Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Zalmoxis (Allogeneic T cells genetically modified...) – Alkalmazási előírás - L01

Updated on site: 11-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveZalmoxis
ATC-kódL01
HatóanyagAllogeneic T cells genetically modified with a retroviral vector encoding for a truncated form of the human low affinity nerve growth factor receptor (LNGFR) and the herpes simplex I virus thymidine kinase (HSV-TK Mut2)
GyártóMolMed SpA

Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.

1.A GYÓGYSZER NEVE

Zalmoxis 5-20×106 sejt/ml diszperziós infúzió

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

2.1Általános leírás

A humán kis affinitású idegi növekedési faktor receptor csonkított formáját (ΔLNGFR) és a herpes simplex-I vírus timidinkinázt (HSV TK Mut2) kódoló retrovirális vektorral genetikailag módosított allogén T-sejtek.

2.2Minőségi és mennyiségi összetétel

A Zalmoxis zsákonként 10-100 ml térfogatú fagyasztott diszperziót tartalmaz, melynek koncentrációja 5–20×106 sejt/ml. A sejtek emberi eredetűek, melyeket genetikailag módosítottak a HSV-TK és a

ΔLNGFR géneket kódoló, replikációra képtelen γ-retrovirális vektorral, így ezek a szekvenciák beépülnek a gazdasejt genomjába.

A sejtösszetétel és a sejtek végső száma a beteg testtömegétől függ. A T-sejtek mellett NK-sejtek, valamint reziduális monociták és B-sejtek is jelen lehetnek.

Ismert hatású segédanyag

Zsákonként és adagonként hozzávetőlegesen 13,3 mmol (305,63 mg) nátriumot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Diszperziós infúzió.

Átlátszatlan, törtfehér színű fagyasztott diszperzió.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

A Zalmoxis alkalmazása kiegészítő kezelésként javasolt haploidentikus hemopoetikus őssejtek transzplantációja (HSCT) során olyan felnőtt betegeknél, akiknél magas a hematológiai malignitások kockázata (lásd az 5.1 pontban).

4.2Adagolás és alkalmazás

A Zalmoxis-t a hematológiai malignitások HSCT-vel történő kezelésében járatos orvos felügyelete mellett kell beadni.

Adagolás

A javasolt dózis és adagolás 1±0,2×107 sejt/kg intravénás infúzióban, a transzplantáció után

21-49 nappal alkalmazva, amennyiben nem következik be az immunrendszer spontán rekonstitúciója és/vagy graft-versus-host betegség (GvHD) kialakulása. A további infúziókat hozzávetőlegesen egy havi időközönként, legfeljebb négy alkalommal kell beadni mindaddig, amíg a vérben keringő

T-limfociták száma eléri vagy meghaladja a 100 db/µl értéket.

A Zalmoxis nem adható be, ha a haploidentikus HSCT-t követően az infúzió beadására kijelölt napon a vérben keringő T limfociták száma ≥ 100 db/μl.

Gyermekek és serdülők

A készítmény biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők (18 évesnél fiatalabbak) esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Ezért a Zalmoxis alkalmazása nem javasolt gyermekeknél és 18 évesnél fiatalabb serdülőknél.

Az alkalmazás módja

A Zalmoxis kizárólag betegspecifikus gyógyszerkészítményként alkalmazható HSCT után, intravénás infúzióban.

A Zalmoxis-t intravénásan kell beadni 20-60 perc alatt. A zsák teljes tartalmát be kell adni.

Nem szabad folytatni a megszakított infúzió beadását, ha az infúziós zsákot több mint 2 órán át szobahőmérsékleten (15 °C – 30 °C-on) tárolták.

Óvintézkedések a gyógyszer felhasználása vagy alkalmazása előtt

Az infúzió beadása előtt meg kell győződni arról, hogy a beteg azonos-e a Zalmoxis zsákjának címkéjén olvasható kulcsfontosságú egyedi azonosító információkban és a kapcsolódó analitikai bizonylatban (CoA-ban) meghatározottal.

Vegye ki a zsákot a folyékony nitrogénből, helyezze kettős tasakba, majd olvassza ki 37°C-ra előmelegített vízfürdőben. A teljes sejtdiszperzió kiolvadását, majd a zsák szárítását és fertőtlenítését követően a készítmény készen áll az infúziós beadásra a kezelőorvos által előírt sebességgel. A készítmény beadása után mossa át a zsákot 2-3 alkalommal nátrium-klorid-oldattal, hogy a Zalmoxis teljes mennyisége bejusson a beteg szervezetébe. A zsák teljes tartalmát be kell adni.

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Az immunrendszer rekonstitúciója, melynek meghatározása: a keringő T-limfociták száma ≥100 db/μl az infúzió beadására kijelölt napon, haploidentikus HSCT-t követően.

Szisztémás immunszupresszív kezelést szükségessé tevő GvHD.

4.4Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Általánosságok

A Zalmoxis betegspecifikus termék, amelyet semmilyen körülmények között sem szabad másik betegnek beadni. Nem szabad beadni a következő állapotokban:

a)olyan fertőzésekben, amelyek miatt ganciklovirt (GCV) vagy valganciklovirt (VCV) kell beadni az infúzió idejében;

b)szisztémás immunszupresszív kezelést szükségessé tevő GvHD;

c)folyamatban levő szisztémás immunszupressziós kezelés vagy granulocitakolónia-stimuláló faktor (G-CSF) beadása haploidentikus HSCT-t követően.

Az a) állapottal jellemezhető betegek 24 órával az antivirális kezelés befejezése után kaphatnak Zalmoxis-t; a b) és c) jelölésű állapotokkal érintett betegeknél a Zalmoxis adását megfelelő kimosási időszaknak kell megelőznie.

A Zalmoxis 5-20×106 sejt/ml diszperziós sejtinfúzió adagonként 13,3 mmol (305,63 mg) nátriumot tartalmaz. Ezt figyelembe kell venni a kontrollált nátriumtartalmú étrendet követő betegeknél.

Erősen ajánlott a Zalmoxis infúzió beadásának végeztével levenni a készítmény címkéjét a zsákról és áthelyezni a beteglapra.

A kezelést fel kell függeszteni, ha bármilyen, a Zalmoxis beadásával kapcsolatos 3–4. súlyossági fokozatú esemény, illetve ha olyan 2. súlyossági fokozatú nemkívánatos esemény következik be, amely nem javul 1. vagy alacsonyabb fokozatúvá a következő 30 nap során.

A Zalmoxis donor eredetű vérsejtekből származik. Még abban az esetben is elővigyázatosan kell kezelni a Zalmoxis-t, ha a donorokat előzetesen megvizsgálták, és átvihető fertőző betegségek tekintetében negatívnak találták. Ezért a fertőző betegségek lehetséges átvitelének megelőzése

érdekében a Zalmoxis-t kezelő egészségügyi szakembereknek meg kell tenniük a szükséges

óvintézkedéseket (kesztyűt és védőszemüveget kell viselniük).

Mely esetekben nem szabad átadni vagy infúzióban beadni a Zalmoxis-t?

Bizonyos esetekben a beteg gyártástechnológiai okok miatt nem szedheti a Zalmoxis-t.

Olyan esetek is előfordulhatnak, melyekben a kezelőorvos továbbra is megfelelőnek tartja a kezelést, vagy egy másik kezelést választ.

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Fogamzóképes nők / Férfi és női fogamzásgátlás

A vírus szóródásával járó vertikális vírustranszmisszió kockázata elméletileg elhanyagolható, de nem lehet kizárni. Fogamzóképes nőknél 14 nappal a kezelés megkezdése előtt terhességi tesztet (szérumból vagy vizeletből) kell végezni, amelynek negatív eredményt kell adnia. A Zalmoxis-szal kezelni kívánt férfi és női betegeknek, valamint partnereiknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a Zalmoxis kezelés alatt, és utána még legfeljebb 6 hónapig.

Terhesség

A Zalmoxis terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ.

Nem végeztek állatkísérleteket. A haploidentikus csontvelő-transzplantációt, mint klinikai alkalmazási célt figyelembe véve nem várható, hogy terhesség alatt lenne szükség a kezelés alkalmazására.

Elővigyázatosságból a Zalmoxis nem adható be terhes, valamint fogamzóképes, de fogamzásgátlást nem használó nőknek.

Kimutatták, hogy a Zalmoxis sejtjei az utolsó alkalmazást követően még évekig jelen lehetnek a keringésben. A Zalmoxis kezelést követő terhesség esetében nem várható a terhességet és a fejlődő magzatot érintő mellékhatás, mert a limfociták nem hatolnak át a placentán.

Szoptatás

A Zalmoxis szoptatás során történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Az immunsejtek kis mennyiségben kiválasztódnak a humán anyatejbe.

A Zalmoxis-szal végzett kezelés során vagy azt követően nem javasolt a szoptatás.

Termékenység

A Zalmoxis termékenységre gyakorolt hatásáról nem áll rendelkezésre információ. Azonban a haploidentikus csontvelő-transzplantációval összefüggésben végzett myeloablatiós előkészítés

összefügg a terméketlenség kialakulásával.

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Zalmoxis nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A gyógyszer farmakológiai sajátosságai alapján nem várható káros hatás a fenti tevékenységek végzéséből. A beteg ítélőképességet, motoros vagy kognitív képességeket igénylő feladatok ellátása iránti képességének értékelésekor figyelembe kell venni a beteg klinikai állapotát és a Zalmoxis mellékhatásprofilját.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A TK007 klinikai vizsgálatban 30 olyan nagy kockázatú hematológiai malignitásokkal érintett beteg kapott Zalmoxis-t havonként, legfeljebb négy infúzió formájában, akiknél HSCT-t végeztek.

A TK007 klinikai vizsgálat során a Zalmoxis-szal kezelt betegek leggyakoribb mellékhatásként az akut GvHD-ről számoltak be.

Mellékhatások táblázatos felsorolása

A TK007 klinikai vizsgálatban rögzített nemkívánatos hatásokat az 1. táblázat ismerteti szervrendszer és előfordulási gyakoriság szerint.

Minden egyes gyakorisági csoportban a mellékhatásokat súlyosság szerinti csökkenő sorrendben jelennek meg.

1. táblázat A Zalmoxis mellékhatásai a TK007 vizsgálatban

Szervrendszer

Gyakoriság és mellékhatások

 

 

 

Nagyon gyakori

Gyakori

 

(≥ 1/10)

(≥ 1/100 – < 1/10)

Jó-, rosszindulatú és nem

 

Poszttranszplantációs

meghatározott daganatok (beleértve a

 

 

limfoproliferatív betegség

cisztákat és a polipokat is)

 

 

 

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Akut GvHD (a betegek

Krónikus GvHD

33%-ánál)

 

 

Emésztőrendszeri betegségek és

 

Intestinalis vérzés

tünetek

 

 

 

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

 

Májelégtelenség

 

 

 

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri

 

Lázas neutropénia

 

Csökkent hemoglobinszint

betegségek és tünetek

 

 

Csökkent vérlemezkeszám

 

 

Fertőző betegségek és

 

Bronchitis

parazitafertőzések

 

 

 

Általános tünetek, az alkalmazás

 

Pyrexia

helyén fellépő reakciók

 

 

 

Kiválasztott mellékhatások ismertetése

Összesen 10 betegnél (33%-nál) alakult ki GvHD akut epizódja, a kialakulásig eltelt idő mediánja

90 nap volt a HSCT után és 42 nap a Zamoxis sejtek utolsó infúziós beadása után. Az akut GvHD súlyossága egy esetben (3%) 1. fokozatú, hét esetben (23%) 2. fokozatú, egy esetben (3%) 3. fokozatú

és egy esetben (3%) 4. fokozatú volt. Az összes akut GvHD-s eset teljesen rendeződött, ennek medián időtartama 12 nap volt. Csak egy beteg (3%) esetében jelentkezett kiterjedt krónikus GvHD,

159 nappal az utolsó HSCT és 129 nappal az utolsó infúzió után, majd 107 nap elteltével teljesen rendeződött. Nem fordult elő GvHD-val összefüggő haláleset vagy tartós szövődmény. Az akut és a krónikus GvHD-események egyaránt olyan betegeknél alakultak ki, akiknél bekövetkezett az immunrendszer rekonstitúciója.

A Zalmoxis-szal összefüggő GvHD-nek az öngyilkos gén aktiválása útján történő kezeléséhez a betegek intravénás GCV-t vagy a kényelmesebb gyógyszeralkalmazás érdekében per os VCV-t kaptak. A 2-4. fokozatú akut és kiterjedt krónikus GvHD összes jele és tünete teljes mértékben megoldódott a GCV-vel vagy VCV-vel végzett kezelés hatására, melynek medián időtartama 15 nap volt. Egy beteg, aki 1. fokozatú akut GvHD-ban szenvedett, nem kapott semmilyen kezelést. Hét betegnél vált szükségessé szteroidok, mikofenolát és/vagy ciklosporin alkotta immunszupressziós kezelés alkalmazása.

Gyermekek és serdülők

Mindeddig nem vizsgáltak specifikus gyermekgyógyászati csoportot. A TK007 vizsgálatban csak egyetlen 17 éves, T-sejtes limfoblasztos limfómában szenvedő fiúnál alkalmaztak Zamoxis infúziót két alkalommal. Ennél a betegnél nem számoltak be mellékhatásokról.

Egyéb különleges populációk

A TK007 klinikai vizsgálatban csak egy 66 éves nőnél alkalmaztak Zamoxis infúziót egy alkalommal.

A beteg nem tapasztalt nemkívánatos reakciókat. Nem állapították meg a Zamoxis alkalmazásának feltételeit 65 éves és idősebb betegeknél.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

Nem ismertek a túladagolás tünetei. Túladagolásban a betegeket alapos megfigyelés alatt kell tartani, nem jelentkeznek-e náluk mellékhatások jelei vagy tünetei, majd haladéktalanul meg kell kezdeni a tünetek kezelését.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Egyéb daganatellenes szerek, ATC kód: Még nincs meghatározva

Hatásmechanizmus

A Zalmoxis elsődleges hatásmechanizmusa a kitapadás (engraftment) és az immunrendszer rekonstitúciójának stimulálása iránti képességén alapul.

A Zalmoxis-t a donor T-limfocitái alkotják, amelyeket genetikailag módosítottak ahhoz, hogy kifejezze a HSV-TK Mut2 nevű öngyilkos gént. Ez lehetővé teszi az osztódó sejtek szelektív elpusztítását a GCV nevű prodrug beadásakor, amelyet a HSV-TK enzimatikusan, foszforilezéssel egy aktív trifoszfát analóggá alakít. A GCV-trifoszfát kompetitíven gátolja a dezoxiguanozin-trifoszfát (dGTP) beépülését a meghosszabbodó DNS-be és ezzel elpusztítja az osztódó sejteket.

GvHD kialakulása esetén GCV-t vagy VCV-t alkalmaznak. A GvHD-t okozó aktivált, transzdukcióval módosított T-limfociták toxikus módosulatra alakítják át a GCV-t, amely apoptózist eredményez. Ez a stratégia lehetővé teszi a GvHD-választ kezdeményező T-limfociták közvetlen megcélzását.

Farmakodinámiás hatások

Összességében a TK007 klinikai vizsgálatban kezelt 30 beteg a HSCT bekövetkezése után 43 nap medián időn belül kapta meg az első Zamoxis sejtinfúziót. A Zamoxis sejtek első és későbbi infúziós beadásai között eltelt idő mediánja 30 nap volt.

Az immunrendszer-rekonstituált betegek a HSCT után 77 napos medián időtartam alatt érték el azt, hogy a CD3+ sejtjeik száma ≥100/μl legyen.

Immunrendszer-rekonstitiúcióban a Zalmoxis a keringő limfociták jelentős részét teszi ki, míg későbbi időpontokban a Zalmoxis aránya progresszíven csökken és transzdukcióval nem módosított limfociták alakulnak ki a donortól származó prekurzorokból. A Zalmoxis alkalmazása után egy évvel az újonnan rekonstituált T-sejt repertoárban a transzdukcióval nem módosított, donor eredetű sejtek dominálnak, amelyek az egészséges szervezettel összehasonlítható poliklonális mintázatot mutatnak.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A Zalmoxis-t a TK007 nevű I/II. fázisú klinikai vizsgálatban értékelték olyan magas relapszuskockázatú, malignus hematológiai folyamatokkal érintett felnőtt betegeknél, akiknek nem teljesen egyező (haploidentikus) humán leukocita antigén (HLA) donortól származó őssejtet ültettek be. A Zalmoxis-szal kezelhető nagy kockázatú malignus hematológiai folyamatok közé tartozik az akut mieloid leukémia (AML), a másodlagos AML, az akut limfoblasztos leukémia, a mielodiszpláziás szindróma és a non-Hodgkin limfóma.

A kezelési tervben a donor genetikailag módosított T-limfocitáinak beadása (1×106-1×107 sejt/ttkg tartományban) szerepelt. A TK007 vizsgálat elsődleges célkitűzései a következők voltak: az immunrendszeri rekonstitúció (meghatározása: a vérben keringő CD3+ száma ≥100/μl két egymást követő megfigyelés alkalmával) incidenciájának és az addig eltelt idő értékelése, valamint a GvHD incidenciája és a GCV-re adott válasz. A Zalmoxis infúzió alkalmazhatóságának feltétele az immunrendszeri rekonstitúció hiánya és a GvHD volt.

A Zalmoxis-szal kezelt 30 beteg közül 23 fő (77%) esetében alakult ki immunrendszeri rekonstitúció, az első infúzió beadása óta az addig eltelt idő mediánja 31 nap volt. Azoknál a betegeknél, akiknél kialakult immunrendszeri rekonstitúció, 17% nem relapszus eredetű mortalitásról (NRM) számoltak be; ezeknek a betegeknek a 35%-ánál nem volt jelen a betegség 5 év után és 34%-uk volt életben

10 év elteltével.

A 36 Zalmoxis-t kapó beteget (22 a TK007 vizsgálatból és 14 a jelenleg is folyó III. fázisú TK008 vizsgálatból) és a 127 kontrollbeteget magukban foglaló illesztett páros elemzések eredményei azt mutatták, hogy azon Zalmoxis-szal kezelt betegek számára, akik relapszus nélkül túlélték a transzplantációt követő első 3 hetet, a kezelés az 1 éves teljes túlélés (OS) (40% vs. 51% [p = 0,03]), valamint az 1 éves NRM (42% vs. 23% [p = 0,04]) tekintetében előnyösnek bizonyult. A leukémiamentes túlélés és a relapszus esélyének tekintetében nem volt jelentős különbség.

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál halasztást engedélyez a

Zalmoxis vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően a következő indikációban: kiegészítő kezelésként hemopoetikus sejtek transzplantációja esetében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

Ezt a gyógyszert „feltételes jóváhagyással” engedélyezték, ami azt jelenti, hogy a gyógyszerre vonatkozóan további adatokat kell benyújtani.

Az Európai Gyógyszerügynökség legalább évente felülvizsgálja az erre a gyógyszerre vonatkozó új információkat, és szükség esetén módosítja az alkalmazási előírást.

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

A készítmény természete és javasolt alkalmazása miatt a hagyományos, a felszívódást, eloszlást, metabolizmust és kiválasztást figyelembe vevő farmakokinetikai vizsgálatok nem értelmezhetők.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Nem végeztek hagyományos toxikológiai, karcinogenitási, mutagenitási és reprodukcióra kifejtett toxicitási vizsgálatokat.

A GvHD esetében két különböző immunhiányos állatmodellen végeztek nem klinikai biztonságossági vizsgálatokat. Az ezekből nyert adatok nem utaltak arra, hogy humán vonatkozásban különleges kockázat lenne várható, mindazonáltal csak nagyon korlátozott értékelést tettek lehetővé. Az onkológiai potenciál in vitro értékelése arra utal, hogy a malignus átalakulás kockázata alacsony.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Nátrium-klorid

Humán szérumalbumin

Dimetil-szulfoxid

6.2Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3Felhasználhatósági időtartam

18 hónap folyékony nitrogén gőzében tárolva.

Felolvasztás után azonnal be kell adni a készítményt. Felhasználás közben legfeljebb 2 órán keresztül és szobahőmérsékleten (15 °C – 30 °C-on) szabad tárolni.

6.4Különleges tárolási előírások

Folyékony nitrogén gőzében tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése és speciális eszköz(ök) a használathoz, alkalmazáshoz vagy az implantációhoz

Egyetlen individuális kezelés adagja 50-500 ml-es etilén-vinil-acetát fagyasztózsákban, ami egy fémdobozban levő műanyagzsákban van.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A Zalmoxis betegspecifikus gyógyszerkészítmény. Az infúzió beadása előtt meg kell győződni arról, hogy a beteg azonos-e a kulcsfontosságú egyedi donorazonosító információkban meghatározottal.

A Zalmoxis donor eredetű vérsejtekből származik. Még abban az esetben is elővigyázatosan kell kezelni a Zalmoxis-t, ha a donorokat előzetesen megvizsgálták, és átvihető fertőző betegségek tekintetében negatívnak találták (lásd a 4.4 pontban).

Ez a gyógyszerkészítmény genetikailag módosított sejteket tartalmaz. Be kell tartani az ilyen készítményekre vonatkozó helyi biológiai biztonsági irányelveket a fel nem használt gyógyszerkészítmény vagy hulladékanyag kezelése során.

Megfelelő fertőtlenítő szerrel dekontaminálni kell azokat a munkafelületeket és anyagokat, amelyek esetleg érintkezhettek a Zalmoxis-szal.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

MolMed S.p.A.

Via Olgettina 58

20132 Milano

Olaszország +39-02-212771 +39-02-21277220

e-mail: info@molmed.com

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

EU/1/16/1121/001

9.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján

(http://www.ema.europa.eu) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája