az ugyanakkora összdózis napi két adagban történő bevétele esetén megfigyelt hatáshoz.

Az irbezartán vérnyomáscsökkentő hatása 1- 2 héten belül jelentkezik, a maximális hatás pedig a

kezelés kezdete után 4 - 6 héttel alakul ki. A vérnyomáscsökkentő hatás hosszútávú kezelés során is megmarad. A kezelés megszakítása után a vérnyomás fokozatosan visszatér az alapértékre. Rebound

hipertóniát nem figyeltek meg.

Az irbezartán és a tiazid típusú diuretikumok vérnyomáscsökkentő hatása additív. Azon betegek esetében, akiknek a vérnyomása irbezartánnal egyedül megfelelően nem szabályozható,

hidroklorotiazid alacsony adagjának (12,5 mg) az irbezartán napi adagjához történő hozzáadása további 7-10/3-6 Hgmm (szisztolés/diasztolés) vérnyomáscsökkenést eredményez a placebóhoz

képest.

Az irbezartán hatékonyságát sem a beteg életkora, sem a neme nem befolyásolja. Mint más, a renin- angiotenzin rendszert befolyásoló gyógyszerek esetében, a feketebőrű hipertóniás betegek kifejezetten kevésbé reagálnak az irbezartán monoterápiára. Ha irbezartánt alacsony dózisú hidroklorotiaziddal (pl. napi 12,5 mg) adnak együtt, a vérnyomáscsökkentő válasz megközelíti a fehérbőrű betegek esetén kapottat.

Nincsen klinikailag számottevő hatása a szérum húgysavszintre és a húgysav szekrécióra.

Gyermekpopuláció:

318 hipertóniás vagy veszélyeztetett (diabéteszes, hipertónia a családi anamnézisben) 6 és 16 év

közötti gyermek és serdülőkorú betegen 3 hetes periódusban vizsgálták 0,5 mk/kg (alacsony), 1,5

mg/kg (közepes) és 4,5 mg/kg (magas) céldózisokra titrált irbezatrán vérnyomáscsökkentő hantását. A harmadik hét végére a kezdeti értékhez viszonyított átlagos vérnyomáscsökkenés az elsődlegesű

helyzetben mért diasztolés vérnyomás (SeDBP) változás korrigált átlagos legalacsonyabbmegszértékei a következők voltak: 3,8 Hgmm (alacsony dózis esetén), 3,2 Hgmm (közepes dózis esetén), 5,6 Hgmm

hatékonysági változóban, az ülő helyzetben mért legalacsonyabb szisztolés vérnyomá értékében

(SeSBP) 11,7 Hgmm (alacsony dózis esetén), 9,3 Hgmm (közepes dózis esetén), és 13,2 Hgmm

(magas dózis) volt. Ezek között a dózisok között nem volt szignifikáns eltérés tapasztalható. Az ülő

(magas dózis esetén). Az ezt követő két héten keresztül, miután a betegek újra randomizálásra kerültek és vagy hatóanyagra vagy plecebóra lettek beállítva, a placebót kapó betegek SeSBP és SeDBP értékei sorrendben 2,4 és 2,0 Hgmm-es emelkedést mutattak, összehasonlítva a minden irbezartán dózist kapók esetén észlelt ugyanazen paraméterek +0,1 és -0,3 Hgmm-es változásával (lásd a 4.2 pontot).

Hipertónia és 2-es típusú diabéteszes vesekárosodás:

engedélye

 

Az "Irbesartan Diabetic Nephropathy Trial (IDNT)" vizsgá t igazolta, hogy az irbezartán csökkenti a

krónikus veseelégtelenségben szenvedő és proteinuriás betegeknél a vesebetegség progresszióját. Az

IDNT kettősvak, kontrollos,

morbiditási és mortalitási végpontokat követő klinikai vizsgálat volt, ahol

az irbezartánt amlodipinnel

és placebóval hasonlították össze. 1715 hipertóniás, 2-es típusú

diabéteszes, ≥ 900 mg/nap proteinuriás és 1,0-3,0 mg/dl szérum kreatininnal rendelkező betegben

 

 

hozatali

végzett vizsgálatban az irbezartán hosszútávú hatását (átlagosan 2,6 év) vizsgálták a vesebetegség

progressziójára és az összmortalitásra. A

etegeket 75 mg-tól a 300 mg-os fenntartó irbezartán dózisig

titrálták, amlodipint 2,5-10 mg dózistarto

ányban kaptak, míg a placebót a tolerálhatóságnak

megfelelően szedték. A betegek minden csoportban rendszerint 2-4 egyéb vérnyomáscsökkentő

gyógyszert is kaptak (azaz diuretikumot,

béta-blokkolót és alfa-blokkolót) a ≤135/85 Hgmm

forgalomba

 

célvérnyomás elérése érdekében, vagy > 160 Hgmm kiindulási szisztolés érték esetén 10 Hgmm-es

csökkenés elérésére. A placebo csoportban a betegek 60%-a, az irbezartán csoportban 76%-a, az

amlodipin csoportban p dig 78%-a érte el a célvérnyomást. Az irbezartán szignifikánsan csökkentette

a relatív kockázatot az elsődleges kombinált végpont, azaz a szérum kreatinin megduplázódása, a vesebetegség vég tádiuma (ESRD), vagy az összmortalitás vonatkozásában. Az elsődleges renális végpontot az irbezartán csoportban a kezelt betegek hozzávetőlegesen 33%-a érte el, szemben a placebo csoport 39%-ával, ill. az amlodipin csoport 41%-ával [20% relatív kockázatcsökkenés a

placebóhoz (p = 0,024) és 23% relatív kockázatcsökkenés az amlodipinhez (p = 0,006) képest]. Mikor

gyógyszer

az elsődleges végpont komponenseit külön elemezték, az összmortalitást illetően nem észleltek hatást,

de pozitívA

trend volt észlelhető az ESRD csökkenését illetően, és szignifikáns kisebb volt a szérum

kreatininszint megduplázódásának gyakorisága is.

A kezelés hatékonyságának értékelése során a nem, a faj, az életkor, a diabétesz fennállásának időtartama, a kiindulási vérnyomás, a szérumkreatinin és az albumin ürülési ráta szerinti alcsoportok eredményeit elemezték. A nők és fekete bőrű betegek alcsoportjában, amelyek a vizsgálati betegpopuláció 32%-át ill. 26%-át képviselték, a renális hatékonyság nem volt bizonyított, bár a

konfidencia intervallum azt nem zárta ki. A fatális és nem fatális cardiovascularis eseményeket, mint másodlagos végpontokat illetően a teljes populációt figyelembe véve nem volt különbség a három

csoport között, bár a nem fatális MI incidenciája a nők körében növekedett, és a nem fatális MI incidenciája a férfiak körében csökkent az irbezartán csoportban a placebóhoz viszonyítva. A nem fatális MI és stroke incidenciájának növekedése volt észlelhető nőkben az irbezartán csoportban, az

amlodipin csoporthoz viszonyítva, míg a szívelégtelenség miatti hospitalizáció a teljes populáció vonatkozásában csökkent. Mindazonáltal nincs megfelelő magyarázat a nők körében észlelt eredményt

illetően.

Az "Effects of Irbesartan on Microalbuminuria in Hypertensive Patients With type 2 Diabetes Mellitus (IRMA 2)" vizsgálat kimutatta, hogy 300 mg irbezartán késlelteti a manifeszt proteinuria progresszóját microalbuminurás betegekben. Az IRMA 2 placebo-kontrollos, kettősvak, morbiditási végpontot vizsgáló tanulmány volt, melyet 590, 2-es típusú diabéteszes, microalbuminuriás (30-300 mg/nap),

normál vesefunkciójú (szérum kreatininszint ≤ 1,5 mg/dl férfiban és < 1,1 mg/dl nőkben) beteg részvételével végeztek. A vizsgálat az irbezartán hosszú távú (2 év) hatását vizsgálta a klinikai

(manifeszt) proteinuria kialakulására (vizelet albumin exkréciós ráta (UAER) > 300 mg/nap és az UAER alapértékhez viszonyított legalább 30%-os növekedése). Az előre meghatározott célvérnyomás ≤ 135/85 Hgmm volt. A betegek, amennyiben szükséges volt, más vérnyomáscsökkentőt is kaptak

(kivéve ACE-gátlót, angiotenzin-II receptor blokkolót és dihidropiridin típusú kalciumcsator nta- blokkolót) a célvérnyomás elérése érdekében. Míg az összes csoportban hasonló vérnyomásértékű volt elérhető, a 300 mg irbezartán csoportban kevesebb beteg érte el a manifeszt proteinuria végpontot

0,0004). A kezelés első háromhónapjában ezt nem kísérte a glomerulus filtrációsmegszráta javulása. A klinikai proteinuria progressziójának lassulása viszont már az első három hónap során jelentkezett, és

(5,2%), mint a placebót (14,9%), ill. a 150 mg irbezartánt szedő csoportban (9,7%). Ez 70%-os relatív kockázatcsökkenést (RRR) jelentett a magasabb irbezartán adag javára a placebóhoz képest (p =

a teljes 2 éves periódus alatt folytatódott. A normoalbuminuriás állapot he reállása (< 30 mg/nap) nagyobb arányban fordult elő a 300 mg irbezartánnal kezelt csoportban (34%), mint a placebo csoportban (21%).

Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in

combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs

 

 

engedélye

Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és ngiotenzin II receptor blokkoló kombinált

alkalmazását.

hozatali

 

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken vége ték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris

vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkár s dással járó II típusú diabetes mellitus szerepelt. A

VA NEPHRON D vizsgálatot II típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken

végezték.

forgalomba

 

 

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy

kardiovaszkuláris kimenetel és a m

rtalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén

megfigyelthez képest nőtt a hiperk

émia, akut veseelégtelenség és/vagy hipotónia kockázata.

A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokk lók esetében is relevánsak.

Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease

Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók egyidejű alkalmazása diabeteses nephropathiaban szenvedőgyógyszerbetegeknél így tehát nem javasolt.

Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzin II receptor blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirennel II típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halálAés a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkiren csoportban, mint a placebo csoportban, és a

jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hiperkalémia, hipotónia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkiren csoportban, mint a placebo csoportban.

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

Per os adagolás után az irbezartán jól felszívódik: abszolút biohasznosulása a vizsgálatok szerint kb. 60 - 80%. Egyidejű táplálékfelvétel nem befolyásolja az irbezartán biohasznosulását.

Plazmafehérjéhez kötődése kb. 96%-os, a vér alakos elemeihez elhanyagolható mértékben kötődik.

Eloszlási térfogata 53 - 93 liter. 14C izotóppal jelzett irbezartán orális vagy intravénás adagolását követően a plazma keringő radioaktivitásának 80 - 85%-a tulajdonítható változatlan irbezartánnak. Irbezartánt a máj metabolizálja glukuronid konjugáció és oxidáció révén. A fő keringő metabolit az

irbezartán glukuronid (kb. 6%). In vitro vizsgálatok szerint irbezartánt elsősorban a citokróm P450

CYP2C9 enzim oxidálja; a CYP3A4 izoenzim hatása elhanyagolható.

Az irbezartán a 10 és 600 mg közötti dózistartományban lineáris dózisfüggő farmakokinetikát mutat.

Az arányosnál kisebb növekedést figyeltek meg 600 mg (a maximális javasolt adag kétszerese) feletti adag orális bevétele után; aminek mechanizmusa nem ismert. A plazmakoncentráció csúcsértékét orális beadás után 1,5 - 2 órával éri el. A teljes test- és vese clearance értéke 157 - 176 ml/perc, ill. 3 - 3,5 ml/perc. Az irbezartán terminális eliminációs felezési ideje 11 - 15 óra. Dinamikus egyensúlyi plazmakoncentráció 3 nappal a napi egyszeri adagolás megkezdése után áll be. Ismételt napi egyszeri

adagolás után az irbezartán limitált kumulációja (< 20%) figyelhető meg a plazmában. Egy vizsgálatban kissé magasabb irbezartán plazmakoncentrációkat mértek hipertóniás nőbetegekben.

Azonban az irbezartán felezési idejében és akkumulációjában nem volt különbség. Dózismódosításra a nőbetegekben nem volt szükség. Irbezartán AUC és Cmax értékei magasabbak voltak idősekben (≥

65 év), mint fiatal egyénekben (18 - 40 év). Azonban a terminális felezési idő jelentősen nem

változott. Dózismódosításra idős betegek esetében nem volt szükség.

ű

Az irbezartán és metabolitjai részben az epével, részben a vesén át választódnak ki. 14C izotóppalnt

 

megsz

jelzett irbezartán orális és intravénás adagolása után a radioaktivitás kb. 20%-a nyerhető vi s a a vizeletből és a többi a székletből. A dózis kevesebb mint 2%-a ürül a vizeletben változatlan irbezartán

formájában.

Gyermekpopuláció:

engedélye

 

Az irbezartán farmakokinetikáját 23 hipertóniás gyereken vizsgálták napi eg szeri és többszöri adag (2 mg/kg) beadása után, naponta maximum 150 mg-ot adva, 4 héten keresztül. A 23 gyermek közül 21 gyermeknél lehetett a farmakokinetikát a felnőttekével összehasonlítani (12 gyermek 12 év feletti, 9

gyermek 6 és 12 év közötti). Az eredmények azt mutatták, hogy a Cmax, AUC és clearance-értékek

összevethetők azokkal a felnőtt betegekben megfigyelt adatokkal, akik naponta 150 mg irbezartánt

kaptak. Az irbezartán korlátozott akkumulációját (18%) figy lték meg a plazmában a napi egyszeri

dózis ismételt beadása esetén.

hozatali

 

Vesekárosodás: vesekárosodott vagy hemodialízis ke elésben részesülő betegekben az irbezartán farmakokinetikai paramétereinem változnak szignifikánsan. Az irbezartán hemodialízissel nem távolítható el.

farmakokinetikai paramétereinem vált znak szignifikánsan. Súlyos májkárosodásban nem végeztek vizsgálatokat.

Májkárosodás: enyhe vagyforgalombamérsékelt cirrhosisban szenvedő betegekben az irbezartán

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A klinikai adagoknak a szervezetre vagy egyes célszervekre gyakorolt toxikus hatását nem mutatták

ki. Nem-klinikai bi tonságossági vizsgálatokban irbezartán nagy adagjai (≥ 250 mg/ttkg/nap patkányokban és ≥ 100 mg/ttkg/nap makákókban) a vörösvértest paraméterek (eritrociták, hemoglobin, hematokrit) csökkenését okozták. Nagyon magas adagokban (≥ 500 mg/ttkg/nap) az irbezartán patkányokban és makákókban a vese degeneratív elváltozásait idézte elő (interstitialis

nephritis, tubularis distensio, bazofil tubulusok, a plazma karbamid- és kreatinin-koncentráció

emelkedése),gyógyszeramelyeket a gyógyszer vérnyomáscsökkentő hatása következtében lecsökkent

veseperfúziónakA

tulajdonítanak. Ezen felül az irbezartán a juxtaglomeruláris sejtek hyperplasiáját/

hypertrophiáját okozta (patkányokban ≥ 90 mg/ttkg/nap, makákókban ≥ 10 mg/ttkg/nap adagban).

Mindezeket a változásokat az irbezartán farmakológiai hatásának tulajdonították. Az irbezartán emberekben alkalmazott terápiás adagjai szempontjából úgy tűnik, a vese juxtaglomeruláris sejtek hyperplasiájának/hypertrophiájának nincs jelentősége.

Mutagenitásra, klasztogenitásra vagy karcinogenitásra utaló bizonyítékok nem voltak észlelhetők. A hím és nőstény patkányokkal végzett vizsgálatokban nem befolyásolta a termékenységet és a

szaporodási teljesítményt még akkor sem, ha olyan, szájon át alkalmazott irbezartán dózist kaptak, ami már szülői toxicitást okozott (50-650 mg/kg/nap), halálozást is beleértve a legmagasabb dózis esetén.

A kezelés nem volt jelentős hatássala sárgatestek, beágyazódások vagy az élő magzatok számára. Az irbezartán nem volt hatással az utódok túlélésére, fejlődésére vagy szaporodására. Az állatokon végzett

vizsgálatokban a radioaktív izotóppal jelölt irbezartánt kimutatták a patkány és nyúlmagzatokban. Az irbezartán kiválasztódott a szoptató patkányok tejébe.

Állatokban végzett vizsgálatok során az irbezartán patkány foetusokban átmeneti toxikus hatásokat okozott (fokozott vesemedence cavitatio, uretertágulat vagy subcutan oedema), amelyek a születés után megszűntek. Nyulak esetébenszignifikáns toxicitást, egyebek között mortalitást okozó dózisok mellett abortust és korai felszívódást tapasztaltak. Teratogén hatást sem patkányban, sem nyúlban nem figyeltek meg.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tabletta mag:

 

 

 

 

ű

Laktóz-monohidrát

 

 

 

 

megsz

nt

Mikrokristályos cellulóz

 

 

 

 

 

Kroszkarmellóz-nátrium

 

 

 

 

 

 

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

 

 

 

 

Hipromellóz

 

 

 

engedélye

 

 

Magnézium-sztearát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Filmbevonat:

 

 

 

 

 

 

Hipromellóz

 

 

 

 

 

 

Titán-dioxid (E171)

 

 

 

 

 

 

Makrogol 400

 

 

hozatali

 

 

 

6.2

Inkompatibilitások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem értelmezhető.

 

 

 

 

 

 

6.3

Felhasználhatósági időtartam

 

 

 

 

4 év.

 

 

 

 

 

 

 

 

6.4

Különleges tárolási előírások

 

 

 

 

 

 

 

forgalomba

 

 

 

 

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

 

 

 

6.5

gyógyszer

 

 

 

 

 

 

Csomagolás típusa és kiszerelése

 

 

 

 

28, 56, 90 vagy 98 db filmtabletta

faltkartonban: 1 db PVC/PVDC-Alumínium/PVDC buborékfólia.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

 

 

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

 

 

BármilyenA

fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások

szerint kell végrehajtani.

 

 

 

 

 

 

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Pharmathen S.A.

6, Dervenakion str., 153 51 Pallini

Attiki, Görögország Tel.: +30 210 66 65 067

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának :Április 13, 2012

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

EU/1/12/765/005

EU/1/12/765/006

EU/1/12/765/009

EU/1/12/765/012

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

űnt

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

 

 

 

 

 

megsz

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján

http://www.ema.europa.eu/ található.

 

engedélye

 

 

 

 

hozatali

 

 

 

forgalomba

 

 

 

gyógyszer

 

 

 

A

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája