Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Tyverb (lapatinib) – Alkalmazási előírás - L01XE07

Updated on site: 10-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveTyverb
ATC-kódL01XE07
Hatóanyaglapatinib
GyártóNovartis Europharm Limited

Cikkek tartalma

1.A GYÓGYSZER NEVE

Tyverb 250 mg filmtabletta

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

250 mg lapatinib (lapatinib-ditozilát-monohidrát formájában) filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta (tabletta).

Ovális, mindkét oldalán domború, sárga filmbevonatú tabletta, egyik oldalán „GS XJG” bevéséssel.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

A Tyverb olyan emlőkarcinómás felnőtt betegek kezelésére javallt, akiknek a tumora HER2 (ErbB2) overexpressziót mutat:

kapecitabinnal kombinációban, olyan betegeknél, akiknek az előrehaladott vagy metasztatikus betegsége progressziót mutat a megelőző kezelést követően, amelynek antraciklineket és taxánokat kellett tartalmaznia, továbbá ezeknek a betegeknek metasztatikus betegségükre trasztuzumabot kellett kapniuk (lásd 5.1 pont).

trasztuzumabbal kombinációban olyan betegeknél, akik olyan hormonreceptor-negatív metasztatikus betegségben szenvednek, amely kemoterápiával kombináltan alkalmazott korábbi trasztuzumab kezelés(ek) mellett progressziót mutatott (lásd 5.1 pont).

egy aromatáz-inhibitorral kombinációban olyan, hormonreceptor pozitív, metasztatikus betegségben szenvedő posztmenopauzás nőknél, akiket aktuálisan nem szándékoznak kemoterápiával kezelni. A regisztrációs vizsgálatban szereplő betegek korábban nem kaptak sem trasztuzumab-, sem aromatáz-inhibitor-kezelést (lásd 4.4 és 5.1 pont). Ennél a betegpopulációnál nem állnak rendelkezésre adatok e kombináció hatásosságáról a trasztuzumab aromatáz-inhibitorral való kombinációjával összehasonlítva.

4.2Adagolás és alkalmazás

A Tyverb-kezelést csak olyan orvos kezdheti el, aki gyakorlattal rendelkezik a daganatellenes gyógyszerek alkalmazásában.

A HER2 (ErbB2) overexpressziót az IHC3+ vagy a génamplifikációval megerősített IHC2+ vagy csak a génamplifikáció igazolja. A HER2-státusz meghatározására pontos és validált módszereket kell alkalmazni.

Adagolás

A Tyverb/kapecitabin kombináció adagolása

A Tyverb ajánlott adagja 1250 mg (azaz öt tabletta) naponta egyszer, folyamatosan alkalmazva.

A kapecitabin ajánlott adagja 2000 mg/testfelület m2/nap, két adagban, 12 óránként bevéve a 21 napos ciklus 1.–14. napján (lásd 5.1 pont). A kapecitabint táplálékkal vagy az étkezés után 30 percen belül kell bevenni. Kérjük, olvassa el a kapecitabin teljes alkalmazási előírását.

Tyverb/trasztuzumab kombináció adagolása

A Tyverb ajánlott adagja 1000 mg (azaz négy tabletta) naponta egyszer, folyamatosan alkalmazva.

A trasztuzumab ajánlott adagja 4 mg/kg intravénás (iv.) telítő dózisként alkalmazva, amelyet hetente 2 mg/kg-os iv. dózisok követnek (lásd 5.1 pont). Kérjük, olvassa el a trasztuzumab teljes alkalmazási előírását.

A Tyverb/aromatáz-inhibitor kombináció adagolása

A Tyverb ajánlott adagja 1500 mg (azaz hat tabletta) naponta egyszer, folyamatosan.

Kérjük, az adagolás részleteit illetően olvassa el az együtt adott aromatáz-inhibitor teljes alkalmazási előírását.

Az adagolás halasztása és dóziscsökkentés

Cardialis események

A Tyverb-kezelést meg kell szakítani, ha a Nemzeti Rákellenes Intézet Mellékhatásokra vonatkozó Közös Terminológiai Kritériumai (NCI CTCAE) alapján 3-as vagy ennél magasabb fokozatú csökkent balkamrai ejekciós frakció (LVEF; left ventricular ejection fraction) tünetei jelentkeznek, vagy az LVEF a szokott normálérték alá esik (lásd 4.4 pont). A Tyverb-kezelés legalább 2 hét elteltével csökkentett adaggal (750 mg/nap trasztuzumabbal történő együttadás, 1000 mg/nap kapecitabinnal történő együttadás vagy 1250 mg/nap aromatáz-inhibitorral történő együttadás esetén) tovább folytatható, ha az LVEF-érték normalizálódik, és ha a beteg tünetmentessé válik.

Intersticiális tüdőbetegség/pneumonitis

A Tyverb-kezelést meg kell szakítani azoknál a betegeknél, akiknél az NCI CTCAE szerinti 3-as vagy ennél magasabb fokozatú pulmonális tünetek jelentkeznek (lásd 4.4 pont).

Hasmenés

A Tyverb adagolását fel kell függeszteni NCI CTCAE 3. fokozatú, vagy 1., illetve 2. fokozatú, szövődményekkel járó (közepesen súlyos vagy súlyos hasi görcsök, NCI CTCAE 2. fokozatúnál nagyobb vagy annak megfelelő mértékű émelygés vagy hányás) hasmenés, csökkent teljesítmény státusz, láz, sepsis, neutropenia, nyilvánvaló vérzés vagy dehidráció) esetén (lásd 4.4 és 4.8 pont). A Tyverb alkalmazása alacsonyabb (1000 mg/napról 750 mg/napra, 1250 mg/napról 1000 mg/napra vagy 1500 mg/napról 1250 mg/napra csökkentett) dózis mellett újrakezdhető, ha a hasmenés

1. fokozatúra vagy az alá csökken. A Tyverb adagolását végleg abba kell hagyni NCI CTCAE 4. fokozatú hasmenés esetén.

Egyéb toxikus tünetek

A Tyverb-kezelés megszakítását vagy felfüggesztését kell mérlegelni, ha az NCI CTCAE szerinti 2-es vagy ennél magasabb fokozatú toxikus tünetek jelentkeznek. Ha a toxikus tünetek 1-es vagy ennél alacsonyabb fokozatra enyhülnek, az adagolást trasztuzumabbal történő együttadás esetén

1000 mg/nap adaggal, kapecitabinnal történő együttadás esetén 1250 mg/nap adaggal, vagy aromatáz-inhibitorral történő együttadás esetén 1500 mg/nap adaggal újra lehet indítani. Ha a toxicitás visszatér, a Tyverb-kezelést alacsonyabb dózissal (750 mg/nap trasztuzumabbal történő együttadás, 1000 mg/nap kapecitabinnal történő együttadás vagy 1250 mg/nap aromatáz-inhibitorral történő együttadás esetén) kell újra elkezdeni.

Vesekárosodás

Nem szükséges dózismódosítás enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén. Óvatosság szükséges súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, mivel ebben a populációban nincsenek tapasztalatok a Tyverb-bel (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

A Tyverb adását le kell állítani, ha a májfunkció romlása jelentős, és a betegeket nem szabad ismét kezelni (lásd 4.4 pont).

Közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén a fokozott gyógyszerexpozíció miatt a Tyverb-et óvatosan kell alkalmazni. Májkárosodott betegekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat egy dózismódosítási javaslat kialakításához (lásd 5.2 pont).

Időskor

65 éves vagy ennél idősebb betegek esetében a Tyverb/kapecitabin és Tyverb/trasztuzumab alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre.

Abban a fázis III klinikai vizsgálatban, amelyben a Tyverb-et letrozollal kombinációban alkalmazták, a kezelt hormonreceptor-pozitív metasztatikus emlőkarcinómás betegek (a kezelésbe bevont betegek ITT N=642) 44%-a 65 éves vagy ennél idősebb volt. Ezeknél a betegeknél a 65 évesnél fiatalabb betegekhez képest összességében nem tapasztaltak különbséget a Tyverb és a letrozol kombinációjának hatásosságában és biztonságosságában.

Gyermekek

A Tyverb biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

A Tyverb napi dózisa nem osztható szét. A Tyverb-et legalább egy órával étkezés előtt vagy után kell bevenni. Egy adott betegnél a variabilitás minimalizálása érdekében a Tyverb étkezéshez viszonyított bevételét standardizálni kell, például mindig egy étkezés előtt egy órával kell bevenni (lásd 4.5 és 5.2 pont, a felszívódásra vonatkozó információk).

A kihagyott dózisokat nem szabad pótolni, és az adagolást a következő előírt napi adaggal kell folytatni (lásd 4.9 pont).

Tanulmányozza át az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek teljes alkalmazási előírását az adagolás releváns részleteit illetően, beleértve minden dóziscsökkentést, ellenjavallatot és biztonságossági információt.

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az adatok azt mutatták, hogy a Tyverb kemoterápiával kombinálva kevésbé hatásos, mint a trasztuzumab kemoterápiával kombinálva. Tyverb adása adjuváns terápia keretében nem ajánlott.

Cardiotoxicitás

A lapatinibbel kapcsolatban a balkamrai ejekciós frakció („left ventricular ejection fraction” – LVEF)

csökkenését jelentették (lásd 4.8 pont). A lapatinibet nem vizsgálták tünetekkel járó szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. Óvatosan kell eljárni, amikor a Tyverb-et olyan betegeknek adják, akik olyan betegségben szenvednek, ami ronthatja a balkamra funkciójukat (beleértve a potenciálisan kardiotoxikus gyógyszerekkel történő együttadást). A Tyverb-kezelés megkezdése előtt valamennyi betegnél értékelni kell a kardiális funkciót, beleértve az LVEF meghatározását, annak biztosítása érdekében, hogy a beteg kiindulási LVEF-értéke a szokott normálértékeken belül legyen. Annak biztosítása érdekében, hogy az LVEF-érték ne csökkenhessen elfogadhatatlan szintre, az LVEF ellenőrzését a Tyverb-kezelés során is folytatni kell (lásd 4.2 pont). Néhány esetben az LVEF csökkenése súlyos lehet, és szívelégtelenséghez vezethet. Beszámoltak fatális esetekről, a halál oka bizonytalan. A lapatinib klinikai fejlesztési programja során végzett vizsgálatokban a betegek kb. 1%-ánál jelentettek kardiális eseményeket, beleértve a balkamrai ejekciós frakció (LVEF) csökkenését. Tünetekkel járó LVEF csökkenést a lapatinibet kapó betegek kb. 0,3%-ánál figyeltek meg. Ugyanakkor, amikor a lapatinibet trasztuzumabbal kombinációban adták metasztatikus állapot kezelésére, a pivotális vizsgálatban a kardiális események incidenciája – beleértve az LVEF csökkenést is – magasabb volt (7%) a csak lapatinib tartalmú karhoz viszonyítva (2%). Az ebben a tanulmányban megfigyelt szívvel kapcsolatos események jellegüket és súlyosságukat tekintve

összevethetők voltak azokkal, amiket korábban a lapatinibbel észleltek.

A lapatinib QT-szakasz megnyúlására gyakorolt esetleges hatását külön vizsgálatban nem tanulmányozták. A QTc-szakasz enyhe, koncentrációfüggő megnyúlását figyelték meg lapatinib adása mellett egy előrehaladott karcinómás betegekkel végzett, nem kontrollos, nyílt, dóziseszkalációs vizsgálatban, ezért a QT-szakaszra gyakorolt hatás nem zárható ki. Óvatosan kell eljárni, amikor a Tyverb-et olyan betegeknek adják, akik olyan betegségben szenvednek, amely a QT-szakasz megnyúlását okozhatja (pl. hypokalaemia, hypomagnesaemia, veleszületett hosszú QT-szindróma, vagy olyan, egyéb gyógyszerek együttadása, melyekről köztudott, hogy a QT-szakasz negnyúlását okozzák). A hypokalaemiát vagy a hypomagnesaemiát a kezelés előtt rendezni kell. A Tyverb alkalmazása előtt, majd a kezelés alatt mindvégig mérlegelni kell az EKG–vizsgálat elvégzését, beleértve a QT-távolság mérését is.

Interstitialis tüdőbetegség és pneumonitis

A lapatinibbel kapcsolatban pulmonális toxicitás eseteit jelentették, beleértve az intersticiális tüdőbetegséget és a pneumonitist (lásd 4.8 pont). A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a pulmonális toxicitás tüneteit (dyspnoe, köhögés, láz) és 3-as vagy annál magasabb fokozatú

NCI CTCAE tüneteket mutató betegeknél a kezelést be kell fejezni. A pulmonális toxicitás súlyos lehet, és légzési elégtelenséghez vezethet. Beszámoltak fatális esetekről, a halál oka bizonytalan.

Hepatotoxicitás

A Tyverb alkalmazása során hepatotoxicitás előfordul, és ritkán halálos kimenetű lehet. A hepatotoxicitás előfordulhat napokkal, illetve hónapokkal a kezelés megkezdését követően is. A kezelés megkezdése előtt a betegeket fel kell világosítani a hepatotoxicitás lehetőségéről. A májfunkciót (a transzaminázokat, a bilirubin- és alkalikus foszfatáz-értékeket) ellenőrizni kell a kezelés megkezdése előtt és utána havonta, vagy amikor az klinikailag indokolt. A Tyverb adását le kell állítani, ha a májfunkció romlása jelentős, és a betegeket nem szabad ismét kezelni. A DQA1*02:01 és a DRB1*07:01 HLA allélt hordozó betegeknél fokozottabb a Tyverb-bel összefüggő hepatotoxicitás kockázata. Egy nagy, randomizált Tyverb monoterápiával végzett klinikai vizsgálatban (n = 1194) a súlyos májkárosodás (a normálérték felső határát több, mint 5-szörösen meghaladó ALT- szint, 3-as súlyossági NCI CTCAE fokozat) kumulatív gyakorisága 1 éves kezelés után összességében 2,8% volt. A kumulatív gyakoriság a DQA1*02:01 és a DRB1*07:01 allélt hordozóknál 10,3%, míg azoknál, akik nem hordozzák, 0,5% volt. A kockázatot jelentő HLA alléleket hordozók aránya gyakori

(15-25%) a fehér, ázsiai, afrikai és latin populációkban, de alacsonyabb (1%) a japán populációkban.

Óvatosság szükséges a Tyverb közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegnek történő rendelésekor (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Óvatosság ajánlott a Tyverb súlyos vesekárosodásban szenvedő betegnek történő rendelésekor (lásd

4.2 és 5.2 pont).

Hasmenés

Tyverb-kezelés kapcsán hasmenés – beleértve a súlyos hasmenést – előfordulását jelentették (lásd 4.8 pont). A hasmenés potenciálisan életveszélyes lehet, ha dehidráció, veseelégtelenség, neutropenia

és/vagy elektrolit-egyensúlyzavar kíséri. Jelentettek halálos kimenetelű eseteket. A hasmenés általában a Tyverb-kezelés korai szakaszában jelentkezik, a hasmenéses betegek csaknem fele 6 napon belül tapasztal először a hasmenést. Ez általában 4-5 napig tart. A Tyverb által okozott hasmenés rendszerint alacsony fokozatú, NCI CTCAE 3. fokozatú súlyos hasmenés a betegek kevesebb, mint 10%-ánál, míg 4. fokozatú, súlyos hasmenés kevesebb, mint 1%-ánál jelentkezik. A kezelés elején a beteg széklethabitusát és az egyéb tüneteket (úgymint láz, görcsös fájdalom, hányinger, hányás, szédülés és szomjúság) meg kell határozni, annak érdekében, hogy a kezelés során bekövetkező változásokat meg lehessen állapítani, és a hasmenés fokozott kockázatának kitett betegek azonosíthatók legyenek.

Utasítani kell a betegeket, hogy a bélműködésüket érintő minden változást azonnal jelentsenek. Potenciálisan súlyos hasmenéses esetekben tanácsos a neutrofil sejtszám és a testhőmérséklet mérése. Fontos a hasmenés proaktív kezelése hasmenés elleni gyógyszerekkel. Súlyos hasmenéssel járó esetekben orális vagy intravénás elektrolit- és folyadékpótlás, antibiotikumok, mint pl. a fluorokinolonok alkalmazása (különösen, ha a hasmenés 24 óránál tovább tart és láz, valamint 3. vagy 4. fokozatú neutropenia áll fenn), és a Tyverb-kezelés megszakítása vagy leállítása válhat szükségessé (lásd 4.2 pont – Az adagolás halasztása és dóziscsökkentés – Hasmenés).

Súlyos bőrreakciók

Súlyos bőrreakciókat jelentettek a Tyverb alkalmazásához kapcsolódóan. Ha fennáll az erythema multiforme vagy olyan életet veszélyeztető reakciók, mint a Stevens-Johnson szindróma vagy toxicus epidermalis necrolysis (gyakran hólyagokkal vagy nyálkahártya-elváltozásokkal társuló progrediáló bőrkiütés) gyanúja, a Tyverb-kezelést abba kell hagyni.

CYP3A4-inhibitorokkal és -induktorokkal történő egyidejű kezelés

A lapatinib-expozíció csökkenésének veszélye miatt kerülni kell a CYP3A4-induktorokkal történő egyidejű kezelést (lásd 4.5 pont).

A lapatinib-expozíció fokozódásának veszélye miatt kerülni kell az erős CYP3A4-inhibitorokkal történő egyidejű kezelést (lásd 4.5 pont).

A grapefruit ivólét kerülni kell a Tyverb-kezelés ideje alatt (lásd 4.5 pont).

Kerülni kell a Tyverb egyidejű alkalmazását olyan per os adagolt, szűk terápiás ablakú gyógyszerekkel, amelyek a CYP3A4 és/vagy CYP2C8 enzim szubsztrátjai (lásd 4.5 pont).

Kerülni kell az egyidejű kezelést olyan hatóanyagokkal, amelyek emelik a gyomor pH-ját, mivel a lapatinib oldhatósága és felszívódása csökkenhet (lásd 4.5 pont).

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Más gyógyszerek hatása a lapatinibre

A lapatinib főként a CYP3A enzim útján metabolizálódik (lásd 5.2 pont).

Egészséges önkénteseknél, akik erős CYP3A enzimgátló ketokonazolt kaptak, naponta kétszer 200 mg adagban 7 napig, a 100 mg/nap adagban alkalmazott lapatinib szisztémás expozíciója kb. 3,6-szeresére, felezési ideje pedig 1,7-szeresére nőtt. Kerülendő a Tyverb együttadása erős CYP3A4-inhibitorokkal (pl. ritonavir, szakvinavir, telitromicin, ketokonazol, itrakonazol, vorikonazol, pozakonazol, nefazodon). Fokozott óvatossággal kell eljárni a Tyverb közepes erősségű

CYP3A4-inhibitorokkal történő együttadásakor, és a fellépő mellékhatásokat gondosan monitorozni kell.

Egészséges önkénteseknél, akik CYP3A4 enziminduktor karbamazepint kaptak, naponta kétszer 100 mg adagban 3 napig, és naponta kétszer 200 mg adagban 17 napig, a lapatinib szisztémás expozíciója kb. 72%-ára csökkent. Kerülendő a Tyverb együttadása ismert CYP3A4 enzim induktorokkal (pl. rifampicin, rifabutin, karbamazepin, fenitoin vagy Hypericum perforatum

[orbáncfű]).

A lapatinib a Pgp és BCRP transzport fehérjék szubsztrátja. Ezen fehérjék inhibitorai (ketokonazol, itrakonazol, kinidin, verapamil, ciklosporin, eritromicin) és induktorai (rifampicin, orbáncfű) megváltoztathatják a lapatinib expozícióját és/vagy eloszlását (lásd 5.2 pont).

A lapatinib oldhatósága pH-függő. Kerülni kell a lapatinib egyidejű adagolását olyan hatóanyagokkal, amelyek emelik a gyomor pH-ját, mivel a lapatinib oldhatósága és felszívódása csökkenhet. Egy protonpumpa gátlóval (ezomeprazol) végzett előzetes kezelés átlagosan 27%-kal (tartomány: 6%-49%) csökkentette a lapatinib expozícióját. Ez a hatás megközelítőleg 40-60 éves kor között az

életkor előrehaladtával csökken.

A lapatinib hatása más gyógyszerekre

A lapatinib a klinikailag jelentőséggel bíró koncentrációkban in vitro gátolja a CYP3A4 enzimet. A Tyverb együttadása per os adagolt midazolámmal megközelítőleg 45%-kal növelte a midazolám AUC-értékét. Az AUC nem emelkedett klinikailag jelentős mértékben, ha a midazolámot intravénásan adagolták. Kerülendő a Tyverb együttadása olyan per os adagolt, szűk terápiás ablakú gyógyszerekkel, amelyek a CYP3A4 szubsztrátjai (pl. ciszaprid, pimozid és kinidin) (lásd 4.4 és 5.2 pont).

A lapatinib klinikailag jelentőséggel bíró koncentrációkban in vitro gátolja a CYP2C8 enzimet.

Kerülendő a Tyverb együttadása olyan szűk terápiás ablakú gyógyszerekkel, amelyek a CYP2C8 szubsztrátjai (pl. repaglinid) (lásd 4.4 és 5.2 pont).

A lapatinib együttadása intravénás paklitaxellel a lapatinib okozta CYP2C8- és/vagy Pgp-gátlás következtében 23%-kal növelte a paklitaxel expozícióját. A klinikai vizsgálatokban emellett a kombináció mellett a hasmenés és a neutropenia előfordulási gyakoriságának növekedését és súlyosságának fokozódását figyelték meg. A lapatinib paklitaxellel történő együttes alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges.

A lapatinib együttadása intravénásan alkalmazott docetaxellel nem befolyásolta jelentősen egyik hatóanyag AUC- vagy Cmax-értékét sem. Azonban a docetaxel okozta neutropenia gyakorisága nőtt.

A Tyverb együttadása irinotekánnal (FOLFIRI protokoll részeként alkalmazva) megközelítőleg 40%-kal növelte az irinotekán aktív metabolitja, az SN-38 AUC-értékét. A kölcsönhatás pontos mechanizmusa nem ismert, de feltételezik, hogy egy vagy több transzport-fehérjének a lapatinib által történő gátlása okozza. Tyverb és irinotekán együttadásakor gondosan figyelni kell a mellékhatásokat, és mérlegelni kell az irinotekán adagjának csökkentését.

A lapatinib klinikailag jelentőséggel bíró koncentrációkban in vitro gátolja a Pgp transzport-fehérjét. A lapatinib együttadása per os adott digoxinnal megközelítőleg 80%-kal növelte a digoxin AUC-értékét. Óvatosság szükséges, ha a lapatinibet olyan szűk terápiás ablakú gyógyszerekkel alkalmazzák együtt, amelyek a Pgp szubsztrátjai, és ilyenkor meg kell fontolni a Pgp-szubsztrát adagjának csökkentését.

A lapatinib in vitro gátolja a BCRP és OATP1B1 transzport-fehérjék működését. Ezen hatásának klinikai jelentőségét még nem vizsgálták. Nem zárható ki, hogy a lapatinib befolyásolja a

BCRP-szubsztrátok (pl. topotekán) és az OATP1B1-szubsztrátok (pl. rozuvasztatin) farmakokinetikáját (lásd 5.2 pont).

A Tyverb együttadása kapecitabinnal, letrozollal vagy trasztuzumabbal nem befolyásolta jelentősen sem ezen gyógyszerek (vagy a kapecitabin metabolitjai), sem a lapatinib farmakokinetikáját.

Kölcsönhatások ételekkel és italokkal

A lapatinib biohasznosulása bizonyos ételek hatására akár 4-szeresére is növekedhet, pl. a táplálék zsírtartalmától függően. Ezen felül, az étel típusától függően a biohasznosulás kb. 2-3-szor nagyobb, ha a lapatinib 1 órával az étkezés után kerül bevételre, szemben a nap első étkezése előtt 1 órával történő bevétellel (lásd a 4.2 és 5.2 pont).

A grapefruit ivólé gátolhatja a bélfalban a CYP3A4 enzimet, és növelheti a lapatinib biohasznosulását, ezért a Tyverb-terápia idején kerülni kell.

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Fogamzóképes korban lévő nők

A fogamzóképes nőknek azt kell javasolni, hogy a Tyverb-kezelés ideje alatt alkalmazzanak hatékony fogamzásgátló módszert, és kerüljék a teherbeesést.

Terhesség

Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a Tyverb tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Embereknél a potenciális veszély nem ismert.

A Tyverb-et a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak nagyon indokolt esetben.

Szoptatás

A Tyverb szoptatás idején történő biztonságos alkalmazhatóságát még nem állapították meg. Nem ismert, hogy a lapatinib kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. Patkányokon a növekedés visszamaradását észlelték az anyatej útján lapatinib expozíciónak kitett kölykökön. Tyverb-terápiában részesülő nőknek a szoptatást abba kell hagyniuk.

Termékenység

Nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok a Tyverb fogamzóképes korú nőknél történő alkalmazásáról.

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A lapatinib farmakológiai hatásaiból nem lehet arra következtetni, hogy hátrányosan befolyásolná a fenti képességeket. Annak megítélésénél azonban, hogy a beteg képes-e a döntéshozatalt, motoros vagy kognitív funkciókat igénylő feladatok ellátására, figyelembe kell venni a beteg általános állapotát és a lapatinib mellékhatásprofilját.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A lapatinib biztonságosságát monoterápiában és más kemoterápiás szerekkel kombinációban alkalmazva több, mint 20 000 betegnél vizsgálták különböző daganattípusokban, beleértve azt a 198 beteget, akik kapecitabinnal, azt a 149 beteget, akik trasztuzumabbal, és azt a 654 beteget, akik letrozollal kombinációban kapták a lapatinibet (lásd 5.1 pont).

A leggyakoribb mellékhatások (>25%) a lapatinib-kezelés során gastrointestinális események (úgymint hasmenés, hányinger és hányás) és kiütések voltak. Ugyancsak gyakori volt (>25%) a palmo-plantáris erythrodysesthesia [PPE], amikor a lapatinibet kapecitabinnal adták együtt. A PPE előfordulási gyakorisága hasonló volt a lapatinib és kapecitabin kombinációval kezelt és a kapecitabin-monoterápiában részesült kezelési karokon. A hasmenés volt a leggyakoribb mellékhatás,

amely a kezelés megszakításához vezetett, amikor a lapatinibet kapecitabinnal vagy letrozollal kombinációban alkalmazták.

A trasztuzumabbal kombinációban adott lapatinibbel kapcsolatban nem jelentettek további mellékhatásokat. A cardiotoxicitás incidenciája megemelkedett, de ezeknek az eseményeknek a természete és súlyossága összevethető volt azokéval, amelyeket a lapatinib klinikai vizsgálati programból jelentettek (lásd 4.4 pont – cardiotoxicitás). Ezek az adatok ennek a kombinációnak a pivotális vizsgálatban, 149 betegen történő alkalmazásából származnak.

A gyakoriság osztályozása a következő egyezményes módon történt: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 <1/10), nem gyakori (≥1/1000 <1/100), ritka (≥1/10 000 <1/1000), nagyon ritka

(<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adat alapján nem becsülhető meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra:

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A lapatinib-monoterápiával vagy a lapatinib és kapecitabin, trasztuzumab, illetve letrozol kombinációval az alábbi, kezeléssel összefüggő mellékhatásokat jelentették:

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka

Túlérzékenységi reakciók, beleértve az anaphylaxiát is (lásd 4.3 pont)

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nagyon gyakori

Anorexia

Pszichiátriai kórképek

Nagyon gyakori

Insomnia*

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori

Fejfájás

Gyakori

Fejfájás*

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Gyakori

Csökkent balkamrai ejekciós frakció (lásd 4.2 pont – dóziscsökkentés –

 

cardialis események és 4.4 pont).

Érbetegségek és tünetek

Nagyon gyakori

Hőhullám

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nagyon gyakori

Epistaxis, köhögés, dyspnoe.

Nem gyakori

Intersticiális tüdőbetegség/pneumonitis.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori

Hasmenés, amely dehidrációhoz vezethet (lásd 4.2 pont – az adagolás

 

halasztása és dóziscsökkentés – egyéb toxikus tünetek és 4.4 pont),

 

hányinger, hányás, dyspepsia*, stomatitis*, székrekedés*, hasi fájdalom*.

Gyakori

Székrekedés

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Gyakori

Hyperbilirubinaemia, hepatotoxicitás (lásd 4.4 pont).

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon gyakori

Bőrkiütés (beleértve az acne-szerű dermatitist is) (lásd 4.2 pont – az adagolás

 

halasztása és dóziscsökkentés – egyéb toxikus tünetek), száraz bőr*,

 

palmo-plantaris erythrodysaesthesia*, alopecia, pruritus.

Gyakori

Körömbetegségek, beleértve a paronychiát is.

Nem ismert

Súlyos bőrreakciók

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Nagyon gyakori

Végtagfájdalom*, hátfájás*, arthralgia.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nagyon gyakori

Fáradtság, nyálkahártya-gyulladás*, asthenia.

*Ezeket a mellékhatásokat lapatinib és kapecitabin együttadásakor tapasztalták.

Ezeket a mellékhatásokat lapatinib és letrozol együttadásakor tapasztalták

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Csökkent balkamrai ejekciós frakció és a QT-szakasz megnyúlása

A balkamrai ejekciós frakció (LVEF) csökkenését a labatinibbel kezelt betegek közel 1%-ánál jelentették, és ez az esetek több mint 70%-ában tünetmentes volt. Az LVEF-csökkenés az esetek 70%-ában megszűnt vagy javult, ebből az esetek hozzávetőleg 60%-ában a lapatinib-kezelés megszakítását követően, míg az esetek hozzávetőleg 40%-ában a lapatinib-kezelés folytatódott. Tünetekkel járó LVEF-csökkenést észleltek a lapatinibet monoterápiában vagy más daganatellenes gyógyszerekkel kombinációban kapó betegek kb. 0,3%-ánál. A megfigyelt mellékhatások többek között dyspnoe, szívelégtelenség és palpitatio voltak. Összességében a tüneteket mutató betegek 58%-ánál a panaszok rendeződtek. LVEF-csökkenést a lapatinib és kapecitabin kombinációval kezelt betegek 2,5%-ánál, míg a kapecitabin-monoterápiával kezeltek 1,0%-ánál jelentettek. LVEF-csökkenést a lapatinib és letrozol kombinációval kezelt betegek 3,1%-ánál, míg a letrozolt és placebót kapó betegek 1,3%-ánál jelentettek. LVEF-csökkenést a lapatinib és trasztuzumab kombinációval kezelt betegek 6,7%-ánál, míg a csak lapatinibet kapó betegek 2,1%-ánál jelentettek.

A QTc-szakasz enyhe, koncentrációfüggő megnyúlását figyelték meg egy fázis I, nem kontrollos vizsgálatban. Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a lapatinib megnyújthatja a QTc-szakaszt (lásd 4.4 pont).

Hasmenés

Hasmenés a lapatinib és kapecitabin kombinációval kezelt betegek kb. 65%-ánál, a lapatinib és letrozol kombinációval kezelt betegek 64%-ánál, valamint a lapatinib és trasztuzumab kombinációval kezelt betegek 62%-ánál fordult elő. A legtöbb hasmenéses eset 1-es vagy 2-es súlyossági fokozatú volt, és nem tette szükségessé a lapatinib-kezelés megszakítását. A hasmenés jól reagál a proaktív kezelésre (lásd 4.4 pont). Mindazonáltal, beszámoltak a hasmenés okozta súlyos dehidrációt követően kialakuló akut veseelégtelenség néhány esetéről.

Bőrkiütés

Kiütés a lapatinib és kapecitabin kombinációval kezelt betegek kb. 28%-ánál, a lapatinib és letrozol kombinációval kezelt betegek 45%-ánál, valamint a lapatinib és trasztuzumab kombinációval kezelt betegek 23%-ánál fordult elő. A bőrkiütés általában alacsony súlyossági fokozatot ért el, és nem tette szükségessé a lapatinib-kezelés megszakítását. Ajánlott, hogy a kezelőorvos a kezelés előtt és a kezelés során rendszeresen elvégezze a bőr vizsgálatát. Azokat a beteget, akiknél bőrreakció jelentkezik, fel kell világosítani, hogy ne menjenek napra, és legalább 30-as faktorú (Sun Protection Factor – SPF), széles spektrumú naptejet alkalmazzanak. Ha bőrreakció jelentkezik, minden ellenőrzésnél el kell végezni a teljes test vizsgálatát, a reakció megszűnése után még egy hónapig. Kiterjedt vagy tartós bőrreakció esetén a beteget bőrgyógyászhoz kell utalni.

Hepatotoxicitás

A lapatinib által indukált hepatotoxicitás kockázat összefüggésben volt a DQA1*02:01 és a DRB1*07:01 HLA allél hordozással (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

Az EGFR (ErbB1) és/vagy a HER2 (ErbB2) tirozin foszforiláció gátlásának nincs specifikus antidotuma. A klinikai vizsgálatokban a legnagyobb orális lapatinib dózis naponta egyszer 1800 mg volt.

Tyverb-bel kezelt betegeknél tünetmentes és tünetekkel járó túladagolás esetekről számoltak be. Azoknál a betegeknél, akik legfeljebb 5000 mg lapatinibet vettek be, a megfigyelt tünetek között ismert, lapatinibbel összefüggő események voltak (lásd 4.8 pont), és néhány esetben fájdalmas fejbőr

és/vagy nyálkahártya-gyulladás fordult elő. Egyetlen esetben, amikor a beteg 9000 mg Tyverb-et vett be, sinus tachycardiát (egyébként normális EKG mellett) figyeltek meg.

A lapatinib nem választódik ki jelentős mértékben a vese útján, és nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez, ezért a hemodialízis várhatóan nem hatékony módszer a lapatinib eliminációjának fokozására.

A beteg további ellátása a klinikai képnek megfelelően, vagy amennyiben van ilyen, úgy a nemzeti toxikológiai központ ajánlása szerint történjen.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, egyéb daganatellenes szerek, protein-kináz inhibitor, ATC kód: L01X E07

Hatásmechanizmus

A lapatinib egy 4-anilinokinazolin, az intracelluláris tirozin-kináz domének inhibitora, mind az EGFR- (ErbB1), mind a HER2- (ErbB2) receptoron (3 nM, illetve 13 nM becsült Kiapp-értékek mellett), és lassan válik le ezekről a receptorokról (300 perces vagy ennél nagyobb felezési idővel). A lapatinib

in vitro és különböző állatkísérletes modellekben gátolja az ErbB által stimulált tumorsejt-növekedést.

A lapatinib és a trasztuzumab kombinációja egymást kiegészítő hatásmechanizmusokat, továbbá esetlegesen át nem fedő rezisztencia-mechanizmusokat kínálhat. A lapatinib növekedésgátló hatásait trasztuzumabbal kondicionált sejtvonalakon vizsgálták. In vitro a lapatinib megtartotta jelentős aktivitását olyan HER2-amplifikált emlődaganat sejtvonalakon, amelyeket trasztuzumabot tartalmazó közegben való tartós tenyésztésre választottak ki, és trasztuzumabbal kombinációban szinergizmust mutatott ezeken a sejtvonalakon.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Tyverb és kapecitabin kombinációs kezelés

A Tyverb és kapecitabin kombináció hatásosságát és biztonságosságát jó teljesítmény-státuszú emlődaganatos betegeken, egy III. fázisú, randomizált klinikai vizsgálatban értékelték. A beválasztási kritériumnak megfelelő betegek fokozott HER2 overexpressziót mutató, lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus, előzetes, taxánokat, antraciklineket és trasztuzumabot tartalmazó kezelés után progrediáló emlőkarcinómában szenvedtek. Az LVEF-et a Tyverb-kezelés megkezdése előtt valamennyi betegen meghatározták (echokardiogram vagy többszörösen kapuzott radionuklid angiográfia [MUGA] segítségével), hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a kiindulási LVEF-érték a szokott normálértékeken belül van. A klinikai vizsgálatokban az LVEF-et a Tyverb-kezelés ideje alatt

átlagosan nyolc hetenként ellenőrizték annak biztosítására, hogy az ne csökkenjen a szokott normálérték alá. Az LVEF-csökkenés többnyire (az esetek több mint 60%-ában) a kezelés első 9 hetében jelentkezett, bár a hosszabb expozícióra vonatkozóan csak korlátozott adatok álltak rendelkezésre.

A betegeket úgy randomizálták, hogy vagy naponta egyszer 1250 mg Tyverb-et (folyamatosan) és kapecitabint (2000 mg/m2/nap minden 21-napos ciklus 1.-14. napján) kaptak, vagy kapecitabint monoterápiában (2500 mg/m2/nap minden 21-napos ciklus 1.-14. napján). Az elsődleges végpont a progresszióig eltelt idő (time to progression – TTP) volt. Az értékelést a vizsgálók és egy független vizsgálóbizottság végezte, akik nem tudták, hogy ki, milyen kezelésben részesült. A vizsgálatot egy előre meghatározott interim analízis eredményei alapján leállították, amely a Tyverb és kapecitabin kombinációt kapó betegeknél a TTP javulását mutatta. Az interim analízis időpontja és a beválasztási periódus lezárta között további 75 beteget vontak be a vizsgálatba. A beválasztási periódus végén a vizsgáló által végzett adatelemzést az 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat. A progresszióig eltelt idő adatai az EGF100151 (Tyverb/kapecitabin) vizsgálatból

 

A vizsgáló értékelése

 

 

 

 

Tyverb (1250 mg/nap) +

Kapecitabin (2500 mg/m2/nap,

 

kapecitabin (2000 mg/m2/nap,

21 napos ciklus 1.-14. napján)

 

21 napos ciklus 1.-14. napján)

 

 

(N=198)

(N=201)

TTP események száma

Medián TTP, hetek

23,9

18,3

Relatív hazárd

0,72

 

(95%-os CI)

(0,56, 0,92)

 

p-érték

0,008

 

Az adatok független értékelése ugyancsak azt mutatta, hogy a Tyverb, kapecitabinnal kombinációban alkalmazva, szignifikánsan meghosszabbította a progresszióig eltelt időt az önmagában adott kapecitabinhoz viszonyítva (relatív hazárd 0,57 [95%-os CI 0,43, 0,77] p=0,0001).

A 2007. szeptember 28.-án aktualizált analízis alapján a teljes túlélésre vonatkozó adatok a 2. táblázatban láthatók.

2. táblázat. Teljes túlélési adatok az EGF100151 (Tyverb/kapecitabin) vizsgálatból

 

Tyverb (1250 mg/nap) +

Kapecitabin (2500 mg/m2/nap,

 

kapecitabin (2000 mg/m2/nap,

21 napos ciklusok 1.-14. napján)

 

21 napos ciklusok 1.-14. napján)

 

 

(N=207)

(N=201)

Halálesetek száma

Medián teljes túlélési idő,

74,0

65,9

hetek

 

 

Relatív hazárd

0,9

 

(95%-os CI)

(0,71, 1,12)

 

p-érték

0,3

 

A kombinációs karon 4 esetben (2%), míg a kapecitabin-monoterápiás karon 13 esetben (6%) észleltek központi idegrendszeri progressziót.

Rendelkezésre állnak adatok a Tyverb és a kapecitabin kombinációjának a trasztuzumab és a kapecitabin kombinációjához viszonyított hatásosságáról és biztonságosságáról. Egy randomizált fázis III vizsgálat (EGF111438) (N=540) HER2-t overexpresszáló, metasztázisos emlőrákos nőknél hasonlította össze a két terápiás rezsimnek a központi idegrendszeri, mint az első relapszus kialakulási helyének incidenciájára gyakorolt hatásosságát. A betegeket vagy a napi egyszer (folyamatosan) alkalmazott Tyverb 1250 mg plusz (2000 mg/m2/nap dózisú, 21 napos ciklusok 1.-14. napján adott) kapecitabin-csoportba, vagy a (8 mg/kg telítő dózisban, majd 6 mg/kg 3 hetenkénti infúziókban adott) trasztuzumab plusz (2500 mg/m2/nap dózisú, 21 napos ciklusok 1.-14. napján adott) kapecitabin-csoportba randomizálták. A randomizációt a korábbi trasztuzumab-kezelés és az áttétes állapotra kapott kezelések száma alapján stratifikálták. A vizsgálatot leállították, mert az interim

analízis (N=475) a központi idegrendszeri események alacsony incidenciáját és a trasztuzumab plusz kapecitabin kar hatásosabb voltát mutatta a progressziómentes túlélés és a teljes túlélés vonatkozásában (a végső analízis eredményeit lásd a 3. táblázatban).

A progresszió első lokalizációjaként központi idegrendszeri áttétet a Tyverb plusz kapecitabin karon 8 betegnél (3,2%), míg a trasztuzumab plusz kapecitabin karon 12 betegnél (4,8%) észleltek.

A lapatinib hatása a központi idegrendszeri metasztázisra

Igazolt központi idegrendszeri metasztázisok kezelése során a lapatinib az objektív válasz tekintetében kis mértékű aktivitást mutatott. A központi idegrendszeri metasztázisok megelőzésében a metasztatikus és korai emlőrák kezelésében megfigyelt hatás mérsékelt volt.

3. táblázat: A vizsgálók által értékelt progressziómentes túlélés (PFS) és a teljes túlélés analízise

 

Vizsgálók által értékelt PFS

Teljes túlélés

 

Tyverb

Trasztuzumab

Tyverb

Trasztuzumab

 

(1250 mg/nap) +

(8 mg/kg telítő

(1250 mg/nap) +

(8 mg/kg telítő

 

kapecitabin

dózis, majd

kapecitabin

dózis, majd

 

(2000 mg/m2/nap,

6 mg/kg infúziók

(2000 mg/m2/nap,

6 mg/kg infúziók

 

21 napos

3 hetenként) +

21 napos

3 hetenként) +

 

ciklusok 1.-14.

kapecitabin

ciklusok 1.-14.

kapecitabin

 

napján)

(2500 mg/m2/nap,

napján)

(2500 mg/m2/nap,

 

 

21 napos

 

21 napos

 

 

ciklusok 1.-14.

 

ciklusok 1.-14.

 

 

napján)

 

napján)

ITT populáció

 

 

 

 

N

Események

160 (59)

134 (50)

70 (26)

58 (22)

száma (%) 1

 

 

 

 

Kaplan-Meier

 

 

 

 

becslés, hónap a

 

 

 

 

Medián (95% CI)

6,6 (5,7, 8,1)

8,0 (6,1, 8,9)

22,7 (19,5, –)

27,3 (23,7, –)

Stratifikált

 

 

 

 

relatív hazárd b

 

 

 

 

HR (95% CI)

1,30 (1,04, 1,64)

1,34 (0,95, 1,90)

p-érték

0,021

0,095

Korábban trasztuzumabot kapó betegek*

 

 

N

Események

103 (62)

86 (54)

43 (26)

38 (24)

száma (%) 1

 

 

 

 

Medián (95% CI)

6,6 (5,7, 8,3)

6,1 (5,7, 8,0)

22,7 (20,1,–)

27,3 (22,5, 33,6)

HR (95% CI)

1,13 (0,85, 1,50)

1,18 (0,76, 1,83)

Korábban trasztuzumabot nem kapott betegek*

 

 

N

Események

57 (55)

48 (44)

27 (26)

20 (18)

száma (%) 1

 

 

 

 

Medián (95% CI)

6,3 (5,6, 8,1)

10,9 (8,3, 15,0)

NE2 (14,6, –)

NE2 (21,6, –)

HR (95% CI)

1,70 (1,15, 2,50)

1,67 (0,94, 2,96)

CI = konfidencia intervallum

a.A PFS-t úgy definiálták, mint a randomizációtól a betegség progressziójának legkorábbi időpontjáig vagy a bármely okú halálozásig, illetve az utolsó adatrögzítés időpontjáig eltelt időtartam

b.A relatív hazárd legnagyobb becsült értéke, a < 1 a Tyverb plusz kapecitabin alacsonyabb kockázatát jelzi a trasztuzumab plusz kapecitabinhoz képest.

1. PFS esemény a progresszió vagy a halálozás, míg OS esemény a bármely okból bekövetkezett halálozás. 2. NE = A medián értéket nem érte el.

* Post hoc analízis

Tyverb és trasztuzumab kombinációs kezelés

A lapatinib és a trasztuzumab kombinációjának metasztatikus emlőrákban mutatott hatásosságát és biztonságosságát egy randomizált vizsgálatban értékelték. A beválogatásra alkalmas betegek olyan nők voltak, akik IV. stádiumú, ErbB2 gén-amplifikált (vagy protein túlexpresszáló) metasztatikus emlőrákban szenvedtek, és ezt megelőzően antraciklin-, valamint taxán-kezelésben részesültek. Ezen felül, a protokollnak megfelelően a vizsgálóknak jelenteniük kellett azokat a betegeket, akiknek a metasztázisos betegsége a legutóbbi, trasztuzumabot tartalmazó kezelési rezsimjük mellett progressziót mutatott. A trasztuzumabot tartalmazó, korábbi terápiás rezsimek számának középértéke három volt. A betegeket az alábbi csoportok valamelyikébe randomizálták: 1000 mg orálisan adott lapatinib naponta egyszer, plusz 4 mg/ttkg intravénás (iv.) trasztuzumab telítő dózis, amelyet hetente adott 2 mg/ttkg iv. dózisok követnek (N = 148), vagy 1500 mg orálisan adagolt lapatinib naponta

egyszer (N = 148). Azok a betegek, akiknél legalább 4 hetes lapatinib monoterápiás kezelést követően a betegség objektív progresszióját figyelték meg, alkalmasak voltak a kombinációs kezelésre történő váltásra. A monoterápiás kezelésben részesült 148 beteg közül 77-et (52%) választottak ki a betegség progressziója idején kombinációs kezelésre.

A vizsgálat elsődleges végpontja a progressziómentes túlélés (PFS) volt, másodlagos végpontjai a reszponderek aránya és a teljes túlélés (OS) voltak. A betegek medián életkora 51 év volt; 13%-uk volt 65 éves vagy idősebb, és 94%-uk volt fehérbőrű. A legtöbb betegnek mindkét kezelési karon (összesen 215 beteg 73% ) visceralis betegsége volt. Ezen felül 150 beteg 50% hormonreceptor-negatív státuszú volt. A hatásossági végpontok és a teljes túlélési adatok összefoglalását a 4. táblázat ismerteti.

Az alcsoport analízis eredményeket, amelyek előre meghatározott stratifikációs faktoron (hormonreceptor státusz) alapulnak, az 5. táblázat mutatja.

4. táblázat: Progressziómentes túlélés és teljes túlélési adatok (Tyverb/trasztuzumab)

 

Lapatinib plusz

 

 

trasztuzumab

Önmagában adott lapatinib

 

(N = 148)

(N = 148)

Medián PFS1, hetek

12,0

8,1

(95% CI)

(8,1, 16,0)

(7,6, 9,0)

Relatív hazárd (95% CI)

0,73 (0,57, 0,93)

 

P-érték

0,008

 

Válaszadási arány, %

10,3

6,9

(95% CI)

(5,9, 16,4)

(3,4, 12,3)

Halálesetek száma

Medián teljes túlélés1, hónapok

14,0

9,5

(95% CI)

(11,9, 17,2)

(7,6, 12,0)

Relatív hazárd (95% CI)

0,74 (0,57, 0,97)

 

P-érték

0,026

 

PFS = progressziómentes túlélés; CI = konfidencia intervallum 1Kaplan-Meier becslés

5. táblázat: A PFS and OS értékek összefoglalása a hormonreceptor-negatív betegekkel végzett vizsgálatokból

 

Medián PFS

Medián OS

Lapatinib+trasztuzumab

15,4 hét (8,4, 16,9)

17,2 hónap (13,9, 19,2)

 

 

 

Lapatinib

8,2 hét (7,4, 9,3)

8,9 hónap (6,7, 11,8)

Relatív hazárd (95% CI)

0,73 (0,52, 1,03)

0,62 (0,42, 0,90)

Tyverb és letrozol kombinációs kezelés

A Tyverb-et letrozollal kombinációban vizsgálták, hormonreceptor pozitív (ösztrogén-receptor [ER] pozitív és/vagy progeszteron-receptor [PgR] pozitív), előrehaladott vagy metasztatikus emlőkarcinómában szenvedő, posztmenopauzás nők kezelése során.

A fázis III vizsgálat (EGF30008) randomizált, kettős-vak és placebo-kontrollos volt. A vizsgálatba metasztatikus betegségükre előzetesen kezelést nem kapó betegeket választottak be. A vizsgálatba való beválasztás időszaka (2003. december – 2006. december) megelőzte a trasztuzumab egy aromatáz-inhibitorral kombinációban történő alkalmazását. Ebben a betegpopulációban nem végeztek összehasonlító vizsgálatot lapatinibbel és trasztuzumabbal.

A HER2 overexpressziót mutató populációba mindössze 2 olyan beteget választottak be, akik korábban trasztuzumabot kaptak, 2 beteg kapott korábban aromatáz-inhibitor kezelést, és kb. a betegek fele kapott tamoxifent.

A betegeket úgy randomizálták, hogy vagy naponta egyszer 2,5 mg letrozolt és 1500 mg Tyverb-et, vagy naponta egyszer letrozolt és placebót kaptak. A beválasztott betegeket a betegség lokalizációja és a megelőző adjuváns antiösztrogén terápia befejezése óta eltelt idő szerint stratifikálták. A

HER2-receptorstátuszt retrospektív módon egy központi laboratóriumban határozták meg. A kezelési csoportba randomizált betegek közül 219 betegnek volt HER2-receptort overexpresszáló tumora, és ez volt az az előre meghatározott elsődleges populáció, ahol a hatásosságot elemezték. HER2-negatív daganata 952 betegnek volt, és összesen 115 betegnél nem tudták igazolni a daganat HER2-státuszát (tumor minta, vizsgálati eredmény hiányában vagy más okból).

A HER2 overexpressziót mutató metasztatikus emlőkarcinómás betegeknél a vizsgáló által meghatározott progresszió-mentes túlélés (PFS) szignifikánsan hosszabb volt a letrozol + Tyverb, mint a letrozol + placebo esetében. A HER2-negatív populációban nem javult a progressziómentes túlélés, amikor a letrozol + Tyverb kombinációt a letrozol + placebo kombinációval hasonlították össze (lásd 6. táblázat).

6. táblázat. Progressziómentes túlélési adatok az EGF30008 (Tyverb/letrozol) vizsgálat alapján

 

HER2 overexpressziót mutató

HER2-negatív populáció

 

populáció

 

 

 

 

N=111

 

N=108

N=478

 

N=474

 

Tyverb

 

 

Tyverb

 

 

 

1500 mg/nap

 

Letrozol

1500 mg/nap

 

Letrozol

 

+ letrozol

 

2,5 mg/nap

+ letrozol

 

2,5 mg/nap

 

2,5 mg/nap

 

+ placebo

2,5 mg/nap

 

+ placebo

Medián PFS, hetek

35,4

 

13,0

59,7

 

58,3

(95%-os CI)

(24,1, 39,4)

 

(12,0, 23,7)

(48,6, 69,7)

 

(47,9, 62,0)

Relatív hazárd

0,71 (0,53, 0,96)

0,90 (0,77, 1,05)

P-érték

0,019

 

0,188

 

Objektív válaszarány

27,9%

 

14,8%

32,6%

 

31,6%

Esélyhányados

0,4 (0,2, 0,9)

0,9 (0,7, 1,3)

P-érték

0,021

 

0,26

 

Klinikai előny arány

47,7%

 

28,7%

58,2%

 

31,6%

Esélyhányados

0,4 (0,2, 0,8)

1,0 (0,7, 1,2)

P-érték

0,003

 

0,199

 

CI= konfidencia intervallum

HER2 overexpresszió = IHC 3+ és/vagy FISH-pozitív; HER2-negatív = IHC 0, 1+ vagy 2+ és/vagy FISH-negatív

A klinikai előny arány definíciója: teljes + részleges válasz + stabil betegség 6 hónapig.

A PFS végső elemzése idején (2,64 éves medián követési idő mellett) a teljes túlélési adatok még nem álltak rendelkezésre, nem volt szignifikáns különbség a kezelési csoportok között a HER2-pozitív populáción belül. Ez nem változott a további követés során sem (>7,5 éves medián követési idő, lásd 7. táblázat).

7. táblázat. Teljes túlélésre vonatkozó adatok (OS) az EGF30008 vizsgálat alapján (csak a HER2-pozitív populációban)

 

Tyverb 1500 mg/nap

Letrozol 2,5 mg/nap

 

+ letrozol 2,5 mg/nap

+ placebo

 

N=111

N=108

Előre tervezett teljes túlélés elemzés (a végső PFS elemzéssel egyidőben végezve, 2008. június 3.)

Medián követés (év)

2,64

2,64

Halálozás (%)

50 (45)

54 (50)

Relatív hazárda (95%-os CI), p-értékb

0,77 (0,52, 1,14); 0,185

Végső teljes túlélés elemzés (post-hoc analízis, 2013. augusztus 7.)

 

Medián követés (év)

7,78

7,55

Halálozás (%)

86 (77)

78 (72)

Relatív hazárd (95%-os CI), p-érték

0,97 (0,07, 1,33); 0,848

Medián értékek a Kaplan-Meier analízisből; Relatív Hazárd (HR) és p-értékek a Cox regressziós modell alapján, a fontosabb prognosztikai faktorokhoz igazodva.

a.A kezelés becsült relatív hazárdja, ahol a <1 érték a 2,5 mg letrozol + 1500 mg lapatinib kombináció 2,5 mg letrozol + placebóhoz viszonyított alacsonyabb kockázatát jelzi.

b.P-érték a Cox regressziós modell alapján, a betegség lokalizációja és a megelőző adjuváns terápia alapján stratifikálva a szűréskor.

Az ételek lapatinib-expozícióra gyakorolt hatása

Az ételek összetételüktől és elfogyasztásuk időpontjától függően fokozzák a lapatinib biohasznosulását és ezáltal plazma-koncentrációit. A lapatinib 1 órával étkezés után történő adagolása kb. 2-3-szor nagyobb szisztémás expozíciót eredményez, szemben az étkezés előtt 1 órával történő alkalmazással (lásd 4.5 és 5.2 pont).

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a Tyverb vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől az emlőkarcinóma kezelésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Nem ismert a lapatinib abszolút biohasznosulása orális alkalmazást követően, de az nem teljes és változó mértékű (az AUC-re vonatkozó variációs koefficiens kb. 70%). A szérumkoncentráció 0,25 órás medián késlekedési idő (0-1,5 óra tartományban) elteltével mérhető. A lapatinib plazma-csúcskoncentrációja (Cmax) kb. 4 órával a beadás után alakul ki. Napi 1250 mg adása 2,43 (76%) µg/ml-es steady state Cmax mértani középértéket (variációs koefficiens), valamint 36,2 (79%) góra/ml-es AUC-értéket eredményez.

Táplálékkal bevéve növekszik a lapatinib szisztémás expozíciója. A lapatinib AUC-értéke kb. 3-szorosára, illetve 4-szeresére (a Cmax kb. 2,5-szeresére, illetve 3-szorosára) nőtt alacsony zsírtartalmú

(5% zsír [500 kalória]), illetve magas zsírtartalmú (50% zsír [1000 kalória]) étellel történő bevétel esetén, szemben az éhgyomorra történő alkalmazással. A lapatinib szisztémás expozícióját bevételének a táplálkozáshoz viszonyított időpontja is befolyásolja. Alacsony zsírtartalmú reggeli elfogyasztása előtt 1 órával történő bevételéhez képest az AUC átlagértékek kb. 2-szer voltak magasabbak akkor, amikor a lapatinib bevételére 1 órával az alacsony, illetve 3-szor, amikor magas zsírtartalmú étel elfogyasztása után került sor.

Eloszlás

A lapatinib nagymértékben (több mint 99%-ban) kötődik albuminhoz és alfa-1 glikoproteinsavhoz. In vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a lapatinib a BCRP (ABCG1) és a p-glikoprotein (ABCB1) transzporterek szubsztrátja. A lapatinib – klinikailag releváns koncentrációkban (2,3 µg/ml IC50-értékekkel) in vitro bizonyítottan gátolja ezeket az efflux transzportereket, valamint az OATP

1B1 hepatikus uptake transzportert. Ezen hatások más gyógyszerek farmakokinetikájára vagy egyéb daganatellenes gyógyszerek farmakológiai aktivitására gyakorolt klinikai jelentősége nem ismert.

Biotranszformáció

A lapatinib jelentős mértékben metabolizálódik, elsősorban a CYP3A4 és a CYP3A5 útján, a metabolizmushoz kisebb mértékben járul hozzá a CYP2C19 és a CYP2C8, és különböző oxidált metabolitok képződnek, amelyek közül egyik sem haladja meg az adag 14%-át a székletben, vagy a lapatinib plazmakoncentrációjának 10%-át.

A lapatinib klinikailag releváns koncentrációkban in vitro gátolja a CYP3A (Ki 0,6-2,3 µg/ml) és a CYP2C8 (0,3 µg/ml) enzimeket. A lapatinib nem gátolta jelentős mértékben az alábbi humán máj mikroszomális enzimeket: CYP1A2, CYP2C9, CYP2C19 és CYP2D6 vagy UGT (az in vitro IC50-érték 6,9 µg/ml vagy ennél nagyobb volt).

Elimináció

A lapatinib egyetlen adag alkalmazását követően mért felezési ideje a dózis függvényében emelkedik. A lapatinib naponta történő adagolása azonban 6-7 napon belül egyensúlyi állapot (steady state) kialakulásához vezet, amely egy 24 órás effektív felezési időre utal. A lapatinib főként CYP3A4/5 metabolizáció útján eliminálódik. A biliáris exkréció ugyancsak szerepet játszhat az eliminációban. A lapatinib és metabolitjai elsődlegesen a széklettel választódnak ki. Az orális lapatinib dózisnak 27%-a (3-67%-os tartományban) jelenik meg – medián értékben megadva – változatlan formában a székletben. A bevitt orális adagnak kevesebb mint 2%-a választódik ki a vizeletbe (lapatinib és metabolitok formájában).

Vesekárosodás

A lapatinib farmakokinetikáját külön nem tanulmányozták károsodott veseműködésű vagy hemodíalízis alatt álló betegeken. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy nem szükséges dózismódosítás enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás esetén.

Májkárosodás

A lapatinib farmakokinetikáját közepesen súlyos (Child-Pugh pontszám: 7-9) (n=8), illetve súlyos (Child-Pugh pontszám: 9-nél magasabb) (n=4) májkárosodásban szenvedő betegen, valamint kontrollként 8 egészséges önkéntesen vizsgálták. A lapatinib szisztémás expozíciója (AUC) egyetlen 100 mg-os adag orális bevételét követően kb. 56%-kal növekedett közepesen súlyos, illetve 85%-kal növekedett súlyos májkárosodás esetén. Májkárosodásban szenvedőknél a lapatinib csak óvatosan alkalmazható (lásd 4.2 és 4.4 pont).

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A lapatinib hatását orálisan adott 30, 60 és 120 mg/kg/nap dózisokban vemhes patkányokon és nyulakon vizsgálták. Nem tapasztaltak teratogén hatásokat, azonban kisebb rendellenességek (balra helyezett arteria umbilicalis, nyaki borda és idő előtti csontosodás) fordultak elő patkányokban ≥60 mg/kg/nap adagnál (a várható humán klinikai expozíció 4-szerese). Nyulakon a lapatinib 60 és 120 mg/kg/nap dózisban (a várható humán klinikai expozíció 8 illetve 23%-a) történő alkalmazása maternális toxicitással, 120 mg/kg/nap dózis esetén pedig abortusok előfordulásával járt.

60 mg/kg/nap, illetve efölötti adagoknál csökkent magzati testsúlyt és kisebb csontváz eltéréseket tapasztaltak. Patkányokon végzett pre- és postnatális fejlődési vizsgálatban 60 mg/kg/nap illetve efölötti adagoknál (a várható humán klinikai expozíció 5-szöröse) az utódok csökkent túlélését észlelték a születés és a 21. postnatális nap között. A legmagasabb, tüneteket még nem okozó dózis ebben a vizsgálatban 20 mg/kg/nap volt.

A karcinogenitási vizsgálatokban a lapatinib orális adása mellett súlyos bőrelváltozásokat figyeltek meg a legmagasabb vizsgált dózisoknál, melyek az AUC mérése alapján egerekben és hím patkányokban az expozíció legfeljebb 2-szeresét, nőstény patkányokban legfeljebb 15-szörösét idézték

elő, összehasonlítva a naponta egyszer 1250 mg lapatinibet kapó emberekkel. Egerekben a gyógyszer nem bizonyult rákkeltőnek. Patkányokban a mezenteriális nyirokcsomók benignus hemangiomájának előfordulási gyakorisága egyes csoportokban magasabb volt, mint a kontroll csoportban. Nőstény patkányokban 7-szeres és 10-szeres expozíciónál nőtt a veseinfarktusok és a papilla nekrózisok száma is, a napi egyszeri 1250 mg lapatinib dózist kapó emberekéhez képest. Ezeknek az eredményeknek a jelentősége emberek esetében bizonytalan.

Legfeljebb 120 mg/kg/nap (nőstényeken), illetve 180 mg/kg/nap (hímeken) lapatinib adagok (a várható humán klinikai expozíció 8-szorosa, illetve 3-szorosa) nem befolyásolták a hím vagy nőstény ivarszervek működését, a párzást vagy a fertilitást. Humán fertilitásra kifejtett hatása nem ismert.

A lapatinib nem mutatott sem klasztogén, sem mutagén hatást egy vizsgálatsorozatban, amely kínai hörcsög kromoszóma aberrációs vizsgálatot, Ames-tesztet, humán limfocita kromoszóma aberrációs vizsgálatot, valamint egy in vivo patkány csontvelő kromoszóma aberrációs vizsgálatot tartalmazott.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Tabletta mag

Mikrokristályos cellulóz

Povidon (K30)

A típusú karboximetil-keményítő-nátrium

Magnézium-sztearát

Tabletta bevonat

Hipromellóz

Titán-dioxid (E171)

Makrogol 400

Poliszorbát 80

Sárga vas-oxid (E172)

Vörös vas-oxid (E172)

6.2Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30°C-on tárolandó.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

A Tyverb buborékcsomagolásban vagy tartályban kapható.

Buborékcsomagolás

A Tyverb/kapecitabin kombináció adagolása

Minden Tyverb csomagolás 70 filmtablettát tartalmaz, egyenként 10 tablettát tartalmazó poliamid/alumínium/polivinil-klorid/alumínium buborékfóliákban. Minden buborékcsomagolás közepén egy perforáció fut végig, hogy azt az 5 tablettás napi dózisnak megfelelően két részre lehessen szétválasztani.

A többszörös csomagolás 140 (2 x 70 db-os csomagolásban) filmtablettát tartalmaz.

A Tyverb/aromatáz-inhibitor kombináció adagolása

Minden Tyverb csomagolás 84 filmtablettát tartalmaz, egyenként 12 tablettát tartalmazó poliamid/alumínium/polivinil-klorid/alumínium buborékcsomagolásban. Minden buborékcsomagolás közepén egy perforáció fut végig, hogy azt a 6 tablettás napi dózisnak megfelelően lehessen szétválasztani.

Tartály

A Tyverb gyermekbiztos polipropilén zárással ellátott, nagysűrűségű polietilén (HDPE) tartályban is kapható, amelyben 70, 84, 105 vagy 140 filmtabletta van.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Novartis Europharm Limited

Frimley Business Park

Camberley GU16 7SR

Nagy-Britannia

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/07/440/001-007

9.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008. június 10.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013. június 10.

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján

(http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája