Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Xydalba (dalbavancin hcl) – Alkalmazási előírás - J01XA04

Updated on site: 11-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveXydalba
ATC-kódJ01XA04
Hatóanyagdalbavancin hcl
GyártóAllergan Pharmaceuticals International Ltd

Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.

1.A GYÓGYSZER NEVE

Xydalba 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

500 mg dalbavancin injekciós üvegenként (dalbavancin-hidroklorid formájában).

Feloldást követően az oldat milliliterenként 20 mg dalbavancint tartalmaz.

A hígított infúziós oldat végső dalbavancin-koncentrációjának 1–5 mg/ml-nek kell lennie (lásd 6.6 pont).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz (por koncentrátumhoz).

Fehér, törtfehér vagy halványsárga színű por.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

A Xydalba alkalmazása akut bakteriális bőr- és lágyrészfertőzések (Acute Bacterial Skin and Skin Structure Infections - ABSSSI) kezelésére javallott felnőtteknél (lásd: 4.4 és 5.1 pont).

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos útmutatást.

4.2Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Ajánlott dózis és a kezelés időtartama felnőtteknél

Felnőtteknek a javasolt dózis bőr- és lágyrészfertőzések esetén 1500 mg dalbavancin, amelyet vagy egyszeri 1500 mg-os infúzió formájában vagy pedig 1000 mg, majd egy héttel később 500 mg dalbavancin formájában kell beadni (lásd: 5.1 és 5.2 pont).

Idősek

Nincs szükség a dózis módosítására (lásd: 5.2 pont).

Vesekárosodás

Enyhe és közepes mértékben károsodott veseműködés esetén nincs szükség a dózis módosítására (kreatinin-clearence τ 30 és 79 ml/perc között). Rendszeres (heti 3 alkalommal) hemodialízissel kezelt betegeknél nincs szükség a dózis módosítására, és a dalbavancin a hemodialízis időzítésétől függetlenül adható.

Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, akik kreatinin-clearence-e < 30 ml/perc, és nem részesülnek rendszeres hemodialízisben, az ajánlott dózis csökkentendő: vagy egyszeri infúzióban beadott 1000 mg dalbavancin vagy 750 mg dalbavancin, amelyet egy héttel később 375 mg követ (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Enyhe májkárosodásban szenvedő (Child-Pugh A) betegeknél nincs szükség a dalbavancin dózis módosítására. Közepes vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (Child-Pugh B és C) elővigyázatosság szükséges, mivel a megfelelő dózis alkalmazására vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre (lásd: 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

A dalbavancin biztonságosságát és hatásosságát 0–18 év közötti gyermekeknél nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.2 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazás

A Xydalbát fel kell oldani, majd az intravénás infúzióban 30 perc alatt történő beadás előtt tovább kell hígítani. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a

6.6 pontban.

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

A Xydalbát kellő körültekintéssel szabad alkalmazni azoknál a betegeknél, akik allergiás reakciót mutattak más glikopeptidekre, mivel túlérzékenységi keresztreakció léphet fel. Amennyiben a Xydalbával szemben túlérzékenységi reakció lép fel, az adagolást be kell szüntetni, és az allergiás reakció szükséges terápiáját meg kell kezdeni.

Clostridium difficile-asszociált diarrhoea

Szinte minden antibiotikum esetén beszámoltak már az antibakteriális kezeléssel összefüggő vastagbélgyulladásról és álhártyás vastagbélgyulladásról (pseudomembranosus colitis), melynek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet. Ezért az olyan betegeknél, akiknél a dalbavancin- kezelés alatt vagy azt követően hasmenés jelentkezik, fontos mérlegelni ezt a diagnózist (lásd:

4.8 pont). Ilyen esetben a dalbavancin adásának megszüntetése, a megfelelő kiegészítő terápia alkalmazása, valamint a Clostridium difficile elleni célzott kezelés mérlegelendő. Ezen betegeket tilos a perisztaltikát gátló készítményekkel kezelni.

Infúzióval kapcsolatos reakciók

Az infúzióval kapcsolatos reakciók kockázatának csökkentése érdekében a Xydalbát intravénás infúzióként kell adagolni, összesen 30 perces infúziós idővel. A glikopeptid antibakteriális szerek gyors intravénás infúziója „Red-Man szindrómára” emlékeztető tüneteket okozhat, köztük a felső testfél kipirulását, csalánkiütést, viszketést és/vagy bőrkiütést. Az infúzió leállítása vagy lassítása után e reakciók megszűnhetnek.

Vesekárosodás

A dalbavancin hatásosságáról és biztonságosságáról korlátozott adatok állnak rendelkezésre 30 ml/perc alatti kreatinin-clearence esetén. Krónikusan beszűkült veseműködésű betegeknél a

szimulációk alapján a dózis módosítása szükséges, amennyiben a kreatinin-clearence kevesebb, mint 30 ml/perc, és a beteg nem részesül rendszeres hemodialízisben (lásd: 4.2 és 5.2 pont).

Kevert fertőzések

Olyan kevert fertőzésekben, amelyekben Gram-negatív baktériumra gyanakodnak, a betegeket a Gram-negatív baktériumok elleni, megfelelő antibakteriális szerrel/szerekkel is kezelni kell (lásd: 5.1 pont).

Nem érzékeny organizmusok

Az antibiotikumok alkalmazása elősegítheti a nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodását. Ha a kezelés alatt felülfertőződés alakul ki, akkor meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket.

A klinikai adatok korlátozottsága

A dalbavancin biztonságosságáról és hatásosságáról korlátozott mennyiségű adatok állnak rendelkezésre több mint két adag alkalmazása esetén (egy hetes különbséggel adva). A bőr- és lágyrészfertőzésekben végzett jelentős vizsgálatokban csak az alábbi fertőzéseket kezelték: cellulitis, orbánc, tályog és sebfertőzések. Súlyosan károsodott immunrendszerű betegek dalbavancinnal való kezelésével nincs tapasztalat.

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egy in vitro receptor-szűrővizsgálat eredményei nem jeleznek más terápiás célpontokkal való valószínű kölcsönhatásokat, valamint nem jelzik klinikailag jelentős farmakodinámiás interakciók lehetőségét (lásd 5.1 pont).

A dalbavancinnal nem folytattak klinikai gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatokat.

Egyéb gyógyszereknek a dalbavancin farmakokinetikájára kifejtett lehetséges hatásai

A dalbavancin in vitro nem metabolizálódik a CYP enzimeken, ezért nem valószínű, hogy a CYP induktorok vagy inhibitorok befolyásolnák a dalbavancin farmakokinetikáját.

Nem ismert, hogy a dalbavancin szubsztrátként viselkedik-e a májba való felvétel során vagy

a hepatikus efflux transzporterek esetén. Az említett transzporterek gátlóival való együttes alkalmazás fokozhatja a dalbavancin-expozíciót. Ilyen transzportergátlók például a felerősített proteáz-inhibitorok, a verapamil, a kinidin, az itrakonazol, a klaritromicin és a ciklosporin.

A dalbavancin egyéb gyógyszerek farmakokinetikáját befolyásoló potenciálja

A dalbavancinnak a CYP enzimeken metabolizált gyógyszerekre gyakorolt interakciós potenciálja várhatóan alacsony, mivel in vitro nem inhibitora vagy induktora a P450 enzimeknek. Nem áll rendelkezésre adat arra vonatkozóan, hogy a dalbavancin gátolná a CYP2C8 enzimet.

Nem ismert, hogy a dalbavancin transzportergátló lenne. A dalbavancinnal történő együttes alkalmazás esetén nem zárható ki azon transzporter szubsztrátok fokozott expozíciója, amelyek érzékenyek a gátolt transzporter aktivitásra (például sztatinok és digoxin).

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A dalbavancin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek során reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd: 5.3 pont).

A Xydalba alkalmazása nem javallt terhesség alatt, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a dalbavancin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Azonban a dalbavancin kiválasztódik a szoptató patkányok tejébe, így kiválasztódhat a humán anyatejbe is. A dalbavancin orálisan nem szívódik fel jól. Ennek ellenére a szoptatott csecsemő gastrointestinalis flórájára vagy a szájflórájára gyakorolt hatása nem zárható ki.

A Xydalba alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.

Termékenység

Állatkísérletek csökkent termékenységet mutattak (lásd: 5.3 pont). Az emberre gyakorolt potenciális kockázat nem ismert.

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Xydalba kismértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, mivel néhány beteg szédülésről számolt be (lásd: 4.8 pont).

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonsági profil összefoglalása

A fázis 2 / 3 klinikai vizsgálatokban 2473 beteg kapott dalbavancint vagy egyszeri 1500 mg-os infúzióban, vagy 1000 mg és egy héttel később 500 mg formájában. A dalbavancinnal kezelt betegek legalább 1%-ánál előforduló leggyakoribb mellékhatások a következők: hányinger (2,4%), hasmenés (1,9%) és fejfájás (1,3%); és ezek általában enyhék vagy közepesen súlyosak voltak.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi mellékhatásokat a dalbavancinnal végzett fázis 2 / 3 klinikai vizsgálatok során azonosították. A mellékhatások szervrendszeri kategóriánként és gyakoriság szerint kerülnek felsorolása. A gyakorisági kategóriák a következő megállapodás szerint kerülnek meghatározásra: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10 között), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100 között), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000 között).

Szervrendszeri kategóriák

Gyakori

Nem gyakori

Ritka

Fertőző betegségek és

 

vulvovaginális gombás fertőzés, húgyúti

 

parazitafertőzések

 

fertőzés, gombás fertőzés, Clostridium

 

 

 

difficile okozta colitis, orális Candida

 

 

 

fertőzések

 

Szervrendszeri kategóriák

Gyakori

Nem gyakori

Ritka

Vérképzőszervi és

 

anaemia, thrombocytosis, eosinophilia,

 

nyirokrendszeri betegségek

 

leukopenia, neutropenia

 

és tünetek

 

 

 

Immunrendszeri betegségek

 

 

anaphylactoid

és tünetek

 

 

reakció

Anyagcsere- és táplálkozási

 

étvágycsökkenés

 

betegségek és tünetek

 

 

 

Pszichiátriai kórképek

 

insomnia

 

Idegrendszeri betegségek és

fejfájás

ízérzés zavara, szédülés

 

tünetek

 

 

 

Érbetegségek és tünetek

 

bőrpír, phlebitis

 

Légzőrendszeri, mellkasi és

 

köhögés

bronchospasmus

mediastinalis betegségek és

 

 

 

tünetek

 

 

 

Emésztőrendszeri betegségek

hányinger, hasmenés

székrekedés, hasi fájdalom, dyspepsia, hasi

 

és tünetek

 

diszkomfort, hányás

 

A bőr és a bőr alatti szövet

 

pruritus, urticaria, bőrkiütés

 

betegségei és tünetei

 

 

 

A nemi szervekkel és az

 

vulvovaginális pruritus

 

emlőkkel kapcsolatos

 

 

 

betegségek és tünetek

 

 

 

Általános tünetek, az

 

infúzióval kapcsolatos reakciók

 

alkalmazás helyén fellépő

 

 

 

reakciók

 

 

 

Laboratóriumi és egyéb

 

emelkedett laktát dehidrogenáz-szint a

 

vizsgálatok eredményei

 

vérben, emelkedett alanin

 

 

 

aminotranszferáz-szint, emelkedett

 

 

 

aszpartát aminotranszferáz-szint,

 

 

 

emelkedett húgysavszint a vérben, kóros

 

 

 

májfunciós laborértékek, emelkedett

 

 

 

transzamináz értékek, emelkedett alkalikus

 

 

 

foszfatáz-szint a vérben, emelkedett

 

 

 

vérlemezkeszám, emelkedett

 

 

 

testhőmérséklet, emelkedett májenzim

 

 

 

szint, emelkedett gamma-glutamil

 

 

 

transzferáz-szint

 

Kiválasztott mellékhatások leírása

A gyógyszerosztályra jellemző mellékhatások

Glikopeptidek (vankomicin és teikoplanin) alkalmazásakor ototoxicitásról számoltak be. Azoknál a betegeknél, akiknél egyidejűleg egyéb ototoxikus szert (például egy aminoglikozidot) is alkalmaznak, nagyobb lehet a kockázat.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

A dalbavancin-túladagolás kezelésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre konkrét adatok, mivel dóziskorlátozó toxicitást nem észleltek a klinikai vizsgálatok során. A fázis 1 vizsgálatokban egészséges önkénteseknek adott legfeljebb 1500 mg egyszeri dózis, valamint 8 hét alatt adott legfeljebb 4500 mg kumulatív dózis esetén sem észleltek toxicitásra utaló tüneteket vagy klinikailag gondot okozó laboratóriumi eredményeket. A fázis 3 vizsgálatokban a betegek legfeljebb 1500 mg egyszeri dózist kaptak.

A dalbavancin-túladagolás kezelésének megfigyelésből és általános szupportív kezelésből kell állnia. Bár kifejezetten a dalbavancin-túladagolás hemodialízissel történő kezelésére vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat, megjegyzendő, hogy egy, vesekárosodásban szenvedő betegekkel folytatott fázis 1 vizsgálatban 3 órával a hemodialízist követően a dalbavancin ajánlott dózisának kevesebb mint 6%-a került eltávolításra.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: szisztémás antibakteriális szerek, glikopeptid antibiotikumok ATC kód: J01XA04.

Hatásmehanizmus

A dalbavancin egy baktericid lipoglikopeptid.

Hatását az érzékeny Gram-pozitív baktériumokban a sejtfalszintézis gátlásával fejti ki oly módon, hogy a szintetizálódó sejtfal peptidoglikánjában a peptidlánc terminális D-alanil-D-alaninjához kötődve gátolja a diszacharid alegységek keresztkötését (transzpeptidáció és transzglikoziláció), ami a baktériumsejt pusztulásához vezet.

Rezisztencia-mechanizmus

Minden Gram-negatív baktérium eredendően dalbavancin-rezisztens.

A Staphylococcus és Enterococcus speciesek dalbavancinnal szembeni rezisztenciája a VanA genotípus jelenlétéhez kötődik, melynek következtében a célpeptid módosul a szintetizálódó sejtfalban. In vitro vizsgálatok alapján a dalbavancin aktivitását nem befolyásolják más, vankomicin- osztályba tartozó rezisztencia gének.

A dalbavancin MIC-értékek magasabbak a vankomicinre mérsékelten érzékeny Staphylococcusok (vancomycin-intermediate staphylococci (VISA)) esetén, mint a vankomicinre érzékeny fajok esetén. Abban az esetben, ha az izolált, magasabb MIC-értékkel rendelkező törzsek stabil fenotípusúak és korrelálnak a más glikoproteinekkel szembeni rezisztenciával, akkor a valószínű mechanizmus a keletkező peptiodoglikánban lévő glikopeptid célmolekulák számának megemelkedése.

A dalbavancin és más antibiotikum-csoportok közötti keresztrezisztencia nem volt megfigyelhető az in vitro vizsgálatok során. A meticillin-rezisztenciának nincs hatása a dalbavancin aktivitásra.

Kölcsönhatás más antibakteriális szerekkel

In vitro vizsgálatokban nem figyeltek meg antagonizmust a dalbavancin és más, gyakran alkalmazott antibiotikumok (úgymint cefepim, ceftazidim, ceftriaxon, imipenem, meropenem, amikacin, aztreonám, ciprofloxacin, piperacillin/tazobaktám és trimetoprim/szulfametoxazol) között a tizenkét, Gram-negatív patogénnel végzett tesztek során (lásd: 4.5 pont).

Érzékenységi határértékek vizsgálata

Az antimikrobiális szerek érzékenységi vizsgálatával foglalkozó európai bizottság (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing – EUCAST) által megállapított minimális gátló koncentráció (MIC – Minimum Inhibitory Concentration) határértékek a következők:

ξStaphylococcusok: Érzékeny ≤ 0,125 mg/l; Rezisztens > 0,125 mg/l,

ξBéta-hemolizáló Streptococcus A, B, C, G: Érzékeny ≤ 0,125 mg/l; Rezisztens > 0,125 mg/l,

ξViridáns Streptococcus (csak Streptococcus anginosus csoport): Érzékeny ≤ 0,125 mg/l;

Rezisztens > 0,125 mg/l.

A farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés

A Staphylococcusokkal szembeni in vitro baktericid hatás időfüggő azon a szérumkoncentráción, amely hasonló az embereknél mért ajánlott dózisokhoz. A S. aureus esetén a dalbavancin in vivo farmakokinetikai/farmakodinámiás kapcsolatát az állati fertőzés neutropeniás modelljén vizsgálták, amely arra utalt, hogy a kolóniaképző egységek (colony forming units – CFU) tízes alapú logaritmusában akkor figyelhető meg a legnagyobb nettó csökkenés, amikor a magasabb dózisokat ritkábban adták.

Specifikus patogénekkel szembeni klinikai hatásosság

A dalbavancin in vitro hatásosságát az alábbi érzékeny kórokozók esetén mutatták ki akut bakteriális bőr- és lágyrészfertőzések esetén:

ξStaphylococcus aureus,

ξStreptococcus pyogenes,

ξStreptococcus agalactiae,

ξStreptococcus dysgalactiae,

ξStreptococcus anginosus csoport (beleértve a S. anginosus-t, S. intermedius-t és S. Constellatus-t is).

Egyéb fontos kórokozókkal szembeni antibakteriális hatás

Az alábbi kórokozókkal szemben a klinikai hatásosságot nem igazolták, jóllehet az in vitro vizsgálatok

arra utalnak, hogy szerzett rezisztencia-mechanizmusok nélkül valószínűleg érzékenyek a dalbavancinra.

ξG-szerocsoportba tartozó Streptococcusok

ξClostridium perfringens,

ξPeptostreptococcus spp.

Gyermekek

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a Xydalba vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően bőr- és lágyrészfertőzésekben (lásd: 4.2 és 5.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

A dalbavancin farmakokinetikáját egészséges egyéneknél, betegeknél és egyes speciális csoportoknál is vizsgálták. A dalbavancin szisztémás expozíciója egy dózis alkalmazása után a 140 mg és 1120 mg közötti tartományban a dózissal arányos, ami a dalbavancin lineáris farmakokinetikájára utal.

Egészséges felnőtteknél nem figyeltek meg dalbavancin-akkumulációt többszöri intravénás infúziót követően sem, amikor legfeljebb 8 hétig, heti egy alkalommal adták (1000 mg az 1. napon, melyet 7 héten keresztül heti 500 mg-os dózisok követtek).

Az átlagos terminális eliminációs felezési idő (t1/2) 372 (333 és 405 közötti) óra volt. A dalbavancin farmakokinetikája a három kompartmentes modellel írható le a legjobban (α és β eloszlási fázisok, amelyet a terminális eliminációs fázis követ). Így az eloszlási felezési idő (t1/2β), amely a klinikailag jelentős koncentráció–idő profil legnagyobb részét képezi, 5 és 7 nap között van, és így konzisztens a heti egyszeri adagolással.

Az alábbi, 2-es számú táblázat tartalmazza a dalbavancin becsült farmakokinetikai paramétereit a kétdózisos séma és az egydózisos séma után.

2. táblázat

A dalbavancin átlagos (SD) farmakokinetikai paraméterei populációs farmakokinetikai elemzés alapján1

Paraméter

Kétdózisos séma2

Egydózisos séma3

Cmax (mg/l)

1. nap: 281 (52)

1. nap: 411 (86)

 

8. nap: 141 (26)

 

AUC0-14. nap

18100 (4600)

20300 (5300)

(mg•h/l)

 

 

CL (l/h)

0,048 (0,0086)

0,049 (0,0096)

1Forrás: DAL-MS-01.

21000 mg az 1. napon + 500 mg a 8. napon; DUR001-303 számú vizsgálat alanyai, akik értékelhető farmakokinetikai mintával rendelkeznek.

31500 mg; DUR001-303 számú vizsgálat alanyai, akik értékelhető farmakokinetikai mintával rendelkeznek.

Az 1. ábrán látható a dalbavancin plazmakoncentrációjának időfüggvénye a kétdózisos séma, illetve az egydózisos séma után.

1. ábra: A dalbavancin plazmakoncentrációja az idő függvényében, egy tipikus ABSSSI- betegben (populációs farmakokinetikai modellt alkalmazó szimuláció) az egyszeri dózisos és a kétdózisos sémákat tekintve.

Eloszlás

Dinamikus egyensúlyi állapotban (steady state) az egészséges egyéneknél a clearence és az eloszlási térfogat hasonló a fertőzött betegeknél megfigyelthez. Dinamikus egyensúlyi állapotban az eloszlási térfogat hasonló volt az extracelluláris folyadék mennyiségéhez. A dalbavancin reverzibilisen kötődik az emberi plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz. A dalbavancin plazmafehérje kötődése 93%, és nem függ a gyógyszerkoncentrációtól, veseelégtelenségtől vagy májelégtelenségtől. Egészséges önkénteseknél az egyszeri 1000 mg-os intravénás dózist követően cutan vesicularis folyadékban

meghatározott AUC (kötött és szabad dalbavancin) megfelelt az alkalmazást követő 7. napon a plazmában meghatározott AUC körülbelül 60%-ának.

Biotranszformáció

A humán plazmában nem észleltek metabolitokat jelentős mennyiségben. A vizeletben hidroxi- dalbavancin és mannozil-aglikon metabolitokat mutattak ki (a beadott dózis kevesebb mint 25%-át). Az említett metabolitok képződéséhez vezető metabolikus útvonalakat nem azonosították, habár a dalbavancin teljes kiválasztásán belül a metabolizmus relatíve csekély hozzájárulása miatt nem várható a dalbavancin metabolizmusa gátlásának vagy fokozásának tulajdonítható gyógyszerkölcsönhatás. A hidroxi-dalbavancin és a mannozil-aglikon lényegesen kisebb antibakteriális aktivitást mutat, mint a dalbavancin.

Elimináció

Egészséges egyéneknél az egyszeri 1000 mg-os adag alkalmazását követően a dalbavancin átlagosan

19–33%-ban választódott ki a vizeletbe dalbavancin, illetve 8–12%-ban hidroxi-dalbavancin metabolit formájában. A beadott adag körülbelül 20%-a széklettel ürült ki.

Speciális populációk

Vesekárosodás

A dalbavancin farmakokinetikáját 28, különböző fokú vesekárosodásban szenvedő egyénnél és 15, normál veseműködésű, párosított kontroll egyénnél vizsgálták. Az egyszeri 500 mg-os vagy

1000 mg-os dalbavancin adását követően az átlagos plazmaclearence (CLT) sorrendben 11%-kal, 35%- kal, illetve 47%-kal csökkent enyhe (CLCR 50 - 79 ml/perc), közepesen súlyos (CLCR 30 – 49 ml/perc) vagy súlyos (CLCR < 30 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő egyéneknél a normális vesefunkcióval rendelkező egyénekhez képest. Olyan egyéneknél, akiknél a kreatinin-clearence 30 ml/perc alatti, az átlagos AUC körülbelül kétszer magasabb volt. A dalbavancin súlyos vesekárosodásban szenvedő egyének bevonásával végzett farmakokinetikai vizsgálataiban az észlelt átlagos plazma CLT- csökkenés és az ehhez társuló AUC0-∞-emelkedés klinikai jelentősége nem ismert. Végstádiumú vesebetegségben szenvedő, rendszeres (heti 3 alkalomra ütemezett) vesedialízisben részesülő egyéneknél a farmakokinetika hasonló volt az enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő egyéneknél megfigyelthez, és 3 órával a hemodialízist követően az alkalmazott dózis kevesebb, mint 6%-a került eltávolításra. A vesekárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazandó adagolásra vonatkozó útmutatást lásd a 4.2 pontban.

Májkárosodás

A dalbavancin farmakokinetikáját 17, enyhe, közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő egyénnél és 9, párosított, normál májműködésű egyénnél vizsgálták. Enyhe májkárosodásban szenvedő egyéneknél az átlagos AUC változatlan volt a normális májműködésű egyénekhez képest, míg a közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodás esetén az átlagos AUC 28, ill. 31%-kal csökkent. A közepesen súlyos és súlyos májfunkciós zavarban szenvedő egyéneknél a csökkent expozíció oka és klinikai jelentősége nem ismert. A májkárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazandó adagolásra vonatkozó útmutatást lásd a 4.2 pontban.

Nem

Egészséges egyéneknél vagy fertőzéssel küzdő betegeknél nem figyeltek meg klinikailag jelentős, nemhez kapcsolódó különbségeket a dalbavancin farmakokinetikájában. A nemi hovatartozás alapján történő dózismódosítás nem szükséges.

Idősek

A dalbavancin farmakokinetikája nem módosult szignifikánsan az életkor szerint; ezért az életkor

alapján történő dózismódosítás nem szükséges (lásd 4.2 pont). A dalbavancin időseknél történő alkalmazásával kapcsolatban kevés a tapasztalat. A fázis 2 /3 klinikai vizsgálatokba 276, 75 éves vagy e feletti beteget vontak be, akik közül 173-an kaptak dalbavancint. A klinikai vizsgálatokba legfeljebb 93 éves betegeket vontak be.

Gyermekek

A Xydalba biztonságosságát és hatásosságát 0-18 év közötti gyermekeknél nem igazolták.

Az összesen tíz, 12 és 16 éves kor közötti, javuló fertőzésben szenvedő gyermekgyógyászati beteg egyszeri 1000 mg-os adag dalbavancint (60 kg vagy afeletti testsúly) vagy 15 mg/kg dalbavancint (60 kg testsúly alatt) kapott.

A dalvabancin átlagos plazma expozíciója – az AUCinf (17 495 μg•h/ml és 16 248 μg •h/ml) és a Cmax (212 μg/ml és 191 μg/ml) alapján – hasonló volt azoknál a 12–16 éves kor közötti gyermekeknél, akik 60 kg feletti testtömeg (61,9 - 105,2 kg) esetén 1000 mg-ot, illetve 60 kg (47,9-58,9 kg) alatti testtömeg esetén 15 mg/kg dalbavancint kaptak. A látszólagos terminális t½ hasonló (átlagban 227, illetve 202 óra) volt az 1000 mg-os és a 15 mg/kg-os dalbavancin-dózisok alkalmazása esetén. A 12 és 16 év közötti egyéneknél végzett vizsgálatban a dalbavancin biztonságossági profilja konzisztens volt a dalbavancinnal kezelt felnőtteknél tapasztalt biztonságossági profillal.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A dalbavancin toxicitását 3 hónapon keresztül napi intravénás alkalmazást követően értékelték patkányokon és kutyákon. A dózisfüggő toxicitás a következők formájában jelentkezett: szérum kémiai értékek és szövettanilag igazolt vese- és májkárosodás, alacsony vörösvértest paraméterekés az injekció helyén fellépő irritáció. Csak kutyáknál (nem az injekció helyével összefüggő) bőrduzzanattal és/vagy bőrpírral, mucosalis pallorral, nyáladzással, hányással, szedációval, enyhe vérnyomáscsökkenéssel és a szívfrekvencia emelkedésével együtt járó, infúzióval kapcsolatos, dózisfüggő reakciókat figyeltek meg. Ezek az infúzióval kapcsolatos reakciók átmenetiek voltak

(1 órával a beadást követően megszűntek), és hisztamin-felszabadulásnak tulajdoníthatóak. Ugyanazzal a (mg/kg/nap) dalbavancin dózissal a fiatal patkányoknál kapott toxicitás profil megegyezett a korábban felnőtt patkányoknál megfigyelttel.

A patkányokon és nyulakon végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok nem mutattak ki teratogén hatást. A patkányoknál a klinikai expozíciónál körülbelül háromszor magasabb expozíció esetén a fertilitás csökkenése, az embrióelhalás nagyobb gyakorisága, a magzati súly és a csontosodás csökkenése, valamint a neonatális mortalitás növekedése fordult elő. Nyulaknál a humán terápiás tartomány alatti expozíció esetén vetélés fordult elő az anyai toxicitás következtében.

A karcinogenitásra vonatkozó, hosszú távú vizsgálatokat nem végeztek. A dalbavancin nem volt mutagén vagy klasztogén egy sor in vitro és in vivo genotoxicitási vizsgálatban.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Mannit (E421)

Laktóz-monohidrát

Sósav (pH-beállításhoz)

Nátrium-hidroxid (pH-beállításhoz)

6.2Inkompatibilitások

Nátrium-klorid oldatok kicsapódást okozhatnak, ezért ezeket nem szabad a feloldáshoz vagy a

hígításhoz használni (lásd: 6.6 pont).

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel és intravénás oldatokkal keverhető.

6.3Felhasználhatósági időtartam

Száraz por: 4 év

A Xydalba kémiai és fizikai stabilitása mind az elkészített koncentrátum, mind a hígított oldat formájában legfeljebb 25°C-on, 48 órán át igazolt. Felhasználásra kész állapotban a teljes stabilitás a feloldás és a beadás között nem haladhatja meg a 48 órát.

Mikrobiológiai szempontból a gyógyszert azonnal fel kell használni. Ha nem kerül azonnal felhasználásra, akkor a felhasználásra kész állapotban történő, a felhasználás előtti tárolás idejéért és annak körülményeiért a felhasználó a felelős, de ez normális esetben 2°C – 8°C között sem lehet hosszabb, mint 24 óra, kivéve, ha a feloldás/hígítás ellenőrzötten és validáltan aszeptikus körülmények között történt. Nem fagyasztható!

6.4Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

Egyszer használatos 48 ml-es, I. típusú injekciós üveg gumidugóval és zöld, lepattintható kupakkal.

Minden csomagolási egység 1 injekciós üveget tartalmaz.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A Xydalbát steril, injekcióhoz való vízben kell feloldani, majd 50 mg/ml (5%) glükóz oldatos infúzióban kell tovább hígítani.

A Xydalba injekciós üvegek csak egyszer használhatók.

Feloldási és hígítási utasítások

A Xydalba feloldásához és hígításához aszeptikus eljárást kell alkalmazni.

1.Az injekciós üveg tartalmát 25 ml injekcióhoz való víz lassú hozzáadásával kell feloldani.

2.Ne rázza fel! A habzás elkerülésére az injekciós üveget felváltva finoman körkörösen kell mozgatni és fel-le kell fordítani, amíg annak tartalma teljesen feloldódik. A feloldódás akár 5 percet is igénybe vehet.

3.Az elkészült koncentrátum az injekciós üvegben 20 mg/ml dalbavancint tartalmaz.

4.Az elkészült koncentrátumnak tiszta, színtelen vagy sárga, látható részecskéktől mentes oldatnak kell lennie.

5.Az elkészült koncentrátumot 50 mg/ml (5%) glükóz oldatos infúzióban kell tovább hígítani.

6.A feloldáshoz a 20 mg/ml elkészült koncentrátumból a megfelelő mennyiséget egy

50 mg/ml (5%) glükóz oldatos infúziót tartalmazó intravénás zsákba vagy üvegbe kell átfecskendezni az injekciós üvegből. Például: 25 ml koncentrátum 500 mg dalbavancint tartalmaz.

7.A feloldás után a dalbavancin oldatos infúzió végső koncentrációjának 1–5 mg/ml-nek kell lennie.

8.Az elkészült oldatos infúziónak tiszta, színtelen vagy sárga, látható részecskéktől mentes

oldatnak kell lennie.

9.Ha részecskék vagy elszíneződés észlelhetők, az oldatot meg kell semmisíteni.

A Xydalba egyéb gyógyszerekkel vagy intravénás oldatokkal nem keverhető. Nátrium-klorid tartalmú oldatok kicsapódást okozhatnak, ezért ezeket NEM szabad a feloldáshoz vagy a hígításhoz használni. Az elkészült Xydalba koncentrátum kompatibilitását csak 50 mg/ml (5%) glükóz oldatos infúzióval igazolták.

Megsemmisítés

A fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Allergan Pharmaceuticals International Ltd., Clonshaugh Industrial Estate, Coolock, Dublin 17,

Írország

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/14/986/001

9.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK

DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2015. február 19.

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A készítményről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája