Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Wilzin (zinc) – Alkalmazási előírás - A16AX05

Updated on site: 10-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveWilzin
ATC-kódA16AX05
Hatóanyagzinc
GyártóOrphan Europe S.A.R.L.

1.A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

Wilzin 25 mg kemény kapszula

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

25 mg cink (mely 83,92 mg cink-acetát-dihidrátnak felel meg) kapszulánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Kemény kapszula.

Kemény kapszula, zöldeskék színű, átlátszatlan alsó és felső résszel, „93-376” jelöléssel.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

Wilson-kór kezelésére.

4.2Adagolás és alkalmazás

A Wilzin-kezelést csak a Wilson-kór kezelésében jártas szakorvos felügyelete mellett lehet elkezdeni (lásd 4.4 pont). A Wilzin-kezelés az egész életen át tart.

Az adag a tünetekkel rendelkező és tünetekkel még nem rendelkező betegeknél megegyezik. A Wilzin 25 és 50 mg-os kemény kapszula formájában kerül forgalomba.

Felnőttek:

Szokásos adagja naponta 3-szor 50 mg, maximális adagja naponta 5-ször 50 mg.

Gyermekek és serdülők:

6 évesnél fiatalabb gyermekekkel kapcsolatban nagyon kevés adat áll rendelkezésre, de mivel a betegség minden esetben manifesztálódik, a profilaktikus kezelés megkezdését a lehető leghamarabb mérlegelni kell. Az ajánlott adag:

-1 és 6 éves kor között: naponta kétszer 25 mg,

-6 és 16 éves kor között, amennyiben a testsúly 57 kg alatt van: naponta háromszor 25 mg,

-16 éves kor fölött, vagy amennyiben a testsúly 57 kg felett van: naponta háromszor 50 mg.

Terhes nők:

Naponta 3-szor 25 mg általában hatásos, de az adagot a rézszintekhez kell igazítani (lásd a 4.4 és 4.6 pontban).

Az adagot minden esetben a kezelés során végzett ellenőrzéseknek megfelelően kell módosítani (lásd a 4.4 pontban).

A Wilzin-t éhgyomorra kell bevenni, az étkezést legalább 1 órával megelőzően vagy 2-3 órával azt követően. Amennyiben gyomorpanaszok jelentkeznek, ami a reggeli adag bevételekor gyakori, ez az adag délelőttre, a reggeli és ebéd közötti időszakra halasztható. A Wilzin-t kevés fehérjével, például hússal együtt is be lehet venni (lásd a 4.5 pontban).

Gyermekeknél, amennyiben a kapszulát nem tudják lenyelni, a kapszulát ki kell nyitni, tartalmát kevés vízben fel kell keverni (amelyet lehet cukorral vagy szörppel ízesíteni).

Amikor egy beteget kelátképző kezelésről Wilzin fenntartó kezelésre állítunk át, a kelátképző terápiát nem szabad rögtön felfüggeszteni, még 2-3 hétig párhuzamosan adni kell. Ennyi időbe telik ugyanis, hogy a cinkkezelés maximális metallothionein indukciót, és teljes rézabszorpció-gátlást idézzen elő. A kelátképző kezelés és a Wilzin alkalmazása között legalább egy órának el kell telnie.

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Tünetekkel rendelkező betegeknél a cink-acetát-dihidrát kezdeti kezelésként nem ajánlott, mivel hatása lassan alakul ki. A tünetekkel rendelkező betegeket kezdetben kelátképző szerrel kell kezelni; ha a szérum rézszintje a toxikus határ alá kerül, és a beteg klinikailag egyensúlyban van, mérlegelhető a Wilzin fenntartó kezelés.

Mindazonáltal a cink által indukált duodenalis metallothionein-termelés és az ennek következményeképp létrejövő hatékony rézabszorpció-gátlás létrejöttéig a tünetekkel rendelkező betegeknek kezdetben adható cink-acetát-dehidrát, kelátképző szerrel együtt.

Ritkán ugyan, de előfordulhat klinikai állapotromlás a kezelés megkezdésekor, amint azt kelátképző szerek alkalmazása kapcsán is megfigyelték. Egyelőre még tisztázatlan, hogy ez a rézraktárak mobilizációjából vagy a betegség természetéből ered. Ilyen esetben a terápia módosítása ajánlott.

Portalis hypertoniában szenvedő, kelátképző kezelésben részesülő beteg Wilzinre történő átállításakor elővigyázatossággal kell eljárni akkor is, ha a beteg jól van és a kezelést tolerálja. Egy 16 betegből álló csoportból ketten meghaltak máj-dekompenzáció és előrehaladott portalis hypertonia következtében, miután a penicillamin-terápiát cinkterápiával váltották fel.

A kezelés ellenőrzése

A kezelés célja a plazmában lévő szabad réz szintjének (azaz a nem cöruloplazminhoz kötött plazma réz) 250 mikrogramm/l (normál: 100-150 mikrogramm/l) alatt, valamint a vizeletbe történő rézkiválasztás 125 mikrogramm/24 óra (normál: < 50 mikrogramm/24 óra) alatt tartása. A nem cöruloplazminhoz kötött plazma-réztartalom kiszámítása: a plazma össz-rézmennyiségből ki kell vonni a cöruloplazminhoz kötött réz mennyiségét. Ismert, hogy a cöruloplazmin miligrammonként 3 mikrogramm rezet köt.

A vizeletbe kiválasztott réz mennyisége csak akkor ad pontos képet a szervezet réztúlterheléséről, ha a beteg nem részesül kelátképző terápiában. A kelátképző kezelés, például a penicillamin vagy a trientin, a vizelet rézkoncentrációját általában növeli.

A máj rézszintje alapján sem lehet a kezelést irányítani, mivel nem tesz különbséget a potenciálisan toxikus szabad réz és a metallothioneinhez kötött réz között.

A kezelésben részesülő betegeknél a vizelet és/vagy a plazma cinkszintjének mérése hasznos lehet a compliance ellenőrzésére. A vizelet cinkürítés 2 mg/24 óra feletti és a plazma cinkszintjének 1250 mikrogramm/l feletti értéke általában megfelelő compliance-re utal.

Mint minden rézszintcsökkentő szer esetében, a túlkezelés a rézhiány veszélyét hordozza magában, amely gyermekek és terhes nők esetében különösen ártalmas, mivel a réz nélkülözhetetlen a megfelelő növekedéshez és mentális fejlődéshez. Ezekben a betegcsoportokban a vizelet rézszintje a normál tartomány felső határán (40-50 mikrogramm/24 óra), vagy kevéssel efölött tartandó.

A laboratóriumi követés, ideértve a hematológiai ellenőrzést és a lipoprotein meghatározását, a rézhiány korai megnyilvánulásainak – úgymint a csontvelő-depresszió következtében kialakuló anaemia és/vagy leukopenia, vagy a HDL koleszterinszint és a HDL/össz-koleszterin arány csökkenése – észlelése érdekében is szükséges.

Mivel a rézhiány szintén képes mylenoneuropathiát okozni, az orvosoknak oda kell figyelniük azokra a szenzoros és motoros tünetekre és jelekre, melyek potenciálisan a kezdeti neuropathiát és myeloneuropathiát jelezhetik a Wilzinnel kezelt betegeknél.

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb rézszintcsökkentő szerek

Wilson-kórban szenvedő betegek körében végzett farmakodinámiás vizsgálatok során Wilzinnel (naponta háromszor 50 mg) aszkorbinsavat (naponta egyszer 1g), penicillamint (naponta négyszer 250 mg) és trientint (naponta négyszer 250 mg) adtak együtt. A fenti szerek a rézegyensúlyt összességében nem befolyásolták jelentős mértékben, habár enyhe interakció a cink és a kelátképzők (penicillamin és trientin) között megfigyelhető volt: a réz a székletben csökkent, de a vizeletbe fokozott mértékben választódott ki a cink egyedüli alkalmazásához képest. Ez valószínűleg bizonyos mértékben a kelátképző szer és a cink közötti komplexképződésnek tudható be, aminek következtében mindkét hatóanyag hatása csökken.

Amikor egy beteget kelátképző kezelésről Wilzin fenntartó kezelésre állítunk át, a kelátképző terápiát nem szabad rögtön felfüggeszteni, még 2-3 hétig párhuzamosan adni kell. Ennyi időbe telik ugyanis, hogy a cinkkezelés maximális metallothionein indukciót, és teljes rézabszorpció-gátlást idézzen elő. A kelátképző kezelés és a Wilzin alkalmazása között legalább egy órának el kell telnie.

Más gyógyszerekkel

A cink felszívódását a vas- és kalciumpótlók, a tetraciklinek és a foszfortartalmú vegyületek csökkenthetik, míg a cink csökkentheti a vas, a tetraciklinek és a fluorokinolonok felszívódását.

Ételek

Egészséges önkénteseken végzett vizsgálatok, melyek során a cinket étellel együtt adták, azt mutatták, hogy a cink felszívódását sokféle étel lassítja (például kenyér, keménytojás, kávé és tej). Az ételekben található anyagok, különösen a fitátok és rostok megkötik a cinket és megakadályozzák felvételét a bélhámsejtekbe. Úgy tűnik azonban, hogy a fehérje befolyásolja a legkevésbé a cink felszívódását.

4.6Terhesség és szoptatás

Terhesség

A terhes, Wilson-kórban szenvedő nőkön történő alkalmazással kapcsolatban rendelkezésre álló kevés számú adat nem utal arra, hogy a cink a magzati/embrionális fejlődésre vagy az anyára káros hatást fejt ki. 42 terhességből öt vetélésről és 2 születési rendellenességről (microcephalia és korrigálható szívhiba) számoltak be.

Különböző cinksókkal végzett állatkísérletek nem utalnak a terhességgel, az embrionális/magzati fejlődéssel, a szüléssel vagy a szülés utáni fejlődéssel kapcsolatban közvetlen vagy közvetett káros hatásra (lásd 5.3 pont).

Rendkívül fontos, hogy a Wilson-kórban szenvedő gravidák kezelése a terhesség alatt is folytatódjon. A kezelőorvosnak kell eldöntenie, hogy cink vagy kelátképző kezelést kapjon a beteg. A terhes nőt kötelező szigorúan ellenőrizni, és az adagot úgy kell igazítani, hogy a magzat semmiképp se legyen rézhiányos (lásd a 4.4 pontban).

Szoptatás

A cink az emberi anyatejbe kiválasztódik. A szoptatott csecsemőnél előfordulhat cink-indukált rézhiány. Ezért Wilzin-kezelés alatt a szoptatás kerülendő.

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A jelentett nem kívánt mellékhatásokat az alábbiakban soroljuk fel, szervrendszerenkénti és gyakoriság szerinti csoportosításban. A gyakoriságot a következők szerint határoztuk meg: nagyon

gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 –<1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Szervrendszer

Mellékhatások

 

 

 

 

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri

nem gyakori:

sideroblastos anaemia; leukopenia

betegségek és tünetek

 

 

 

 

 

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

gyakori:

gyomorirritáció

 

 

 

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok

gyakori:

a vérben az amiláz, lipáz és

eredményei

 

alkalikus foszfatáz emelkedése

 

 

 

Az anaemia lehet micro-, normo- vagy macrocytás, és gyakran jár leukopeniával. Csontvelővizsgálat során általában jellegzetes „gyűrűs sideroblastokat” találunk (azaz vassal teli paranuclearis mitokondriumokat tartalmazó vörösvértesteket). Ezek a rézhiány korai megnyilvánulásai lehetnek, és a cinkdózis csökkentését követően gyorsan regrediálhatnak. Ezeket azonban el kell különíteni a haemolyticus anaemiától, mely nem kontrollált Wilson-kórban gyakran előfordul, mikor a szabad réz szintje a szérumban megemelkedik.

A leggyakoribb nemkívánatos hatás a gyomorirritáció. Ez általában a legelső reggeli adag bevételekor a legrosszabb, és a kezelés első néhány napja után megszűnik. Az első adag délelőttre halasztásával, vagy az adag kevés fehérjével együtt történő bevételével a tünetek mérsékelhetők.

A kezelés megkezdése után néhány héttel előfordulhat a szérum alkalikus foszfatáz-, amiláz-, és lipázszintjének emelkedése. Ezek a kezelés első egy-két évében általában visszatérnek a normál tartomány felső határára.

4.9Túladagolás

A szakirodalomban három esetben számoltak be cinksók (szulfát és glükonát) akut, orális túladagolásáról. Egy 35 éves nőbeteg meghalt 6 g cink (az ajánlott terápiás adag 40-szerese) beadása után öt nappal, amit veseelégtelenséggel és hyperglykaemiás kómával járó haemorrhagiás pancreatitisszel magyaráztak. Ugyanez az adag egy teljes bélirrigációval kezelt serdülő esetében hányáson kívül semmilyen tünettel nem járt. Egy másik serdülő betegnél 4 g cink bevétele után öt órával a szérumban a cinkszint 50 mg/l-re emelkedett és erős hányinger, hányás, szédülés jelentkezett.

Túladagolás esetén, amilyen gyorsan csak lehet, gyomormosás vagy hánytatás szükséges, a még fel nem szívódott cink eltávolítása céljából. Mérlegelni kell a nehézfém kelátképző kezelést, ha a plazma cinkszintje kifejezetten emelkedett (> 10 mg/l).

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: tápcsatorna és anyagcsere gyógyszerei, ATC kód: A16AX05.

A Wilson-kór (hepatolenticularis degeneratio) autoszomális recesszív módon öröklődő anyagcsere defektus, melyben a réz epével történő kiválasztása kóros. A réz felszaporodása a májban a májsejtek károsodásához és következményes cirrózishoz vezet. Miután a máj réztároló kapacitása kimerült, a réz bekerül a véráramba, majd a májon kívüli szervekben rakódik le, például az agyban, melynek következtében motoros rendellenességek és pszichiátriai tünetek jelentkeznek. A betegeknél elsődlegesen máj eredetű, neurológiai, illetve pszichiátriai tünetek jelentkezhetnek.

A cink-acetát-dihidrát aktív fele a cink kation, mely meggátolja a táplálékkal felvett réz abszorpcióját, valamint az endogén ürített réz reabszorpcióját. A cink indukálja az enterális sejtek metallothionein- termelését, mely egy rézkötő fehérje, és így a réz véráramba jutását gátolja. A megkötött réz a bélhámsejtek folyamatos desquamatiója következtében a széklettel távozik.

Wilson-kóros betegek rézanyagcseréjének farmakodinámiás vizsgálata során a nettó réz egyensúlyt és a radiofarmakonnal jelzett réz felvételét is meghatározták. Napi 150 mg Wilzin három adagban hatásosnak bizonyult a rézfelszívódás szignifikáns csökkentésében és negatív rézegyensúlyt idézett elő.

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

Mivel a cink a rézfelvétel szabályozására a bélhámsejtek szintjén hat, a vér cinkszintje alapján történő farmakokinetikai számítások nem nyújtanak megbízható információt a cink biológiai hozzáférhetőségéről a hatásponton.

A cink a vékonybélben szívódik fel, és abszorpciós kinetikája növekvő adagok mellett kialakuló telődési tendenciára utal. A frakcionális cinkfelszívódás negatív korrelációt mutat a cinkbevitellel. Átlagos étkezéssel bevitt mennyiség (7-15 mg/nap) mellett 30% és 60% közötti tartományban van, míg 100 mg/nap terápiás adag mellett 7%-ra csökken.

A felszívódott cink véráramba jutó részének körülbelül 80%-a vörösvérsejtekbe kerül, a maradék legnagyobb része pedig albuminhoz és más plazmaproteinekhez kötődik. A cink fő tárolási helye a máj, és cinkkel történő fenntartó kezelés alatt a máj cinktartalma megnő.

Egészséges egyéneknél 45 mg-os cinkadag alkalmazása után a plazma eliminációs felezési idő hozzávetőleg 1 óra. A cink eliminációja elsősorban a székletbe, kisebb részben a vizeletbe és verejtékbe történő kiválasztódás útján történik. A székletbe történő kiválasztódás legnagyobbrészt a fel nem szívódott cink béltartalommal történő továbbítódásának, másrészről azonban az endogén intestinalis szekréciónak tudható be.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Preklinikai vizsgálatokat végeztek cink-acetáttal és más cinksókkal. A rendelkezésre álló farmakológiai és toxikológiai adatok nagy hasonlóságot mutattak a cinksók között és a különböző állatfajok körében.

Az orális LD50 körülbelül 300 mg cink/testtömeg kg (a humán terápiás adag körülbelül 100-150- szerese). Az ismételt dózistoxicitási vizsgálatok során megállapított NOEL-érték (nem észlelt hatásszint, No Observed Effect Level) körülbelül 95 mg cink/testtömeg kg (a humán terápiás adag körülbelül 48-szorosa).

In vitro és in vivo vizsgálatokból származó, meggyőző bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a cink nem rendelkezik klinikailag releváns genotoxikus hatással.

A különböző cinksókkal elvégzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok nem utalnak klinikailag releváns embriotoxicitásra, foetotoxicitásra vagy teratogén hatásra.

Hagyományos karcinogenitási vizsgálatot cink-acetát-dihidráttal nem folytattak.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

A kapszula tartalma kukoricakeményítő magnézium-sztearát

Kapszulahéj zselatin

titán-dioxid (E171) briliánskék FCF (E133)

Jelölőtinta

fekete vas-oxid (E172) sellak

6.2Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C-on tárolandó.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

Fehér HDPE tartály polipropilénből és HDPE-ből készült kupakkal lezárva és töltelékanyaggal (vattatekercs) kitöltve. Minden tartály 250 kapszulát tartalmaz.

6.6A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Orphan Europe SARL

Immeuble “Le Wilson”

70, avenue du Général de Gaulle F-92800 Puteaux

Franciaország

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/04/286/001

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2004. október 13.

A forgalomba hozatali engedély utolsó megújításának dátuma: 2009. október 13.

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) internetes honlapján (http://www.emea.europa.eu/) található.

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

Wilzin 50 mg kemény kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

50 mg cink (mely 167,84 mg cink-acetát-dihidrátnak felel meg) kapszulánként.

Segédanyagok:

1,75 mg sunset yellow FCF (E110) kapszulánként

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Kemény kapszula.

Kapszula, narancssárga színű, átlátszatlan alsó és felső résszel, „93-377” jelöléssel.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Wilson-kór kezelésére.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A Wilzin-kezelést csak a Wilson-kór kezelésében jártas szakorvos felügyelete mellett lehet elkezdeni (lásd a 4.4 pontban). A Wilzin-kezelés az egész életen át tart.

Az adag a tünetekkel rendelkező és tünetekkel még nem rendelkező betegeknél megegyezik. A Wilzin 25 és 50 mg-os kemény kapszula formájában kerül forgalomba.

Felnőttek:

Szokásos adagja naponta 3-szor 50 mg, maximális adagja naponta 5-ször 50 mg.

Gyermekek és serdülők:

6 évesnél fiatalabb gyermekekkel kapcsolatban nagyon kevés adat áll rendelkezésre, de mivel a betegség minden esetben manifesztálódik, a profilaktikus kezelés megkezdését a lehető leghamarabb mérlegelni kell. Az ajánlott adag:

-1 és 6 éves kor között: naponta kétszer 25 mg,

-6 és 16 éves kor között, amennyiben a testsúly 57 kg alatt van: naponta háromszor 25 mg,

-16 éves kor fölött, vagy amennyiben a testsúly 57 kg felett van: naponta háromszor 50 mg.

Terhes nők:

Naponta 3-szor 25 mg általában hatásos, de az adagot a rézszintekhez kell igazítani (lásd a 4.4 és 4.6 pontban).

Az adagot minden esetben a kezelés során végzett ellenőrzéseknek megfelelően kell módosítani (lásd a 4.4 pontban).

A Wilzin-t éhgyomorra kell bevenni, az étkezést legalább 1 órával megelőzően vagy 2-3 órával azt követően. Amennyiben gyomorpanaszok jelentkeznek, ami a reggeli adag bevételekor gyakori, ez az adag délelőttre, a reggeli és ebéd közötti időszakra halasztható. A Wilzin-t kevés fehérjével, például hússal együtt is be lehet venni (lásd a 4.5 pontban).

Gyermekeknél, amennyiben a kapszulát nem tudják lenyelni, a kapszulát ki kell nyitni, tartalmát kevés vízben fel kell keverni (amelyet lehet cukorral vagy szörppel ízesíteni).

Amikor egy beteget kelátképző kezelésről Wilzin fenntartó kezelésre állítunk át, a kelátképző terápiát nem szabad rögtön felfüggeszteni, még 2-3 hétig párhuzamosan adni kell. Ennyi időbe telik ugyanis, hogy a cinkkezelés maximális metallothionein indukciót, és teljes rézabszorpció-gátlást idézzen elő. A kelátképző kezelés és a Wilzin alkalmazása között legalább egy órának el kell telnie.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Tünetekkel rendelkező betegeknél a cink-acetát-dihidrát kezdeti kezelésként nem ajánlott, mivel hatása lassan alakul ki. A tünetekkel rendelkező betegeket kezdetben kelátképző szerrel kell kezelni; ha a szérum rézszintje a toxikus határ alá kerül, és a beteg klinikailag egyensúlyban van, mérlegelhető a Wilzin fenntartó kezelés.

Mindazonáltal a cink által indukált duodenalis metallothionein-termelés és az ennek következményeképp létrejövő hatékony rézabszorpció-gátlás létrejöttéig a tünetekkel rendelkező betegeknek kezdetben adható cink-acetát-dehidrát, kelátképző szerrel együtt.

Ritkán ugyan, de előfordulhat klinikai állapotromlás a kezelés megkezdésekor, amint azt kelátképző szerek alkalmazása kapcsán is megfigyelték. Egyelőre még tisztázatlan, hogy ez a rézraktárak mobilizációjából vagy a betegség természetéből ered. Ilyen esetben a terápia módosítása ajánlott.

Portalis hypertoniában szenvedő, kelátképző kezelésben részesülő beteg Wilzinre történő átállításakor elővigyázatossággal kell eljárni akkor is, ha a beteg jól van és a kezelést tolerálja. Egy 16 betegből álló csoportból ketten meghaltak máj-dekompenzáció és előrehaladott portalis hypertonia következtében, miután a penicillamin-terápiát cinkterápiával váltották fel.

A kezelés ellenőrzése

A kezelés célja a plazmában lévő szabad réz szintjének (azaz a nem cöruloplazminhoz kötött plazma réz) 250 mikrogramm/l (normál: 100-150 mikrogramm/l) alatt, valamint a vizeletbe történő rézkiválasztás 125 mikrogramm/24 óra (normál: < 50 mikrogramm/24 óra) alatt tartása. A nem cöruloplazminhoz kötött plazma-réztartalom kiszámítása: a plazma össz-rézmennyiségből ki kell vonni a cöruloplazminhoz kötött réz mennyiségét. Ismert, hogy a cöruloplazmin miligrammonként 3 mikrogramm rezet köt.

A vizeletbe kiválasztott réz mennyisége csak akkor ad pontos képet a szervezet réztúlterheléséről, ha a beteg nem részesül kelátképző terápiában. A kelátképző kezelés, például a penicillamin vagy a trientin, a vizelet rézkoncentrációját általában növeli.

A máj rézszintje alapján sem lehet a kezelést irányítani, mivel nem tesz különbséget a potenciálisan toxikus szabad réz és a metallothioneinhez kötött réz között.

A kezelésben részesülő betegeknél a vizelet és/vagy a plazma cinkszintjének mérése hasznos lehet a compliance ellenőrzésére. A vizelet cinkürítés 2 mg/24 óra feletti és a plazma cinkszintjének 1250 mikrogramm/l feletti értéke általában megfelelő compliance-re utal.

Mint minden rézszintcsökkentő szer esetében, a túlkezelés a rézhiány veszélyét hordozza magában, amely gyermekek és terhes nők esetében különösen ártalmas, mivel a réz nélkülözhetetlen a megfelelő növekedéshez és mentális fejlődéshez. Ezekben a betegcsoportokban a vizelet rézszintje a normál tartomány felső határán (40-50 mikrogramm/24 óra), vagy kevéssel efölött tartandó.

A laboratóriumi követés, ideértve a hematológiai ellenőrzést és a lipoprotein meghatározását, a rézhiány korai megnyilvánulásainak – úgymint a csontvelő-depresszió következtében kialakuló anaemia és/vagy leukopenia, vagy a HDL koleszterinszint és a HDL/össz-koleszterin arány csökkenése – észlelése érdekében is szükséges.

Mivel a rézhiány szintén képes mylenoneuropathiát okozni, az orvosoknak oda kell figyelniük azokra a szenzoros és motoros tünetekre és jelekre, melyek potenciálisan a kezdeti neuropathiát és myeloneuropathiát jelezhetik a Wilzinnel kezelt betegeknél.

A kapszulahéj „Sunset yellow” FCF-et (E110) tartalmaz, mely allergiás reakciókat okozhat.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb rézszintcsökkentő szerek

Wilson-kórban szenvedő betegek körében végzett farmakodinámiás vizsgálatok során Wilzinnel (naponta háromszor 50 mg) aszkorbinsavat (naponta egyszer 1g), penicillamint (naponta négyszer 250 mg) és trientint (naponta négyszer 250 mg) adtak együtt. A fenti szerek a rézegyensúlyt összességében nem befolyásolták jelentős mértékben, habár enyhe interakció a cink és a kelátképzők (penicillamin és trientin) között megfigyelhető volt: a réz a székletben csökkent, de a vizeletbe fokozott mértékben választódott ki a cink egyedüli alkalmazásához képest. Ez valószínűleg bizonyos mértékben a kelátképző szer és a cink közötti komplexképződésnek tudható be, aminek következtében mindkét hatóanyag hatása csökken.

Amikor egy beteget kelátképző kezelésről Wilzin fenntartó kezelésre állítunk át, a kelátképző terápiát nem szabad rögtön felfüggeszteni, még 2-3 hétig párhuzamosan adni kell. Ennyi időbe telik ugyanis, hogy a cinkkezelés maximális metallothionein indukciót, és teljes rézabszorpció-gátlást idézzen elő. A kelátképző kezelés és a Wilzin alkalmazása között legalább egy órának el kell telnie.

Más gyógyszerekkel

A cink felszívódását a vas- és kalciumpótlók, a tetraciklinek és a foszfortartalmú vegyületek csökkenthetik, míg a cink csökkentheti a vas, a tetraciklinek és a fluorokinolonok felszívódását.

Ételek

Egészséges önkénteseken végzett vizsgálatok, melyek során a cinket étellel együtt adták, azt mutatták, hogy a cink felszívódását sokféle étel lassítja (például kenyér, keménytojás, kávé és tej). Az ételekben található anyagok, különösen a fitátok és rostok megkötik a cinket és megakadályozzák felvételét a bélhámsejtekbe. Úgy tűnik azonban, hogy a fehérje befolyásolja a legkevésbé a cink felszívódását.

4.6 Terhesség és szoptatás

Terhesség

A terhes, Wilson-kórban szenvedő nőkön történő alkalmazással kapcsolatban rendelkezésre álló kevés számú adat nem utal arra, hogy a cink a magzati/embrionális fejlődésre vagy az anyára káros hatást fejt ki. 42 terhességből öt vetélésről és 2 születési rendellenességről (microcephalia és korrigálható szívhiba) számoltak be.

Különböző cinksókkal végzett állatkísérletek nem utalnak a terhességgel, az embrionális/magzati fejlődéssel, a szüléssel vagy a szülés utáni fejlődéssel kapcsolatban közvetlen vagy közvetett káros hatásra (lásd az 5.3 pontban).

Rendkívül fontos, hogy a Wilson-kórban szenvedő gravidák kezelése a terhesség alatt is folytatódjon. A kezelőorvosnak kell eldöntenie, hogy cink vagy kelátképző kezelést kapjon a beteg. A terhes nőt kötelező szigorúan ellenőrizni, és az adagot úgy kell igazítani, hogy a magzat semmiképp se legyen rézhiányos (lásd a 4.4 pontban).

Szoptatás:

A cink az emberi anyatejbe kiválasztódik. A szoptatott csecsemőnél előfordulhat cink-indukált rézhiány. Ezért Wilzin-kezelés alatt a szoptatás kerülendő.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A jelentett nem kívánt mellékhatásokat az alábbiakban soroljuk fel, szervrendszerenkénti és gyakoriság szerinti csoportosításban. nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori

(≥1/1000 –<1/100), ritka (≥1/10 000 –<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Szervrendszer

Gyógyszermellékhatások

 

 

 

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri

nem gyakori:

sideroblastos anaemia; leukopenia

betegségek és tünetek

 

 

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

gyakori:

gyomorirritáció

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok

gyakori:

a vérben az amiláz, lipáz és

eredményei

 

alkalikus foszfatáz emelkedése

Az anaemia lehet micro-, normo- vagy macrocytás, és gyakran jár leukopeniával. Csontvelővizsgálat során általában jellegzetes „gyűrűs sideroblastokat” találunk (azaz vassal teli paranuclearis mitokondriumokat tartalmazó vörösvértesteket). Ezek a rézhiány korai megnyilvánulásai lehetnek, és a cinkdózis csökkentését követően gyorsan regrediálhatnak. Ezeket azonban el kell különíteni a haemolyticus anaemiától, mely nem kontrollált Wilson-kórban gyakran előfordul, mikor a szabad réz szintje a szérumban megemelkedik.

A leggyakoribb nemkívánatos hatás a gyomorirritáció. Ez általában a legelső reggeli adag bevételekor a legrosszabb, és a kezelés első néhány napja után megszűnik. A napi első adag délelőttre halasztásával, vagy az adag kevés fehérjével együtt történő bevételével a tünetek mérsékelhetők.

A kezelés megkezdése után néhány héttel előfordulhat a szérum alkalikus foszfatáz-, amiláz-, és lipázszintjének emelkedése. Ezek a kezelés első egy-két évében általában visszatérnek a normál tartomány felső határára.

4.9 Túladagolás

A szakirodalomban három esetben számoltak be cinksók (szulfát és glükonát) akut, orális túladagolásáról. Egy 35 éves nőbeteg meghalt 6 g cink (az ajánlott terápiás adag 40-szerese) beadása után öt nappal, amit veseelégtelenséggel és hyperglykaemiás kómával járó haemorrhagiás pancreatitisszel magyaráztak. Ugyanez az adag egy teljes bélirrigációval kezelt serdülő esetében hányáson kívül semmilyen tünettel nem járt. Egy másik serdülő betegnél 4 g cink bevétele után öt órával a szérumban a cinkszint 50 mg/l-re emelkedett és erős hányinger, hányás, szédülés jelentkezett.

Túladagolás esetén, amilyen gyorsan csak lehet, gyomormosás vagy hánytatás szükséges, a még fel nem szívódott cink eltávolítása céljából. Mérlegelni kell a nehézfém kelátképző kezelést, ha a plazma cinkszintje kifejezetten emelkedett (> 10 mg/l).

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: tápcsatorna és anyagcsere gyógyszerei, ATC kód: A16AX05.

A Wilson-kór (hepatolenticularis degeneratio) autoszomális recesszív módon öröklődő anyagcsere defektus, melyben a réz epével történő kiválasztása kóros. A réz felszaporodása a májban a májsejtek károsodásához és következményes cirrózishoz vezet. Miután a máj réztároló kapacitása kimerült, a réz bekerül a véráramba, majd a májon kívüli szervekben rakódik le, például az agyban, melynek következtében motoros rendellenességek és pszichiátriai tünetek jelentkeznek. A betegeknél elsődlegesen máj eredetű, neurológiai, illetve pszichiátriai tünetek jelentkezhetnek.

A cink-acetát-dihidrát aktív fele a cink kation, mely meggátolja a táplálékkal felvett réz abszorpcióját, valamint az endogén ürített réz reabszorpcióját. A cink indukálja az enterális sejtek metallothionein- termelését, mely egy rézkötő fehérje, és így a réz véráramba jutását gátolja. A megkötött réz a bélhámsejtek folyamatos desquamatiója következtében a széklettel távozik.

Wilson-kóros betegek rézanyagcseréjének farmakodinámiás vizsgálata során a nettó réz egyensúlyt és a radiofarmakonnal jelzett réz felvételét is meghatározták. Napi 150 mg Wilzin három adagban hatásosnak bizonyult a rézfelszívódás szignifikáns csökkentésében és negatív rézegyensúlyt idézett elő.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Mivel a cink a rézfelvétel szabályozására a bélhámsejtek szintjén hat, a vér cinkszintje alapján történő farmakokinetikai számítások nem nyújtanak megbízható információt a cink biológiai hozzáférhetőségéről a hatásponton.

A cink a vékonybélben szívódik fel, és abszorpciós kinetikája növekvő adagok mellett kialakuló telődési tendenciára utal. A frakcionális cinkfelszívódás negatív korrelációt mutat a cinkbevitellel. Átlagos étkezéssel bevitt mennyiség (7-15 mg/nap) mellett 30% és 60% közötti tartományban van, míg 100 mg/nap terápiás adag mellett 7%-ra csökken.

A felszívódott cink véráramba jutó részének körülbelül 80%-a vörösvérsejtekbe kerül, a maradék legnagyobb része pedig albuminhoz és más plazmaproteinekhez kötődik. A cink fő tárolási helye a máj, és cinkkel történő fenntartó kezelés alatt a máj cinktartalma megnő.

Egészséges egyéneknél 45 mg-os cinkadag alkalmazása után a plazma eliminációs felezési idő hozzávetőleg 1 óra. A cink eliminációja elsősorban a székletbe, kisebb részben a vizeletbe és verejtékbe történő kiválasztódás útján történik. A székletbe történő kiválasztódás legnagyobbrészt a fel nem szívódott cink béltartalommal történő továbbítódásának, másrészről azonban az endogén intestinalis szekréciónak tudható be.

5.3A preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei

Preklinikai vizsgálatokat végeztek cink-acetáttal és más cinksókkal. A rendelkezésre álló farmakológiai és toxikológiai adatok nagy hasonlóságot mutattak a cinksók között és a különböző állatfajok körében.

Az orális LD50 körülbelül 300 mg cink/testtömeg kg (a humán terápiás adag körülbelül 100-150- szerese). Az ismételt dózistoxicitási vizsgálatok során megállapított NOEL-érték (nem észlelt hatásszint, No Observed Effect Level) körülbelül 95 mg cink/testtömeg kg (a humán terápiás adag körülbelül 48-szorosa).

In vitro és in vivo vizsgálatokból származó, meggyőző bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a cink nem rendelkezik klinikailag releváns genotoxikus hatással.

A különböző cinksókkal elvégzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok nem utalnak klinikailag releváns embriotoxicitásra, foetotoxicitásra vagy teratogén hatásra.

Hagyományos karcinogenitási vizsgálatot cink-acetát-dihidráttal nem folytattak.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

A kapszula tartalma kukoricakeményítő magnézium-sztearát

Kapszulahéj zselatin

titán-dioxid (E171)

”Sunset yellow” FCF (E110)

Jelölőtinta

fekete vas-oxid (E172) sellak

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Fehér HDPE tartály polipropilénből és HDPE-ből készült kupakkal lezárva, és töltelékanyaggal (vattatekercs) kitöltve. Minden tartály 250 kapszulát tartalmaz.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Orphan Europe SARL

Immeuble “Le Wilson”

70, avenue du Général de Gaulle F-92800 Puteaux

Franciaország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/04/286/002

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2004. október 13.

A forgalomba hozatali engedély utolsó megújításának dátuma: 2009. október 13

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) internetes honlapján (http://www.emea.europa.eu/) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája