Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Tecfidera (dimethyl fumarate) – Alkalmazási előírás - N07XX09

Updated on site: 10-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveTecfidera
ATC-kódN07XX09
Hatóanyagdimethyl fumarate
GyártóBiogen Idec Ltd

1.A GYÓGYSZER NEVE

Tecfidera 120 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula

Tecfidera 240 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Tecfidera 120 mg kapszula

120 mg dimetil-fumarát (dimethyl fumarate) kapszulánként.

Tecfidera 240 mg kapszula

240 mg dimetil-fumarát (dimethyl fumarate) kapszulánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Gyomornedv-ellenálló kemény kapszula

Tecfidera 120 mg kapszula

Zöld és fehér gyomornedv-ellenálló kemény kapszula „BG-12 120 mg” jelöléssel ellátva.

Tecfidera 240 mg kapszula

Zöld gyomornedv-ellenálló kemény kapszula „BG-12 240 mg” jelöléssel ellátva.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

A Tecfidera a relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben szenvedő felnőtt betegek kezelésére javallott

(kérjük, az 5.1 pontban olvassa el az azokra a populációkra vonatkozó fontos információkat, amelyekben a hatásosságát bizonyították).

4.2Adagolás és alkalmazás

A kezelést a betegség kezelésében tapasztalattal rendelkező orvos felügyelete mellett kell megkezdeni.

Adagolás

A kezdő adag napi kétszer 120 mg. Hét nap után az adagot az ajánlott napi kétszer 240 mg-ra kell emelni.

Az adag napi kétszer 120 mg-ra történő ideiglenes csökkentése mérsékelheti a kipirulás és az emésztőrendszert érintő mellékhatások előfordulását. Az ajánlott napi kétszer 240 mg-os adagolásra 1 hónapon belül vissza kell állni.

A Tecfidera-t étellel kell bevenni (lásd 5.2 pont). Azoknál a betegeknél, akik kipirulást vagy az emésztőrendszert érintő mellékhatásokat tapasztalnak, a Tecfidera étellel történő bevétele javíthatja a tolerálhatóságot (lásd 4.4, 4.5 és 4.8 pont).

Idősek

A Tecfidera-val végzett klinikai vizsgálatokban korlátozott volt az 55 éves vagy ennél idősebb betegek expozíciója, és a vizsgálatokba bevont 65 éves vagy ennél idősebb betegek száma nem volt elegendő annak megállapításához, hogy a fiatalabb betegektől eltérően reagálnak-e (lásd 5.2 pont). A hatóanyag hatásmechanizmusát alapul véve az időseknél elméletileg semmi sem indokolja az adagolás módosítását.

Beszűkült vese- és májműködés

A Tecfidera-t nem vizsgálták beszűkült vese- vagy májműködésben szenvedő betegek esetében. A klinikai farmakológiai vizsgálatok alapján nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 5.2 pont). A súlyosan beszűkült vese- vagy májműködésben szenvedő betegek kezelésekor elővigyázatosság szükséges (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

A Tecfidera biztonságosságát és hatásosságát 10-18 éves gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. A Tecfidera-nak 10 évesnél fiatalabb gyermekeknél relapszáló-remittáló sclerosis multiplex indikációban nincs releváns alkalmazása.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A kapszulát vagy annak tartalmát nem szabad összetörni, szétválasztani, feloldani, elszopogatni vagy elrágni, mivel a mikrotabletták gyomornedv-ellenálló bevonata védi a bélrendszert a készítmény irritáló hatásaitól.

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Vér-/laboratóriumi vizsgálatok

A klinikai vizsgálatokban a Tecfidera-val kezelt résztvevők vesefunkciós laboratóriumi vizsgálati eredményeinek változásait észlelték (lásd 4.8 pont). Ezeknek a változásoknak a klinikai jelentősége nem ismert. Javasolt vesefunkciós vizsgálatot (pl. kreatinin, vér urea nitrogén (BUN), vizeletvizsgálat) végezni a kezelés megkezdése előtt, 3 és 6 hónappal a kezelés után, ezt követően 6-12 havonta, valamint ha klinikailag indokolt.

A Tecfidera-val végzett kezelés gyógyszer okozta májkárosodást eredményezhet, beleértve a májenzimszint-emelkedést (a normálérték felső határának [upper limit of normal, ULN] legalább 3-szorosára), valamint az összbilirubinszint-emelkedést (≥ 2 × ULN) is. Ennek kialakulása lehet azonnali, de jelentkezhet több hét vagy hosszabb idő elteltével is. A kezelés abbahagyása után a nemkívánatos események rendeződését figyelték meg. A szérum aminotranszferázok (pl. ALT, AST) szintjét és az összbilirubinszintet javasolt meghatározni a kezelés megkezdése előtt, valamint klinikailag indokolt esetben a kezelés alatt.

A Tecfidera-val kezelt betegeknél súlyos, hosszan tartó lymphopenia alakulhat ki (lásd 4.8 pont). A Tecfidera-t nem vizsgálták a kezelés előtt már alacsony lymphocytaszámmal rendelkező betegek esetében, így körültekintően kell eljárni az ilyen betegek kezelésekor. Közvetlenül a Tecfidera-kezelés megkezdése előtt a lymphocytaszámot is magában foglaló, teljes vérvizsgálatot kell végezni. Ha az eredmények szerint a lymphocytaszám a normál tartomány alatt van, akkor alaposan ki kell vizsgálni a lehetséges kiváltó okokat a Tecfidera-kezelés megkezdése előtt.

A kezelés megkezdése után 3 havonta a lymphocytaszámot is magában foglaló, teljes vérvizsgálatot kell végezni.

Meg kell fontolni a Tecfidera-kezelés megszakítását azoknál a betegeknél, akiknél a lymphocytaszám több mint 6 hónapon keresztül alacsonyabb mint 0,5 × 109/l. A kezelés előny-kockázat egyensúlyát a beteggel folytatott megbeszélésen felül kell vizsgálni más terápiás lehetőségekhez képest. Ezen felülvizsgálat során számításba vehetők a klinikai tényezők, illetve bármely laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálati eredmény. Ha a kezelés annak ellenére folytatódik, hogy a lymphocytaszám tartósan alacsonyabb mint 0,5 × 109/l, fokozottan figyelni kell a beteg állapotát (lásd még a PML-ről szóló alpontot).

A lymphocytaszámot annak helyreállásáig követni kell. A normál lymphocytaszám helyreállása esetén, illetve ha nem áll rendelkezésre alternatív kezelési mód, a kezelés megszakítását követő Tecfidera-kezelés esetleges újraindításáról a klinikai állapot megítélése alapján kell döntést hozni.

Az előny/kockázat arányt értékelni kell azoknál a betegeknél, akiknél a lymphocytaszám több mint 6 hónapon keresztül eléri vagy meghaladja a 0,5 × 109/l értéket, de alacsonyabb, mint 0,8 × 109/l.

MR képalkotás

A Tecfidera-kezelés megkezdése előtt kiindulási (általában 3 hónapnál nem régebbi) MRI felvételnek kell rendelkezésre állnia referenciaként. A további MRI felvételek szükségességét a nemzeti és intézményi ajánlások alapján kell megfontolni. Az MR képalkotó vizsgálat elvégzése megfontolható a PML fokozott kockázatának kitett betegeknél az állapotuk fokozott megfigyelésének részeként. A PML klinikai gyanúja esetén diagnosztikai célból azonnal MRI vizsgálatot kell végezni.

Progresszív multifokális leukoencephalopathia (PML)

A Tecfidera és egyéb fumaráttartalmú készítmények alkalmazása során PML közepesen súlyos vagy súlyos, tartósan fennálló lymphopenia esetén fordult elő. A PML opportunista fertőzés, amelyet a

John-Cunningham-vírus (JCV) okoz, és amely halálos kimenetelű lehet, vagy súlyos fogyatékosságot okozhat. PML csak JCV-fertőzés esetén alakulhat ki. JCV-vizsgálat során figyelembe kell venni, hogy a Tecfidera-kezelésben részesülő betegeknél még nem vizsgálták a lymphopeniának az

anti-JCV antitest vizsgálat eredményeire gyakorolt hatását. Az is megjegyzendő, hogy egy negatív anti-JCV antitest vizsgálat eredmény (normál lymphocytaszám esetén) nem zárja ki egy későbbi

JCV-fertőzés lehetőségét.

A PML-re utaló első panasz vagy tünet megjelenésekor a Tecfidera-kezelést fel kell függeszteni, és el kell végezni a megfelelő diagnosztikai vizsgálatokat. A PML tünetei hasonlóak lehetnek a sclerosis multiplex relapszusához. A PML-hez társuló jellegzetes tünetek sokfélék, napok vagy hetek alatt súlyosbodnak, kialakulhat többek között a test egyoldali, progresszív gyengesége vagy a végtagok ügyetlensége, látászavar, valamint zavartsághoz és személyiségváltozásokhoz vezető, a gondolkodásban, az emlékezőképességben és a tájékozódásban bekövetkező változások.

Előzetes kezelés immunszupresszív vagy immunmoduláló terápiával

Nem végeztek vizsgálatokat a Tecfidera hatásosságának és biztonságosságának értékelésére a betegek más betegségmódosító kezelésről Tecfidera-ra történő átállítása során. Nem ismert, hogy a Tecfidera-val kezelt betegeknél a korábbi immunszupresszív kezelés hozzájárul-e a PML kialakulásához. Amikor a betegeket más betegségmódosító kezelésről Tecfidera-ra állítják át, figyelembe kell venni a másik kezelésben alkalmazott gyógyszer felezési idejét és hatásmechanizmusát. Ezzel elkerülhető az additív immunrendszeri hatás, és egyúttal csökkenthető az SM reaktiválódásának kockázata.

A Tecfidera-kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeres időközönként teljes vérvizsgálatot javasolt végezni (lásd fent a Vér-/laboratóriumi vizsgálatok pontot).

A Tecfidera-kezelést az interferon vagy a glatiramer-acetát alkalmazásának befejezése után általában azonnal el lehet kezdeni.

Súlyosan beszűkült vese- és májműködés

A Tecfidera-t nem vizsgálták súlyosan beszűkült vese- vagy májműködésben szenvedő betegeknél, ezért körültekintően kell eljárni az ilyen betegek kezelésekor (lásd 4.2 pont).

Súlyos aktív emésztőrendszeri betegség

A Tecfidera-t nem vizsgálták súlyos, aktív emésztőrendszeri betegségben szenvedő betegeknél, ezért körültekintően kell eljárni az ilyen betegek esetében.

Kipirulás

Klinikai vizsgálatokban a Tecfidera-val kezelt betegek 34%-ánál jelentkezett kipirulás. A kipirulás az azt tapasztaló betegek többségénél enyhe vagy közepes súlyosságú volt.

Klinikai vizsgálatokban a Tecfidera-val kezelt 2560 betegből 3 főnél jelentkezett súlyos kipirulásos tünet, amelyeket valószínűleg túlérzékenység vagy anaphylaxiás reakció okozott. Ezek az események nem voltak életet veszélyeztetők, azonban kórházi kezelést igényeltek. A készítményt felíró orvosoknak és a betegeknek tudniuk kell, hogy súlyos kipirulásos reakciók esetében ilyen lehetőség is bekövetkezhet (lásd 4.2, 4.5 és 4.8 pont).

Fertőzések

III. fázisú placebo-kontrollos vizsgálatokban hasonló gyakorisággal fordult elő fertőzés (60% ill. 58%) és súlyos fertőzés (2% ill. 2%) a Tecfidera-val illetve a placebóval kezelt betegeknél. A súlyos fertőzések gyakorisága nem volt nagyobb azoknál a betegeknél, akiknek a

lymphocytaszáma < 0,8 ×1 09/l vagy < 0,5 × 109/l. Az SM placebo-kontrollos vizsgálataiban a Tecfidera-kezelés során a lymphocytaszám átlaga hozzávetőlegesen 30%-kal csökkent a kezelés elkezdése után eltelt egy évben, majd ezen az értéken stabilizálódott (lásd 4.8 pont). Az átlagos lymphocytaszám a normál értékeken belül maradt. A lymphocytaszám a placebóval kezelt betegek < 1%-ánál, a Tecfidera-val kezelt betegeknek pedig 6%-ánál volt 0,5 × 109/l alatt. Klinikai vizsgálatokban (kontrollos és kontroll nélküliekben egyaránt) a betegek 9%-ánál volt a

lymphocytaszám legalább 6 hónapon keresztül 0,5 × 109/l vagy ennél magasabb, de alacsonyabb, mint 0,8 × 109/l. A betegek 2%-ánál volt a lymphocytaszám legalább 6 hónapon keresztül 0,5 × 109/l alatt. Ezeknél a betegeknél a kezelés folytatásakor a lymphocytaszám-meghatározások többségében az érték 0,5 × 109/l alatt maradt.

Nem lehet kizárni az opportunista fertőzés, beleértve a progresszív multifokális leukonekefalopátia (PML) kockázatát akkor, ha a terápiát közepesen súlyos vagy súlyos, tartósan fennálló lymphopeniában is folytatják (további információkért kérjük, olvassa el a PML-ről szóló fenti alpontot).

Ha egy betegnél súlyos fertőzés jelentkezik, meg kell fontolni a Tecfidera-kezelés felfüggesztését, valamint a kezelés újrakezdése előtt meg kell ismételni a haszon és kockázat értékelését. A Tecfidera-val kezelt betegeket meg kell kérni, hogy fertőzéses tüneteiket jelentsék egy orvosnak. Súlyos fertőzésben szenvedő betegek nem kezdhetik meg a Tecfidera-kezelést addig, amíg a fertőzés(ek) el nem múlt(ak).

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A Tecfidera-t nem vizsgálták antineoplasztikus vagy immunszuppresszív kezelésekkel kombináltan, ezért körültekintően kell eljárni az ilyen gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás során. A sclerosis multiplexszel kapcsolatos klinikai vizsgálatokban a relapszusok intravénás kortikoszteroidokkal történő rövid távú párhuzamos kezelése nem társult a fertőzések előfordulásának klinikailag releváns emelkedésével.

Nem vizsgálták a Tecfidera-kezelés közbeni vakcinálást. Nem ismert, hogy a Tecfidera-kezelés csökkentheti-e bizonyos vakcinák hatékonyságát. Az élő kórokozókat tartalmazó vakcinák esetében fokozott lehet a klinikai fertőzés kockázata, ezért ilyen védőoltás nem adható Tecfidera-val kezelt betegnek, azokat a ritka eseteket kivéve, amikor a vakcina be nem adása olyan nagy kockázattal járna, amely felülmúlja a vakcina és a Tecfidera együttes alkalmazásának kockázatát.

A Tecfidera-val történő kezelés során kerülni kell más fumársav származékok egyidejű (topikális vagy szisztémás) alkalmazását.

Embereknél az észterázok nagy arányban metabolizálják a dimetil-fumarátot, mielőtt az elérné a szisztémás keringést, és további metabolizáció zajlik le a trikarboxilsav-cikluson keresztül, de ebben nem játszik szerepet a citokróm P450 (CYP) rendszer. Az in vitro CYP-inhibiciós és -indukciós vizsgálatokban, a p-glikoprotein vizsgálatban vagy a dimetil-fumarát és a monometil-fumarát

(a dimetil-fumarát elsődleges metabolitja) fehérjekötődésére irányuló vizsgálatokban gyógyszerkölcsönhatásra vonatkozó lehetséges kockázatokat nem azonosítottak.

A sclerosis multiplexben szenvedő betegek által általánosan használt gyógyszereket

(intramuszkulárisan beadott béta-1a interferon és glatiramer-acetát) klinikailag tesztelték a dimetil-fumaráttal adott lehetséges kölcsönhatások tekintetében, és ezek nem módosították a dimetil-fumarát farmakokinetikai profilját.

Egy egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálatban nem befolyásolta a Tecfidera farmakokinetikai profilját, valamint csökkentette a kipirulás előfordulását és súlyosságát, amikor az önkéntesek 4 napon keresztül adagolva 325 mg (vagy ezzel egyenértékű), gyomornedv-ellenálló bevonattal nem rendelkező acetilszalicilsavat kaptak 30 perccel a Tecfidera beadása előtt. Azonban nem javasolt az acetilszalicilsav tartós alkalmazása a kipirulás kezelésére. Fel kell mérni az acetilszalicilsav-terápia potenciális kockázatait a Tecfidera-val való együttes alkalmazását megelőzően (lásd 4.2, 4.4 és

4.8 pont).

A nefrotoxikus gyógyszerekkel (például aminoglikozidokkal, diuretikumokkal, nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel vagy lítiummal) folytatott egyidejű kezelés megnövelheti a vesében jelentkező mellékhatások (pl. proteinuria) kialakulásának lehetőségét a Tecfidera-t szedő betegeknél (lásd 4.8 pont).

A mértéktartó alkoholfogyasztás nem befolyásolta a Tecfidera-expozíciót, és nem növelte a mellékhatások számát. Erős, 30 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú italok nagy mennyiségben történő fogyasztása a Tecfidera fokozott kioldódását eredményezheti, aminek következtében megnőhet az emésztőrendszeri mellékhatások gyakorisága.

In vitro CYP-indukciós vizsgálatokban nem mutattak ki kölcsönhatást a Tecfidera és a szájon át alkalmazható fogamzásgátlók között. Egy in vivo vizsgálatban a Tecfidera egy kombinált, szájon át alkalmazható fogamzásgátlóval (norgesztimát és etinilösztradiol) történő együttes alkalmazása nem mutatott lényeges változást a szájon át alkalmazható fogamzásgátló expozícióban. Más progesztogéneket tartalmazó, szájon át alkalmazható fogamzásgátlókkal nem végeztek interakciós vizsgálatokat, azonban nem várható, hogy a Tecfidera befolyásolná ezek expozícióját.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A dimetil-fumarát terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). A Tecfidera alkalmazása nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes korú nők esetében, akik nem alkalmaznak megfelelő fogamzásgátlást (lásd 4.5 pont). A Tecfidera-t csak akkor szabad terhesség alatt alkalmazni, ha egyértelműen szükség van rá, és a lehetséges előnyök meghaladják a magzatra gyakorolt hatás lehetséges kockázatát.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a dimetil-fumarát vagy metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált újszülöttre/csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A Tecfidera alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.

Termékenység

Nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy a Tecfidera milyen hatással van az emberi termékenységre. A preklinikai vizsgálatokból származó adatok szerint a dimetil-fumarát nem jár a fertilitás csökkenésének emelkedett kockázatával (lásd 5.3 pont).

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem végeztek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre irányuló vizsgálatokat.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonsági profil összefoglalása

A Tecfidera-val kezelt betegeknél a leggyakoribb mellékhatások (≥ 10%-os gyakoriság) a kipirulás és az emésztőrendszeri események (vagyis a hasmenés, hányinger, hasi fájdalom, felső hasi fájdalom) voltak. Úgy tűnik, a kipirulás és az emésztőrendszeri események a kezelés korai szakaszában (elsősorban az első hónapban) alakulnak ki, és a kipirulás és az emésztőrendszeri események a tünetet tapasztaló betegeknél időszakosan jelentkezhetnek a Tecfidera-val történő kezelés folyamán is. A Tecfidera-val kezelt betegeknél a készítmény szedésének abbahagyását eredményező leggyakoribb mellékhatások (> 1%-os gyakoriság), melyekről beszámoltak, a kipirulás (3%) és az emésztőrendszeri események (4%) voltak.

A placebo-kontrollos és a nem kontrollos klinikai vizsgálatokban összesen 2468 beteg kapott Tecfidera-t, és legfeljebb 4 évig követték őket, az összesített expozíció pedig 3588 személy-évet tett ki. Körülbelül 1056 beteg kapott 2 évnél tovább tartó Tecfidera-kezelést. A nem kontrollos klinikai vizsgálatokból nyert tapasztalatok egyeznek a placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban szerzett ismeretekkel.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

Az alábbi táblázat mutatja be azokat a mellékhatásokat, melyekről nagyobb gyakorisággal számoltak be a Tecfidera-val kezelt betegeknél, mint a placebóval kezelt betegeknél. Ezek az adatok

2 kulcsfontosságú III. fázisú placebo-kontrollos, kettős-vak klinikai vizsgálatból származnak, melyekben összesen 1529 beteget kezeltek Tecfidera-val legfeljebb 24 hónapig, az összesített expozíció pedig 2371 személy-év volt (lásd 5.1 pont). Az alábbi táblázatban feltüntetett gyakoriságok 769, naponta kétszer 240 mg Tecfidera-val kezelt, valamint 771 placebóval kezelt beteg adatain alapulnak.

A mellékhatások a MedDRA rendszerben alkalmazott kifejezésekkel, MedDRA szervrendszeri besorolása szerint kerülnek bemutatásra. Az alábbi mellékhatások előfordulási gyakorisága a következő kategóriák szerint kerül besorolásra:

-Nagyon gyakori (≥ 1/10)

-Gyakori (≥ 1/100 – < 1/10)

-Nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100)

-Ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000)

-Nagyon ritka (< 1/10 000)

-Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

MedDRA szervrendszer

Mellékhatás

Gyakorisági kategória

Fertőző betegségek és

Gyomor- és bélhurut

Gyakori

parazitafertőzések

Progresszív multifokális

Nem ismert

 

leukoencephalopathia (PML)1

Vérképzőszervi és

Lymphopenia

Gyakori

nyirokrendszeri betegségek és

Leukopenia

Gyakori

tünetek

 

 

Immunrendszeri betegségek és

Túlérzékenység

Nem gyakori

tünetek

 

 

Idegrendszeri betegségek és

Égő érzés

Gyakori

tünetek

 

 

Érbetegségek és tünetek

Kipirulás

Nagyon gyakori

 

Hőhullám

Gyakori

Emésztőrendszeri betegségek és

Hasmenés

Nagyon gyakori

tünetek

Hányinger

Nagyon gyakori

 

Felső hasi fájdalom

Nagyon gyakori

 

Hasi fájdalom

Nagyon gyakori

 

Hányás

Gyakori

 

Dyspepsia

Gyakori

 

Gastritis

Gyakori

 

Emésztőrendszeri zavar

Gyakori

Máj- és epebetegségek, illetve

Emelkedett

Gyakori

tünetek

aszpartát-aminotranszferáz-szint

 

 

Emelkedett

Gyakori

 

alanin-aminotranszferáz-szint

 

 

 

Gyógyszer okozta

Nem ismert

 

májkárosodás1

A bőr és a bőr alatti szövet

Bőrviszketés

Gyakori

betegségei és tünetei

Bőrkiütés

Gyakori

 

Erythema

Gyakori

Vese- és húgyúti betegségek és

Proteinuria

Gyakori

tünetek

 

 

Általános tünetek, az alkalmazás

Forróság érzése

Gyakori

helyén fellépő reakciók

 

 

Laboratóriumi és egyéb

Ketonok a vizeletben

Nagyon gyakori

vizsgálatok eredményei

Albumin van jelen a vizeletben

Gyakori

 

Csökkent fehérvérsejtszám

Gyakori

1 Csak a forgalomba hoztalt követő időszakból származó mellékhatások

Egyes kiválasztott mellékhatások ismertetése

Kipirulás

A placebo-kontrollos vizsgálatokban a kipirulás (34% a 4%-kal szemben) és a hőhullámok (7% a 2%-kal szemben) gyakorisága megemelkedett a Tecfidera-val kezelt betegeknél a placebót kapó betegekhez viszonyítva. A kipirulás általában kipirulásként vagy hőhullámként van meghatározva, de más események is beletartozhatnak (pl. melegségérzés, pirosság, viszketés és égő érzés). Úgy tűnik, a kipirulás a kezelés korai szakaszában (elsősorban az első hónapban) alakul ki, és a kipirulás a tünetet tapasztaló betegeknél időszakosan jelentkezhet a Tecfidera-val történő kezelés folyamán. A kipirulás a betegek többségénél enyhe vagy közepes súlyossággal jelentkezett. Összességében a Tecfidera-val kezelt betegek 3%-a hagyta abba a szer szedését a kipirulás miatt. A generalizált erythemával, kiütéssel és/vagy bőrviszketéssel jellemezhető súlyos kipirulás gyakorisága kevesebb mint 1% volt a

Tecfidera-val kezelt betegeknél (lásd 4.2, 4.4. és 4.5 pont).

Emésztőrendszeri események

Az emésztőrendszeri események gyakorisága (pl. hasmenés [14% a 10%-kal szemben], hányinger [12% a 9%-kal szemben], felső hasi fájdalom [10% a 6%-kal szemben], hasi fájdalom

[9% a 4%-kal szemben], hányás [8% az 5%-kal szemben] és emésztési zavar [5% a 3%-kal szemben]) megemelkedett a Tecfidera-val kezelt betegeknél a placebót kapó betegekhez viszonyítva. Úgy tűnik, az emésztőrendszeri események a kezelés korai szakaszában (elsősorban az első hónapban) alakulnak ki, és az emésztőrendszeri események a tünetet tapasztaló betegeknél időszakosan továbbra is jelentkezhetnek a Tecfidera-val történő kezelés folyamán. Az emésztőrendszeri események az azokat tapasztaló betegek többségénél enyhék vagy közepesen súlyosak. A Tecfidera-val kezelt betegek négy százaléka (4%) hagyta abba a szer szedését az emésztőrendszeri események miatt. Súlyos emésztőrendszeri események, beleértve a gastroenteritist és a gastritist, a Tecfidera-val kezelt betegek 1%-ánál fordultak elő (lásd 4.2 pont).

Májműködés

A placebo-kontrollos vizsgálatokban a hepatikus transzaminázok szintjének emelkedését figyelték meg. Azon betegek többségénél, akiknél megemelkedtek a hepatikus transzamináz szintek, az értékek alacsonyabbak voltak a normálérték felső határának háromszorosánál (< 3 × ULN). Elsősorban a kezelés első 6 hónapjában volt megfigyelhető, hogy a Tecfidera-val kezelt betegeknél megnövekedett a hepatikus transzamináz-szintek emelkedésének gyakorisága a placebóval kezelt betegekhez viszonyítva. Az alanin-aminotranszferáz és az aszpartát-aminotranszferáz értékeinek ≥ 3 × ULN mértékű emelkedését a placebót kapó betegek 5%-ánál és 2%-ánál, illetve a Tecfidera-val kezelt betegek 6%-ánál és 2%-ánál észlelték. A készítmény szedésének a megemelkedett hepatikus transzaminázok miatti abbahagyása < 1% volt, és hasonló mértékű volt a Tecfidera-val és a placebóval kezelt betegeknél. A transzamináz-értékek ≥ 3 × ULN mértékű emelkedését az

összbilirubinszint > 2 × ULN mértékű emelkedésével egyidejűleg placebo-kontrollos vizsgálatokban nem figyelték meg.

A forgalomba hoztalt követő időszakban a Tecfidera alkalmazását követően beszámoltak a májenzimszintek emelkedéséről, valamint gyógyszer okozta májkárosodás eseteiről (a transzamináz-értékek ≥ 3 × ULN mértékű emelkedése az összbilirubinszint > 2 × ULN mértékű emelkedésével egyidejűleg), amelyek a kezelés leállítására rendeződtek.

Vesét érintő mellékhatások

A placebo-kontrollos vizsgálatokban a proteinuria gyakorisága magasabb volt a Tecfidera-val kezelt betegeknél (9%), mint a placebóval kezelt betegeknél (7%). A vesét és a kiválasztó rendszert érintő mellékhatások összesített gyakorisága hasonló volt a Tecfidera-val és a placebóval kezelt betegeknél.

Nem számoltak be súlyos veseelégtelenségről. A vizeletvizsgálatok szerint az 1+ vagy magasabb fehérjeértékeket mutató betegek százalékos aránya hasonló volt a Tecfidera-val (43%) és a placebóval (40%) kezelt betegeknél. A proteinuria laboratóriumi eredményei jellemzően nem voltak progresszívek. A placebóval kezelt betegekkel összehasonlítva a becsült glomerulus filtrációs ráta (estimated glomerular filtration rate – eGFR) a megfigyelések szerint megemelkedett a Tecfidera-val kezelt betegek esetében, beleértve azokat a betegeket is, akiknél 2 egymást követő alkalommal proteinuriát mutattak ki (≥ 1+).

Hematológiai mellékhatások

A placebo-kontrollos vizsgálatokban a legtöbb beteg (> 98%) lymphocyta-értékei normálisak voltak a kezelés megkezdése előtt. A Tecfidera-val történő kezelés alatt az első év során csökkent az átlagos lymphocytaszám, ami ezt követően stabilizálódott. A lymphocytaszámok átlagosan hozzávetőleg

30%-kal csökkentek a kiindulási értékekhez képest. A lymphocytaszámok átlag- és középértékei a normál határértékeken belül maradtak. 0,5 × 109/l-nél alacsonyabb lymphocytaszámot figyeltek meg a placebóval kezelt betegek kevesebb mint 1%-ánál, illetve a Tecfidera-val kezelt betegek 6%-ánál. 0,2 × 109/l-nél alacsonyabb lymphocytaszámot figyeltek meg 1 Tecfidera-val kezelt betegnél, viszont nem volt ilyen eredmény egyetlen placebóval kezelt betegnél sem. A fertőzések (58%

a 60%-kal szemben) és a súlyos fertőzések (2% a 2%-kal szemben) gyakorisága hasonló volt a placebóval illetve a Tecfidera-val kezelt betegeknél. A fertőzések és a súlyos fertőzések gyakoriságának emelkedése nem volt megfigyelhető a 0,8 × 109/l-nél vagy 0,5 × 109/l-nél alacsonyabb lymphocytaszámú betegeknél. PML közepesen súlyos vagy súlyos, tartósan fennálló lymphopenia esetén fordult elő (lásd 4.4 pont). Az átlagos eosinophil szám ideiglenes emelkedését figyelték meg a kezelés első 2 hónapjában.

Laboratóriumi eltérések

A placebo-kontrollos vizsgálatokban a vizeletben levő ketonok (1+ vagy magasabb) mennyisége magasabb volt a Tecfidera-val kezelt betegeknél (45%), mint a placebóval kezelt betegeknél (10%). Ezekben a klinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg kedvezőtlen klinikai következményeket.

Az 1,25-dihidroxi-D-vitamin szintje csökkent (a középérték százalékos csökkenése a kezelés megkezdésétől a 2. évig 25% a 15%-kal szemben), valamint a mellékpajzsmirigy-hormon (PTH) mennyisége megnövekedett (a középérték százalékos növekedése a kiindulástól a 2. évig 29% a 15%-kal szemben) a Tecfidera-val kezelt betegeknél a placebóval kezeltekhez viszonyítva. Mindkét paraméter átlagértékei a normál tartományon belül maradtak.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

Beszámoltak a Tecfidera-val történő túladagolás eseteiről. Az ezekben az esetekben leírt tünetek megfeleltek a Tecfidera ismert mellékhatás profiljának. Nincs olyan ismert terápiás beavatkozás, amely felgyorsítja a Tecfidera eliminációját, és nincs ismert antidotuma. Amennyiben klinikailag indokolt, túladagolás esetén tüneti szupportív kezelés indítása javallott.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Az idegrendszer egyéb gyógyszerei, ATC kód: N07XX09

Hatásmechanizmus

Még nem sikerült teljesen felderíteni, hogy a dimetil-fumarát milyen mechanizmusokkal fejti ki terápiás hatását sclerosis multiplexben. A preklinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a dimetil-fumarát farmakodinámiás válaszreakciói elsősorban az eritroid eredetű 2-es típusú nukleáris faktor 2-szerű faktor 2 (Nuclear factor (erythroid-derived 2)-like 2 (Nrf2)) transzkripciós útvonal aktivációja révén közvetítődnek. Kimutatták, hogy a dimetil-fumarát a betegeknél up-regulálja az Nrf2-függő antioxidáns géneket (pl. NAD(P)H dehidrogenáz, kinon 1; [NQO1]).

Farmakodinámiás hatások

Az immunrendszerre kifejtett hatások

A Tecfidera gyulladáscsökkentő és immunmoduláló tulajdonságokat mutatott a preklinikai és klinikai vizsgálatokban. A dimetil-fumarát és a monometil-fumarát, amely a dimetil-fumarát elsődleges metabolitja, a preklinikai modellekben jelentős mértékben csökkentette az immunsejtek aktiválódását, ebből következően pedig a gyulladáskeltő citokinek gyulladásos stimulusra adott válaszreakció során történő kibocsátását. Psoriasisos betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban a dimetil-fumarát hatással volt a lymphocyta-fenotípusokra a gyulladáskeltő citokinprofilok (TH1, TH17) down-regulációja révén,

és a gyulladáscsökkentő citokinek (TH2) termelése felé billentette a folyamatot. A dimetil-fumarát többféle inflammatorikus és neuroinflammatorikus károsodási modellben mutatott terápiás aktivitást. A III. fázisú vizsgálatokban a Tecfidera-val történő kezelés hatására az átlagos lymphocyta-számok átlagosan a kiindulási értékük körülbelül 30%-ával csökkentek az első év folyamán, ezután az értékek stabilizálódtak.

A szív- és érrendszerre kifejtett hatások

A Tecfidera 240 mg-os vagy 360 mg-os egyszeri adagjai nem voltak semmilyen hatással a QTc-intervallumra, amikor egy QTc vizsgálatban placebóval hasonlították össze.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Két, 2 éves, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatot [1. vizsgálat (DEFINE), 1234 résztvevővel, és a 2. vizsgálat (CONFIRM), 1417 résztvevővel] végeztek, mely vizsgálatok résztvevői relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben (RRSM) szenvedtek. Az SM progresszív formájában szenvedő résztvevők nem kerültek be ezekbe a vizsgálatokba. A hatásosságot (lásd az

alábbi táblázatot) és a biztonságosságot olyan vizsgálati alanyoknál bizonyították, akiknek a Kibővített Rokkantsági Állapot Skálán (Expanded Disability Status Scale – EDSS) 0 és 5 közötti pontszáma volt, és akiknél előfordult legalább 1 relapszus a randomizálást megelőző évben, vagy pedig a randomizáláshoz képest 6 héten belül készült róluk olyan koponya mágneses rezonanciás vizsgálat (MRI), amin látható volt legalább egy gadolínium-dúsulással járó (Gd+) lézió. A 2. vizsgálatban volt egy, a kiértékelő számára vakon vizsgált (azaz a vizsgálati kezelésre adott választ kiértékelő vizsgálóorvos/vizsgáló nem ismerte az alkalmazott kezelést) összehasonlító referenciakészítmény, a glatiramer-acetát.

Az 1. vizsgálatban részt vevő betegek kiindulási jellemzőinek középértékei a következők voltak:

39 éves életkor, 7,0 éve fennálló betegség, és 2,0-ás EDSS pontszám. Továbbá a betegek 16%-ának az EDSS pontszáma >3,5 volt, 28%-uknál következett be ≥2 relapszus az előző évben és 42%-uk kapott már más, jóváhagyott SM kezelést. Az MR-vizsgálati kohorszban a vizsgálatba belépő betegek 36%-ánál találtak Gd+ léziót a kiinduláskor (Gd+ léziók átlagos száma 1,4).

A 2. vizsgálatban részt vevő betegek kiindulási jellemzőinek középértékei a következők voltak:

37 éves életkor, 6,0 éve fennálló betegség, és 2,5-es EDSS pontszám. Továbbá a betegek 17%-ának az EDSS pontszáma >3,5 volt, 32%-uknál következett be ≥2 relapszus az előző évben és 30%-uk kapott már más, jóváhagyott SM kezelést. Az MR-vizsgálati kohorszban a vizsgálatba belépő betegek 45%-ánál találtak Gd+ léziót a kiinduláskor (Gd+ léziók átlagos száma 2,4).

A placebóhoz viszonyítva a Tecfidera-val kezelt résztvevők klinikailag jelentős és statisztikailag szignifikáns csökkenést mutattak: az 1. vizsgálat elsődleges végpontjában, a 2 év alatt relapszáló résztvevők arányában; valamint a 2. vizsgálat elsődleges végpontjában, az éves szintre vetített relapszusrátában 2 év alatt.

Az éves relapszusráta a glatiramer-acetát és a placebó csoportban 0,286 és 0,401 volt a

2. vizsgálatban, ami 29%-os csökkenésnek felel meg (p = 0,013), ami megfelel a jóváhagyott alkalmazási előírásnak.

 

DEFINE

 

CONFIRM

 

 

Placebo

Tecfidera

Placebo

Tecfidera

Glatiramer

 

 

240 mg

 

240 mg

-acetát

 

 

naponta

 

naponta

 

 

 

kétszer

 

kétszer

 

Klinikai végpontok a

 

 

 

 

 

Résztvevők száma

Éves relapszusráta

0,364

0,172***

0,401

0,224***

0,286*

Arányhányados

 

0,47

 

0,56

0,71(0,55,

(95% CI)

 

(0,37, 0,61)

 

(0,42, 0,74)

0,93)

Relapszálók aránya

0,461

0,270***

0,410

0,291**

0,321**

Kockázati arány

 

0,51

 

0,66

0,71

(95% CI)

 

(0,40, 0,66)

 

(0,51, 0,86)

(0,55, 0,92)

Megerősített, 12 hétig

0,271

0,164**

0,169

0,128#

0,156#

fennálló funkciózavar

 

 

 

 

 

progressziót mutatók

 

 

 

 

 

aránya

 

 

 

 

 

Kockázati arány

 

0,62

 

0,79

0,93

(95% CI)

 

(0,44, 0,87)

 

(0,52, 1,19)

(0,63, 1,37)

Megerősített, 24 hétig

0,169

0,128#

0,125

0,078#

0,108#

fennálló funkciózavar

 

 

 

 

 

progressziót mutatók

 

 

 

 

 

aránya

 

 

 

 

 

Kockázati arány

 

0,77

 

0,62

0,87

(95% CI)

 

(0,52, 1,14)

 

(0,37, 1,03)

(0,55, 1,38)

MRI végpontok b

 

 

 

 

 

Új vagy növekvő

16,5

3,2

19,9

5,7

9,6

T2 léziók számának

(7,0)

(1,0)***

(11,0)

(2,0)***

(3,0)***

átlaga (középértéke) 2 év

 

 

 

 

 

alatt

 

 

 

 

 

Léziók arányának

 

0,15

 

0,29

0,46

átlaga

 

(0,10, 0,23)

 

(0,21, 0,41)

(0,33, 0,63)

(95% CI)

 

 

 

 

 

A Gd léziók számának

1,8

0,1

2,0

0,5

0,7

átlaga (középértéke) a

(0)

(0)***

(0,0)

(0,0)***

(0,0)**

2 év alatt

 

 

 

 

 

Esélyhányados

 

0,10

 

0,26

0,39

(95% CI)

 

(0,05, 0,22)

 

(0,15, 0,46)

(0,24, 0,65)

A 2 év alatt újonnan

5,7

2,0

8,1

3,8

4,5

kialakult hypointenzív

(2,0)

(1,0)***

(4,0)

(1,0)***

(2,0)**

T1 léziók számának

 

 

 

 

 

átlaga (középértéke)

 

 

 

 

 

Léziók arányának

 

0,28

 

0,43

0,59

átlaga

 

(0,20, 0,39)

 

(0,30, 0,61)

(0,42, 0,82)

(95% CI)

 

 

 

 

 

a A klinikai végpontok összes analízise ITT (intention-to-treat, kezelni szándékozott) módszerrel történt; b Az MRI analízis MRI-kohorsz alkalmazásával történt

*P-érték < 0,05; **P-érték < 0,01; ***P-érték < 0,0001; #statisztikailag nem szignifikáns

Hatásosság a magas aktivitású betegségben szenvedő betegeknél:

A magas betegségaktivitású betegek alcsoportjában a kezelés konzisztensen befolyásolta a relapszusokat, míg a 3 hónapig fennálló funkciózavar-progresszióig eltelt időre gyakorolt hatást nem sikerült egyértelműen meghatározni. A vizsgálatok elrendezése miatt a következőképpen határozták meg a magas betegségaktivitást:

-a betegnél 2 vagy több relapszus jelentkezik egy év alatt, és egy vagy több Gd-dúsulással járó lézió látható az agyról készített MR felvételen (n = 42 a DEFINE, n = 51 a CONFIRM vizsgálatban), vagy

-a beteg nem reagál egy teljes és megfelelő (legalább egy évig tartó) béta-interferon kezelésre, legalább 1 relapszusa volt az előző évben a kezelés mellett, és legalább 9, T2-hiperintenzitású lézió vagy legalább 1 Gd-dúsulással járó lézió látható a cranialis MR-felvételen, vagy a beteg relapszusrátája az előző évben nem változott vagy emelkedett a megelőző 2 évhez képest

(n = 177 a DEFINE, n = 141 a CONFIRM vizsgálatban).

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a Tecfidera vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően sclerosis multiplexben (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

A szájon át alkalmazott Tecfidera (dimetil-fumarát) a keringésbe kerülés előtt gyors ütemű, észterázok általi hidrolízisen esik át, majd az elsődleges metabolitjává, monometil-fumaráttá alakul, ami szintén aktív anyag. A Tecfidera szájon át történő bevételét követően nem határozható meg a dimetil-fumarát mennyisége a plazmában. Ezért a dimetil-fumarátra vonatkozó összes farmakokinetikai analízist a plazmában levő monometil-fumaráttal végezték. A farmakokinetikai adatokat sclerosis multiplexes betegektől és egészséges önkéntesektől nyerték.

Felszívódás

A monometil-fumarát Tmax értéke 2-2,5 óra. Mivel a Tecfidera kemény kapszulák gyomornedv-ellenálló bevonattal védett mikrotablettákat tartalmaznak, addig nem kezdődik meg a felszívódásuk, amíg el nem hagyják a gyomrot (ez általában kevesebb mint 1 órát vesz igénybe). Napi kétszer 240 mg étellel történő bevételét követően a csúcsérték középértéke (Cmax) 1,72 mg/l, az összesített (AUC – görbe alatti terület) expozíció pedig 8,02 h*mg/l volt a sclerosis multiplexes betegek esetében. A dózistartomány-vizsgálatokban (120–360 mg) a Cmax és az AUC általánosságban körülbelül a dózis emelésével arányosan emelkedett. Sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél a napi háromszori adagolási rendben 4 órás kihagyás volt két 240 mg-os dózis beadása között. Ez az expozíció minimális mértékű felhalmozódását eredményezte, aminek következtében a Cmax középértéke 12%-kal emelkedett a napi kétszeri adagoláshoz képest (1,72 mg/l a napi kétszeri adagolás esetében, a napi háromszori adagolás 1,93 mg/l-es értékével szemben), és ez nem befolyásolta a biztonságosságot.

Az ételnek nincs klinikailag jelentős hatása a dimetil-fumarát expozíciójára. Azonban a Tecfidera-t a jobb tolerálhatóság miatt, tekintettel a kipirulásra vagy az emésztőrendszeri nemkívánatos eseményekre étellel kell bevenni (lásd 4.2 pont).

Eloszlás

240 mg Tecfidera szájon át történő bevételét követően a látszólagos eloszlási térfogat 60 l és 90 l között változik. A monometil-fumarát emberi plazmafehérjéhez történő kötődése általában 27% és 40% közé esik.

Biotranszformáció

Az emberi szervezetben a dimetil-fumarát nagy mértékben metabolizálódik, a bevett adag kevesebb, mint 0,1%-a választódik ki a vizeletben változatlan dimetil-fumarát formában. A szisztémás keringésbe jutása előtt a vegyületet először észterázok metabolizálják, melyek egyaránt jelen vannak az emésztőrendszerben, a vérben és a szövetekben. További metabolizáción esik át trikarboxilsav-cikluson keresztül, de ebben nem játszik szerepet a citokróm P450 (CYP) rendszer. Egy egyszeri 240 mg-os 14C-dimetil-fumarát adagolást elemző vizsgálatban az emberi plazmából a glükózt azonosították, mint predomináns metabolitot. A keringésben levő többi metabolit közé tartozik a fumársav, a citromsav és a monometil-fumarát. A fumársav folytatólagos (downstream) metabolizációja a trikarboxilsav-cikluson keresztül történik, és a CO2 kilélegzése szolgál az elimináció elsődleges módjául.

Elimináció

A CO2 kilélegzése a dimetil-fumarát eliminációjának elsődleges útvonala, mely módon a bevitt adag 60%-a távozik. A veséken keresztül és a széklettel történő kiválasztás az elimináció másodlagos útjai, melyeken keresztül a bevitt dózis 15,5%-a (vese) és 0,9%-a (széklet) távozik.

A monometil-fumarát terminális felezési ideje rövid (körülbelül 1 óra), és 24 óra elteltével az emberek többségének keringésében a monometil-fumarát már nincs jelen. Terápiás adagolási rend esetén az anyavegyület vagy a monometil-fumarát nem halmozódik fel a dimetil-fumarát több dózisának bevétele esetén sem.

Linearitás

A vizsgált 120-360 mg-os dózistartományban egy vagy több adag esetén a dimetil-fumarát-expozíció a bevett adaggal megközelítőleg arányosan emelkedik.

Farmakokinetika a speciális betegcsoportoknál

A variancia-analízis (ANOVA) eredményei alapján a testtömeg az expozíció (Cmax és AUC) fő kovariánsa a relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben (RRSM) szenvedő betegek esetében, de ez nem befolyásolta a klinikai vizsgálatban mért biztonságossági és hatékonysági eredményeket.

A nem és az életkor nem volt klinikailag jelentős hatással a dimetil-fumarát farmakokinetikájára. A farmakokinetikát 65 éves vagy ennél idősebb betegeknél nem vizsgálták.

Gyermekek és serdülők

Nem vizsgálták a farmakokinetikát 18 évesnél fiatalabb betegeknél.

Beszűkült veseműködés

Mivel a vese a dimetil-fumarát eliminációjának másodlagos útvonala, és a bevitt adag kevesebb, mint 16%-ának eltávolításáért felel, nem vizsgálták a farmakokinetikát beszűkült veseműködésben szenvedő egyénekben.

Beszűkült májműködés

Mivel a dimetil-fumarátot és a monometil-fumarátot észterázok metabolizálják a CYP450 rendszer részvétele nélkül, nem vizsgálták a farmakokinetikát beszűkült májműködésben szenvedő egyénekben.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az alábbi Toxikológia és Reprodukcióra kifejtett toxicitás című részekben leírt mellékhatásokat nem figyelték meg klinikai vizsgálatokban, de észlelték állatoknál a klinikai expozíciós szinthez hasonló szintek esetében.

Genotoxicitás

A dimetil-fumarát és a monometil-fumarát negatív eredményt mutatott egy in vitro assay-sorozatban (Ames, kromoszóma-rendellenességek emlősök sejtjeiben). A dimetil-fumarát negatív eredményt mutatott a patkányokkal végzett in vivo micronucleus assay során.

Karcinogenitás

A dimetil-fumarát karcinogenitásával kapcsolatos vizsgálatokat maximum 2 éven keresztül folytatták egerekkel és patkányokkal. A dimetil-fumarátot szájon át adták be 25, 75, 200 és

400 mg/kg/nap adagban egereknek, és 25, 50, 100 és 150 mg/kg/nap adagban patkányoknak. Az egereknél a renalis tubularis carcinoma gyakorisága a 75 mg/kg/napos adag esetén megemelkedett, ami a javasolt emberi dózissal egyenértékű expozíciót (AUC) jelent. A patkányoknál a renalis tubularis carcinoma gyakorisága a 100 mg/kg/napos adag esetén megemelkedett, ami a javasolt emberi dózisnál körülbelül 2-szer nagyobb expozíciót jelent. Nem ismert, hogy ezek az eredmények milyen jelentőséggel bírnak az emberi kockázatok vonatkozásában.

A mirigyeket nem tartalmazó gyomorterület (előgyomor) laphámsejtes papillomájának és carcinomájának gyakorisága megemelkedett az egereknél a javasolt emberi dózissal egyenértékű expozíció, a patkányoknál pedig a javasolt emberi dózis alatti expozíció hatására (az AUC alapján). A rágcsálók előgyomrának nincs emberi megfelelője.

Toxikológia

A dimetil-fumarát szondával, szájon át beadott szuszpenziójával (dimetil-fumarát 0,8%-os hidroxipropil-metil-cellulózban) végeztek toxicitási vizsgálatokat rágcsálókon, nyulakon és majmokon. A kutyákon végzett krónikus vizsgálatot szájon át beadott dimetil-fumarát kapszulákkal végezték.

A dimetil-fumarát ismételt szájon át történő adása után elváltozásokat figyeltek meg a vesékben az egereknél, a patkányoknál, a kutyáknál és a majmoknál. Károsodásra utaló renalis tubularis epithelialis regenerálódást figyeltek meg az összes fajnál. Renalis tubularis hyperplasiát figyeltek meg azoknál a patkányoknál, akik egész életükben (2 éves vizsgálat) kapták a készítményt. Azoknál a kutyáknál, amelyek 11 hónapon keresztül naponta kapták szájon át a dimetil-fumarátot, a corticalis atrophiára vonatkozóan számított küszöbértéket az AUC-érték alapján javasolt dózis 3-szorosánál figyelték meg. Azoknál a majmoknál, amelyek 12 hónapon keresztül naponta kapták szájon át a dimetil-fumarátot, egysejtes necrosist az AUC-érték alapján javasolt dózis 2-szerese mellett figyeltek meg. Interstitialis fibrosist és corticalis atrophiát az AUC-érték alapján javasolt dózisnál 6-szor nagyobb adag mellett figyeltek meg. Nem ismert, hogy ezek az eredmények milyen jelentőséggel bírnak az emberekre vonatkozóan.

Patkányoknál és kutyáknál a herékben a tubuli seminiferi csírahámjának degenerálódását figyelték meg. Ezt patkányok esetében körülbelül a javasolt dózis, kutyák esetében pedig a javasolt dózis 3-szorosa (az AUC alapján) mellett figyelték meg. Nem ismert, hogy ezek az eredmények milyen jelentőséggel bírnak az emberekre vonatkozóan.

Egerek és patkányok előgyomrában megfigyeltek laphámsejtes hyperplasiát és hyperkeratosist; gyulladást; valamint laphámsejtes papillomát és carcinomát a 3 hónapos vagy annál hosszabb időtartamú vizsgálatokban. Az egerek és patkányok előgyomrának nincs emberi megfelelője.

Reprodukcióra kifejtett toxicitás

A dimetil-fumarát hím patkányoknak, szájon át, 75, 250, és 375 mg/kg/nap adagban, a párosodás előtt és alatt adva nem volt hatással a hímek termékenységére, még a legnagyobb vizsgált dózis (az AUC alapján a javasolt dózis legalább 2-szerese) esetében sem. A dimetil-fumarát nőstény patkányoknak, szájon át, 25, 100, és 250 mg/kg/nap adagban, a párosodás előtt és alatt, valamint a vemhesség

7. napjáig adva a 14 naponkénti oestrus fázisok számának csökkenését idézte elő, és növelte a meghosszabbodott diestrus fázisú állatok számát a legnagyobb vizsgált dózis (az AUC alapján javasolt dózis 11-szerese) esetében. Azonban ezek a változások nem befolyásolták a termékenységet vagy a világra hozott életképes magzatok számát.

Patkányoknál és nyulaknál kimutatták, hogy a dimetil-fumarát átjut a placenta membránján a magzati vérkeringésbe, és a szer magzati és anyai plazmakoncentrációjának aránya 0,48-0,64 és 0,1 volt.

A dimetil-fumarát egyik dózisánál sem figyeltek meg fejlődési rendellenességeket a patkányoknál vagy a nyulaknál. A vemhes patkányoknak szájon át, 25, 100, és 250 mg/kg/nap adagban, a szervfejlődés időszakában adott dimetil-fumarát anyai mellékhatásokat okozott az AUC alapján javasolt dózis 4-szeresén, valamint alacsony magzati súlyt és késleltetett csontosodást idézett elő (a metatarsusokban és a hátsó végtag phalanxaiban) az AUC alapján javasolt dózis 11-szeresén.

Az alacsonyabb magzati súlyt és a késleltetett csontosodást az anyai toxicitás (csökkent testsúly és ételfogyasztás) következményének tartották.

A vemhes nyulaknak szájon át, 25, 75, és 150 mg/kg/nap adagban, a szervfejlődés alatt adott dimetil-fumarát nem volt hatással az embrió és a magzat fejlődésére, viszont az anya testsúlyának csökkenését okozta az AUC alapján javasolt dózis 7-szeresén, illetve az abortálódások számának megnövekedését idézte elő az AUC alapján javasolt dózis 16-szorosán.

Patkányoknak szájon át, 25, 100, és 250 mg/kg/nap adagban, a terhesség és a szoptatás alatt adott dimetil-fumarát csökkent testsúlyt eredményezett az F1 utódokban, valamint késleltetett szexuális érést okozott a hímnemű F1 utódokban az AUC alapján javasolt dózis 11-szerese esetén. Ez nem volt hatással az F1 utódok termékenységére. Az utódok alacsonyabb testsúlyát az anyai toxicitás következményének tartották.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Gyomornedv-ellenálló bevonattal ellátott mikrotabletták

Mikrokristályos cellulóz

Kroszkarmellóz-nátrium

Talkum

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

Magnézium-sztearát

Trietil-citrát

Metakrilsav-metil-metakrilát-kopolimer (1:1)

Metakrilsav-etil-akrilát-kopolimer (1:1), 30%-os diszperzió

Szimetikon

Nátrium-lauril-szulfát

Poliszorbát 80

Kapszulahéj

Zselatin

Titán-dioxid (E171)

Brillantkék FCF (E133)

Sárga vas-oxid (E172)

Kapszula felirat (fekete tinta)

Sellak

Kálium-hidroxid

Fekete vas-oxid (E172)

6.2Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3Felhasználhatósági időtartam

120 mg-os gyomornedv-ellenálló kemény kapszula: 4 év 240 mg-os gyomornedv-ellenálló kemény kapszula: 4 év

6.4Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30°C-on tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében a buborékcsomagolást tartsa a dobozában.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

120 mg-os kapszulák: 14 kapszula PVC/PE/PVDC-PVC alumínium buborékcsomagolásban.

240 mg-os kapszulák: 56 vagy 168 kapszula PVC/PE/PVDC-PVC alumínium buborékcsomagolásban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Biogen Idec Ltd

Innovation House

70 Norden Road

Maidenhead

Berkshire

SL6 4AY

Nagy-Britannia

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/13/837/001

EU/1/13/837/002

EU/1/13/837/003

9.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ

KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. január 30.

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

{ÉÉÉÉ. hónap}

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája