Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Yervoy (ipilimumab) – Alkalmazási előírás - L01XC11

Updated on site: 11-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveYervoy
ATC-kódL01XC11
Hatóanyagipilimumab
GyártóBristol-Myers Squibb Pharma EEIG

Cikkek tartalma

Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.

1.A GYÓGYSZER NEVE

YERVOY 5 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

A koncentrátum 5 mg ipilimumabot tartalmaz milliliterenként.

Egy 10 ml-es injekciós üveg 50 mg ipilimumabot tartalmaz.

Egy 40 ml-es injekciós üveg 200 mg ipilimumabot tartalmaz.

Az ipilimumab egy teljes egészében humán anti-CTLA-4 monoklonális antitest (IgG1κ), amit kínai hörcsög petefészek sejtekben állítanak elő, rekombináns DNS technológiával.

Ismert hatású segédanyagok:

A koncentrátum 0,1 mmol nátriumot tartalmaz milliliterenként, ami 2,30 mg nátrium.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Koncentrátum oldatos infúzióhoz (steril koncentrátum).

Tiszta vagy enyhén opaleszkáló, színtelen vagy halványsárga folyadék, amely (kevés) világos szemcsét tartalmazhat, a pH-ja 7,0 és ozmolaritása 260—300 mOsm/kg.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

A YERVOY előrehaladott (nem reszekábilis vagy metasztatikus) melanomában szenvedő felnőttek kezelésére javallott.

4.2Adagolás és alkalmazás

A kezelést a daganatok kezelésében jártas szakorvosnak kell elkezdenie és felügyelnie.

Adagolás

A YERVOY javasolt indukciós kezelése 3 mg/kg, 90 perc alatt intravénásan adva, minden 3. héten, összesen 4 dózisban. A betegeknek a teljes indukciós kezelést (4 dózis) meg kell kapniuk, ha tolerálják azt, tekintet nélkül arra, hogy megjelennek-e új laesiók vagy a meglévő laesiók növekednek-e. A daganat kezelésre adott válaszreakciójának értékelését csak az indukciós kezelés befejezése után kell elvégezni.

A kezelés megkezdése és a YERVOY minden dózisa előtt májfunkciós vizsgálatokat és pajzsmirigyfunkciós vizsgálatokat kell végezni. Emellett a YERVOY-kezelés alatt az immunrendszeri mellékhatásokra utaló bármilyen panaszt vagy tünetet ki kell vizsgálni, beleértve a hasmenést és a colitist is (lásd 1A és 1B táblázat és 4.4 pont).

A kezelés végleges abbahagyása vagy a dózisok elhalasztása

Az immunrendszeri mellékhatások kezeléséhez egy dózis elhalasztására vagy a YERVOY-kezelés végleges abbahagyására, valamint szisztémás, nagy dózisú kortikoszteroidok alkalmazására lehet szükség. Bizonyos esetekben más, kiegészítő immunszuppresszív kezelés elkezdése mérlegelhető (lásd 4.4 pont).

A dózis csökkentése nem javasolt.

A kezelés végleges abbahagyására vagy a dózisok elhalasztására vonatkozó ajánlásokat az 1A és

1B táblázat tartalmazza. Az immunrendszeri mellékhatások kezelésére vonatkozó részletes ajánlásokat a 4.4 pont tartalmazza.

1A táblázat

Mikor kell végleg abbahagyni a YERVOY alkalmazását

A YERVOY adását végleg abba kell hagyni azoknál a betegeknél, akiknél az alábbi mellékhatások jelentkeznek. Ezeknek a mellékhatásoknak a kezeléséhez szisztémás, nagy dózisú kortikoszteroid kezelésre is szükség lehet, ha az igazoltan vagy gyaníthatóan immunrendszeri eredetű (a kezelésre vonatkozó részletes ajánlásokat lásd a 4.4 pontban).

Súlyos vagy életveszélyes mellékhatások

NCI-CTCAE 3. verzió fokozata

 

 

Gastrointestinalis:

3. vagy 4. fokozatú hasmenés

Súlyos tünetek (hasi fájdalom, erős hasmenés vagy a

székletürítések számában bekövetkező, jelentős változás, véres

vagy colitis

széklet, gastrointestinalis vérzés, gastrointestinalis perforatio).

 

 

 

Hepaticus:

AST vagy ALT magasabb, mint a

Kifejezett aszpartát-aminotranszferáz- (AST), alanin-

normálérték felső határának 8-

szorosa vagy

aminotranszferáz- (ALT) vagy összbilirubinszint emelkedés

az összbilirubinszint magasabb, mint

vagy hepatotoxicitási tünetek.

a normálérték felső határának 5-

 

 

szöröse

Bőr:

 

Életveszélyes bőrkiütés (beleértve a Stevens–Johnson szindrómát

4. fokozatú bőrkiütés vagy

vagy a toxicus epidermalis necrolysist) vagy erős, kiterjedt pruritus,

3. fokozatú pruritus

ami zavarja a mindennapos aktivitást vagy orvosi beavatkozást

 

igényel.

 

 

 

Neurológiai:

3. vagy 4. fokozatú motoros vagy

Újonnan kialakuló vagy súlyosbodó, súlyos motoros vagy

szenzoros neuropathia

szenzoros neuropathia

 

 

 

Más szervrendszerb:

≥ 3. fokozatú immunrendszeri

(pl. nephritis, pneumonitis, pancreatitis, nem fertőzéses eredetű

eredetű reakciókc

olyan ≥ 2. fokozatú,

myocarditis)

immunrendszeri eredetű

 

 

szembetegségek, amelyek NEM

 

reagálnak a lokális

 

immunszuppresszív kezelésre

aA toxicitási fokozatok a Nemzeti Rákkutató Intézet (National Cancer Institute) nemkívánatos események általános terminológiai kritériumai (CTCAE = Common Terminology Criteria for Adverse Events) beosztása szerint.

3.0 verzió (NCI-CTCAE v3).

bMinden más, igazoltan vagy gyaníthatóan immunrendszeri eredetű mellékhatást a CTCAE szerint kell osztályozni. A YERVOY abbahagyásáról hozott döntésnek a súlyosságon kell alapulnia.

cA súlyos (3. vagy 4. fokozatú), hormonpótló kezeléssel kézben tartott, endokrin kórképben szenvedő betegek továbbra is kaphatják a kezelést.

ULN = normálérték felső határa

1B táblázat

Mikor kell elhalasztani a YERVOY dózisát

A YERVOY dózisát azoknál a betegeknél kell elhalasztania akiknél az alábbi, immunrendszeri eredetű mellékhatások jelentkeznek. A kezelésre vonatkozó részletes ajánlásokat lásd a

4.4 pontban.

Enyhe – közepesen súlyos mellékhatások

 

Teendő

 

 

 

Gastrointestinalis:

1.

A dózist el kell halasztani, amíg a

Közepesen súlyos hasmenés vagy colitis, ami gyógyszeres

 

mellékhatás 1. fokozatúra vagy

kezeléssel nem szüntethető vagy tartósan fennáll (5–7 nap) vagy

 

0. fokozatúra mérséklődik (vagy

visszatér.

 

visszatér a kiindulási szintre).

 

2.

Ha a javulás bekövetkezik, akkor

Hepaticus:

A transzaminázok szintjének közepes mértékű (az AST vagy az

 

a kezelést folytatni kell.d

3.

Ha nem következik be javulás,

ALT magasabb, mint a normálérték felső határának 5—8-

szorosa) vagy az összbilirubinszint közepes mértékű (magasabb, mint

 

akkor a javulásig továbbra is el

a normálérték felső határának 3—5-szörös) emelkedése.

 

kell halasztani az adagokat, majd

 

 

folytatni kell a kezelést.d

Bőr:

 

Közepesen súlyos, súlyos (3. fokozatú)b bőrkiütés vagy

4. Abba kell hagyni a YERVOY

kiterjedt/intenzív pruritus, etiológiától függetlenül.

 

adását, ha a tünetek nem

 

 

enyhülnek 1. fokozatúra vagy

Endokrin:

 

0. fokozatúra vagy nem térnek

Az endokrin mirigyekben kialakuló, súlyos mellékhatások,

 

vissza a kiindulási szintre.

például hypophysitis és thyreoiditis, ami hormonpótló

 

 

kezeléssel vagy nagy dózisú immunszuppresszív terápiával

 

 

nem kezelhető megfelelően.

 

 

 

 

 

Neurológiai:

 

 

Közepesen súlyos (2. fokozatú)b, tisztázatlan eredetű motoros

 

 

neuropathia, izomgyengeség vagy szenzoros neuropathia (ami

 

 

több, mint 4 napig tart).

 

 

Más, közepesen súlyos mellékhatásokc

aA YERVOY dózisának csökkentése nem javasolt.

bA toxicitási fokozatok a Nemzeti Rákkutató Intézet (National Cancer Institute) nemkívánatos események általános terminológiai kritériumai (CTCAE = Common Terminology Criteria for Adverse Events) beosztása szerint.

3.0 verzió (NCI-CTCAE v3).

cMinden más, szervrendszeri mellékhatást a CTCAE szerint kell osztályozni. A dózis elhalasztásáról hozott döntésnek a súlyosságon kell alapulnia.

dMind a 4 dózis beadásáig vagy az első dózistól számított 16 hét elteltéig, amelyik korábban következik be.

ULN = normálérték felső határa

Specialis populációk

Gyermekek és serdülők

A YERVOY biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. A YERVOY 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél nem alkalmazható.

Idősek

Nem számoltak be az idős (≥ 65 éves) és fiatalabb betegek (< 65 éves) között mutatkozó, a biztonságosságra vagy a hatásosságra vonatkozó általános különbségekről. A dózis specifikus módosítása ebben a populációban nem szükséges.

Vesekárosodás

A YERVOY biztonságosságát és hatásosságát vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták. Populációs farmakokinetikai vizsgálatok eredményei alapján az enyhe – közepesen súlyos

veseműködési zavarban szenvedő betegeknél a dózis specifikus módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

A YERVOY biztonságosságát és hatásosságát májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták. A populációs farmakokinetikai eredmények alapján az adag módosítása nem szükséges azoknál a betegeknél, akik enyhe májkárosodásban szenvednek (lásd 5.2 pont). A YERVOY-t óvatosan kell alkalmazni az olyan betegeknél, akiknek a vizsgálat megkezdésekor a transzaminázszintje ≥ 5-ször magasabb, mint a normálérték felső határa vagy a bilirubinszintje > 3-szor magasabb, mint a normálérték felső határa (lásd 5.1 pont).

Az alkalmazás módja

A YERVOY intravénásan alkalmazandó. Az infúzió javasolt időtartama 90 perc.

A YERVOY alkalmazható intravénásan hígítás nélkül, vagy 9 mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval vagy 50 mg/ml (5%-os) glükóz oldatos injekcióval 1 és 4 mg/ml közötti koncentrációra hígítható.

A YERVOY-t tilos intravénás lökés vagy bolus injekció formájában beadni!

A gyógyszer alkalmazás előtti kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Immunrendszeri eredetű reakciók

Az ipilimumab a fokozott vagy rendkívül erős immunaktivitásból (immunrendszeri eredetű mellékhatásokból) eredő gyulladásos mellékhatásokkal társul, amelyek valószínűleg a hatásmechanizmusával függnek össze. A súlyos vagy életveszélyes, immunrendszeri eredetű mellékhatások érinthetik a tápcsatornát, a májat, a bőrt, az idegrendszert, az endokrin rendszert vagy más szervrendszereket. Miközben a legtöbb immunrendszeri eredetű mellékhatás az indukciós periódus alatt jelentkezik, hónapokkal az ipilimumab utolsó dózisa után megjelenőkről is beszámoltak. Hacsak más, alternatív etiológia nem igazolódott, a hasmenést, a gyakoribb székletürítést, a véres székletet, a májfunkciós vizsgálatok eredményeinek emelkedését, a bőrkiütést és az endokrin betegségeket gyulladásos eredetűnek és az ipilimumabbal összefüggőnek kell tekinteni. Az életveszélyes szövődmények minimálisra csökkentése érdekében a korai diagnózis és a megfelelő kezelés elengedhetetlenül szükséges.

A súlyos, immunrendszeri eredetű mellékhatások kezeléséhez más immunszuppresszív terápiával együtt vagy anélkül szisztémás, nagy dózisú kortikoszteroidokra lehet szükség. Az immunrendszeri eredetű mellékhatások ipilimumab-specifikus kezelési ajánlásai az alábbiakban kerülnek ismertetésre.

Immunrendszeri eredetű gastrointestinalis reakciók

Az ipilimumab súlyos immunrendszeri eredetű gastrointestinalis reakciókkal társul. A klinikai vizsgálatokban gastrointestinalis perforatio miatti halálesetekről számoltak be (lásd 4.8 pont).

Egy előrehaladott (nem reszekábilis vagy metasztatikus) melanomában végzett fázis III vizsgálatban (MDX010–20, lásd 5.1 pont) a 3 mg/kg ipilimumab monoterápiát kapott betegeknél a kezelés elkezdésétől a súlyos vagy végzetes (3—5. fokozatú) immunrendszeri eredetű gastrointestinalis reakciók megjelenéséig eltelt medián időtartam 8 hét volt (szélső értékek 5—13 hét). A protokoll- specifikus kezelési ajánlásokkal (enyhére [1. fokozatú] vagy ennél alacsonyabbra vagy a vizsgálat

megkezdésekor észlelt súlyosságúra történt csökkenésként definiált javulás) ezek a legtöbb esetben (90%) javultak, és a kialakulásuktól a javulásukig eltelt medián időtartam 4 hét volt (szélső értékek 0,6—22 hét).

A betegeknél monitorozni kell az immunrendszeri eredetű colitisre vagy gastrointestinalis perforatióra utaló panaszokat és tüneteket. A klinikai megjelenési formák közé tartozhat a hasmenés, a gyakoribb székletürítés, a hasi fájdalom vagy haematochezia, lázzal vagy anélkül. Az ipilimumab elkezdése után kialakuló hasmenést vagy colitist azonnal ki kell vizsgálni, és a fertőzéses vagy egyéb, alternatív etiológiákat ki kell zárni. A klinikai vizsgálatokban az immunrendszeri eredetű colitis nyálkahártyagyulladás jeleivel társult, fekélyképződéssel vagy anélkül, valamint lymphocyta- és neutrophil-infiltrációval járt.

A hasmenés vagy colitis kezelésére vonatkozó ajánlások a tünetek súlyosságán alapulnak (NCI- CTCAE 3. verzió súlyossági beosztás szerint). Azok a betegek, akiknek enyhe – közepesen súlyos (1—2. fokozatú) hasmenésük (legfeljebb napi 6-szori székletürítés) vagy feltételezett enyhe – közepesen súlyos colitisük (pl. hasi fájdalom vagy véres széklet) van, továbbra is kaphatják az ipilimumabot. Tüneti kezelés (pl. loperamid, folyadékpótlás) és szoros monitorozás javasolt. Ha az enyhe – közepesen súlyos tünetek visszatérnek vagy 5—7 napig perzisztálnak, akkor az ipilimumab tervezett adagját el kell halasztani, és kortikoszteroid-kezelést (pl. per os 1 mg/kg prednizon naponta egyszer vagy azzal egyenértékű) kell kezdeni. Ha 0—1. fokozatúra vagy a kiindulási szintre történő javulás következik be, akkor az ipilimumab-kezelés folytatható (lásd 4.2 pont).

Az ipilimumab adását végleg abba kell hagyni azoknál a betegeknél, akiknek súlyos (3—4. fokozatú) hasmenésük vagy colitisük van (lásd 4.2 pont), és azonnal szisztémás nagy dózisú intravénás kortikoszteroid-kezelést kell kezdeni. (A klinikai vizsgálatokban napi 2 mg/kg metilprednizolont alkalmaztak). Ha a hasmenést és egyéb tüneteket sikerült uralni, akkor a fokozatos kortikoszteroid elhagyás elkezdésének a klinikai kép megítélésén kell alapulnia. A klinikai vizsgálatokban a gyors leépítés (kevesebb, mint 1 hónap alatt) a betegek egy részénél a hasmenés vagy a colitis visszatérését eredményezte. A betegeknél vizsgálni kell a gastrointestinalis perforatio vagy peritonitis jeleit.

A kortikoszteroid-refrakter hasmenés vagy colitis kezelésére vonatkozó, klinikai vizsgálatokból szerzett tapasztalat korlátozott. Ugyanakkor a kortikoszteroid rezsimnek egy alternatív immunszuppresszív szerrel történő kiegészítése mérlegelhető. A klinikai vizsgálatokban egyetlen

5 mg/kg-os adag infliximabot adtak, kivéve, ha az ellenjavallt volt. Gastrointestinalis perforatio vagy sepsis gyanúja esetén tilos az infliximabot alkalmazni (lásd az infliximab Alkalmazási előírását).

Immunrendszeri eredetű hepatotoxicitás

Az ipilimumab súlyos immunrendszeri eredetű hepatotoxicitással társul. A klinikai vizsgálatokban végzetes kimenetelű májelégtelenségről számoltak be (lásd 4.8 pont).

Az MDX010–20-vizsgálatban a 3 mg/kg ipilimumab monoterápiát kapott betegeknél a kezelés elkezdésétől a közepesen súlyos, súlyos vagy végzetes (2—5. fokozatú) immunrendszeri eredetű hepatotoxicitás megjelenéséig eltelt idő 3—9 hét volt. A protokoll-specifikus kezelési ajánlásokkal a javulásukig eltelt idő 0,7—2 hét közé esett.

A hepaticus transzaminázok és a bilirubin szintjét minden ipilimumab dózis beadása előtt meg kell mérni, mivel a korai laboratóriumi eltérések kialakuló immunrendszeri eredetű hepatitisre utalhatnak (lásd 4.2 pont). A májfunkciós vizsgálatok eredményeinek növekedése klinikai tünetek hiányában is kialakulhat. Az AST- és ALT- vagy összbilirubinszint emelkedését értékelni kell, hogy a májkárosodás egyéb okait, köztük a fertőzéseket, a daganat progresszióját vagy az egyidejűleg alkalmazott gyógyszereket ki lehessen zárni, és azokat a normalizálódásukig ellenőrizni kell. Az olyan betegekből származó májbiopsziák, akiknek immunrendszeri eredetű hepatotoxicitásuk volt, akut gyulladás jeleit mutatták (neutrophilek, lymphocyták és macrophagok).

Azoknál a betegeknél, akiknél az AST- vagy az ALT-szint a normálérték felső határának 5—8-szorosa közötti tartományba vagy az összbilirubinszint a normálérték felső határának 3—5-szöröse közötti tartományba emelkedett, és ez feltételezhetően összefügg az ipilimumabbal, az ipilimumab tervezett adagját el kell halasztani, és a májfunkciós vizsgálatok eredményit azok normalizálódásáig ellenőrizni

kell. A májfunkciós vizsgálatok eredményeinek javulása után (az AST és az ALT nem magasabb, mint a normálérték felső határának 5-szöröse és az összbilirubinszint nem magasabb, mint a normálérték felső határának 3-szorosa), az ipilimumab-kezelés folytatható (lásd 4.2 pont).

Azoknál a betegeknél, akiknél az AST- vagy az ALT-szint emelkedése magasabb, mint a normálérték felső határának 8-szorosa, illetve a bilirubinszint magasabb, mint a normálérték felső határának 5- szöröse, és ez feltételezhetően összefügg az ipilimumabbal, a kezelést végleg abba kell hagyni (lásd 4.2 pont), és azonnal szisztémás, nagy dózisú intravénás kortikoszteroid-kezelést (pl. 2 mg/kg metilprednizolon naponta vagy ami azzal egyenértékű) kell kezdeni. Az ilyen betegeknél a májfunkciós vizsgálatok eredményeit azok normalizálódásáig monitorozni kell. Ha a tüneteket sikerült uralni, és az emelkedett májfunkciós értékek tartósan javultak vagy visszatértek a kiindulási értékre, akkor a fokozatos kortikoszteroid elhagyás elkezdésének a klinikai kép megítélésén kell alapulnia. A leépítésnek legalább 1 hónapig kell tartania. A májfunkciós vizsgálatok eredményeinek a leépítés alatt történő emelkedése a kortikoszteroid dózisának emelésével és az adag lassabb csökkentésével esetleg kezelhető.

A kortikoszteroid-kezelésre refrakter, jelentősen emelkedett májfunkciós vizsgálati eredményű betegeknél a kortikoszteroid rezsim egy alternatív immunszuppresszív szerrel történő kiegészítése mérlegelhető. A klinikai vizsgálatokban a kortikoszteroid-kezelésre nem reagáló vagy azoknál a betegeknél, akiknél a májfunkciós vizsgálatok eredményei a kortikoszteroid dózisának fokozatos leépítése alatt emelkedtek, és az nem reagált a kortikoszteroidok dózisának emelésére, mikofenilát- mofetilt alkalmaztak (lásd a mikofenolát-mofetil Alkalmazási előírását).

Immunrendszeri eredetű cután mellékhatások

Az ipilimumab súlyos cután mellékhatásokkal társul, amelyek immunrendszeri eredetűek lehetnek. Klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően toxicus epidermalis necrolysis (beleértve a végzetes kimenetelű eseteket) valamint eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (Drug Reaction with Eosinophilia and Systemic Symptoms, DRESS) esetekről számoltak be (lásd

4.8 pont).

A DRESS-t eosinophiliával járó bőrkiütés, valamint az alábbi állapotok közül egy vagy több tünet együttes megjelenése jellemzi: láz, lymphadenopathia, arc oedema és a belső szervek érintettsége (máj, vese, tüdő). A DRESS a gyógyszer alkalmazása és a betegség kezdete között eltelő hosszú lappangási idővel (kettő—nyolc hét) jelentkezhet.

Amennyiben a Yervoy alkalmazását olyan betegnél tervezik, akinél korábbi immunstimulációs daganatellenes terápia során súlyos vagy életveszélyes cután mellékhatás előfordult, óvatosan kell eljárni.

Az ipilimumab indukálta bőrkiütés és pruritus főként enyhe vagy közepesen súlyos volt (1. vagy 2. fokozatú), és reagált a tüneti kezelésre. Az MDX010–20-vizsgálatban a 3 mg/kg ipilimumab

monoterápiát kapott betegeknél a kezelés elkezdésétől a közepesen súlyos, súlyos vagy végzetes (2— 5. fokozatú) cután mellékhatások megjelenéséig eltelt medián időtartam 3 hét volt (szélső értékek 0,9—16 hét). A protokoll-specifikus kezelési ajánlásokkal a legtöbb esetben (87%) ezek megszűntek, és a kialakulásuktól a javulásukig eltelt medián időtartam 5 hét volt (szélső értékek 0,6—29 hét).

Az ipilimumab indukálta bőrkiütést és pruritust a súlyosság alapján kell kezelni. Azok a betegek, akiknek egy enyhe – közepesen súlyos (1—2. fokozatú) cután mellékhatásuk van, tüneti kezelés (pl. antihisztaminok) mellett továbbra is kaphatják az ipilimumabot. Egy – két hétig tartó, és lokális kortikoszteroidokra nem javuló enyhe – közepesen súlyos bőrkiütés vagy pruritus esetén per os kortikoszteroid-kezelést kell kezdeni (pl. naponta egyszer 1 mg/kg prednizon vagy ami azzal egyenértékű).

Azoknál a betegeknél, akiknél egy súlyos (3. fokozatú) cután mellékhatás lép fel, az ipilimumab tervezett adagját el kell halasztani. Ha a kezdeti tünetek enyhére (1. fokozatúra) javulnak vagy megszűnnek, akkor az ipilimumab-kezelés folytatható (lásd 4.2 pont).

Az ipilimumab adását végleg abba kell hagyni azoknál a betegeknél, akiknek nagyon súlyos (4. fokozatú) bőrkiütésük vagy súlyos (3. fokozatú) viszketésük van (lásd 4.2 pont), és azonnal

szisztémás, nagy dózisú intravénás kortikoszteroid-kezelést (pl. naponta 2 mg/kg metilprednizolon) kell kezdeni. Ha a bőrkiütést vagy a viszketést sikerült uralni, akkor a fokozatos kortikoszteroid elhagyás elkezdésének a klinikai kép megítélésén kell alapulnia. A leépítésnek legalább 1 hónapig kell tartania.

Immunrendszeri eredetű neurológiai reakciók

Az ipilimumab súlyos immunrendszeri eredetű neurológiai mellékhatásokkal társul. A klinikai vizsgálatokban végzetes kimenetelű Guillain-Barré szindrómáról számoltak be. Myasthenia gravis- szerű tünetekről is beszámoltak (lásd 4.8 pont). A betegeknél izomgyengeség jelentkezhet. Szenzoros neuropathia is kialakulhat.

A 4 napnál tovább tartó, tisztázatlan eredetű motoros neuropathiát, izomgyengeséget vagy szenzoros neuropathiát ki kell vizsgálni, és a nem gyulladásos okokat, például a betegség progresszióját, a fertőzéseket, a metabolikus szindrómákat vagy az egyidejűleg alkalmazott gyógyszereket ki kell zárni. Azoknál a betegeknél, akiknél a közepesen súlyos (2. fokozatú) neuropathia (motoros neuropathia szenzoros neuropathiával vagy anélkül) feltételezhetően összefügg az ipilimumabbal, a tervezett adagot el kell halasztani. Ha a neurológiai tünetek a kezelés előtti szintre csökkennek, akkor a beteg a folytathatja az ipilimumab-kezelést (lásd 4.2 pont).

Az ipilimumab adását végleg abba kell hagyni azoknál a betegeknél, akiknek súlyos (3—4. fokozatú) ipilimumabbal feltehetőleg összefüggő szenzoros neuropathiájuk van (lásd 4.2 pont). A betegeket a szenzoros neuropathia kezelésére szolgáló ajánlásoknak megfelelően kell kezelni, és azonnal intravénás kortikoszteroidok (pl. naponta 2 mg/kg metilprednizolon) adását kell elkezdeni.

A motoros neuropathia progresszív jeleit immunrendszeri eredetűnek kell tartani, és annak megfelelően kell kezelni. Azoknál a betegeknél, akiknek súlyos (3—4. fokozatú) motoros neuropathiájuk van, az ipilimumab adását az oki összefüggésre való tekintet nélkül végleg abba kell hagyni (lásd 4.2 pont).

Immunrendszeri eredetű endokrin betegségek

Az ipilimumab az endokrin szervek gyulladását okozhatja, amely hypophysitis, hypopituitarismus, mellékvese-elégtelenség és hypothyreosis formájában jelentkezik (lásd 4.8 pont), és a betegeknél olyan aspecifikus tünetek jelentkezhetnek, amelyek egyéb okokra emlékeztetnek, például agyi áttétre vagy az alapbetegségre. A leggyakoribb klinikai megjelenési formák közé tartozik a fejfájás és a fáradtság. A tünetek közé tartozhatnak még a látótér defektusok, a magatartásváltozások, az elektrolitzavarok és a hypotonia. Az adrenális krízist, mint a beteg tüneteinek okát ki kell zárni. Az ipilimumabbal összefüggő endokrin betegségekkel szerzett klinikai tapasztalat korlátozott.

Az MDX010–20-vizsgálatban a 3 mg/kg ipilimumab monoterápiát kapott betegeknél a kezelés elkezdésétől a közepesen súlyos vagy nagyon súlyos (2—4. fokozatú) immunrendszeri eredetű endokrin betegségek megjelenéséig eltelt idő 7 héttől közel 20 hétig terjedt. A klinikai vizsgálatokban észlelt immunrendszeri eredetű endokrin betegségeket általában immunszuppresszív kezeléssel és hormonpótló terápiával kezelték.

Akut mellékvese-elégtelenség bármilyen tünetének, például súlyos dehydratio, hypotonia vagy shock jelentkezésekor mineralokortikoid hatással rendelkező kortikoszteroidok azonnali intravénás adása javasolt, és a betegeket sepsis vagy fertőzések fennállása irányában ki kell vizsgálni. Ha mellékvese- elégtelenség tünetei jelentkeznek, de a betegnek nincs adrenális krízise, további vizsgálatok, köztük laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok végzését kell mérlegelni. A kortikoszteroid-kezelés elkezdése előtt az endokrin funkciók felmérése érdekében elvégezhető a laboratóriumi eredmények értékelése. Ha az agyalapi mirigy képalkotó vizsgálata és az endokrin funkció laboratóriumi vizsgálatának eredményei kórosak, akkor az érintett mirigy gyulladásának kezelésére rövid ideig tartó, nagy dózisú kortikoszteroid-kezelés (pl. 6 óránként 4 mg dexametazon vagy ami azzal egyenértékű) javasolt, és az

ipilimumab tervezett adagját el kell halasztani (lásd 4.2 pont). Az jelenleg nem ismert, hogy a kortikoszteroid-kezelés visszafordítja-e a mirigy dysfunctióját. A megfelelő hormonpótlást is el kell kezdeni. Hosszan tartó hormonpótló kezelésre lehet szükség.

Ha a tünetek megszűntek vagy a laboratóriumi eltérések rendeződtek, és összességében a beteg állapotának javulása nyilvánvaló, akkor az ipilimumab-kezelés újra elkezdhető, és a fokozatos kortikoszteroid elhagyás elkezdésének a klinikai kép megítélésén kell alapulnia. A leépítésnek legalább 1 hónapig kell tartania.

Egyéb, immunrendszeri eredetű mellékhatások

Az alábbi, feltehetőleg immunrendszeri eredetű mellékhatásokról számoltak be még az MDX010–20- vizsgálatban 3 mg/kg ipilimumab monoterápiával kezelt betegeknél: uveitis, eosinophilia, lipázszint- emelkedés és glomerulonephritis. Ezen kívül az MDX010–20-vizsgálatban 3 mg/kg ipilimumabbal + gp100 peptid vakcinával kezelt betegeknél iritisről, haemolyticus anaemiáról, amilázszint- emelkedésről, többszervi elégtelenségről és pneumonitisről számoltak be. A forgalomba hozatalt követően Vogt-Koyanagi-Harada szindróma eseteiről számoltak be (lásd 4.8 pont).

Amennyiben súlyosak (3—4. fokozatú), akkor ezek a reakciók azonnal szisztémás nagy dózisú kortikoszteroid-kezelést és az ipilimumab adásának abbahagyását tehetik szükségessé (lásd 4.2 pont). Az ipilimumabbal összefüggésbe hozható uveitis, iritis vagy episcleritis esetén, ha az orvosilag indokolt, lokálisan kortikoszteroid szemcseppek adása mérlegelendő.

Speciális populációk

Ocularis melanomában, primer központi idegrendszeri melanomában és aktív agyi metasztázisokban szenvedő betegeket nem vontak be a pivotális klinikai vizsgálatba (lásd 5.1 pont).

Infúziós reakció

A klinikai vizsgálatokban voltak súlyos infúziós reakciókról szóló beszámolók. Súlyos infúziós reakció esetén az ipilimumab infúziót fel kell függeszteni, és megfelelő kezelést kell kezdeni. Azok a betegek, akiknek enyhe vagy közepesen súlyos infúziós reakciójuk van, szoros monitorozás mellett kaphatják az ipilimumabot. Lázcsillapítóval és antihisztaminnal végzett premedikáció mérlegelhető.

Autoimmun betegségben szenvedő betegek

Olyan betegeket, akiknek az anamnaesisében autoimmun betegség (kivéve vitiligo és megfelelően kontrollált endokrin hiányállapotok, például hypothyreosis) szerepelt, beleértve azokat is, akik a klinikai vizsgálatokban már meglévő aktív autoimmun betegség vagy szervtranszplantáció miatt a graft megőrzése érdekében szisztémás immunszuppresszív kezelést igényeltek, nem vizsgáltak. Az ipilimumab potenciálja a T-sejteket, ami elősegíti az immunválaszt (lásd 5.1 pont), és megzavarhatja az immunszuppresszív kezelést, ami az alapbetegség súlyosbodását vagy a graft-kilökődés fokozott kockázatát eredményezheti. Az ipilimumabot kerülni kell az olyan betegeknél, akiknek súlyos, aktív autoimmun betegségük van, akiknél az immunrendszer további aktiválása potenciális életveszéllyel fenyeget. A potenciális haszon/kockázat arány gondos, egyénre szabott mérlegelését követően az ipilumimab óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknek az anamnaesisében autoimmun betegség szerepel.

Kontrollált nátrium diétát tartó betegek

A készítmény 0,1 mmol (vagy 2,30 mg) per milliliter nátriumot tartalmaz, amit kontrollált nátrium diéta mellett történő kezelés során figyelembe kell venni.

Együttadás vemurafenibbel

Egy fázis I vizsgálatban 3. fokozatú tünetmentes transzaminázszint (az AST vagy az ALT magasabb, mint a normálérték felső határának 5-szöröse) és bilirubinszint (az összbilirubinszint magasabb mint a normálérték felső határának 3-szorosa) emelkedést figyeltek meg az ipilimumab (3 mg/kg) és vemurafenib (napi kétszer adott 960 mg vagy napi kétszer adott 720 mg) együttes adása mellett. Ezen előzetes adatok alapján az ipilimumab vemurafenibbel való együttadása nem javasolt.

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az ipilimumab egy humán monoklonális antitest, amit nem metabolizálnak a citokróm P450 enzimek (CYP-enzimek) vagy más gyógyszermetabolizáló enzimek.

Az önmagában vagy kemoterápiával (dakarbazin vagy paklitaxel/karboplatin) kombinálva alkalmazott ipilimumabbal gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatot végeztek, amelyben a CYP-izoenzimekkel (különösen a CYP1A2, CYP2E1, CYP2C8 és CYP3A4 enzimekkel) való kölcsönhatásokat értékelték, korábban kezelésben még nem részesült, előrehaladott melanomás betegeknél. Nem figyeltek meg klinikailag releváns gyógyszerkölcsönhatást az ipilimumab és a paklitaxel/karboplatin, dakarbazin vagy annak metabolitja, az 5-aminoimidazol-4-karboxamid (AIC) között.

A kölcsönhatások egyéb formái

Kortikoszteroidok

A kezelés megkezdésekor, az ipilimumab elkezdése előtt a kortikoszteroidok szisztémás alkalmazását kerülni kell, mivel fennáll annak a lehetősége, hogy gátolják az ipilimumab farmakodinámiás aktivitását és hatásosságát. Ugyanakkor az ipilimumab-kezelés elkezdése után az immunrendszeri eredetű mellékhatások kezelésére alkalmazhatók szisztémás kortikoszteroidok vagy más immunszuppresszánsok. Úgy tűnik, hogy a szisztémás kortikoszteroidoknak az ipilimumab-kezelés elkezdése utáni alkalmazása nem rontja az ipilimumab hatásosságát.

Antikoagulánsok

Az antikoagulánsok alkalmazása köztudottan növeli a gastrointestinalis vérzés kockázatát. Mivel a gastrointestinalis vérzés egy, az ipilimumabbal járó mellékhatás (lásd 4.8 pont), ezért azokat a betegeket, akiknek egyidejűleg antikoaguláns kezelésre van szüksége, gondosan monitorozni kell.

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs adat az ipilimumab tekintetében. Az állatokon végzett reproduktív vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). A humán IgG1 átjut a placentáris barrieren. A kezelés fejlődő magzatra gyakorolt potenciális kockázata nem ismert. A YERVOY alkalmazása nem javallt terhesség alatt és olyan fogamzóképes korú nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást, kivéve, ha a klinikai előnyök meghaladják a potenciális kockázatot.

Szoptatás

A vemhesség alatt kezelt cynomolgus majmoknál kimutatták, hogy az ipilimumab nagyon alacsony szinten jelen van az anyatejben. Nem ismert, hogy az ipilimumab kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az IgG-k emberi anyatejbe történő kiválasztása rendszerint korlátozott, és az IgG-k orális biohasznosulása alacsony. A csecsemőknél nem várható jelentős szisztémás expozíció, előre láthatólag nincs a szoptatott újszülöttekre/csecsemőkre gyakorolt hatás. Ugyanakkor a szoptatott csecsemőknél esetlegesen fellépő mellékhatások miatt a YERVOY alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a YERVOY terápia előnyét a nőre nézve.

Termékenység

Az ipilimumab fertilitásra gyakorolt hatását értékelő vizsgálatokat nem végeztek. Így az ipilimumab férfi és női fertilitásra gyakorolt hatása nem ismert.

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A YERVOY kis mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A potenciális mellékhatások, mint például a fáradtság miatt (lásd 4.8 pont) a betegeknek azt kell javasolni, hogy legyenek óvatosak, amikor gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek, amíg nem biztosak abban, hogy az ipilimumab nem hat rájuk kedvezőtlenül.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Az ipilimumabot körülbelül 10 000 betegnek adták egy olyan klinikai programban, ami különböző dózisokban és eltérő daganattípusok esetén értékeli annak alkalmazását. Más kikötés hiányában az alábbi adatok a melanoma miatt végzett klinikai vizsgálatokban a 3 mg/kg ipilimumab adása melletti expozícióra utalnak. Az MDX010–20 fázis III vizsgálatban (lásd 5.1 pont) a betegek 4 dózist (medián érték) kaptak (szélső értékek 1—4).

Az ipilimumab a leggyakrabban olyan mellékhatásokkal járt, amelyek a fokozott vagy rendkívül erős immunaktivitásból erednek. Ezek többsége, köztük a súlyos reakciók is a megfelelő gyógyszeres kezelés elkezdése vagy az ipilimumab elhagyása után megszűntek (az immunrendszeri eredetű mellékhatások kezelését lásd a 4.4 pontban).

Az MDX010–20-vizsgálatban a 3 mg/kg ipilimumab monoterápiát kapott betegeknél a leggyakrabban jelentett mellékhatások (a betegek ≥ 10%-ánál) a hasmenés, bőrkiütés, pruritus, fáradtság, hányinger, hányás, csökkent étvágy és hasi fájdalom voltak. Többségük enyhe – közepesen súlyos volt (1. vagy 2. fokozatú). Az ipilimumab-kezelést mellékhatások miatt a betegek 10%-ánál hagyták abba.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

Azokat a mellékhatásokat, amelyekről a klinikai vizsgálatokban az előrehaladott melanoma miatt 3 mg/kg ipilimumabbal kezelt betegeknél (n = 767) számoltak be, a 2. táblázat mutatja be.

Ezek a reakciók szervrendszeri és gyakorisági kategóriánként kerülnek bemutatásra. A gyakorisági kategóriák meghatározása: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Az MDX010–20- vizsgálatban az ipilimumabot kapott HLA-A2*0201-pozitív betegeknél az immunrendszeri eredetű mellékhatások aránya a teljes klinikai programban észlelthez hasonló volt.

Az ipilimumab 3 mg/kg biztonságossági profilja, a fázis II és III vizsgálatokban résztvevő összes, kemoterápiában még nem részesült betegeknél (N = 75; kezelést kapott), valamint két retrospektív megfigyeléses vizsgálatban résztvevő, kezelésben még nem részesült betegeknél (N = 273 és N = 157) hasonló volt a korábban már kezelt, előrehaladott melanomában szenvedőknél tapasztalt profilhoz.

2. táblázat: Az előrehaladott melanoma miatt 3 mg/kg ipilimumabbal kezelt betegeknél (n = 767) észlelt mellékhatásoka

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nem gyakori

sepsisb, septicus shockb, húgyúti fertőzés, légúti fertőzés

Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)

Gyakori

tumoros fájdalom

Nem gyakori

paraneoplasticus szindróma

Vérképzőszervi

és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori

anaemia, lymphopenia

Nem gyakori

haemolyticus anaemiab, thrombocytopenia, eosinophilia, neutropenia

Immunrendszeri

betegségek és tünetek

Nem gyakori

túlérzékenység

Nagyon ritka

anaphylaxiás reakció

Endokrin betegségek és tünetek

Gyakori

hypopituitarismus (beleértve a hypophysisitist is)c, hypothyreosisc

Nem gyakori

mellékvese-elégtelenségc, szekunder adrenocorticalis insufficiencia d,

 

hyperthyreosisc, hypogonadismus

Ritka

autoimmun thyreoiditisd, thyreoiditisd

Anyagcsere- és

táplálkozási betegségek és tünetek

Nagyon

csökkent étvágy

gyakori

 

Gyakori

dehydratio, hypokalaemia

Nem gyakori

hyponatraemia, alkalosis, hypophosphataemia, tumor lysis szindróma,

 

hypocalcaemiad

Pszichiátriai kórképek

Gyakori

zavart állapot

Nem gyakori

a mentális státusz megváltozása, depresszió, csökkent libido

Idegrendszeri

betegségek és tünetek

Gyakori

perifériás szenzoros neuropathia, szédülés, fejfájás, lethargia

Nem gyakori

Guillain-Barré szindrómab,c, meningitis (asepticus), autoimmun centrális neuropathia

 

(encephalitis)d, ájulás, cranialis neuropathia, cerebralis oedema, perifériás

 

neuropathia, ataxia, tremor, myoclonus, dysarthria

Ritka

myasthenia gravisd

Szembetegségek

és szemészeti tünetek

Gyakori

homályos látás, szemfájdalom

Nem gyakori

uveitisc, corpus vitreum haemorrhagia, iritisc, ocularis oedemad, blepharitisd,

 

csökkent látásélesség, idegentest érzés a szemekben, conjunctivitis

Nem ismert

Vogt-Koyanagi-Harada szindrómae

Szívbetegségek

és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem gyakori

arrhythmia, pitvarfibrilláció

Érbetegségek és

tünetek

Gyakori

hypotonia, kipirulás, hőhullám

Nem gyakori

vasculitis, angiopathiab, perifériás ischaemia, orthostaticus hypotonia

Ritka

arteritis temporalisd

Légzőrendszeri,

mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Gyakori

dyspnoe, köhögés

Nem gyakori

légzési elégtelenség, akut respiratoricus distress szindrómab, pulmonalis infiltratio,

 

pulmonalis oedema, pneumonitis, allergiás rhinitis

Emésztőrendszeri

betegségek és tünetek

Nagyon

hasmenésc, hányás, hányinger

gyakori

 

Gyakori

gastrointestinalis vérzés, colitisb,c, székrekedés, gastroesophagealis reflux betegség,

 

hasi fájdalom, nyálkahártya-gyulladásd

Nem gyakori

gastrointestinalis perforatiob,c, colon perforatiob,c, intestinalis perforatiob,c,

 

peritonitisb, gastroenteritis, diverticulitis, pancreatitis, enterocolitis, gyomorfekély,

 

vastagbélfekély, oesophagitis, ileusd

Ritka

proctitisd

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Gyakori

kóros májfunkció

Nem gyakori

májelégtelenségb,c, hepatitis, hepatomegalia, icterus

A bőr és a bőr

alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon

bőrkiütésc, pruritusc

gyakori

 

Gyakori

dermatitis, erythema, vitiligo, urticaria, ekzemad, alopecia, éjszakai verejtékezés,

 

száraz bőr

Nem gyakori

toxicus epidermalis necrolysisb,c, leukocytoclasticus vasculitis, exfoliatio cutis, a

 

hajszín változásaid

Ritka

erythema multiformed, psoriasisd, eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó

 

gyógyszerreakció (Drug Reaction with Eosinophilia and Systemic Symptoms,

 

DRESS)d

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Gyakori

arthralgia, myalgia, musculoskeletalis fájdalom, izomspasmusok

Nem gyakori

polymyalgia rheumatica, myositisd, arthritis, izomgyengeségd

Ritka

polymyositisd

Vese- és húgyúti

betegségek és tünetek

Nem gyakori

veseelégtelenségb, glomerulonephritisc, autoimmun nephritisd, renalis tubularis

 

acidosis, haematuriad

Ritka

proteinuriad

A nemi szervekkel

és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Nem gyakori

amenorrhoea

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nagyon

fáradtság, reakció az injekció beadási helyén, láz

gyakori

 

Gyakori

hidegrázás, gyengeség, oedema, fájdalom, influenzaszerű betegségd

Nem gyakori

többszervi elégtelenségb,c, szisztémás gyulladásos reakció szindrómad, infúziós

 

reakció

Laboratóriumi

és egyéb vizsgálatok eredményei

Gyakori

emelkedett alanin-aminotranszferázc, emelkedett aszpartát-aminotranszferázc,

 

emelkedett alkalikus foszfatázszint a vérbend, emelkedett bilirubinszint a vérben,

 

testtömeg-csökkenés

Nem gyakori

emelkedett gamma-glutamil-transzferázszintd, emelkedett kreatininszint a vérben,

 

emelkedett thyroidea stimuláló hormonszint a vérben, csökkent kortizolszint a

 

vérben, csökkent kortikotropinszint a vérben, emelkedett lipázszintc, emelkedett

 

amilázszint a vérbenc, antinukleáris-antitest pozitivitásd, csökkent tesztoszteronszint a

 

vérben

Ritka

csökkent thyroidea stimuláló hormonszint a vérbend, csökkent thyroxinszintd, kóros

 

prolaktinszint a vérbend

aA gyakorisági kategóriák az ipilimumab 3 mg/kg-os dózisát melanomában értékelő 9 klinikai vizsgálat összesített adatain alapulnak.

bBeleértve a végzetes kimenetelt is.

cEzekkel a potenciálisan gyulladásos jellegű mellékhatásokkal kapcsolatos további információk a „Kiválasztott mellékhatások leírása” részben és a 4.4 pontban találhatók. Az azokban a részekben bemutatott adatok elsősorban egy fázis III vizsgálat során, az MDX010–20-ban szerzett tapasztalatokat tükrözik.

dA melanomában végzett, 9 befejezett klinikai vizsgálaton kívüli adatok az előfordulás gyakorisága alapján kerültek feltüntetésre.

eForgalomba hozatalt követő esemény (lásd még 4.4 pont).

A 2. táblázatban felsorolásra nem került, további mellékhatásokat olyan betegek esetén jelentették, akik a melanoma miatt végzett klinikai vizsgálatokban más dózisban kapták az ipilimumabot (vagy < vagy > 3 mg/kg). Ezek a további reakciók, ha külön nincs jelezve, 1% alatti gyakoriságban

jelentkeztek: meningismus, myocarditis, pericardialis folyadékgyülem, cardiomyopathia, autoimmun hepatitis, erythema nodosum, autoimmun pancreatitis, hyperpituitarismus, hypoparathyreosis, fertőző peritonitis, episcleritis, scleritis, Raynaud-jelenség, palmo-plantaris erythrodysaesthesia szindróma, citokin felszabadulási szindróma, sarcoidosis, csökkent gonadotropinszint a vérben, leukopenia, polycythaemia, lymphocytosis, ocularis myositis és neurosensoros hypacusis.

Kiválasztott mellékhatások leírása

Kivéve azt, ahol az külön említésre kerül, az alábbi, kiválasztott mellékhatásokkal kapcsolatos adatok olyan betegeken alapulnak, akik vagy 3 mg/kg ipilimumab monoterápiát (n = 131) vagy gp100-zal kombinált 3 mg/kg ipilimumabot (n = 380) kaptak egy, előrehaladott (nem reszekábilis vagy metasztatikus) melanoma miatt végzett fázis III vizsgálatban (MDX010–20, lásd 5.1 pont). Az ezeknek a mellékhatásoknak a kezelésére vonatkozó ajánlások a 4.4 pontban kerültek leírásra.

Immunrendszeri eredetű gastrointestinalis reakciók

Az ipilimumab súlyos immunrendszeri eredetű gastrointestinalis reakciókkal társul. Gastrointestinalis perforatio miatti halálesetekről a gp100-zal kombinált 3 mg/kg ipilimumabot kapó betegek < 1%-ánál számoltak be.

A 3 mg/kg ipilimumab monoterápiát kapó csoportban bármilyen súlyosságú hasmenést vagy colitist sorrendben a betegek 27%-ánál, illetve a betegek 8%-ánál jelentettek. A súlyos (3. vagy 4. fokozatú) hasmenés és a súlyos (3. vagy 4. fokozatú) colitis gyakorisága egyaránt 5% volt. A kezelés elkezdésétől a súlyos vagy végzetes (3—5. fokozatú) immunrendszeri eredetű gastrointestinalis reakciók megjelenéséig eltelt medián időtartam 8 hét volt (szélső értékek 5—13 hét). A protokoll- specifikus kezelési ajánlásokkal (enyhére [1. fokozatú] vagy ennél alacsonyabbra vagy a vizsgálat megkezdésekor észlelt súlyosságúra történt csökkenésként definiált javulás) ezek a legtöbb esetben (90%) javultak, és a kialakulásuktól a javulásukig eltelt medián időtartam 4 hét volt (szélső értékek 0,6—22 hét). A klinikai vizsgálatokban az immunrendszeri eredetű colitis nyálkahártya gyulladás jeleivel társult, fekélyképződéssel vagy anélkül, valamint lymphocyta- és neutrophil-infiltrációval járt.

Immunrendszeri eredetű hepatotoxicitás

Az ipilimumab súlyos immunrendszeri eredetű hepatotoxicitással társul. Májelégtelenség miatti halálesetet a 3 mg/kg ipilimumab monoterápiát kapó betegek < 1%-ánál jelentettek.

Bármilyen súlyosságú AST- és ALT-emelkedést sorrendben a betegek 1%-ánál, illetve a betegek 2%- ánál jelentettek. Súlyos (3. vagy 4. fokozatú) AST- vagy ALT-emelkedésről nem számoltak be. A kezelés elkezdésétől a közepesen súlyos, súlyos vagy végzetes (2—5. fokozatú) immunrendszeri eredetű hepatotoxicitás megjelenéséig eltelt idő 3—9 hét volt. A protokoll-specifikus kezelési ajánlásokkal a javulásukig eltelt idő 0,7—2 hét közé esett. A klinikai vizsgálatokban az immunrendszeri eredetű hepatotoxicitással rendelkező betegekből származó májbiopsziák akut gyulladás jeleit mutatták (neutrophilek, lymphocyták és macrophagok).

Azoknál a betegeknél, akik a javasolt dózisnál nagyobb adagban kaptak ipilimumabot dakarbazinnal kombinációban, az immunrendszeri eredetű hepatotoxicitás gyakrabban fordult elő, mint azoknál, akik ipilimumab 3 mg/kg monoterápiát kaptak.

Immunrendszeri eredetű cután mellékhatások

Az ipilimumab súlyos cután mellékhatásokkal társul, ami immunrendszeri eredetű lehet. Végzetes kimenetelű toxicus epidermalis necrolysisről a gp100-zal kombinált ipilimumabot kapó betegek < 1%- ánál számoltak be (lásd 5.1 pont). Az ipilimumabbal végzett klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően ritkán, eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (Drug Reaction with Eosinophilia and Systemic Symptoms, DRESS) előfordulásáról számoltak be.

A 3 mg/kg ipilimumab monoterápiát kapó csoportban bármilyen súlyosságú bőrkiütést és viszketést egyaránt a betegek 26%-ánál jelentettek. Az ipilimumab indukálta bőrkiütés és pruritus főként enyhe (1. fokozatú) vagy közepesen súlyos volt (2. fokozatú), és reagált a tüneti kezelésre. A kezelés elkezdésétől a közepesen súlyos, súlyos vagy végzetes (2—5. fokozatú) cután mellékhatások megjelenéséig eltelt medián időtartam 3 hét volt (szélső értékek 0,9—16 hét). A protokoll-specifikus kezelési ajánlásokkal a legtöbb esetben (87%) ezek megszűntek, és a kialakulásuktól a javulásukig eltelt medián időtartam 5 hét volt (szélső értékek 0,6—29 hét).

Immunrendszeri eredetű neurológiai reakciók

Az ipilimumab súlyos immunrendszeri eredetű neurológiai reakciókkal társul. Végzetes kimenetelű Guillain-Barré szindrómáról a gp100-zal kombinált 3 mg/kg ipilimumabot kapó betegek < 1%-ánál számoltak be. A klinikai vizsgálatokban nagyobb ipilimumab dózisokat kapó betegek < 1%-ánál myasthenia gravis-szerű tünetekről is beszámoltak.

Immunrendszeri eredetű endokrin betegségek

A 3 mg/kg ipilimumab monoterápiás csoportban a betegek 4%-ánál jelentettek valamilyen súlyosságú hypopituitarismust. Valamilyen súlyosságú mellékvese-elégtelenségről, hyperthyreosisról és hypothyreosisról egyaránt a betegek 2%-ánál számoltak be. A súlyos (3. vagy 4. fokozatú) hypopituitarismus gyakoriságát 3%-osnak jelentették. Súlyos vagy nagyon súlyos (3. vagy

4. fokozatú) mellékvese-elégtelenségről, hyperthyreosisról vagy hypothyreosisról nem számoltak be. A kezelés elkezdésétől a közepesen súlyos vagy nagyon súlyos (2—4. fokozatú) immunrendszeri eredetű endokrin betegségek megjelenéséig eltelt idő 7 héttől közel 20 hétig terjedt. A klinikai vizsgálatokban észlelt immunrendszeri eredetű endokrin betegségeket általában hormonpótló terápiával kezelték.

Egyéb, immunrendszeri eredetű mellékhatások

Az alábbi, feltehetőleg immunrendszeri eredetű mellékhatásokról számoltak be még a 3 mg/kg ipilimumab monoterápiával kezelt betegek < 2%-ánál: uveitis, eosinophilia, lipázszint-emelkedés és glomerulonephritis. Ezen kívül a gp100 peptid vakcinával kombinált 3 mg/kg ipilimumabbal kezelt betegeknél iritisről, haemolyticus anaemiáról, amilázszint-emelkedésről, többszervi elégtelenségről és pneumonitisről számoltak be.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

Az ipilimumab maximális tolerált dózisát nem határozták meg. A klinikai vizsgálatokban a betegek legfeljebb 20 mg/kg-os dózisokat kaptak, nyilvánvaló toxikus hatások nélkül.

Túladagolás esetén a betegnél a mellékhatások okozta valamennyi panaszt és tünetet gondosan monitorozni kell, és megfelelő tüneti kezelést kell elkezdeni.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, monoclonalis antitestek

ATC kód: L01XC11.

Hatásmechanizmus:

A cytotoxicus T-lymphocyta antigén-4 (CTLA–4) a T-sejt aktivitás kulcsfontosságú regulátora. Az ipilimumab egy CTLA–4 immunológiai ellenőrzőpont-gátló (immun checkpoint inhibitor), amely gátolja a CTLA–4 útvonal révén indukált T-sejtek inhibitoros szignáljait. Ez növeli a reaktív effektor T-sejtek számát, ami elindítja a T-sejtek közvetlen, daganatsejtek ellen irányuló immuntámadását. A CTLA–4 blokkolása csökkentheti a szabályozó T-sejtek működését is, amely hozzájárulhat a daganatellenes immunválaszhoz. Az ipilimumab a szabályozó T-sejtek szelektív deplécióját eredményezheti a daganat területén, ami az intratumoralis effektor / szabályozó T-sejtek arányának növeléséhez és ezáltal a daganatsejtek pusztulásához vezet.

Farmakodinámiás hatások

Azoknál a melanomás betegeknél, akik ipilimumabot kaptak, a perifériás vérben az átlagos abszolút lymphocyta-szám az indukciós adagolási periódus alatt mindvégig növekedett. A fázis II vizsgálatokban ez a növekedés dózisfüggő volt. Az MDX010–20-vizsgálatban (lásd 5.1 pont) a gp100- zal együtt vagy anélkül adott 3 mg/kg ipilimumab az indukciós adagolási periódus alatt mindvégig növelte az abszolút lymphocyta-számot, de a kontroll-csoport betegeinél, akik csak egy gp100 peptid vakcina vizsgálati készítményt kaptak, nem észlelték az abszolút lymphocyta-szám jelentős változását. Az ipilimumab-kezelés után a melanomás betegek perifériás vérében az aktivált HLA-DR+ CD4+ és CD8+ T-sejtek százalékarányának közepes növekedését észlelték, ami konzisztens annak hatásmechanizmusával. Az ipilimumab-kezelés után a központi memória (CCR7+ CD45RA–)

CD4+ és CD8+ T-sejtek százalékarányában egy közepes, és az effektor memória (CCR7– CD45RA–) CD8+ T-sejtek százalékarányában egy kisebb, de jelentős átlagos emelkedést is megfigyeltek.

Immunogenitás

Az előrehaladott melanoma miatt a fázis II és III klinikai vizsgálatokban az ipilimumabot kapó betegek kevesebb, mint 2%-ánál alakultak ki ipilimumab-ellenes antitestek. Senkinek nem volt infúzióval összefüggő vagy az infúziós időszak körüli túlérzékenységi vagy anaphylaxiás reakciója. Nem mutattak ki ipilimumab-ellen ható neutralizáló antitesteket. Összességében nem észleltek nyilvánvaló összefüggést az antitest-képződés és a mellékhatások között.

Klinikai vizsgálatok

Az ipilimumab javasolt, 3 mg/kg-os dózisa által biztosított teljes túlélési előnyt korábban már kezelt, előrehaladott (nem reszekábilis vagy metasztatikus) melanomában szenvedő betegeknél egy fázis III vizsgálatban (MDX010–20) igazolták. Ocularis melanomában, primer központi idegrendszeri melanomában, aktív agyi metasztázisban szenvedő, humán immundeficiencia vírussal (HIV), hepatitis B és hepatitis C vírussal fertőzött betegeket nem vontak be a pivotális klinikai vizsgálatba. A klinikai vizsgálatokból kizárták azokat a betegeket, akiknek az ECOG teljesítmény státusza > 1 volt, és azokat, akiknek mucosalis melanomájuk volt. Azokat a betegeket, akiknek nem volt májmetasztázisuk, és a kiindulási AST-értékük nagyobb volt, mint a normálérték felső határának 2,5-szerese, azokat, akiknek májmetasztázisuk volt, és a kiindulási AST-értékük nagyobb volt, mint a normálérték felső határának 5-szöröse, és azokat a betegeket, akiknek a vizsgálat megkezdésekor az összbilirubinszintje a normálérték felső határának legalább a 3-szorosa volt, szintén kizárták.

Az olyan betegeket illetően, akiknek az anamnaesisében autoimmun betegség szerepel, lásd még a 4.4 pontot.

MDX010–20

Egy fázis III kettős-vak vizsgálatba olyan, előrehaladott (nem reszekábilis vagy metasztatikus) melanomában szenvedő betegeket válogattak be, akiket korábban olyan rezsimekkel kezeltek, amelyek az alábbiak közül egy vagy több szert is tartalmaztak: IL–2, dakarbazin, temozolomid, fotemusztin vagy karboplatin. A betegeket 3:1:1 arányban randomizáltan kaptak 3 mg/kg ipilimumabot + egy gp100 peptid vakcina vizsgálati készítményt (gp100), 3 mg/kg ipilimumab monoterápiát vagy csak gp100-at. Minden beteg HLA-A2*0201 típusú volt. Ez a HLA-típus lehetővé teszi a gp100 immunprezentációját. A betegek beválasztása független volt a kiindulási BRAF mutációs státuszuktól. A betegek 3-hetente, 4 dózisban kapták az ipilimumabot, a toleranciájuknak megfelelően (indukciós

kezelés). Azoknál a betegeknél, akiknél a nyilvánvaló daganatmennyiség az indukciós periódus befejezése előtt növekedett, a toleranciájuknak megfelelően tovább kapták az indukciós kezelést, ha a teljesítmény státuszuk megfelelő volt. A daganat ipilimumab-kezelésre adott válaszát az indukciós kezelés befejezése után, a 12. hét körül értékelték.

Kiegészítő ipilimumab-kezelést (ismételt kezelést) kíséreltek meg azoknál a betegeknél, akiknél egy kezdeti klinikai válaszreakció (részleges vagy teljes) vagy a tumor első értékelésétől számítva több, mint 3 hónapig tartó állapotstabilizálódás után (a módosított WHO kritériumok szerint) progresszív betegség alakult ki. Az elsődleges végpont a gp100-csoportban észlelthez viszonyított teljes túlélés volt az ipilimumab + gp100-csoportban. A legfontosabb másodlagos végpontok az ipilimumab monoterápiás csoportban észlelthez viszonyított teljes túlélés volt az ipilimumab + gp100-csoportban, valamint az ipilimumab monoterápiás csoportban észlelthez viszonyított teljes túlélés volt gp100- csoportban.

Összesen 676 beteget randomizáltak. Százharminchetet az ipilimumab monoterápiás csoportba, 403-at az ipilimumab + gp100-csoportba és 136-ot a gp100 monoterápiás csoportba. A többség az indukció alatt megkapta mind a 4 dózist. Harminckét beteg kapott ismételt kezelést: 8 az ipilimumab monoterápiás csoportban, 23 az ipilimumab + gp100-csoportban és 1 a gp100 monoterápiás csoportban. A kontroll időtartama legfeljebb 55 hónap volt. A betegek jellemző tulajdonságai a vizsgálat megkezdésekor megfelelő egyensúlyban voltak a csoportok között. A medián életkor 57 év volt. A betegek többségének (71–73%) M1c stádiumú betegsége volt, és a vizsgálat megkezdésekor a betegek 37–40%-ának volt emelkedett laktát-dehidrogenáz- (LDH-) szintje. Összesen 77 beteg anamnaesisben szerepelt korábban kezelt agyi áttét.

Az ipilimumabot tartalmazó rezsimek a teljes túlélés tekintetében statisztikailag szignifikánsan kedvezőbbek voltak, mint a gp100 kontroll-csoport. Az ipilimumab monoterápia és a gp100 melletti teljes túlélés összehasonlításakor kapott relatív hazárd (HR) 0,66 volt (95%-os konfidencia intervallum = CI: 0,51, 0,87; p = 0,0026).

Az alcsoport-analízis szerint a teljes túlélésben észlelt kedvező hatás a betegek legtöbb alcsoportjánál (M [metasztázis] -stádium, korábbi interleukin-2, kiindulási LDH-szint, életkor, nem, az előző terápia típusa és száma) konzisztens volt. Ugyanakkor az 50 év feletti nőknél az ipilimumab-kezelés teljes túlélésre gyakorolt kedvező hatását alátámasztó adatok korlátozottak voltak. Ezért az ipilimumab hatásossága az 50 év feletti nőknél bizonytalan. Mivel az alcsoport-analízisben csak kis számú beteg vett részt, ezért ezekből az adatokból nem vonhatók le határozott következtetések.

A teljes túlélés 1. éves és 2. éves medián és becsült arányait a 3. táblázat mutatja be.

3. táblázat:

A teljes túlélés az MDX010-20 vizsgálatban

 

 

 

 

 

 

 

Ipilimumab 3 mg/kg

gp100 a

 

 

n = 137

n = 136

Medián Hónapok (95%-os CI)

10 hónap

6 hónap

(8,0, 13,8)

(5,5, 8,7)

 

 

OS (teljes túlélés) az 1. évben

46% (37,0, 54,1)

25% (18,1, 32,9)

% (95%-os CI)

 

 

 

 

 

OS a 2. évben % (95%-os CI)

24% (16,0, 31,5)

14% (8,0, 20,0)

a A gp100 peptid vakcina egy kísérleti stádiumban lévő kontroll.

A 3 mg/kg ipilimumab monoterápiás csoportban a medián teljes túlélés 22 hónap volt a stabil állapotú (SD) és 8 hónap volt a progresszív betegségben szenvedő betegeknél. Az analízis időpontjában a teljes remissziót (CR) vagy részleges remissziót (PR) adó betegek esetén a mediánok nem kerültek elérésre.

Azoknál a betegeknél, akiknél ismételt kezelésre volt szükség, a legjobb teljes válaszadási arány (BORR) 38% volt (3/8 beteg) az ipilimumab monoterápiás csoportban, és 0% volt a gp100- csoportban. A betegség megfékezésének aránya (disease control rate - DCR) (meghatározása: CR+PR+SD) sorrendben 75% (6/8 beteg) és 0% volt. Mivel ezekben az analízisekben korlátozott

számú beteg vett részt, az ismételt ipilimumab-kezelés hatásosságára vonatkozóan nem vonhatók le határozott következtetések.

Az ipilimumab-kezelés utáni klinikai aktivitás kialakulása vagy fennmaradása hasonló volt a szisztémás kortikoszteroidok alkalmazásával együtt vagy anélkül is.

Egyéb vizsgálatok

A fázis II és III klinikai vizsgálatokban résztvevő összes, kemoterápiában még nem részesült betegnél (N = 78; randomizált) és két retrospektív megfigyeléses vizsgálatban résztvevő, kezelésben még nem részesült betegnél (N = 273 és N = 157) az ipilimumab 3 mg/kg monoterápia esetén megfigyelt teljes túlélés általában konzisztens volt. A két megfigyeléses vizsgálatban résztvevő betegek 12,1%, illetve 33,1%-a szenvedett agyi metasztázisokban az előrehaladott melanóma diagnózisakor. A becsült egyéves túlélés 59,2% (95% CI: [53,0-64,8]) és 46,7% (95% CI: [38,1-54,9]) volt ezekben a vizsgálatokban. A becsült egyéves túlélés 54,1% (95% CI: [42,5-65,6]), a kétéves túlélés 31,6% (95% CI: [20,7-42,9]), a hároméves túlélés pedig 23,7% (95% CI: [14,3-34,4]) volt a fázis II és III klinikai vizsgálatokban résztvevő összes, kemoterápiában még nem részesült betegnél (N = 78).

A (3 mg/kg-os dózisú) ipilimumab-kezelés által biztosított hosszú távú túlélési előnyt a korábban már kezelt és kezelésben még nem részesült, előrehaladott melanomában szenvedő betegekkel (N = 965) végzett klinikai vizsgálatok teljes túlélésre vonatkozó adatainak összesített elemzésével igazolták. A teljes túlélés Kaplan-Meier-féle görbéje a harmadik év körül kezdődő plateau-t mutatott (teljes túlélés aránya = 21% [95%-os CI: 17-24]), amely néhány beteg esetén akár 10 évig is elhúzódott (lásd

1. ábra).

1. ábra: Teljes túlélés 3 mg/kg dózisú ipilimumab alkalmazása mellett az összesített elemzés alapján

3,0

mg/kg

Teljes túlélés (arány)

A veszélyeztetett betegek száma

3,0 mg/kg 965

Gyermekek

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál halasztást engedélyez a YERVOY vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően a melanoma kezelésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

Az ipilimumab farmakokinetikai tulajdonságait 785 olyan előrehaladott melanomában szenvedő betegeknél vizsgálták, akik háromhetente egyszer 4 dózisban 0,3 - 10 mg/kg közötti indukciós dózisokat kaptak. Az ipilimumab Cmax-, Cmin- és AUC-értékeit a vizsgált dózistartományon belül a dózissal arányosnak találták. Az ipilimumab háromhetente adott ismételt adagolása mellett a clearance időben állandó volt, és minimális szisztémás akkumulációt észleltek, amit a 1,5-es vagy alacsonyabb akkumulációs index igazolt. Az ipilimumab a dinamikus egyensúlyi állapotot a harmadik dózissal érte el. A populációs farmakokinetikai analízis alapján az ipilimumab alábbi átlagos (variációs koefficiens százalék) paramétereit kapták: a terminális felezési idő 15,4 nap (34,4%), a szisztémás clearance

16,8 ml/óra (38,1%) és a megoszlási térfogat 7,47 l (10,1%). A 3 mg/kg-os indukciós rezsim mellett a dinamikus egyensúlyi állapotban elért átlagos (variációs koefficiens százalék) ipilimumab Cmin

19,4 μg/ml (74,6%) volt.

Az ipilimumab-clearance a növekvő testtömeggel és a kiindulási LDH-szint növekedésével együtt nőtt, ugyanakkor az LDH vagy a testtömeg növekedésével a mg/kg alapon történő alkalmazást követően nincs szükség a dózis módosítására. A clearance-t nem befolyásolta az életkor (szélső értékek 23—88 év), a nem, budezonid vagy dakarbazin egyidejű alkalmazása, a teljesítmény státusz, a HLA-A2*0201-státusz, az enyhe májkárosodás, vesekárosodás, immunogenitás, valamint a korábbi daganatellenes kezelés. A rassz hatását nem vizsgálták, mivel a nem fehér etnikai csoportokra vonatkozóan nem állt rendelkezésre elegendő adat. Az ipilimumab farmakokinetikáját gyermekpopulációban vagy beszűkült máj- vagy veseműködésű betegeknél értékelő kontrollos vizsgálatokat nem végeztek.

497, előrehaladott melanomás beteggel elvégzett expozíció-válasz elemzés alapján a teljes túlélés független volt a korábbi szisztémás daganatellenes terápiától, és a magasabb ipilimumab Cminss plazmakoncentrációk esetén megnőtt.

Vesekárosodás

A metasztatikus melanomás betegekkel végzett klinikai vizsgálatokból származó populációs farmakokinetikai elemzésből származó adatok alapján a fennálló enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás nem befolyásolta az ipilimumab clearance-ét. A fennálló súlyos vesekárosodás esetén korlátozott klinikai és farmakokinetikai adatok állnak rendelkezésre. Nem állapítható meg, hogy szükség van-e az adag módosítására.

Májkárosodás

A metasztatikus melanomás betegekkel végzett klinikai vizsgálatokból származó populációs farmakokinetikai elemzésből származó adatok alapján a fennálló enyhe és közepesen súlyos májkárosodás nem befolyásolta az ipilimumab clearance-ét. A fennálló súlyos májkárosodás esetén korlátozott klinikai és farmakokinetikai adatok állnak rendelkezésre. Nem állapítható meg, hogy szükség van-e az adag módosítására. A klinikai vizsgálatokban nem találtak már fennálló, súlyos májkárosodásban szenvedő betegeket.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Majmokkal végzett intravénás ismételt dózistoxicitási vizsgálatokban az ipilimumab általában jól tolerálható volt. Immunrendszeri eredetű mellékhatásokat ritkán észleltek (~3%), köztük colitist (amely egy esetben végzetes kimenetelű volt), dermatitist, valamint infúziós reakciót (feltehetőleg az injekció beadásának nagy sebessége miatt akut cytokin-felszabadulás következményeként). A pajzsmirigy és a herék tömegének csökkenését észlelték egy vizsgálatban, kísérő hisztológiai elváltozások nélkül. Ennek a felismerésnek a klinikai jelentősége nem ismert.

Az ipilimumab prenatális és posztnatális fejlődésre gyakorolt hatásait egy cynomolgus majmokkal végzett vizsgálatban értékelték. Vemhes majmok az első trimesztertől az ellésig, az organogenesis elindulásától kezdve 3 hetenként kaptak ipilimumabot, a klinikumban alkalmazott 3 mg/kg-os ipilimumab dózis mellett elérthez hasonló vagy annál magasabb expozíciós szinten (AUC). A vemhesség első két trimesztere alatt nem mutattak ki a kezeléssel összefüggő, a reprodukcióra

gyakorolt mellékhatásokat. A harmadik trimeszter elején mindkét ipilimumab-csoportban az abortusz, a halvaszületés, a koraszülés (az annak megfelelő, alacsonyabb születési súllyal), valamint az újszülöttkori mortalitás kontroll állatokhoz viszonyított magasabb előfordulási gyakoriságát észlelték, és ezek dózisfüggők voltak. Emellett 2, in utero ipilimumab-expozíciónak kitett újszülött állatnál az urogenitalis rendszer külső és visceralis fejlődési rendellenességeit észlelték. Egy nőstény újszülöttnek volt a bal oldali vesére és ureterre terjedő egyoldali vese agenesiája, és egy hím újszülöttnek volt húgyúti obstructióval és subcutan scrotalis oedemával járó, urethra imperforatusa. Ezen fejlődési rendellenességek és a kezelés közti összefüggés nem világos.

Az ipilimumab mutagén és karcinogén potenciálját értékelő vizsgálatokat nem végeztek. Fertilitási vizsgálatokat nem végeztek.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Trisz-hidroklorid (2-amino-2-hidroximetil-1,3-propanediol hidroklorid)

Nátrium-klorid

Mannit (E421)

Pentetasav (dietilénetriamin-pentaecetsav)

Poliszorbát 80

Nátrium-hidroxid (a pH beállításához)

Sósav (a pH beállításához)

Injekcióhoz való víz

6.2Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3Felhasználhatósági időtartam

Bontatlan injekciós üveg 3 év

Felbontást követően:

Mikrobiológiai szempontból, ha egyszer felbontották, akkor a gyógyszert azonnal infúzióban be kell adni vagy azonnal fel kell hígítani és infúzióban be kell adni. Kimutatták, hogy a tömény vagy a hígított koncentrátum (1 és 4 mg/ml között) kémiai és fizikai stabilitása 25°C-on és 2°C—8°C-on 24 órán át marad fenn. Ha nem kerül azonnal felhasználásra, az infúziós oldatot (akár tömény, akár hígított) legfeljebb 24 órán keresztül lehet hűtőszekrényben (2°C—8°C) vagy szobahőmérsékleten (20°C—25°C) tárolni.

6.4Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2°C—8°C) tárolandó.

Nem fagyasztható!

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

A gyógyszer első felbontás vagy hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

10 ml-es koncentrátum dugóval (bevont butil gumi) és lepattintható kupakkal (alumínium) lezárt injekciós üvegben (I-es típusú üveg). 1 darabos kiszerelés.

40 ml-es koncentrátum dugóval (bevont butil gumi) és lepattintható kupakkal (alumínium) lezárt injekciós üvegben (I-es típusú üveg). 1 darabos kiszerelés.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Az elkészítést képzett személyzetnek kell végeznie, a helyes gyakorlat, különösképpen az aszepszis szabályainak betartásával.

A dózis kiszámítása:

A beteg számára rendelt dózis mg/kg-ban van megadva. Ennek a rendelt dózisnak az alapján a teljes beadandó dózist ki kell számítani. Lehet, hogy a beteg számára szükséges teljes dózishoz egynél több injekciós üveg YERVOY koncentrátum kell.

A 10 ml-es injekciós üveg YERVOY koncentrátumban 50 mg ipilimumab, a 40 ml-es injekciós üvegben 200 mg ipilimumab van.

A teljes ipilimumab dózis mg-ban = a beteg kg-ban mért testtömege × a rendelt dózis mg/kg-

ban.

Az adag elkészítéséhez szükséges YERVOY koncentrátum térfogata (ml) = a mg-ban mért teljes dózis, osztva 5-tel (a YERVOY koncentrátum hatáserőssége 5 mg/ml).

Az infúzió elkészítése:

Az infúzió elkészítése közben gondoskodjon az aszepszis betartásáról. Az infúziót laminár boxban vagy biztonsági fülkében kell elkészíteni, az intravénás szerek biztonságos kezelésére vonatkozó, standard óvintézkedések betartásával.

A YERVOY-t intravénásan lehet alkalmazni, vagy:

hígítás nélkül, a megfelelő steril fecskendővel egy infúziós tartályba történt áttöltést követően, vagy

a koncentrátum eredeti térfogatának legfeljebb 5-szörösére történő hígítás után (legfeljebb 4 rész oldószert adva az egy rész koncentrátumhoz). A végső koncentrációnak 1-4 mg/ml közé kell esnie. A YERVOY koncentrátum hígításához az alábbiak egyikét alkalmazhatja:

nátrium-klorid 9 mg/ml (0,9%-os) oldatos injekció vagy

50 mg/ml (5%-os) glükóz oldatos injekció.

1. LÉPÉS

Hagyja a megfelelő számú YERVOY injekciós üveget kb. 5 percig szobahőmérsékleten állni. Nézze meg a YERVOY koncentrátumot, hogy tartalmaz-e szemcsés anyagot, vagy nem

színeződött-e el. A YERVOY koncentrátum egy tiszta vagy enyhén opaleszkáló, színtelen vagy halványsárga folyadék, amely (kevés) világos szemcsét tartalmazhat. Ne használja fel, ha szokatlan mennyiségű szemcsét tartalmaz, és ha elszíneződött.

Egy arra alkalmas steril fecskendővel szívja ki a szükséges térfogatnyi YERVOY koncentrátumot.

2. LÉPÉS

Juttassa a koncentrátumot egy steril, kiürített üveg palackba vagy infúziós zsákba (PVC vagy nem PVC).

Adott esetben hígítsa fel a szükséges térfogatú 9 mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval vagy 50 mg/ml (5%-os) glükóz oldatos injekcióval. A kezében forgatva óvatosan keverje össze az infúziót.

Alkalmazás:

A YERVOY infúziót tilos intravénás lökés vagy bolus injekció formájában beadni! A YERVOY infúziót intravénásan, 90 perc alatt adja be.

A YERVOY infúziót nem szabad egyidőben ugyanazon az infúziós szereléken keresztül más szerekkel együtt infundálni. Az infúzió beadásához különálló infúziós szereléket használjon.

Alkalmazzon infúziós szereléket és egy steril, pirogén-mentes, alacsony protein-kötő infúziós filtert (pórusméret 0,2 µm—1,2 µm).

A YERVOY infúzió kompatibilis:

PVC infúziós szerelékekkel,

poliéterszulfon (0,2 μm—1,2 μm) és nylon (0,2 μm) infúziós szűrőkkel.

Az infúzió végén mossa át az infúziós szereléket 9 mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval vagy 50 mg/ml (5%-os) glükóz oldatos injekcióval.

Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Bristol-Myers Squibb Pharma EEIG

Uxbridge Business Park

Sanderson Road

Uxbridge UB8 1DH

Egyesült Királyság

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

EU/1/11/698/001-002

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. július 13.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma:

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája